2008. okt. 22.

1956 - Harcuk a miénk!

Több, mint fél évszázada, hogy a magyar nemzet felkelt a kommunista diktatúra ellen és - ha kevés ideig is - de lerázta azt magáról. 1956 dicsőségében nekünk a példaértékű a nemzet egyszerű embereinek a zsigeri szabadságvágya, amelyért fegyverrel is harcolt és Mindszenty József prímás akkori viselkedése. Monarchista szempontból ezek ma is előttünk fénylenek. 1956-ban a prímás az volt, ami mindig is; a királyság embere, akinek nem kellett változtatni véleményén, és aki újra leszögezte, mint sokszor; nem a pártokkal kell foglalkozni, hanem a nemzettel. A forradalmi kormány visszaadta minden egyházi és közjogi funkcióját, ami halvány remény volt, hogy a történeti alkotmányhoz visszatérhet a nemzet. A magyar nemzet szabadságharca, a kommunizmus elleni felkelése megdobogtatja ma is a szívünket. Harcuk a miénk örökre, példájukat nem szabad elfelejtenünk, akkor sem, hogyha később Kádár János és csinovnyikai egy megrémített, megalázott nemzet hasát teletömte, lótuszt zabáltatva brüggölésre kárhoztatta. 1956 a miénk; azoké, akik visszaakarjék vezetni ezt az országot saját magához. Kossuth-címeres tankokkal, lyukas zászlókkal és molotov koktéllal és sokkal inkább köze van a nemzethez, mint a mai respublikának. A második magyar köztársaság soha nem volt méltó 1956-hoz, hiszen a kommunistákat nem elűzte, nem eltávolította, hanem kiegyezett azokkal. 1956-ban egy utolsó moszkovita kommunista is fel tudta ismerni, hogy magyar ember, ha akarta, mert a kataklizma ki tudta hozni belőle ezt is. 1956-ot 1989-90-ben elárulták és nem fejezték be. A második magyar köztársaság úgy hivatkozik rá, hogy kiegyezett a kommunistákkal, a helyett, hogy felelősségre vonta volna őket és jogfolytonosságot vállal az 1949-es kommunista diktatúra alkotmányával. 1956-nak a második magyar respublika hátra arcot csinált. Egy egész nemzeti akarást hagyott faképnél ezzel. Elmélkedjünk el ezen is, csendes vagy éppen hangos megemlékezéseinken.

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

hmmm, hol is kezdjem...

Talán ott, hogy ha okt.6-a kimaradhatott, akkor talán célszerű lett volna hasonlóképp eljárni a mai nappal is.
A félreértések elkerülése végett mondom, hogy nekem is egyik vezérmotívumom az "üsd a vöröset, vesszen a kollektivizmus" attitűd, de a munkástanácsok léte éppannyira taszít, mint Kossuth respublikája.
Minden tiszteletem a pesti srácoké, de a szituáció paradoxona (Urambocsá' mocskossága) miatt nem érzem őket magamhoz közelállóknak.

Üdv:

Czelder Orbán

Nobilis írta...

Én igen és az aradiakat is :P

PHJ írta...

1956-ban egyszerűen kevés volt az idő azt gondolom, bármire is. A munkástanácsok a nemzeti ellenállás fészkei nvoltak, és e mellett sokkal több közük volt a szindikalista úthoz, mint a komcsi-szocdem történethez. Nemezeti és szindikalista, ez már a spanyolok között is működött, nem rossz előjel. Az 1946-os, demokrata-reformkomcsi klientúra visszamászása nem igazán pozitív, de azt látni kell, h ilyen kevés idő alatt és ekkora terror után ez volt a maximum, ameddig ez az egész elmehetett. Ennyi volt a reális sajna. Más kérdés, hogy a felkelők között voltak olyanok, akik nem bennük gondolkodtak, és nem volt szimpatikus a köpönyegforgatók viselkedése. 1956 után sokkal nagyobb volt az esély a tabula rasa-ra, mint 1989-ben pl. A komcsik elsöprése mindenképpen pozitív, a dikatatúra felszámolása mindenképpen bátor, sőt hősies vállalkozás volt, a reménytelen külpolitikai helyzetben is. Tipikusan magyar. A komm. diktatúra "népe" helyett nemzetet kovácsolt néhány nap alatt.

PHJ írta...

Nagy Imrével kapcsolatosan, akiből a komcsik és rendszerváltozás utáni demokraták csináltak hőst; "1941 júliusában pedig jelentkezett az NKVD-be; a szervezeten belül Rainer M. János szerint a "front mögötti diverziós akciókra" szerveződött különleges alakulathoz került.
Nagy Imre az önéletrajzában azt írta, hogy 1941 őszén a Vörös Hadsereg egyik felderítési osztályához került; Rainer szerint az itt szerzett kémelhárítási ismereteit Nagy legfeljebb a gyorsan szaporodó magyar hadifoglyok körében kamatoztathatta. 1942 februárjában leszerelt, és Tbilisziben dolgozott rádiós szerkesztőként. Később Révai József helyetteseként tevékenykedett a négy alkalmazottal üzemelő Kossuth Rádiónál, amelynek 1944 szeptemberében a vezetője lett. Eközben készítette el a KMP földosztási tervét - úgy, hogy 14 éve szinte semmit sem tudhatott a magyar viszonyokról.
Nagy Imre ekkor 48 éves, felnőttkorának a kétharmadát Oroszországban, illetve (annak 1922-es megalakulása után) a Szovjetunióban töltötte. Az orosz vezetés Nagy Imre abszolút megbízhatósága és feltétlen együttműködési készsége mellett fölöttébb értékelte azt is, hogy nem zsidó." - kicsit bővebben itt; http://magyarnarancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=17219 (folytatásos, részek alul).

Albert írta...

"Rácz Sándor vádlott vezetése alatti munkástanács müködése a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalmat segitette elô" (részlet az ítéletbôl, adalékként a munkástanácsok megítéléséhez)

PHJ írta...

Rácz szimpatikus volt eddig is, a vörösellenes proli. Ilyen quasi ösztönös ellenállói attitüdöt észleltem még Pongrátz-ban is ("Bajusz") meg általában a corvinistákban vagy Mesz János ("Falábú Jancsi") is ilyen volt pl.

ultrajobber írta...

http://barikad.hu/node/19351

Ehhez mit szóltok?

ultrajobber írta...

De amúgy a porfirin vázról akartam valamit.

Azt hiszem, a hemoglobin molekulában, meg persze a klorofill molekulában is van egy központi atom: az előbbiben vas, az utóbbiban pedig magnézium.

Ha úgy vesszük, a világ hasonlítható ezekhez a molekulákhoz.A központi atom az Isten, a váz pedig a nemzetek( monarchiák).

Ezen belül persze az egyes atomok a monarchiák, melyeknek királyai, régensei, kormányzói, nádorjai, főpapjai ( hercegprímás, birodalmi vikárius) az atomaggokat képező protonok.

Az nép alkotja az atommag (centrum) köröl keringő elektronokat.

Ha a mostani világot akarjuk szemléltetni ezen a modellen keresztül, azt kell mondanunk, hogy molekulánk atombomba áldozata lett.

Nem csak hogy a váz esett szét darabjaira, de maguk az atomok is.

Az elekrtonok szabadon keringenek vaktában, keresvén a helyüket egy nem talált atommag körül.Ez nem jó állapot, már ha az energiaminimumra való törekvés elvét nézzük.

De ahogy nézem, prtotonjaink sem kerültek túl jó helyzetbe: megkezdődött a pozitív béta bomlás.

Ráadásul a központi vasatom is eltűnt a radarról, beazonosíthatatlan helyen tartózkodik.

A kérdés: a folyamat vajon visszafordítható-e, és hogyan kezdjünk neki a fúziónak.

PHJ írta...

Én nem szólok semmit sem. Kellene? Lerombolni a tv2-öt, meg az rtl klubot, meg iráni gárda grasszáljon bp utcáni?! Komolytalan. Ez lenne a kiút? (Már bocsánat.) A hasonlatod viszont ötletes. Gyere Cirákra holnap, az ezerszer többet ér, mint ezek a szövegek. ;)

ultrajobber írta...

Sajnos nem tudok menni:

Az utóbbi időben tiszta kommunista lettem, szombat is meló, vasárnap is meló, hétfőn előlről az egész.

Az építőiparban hál' Isten, még van munka, a válság ellenére is, muszáj vagyok most menni, amíg még hívnak.

PHJ írta...

http://comment.blog.hu/2008/10/27/tortenelmet_hamisit_az_rtl