Ki teszi meg?

Nem olyan régen egy idős magyar monarchistával beszélgettem. Alapítótagja volt a legitimista pártnak, legalább negyven éve a királyságban hisz, azt tartja reálisnak, ezt hirdeti. Kaptam tőle egy Károly csapatkeresztet, meg egy halom cikk-kivágást az elmúlt húsz évből. Olyan stafétabot átadása-szerű volt az élményem. Elég nagy zavarban vagyok, ahogyan dicséri a könyvemet és megveszi belőle a harmadik példányt is, mert viszi az ismerősöknek. Nagyon közvetlen, de nagy tisztelettel beszél velem, amelyet nem biztos, hogy megérdemlek. Elég kemény hideg van, sétálunk, sziszegünk a fagyos hidegben. Semmi nosztalgia nincsen a szavainkban, eléggé a realitásokban mozgunk. Férfiak beszélgetnek, véleménycsere, diskurzus.

Hirtelen a választásokra terelődik a szó, amelyben idős ismerősöm meglehetősen józanul gondolkodik, de megvannak a maga kis kételyei.

- Nézd, talán furcsa, hogy egy olyan nyugdíjas mint én, akinek a hónap végén meg kell fontolnia, hogy van-e még ételre ezt mondja, de komolyan gondolom. Engem hidegen hagy, hogyha holnaptól olcsóbb lesz a kenyér, kevesebbet kell fizetni a benzinért és több sört vehetek a közértben. Nekem ezért nem eladó a szavazatom. Én ezért nem szavazok valaki mellett, vagy valaki ellen.

- Értem. Akkor mi a fontos?

- Nekem az a fontos, hogy ki vezeti vissza az országot saját magához. Ki állítja helyre a jogfolytonosságot? Ki állítja helyre a történeti alkotmányt? Ki teszi közjogi személlyé a Szent Koronát újra? Ez a fontos nekem.

- És ki teszi meg?

- Hát ez az! Kicsoda?

- ...

- Ezért vagyok bajban. Ezért leszek bajban áprilisban is majd nagy gondban. Ezért fő már most is fejem.

Most április van. Választás van.

Rád gondoltam öreg cimbora. Rád és még azokra is, akik hasonló problémákkal küszködnek, ebben az országban. Tipródásainkra, kompromisszumainkra, vágyainkra és lehetőségeinkre. Egymásra, a hazánkra, erre az országra és arra is, hogy ki, kicsoda?

Resurrexi et adhuc tecum sum.

“Scimus Christum surrexisse a mortuis vere. – tudjuk, hogy Krisztus valóban feltámadott a halálból. Igen! Éppen ez a mi hitvallásunk központi magja. Ez az a győzelmi kiáltás, amely ma mindannyiunkat egyesít. S ha Jézus feltámadt, tehát él, ugyan ki szakíthatna el Tőle? Ugyan ki foszthatna meg az ő szeretetétől, amely győzött a gyűlölet felett és legyőzte a halált?”

[XVI. Benedek 2009. Húsvétján]

Akkor is Nagyhét volt

“Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”

IV. Boldog Károly ezeddig utolsó apostoli magyar király a mai napon tért meg a Teremtőhöz 88 évvel ezelőtt.

Nagyhét - kis csend

Mégis mennyibe kerül ez a választás?

Egészen konkrétan eddig 1 milliárd 188 millió 682 ezer forintba és még nincsen vége. Az MSZP átlépte a megengedett 386 milliós határt és már most 538 millió forintnál tart. (Innen szép veszíteni fiúk és lányok.) A kedvenceim azonban az MDF-SZDSZ duó, akik nemlétező pártként már több, mint 160 millió forintot áldoztak arra, hogy a mentelmi joguk egy töredéke megmaradjon. Szóval akárhogyan is, de nagyon drága dolog ez a tömegdemokrácia. Az adatok arra is jók, hogy megértsük, hogy miért minden korrupció melegágya a magyarországi pártrendszer finanszírozásának az átláthatatlansága és megoldatlansága.

Néhány dolog, amit nem árt tudni;

1. A választási törvény szerint ma minden párt kb. 400 millió forintot fordíthat választási kampányának finanszírozására. (1)

2. Egyetlen fél perces televíziós hirdetés egyszeri lejátszása közel 1,5 millió forintba kerül Magyarországon.

3. Becslések szerint a pártok 2006-ban közel 7,3 milliárd forintot fordítottak kampányaikra. (2)

4. Választási években a pártok akár 500%-al is többet költenek reklámtevékenységre, mint más időszakokban. (3)

5. A mindenkori kormány, minisztériumok és közintézmények (közpénzből finanszírozott) részvételét a pártok között folyó kampányban jelenleg semmi sem korlátozza.

6. A kereskedelmi médiumok ellenőrzés nélkül adhatnak titkos kedvezményeket a náluk hirdető pártoknak. A pártok között nincs esélyegyenlőség. (4)

7. Szakértői becslések szerint minden 10 forintból 9 átláthatatlanul, potenciálisan illegális úton kerül a pártokhoz. (5)

8. A hivatalos szervek szerint a pártok kampányra fordított összegei négyévente megduplázódnak. (6)

9. 2010-ben a pártok összesen akár 15 milliárd forintot is elkölthetnek kampányaik finanszírozására. (7)

10. A magyar lakosságnak csupán 16%-a hiszi el, hogy a pártok betartják a rájuk vonatkozó szabályokat. (8)


1 A pártfinanszírozást a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény, és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szabályozza.
2 Becslés a TNS Media Intelligence 2006-os listaáras reklámköltési adatai alapján.
3 A TNS Media Intelligence 2006. első félévi adatai szerint a kampányidőszakban ennyivel emelkedtek a társadalmi témájú reklámköltések.
4 A kereskedelmi médiumok nem a számukra törvényileg meghatározott reklámidő-kereten belül, hanem azon kívül értékesítik műsoridejüket a pártoknak. A politikai hirdetések árazásában így különleges kedvezményeket tudnak érvényesíteni, melyek pártonként eltérhetnek, azonban nem nyilvánosak.
5 Forrás: Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKKINT), www.ekint.org
6 Forrás: Állami Számvevőszék (ÁSZ)
7 Becslés a 2006-os költések és azoknak az Állami Számvevőszék szerint várható megduplázódása alapján.
8 Forrás: Capital Research, 2006.

[Köszönet: kepmutatas.hu]

Totyogás helyett

Nem olyan régen egy ismerősöm, aki természetesen királyságban gondolkodik, azt fejtegette, hogy lassú mindaz az építkezés, amely a magyar monarchizmust jellemzi. Gyorsítani kellene, jobban megtolni a szekeret és a magunk eszközeivel felpörgetni, mert túlságosan óvatosak vagyunk és ez így csak egy baráti kör maximum.

Én amellett mondjuk, hogy büszke vagyok, hogyha ezt a kis közösséget baráti körnek nevezik, azt feleltem, hogy nincsen hova és miért sietni. Jelenleg a biztonság és az, hogy ne álljunk a politikai percemberek vagy éppen futóbolondok közé sokkal fontosabb. Az egész akkor egy kinyújtott rágógumira emlékeztetne csak, ami nyúlik és aztán elszakad. A szellemi építkezés még soha nem volt olyan dolog, ami ne fizetődött volna ki. Jelenleg pedig a király nincsen az ajtóknál (sajnos).

Ahhoz, hogy a királyság nemzeti program legyen elsősorban politikai tér és akarat kell. Egyik sincsen meg jelenleg, még akkor sem, hogyha éppen mondjuk valakik kimondanak lényeges dolgokat most már; az elmúlt népuralmista korszak bekavar a fejekbe, nem látnak tisztán. És ezért senkinek nem lehet semmit sem a fejére olvasni. Idő kell ahhoz, hogy tisztázódjanak fogalmak és lehetőségek.

Itt van például éppen ez az alkotmányjogi program.

Jó a problémakezelés benne, a jogfolytonosság felfeslése - amely több fázist élt meg sajnos 1946/49-ig - helyes időpontból van elindítva. Jó, az, hogy hogyan kell visszaállítani a megszakadt jogfolytonosságunkat; Szentkorona-tan alapján a történeti alkotmányt aktualizálni kell, és nem egy "új alkotmány" kreálása. Mégis a konklúzió nincsen kimondva. Nincsen benne az államforma megváltoztatása, amely egyszerűen következik abból, hogyha az alkotmányos rend, egy alkotmányozó folyamat után helyreállna. Miért nem? Mert idáig nem lát el senki sem. Ez pedig olyan következmény, mintha valaki felépít egy házat, akkor tesz a tetejére fedőt. Aki a Szentkorona-tant akarja, nem akarhat köztársaságot. Ezt a baloldal már látja, a konzervatív/jobboldal miért nem? Nem állhatunk meg félúton. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen politikai akarat kell és az, hogy a királyság ugye politikai térbe kerüljön, ne csak egy párt programjaként, hanem a nemzet lehetőségeként.

Köztársaság helyett királyság. Helyes premisszák után, logikus konklúzió.

Kínzó kérdés a tanácsköztársaság évfodulóján

Vajon Károlyiék népköztársasága nélkül 1919-ben lett volna-e Tanácsköztársaság? És Kádárék népköztársasága nélkül lett volna-e 1989-ben II. Köztársaság?

Monarchista bulvár?

Ma este a TV2 Aktív című műsorában az eldöntendő kérdés ez volt:"Ön szerint szükség volna egy magyar királyra?"SMS-ben lehetett szavazni. És a végeredmény ez volt: Igen: 79% Nem: 21%!

Bevallom, tipródok.

Ezek lehetnek a lehetséges megoldások;

1. Ilyen nagy lett a monarchisták egy négyzetméterre eső száma a TV2-ben.

2. Szimpla restaurációs puhatolózás. Habsburg György is a TV2-nél dolgozott! :)

3. Nyilván le akarták bőgetni a magunkfajtát, hogy lám, nincs támogatás - csak rosszul sült el.

4. A tv-s bulvárban vannak a legnagyobb monarchisták, akik a tömegkommunikációs szuperfegyvert vetik be.

5. A királyság a bulvárban már kész tény. A politika és a társadalmi diskurzus csak kaparászhat már.

Papp Gergely vezess minket a harcban!

Egy vers Regina főhercegnő halálára

Kérlek téged Ó Magyar Isten,
Tekints reánk fenn az égben.
Nagy bánat sújtja néped,
Szenvedünk mi hosszú éve.

De most szinte nem tudja senki,
milyen veszteség ez néki.
Nem koronázták, mégis érik,
Előtted Királynőként vívik.

Kérlek uram nyugosztald, nyugosztald,
Ne engedd szenvedni.
Királyi családunk ne hagyjad el veszni.

Hosszú az út míg vissza térnek.
Óvjad őket, segítsd néped.

Regina Főhercegnő segítsd Istent.

Tekintsen le hozzánk végre,
Vigyázzon ránk fent az égben.

Kérlek téged engedd végre,
Had lehessen újra béke.
Trónra térhessenek vissza végre.

Kérlek, hallgass meg minket!
Mi bűnünk, igen nagy vétkünk,
ellened ó egyetlen hitnek.
Királyságot add uram feltámadni, hogy ne folyjon több vérünk.

Kérlek, hallgass meg minket!
Koronázatlan Regina királyné,
Óvjad néped, ne hagyj el minket!
Istennel oldalán, népére vigyázzék!

[Horváth Tamás Ariel, Győr, 2010.03.18]

Hová tűnt a Magyar Királyság?

Írta: Uhel Péter.

A legújabb Rubiconban(mely egyébként a szabadkőművesekről szól) megjelent egy érdekes cikk Szerencsés Károly történész tollából. A cikk a 'Hová tűnt a demokrácia? - Magyarország gleichschaltolása 1945-1949.' címet viseli. Bár ebben a - már a Monarchista Gondolatok által is többször tárgyalt - korszakban a demokrácia elvesztését vizsgálja leginkább a szerző, azért akad egy számunkra is érdekes bekezdés:

"A magyar államiságot a Kárpát-medencében ezer éven át a Magyar Királyság testesítette meg. (Akkor is, ha voltak időszakok, amikor a magyar államisághoz több köze volt az Erdélyi Fejedelemségnek, mint a Habsburg-kézre jutott Magyar Királyságnak.) A királysággal egybeforrt a nemzeti elhivatottságérzése is, amelyet a Szent Korona testesített meg.

A Szent István-i és a nemzeti értékek megtestesülése a Szent Koronában és a királyság államformájában erősítették egymást. Ezek az értékek 1945-ben veszélyesek és ellenszenvesek voltak a győztes szövetségesek és szomszédaink számára. Ezért, hogy e muníciótól megfosszák a magyarságot, a magyar államot és a nemzeti szellemű politikai erőket, felvetették a királyság államformájának megszüntetését. (A Szent Korona nem volt jelen az országban, s 1978-ig távol is maradt.) A váltás lehetett volna természetes és megalapozott lépés a modern demokrácia irányába - főképp, hogy királyt már 1918/22 óta nem sikerült felmutatni -, de ez nem sikerült. Az államformaváltás ugyanis nem demokratikus úton ment végbe (mint Olaszországban), hanem a nép feje feletti döntéssel. (Nem népszavazással, hanem parlamenti döntéssel.) Ráadásul a (magyar) királysághoz a baloldali propagandagépezetnek sikerült hozzátapasztania minden negatív jelzőt (a feudálistól az elnyomón keresztül a reakciósig), megsértve ezzel múltunkat, identitásunkat, nemzeti érzésünket. Az "ezer éves elnyomást" a szomszéd országokban a magyarüldözés jogalapjáig fejlesztették. Ekkor épült ki tulajdonképpen az a csapda, amelyből azóta sem tudott kikeveredni sok honfitársunk: a köztársaság modern, demokratikus, a királyság elavult, reakciós. A köztársaság internacionalista/kozmopolita, a királyság nemzeti/nacionalista. Az előbbi a baloldal, utóbbi a jobboldal. Idővel elhalványult, majd levált az államforma kérdése, és maradt a nemzethez való viszony.



A baloldal számára - szélsőségig vezetve - a nemzet olyan anakronizmus, mint a Szent István-i királyság feltámasztása. A jobboldal számára a nemzeti elkötelezettség akár a Szent István-i birodalom helyreállításának igényéig is elvezethet. A köztársaság mely így létrejött 1946. február 1-jén, gyenge alapokon állt, s nem lehet véletlen, hogy három és fél év után ki is múlt. Gleichschaltolták ezt is, létrejött a népköztársaság. Erős, nemzeti és demokratikus alapokra épített köztársaság nélkül demokráciát működtetni nem lehetett. Köztársaságot létrehozni csak a köz akaratával és részvételével érdemes. Már az első mozzanatának is az erkölcsre kell épülnie, ahogy Petőfi írta: "A respublikának nem az a fő jelszava, hogy 'le a királyokkal' , hanem a 'tiszta erkölcs' ."

Hát eléggé vegyesfelvágott.

Bár sok egyértelműen igaz megállapítást is tesz a királyság intézményéről, és kiemeli 1946. irrealitását, azért a cikk gondoskodik arról, hogy a hangsúly itt ne a királyság elpusztításán, hanem a köztársaság erősítésének, feljesztésének fontosságán legyen. Mindenesetre legalább szóba került, ha már az 1945-49-ig terjedő időszakról szólunk ugye. Még reménykedhetnénk is, de az, hogy Petőfit idéz a bekezdés végén, egyértelművé teszi, hogy a szerző működőképesnek tartana egy magyarországi köztársaságot.

Amit viszont egyértelműen leír a cikk, az az, hogy - bár a szerző szerint lehet egy köztársaság működőképes - ez a magyar köztársaság, amelyet 1946. február 1-jén kikiáltottak teljes mértékben életképtelen volt. Ezzel meg is érkeztünk ahhoz, amit a (mai) magyar monarchisták (többek között) vallanak; nincs olyan köztársasági hagyomány, amit föl lehetne vállalni. Ez áll az 1946-os köztársaságra is, melyet a megszálló seregek árnyékában kiáltottak ki. Most arról ne is beszéljünk, hogy bár a szerző azt írja, hogy ez a köztársaság "három és fél év után ki is múlt", ez a köztársaság csupán átalakult népköztársasággá, ugyanis közjogilag két fajta államforma létezik: monarchia és köztársaság. Az, hogy egy monarchia élén császár, király, herceg, sah, szultán vagy emír áll pont ugyanúgy lényegtelen (közjogilag) mint az, hogy a köztársaság elé milyen jelzőt biggyesztenek (nép, tanács, szocialista stb.).



Ezen gondolatot továbbgondolva viszont könnyen beláthatjuk, hogy az 1989-90-es folyamatok is teljes mértékben illegitimek voltak, pont ugyanúgy, ahogy ez a mostani köztársaság is az. A szovjet csapatok még pont ugyanúgy itt voltak, mint 1946-ban, a volt moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot és pont ugyanúgy nem 'legitimálták' népszavazással (ez ugyebár csak nekik lett volna legitimáció), és semmilyen más módon. Nem is történt azóta semmi előrelépés, meg vagyunk rekedve ebben a köztársaságban.

Ám soha ne feledjük, hogy mindig a hajnal előtt a legsötétebb az éj.

Hogyan vélekedett a trónörökös 1848-49-ről?

"Március idusa a magyar nép számára mindörökre összefonódott újkori szabadságküzdelme jeles dátumával, az 1848-ban kitört forradalommal. Az idei március 15-én Csorvás díszvendége volt [ahol a népből sokan Fenségnek szólították]. Miként viszonyul a magyar történelem napjainkban is példaként szolgáló, dicső korszakához, milyen érzelmeket ébreszt önben az a szabadságharc, amelynek vezetői Debrecenben kimondták a Habsburg-ház trónfosztását?

- Magam is jártam abban a kálvinista templomban ahol a trónfosztást kimondta Kossuth. De ami a történelemben történt, megtörtént. Nem szeretem, ha az emberek a múltért keseregnek vagy a múlton hiábavalóan rágódva szomorúságban telnek napjaik. Épp ellenkezőleg: a múltat pozitívan kell tekintenünk, hiszen már az Isten sem tud változtatni rajta. És persze hiszek benne, hogy mindennek megvan az értelme, mi miért és mi módon történt. Az a fő, hogy az ember integrálja a történelmet és ne vonjon le ellenséges konzekvenciákat a jelenre.".

(Részlet egy Habsburg Ottó trónörökössel készült interjúból, amely megjelent a Magyar Nemzet, 1993. március 27-i számában.)

Forradalmi konzumerizmus

A marketingkommunikáció megáll egy helyben és izgatottan toporog. Mit akarunk most eladni? A forradalmat Mammon templomában vagy Mammont a forradalommal? Talpra magyar hí az akciós ing a plázában!

Rabok legyünk vagy szabadok?

Igenis, Lehet Más az Államforma! (rev)

Most már a Facebook-on is. ;)

Az emlékezés, ami a miénk

A nem olyan régen megszervezett kis beszélgetésünkön egy olyan dolog felvetődött, amelynek nem árt egy kissé nagyobb - de azért még közösségi - nyilvánosság. Mindenki egyetértett ugyanis abban, hogy a Dénesfa-Cirák közötti Károly király szentmise remek kis megemlékezés, de nem elégséges és kellene egy másik is. Azonban, hogy mi legyen az és legfőképpen hol és mikor már nem volt egyértelmű. Két remek ötlet merült fel;

- Szent László király napjának megünneplése (június 27),
- Buda visszavétele a töröktől, a Szent Liga által (megemlékezés a Várban szeptember 2-án).

Mind a kettő kapcsolható a keresztény Magyar Királyság megünnepléséhez nyilvánvalóan, de a sort még lehetne folytatni. Illetve nemcsak lehet, hanem kell is. Szimbólumértéke kell, hogy legyen.

Az atlanti mélység - egy kis tisztelgés Ernst Jünger előtt

"Az anarchista pozitív társa az anarcha. Az utóbbi nem az ellensége, hanem az ellenpontja a monarchának, tőle érintetlen, meglehet veszélyes rá nézve. Nem az ellenfele a monarchának, hanem annak csupán egy nyakéke."

"Az anarcha az az anarchistának, ami a monarcha a monarchistának."

"A teljes mozgósítás feladata az élet energiává való átalakítása, ahogy az megmutatkozik a gazdaság, a technológia, a kereskedelem malmainak őrlésében, és a csatamezőn a tűzharc közben."

Ernst Jünger (1895-1998).

"Jünger szívesen ismételgette, hogy az anarcha úgy viszonyul az anarchistához, mint a monarcha a monarchistához. Ebben az összehasonlításban minden benne van: a távolság művészete, amit oly megrögzötten próbál meghatározni Jünger egész személyisége és életműve. A fennsík, a távolság, az arisztokratikus klasszicizmus embere. Mindkét, a legendás és a legendától megfosztott háború zsoldosa. A hideg stílus művésze, aki mélyen lenézi az élet formátlan tényeit. Az utolsó nietzscheánus, aki paradox módon hű volt önmagához.

Mindenekelőtt az különbözteti meg az anarchát az anarchistától, hogy míg ez utóbbi nem érti a tekintély alapproblémáját, ami alól ki akarja vonni magát, az anarcha alaposan átgondolta. Mondhatni, gyászolja a tekintélyt - semmi sem pótolja számára a veszteséget, bár tudja, hogy ez elkerülhetetlen. A tekintély uralmának vége az apa uralmának vége, mindenekelőtt a saját apjáé, akivel mint kicsinyes és sunyi alakkal, meglehetősen bosszúálló módon számol le a hős - az apa itt a liberalizmus megtestesítője. Nincs kizárva, hogy az apai tekintély után érzett vágy taszította a hatalom felé. A zsarnok az apa modern pótszere, kísérletet tesz a tekintély leigázására, amikor a fogalom elveszti vonzerejét. A regény hőse tudja, hogy a kísérlet nem sikerülhet, de a zsoldos számára épp a veszett ügyért vívott magányos harc a történelemben való részvétel legméltóbb formája." Ewa Bieńkowska

Szent László király esete a metállal

Ezt a videót és dalt egy kedves ismerősöm ajánlotta. Bevallom zavarba jöttem tőle. Zeniten is pont most említette meg a forma és a tartalom kérdését a mi kis mondanivalónkra való tekintettel.

Ez most akkor klasszikus példa arra, hogy kövezzük meg, vagy tapsoljunk ennek a zenekarnak? A Dalriada ugyanis lenyomja Szent László királyunk legendáját folk-metálban, a maga stílusában egyáltalán nem rosszul, alatta egy moldvai népdal részlettel, technikás riffekkel, jó hangú énekesnővel, viszont tény és való, hogy nem egy kobzos vagy egy egyházi ének patetikus és epikus stílusában. Ez így is azonban 13.000 embernek tetszik és magáénak is érzi. Persze nem tudjuk, hogy mit; a zenét, a szöveget, az egészet, ahogyan van vagy csak ez is rajta van az mp3 lejátszóján.

Tartalom vagy / és forma? Átmentés vagy pusztulás? Rajongás vagy / és megértés? Érzelem vagy kognitív cselekvés?

A kérdések után jöhetnek esetleges válaszok is.

A böjtről és a királyságról

Új szerzőnk van anyaportálunkon, a Regnum!-on, Fehér András személyében, aki egy elgondolkodtató és aktuális írással debütál a böjtről. E mellett pedig ajánljuk az e heti, nyomtatott Barikádban az interjút Pánczél Hegedűs Jánossal, amelyben a királyság helyreállítása, az államformaváltás és az alkotmánymódosítás összekapcsolása a téma.

Kommentelni persze itt is lehet.

Mesterházy úrnak küldeménye érkezett

A fentebbi képeket egy olvasónk készítette és küldte el. Ahogyan említette, annyi keresetlen választási anyagot találni mostanában a postaládákban, hogy ő is kedvet kapott arra, hogy egy miniszterelnök-jelöltet tájékoztasson a saját meggyőződéséről. Úgy tűnik a küldeménye célba érkezett. Ha van visszacsatolás az üzenet után a címzettől, akkor mi mindenképpen hírt adunk majd róla.