Őfensége, Ottó magyar királyi herceg búcsúztatása Bécsben

Bámészkodók, turisták és egy maroknyi monarchista - lehetne a bejegyzés alcíme, melyet szombati, bécsi látogatásunk apropóján írok. Egy normális Magyarországon a magyar trónörökös temetése tömegeket vonzana. Alapból munkaszüneti nap lenne, háromnapos gyász. Koszorúerdő borítaná a Királyi Várpalotát Budán. Az ország minden részéből indulnának gyászolókkal teli, fellobogózott különvonatok, buszok. A királyi család színeivel feldíszített autókaravánok okoznának dugókat az autópályáinkon a temetés helyszínére igyekezve, mely Ottó főherceg esetében most Bécs volt. Bizonyos jelek alapján a naiv laikusban még pénteken is megfordulhatott a gondolat, hogy ez így is lesz. Az országban konjuktúrájukat élik a szentkononás pólót gyártó boltok, a Szent Korona belekerült az alkotmányba, a facebookon gombamód szaporodnak a királysággal foglalkozó csoportok és királyi álprofilok. Lassan egész szubkultúra épült fel a Magyar Királyságra. Aztán, amikor itt lenne az idő, hogy fejet hajtsunk az utolsó magyar király fiának, a trónörökösnek porhüvelye előtt valahogy eltűnik mindenki. Kinek éppen eszébe jut régen látott vidéki rokona, más inkább a strandot, sört, dinnyét, tévét, stb. választja, sőt megkockáztatom van ma Magyarországon olyan "monarchista" is, akinek fogalma sincs arról ki is az a Habsburg-Lotharingiai Ottó. Szombaton hazafelé Bécsből valószínűleg sokkal nagyobb legorombítást kapott volna a virtuális magyar monarchisták igazolatlanul hiányzó része. Ahogy utastársaim egyike találóan megjegyezte, itt a leszakadt láb is meglehetősen gyenge indok, hogy valaki miért nem vesz részt a trónörökös temetésén.

Summa summarum: három magyar monarchista állt egy négy méter magasan lengő magyar zászlóval a Stephansdom főbejáratával szemben, négy órán keresztül. (Szerencsére a dómban, a meghívott vendégek között tucatnyian képviselték Magyarországot.) Ez idő alatt találkoztunk az RTL klub stábjával, akiktől sajnos nem kérdeztük meg: anyátok temetésére is így öltöztök föl? Továbbá találkoztunk igen felkészült osztrák és olasz újságírókkal, kedves bécsi magyar nyugdíjasokkal és fiatalokkal, a Magyar Vöröskereszt tagjaival, Vitézi Rend tagjaival és hegyeshalmi érdeklődőkkel. Más magyar monarchista gyászolókkal nem. Lehet, hogy csak véletlenül elkerültük egymást?

Bámészkodók a szertartás előtt a Stephansdom bejáratánál.

A hagyományőrzők és a Monarchia hadseregének különböző fegyvernemeit képviselő katonák az épületek árnyékában gyülekeztek.

A Kapucinus templom bejárata, a nevezetes "kopogtatási szertartás" helyszíne.

A császári sírbolt, Ottó főherceg és Regina főhercegné testének végső nyughelye. Már csupán egyetlen üres sírhely marad itt a szertartás után.

Barokk bronz szarkofágok a Kaisergruftban.

Európa uralkodócsaládjainak koszorúit szombat délelőttre már elhelyezték a sírboltban. A képen a spanyol királyi pár koszorúja.

A kripta oltártól balra kerül elhelyezésre Ottó szarkofágja, jobbra pedig Regináé.

Regina főhercegné felravatalozott koporsója a Kapucinusok templomában.

Az ember nem is hinné, hogy ez alatt az egyszerű barokk templom alatt húzódik a világ leghatalmasabb uralkodócsaládjának kriptája.

Az ORF közvetítőkocsijai mindenütt ott voltak. Az osztrák közszolgálati tévé 6 órán keresztül közvetítette az eseményeket.

Pedig ugyanoda mennek...

A császári sasok a Stephansdom tetőcserép-mozaikján.

Zászlóerdő várta a szertartás végén a trónörökös koporsóját a dóm előtt.

Ottó koporsóját egy hatalmas swarzgelb zászló követte a császári sassal.

A menet két és fél kilométeres kerülőt megtéve jutott el a Kapucinusok templomáig.

Ultragyors hírek: A szertartás végeztével az állomáson vásárolt újság címlapja. Benne az egész nap eseményeivel.