2011. júl. 29.

Monarchizmus a hiábavalóságnak - ne így legyen!

Mindig elcsodálkozom, amikor a Facebook-on olvasgatom a regnum!-os hozzászólásokat. Hogyan van embereknek ennyi ideje és energiája kommentelni?! Elhiszem, hogy mindenkinek van mit közzétennie a királyság gondolatköréből, és azt is, hogy erről természetesen mindenkinek van saját, különbejáratú véleménye. És utóbbinál a "külön"-ön van a hangsúly. Ebben a mai korban szinte társadalmi elvárás, hogy mindenki saját egyéniségét helyezze a központba. A királyság szempontjából ez oda fog vezetni, hogy lehet Magyarországon rengeteg monarchista, de több mint valószínű, hogy szóba sem fognak állni egymással. Hogy miért? Azért mert mindenki azt keresi, miben különbözhet a másiktól, az egyéni fantazmagóriája sokkal fontosabb, mint az a közjogi protokoll, amelyet terjeszteni és vallani kellene és amely mentén helyreállítható a királyságunk. Feladatok vannak, de nem tudjuk megvalósítani őket, mert kommmenthuszárok a saját kis véleményükkel vannak elfoglalva.

Lehet végtelenségig folytatni a meddő vitákat, a balosokkal, a hungaristákkal, a szabad királyválasztókkal, meg a Pisti bácsival, meg az egoistákkal. Az elmúlt egy évben, mióta figyelemmel kísérem a regnum!-os Facebook-csoportot, nem történt semmi előrelépés a királyság ügyében. Továbbra is csak szavakon, jelképeken folynak az olykor késhegyig menő meddő viták. Én azt mondom, aki ezt szereti, az csinálja. Napi 60 üzenet, bőséges nárcizmusra ad teret annak, aki ezt élvezi.

Aki azonban úgy érzi, hogy ennél sokkal többre hivatott, annak adva van a lehetőség a munkára. Újraindult ez az úttörő monarchista blog, amely először honosította meg a királyság ügyét a rendszerváltás után Magyarországon és működik a királyságunk zászlóshajója is a Regnum! portál. A királyság témaköre Magyarországon kimeríthetetlen forrásul szolgálhat a grafomán kommentelőknek. Nem tudom elgondolkodott-e már azon valaki, hogy egy átlagos blog poszt kijönne tíz kommentből (+egy fénykép)? Hogy egy kis utánajárást igénylő tanulmány mondjuk 40-ből (+4-5 fénykép)? Itt a hatalmas lehetőség, a cselekvésre. Mennyiség tekintetében lehet mérce a mandiner.blog, színvonal tekintetében például a wangfolyo.blogspot.

Ha valaki úgy érzi, hogy kész az energiáit valami hasznosra fordítani, itt a vissza-nem-térő alkalom. A lelkes jelentkezőket témáikkal, írásaikkal várjuk ITT.

Megjegyzés: Ez a poszt nem a véleménycsere, hanem a hiábavaló szócséplés ellen íródott és legfőképpen azok ellen, akik ezt meggyőződésből, nézeteiket váltogatva teszik, ezzel ellehetetlenítve a fontos dolgokat. És a lusta embereket sem szeretjük, meg a kifogásokat sem!

38 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Egy nő nem lehet huszár, tehát nem veszem magamra.

De az a szó, hogy monarchista, csak azt jelenti, hogy királyságot akar mint államforma. Hogy milyen királyságot, az meg már tágabb fogalom annál, hogy monachista. Lehet valaki szabadkirályválasztó monachista, legitimista monachista, náciellenes monarchista, hungarista monarchista. Mert a monarchizmus - csupán ennyi. Egy állásfoglalás az államforma terén. Hogy mögé-mellé-köré ki mit tesz, az meg már egyéni ízlés dolga. Ezért szerintem egyértelmű, hogy sosem lesz egység azok között az emberek között, akik monarchisták. Ahogy két magát kereszténynek valló ember is gondolkodhat egészen másképp igazán lényeges dolgokról is.

Egyébként én pl. szóbaállok mindenkivel. Általában fordított szokott lenni az eset, hogy mások nem állnak szóba velem. De hát - ahogy a bejegyzésből is kiderül mint sajnálatos tény - valóban ennyire különbözőek vagyunk.

Sok sikert kívánok a leendő blogszerkesztőnek. Én nagyon örültem, hogy méltónak találtattak anno Domini a gondolataim ide s a Regnum!-ra cikk formájában is.

Petrus Augustinus írta...

Hungarista nem lehet monarchista. Ellenség.

Majd ha Kálvin a pápa cipellőjét csókolgatja. Ha Saint-Juste fehér liliomos zászlót lobogtat. És persze ha egy Szálasiban van annyi alázat, hogy engedelmeskedjen a legfőbb hadúrnak.

Ja, hogy nincs.

Motyesz írta...

Óriási, végre!

reinának hadd segítsek, hátha nem akarja elolvasni az egészet újra, hogy megértse, ezért itt a lényeg

"az egyéni fantazmagóriája sokkal fontosabb, mint az a közjogi protokoll, amelyet terjeszteni és vallani kellene és amely mentén helyreállítható a királyságunk.. "

Vírusírtó írta...

Hogy ki lehet monarchista, és ki nem, azt, bármennyire is fontosnak tartják Magukat, nem Önök fogják eldönteni. Ez mindenkinek szuverén joga. Ugyanis a monarchista embertípust Önöknek még mindig nincs hatalmában szabadalmaztatni.

Reina Nicolasa írta...

Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára:

monarchista (görög = "egy uralom híve") Az egyeduralmi államforma híve, támogatója. Főnév is, melléknév is. "A monarchisták cselszövései; a monarchista körök". Politikai és történelmi szakszó.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Még egyszer felhívnám mindenkinek a szíves figyelmét a bejegyzés 3. bekezdésére. Érdemes naponta háromszor minden étkezés után elolvasni, akkor talán hatni fog.

Parsifal írta...

A 3. bekezdés valótlanságot állít. Magyarországon 1990 után a László András vezette Kard-Kereszt-Korona Szövetség vállalta föl először nyíltan és teljes mellszélességgel a monarchia és a legitimizmus ügyét hagyományhű és konzervatív alapon.

Még PHJ is "hátulgombolós" volt akkor, és sok mindent tőlük olvasva sajátított el, tett magáévá a "monarchizmusból".

Ez még akkor is így van, ha valaki nem ért egyet mindenben a KKK Szövetség létszemléleti és politikai állásfoglalásában.

Én sem értek mindenben egyet velük, mégsem tagadom meg tőlük ezt az érdemet. Jó lenne, ha ezt Önök sem tennék.

PHJ írta...

Péter,

a könyvem végén felsorolom, h kik voltak rám hatással, amelyet csak azért nem teszek meg itt, mert neked több példány is van belőle. Nincsen benne a KKKSZ, mert az sok mindennek hívhatta magát László András kapcsán és azok közül egy volt a monarcho is, sok-sok más jelzővel.

Javasolom neked és legjobb magyar tanítványodnak értelmezésre a "honosítás" kifejezést, amelyhez talán Pálos úr volt legközelebb a legitimista párttal és mozgalommal 1989-től, de a honosítás nem sikerűlt (értsd: nem lépett be a közvéleménybe, nem teremtett sem nyilvánosságot sem politikai tőkét).

Sokadszorra kérem tőled: ne állíts valótlanságokat, a jól informáltak bizalmasságával rólam.

Danitól meg elnézést a kommentért, a poszt ül és megszívlelni kellene, nem pedig okoskodni azt hiszem, mert aki írta nem arcoskodásból írta, hanem mert így él jelenleg.

Parsifal írta...

János,

A könyved egy példányban van meg nekem, ez nem is lényeges kérdés.

Nem tudom ki a "legjobb magyar tanítványom", de azt tudom, hogy se Hamvas, se Molnár közjogi legitimizmussal kifejezetten nem foglakozott. (Őket említed meg a könyved végén.)

Viszont ismerek embereket, akik ismertek téged a 90-es (sőt egyesek 80-as) évekből és ezt csak megerősíteni tudják. Nem hazugságról ismert emberek. Attól, mert nem írtad bele, még igaz. Akár ki isrölheted ezt a posztot, attól még ez igaz marad.

Ez az inspiráció nem szégyen, ettől még nem voltál "lászlóandrásista".

Másrészt az, hogy a szélsőséges alaki jogpozitivizmus ellentétes a keresztény jogbölcselettel, vagy zsarnokság illetve a hazaárulás (pl. a bolsevista Szovjetunióhoz való átállás) esetén a törvényes hatalomnak ellent lehet állni, mivel maga a természettörvénnyel került szembe, nem "fantazmagória", hanem objektív igazság.

A hagymányos keresztény erkölcstan szerint a hit és az igazságosság erénye is megelőzi az engedelmességét.

Egy apostoli király, vagy római császár szentelményi (és nem szentségi!) beiktatása nem teszi az illetőt politikailag tévedhetetlenné, vagy erkölcsileg feddhetetlenné.

A keresztény királytisztelet, nem pogány császárimádat.

Egyébként ebben is megfogható a Tanítóhivatal által elítélt De Bonald és de Maistre féle ismeretelméleti tradicionalizmus, és az erre épülő abszolutista királyság és király-koncepció. Ennek belátásához még nem kell "zöld kommunistává" válni, hanem csak keresztényként gondolkodni erről.

Per Spegulo írta...

Nem tudom pontosan idézni, de ifjú koromban volt egy olyan című könyv, aminek az volt a címe: Svéd gyerekversek.
Ebben volt az a pár sor, ami valamiért megragadt bennem.
Valahogy úgy szólt: bélyeget gyűjtöttem, aztán kaptam az apámtól egy zacskóval, azóta nem gyűjtök bélyeget. (természetesen nem pontosan idéztem)

Uraim (és Hölgyeim)! Tisztelettel jelezném, hogy a monarchizmus - sajnos - divatcikké, (sőt: horribile visu et dictu) Facebook-témává vált. amin három üveg sör kulturált elfogyasztása után "jogunk van" véleményt mondani. Pedig nincs! Ezt a tévtudatot az írásban is emlegetett Saint-Juist és eszmetársainak köszönhetjük. Mert hogy "egyenlőek vagyunk". Ez a 3 évszázados badarság mérgezi meg a gondolkodók zömét mai napig is.

Nem akartam kommentelni, - sőt egyáltalán, semmi kedvem Sziszifusz kartársává lennem, vizet hordani a tengerbe, felkészületlen és egyéb gondokkal terhelt (nem)elmékkel (nem)vitatkozni - de kissé felborította lelkem pH egyensúlyát az első megjegyzés, bocsánat, de idézném:

"Mert a monarchizmus - csupán ennyi. Egy állásfoglalás az államforma terén."

Kérem, itt a probléma! Olyanok beszélnek monarchizmusról, akik annak lényegét sem nem fogják fel, sem nem képesek azt megérteni.
A monarchizmus nem 1 (azaz egy) darab férfi (vagy nő), akinek a fején holmi csillogó aranytárgy leledzik.
A monarchizmus nem az aradi kivégzőhely 3D-s képe.
A monarchizmus, nem árucikk, nem divattéma, nem "15 perc világhír".
A monarchizmus ideológia, világlátás, egyféle konzervatív világlátás, amely azt mondja, a világ Teremtője Rendet teremtett és a világban ezért Rendnek kell lennie, még ha mi emberek mindig ez ellen kívánunk ösztönösen hatni.

Mert ateista monarchista nem létezik. Ez olyan lenne, mint a száraz víz és a hideg tűz.

"Egyébként én pl. szóbaállok mindenkivel. Általában fordított szokott lenni az eset, hogy mások nem állnak szóba velem."

Hm? Tényleg? tehát a világ a hibás, ha rosszul látunk? Nosza, tapossuk szét a szemüvegeinket, az tehet mindenről. A tükör a hibás, az csúfítja el a látványt?

Önvizsgálat és megtérés! talán itt kellene kezdeni. Aztán folytatni bűnbánattal. A nyilas tematikába meg nem kívánok belemenni, hiszen ha én lépek bele valamibe, én vagyok a badar, ha azt a lábamon továbbvíve, éppen én fogom szagolni. Ilyen alapon beszélhetnénk a volapük nyelv jelentőségéről is. A történelem zsákutcáit felesleges elemezni, Robespierre-ről sem beszélgetünk. Vagy igen? Vagy még mindig róla beszélgetünk?

Parsifal írta...

A bejegyzés lényegéhez hozzászólva.

Egység azért nincs, mert egy közjogi kérdés mindig is heterogén embereket hozott össze, de egységfrontot sohasem képzett.

Ezért lett "hiábavalóság" az 1930-as évek közjogi legitimizmusa is, mivel olyan ellentétes világnézetű emberek vallották magukat monarcho-legitimistának, mint gróf Sigray Antal vagy Ostenburg-Morawek Gyula és Kovarz Emil.

A "Kettőskereszt Vérszövetség" is szétesett, egyesek a Magyar Függetlenségi Frontban vettek részt (kommunistákkal szövetkezve), míg mások a hungarista hatalomátvételt segítették.

Az 1930-as évek "mainstream" közjogi legitimizmusa meg liberálkonzervatív és angolszász orinetációba ment el.

A konzervatív, ellenforradalmi, restaurációs elemek egyik része a liberális polgári demokrácia és annak vezető hatalma, az USA által remélt kibontakozást (mint II. Ottó örökös király), másik részük a tengelyhatalmak "jobbratolása" által.

A másik oldalon az előző posztban említett August von Mackensen táborszernagy volt található, akit II. Ottó "a Harmadik Birodlom díszporoszának" nevezett. Próbált közvetíteni Hitler és II. Ottó között von Mackensen, de II. Ottó már elkötelezett volt ekkor a Coudelhove-Kalergi-féle, demokratikus modell mellett. A von Mackensen által tisztelt, katonai hagyománytiszteletet mint pacifista, és az abszolutista császáreszménnyel analóg vezériséget is elvetette II. Ottó mint polgári demokrata.

Vagy megemlíthető akár a porosz királyi és német császári koronaherceg, a deklaráltan nemzetiszocialista Ágost Vilmos és Hermann Göring közvetítési kísérlete Hitler és II. Vilmos között. (Gyakorlatilag csak egy német és porosz koronaherceg volt deklaráltan a Hitler-rezsim ellen. A többi kritikával ugyan, de restaurációs lehetőséget látott, ha nem is mindvégig a III. Birodalomban.)

II. Vilmos, ha egyet nem is értett mindenben a nemzetiszocialistákkal, de legalább nem dolgozott ellenük, mivel a restauráció szempontjából kívánatosabbnak ítélte meg, mint a polgári demokráciát, amiben II. Ottó remélt.

Egyik oldal a liberális demokráciától, a másik a harmadikutas kísérletektől reméltek kibontakozást.

Parsifal írta...

Kedves Per Spegulo!

Hadd idézzem Szent VII. Gergely pápát gondolatait Jáki Szaniszló művéből:

I. Fülöp francia királyban VII. Gergely egy húszéves fiatal banditával találta magát szembe, akinek majdnem fél évszázados uralmában a modern történészek kevés dicsérnivalót találnak. A francia klérushoz intézett erőshangú levelében VII. Gergely a királyt „az ördög befolyása alatt álló embernek” mondja, „aki oka és forrása annak a tényállásnak, hogy Franciországban mindenki, mintha valami szörnyűséges pestis sújtotta volna, mindenfajta undorító gonosztettet követ el… Nem ismernek sem isteni, sem emberi jogot; semmibe veszik a hamis esküt, szentségtörést, vérfertőzést vagy kölcsönös hűtlenséget.” A hasonlóan fiatalkorú IV. Henrikben, a Szent Római Birodalom császárában a pápa olyan emberrel találkozott, akit fiatalabb kortársa, a nagy Szent Anzelm úgy jellemzett, mint „Néró és Aposztata Juliánusz utódját”.

Valóban. Ez is igazolja a keresztény istenképet, emberképet, erkölcsi és az abból következő jogrend helyes szemléletét.

Igaza van abban Önnek, hogy nem vagyunk egyformák, és így az „egyenlősdiség” értelmében egyenlőek. Azonban az emberi természet szerint ontológiailag az utolsó koldus és a király is egyenlő Isten előtt. A „hatalmaskodó” istenkép, amely a tiszta monotheizmusból ered (s ami a zsidó és muszlim társadalomképben megvan) nem azonos a kereszténnyel, amely személyek relációja, önátadása, ezért Isten lényege a szeretet. Az Emberfia is azért jött, hogy ő szolgáljon (minister), s nem azért, hogy neki szolgáljanak. A szeretet lényege a másokért levés.

A keresztény királyeszmény is ezen alapszik, nem egy vak hiearchiatiszteleten, és vak engedelmességen. A pápává választás elfogadása, vagy a királlyá avatás nem teszi az illetőt tévedhetetlenné, s nem kötelezi az alattvalót teljes engedelmességre. Mert valóban van egy, az Ön által említett szent rend (hierarchia) az Isten által teremtett világban, így az erkölcsiségben is:

A törvény négy illetőleg öt létrendet foglal magában, egyik a másiknak alárendelt. Ezt elolvashatja részleteiben a Summa Theologiae I-II. részének (Általános Erkölcstan) 90-től a 108-ik kérdéseiben.

Az örök törvény (lex divina aeterna) Isten örök elgondolása a világról, s annak belső természetéről. Ez az erő vagy képzet szerinti örök törvény (Jó) azonos a Léttel. Ez tükröződik a teremtményekben mint természettörvény.

A természettörvény alapja (első parancsa) ezt követeli az embertől: a jót tegye, a rosszat ne tegye. Azaz ha a pápa vagy a király rosszat követel, köteles az utolsó koldus is ellenállni akaratának.

A természettörvényekből levezetett törvények az tételes emberi törvények (lex humana positiva). Azonban a konkrétan beiktatott emberi törvények nem mindig vannak összhangban ezzel. Ez esetben a tételes emberi törvénynek, illetve az ezt képviselő, érvényesíteni akaró hatalomnak lelkiismeretileg köteles ellenállni az ember.

Vannak ezenkívül tételes isteni törvények (lex divina positiva), mint a tízparancsolat, vagy az evangéliumi törvény. Az egyházi törvények az isteni törvényekből és a természeti törvényekből levezetett törvények. Ezért a kánonjog háromféle forrást különböztet meg a tételes egyházi törvényekben: isteni jogon érvényben lévő (a pápa által sem megváltoztatható), apostoli jogon érvényben lévő (a pápa által sem megváltoztatható), egyházi jogon érvényben lévő (a pápa által megváltoztatható).

Ezért mondta azt Szent Ágoston, hogy „a királyságok alapja nem az igazságosság, mi egyebek azok, mint rablóbandák?”

PHJ írta...

Csókoltatom azokat, akik "olyan nagyon jól ismertek engem a 90-es években" és téged is, aki egy több oldalas jegyzékből két nevet említesz meg :) Így keletkeznek a városi legendák, ennyi valóságalappal. Történelmi pillanat ez, jegyezzük meg.

További szép napot mindenkinek!

Parsifal írta...

A több oldalas irodalomjegyzék végén egy bekezdésben kiemeled a személyes inspirációt, két névvel. :) Nem hinném, hogy Molnár Kálmánt személyesen ismerted. N.B. az irodalomjegyzékben olyan szerző ill. mű is van, melyet általam ismertél meg.

Sok ember nevét nem írtad le ott. Ennyi.

Cult írta...

off - Sokaig csak " read only " uzemmodban leteztem a blog szamara, de elerkezett a pillanat, amikor ideje szint vallanom:

Tobbszor, tobb helyen olvastam mar Toled PHJ-vel kapcsolatban a kilencvenes evekrol.
Nem ertem a logikai osszefuggest!
Van valami erdemi kapcsolat a cikkben leirtakkal?

Szamomra a metamorfozis komoly dolog. Saul - Pal, Mate de Urunk is igy velte.
Phj-nel nyomon kovetheto az ut. Ez az, ami szamomra meggyozo. Hibai pedig mindenkinek vannak!

Mint fentebb olvastam, hagyjuk a szemelyeskedest, meltatlan a temahoz! Nem visz elobbre, ezt mar tobbszor tapasztalhattuk...

Koszonom a megertest!

Reina Nicolasa írta...

Kedves Per Spegulo!

Kétféle monarchista létezik meglátásom szerint.

1. - Jól értelmezi a szót, vagyis
államformaként monarchiát szeretne, számára ez ezt jelenti. Elismeri, hogy nem csak az lehet monarchista, aki a monarchiát úgy képzeli el, ahogy ő, mert érti, felfogja, hogy ez a szó TÉNYLEG csak ezt jeletni. Van benne ennyi alázat.

2. - Monarchista, de még hozzáteszi a saját ideológiáját, és kijelenti, hogy monarchista csak az lehet, aki ugyanúgy gondolkozik, ahogy ő. Mindenki másnak kuss (csak elegánsabban kifejezve.)

Lehet kötni az ebet a karóhoz, hogy márpedig a monarchistaság többet is jelent. Igen, lehet, hogy egyeseknek többet is jelent, de ha valaki jól értelmezi a szót és a kifejezést, akkor annak akkor is csak annyit fog jelenteni bárki monarchizmusa, hogy az királyságot akar mint államformát.

Az, hogy emögé ki milyen pátoszos, anakronisztikus dolgot sző, az már a maga dolga! De a monarchizmust kisajátítani igen gőgös dolog és teljesen hibás.

Mordecháj Rosenzweig írta...

Kétféle ember van: forradalmár és ellenforradalmár. Utóbbiak vagyunk mi. Azt hogy ezen kívül ki mit gondol a világról, azt - elnézést a kifejezésért - le kell szarni.

Per Spegulo írta...

Köszönöm Reina Nicolasa!

Utóbbi megjegyzésével is alátámasztotta korábbi vélekedésemet. Mármint hogy téved. Hiszen éppen maga írja, hogy: "ha valaki jól értelmezi a szót és a kifejezést". S elgondolkodtató, hogy mégis a saját gondolatrendszerét kívánja kiterjeszteni mindenkire, (pedig - álcaként? - előre bocsátja tévedése lehetőségét) s lerántani a maga "pátosztalan", "modern" és "szerény" modorához. [Már ha a fogalmait ellenkezőjére fordítjuk.] De ugye megengedi nekem, hogy én továbbra is "gőgösen", "pátoszosan" és "anakronisztikusan" szemléljem a világot és az éppen aktuális témát. [Bár, ezek a jelzők inkább dicsérőek számomra, mármint ha nem felelnék meg véletlenül egy modern és kétség kívül republikánus, posztszocialista "értelmező" szótár fogalomrendszerének.
S aki tagadja a monarchizmus spirituális tartalmát, az csak a lyukat látja a kürtős kalácsban. Ami nélkül ugyan az nem létezne, de nem ez a lényege; csak egyik eleme.

ui: a személyes megjegyzéseknek sem értelmét, sem célját nem látom, hacsak mindenki nem ismerné egymást (személyesen) vagy ha nem saját nélkülözhetetlenségünket vagy csalhatatlanságunkat szeretnénk igazolni. S ugye az lehetetlen! Hisz kerek e négyszögletű sárgolyón egyedül csak én vagyok csalhatatlan és hibátlan, s erről papírom is van. Én írtam magamnak... Szóval, javaslom, személyes véleménykülönbségüket az Urak hajnali fél ötkor a Vérmezőn rendezzék. Fegyvert a sértett félnek áll jogában választania. Már ha komolyan vesszük az úri becsület kívánalmait és előírásait.

ui2: az írás akkor is elgondolkodtató és egy körülhatárolható higgadt véleményt fogalmaz meg. Esetleg lehet vele vitatkozni, de személyes síkra vinni a kérdést stílustalan és modortalan is. [Mert pl. én egyik urat sem ismerem, - de ha ismerném is, a lényegen nem változtatna - s a kommenttel mégis választásra akar kényszeríteni engem egyikük. Ez a "te nem vagy orthodox monarchista, mert én vagyok az egyetlen orthodox", ez a módszer és út nem vezet sehová. S éppen erről szól a poszt. Ha jól értettem.]

Emma írta...

Kedves Nicolasa, Parsifal és akit még érint!

Ennek a blognak a szerkesztői többször is világosan kifejezésre juttatták, hogy nem azonosulnak a nyilas-hungarista ideológiával. Ennek ellenére Önök rendszeresen idejönnek, visszaélnek a blog formátum lehetőségeivel és a szerkesztők jóindulatával, és hungarista propagandával fárasztják az olvasókat.

Kérem, ne tegyék. Mi sem járunk a kitartás.hu-ra. Nagy az internet, mindenki elfér rajta. Kérem próbáljunk már meg felnőtt, civilizált emberek módjára viselkedni. Köszönöm.

Parsifal írta...

Kedves Emma!

Amit beírtam az a katolikus állambölcseleti és jogbölcseleti hozzáállás. Egy sort sem idéztem se Szálasitól, se más hungaristától, nyilastól stb.

Kedves Cult!

Nem "személyeskedés" volt ez a részemről, hanem Szávoszt-Vass úr fölhívta a figyelmemet a cikk 3. bekezdésére.

Ott azt állította, hogy Önök (ill. ez a blog, avagy a Regnum! protál) kezdték el a konzervatív, ellenforradalmi, autoriter legitimizmus propagálását, holott ez nem igaz.

Sőt PHJ legitimista orientációjának inspirátora részben az említett Szövetség volt.

Ennek semmi köze semmiféle "pálforduláshoz".

Motyesz írta...

Parsifal Reinácska már kommenteket sem tud olvasni,posztokat meg végképp nem. A saját véleményüket monomániásan szajkózni azonban probléma nélkül bármikor

Az egyszemélyes nyilas népfőiskolán tanulniuk kellene szövegértést is, talán majd utána menni fog. Ne adjátok fel,szurkolok nektek

Reina Nicolasa írta...

Kedves Motyesz!

Maga nem csak udvariatlan, de gyáva is. Nem írt nekem levelet és Parsifalt se szólította le mise után. Csak kommentárban tud osztani. 100 éve egy úriember nem beszélt volna így egy hölggyel, még ha egy idegbeteg szüfrazsett is.

Ennyit erről. Saját magát járatja le.

Parsifal írta...

Kedves Motyesz!

Ön azt írta, levelet ír a hölgynek, velem meg személyesen beszél.

Semmiféle szövegértési probléma nem állt fönn.

Érveltünk, nem szajkóztunk. Persze ha valaki Szent Ágostont, meg Aquinói Szent Tamást nem tartja mércének.

Parsifal írta...

Egy király, királyság vagy államforma nem önmagában szent, hanem csak addig, míg az oltárral szövetségben áll. A kereszténység a már egyszer megszilárdult társadalmi jogrendet védi, mert ez ad stabilitást. De ez nem jelent abszolút stabilitást, bebetonozottságot. Mert ha szembekerül a természettörvénnyel egy állam tételes törvénye, és annak vezetője, akkor katolikus keresztényként kötelesség annak ellenállni. Nem a király, vagy ak irályság önmagában szentesít valamit. Ha egy királyi rendelkezés ellentétes a természettörvénnyel vagy isteni joggal, köteles az ember ellenállni.

Az Egyház nem erkölcsi kategóriaként kezeli a felkelés / engedelmesség kategóriáit. Ezek akkor erkölcsösek, ha felkelünk a természettörvényt és isteni törvényt lábbal tipró uralom ellen, és ha engedelmeskedünk egy olyannak, ami ezzel szintézisben van.

Példa rá Juan Carlos, aki a homokosházasságot, bevándorlásliberalizációt „szentesíti”. Az ilyen ellen – Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás szerint – jogosan fel lehet lázadni, és letenni a trónjáról.

A kérdéskörhöz. Elgondolkodtató részlet Bangha Béla művéből. (Magyarország újjáépítése és a kereszténység, 1920.)

A nép széles rétegeinek a kormányzatban való részesedése ellen a kereszténységnek nincs észrevétele. Itt is áll, hogy ami a legjobb, ami a természetes erkölcstörvénnyel s a természetes fejlődéssel megegyez, azt a kereszténység is szentesíti s akceptálja. A kereszténység nyitva hagyja az államforma kérdését is, de az egyszer megállapított törvényes rendet vagy uralkodót védi s könnyelműen s kényszerítő ok nélkül megváltoztatni nem engedi. A kereszténység legnagyobb nevű theologusai s állambölcselői, mint Aquinói Szent Tamás, a demokráciát kifejezetten helyeslik, bár semmi esetre sem abban a szélsőséges irányban, ahogyan azt újabban a demagógia értelmezni szokta. A legjobb kormányzati rendszerhez, úgymond a nevezett egyháztudós, hozzátartozik, hogy valamelyes része az állam kormányzatában mindenkinek legyen, mert ez növeli a népben a békét és megnyugvást s mindenki szívesen ragaszkodik oly államkormányzathoz, amelyben neki is része van. De épp úgy kívánatos az is, hogy a kormányzati hatalom közvetlenül csakis a legjobbak s legrátermettebbek, legbölcsebbek s legerényesebbek kezében legyen s valamennyinek egy, a legerényesebb, álljon élén.

A demokrácia újabbkori erős hangoztatása megállapíthatóképpen abból a korból ered, amikor a monarchikus államrend mindinkább szakított a gyakorlati kereszténységgel, amióta a fejedelmek megszűntek hatalmukat «Isten kegyelméből» valónak s épen ezért feltétlenül kötelező magasabb törvényekkel körül határoknak tekinteni. A demokrácia reakció az abszolutizmussá fajult fejedelmiség ellen. S valóban, ha a fejedelmek joga nem felsőbb jogon épül fel többé, ha csak diplomáciai és katonai konstellációk tartják uralmon, nincs értelme annak, hogy a nép elismerje felsőbbségüket s meghajoljon uralmuk előtt; a legelső alkalommal ki is fogja vonni magát kormánypálcájuk alól s forradalmat csinál. A trónt csak addig lehet szentnek tekinteni, amíg az oltárral áll kapcsolatban.

Martinus A. írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Emma írta...

Kedves Parsifal!

Köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket fellázadási kötelezettségünkre, eszünkbe fog jutni a megfelelő időben. Egyelőre egyáltalán nincs királyunk, úgyhogy se a természeti törvény megsértése, se a törvénysértés miatti fellázadás nincs napirenden. Addig is, lapozzunk.

Alan Breck Stewart írta...

Én modus vivendiként egy ~10 pontos kódexet javaslok. Ebben összefoglaljuk azokat az alapvető feltételeket (axiómákat), amelyek mentén a továbbiakban együtt tudunk dolgozni és alapkövetelménynek tekintendő a munkában való részvételhez. (az ezzel ellentétes irányú hozzászólások törlésre kerülnének.)
- elhatárolódás szélsőjobb/szélsőbal eszméktől, a fajelméletektől, idegengyűlölettől.
- 1918, 1920, 1944, 1946, 1989, 2011 minősítése
- álláspont a Habsburgok történelmi szerepére és jogaira vonatkozóan.
- célunk a történelmi alkotmányon alapuló alkotmányos monarchia (nem parlamentáris, nem abszolút )
- napi politikával kapcsolatos álláspont, ( népszavazással, pártalapítással, stb)

Ne mindig csak egy egy ember határolódjon el a nemkívánatos hozzászólásoktól, hanem tegye meg azt közösség eleve.

Parsifal írta...

Kedves Emma!

A „regnum” vagy „monarchia” szó nemcsak „királyságot”, hanem „államot” is jelent a régebbi keresztény szerzőknél. Azaz lázadni nemcsak egy természettörvényt és isteni törvény lábbal tipró szukcesszionális (örökletes) monarchia esetében (ill. egy adott monarchája esetén), hanem minden más államiság, akár illegális uralom esetén is kötelesség.

Bár azt mondja Aquinói Szent Tamás, hogy az illegális hatalom is jobb mint az anarchia, ez addig érvényes, amíg a természettörvény szerint alkotnak törvényeket, illetőleg a szerint kormányoznak az akár illegális hatalomgyakorlók.

Parsifal írta...

Kedves Alan Black Stewart!

Érdekes felvetés az ön „modus vivendi”-je. A probléma ezzel technikailag az, hogy a lényeget nem foglalja magába. Ahogy egy kiváló műsor címe magában foglalja: „a trón és az oltár szövetsége”. Ebből a rövid meghatározásból le lehet mindent vezetni. Hogy egy konvencionális vagy szakrális monarchiát akarunk-e. Ezen múlik minden. Ez számunkra csak egy jogbiztonságot jelentő közjogi kerethagyomány, vagy annál mélyebb valóság, amitől elszakadva elhal maga a monarchia.

A másik probléma, rögtön az ellenségképpel indul, illetve azzal, amitől el kell határolódni. Előbb definiálni kell azt az exkluzív monarchia és monarchizmus definíciót, amiből a Regnum!-portál és közössége nem enged, így amiről vitát nem nyit. (Erre javaslatom a „trón és az oltár szövetsége” fogalomból való kiindulást, és az ebből levezetett jogszemlélet, amit már korábbi hozzászólásomban részben kifejtettem.)

Nézzük ehhez képest az Ön javaslatait. A „szélsőjobb” és „szélsőbal” fogalompár a modern parlamenti demokráciában jelent meg mint hatalomért küzdő csoportok ideológiai meghatározása. Karaktert az 1830-as francia forradalom után nyert, amikor létrejött orléanista alapon a legitimistákkal szemben egy brit modellhez hasonló „alkotmányos királyság”. Alkotmányosság alatt értve azt, hogy a polgári liberális parlamentarizmus modelljét beemelték. Akik ezt a „status quo”-t jobbról (legitimisták) vagy balról (köztársaságpártiak) meg akarták dönteni, azok a rendszeren kívüli, „szélsőséges” csoport tagjainak számítottak. N.B. A Petrus Augustinus felhasználóképeként megjelenített falangizmus is „szélsőjobboldali” volt egy „polgárkirálysághoz” képest. Az 1930-as 40-es évek hazai legitimista csoportjainak, pártjainak többsége egy ilyen modellben gondolkodott, ezt, a 48/67-es „polgári királyságot”, annak liberális gazdasági és politikai rendszerét tekintette (brit alapokon) eszményinek. Ehhez képest mindent „szélsőségként” értelmezett - a reakcionárius, autoriter, militáns monarcho-legitimista csoportokat is.

Fajelméletek. Sajnos akkor Schütz Antal, Nyéki (Klemm) Kálmán kiváló hittudósok nem lehetnének a Regnum! portál támogatói. Mert mi a fajelmélet? Háromféle emberkép létezik. Ezek közül kettő „szélsőséges”. Az egyik a karteziánus/aufklérista dualizmus, a másik a XIX. századi materiálmonista emberkép. Az első tagadja a faji jelleg lelki alapjait, az utóbbi determinisztikus tényezőként állítja be. A hülémorphista katolikus-keresztény nézet szerint a lélek a testnek állagadó, egyedi és közvetlen alakja. Ezért van értelme a rasszkarakterológiának is. Ez nem determináltságot jelent, hanem az „ut in pluribus” elv szerinti generalizációt.

Idegengyűlölet. Ismét egy gumicsont-fogalom. Idegengyűlölő az, aki gyűlöl valakit csak azért mert más. Ha valaki az ágostoni „ordo dilectionis” szerint a természetjogilag hozzá közelebb állót részesíti előnyben az értékek azonos rendjében, az nem gyűlöl, csak tudomásul veszi, hogy az idegen idegen, az idegen más. Azaz jobban szereti a természetjogilag hozzá közelebb állót, mint a távolabb állót az értékek azonos rendjében. Pl. éhezik egy családtagja és én, vagy egy nemzettársa és egy idegen, és döntenie kell (az értékek azonos rendjében) kinek ad előbb enni, világos, hogy kinek kell előbb adnia, mégha a másik éhen is hal e döntés miatt. A „pozitív diszkrimináció” a legálságosabb és legmocskosabb gyűlölet.

A történelmi alkotmányon alapuló alkotmányos monarchia parlamentális volt. Persze ez nem lényegi alkotóeleme, ezt organikusan lehet a korszellem szerint változtatni, ahogy történt 1848-ban vagy 1867-ben is. Ennek védelméért küzdöttek pl. az 1930-as 40-es évek liberálkonzervatív, angolszász orientációjú monarcho-legitimistái. Ezt az irányt preferálta II. Ottó örökös király is.

A hivatásrendiség igenlése, a tömeguralom (oklokrácia) elvetése, a gennékratikus-timokratikus-meritokratikus képviseleti modell akceptálása kiutat jelent mindebből, figyelembe véve a jogrend isteni bölcs rendezését.

Emma írta...

A szerkesztőnek: leiratkoztam a hozzászólás RSS-ről. Majd szóljanak, ha van moderálás.

Névtelen írta...

"A hivatásrendiség igenlése, a tömeguralom (oklokrácia) elvetése, a gennékratikus-timokratikus-meritokratikus képviseleti modell akceptálása kiutat jelent mindebből, figyelembe véve a jogrend isteni bölcs rendezését."

Ezt agyon szépen fogalmaztad meg, Péter.

Czelder

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Parsifal, magánlevélben szívesen elmagyarázom, mi ebben a bejegyzésben a lényeg. A többség már felfogta.

TPJJ írta...

"Újraindult ez az úttörő monarchista blog, amely először honosította meg a királyság ügyét a rendszerváltás után Magyarországon és működik a királyságunk zászlóshajója is a Regnum! portál." - Ez még barátok között is egy erős csúsztatás...

radder írta...

A Foederatio Emericana Alkotmánya 1933

https://sites.google.com/site/foederatioemericana/

desert_eagle írta...

Alan Breck Stewart egyértelműsítő listája kitűnő ötlet, azonban némi változtatást javasolnék. Ottó királyi herceg a realitások talaján állva megőrizte és képviselte a monarchia szellemiségét és azt a pluszt, amit azok nem értenek, akiknek a "monarchista" szó, csupán egy idegen kifejezés az egyeduralomra. Ottó nem ellenségként tekintett a jelenlegi világrendre, hanem szükséges állapotként, ami fölött ott a monarchia lehetősége. Szerencsés együttállás, hogy a szélsőséges elemeket hasonlóképpen veti ki magából a jelenlegi világrend és az egykori. Míg a monarchista törekvések hűek tudnak maradni önmagukhoz a jelen szalonképességi körön belül is, a forradalmi, extrémista körök nem.
Ebből következően egyelőre nem érdemes meghatározni az alkotmányos monarchiát kizárólagos pontnak, hiszen egy brit, vagy svéd modell is éppoly üdvös lenne és éppen annyira vállalhatatlan azoknak, akiket egyébként sem szívesen látnánk egy térfélen Ottó örökségével.

Parsifal írta...

Kedves Sivatagi Sas!

"Szalonképesség"...

Bár sok mindenben kombattánsan szemben állok PHJ-vel és Petrus Augustinus-szal, de azt hiszem kevés olyan dolog van (amennyire ismerem őket), amitől jobban meg akarják szabadítani a "monarchista" jelzőt, mint a szabadkőműves szalonok lefedő masinizmusa-masonizmusának "szalonképességétől".

Nem az angol és svéd ál-monarchizmusok a példaképeik, amelyek szélsőségesen istenellenes hazugságokat "szentesítenek" (homokos-"házasságok", abortuszok, korlátlan bevándorlás stb).

Ebből János és legbelsőbb szellemi köre (legutóbbi tudomásom szerint) nem kér, és kategórikusan el is határolódik mindettől az álmonarchizmustól.

Kis monarchista beszélgetés a szabadkőművesek monarchizmus-lefedéséről (Trón és Oltár műsor):

http://www.szentkoronaradio.com/letoltes/2011_08_13_tron-es-oltar-by-szent-korona-radio

Vírusírtó írta...

Ez az, kezdődik a hülyeség, mint az Antalli örökséggel.

Petrus Augustinus írta...

Persze, nem díszpinty királyságot akarunk.

DE, a fél karomat odaadnám azért, ha legalább névlegesen királyság lenne az államforma, mert nagyobb lenne a mozgástér. Ettől függetlenül a svéd és az angol modell Mo.-n alkotmány- és hagyományellenes lenne, nem csak a keresztényellenes törvények és a protestantizmus mint államvallás miatt, hanem a hatalomgyakorlás tekintetében is.