2010. jan. 11.

Köszönet a kommunista elvtársaknak is!

Korábban a zöld kommunistáknak nem tetszett a királyság, most pedig a vörös (true?) kommunisták vannak oda tőle. Minden érvünket elmondtuk már a zöldeknek, így nem sok maradt a testvérek után az elvtársaknak. Ez a mi hibánk. Mindenesetre a botozás (!) igazi nóvum, mondjuk a nyilasok korábbi Dózsa-nosztalgiája után. (Merő reakciós dekadencia miatt jutott csak eszünkbe, hogy a Tanácsköztársaság egy szimbolikus koporsót emelt neki, és "odatemette" Martinoviccsal együtt a "Vérmezőre".) Ezt a mondatot azonban ideemelem, mindenképpen hogy maradjon meg minél több helyen az utókornak, annyira szép; "A Szent Korona semmire sem garancia. Egy középkori relikvia, szimbólum a múltból, melybe csak azok kapaszkodnak bele, akik számára ez paradicsomi létük szinonimája és reménye. Az igazi megoldást majd a szocialista népköztársaság fogja biztosítani.". Mindezt a kommunizmus után húsz évvel, miután sikerült a rendszert leváltani is. Azt mondják, legalábbis.

Úgy illendő, hogy ahogyan a nyilasoknak is megköszöntük, most a kommunistáknak is megtegyük a kötelező udvariassági gesztust; köszönjük szépen elvtársak! Remek móka volt.

27 megjegyzés:

Ultrajobber írta...

"Az igazi megoldást majd a szocialista népköztársaság fogja biztosítani."

Igen, hát persze.

Tudjuk, hogy ez a céljuk.

Kiéheztetés, aztán ők majd megadják a kenyeret és cirkuszt, méghozzá, ahogy jó szabadkőmíves testvérekhez illik, Világállami szinten.

Köszönjük, inkább nem!!!

Chubakka írta...

Világosítsd föl

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

1936. júl.-okt.

(Pedig, nem is szeretem József Attilát.)

Vass Dániel írta...

Mérhetetlenül ironikusnak tartom, amikor tömeggyilkos diktatúrák követői oktatnak ki másokat történelemből, demokráciából, meg királyságból.

Névtelen írta...

Ez a "zöld kommunistázás" már idejét múlt kicsit, kedves PHJ.

Nem a királysággal volt baja sohasem a hungaristáknak.

Ez jobb esetben jóhiszemű tévedés, rosszabb esetben szándékos csúsztatás, és hazudozás.

A legitimistákat sem lehet zsidóbérencezni. Mivel nem volt mindegyikük az. (Lásd például Kovarcz Emilt. Ő nem lett a liberális angolszászok irányába áruló.)

Névtelen írta...

Egyébként a természeti jog megelőzi a tételes (alaki) jogot.

Így az alaki jog szerint "törvényes" királys hazaáruló is lehet, sőt erkölcstelen, és keresztény is.

Ahogy egy kormányzó is.

Ha maga az alaki jogot a természetjog elé helyezi, akkor szakít a hagyományos keresztény (sőt katolikus) jogértelmezéssel.

Ez a farizeusi jogalkalmazás iskolapéldája.

Az ilyetén gondolkodás (egyfajta kiszáradt legalizmus) bukott voltára épp elégséges példát ad a homoszexuális házassági törvényt aláíró, külföldi diákévei alatt szabadkőművesnek beszervezett Juan Carlos, aki lebontotta kb. tíz év alatt, amit a Caudillo negyven évig fölépített.

Chubakka írta...

Minél többet olvasom a Névteleneket, annál többet tudok meg a legitimizmusról. Bár engem a monarchizmus jobban érdekel. Azért ez a mondat nem semmi: "Nem a királysággal volt baja sohasem a hungaristáknak."

Aha! Szóval Szálasi testvér hülyeségeket írogatott és ő nem is képviseli a hungarizmust! Na, ezt sem tudtam eddig.
Ezek után a Gerőn sem csodálkozom. Még megérem, hogy Thürmer lesz a leghangosabb legitimista.

"Így az alaki jog szerint "törvényes" királys hazaáruló is lehet, sőt erkölcstelen, és keresztény is." - attól függ Névtelen úr, mit ért - ezek szerint mást - alaki jogon és természeti jogon.
Szóval valaki lehet hazaáruló és erkölcsös is együtt.
Ezt a relativista iskolát hol lehetne megismernem, mert beleásom magam. Hiszen feleslegessé tesz a benne való hit a büntetés-végrehajtási intézeteket.
Persze, ha csak az elbizonytalanítás volt a célja, akkor értem a sorokat. És értem József Attila fasiszta kommunizmus megjelölését is.

Egyébként meg kedves Névtelen, lehet ezt a "zöld kommunistázást" unni vagy idejétmúltnak tartani, azonban ne felejtse el, hogy nem csaját kútfőből származik, hanem idézet. És engedjük meg egy Mindszentynek, hogy nálunk jobban lássa. Szóval - szerintem - unja tovább nyugodtan, de még fogja olvasni, mert van a zöld kommunizmus. Némely hozzászólásból teljesen testközelien kitapinthatóan létezik.

Névtelen írta...

Kedves Chubakka,

Nézze, a katolikust a dogmák kötik, nem a "politizáló egyház". (Lásd Szent László esetét!)

Mindszenty politikailag tévedhet. Egyébként ebben a minőségében tartóztatták le, és tartották háziőrizetben a hungarista kormányzat alatt. A bolsevisták viszont világnézeti okokból üldözték, sőt kínozták. Mindszentyt nem kínozták Sopronban, hanem egy apácazárdába került háziőrizetbe.

Békefelhívást adtak közre a püspökök, akkor, amikor hiába kötöttek volna különbékét, egy perccel sem rövidítik meg ezzel a szenvedést, a harcokat. Sőt, a németek ellenségként kezelték volna a magyar lakosságot. Ráadásul az ateista bolsevizmussal való különbékét - amire fölhívtak - később maguk az erre fölhívó püspökök szenvedték meg. Akiknek apácazárdai "nyilas" háziőrizete szállodának számított a későbbi bolsevista, kínzásokkal, papi mivoltukban meggyalázó bolsevista börtönökkel összevetve.

Mátyás király, vagy akár Ferenc József is volt, hogy szembekerült (politikailag) a magyar prímással, és higgye el, nem mindig a prímásnak volt igaza.

Másrészt világosan látszik, ön egy sort sem olvasott Szálasitól, így alap- sőt jogtalanul mocskolja.

A Hungarizmus végig kitartott a királyság államformája mellett, sohasem akart köztársaságot.

Az anyagi jogfolytonosság (materialiter legitimizmus) - egyszerűbb kifejezéssel élve a "szabadkirályválasztók" - képviselői valóban mindig többséget alkottak a Hungarista Mozgalmon belül, míg az alaki jogfolytonosság (formaliter legitimizmus) képviselői akár a Mozgalmon belül, akár annak támogatói körében valóban kisebbséget alkottak, de jelentékeny kisebbséget. (Közéjük tartozott Kovarcz Emil, Csonka Emil, Ostenburg-Morawek Gyula, és jó pár arisztokrata.)

Azaz ez (szabadkirályválasztás, vagy szukcesszionális Habsburg-legitimizmus) nem volt alapkérdés, "fixa idea" a hungaristák között.

A legitimizmus tragédiája, hogy az angolszász (valójában liberális alapállású, és nem autoriter) konzervativizmus irányába tolódott el (az autoriter elemek - Ostenburg-Morawek Gyula - kihátrálása mellett), sőt maga a tórnörökös ilyen eszmék influenciája alá került, így az alkalmasság (idoeneitas) szempontjából erősen kontaminálódott.

Névtelen írta...

Nézzük meg, mi a "bolsevizmus", vagy "kommunizmus" alapelve:

+ teljes kollektivizálás;
+ istenellenesség => ateizmus;
+ hazaellenesség => a kommunizmusban nemzetközivé lesz a világ;
+ családellenesség => megszűnik a gazdasági függése a nőnek a férfiútól, a gyermeknek a szülőtől => megszűnik a család.

Ezek egyikét sem képviselték a hungaristák, sőt kíméletlen ellenségei voltak ezen gondolatoknak.

Hivatásrendi társadalmat hirdettek, nem "egyenlősdiséget".

Ebből látszik, hogy csak egy ócska démonizálási kísérlet a "zöld kommunistázás", amely a mocskoló vitakészségéről mutat képet.

PHJ írta...

Parsifal (vagyki),

hagyd abba ezt a nyilas mosdatást ha kérhetem. Köszönöm. Sokszor letárgyaltuk ezt már, itt is. Unom én is, mások is, nem ennek van itt a helye.

Chubakka írta...

Kollektivizálás => etatista gazdaságirányítás és korporalizmus (ami ugyan olasz eredetű, de mást jelent Németországban és Spanyolországban is. [Tehát "fasizmus" vagy "nácizmus" steril, ideológiai szinten nem is létezik])
"Minden egyént a közösség alá kell rendelni" - kollektivista? Igen.
Istenellenesség => etatista szinten kontrollált egyházszervezet. Individualista deizmust eredményez, ami lényegét tekintve ateizmus, mivel a "vallást" csupán a hatalomgyakorlás eszközének tekinti (a sok barmot valahogyan vezetni kell módszere).
A bolsevizmus internacionalista a nácizmus konnacionalista, a nemzetiszocialista országok együttműködése a nemzetiszocialista elvek alapján.
Családellenesség - nők "kommunizálása", "szabadszerelem" - Lebensborn, SS tenyésztés.

Ha feltesszük, hogy a bolsevik kísérlet megbukik Oroszországban vagy Magyarországon 133 nap után és utána a világon sehol nem valósul meg, ugyan mit tudnánk a valódi bolseviki gyakorlatból. Csak amiket ezalatt a 4 és fél hónap alatt megvalósított, de ettől még maga az ideológia nem lenne azonos a megvalósult gyakorlattal.

Ugyanígy: Szálasi 6 hónapos országlását ideológia kifejlettségnek tekinteni ideológiai meg nem értéshez és tévútra vezet.

Természetesen Mindszenty nem volt tévedhetetlen és főleg nem csalhatatlan és nem is nyilatkozhatott ex-catedra semmilyen kérdésben. De azért én megengedem neki, hogy mint kortárs és elszenvedő szemtanú, aki mindkét terrort átélte (mert a terror is mindkét ideológia elidegeníthetetlen része) a két eszmevilág közé azonosságjelet tegyen.
Mert azt se felejtsük el, hogy az erőszaknak nincs SI rendszerben alkalmazható mértékegysége; mármint hogy a nyilas pofon és az ÁVH-s pofon között mekkora különbség lenne egzaktan "mérhető". És az nem indok és érv, hogy a 6 hónapos nyilas országlás kevesebb kárt okozott, mint a 44 éves kommunista. Ez a szemlélet a gyökeréig materialista, ami a szellemi rombolást nem tekinti pusztításnak. Ha kifejlődött volna és uralomra jut, csak akkor vitatkozhatnánk róla? Így azonban ez nem más, mint political fiction, amit egy hollywoodi filmben szívesen megnézek ugyan, de nem alapoznék az ösztöneimre és az elképzeléseimre.

Valóban, nem vagyok otthon olyan mértékben Szálasiban, hogy a nagydoktorimat megírhatnám belőle, én csak Szálasi "Naplóját" ismerem, de tervbe vettem, hogy elmélyedek benne, rajta is van az elkövetkező években megismerendők, elsajátítandók 100-as listáján, de megelőzi néhány nálánál jelentősebb gondolkodó. Ha a Jóisten elég időt ad, más, felesleges és romboló eszmék mellett rá is sor fog kerülni. Addig hagyom, ott ahová való: a komposztban és a könyvespolcomon. És várom, hogy valaki lefordítsa nekem magyarra. Mármint Szálasit, aki a politikai magyar nyelv megerőszakolását tekintette szerintem életcéljának és ezért a homályos fogalmazás atyamestere a szememben; amit gyermekkoromban "sorok közötti olvasásnak hívtunk" - nem azt nézzük mit ír, hanem, mire gondolt.

Névtelen írta...

Kedves Chubakka!

Gondolatait olvasván jobb esetben jó szándékú tévedést, rosszabb esetben csúsztatást kell feltételeznem. Vegyük sorra!

Mindenekelőtt maradjunk a Hungarizmusnál, a nyugati civilizáció krízisére adott egyéb (akár hazai akár európai) „harmadikutas” megoldásokat most ne citáljuk ide!

Kollektivizálás => etatista gazdaságirányítás és korporalizmus (ami ugyan olasz eredetű, de mást jelent Németországban és Spanyolországban is. [Tehát "fasizmus" vagy "nácizmus" steril, ideológiai szinten nem is létezik])
"Minden egyént a közösség alá kell rendelni" - kollektivista? Igen.


Tévedés. A „kollektivizmus” ideológiája szerint az egyéniség fölolvad és megszűnik. Ilyet Szálasi Ferenc soha, sehol nem írt le. A korporativizmus (és nem korporalizmus) középkori eredetű, az újrendiség-újtestületiség (neokorporativizmus) pedig teljes mértékben katolikus eszme. (Ajánlom figyelmébe a kiváló katolikus gondolkodó, Kovrig Béla idevágó „Korfordulón” c. munkáját!)

A hungarista erkölcsi felfogás szerint a közjó megelőzi az egyén javát. Ezért követeli meg az önfeláldozó magatartást a Nemzet érdekében. A hősi halált a háborúban, ha a nemzet java másképpen nem biztosítható, bár vallja azt is, hogy a nemzetnek nem csak halott, hanem élő hősökre is szüksége van. Ezen az elven alapul az egész hősi életszemlélet, hősi magatartás, a katonai áldozatvállalás és általában a katonák kultusza is.

A keresztény teológia tanítása is az, hogy a közjó az értékek azonos rendjében megelőzi az egyén javát. Ez annyit jelent, hogy a család érdekében a családfőnek fel kell áldoznia fizikai életét, ha például ellenséges támadás esetén másképpen nem képes családját megvédeni és a katona köteles feláldozni az életét a Hazáért, ha a Haza védelme más módon nem biztosítható. Az a megszorítás, hogy az „értékek azonos rendjében”, csak annyit jelent, hogy például az állam anyagi érdeke nem előzi meg az egyén szellemi, erkölcsi, természetfeletti javát. Erkölcstelenség lenne az állam árbevételének fokozására azt kívánni bárkitől, hogy tagadja meg hitét, meggyőződését, avagy legyen prostituált. Ez a megszorítás azonban nem okoz konfliktust a keresztény és hungarista felfogás között, mivel a Hungarizmusnak, sem az elvei, sem a gyakorlata soha, senkitől sem kívánt és nem is kívánhatott ilyet, hiszen ezzel önmagával jutott volna ellenkezésbe.

Istenellenesség => etatista szinten kontrollált egyházszervezet. Individualista deizmust eredményez, ami lényegét tekintve ateizmus, mivel a "vallást" csupán a hatalomgyakorlás eszközének tekinti (a sok barmot valahogyan vezetni kell módszere).

Mondjuk érdekes lehet, hogy a hungarista jezsuiták (köztük Szálasi gyóntatói), és pl. Nyisztor Béla deista lett volna-e.

Még Csávossy Elemér SJ is pozitívan nyilatkozott róla, és az egyik legnagyobb gazemberségnek tekintette a kivégzését. Haász István tábori püspök szerint eljön az idő, mikor majd szentté avatják Szálasit.

A vallásnak Szálasi szerint az embernek az Abszolútum felé való törekvésének kiirthatatlan vágyát kell kielégítenie. Ennek mi köze van bármilyen, etatista szinten kontrollált egyházszervezethez?

(Folyt. köv.)

Névtelen írta...

A bolsevizmus internacionalista a nácizmus konnacionalista, a nemzetiszocialista országok együttműködése a nemzetiszocialista elvek alapján.

Ez megint csúsztatás. A konnacionalizmus „nemzetközösséget” jelent, az „egység a sokféleségben” elvének szubszidiarista megvalósítását. Egyáltalán nem azonos fogalmilag a liberális „világpolgárság” és a bolsevista „világproletariátus” nemzettelen nemzetköziségével. Egyébként ilyet maga a német hitlerizmus („nácizmus”) sohasem hirdetett. A „konnacionalizmus” fogalmát is maga Szálasi Ferenc alkotta meg.

Családellenesség - nők "kommunizálása", "szabadszerelem" - Lebensborn, SS tenyésztés.”
Ennek megint mi köze van a Hungarizmushoz? Megint csúsztatással állunk szemben. Ha feltesszük, hogy a bolsevik kísérlet megbukik Oroszországban vagy Magyarországon 133 nap után és utána a világon sehol nem valósul meg, ugyan mit tudnánk a valódi bolseviki gyakorlatból. Csak amiket ezalatt a 4 és fél hónap alatt megvalósított, de ettől még maga az ideológia nem lenne azonos a megvalósult gyakorlattal.

Ugyanígy: Szálasi 6 hónapos országlását ideológia kifejlettségnek tekinteni ideológiai meg nem értéshez és tévútra vezet.


Ez önmagában sohasem érv, se pro se kontra. A bolsevizmust eszmei szinten meg lehet cáfolni, hiszen deklaráltan Isten- haza- és családellenes. Bármilyen történeti megtestesítés nélkül is.

Voltak szentségtörő királyok, sőt politikai gyilkosságok is királyok által. Ez azonban nem érv önmagában a monarchia ellen, eszmei szinten.

Én sohasem hivatkoztam arra kizárólag, hogy 6 hónapig és háborús körülmények között volt hatalmon Szálasi.

Természetesen Mindszenty nem volt tévedhetetlen és főleg nem csalhatatlan és nem is nyilatkozhatott ex-catedra semmilyen kérdésben. De azért én megengedem neki, hogy mint kortárs és elszenvedő szemtanú, aki mindkét terrort átélte (mert a terror is mindkét ideológia elidegeníthetetlen része) a két eszmevilág közé azonosságjelet tegyen.

Nem az én engedélyemtől függ mindez. Megteheti. Én ismerek másokat, akik átélték, nem voltak pl. hungaristák (konzervatív polgárok voltak), de a történtek hatására lettek azzá. Ettől az ő személyes történetük nem lesz még érv pro vagy kontra.

Ráadásul koalíciós kormányzat volt, sőt végre megvalósult az igazi nemzeti összefogás!

A szemtanú életének akadnak csodálatos szép élményei, de talán a legszebb, amit látott, amikor egy megbeszélésen egymással elmerült beszélgetésben látta azt a három magyar államférfit, akik egykor szemben állottak egymással. Örökre feledhetetlen marad előtte: Amikor a súlyosan beteg, mindig lágyan mosolygó Bárdossy László jobb kezével Imrédy Béla karját, másik kezével Szálasi Ferenc jobbját szorítva a végzet biztos tudatában magyarázta, hogy "nem tehettünk másképpen!"

Soha nem felejti el a kortanú, hogy amikor külön-külön folytatott beszélgetések során egyik sem önmagát, hanem a másik kettőt féltette. Soha nem felejti el, amikor az az Imrédy Béla, aki a Nyilaskeresztes Párt elleni törvényt és rendeleteket megalkotta, október 15-e jelentőségét magyarázza egy behavazott erdei úton, amíg fejünk felett "Liberátorok" húztak éjszakai bombázásra. De felejthetetlen marad az a pillanat is, amikor a szombathelyi városháza melletti utcában búcsúzáskor az autójából kiszállott Bárdossy László ezzel nyújtott kezet: "Valamennyiünket kivégeznek!" És aki végig hallgatta Szálasi Ferenc bűnperének tárgyalását, maga tudja, hogy egy szóval nem mentette a saját maga életét, de mindenki mást igyekezett mentesíteni a négyezeréves bosszú véreskezű sakálainak karmai elől, ahogy a kis ausztriai tó partján mondotta: "Minden felelősséget hárítsatok rám!"

Névtelen írta...

Mert azt se felejtsük el, hogy az erőszaknak nincs SI rendszerben alkalmazható mértékegysége; mármint hogy a nyilas pofon és az ÁVH-s pofon között mekkora különbség lenne egzaktan "mérhető". És az nem indok és érv, hogy a 6 hónapos nyilas országlás kevesebb kárt okozott, mint a 44 éves kommunista. Ez a szemlélet a gyökeréig materialista, ami a szellemi rombolást nem tekinti pusztításnak. Ha kifejlődött volna és uralomra jut, csak akkor vitatkozhatnánk róla? Így azonban ez nem más, mint political fiction, amit egy hollywoodi filmben szívesen megnézek ugyan, de nem alapoznék az ösztöneimre és az elképzeléseimre.

Valóban. Nincs különbség pl. ilyen alapon azon pofon között sem, amit Vitéz Jánosnak kevert le Mátyás király. Ráadásul Mindszentyt sohasem kínozták vagy pofozták meg a nyilasok.

Pl. az nem érv a monarchia ellen, hogy IV. Béla a zsidóknak adta ki a pénzügyeket (a nemesi gyűlés tiltakozása ellenére), és utána lázadás tört ki az országban a népet uzsorával elnyomorító zsidók ellen (amit domonkosok vezettek), és egyben ezzel is elősegítette a tatárdúlást. A nyilas uralom alatti kegyetlenkedések arányukban is marginálisak voltak. Ezeket egyébként maga a nyilas kormányzat próbálta kiküszöbölni, amennyire lehetett az adott körülmények között. Egy nyilas gazember semmivel sem volt kegyetlenebb, mint pl. a rablólovag korában a parasztokat fosztogató és erőszakoló nemes, akik ellen az egyházfiak fölemelték szavukat. Ez nem magából az eszmerendszerből következett.

Valóban, nem vagyok otthon olyan mértékben Szálasiban, hogy a nagydoktorimat megírhatnám belőle, én csak Szálasi "Naplóját" ismerem, de tervbe vettem, hogy elmélyedek benne, rajta is van az elkövetkező években megismerendők, elsajátítandók 100-as listáján, de megelőzi néhány nálánál jelentősebb gondolkodó.

Ő politikus volt, nem ideológus elsődlegesen. Maga a Hungarizmus egy dologban időtálló. A tiszti szabályzat, amit gyakorlati mintának vett Szálasi:
Istenfélelem => kereszténység
Hazaszeretet => nacionalizmus (az ő értelmezésében)
Bajtársiasság => szocializmus (az ő értelmezésében)

Ha a Jóisten elég időt ad, más, felesleges és romboló eszmék mellett rá is sor fog kerülni. Addig hagyom, ott ahová való: a komposztban és a könyvespolcomon. És várom, hogy valaki lefordítsa nekem magyarra. Mármint Szálasit, aki a politikai magyar nyelv megerőszakolását tekintette szerintem életcéljának és ezért a homályos fogalmazás atyamestere a szememben; amit gyermekkoromban "sorok közötti olvasásnak hívtunk" - nem azt nézzük mit ír, hanem, mire gondolt.

Semmi erőszakot nem követett el a nyelven. Sőt, egy fontos és maradandó fogalmat (konnacionalizmus) alkotott. Ez a tipikus intellektuális gőg (és ráadásul hazugság), mikor Feuchtwagner jött azzal a hülyeséggel, hogy Hitler Mein Kampf-ja 10 000 merénylet a német nyelv ellen. Német diplomával rendelkező ismerősöm mondta, teljesen jól olvasható német nyelven. Ez tipikus kompenzáció és propaganda: „nézd a nagy magyart, még magyarul sem tud!”

(Vége.)

Alan Breck Stewart írta...

Az internet a parttalan viták kiváló táptalaja. Újra és újra mindig ugyanazok az érvek. Kicsit unalmas. Ha most pl előjönnék az ártatlan magyar gyerekek és anyák lemészárlásával, biztosan megkapnám az egzakt látszólag helytálló érvekkel alátámasztott cáfolatot (cáfolatot a cáfolhatatlanra). De miért akar minket meggyőzni kedves Névtelen "testvér".
A törvényes királyunk az Önök ellensége, híveit Önök üldözték, meggyilkolták, koncentrációs táborba zárták. Akiket nem azok az Önök legkérlelhetetlenebb ellenségei voltak a parlamentben, a felsőházban és az illegalitásban is. És ez igaz a külföldi királyokra és monarchistákra is.
Nincs közös front, nem volt, és nem is lesz.

Névtelen írta...

Kedves Alan Breck Stewart!

De miért akar minket meggyőzni kedves Névtelen „testvér”.

„Meggyőzni” (mivel szabad akarata van minden embernek, akár a megismert igazságot elutasítania) nem akarom sem Önt, sem másokat. Meg lettünk szólítva, így a vélelem jogával éltünk, ha tetszik „reakciósok” voltunk.

Ha most pl előjönnék az ártatlan magyar gyerekek és anyák lemészárlásával, biztosan megkapnám az egzakt látszólag helytálló érvekkel alátámasztott cáfolatot (cáfolatot a cáfolhatatlanra).

A történelem köztudottan induktív tudomány, s mivel a teljes indukció (sőt a részleges és elégséges is) lehetetlen, ezért a bölcseleti vagy a teológiai igazság nagyobb fokú igazság, mint az induktív tudományok (természettudomány, történetkritikai tudományok) igazságai. Ugyanis nem állítható egyetlen induktív állításról sem az ellentéte, anélkül, hogy ellentmondás lenne. (Ellentmondás elve.) Azonban a bölcseleti és teológiai igazságok esetében a végső kritérium az ellentmondás elvére való visszavezethetőség. Ez ismeretelméleti és tudományelméleti probléma, nincs itt hely s idő kifejteni.

Nem értem, hogyan jön ide ártatlan életek lemészárlásának a kérdése. Ez minden rendszerben előfordult. Ez súlyos bűn, ezt maga Szálasi sem tagadta perében. Azonban ilyet sohasem rendelt el a hungarista kormányzat, sőt a gettó védelmét rendelte el a proliferáltabb nyilas banditákkal, és a nyilasmezbe öltözött, akár zsidó striciből ellenállóvá váltakkal szemben, akik ugyanúgy vegzálták a lakosságot.

Emlékezzünk, mit is mondott Szálasi.

A bosszúállás dühe Szálasi Ferenc személyére összpontosult. Ha a zsidóság „üldözésével” és a „tömeggyilkosságokkal” kapcsolatos vádak igazak lettek volna irányába, akkor Budapest háromszázezer zsidójából egyetlenegy sem maradt volna hírmondónak. Ezt már az elfogultsággal korántsem vádolható Karsai László is beismerte. Szálasi tudta jól, hogy a menlevelek hamisak. Nem a cionista ellenállás, hanem a hungarista kormányzat rendeletei védték meg a zsidókat a lemészárlástól. A kormányzat elítélte nyilatkozatban is a kilengéseket, ami ellen kormánybiztost is kirendeltek, ám a káoszba süllyedt fővárosban ezt már alig-alig tudták megtorolni. A gettót rendőrök és a kormányzat által kivezényelt nyilas őrség védte. Nem Szalai nyilasvezető önálló 'akciója' volt.

Amikor Winckelmann, a Magyarországon állomásozó SS- és Belügyi Csapatok vezetője a budapesti zsidóság Németországba történő kitelepítését kívánta, akkor Szálasi Ferenc a zsidóság kitelepítését a leghatározottabban visszautasította: „Nem vagyok antiszemita. Soha nem is voltam az. Aszemita vagyok. A zsidó éppen olyan ember, mint mi vagyunk; brutális erőszakkal nem lehet a kérdést megoldani.”

„Az egyetlen helyes megoldást a cionizmus képviseli. Egyébként is a kérdés jelenleg nem aktuális, de háború után mindenesetre meg kell oldanunk. Nem tömegsírokkal, hanem Európához méltó megoldással. Legutóbb illetékes német körök a magyarországi zsidóság kiszállítását kívánták. Ezt határozottan megtagadtam, mert tudom milyen sors vár a mai körülmények között a deportáltakra. Tekintve azonban, hogy a magyarországi zsidóság ezt a háborút nem tekinti saját háborújának – mi pedig annak tekintjük – kénytelen vagyunk addig őket biztonságos elkülönítésben tartani. Hallottam, hogy különböző helyeken sajnálatos atrocitások történtek. Én magam – és kormányom – mindent elkövetek, hogy ezek a jövőben megszűnjenek” – mondotta Szálasi Ferenc 1944. november elején az összes budapesti lapok képviselete előtt.

A Horthy által szentesített deportálások következtében nagyságrendekkel több zsidó (ill. törvényileg annak minősített) ember pusztult el.

(Folyt. köv.)

Névtelen írta...

A törvényes királyunk az Önök ellensége, híveit Önök üldözték, meggyilkolták, koncentrációs táborba zárták. Akiket nem azok az Önök legkérlelhetetlenebb ellenségei voltak a parlamentben, a felsőházban és az illegalitásban is. És ez igaz a külföldi királyokra és monarchistákra is.
Nincs közös front, nem volt, és nem is lesz.


Kedves Uram. Ön megint keveri a szezont a fazonnal. II. József is törvényesen örökös királyunk volt, mégis a nemzet ellen cselekedett bizonyos – nem minden – tekintetben. A király nem tévedhetetlen alanyi meggyőződésében sem. Maga – farizeusi módon – az alaki jogot a természettörvény fölé helyezi. Az alaki jog iránti engedelmesség addig kötelez, míg a természettörvénybe nem ütközik. Maga Aquinói Szent Tamás elismeri az ellenállás jogát.

Ottó örökös király liberalizmusa, az ellenséggel való kokettálása, hazaárulása (ami a történeti magyar alkotmány szerint a személyre vonatkozóan önmagától beálló trónképtelenséget okoz) nemhogy ellenünk, hanem mellettünk bizonyít.

Ki akar közös frontot önökkel? Ez olyan, mintha azért, mert a marxisták magukat „szocialistának” hazudják, egységfrontot szeretnénk velük. (Teljesen más: nivelláló az ő szocializmus-értelmezésük.)

Mint korábban említettem, egyes prominens képviselők (Ostenburg-Morawek Gyula stb.) kivételével az angolszász szabadkőműves-liberálkonzervatív erők hazai ágenseivé váltak a legitimisták, ez pedig önmagában nem az alaki jog iránti hűségből (sőt az ellen) fakadt. Ezeket az embereket nem alaki legitimizmusuk miatt, hanem hazaárulásért, és az ellenséggel való cimborálásért (ami a hatályos magyar törvények szerint büntetendő cselekmény volt) csukták le.

Azaz itt világnézeti, nem közjogi szemléletben van ellentét közöttünk.

Egyébként angol arisztokratákat is zártak börtönbe azért, mert németbarátak voltak, s meghaltak a rendetlen körülmények között tüdőbajban az angol gyűjtőtáborokban. Ők voltak azok, akik német szövetségben akartak harcolni, akik az angol nemesi becsületet megmentvén az újrendiség mellé álltak a Disraeli-féle liberálkonzervatív-szabadkőműves kapitalista rend ellenében. Ám elég említeni II. Vilmos német császár fiát, vagy József Ágost főherceget.

A külföldi királyokat is óvatosan kezelném. Ezek a monarchiák már nem azt képviselték, amiért létrejöttek. Nem a keresztény civilizációt, hanem a liberalizmust védték. Egyébként a mai értelemben vett, nivelláló liberalizmus az alapvető emberi jogok körébe sorol olyan jogokat, amelyek nem tartoznak oda. Pl. politikai jogegyenlőség. Nem jelenti azt, hogy nincsenek elidegeníthetetlen jogok.

Természetesen a geostratégiai tényezők mellett a tengely bukását okozta az is, hogy a szekularizációra adott respiritualizációs eszmei válaszaik téves kisiklásokban is szenvedtek. (Erről objektív és konstruktív kritikát olvashat Somogyi József katolikus gondolkodó két művében: A faj; A nemzeteszme.) Elsődlegesen Németországban és a hitlerista rendszerben, de még azt sem állítom, hogy a hungarista eszmerendszer kiforrott lett volna. Egyébként a hungarista eszmerendszer (ha nem is a „hungarizmus” gyűjtőnévvel, amit Prohászka használt először) alapjait Bangha Béla SJ le is írta 1920-ban megjelent művében (Magyarország újjáépítése és a kereszténység), amelynek megvalósulása a bethleni (részben külpolitikai okokból történő) konszolidáció folytán elakadt.

Lehet, hogy Hitler nem a Német Nemzet Szent Római Birodalmát akarta helyreállítani (sajnos), de Ottó még annyira sem.

(Vége.)

Vass Dániel írta...

Kedves Bácsfi Diána!

Ha azt mondja, hogy Szálasi harcos feminista volt, én azt is elhiszem magának, ugyanis olyasmiről akar itt másokkal vitatkozni, amiről többnyire fogalmunk sincs. Hogy miért? Magyarország pusztulása 1944-1945-ben a nyilasokhoz kapcsolódik, ez rögzült az emberek emlékezetében. Többek közt a mi nemesi családunk is nekik köszönheti, hogy mindenét elvesztette. Ilyen emberek sosem fognak szálasit olvasni.

A mai hungarista, nyilas szerencsétlenekről nem is beszélnék, akikre nagyon erős jelző az, hogy ember, ahogy dől a mocsok a szájukon a metrón, a villamoson. Talán velük kellene vitatkozni, kultúrált magatartásra nevelni őket.

PHJ írta...

["B. Diána-Parsifal-Parsifal ismerőse-Névtelen Nyilas" személyeskedő bejegyzését töröltem. Ha vki másnak is van ilyen kérése vagy PÜ-ben, vagy itt kommentben jelezze és megy. Nyilas testvéreknek kívül tágasabb, mivel semmilyen "szellemi pástot" nem nyitottam arrafelé tudomásom szerint, sem itt senki sem. Dániel megjegyzése nagyon is ült, csak a másik végletet nem említette az életképtelen zúgbölcsészeket, és az elkapart értelmiségieket, akik osztják az észt a pártszolgálatos fiataloknak.]

PHJ für König! írta...

Vass Dániel hozzászólásában, aztán főleg kedves PHJ úréban tényleg semmi személyeskedés nem volt. Szépen felépített, értékes, érvekkel alátámasztott megnyilatkozással söpörték le a nyilas csőcselék személyeskedő, tényt, érveket nem tartalmazó hablatyát. Igazi monarchistához, arisztokratához méltóan viselkedtek! Csak így tovább!

PHJ für König!

UI: csak, hogy értsétek... Irónia nem egy ország, ahol irónok laknak... majmok...

Vass Dániel írta...

Ha a hős nyilas marányi és Radnóti között kell választanom, én a Költőt választom.

Ezért nincs miről vitatkoznunk.

PHJ írta...

[A személyes sértettség már elszállhatott volna az északi széllel. De sajnos nem. Haj.]

Névtelen írta...

Kedves Vass Dániel!

Amint látom az indukció szélsőséges hibájába esik.

Radnóti Miklóst mint a zsidó munkaszolgálatosok többségét (nem mindenkit!) egyrészt politikai, másrészt rendezetlen honosítási okok miatt hívták be. Ahogy behívták a japánokat pl. az amerikaiak munkaszolgálatra.

A demokratikus USA-ban is voltak kegyetlenkedő smasszerek, ez ékesen példázza a stanford-i börtönkísérlet lélektani igazságát. Több halálos illetve megnyomorított áldozatuk volt.

Radnóti Miklós valóban nem egy Kun Béla vagy Jászi Oszkár volt, akik csupán mint marranók színleg (illetve kulturális indíttatásból) keresztelkedtek „ki”. (Hozzátenném, ekkorra már az egész társadalom irányultságában elkereszténytelenedett, illetőleg kettős-erkölcsöt vallott.)

Azonban tudni kell, hogy Radnóti Miklós (véleményem szerint jóhiszeműségből) részt vett a Spanyol Köztársaság melletti szimpátiatüntetésen, azon Spanyol Köztársaság mellett, amely papok százait, több tucat püspököt és egyszerű laikus híveket is szadista és kegyetlen módon kivégzett már azért, mert rózsafüzért találtak náluk. (Ezzel nem akarom történetileg fekete-fehérre egyszerűsíteni az újkori, akár erőszakosságba forduló antiklerikalizmust.)

Hozzátenném, hogy a kissé skizoid módon (szerintem a PC-nek való megfeleléskényszertől indíttatva, de lehet, hogy tévedek) a monarchista vagy konzervatív öncímkézéssel bírók táborának többsége (amerikanizmusuk, manchesteri kapitalizmus-szimpátiájuk mellett) míg élesen elítéli a determinisztikus antiszemitizmust (ezt jogosan), és a teológiai antijudaizmust, illetőleg a szociális-kulturális-népfaji (nem biologista) antiszemitizmust (mindezt erőteljes Izrael- és neokon-szimpátiájuk mellett), tapsol az egyébként korántsem az angolszász-típusú erősen filoszemita konzervativizmussal szövetkező egyéb „szintetista” törekvéseknek: fallangizmusnak (nacionalcatolicismo helyesebben), Salazar rendszerének, vagy egyes esetekben az olasz fasiszta gondolatnak. Úgy, hogy például a spanyol rendszer végrehajtói is (vezetői ellenzéssel, de elnézéssel) is követtek el szadista és jogtalan tömeggyilkosságokat elsődlegesen Spanyolországban. Hozzátenném, hogy pl. a PHJ úr által is nagyra becsült 1918/20-as ellenforradalmi csoportosulások által elkövetett nem megtorló jellegű és jogos, hanem igazságtalan kivégzéseket és pogromokat bölcsen elhallgatja ez az oldal, ami fölött Horthy ugyanúgy szemet hunyt, mégha esetenként rossz szemmel is nézte.

Vagy vehetjük a konzervatív Churchillt, aki elrendelte Drezda lakosságának az elpusztítását. Őt mégsem akasztották fel. Ez is igazolta Brennus gall vezér mondását: „Vae victis!” Ám korunk churchill-jeinek is üzenjük, hogy az igazi (és nem a szabadkőműves) Capitolium kitart, Európa föl fog támadni Drezda hamvaiból.

Vagy említhetjük (ha már a galloknál tartunk) LeClerc tábornok esetét. Mindenki jön a Malmédy mészárlás esetével. Ennek okán több német tisztet is felakasztottak az ún. Malmédy-perben. LeClerc tábornok nyakán sohasem szorult a hurok azért, mert francia katonákat teljesen törvénytelenül legéppuskáztatott. A „Charlemagne” (Nagy Károly) hadosztály Új Európáért küzdő hadifoglyainak így szólt: „Szégyelljék magukat, hogy francia létükre német mundérban vannak!” Mire az egyik hadifogoly visszaszólt: „Miért, maga nem szégyelli magát, hogy amerikai uniformisban feszít?” Azonnal parancsot adott a fegyvertelen foglyok legéppuskázására.

Visszatérve Radnótira. Szóval a törvényileg zsidónak minősítettek közül Magyarországon első körben és elsődlegesen (nem kizárólag!) a politikaiakat és a köztörvényeseket vitték el. Nem kizárólag! Ezenkívül nem-zsidó politikaiakat és köztörvényeseket. Sokszor leírták visszaemlékezésekben is, hogy nem is a különítményvezető vagy a németek voltak szadisták, hanem ezek a közönséges bűnözők.

(Folyt. köv.)

Névtelen írta...

Radnótit a győri kórházba akarta vitetni az ön által említett különítmény-parancsnok. Tovább kellett menni, de a legyengült szervezete nem bírta. Az önök által tisztelt fehérkesztyűs angol nemesi tisztek is kivégeztek a gyalogmenetet nem bíró búrokat és másokat is, szerte a világon. Nem beszélve az indiánok vagy a tasmánok módszeres kiirtásáról a fontolva haladó Albion zászlajai alatt.

Miért van mégis mindig ez a számonkérés? Bizonyos csoportoknak jobb a lobbijuk, és ők voltak a győztesek. Ennyi.

A katolikusok és protestánsok kölcsönösen irtották egymást Európában. „Basta szekere” gondolom mindenkinek ismerős. Ezzel a törökbérencséget vagy a protestantizmust nem ismerem el, sem az ország megosztását.

Vagy az agyondédelgetett, a nürnbergi törvényeknek megfelelő állampolgársági kritériummal bíró Izrael. Amely módszeresen írtja a palesztin értelmiségieket. Nemcsak terroristának minősített személyeket, hanem egyszerű értelmiségieket, fiatal értelmiségieket, orvosokat, költőket is… Begin mégis Nobel-békedíjat kap. (Ahogy Imre Gärtner irodalmit…) Ezzel korántsem teszem le a voksomat a muszlimok és az iszlám mellett. Ám egy, a Vatikán tőszomszédságában található graffiti jut eszembe: „No Islam, No USA, No Israel! Viva Europa!” Mellette egy fasces és egy kelta-kereszt. Izrael ugyanazt teszi mint bármely imperializmus: legyen az német, orosz, amerikai, vagy brit. Mégis mindig az „áldozat szerepében” tetszelegnek, ami csak antiszemitizmust fog szülni. Ezt pedig Norman Finkelstein írta le, akinek mind a két szülője a treblinkai KZ-ba internált és azt túlélt személy volt.

Érvényesült mint mindig az „ut in pluribus” (ahogy általában lenni szokott) elve, a történelemmel mindig együtt járó tömegszenvedély jelenségeivel, rendszertől függetlenül.

Gondoljunk Tomás der Torquemada személyére, az első spanyol főinkvizitorra! „Egy vallás, egy nép, egy állam!” Adta meg (helyesen) a jelszót. Mire emlékeztet a mai közoktatás és mass-media? Szadista állat, intoleráns inkvizíció (eltúlozva és torzítva bemutatva), valamint szegény virágzó muszlim és zsidó tolerancia-társadalom. Önmagát vetítik ki a múltba, a korántsem toleráns ibériai mór világba.

Nagyon sokan csak színleg tértek át, és titokban gyakorolták a vallásukat, befolyásra tettek szert, és „rendszerváltásra” törekedtek. Ám a királyhoz bevitt egy feszületet az említett főinkvizitor, lehelyezte a király asztalára, válasszon: a zsidók pénze, vagy a megfeszített Úr!

Egy áttért zsidó figyelmeztette pl. Sevilla püspökét. Mindkettőt megölték a zsidók. Erre pogrom tört ki, és a zsidókat elüldözték. A tömeghisztériának sok ártatlan áldozata is lett, de az „út in pluribus” elve miatt következett mindez be. Ahogy a középkori lombard-üldözések is, bár a csőcseléket maga Clairvaux-i Szent Bernát intette nyugalomra. Sok zsidóüldözés tkp uzsora-üldözés volt, a keresztény uzsorásokat is üldözték. Ezt pedig az elfogultsággal nem vádolható Ágoston Péter zsidó történész írta le több mint száz éve! Nem minden zsidó volt uzsorás, de a többségük az volt. Ahogy az üldözők sem vallási fanatikusok és csőcselék voltak (az is volt közöttük), hanem elnyomorított emberek többségükben. A zsidó uzsora ellen hozták létre az alacsony (igazságos) kamatra hitelt adó intézeteket a ferencesek, elsődlegesen Sziénai Szent Bernardin, de akár a zsidó uzsorásokat a sírjukból is kiszedő és megégető Kapisztrán Szent János.

Egyébként később a hugenották összefogtak a marranókkal és moriszkókkal a katolikus ellenében, így ennek politikai felhangja is lett.

Ártatlanok is elpusztultak? Bizonyosan. Mégis, ha Magyarországon cigánypogrom lesz, az sem csupán a „csúnya” többség miatt lesz. A cigányok többsége sajnos nem tudott beilleszkedni. (Tisztelet a kivételnek!) Sok tényező (köztük üdvtörténeti) folytán a zsidóság pedig uszálya lett a destruktív, a keresztény társadalmat lebontó eszméknek: liberalizmus, marxizmus stb. Szginifikáns volt a jelenlétük ezekben a szerveződésekben.

Tehát kedves Vass úr, a történelem korántsem fekete vagy fehér.

verena írta...

Csak halkan jegyzem meg, hogyha mi elvárjuk, hogy az annyira utált-gyűlölt Habsburgokkal kapcsolatban ne érzelmi alapú, szubjektív, elfogult, "tényszerű" (Horváth Mihálytól kezdve a történetírás a Habsburg-ellenes felkelőket favorizálja, még Szekfű is, Széchen történeti fejtegetéseivel pedig a kutya sem törődik) érveket sorakoztassanak fel, akkor tőlünk is elvárható, hogy hasonlóképp álljuk hozzá más történeti kérdésekhez.

Másrészt sajnos vagy nem, de az, hogy valaki milyen ember, nem feltétlenül függ attól, hogy milyen nézeteket vall. (Népszerű egy bizonyos kommunista-ellenes Szolzsenyicin(?)-idézet, s helyes is, ha a kommunista vezetésre alkalmazzák, illetve az ÁVOsokra, de egy Camus-nál, József Attilánál vagy egyszerű magyar parasztnál már végletesen egyoldalú és leegyszerűsítő. Pedig a kommunizmusnál degeneráltabb és rombolóbb világnézetet nehéz lenne találni. A "zöld kommunizmus" kifejezés pedig szintén leegyszerűsítő és egyoldalú, akkor is, ha Mindszenty használta vagy találta ki.)

Nem tudom, kicsoda ír "Névtelen" név alatt, szerintem kifejezetten érdekes, viszont a hely tényleg nem megfelelő, érdemesebb lenne egy komplett írást összeállítani, hivatkozásokkal megtámogatni az állításokat, ezt feltenni valahová és csak a címét belinkelni. Egy szimpla poszt egyszerűen nem bír el ennyi fejtegetést, és idővel menthetetlenül el is fognak ezek veszni.

***

Ha már Szolzsenyicin: [A pokol tornáca]: "De mi a demokrácia? Kedvezés a durva többségnek. A többségnek kedvezni pedig azt jelenti, hogy a középszerhez igazodunk, egy alacsonyabb szinthez, a magasba szökő törékeny szálakat pedig levágjuk. Száz vagy ezer tökfilkó jelöli ki az utat szavazatával a világos elméknek."

PHJ írta...

Kedves Verena,

talán elkerülte a figyelmét, h a témára magam többször is kitértem már itt és a Regnum!-on is. Mindig vita kísérte, mindig megválaszoltam. Most már engedtessék meg nekem, h ezt ne tegyem meg 125. alkalommal is. Tessék használni a google-t, a Regnum!-on lapozgatni, itt a blogon olvasgatni, ha mást nem feed-eket. Mindez nem egy "érzelmi" és "személyes" álláspont (ahogyan humoros nickes vendégünk, immáron nem saját neve alatt megjegyezte) hanem egyszerűen fásultság a témában. Kétszázötvenhatodszor elmagyarázni ugyanazt nem visz előre.

Tudom, h maga megérti ezt, talán - idővel - mások is.

Névtelen írta...

A kérdéshez további olvasnivalók.

Somogyi József:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Somogyi_J%C3%B3zsef_(filoz%C3%B3fus)

A Magyar Katolikus Lexikon szócikke:

Somogyi József (Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1898. okt. 24.-Szeged, 1948. jan. 24.): filozófus, egyetemi tanár. - A váci piar. gimn-ban éretts., 1916. V-1919. I: katona, a Vörös Hadseregbe hívása elől a szerbek megszállta ter-re szökött, ahonnan néhány havi internálás után visszaszökött. 1918-: a bpi tudegy-en mat-fiz-fil. szakos hallg., 1919/20: a bpi Tudegy. Zászlóalj tagja, középisk. tanári okl-et szerzett; több féléven át a bölcsész és az orvosi kar hallg-ja. 1921: drált. 1924: Freiburgban és Münchenben képezte tovább magát. 1920. IX-1931: a bpi Ferenc József Nevelőint. tanára. A Pázmány Péter Tudegy. 1927: a 'filozófia ismeretelmélete és logika', 1933: a 'pszichológia és metafizika', 1942: a fil. mtanárává képesítette. 1931-48: Szegeden a Polg. Isk. Tanárképző Főisk. fil. és a pedagógia tanszék vez. foisk. r. tanára. 1937: a Pázmány Péter Tudegy. c. ny. rk. tanára. Az Aquinói Szt Tamás Társ., a Dugonics Társ., a M. Ped. Társ., a M. Pszichológiai Társ, 1930: a SZIA I. szako. tagja, 1921-31: a M. Fil. Társ. titkára, 1928-48: a MTA Fil. Biz. tagja. - Írásai: Atheaneum (1921: Az indukció elmélete; 1926: A lényeg problémája, 1938: Edmund Husserl, 1943: A közjó), Religió (1927/28), Kat. lex. 3. köt. (Bp., 1931: munk.), Kat. Szle (1933: A modern fil. válsága), Pauler Ákos emlékkv. (Uo., 1934: Az igazság eszméje Pauler bölcseletében; Die Idee der Wahrheit in der Philosophie Paulers), Bölcseleti Közlem. 2. köt. (Uo., 1936: A létezés kezdete; 1940), A mai világ képe. 1. köt. (Uo., 1938: A tudomány), 6. köt. (Uo., 1940: A test metafizikájához; önálló füzetben is), Első 10 év. A Foederatio Emericana szegedi corporatiojának tört. (Szeged, 1936), A világegyetem bölcselete. (Bp., 1938: Véges-e vagy végtelen a világ?), Scola Emericana Szegediensis sajtóankétja a diplomás ifj. önállósításáról. (Szeged, 1938: Lélektani gondolatok a gazd. pályaválasztáshoz), M. Kultúra (1939/40, 42), Jelenkor (1942), Társadalomtud. (1942: Mo. tehetségtérképe; 1943). - M: Korunk világképe. Írta T. K. Oesterreich. Ford. Juhász Andorral. Bp., 1923. (Ember és természet 2.) - A fenomenológia tört. és kritikai vizsgálata. Uo., 1926. - Az ideák problémája. Uo., 1931. - A kultúrfölény problémája. Uo., 1932. (Klny. M. Ped.) - Eugenika és etika. A fajok sorsának erkölcsi megvilágítása. Uo., 1934. - Tehetség és eugenika. A tehetség biol., pszichológiai és szociológiai vizsgálata. Uo., 1934. (Begabung im Lichte der Eugenik. Leipzig, 1936; 2. kiad. Bp-Leipzig, 1941) - A faj. Uo., 1940 - A nemzeteszme. Uo., 1941. - Fajiság és m. nemz. Uo., 1941. (Balassa Bálint kvtár 1.) - Hazánk közokt-ügye a II. vh-ig. Uo., 1942. (2. átd. kiad. 1944) - L'instruction publique en Hongrie. Genève, 1944. - 1921-47: a bpi Athenaeum, 1938: a szegedi Nevelésügyi Szle szerk. biz. tagja. - Betűjegye: S. J. (Kat. lex. 1-4. köt.) T.E.

Az "A nemzeteszme" és az "A faj" c. munkái időlegesen nem elérhetők on-line, napokon belül ez megoldott lesz.

Ezenkívül a "Szent István Könyvtár" sorozatban Marosi Arnold "Átöröklés és nemzetvédelem" c. munkáját ajánlom.

Elérhető itt:

http://www.piar.hu/pazmany/k350.htm

Chubakka írta...

Én nem tudom, más hogy van vele, milyen mások ingerküszöbe, mások hogyan csinálják, de nekem kimondottan ellenszenves a megjegyzések között ilyen mennyiségű szöveget olvasni.
Mint egy unalmas akadémiai székfoglaló.
És továbbra is tartom magam és főleg az olvasottak után, korábbi véleményemhez, amit a magyar nyelv megerőszakolásáról írtam: a hungarista szövegek, de a kommentárjaik is olvashatatlanok, értelmezhetetlenek, élvezhetetlenek. S mivel nyelvtanilag is több esetben hibásak, valódi jelentéstartalmuk szerencsére megismerhetetlen, csupán papírpazarlás.
A kérdés csupán az, hogy meg kell-e ismerni? Van-e annyi értéke?

És hogy Bárdossy nyilas lett volna? Csak mert ugyanakkor végezték ki, mint Szálasit? Akkor gr. Esterházy János is csehszlovák-ellenes náci volt; valóban, ahogy 45 után állították.

Hitlert nem olvasok németül, mert nem tudok németül. Így képtelen vagyok érthetőségét megítélni. De ha ő is ugyanúgy írt németül, mint a Szálasi magyarul vagy a mai "zöldek", akkor nem is vesztettem sok értelem-morzsát.

Csak még egy: hős nyilas pártszolgálatosok? Hol? Melyik csatában? Ebben is hasonlóak a a "vörösökhöz". A fegyvertelen lakossággal, a gyöngébbekkel szemben, éjszaka, csürhében, puskatussal "építeni a magyar jövendőt" nem egy hősi cselekedet. A magyar közgondolkodás legalábbis így emlékszik rájuk - azaz a kollektív tudat megítélte a teljesítményüket és már kiírta őket a jövőből; úgy, hogy ne is térjenek vissza. Ha visszatérnének, én kivándorlok Kambodzsába. Azt a nyelvet sem értem - de legalább nem fog bosszantani az érthetetlen, nyakatekert, megerőszakolt fogalmazás.

De befejezem, mert a kezelhetetlen mennyiség, a szószátyárság is akadályozza a megértést. Már ha valaki egyáltalán szeretné...