Csak most ajánlotta pécsi monarchista ismerősöm Dukai István írását A törvénytelen állapotról címmel a Hitel 2008. júliusi számában. Jó, hogy ajánlotta és meg is vette nekem, mert magamtól nem gondoltam volna, hogy itt kell keresni ilyet. Érdemes elolvasni, különösen jelenlegi "lászlóandrásista tradicionlistáknak", mert Guénon és Hamvas Béla mentén értekezik, kellemes áthallásokkal, monarchista felhangokkal és szerencsésen elkerülte a hübrisz mételye is a szerzőt, leginkább Czakó Gábor ösvényei vannak ehhez közel (meglehet tőle nem olvashattunk ilyen konkrét közjogi kitételeket sajnos). Vannak benne egzisztenciális üresjáratok (53 - 54. o.), de alapvetően érdekes és érdemes rászánni az időt, főleg, hogy Csoóri Sándor lapjában jelent meg az esszé. Valószínűleg nem néz már át minden kéziratot, vagy csak a dotációval foglalkozik, nekünk viszont jól esnek az ilyen mondatok; "ítélet alá esik a köztársaság manapság harsány ünneplése bizonyos emberek és csoportok által. Ez nem, hogy méltatlan az emberhez, de kifejezetten célirányos gyakorlat, amely a tradíció elleni kihagyhatatlan eszközeinek egyike. Mert amikor a királyokat bárhol és bármikor az emberiség történetében elzavarták, az sohasem valami nagyszerűnek az ünneplésre méltó kezdetét jelentette, hanem valami nagyszerűnek a tragikus végét, függetlenül az elzavart király személyes kvalitásaitól.". Le is lehet tölteni itt.
25 megjegyzés:
Üdv minden olvasónknak!
Kezdődnek a megemlékezések az aradi 13-ról.
A Barikád(a Jobbik házimédiája)
már megkezdte a szomorkodó megemlékezéseket.
A császár és király elleni lázadók méltó büntetése elleni ellenkezést,rosszallást,stb.
A magam részéről semmilyen efféle megemlékezésen nem fogok részt venni.
Ajánlott olvasmány azoknak,akik nem feltétlenül hisznek el mindent,amit rájuk tukmálnak, és bebeszélnek nekik:
http://labancok.paramparya.info/index.php?option=com_content&task=view&id=46&Itemid=32
http://labancok.paramparya.info/index.php?option=com_content&task=view&id=14&Itemid=32
http://labancok.paramparya.info/index.php?option=com_content&task=view&id=15&Itemid=32
http://kossuth.szdsz.hu/open_speeches.htm
Gondolkodjatok,Magyarok,ne engedjétek, hogy a kommunisták és a liberálisok által gerjesztett érzelmek uralkodjanak rajtatok a józan ész helyett.
SZEBB JÖVŐT, ÉS JÓ KIRÁLYT!
Sziasztok!
A "lászlóandrásista tradicionlistáknak" kifejezés a szerzőgárdának, vagy követőinek minőségére akar utalni? Azért kérdezem, mert én László Andrásék tevékenységében semmi kivetnivalót nem találok, és a fenti kifejezésre már egy régebbi megjegyzésben is felkaptam a fejemet.
Remélem Ultrajobber megjegyzése (amit ebben a pillanatban láttam meg) válasz a kérdésemre!
Minden jót,
Tamás
Köszönöm a választ, és Péternek is megköszönném, ha újra idetenné a szóban forgó kommentet!
Üdv,
Tamás
Én mint katolikus ember László András és köre bölcseleti-létszemléleti álláspontját kategorikusan elutasítom. Több gyalázkodó és hamis vallástörténeti megjegyzést tett maga László András 'buddhista főpap' a kinyilatkoztatás teljességére - a kereszténységre, és a Katolikus Egyházra. (Itt nem a modernizmuskritikára gondolok.)
Már bölcseleti, nemhogy teológiai alapvetésük ellentétes a Valósággal, az Igazsággal, Istennel, a Fénnyel.
Szinkretista gondolkodásuk a "primordiális tradícióról" (elsődleges hagyomány) téves. Mivel az elsődleges őshagyomány, a kereszténységben lett teljesen világos a megtestesülés misztériuma révén, amint azt ősszüleinknek kinyilatkoztatott, és torzultan megjelentek a későbbi kultúrákban.
Létszemléleti ostobaságaik (szolipszizmus) tükröződnek politikai megnyilatkozásaikban is, amelyben igazságokat vegyítenek hazugsággal.
Az aradiakkal kapcsolatban Pezenhoffer Antal álláspontjára helyezkedem:
http://mek.oszk.hu/04200/04245/
11. kötet: A szabadságharc szereplői. 439-494. pp.
A László András nevével fémjelzett "perennalista-eszmeiséget" valló csoport nem-katolikus. Ezért elvi szinten abszurd az ő monarcho-legitimizmusuk. Létszemléletük, bölcseleti elképzeléseik gyökeresen eltérnek a kinyilatkoztatott igazságtól. A monarchiáról alkotott fölfogásuk is teljesen más Abszolútum, és emberképből fakad. A tiszta katolikus alapon álló monarcho-legitimizmus sem akkor, sem most ezzel azonosulni nem tud.
Tisztelettel,
Szász Péter Domonkos
"Több gyalázkodó és hamis vallástörténeti megjegyzést tett maga László András 'buddhista főpap' a kinyilatkoztatás teljességére - a kereszténységre, és a Katolikus Egyházra. (Itt nem a modernizmuskritikára gondolok.)"
Kifejtenéd bővebben? Pl. néhány példát adnál, hogy mire gondolsz.
Kösz.
Azt, hogy nem értitek, hogy miről írnak, attól még lehet, hogy más érti. László Andrásról van szó.
Én nem halottam, vagy olvastam részéről (László András), hogy bármikor is gyalázta volna a katholikus vallást. Kririkát megfogalmazott az igaz, de semmi több.
Oké,ezt is értem, máskor szorítkozni fogok a rövidebb kommentelésre.Csak lenne már ismét Barikád fórum!Ott aztán kiírnám magam, és választ is adnék a kérdésekre.
Köszönöm Péter és Parcifal!
Így már látom mi az ellenszenv oka. Részemről ez azért nem áll fent továbbra sem, mert egész egyszerűen nem katolikus alapokon állok (és még véletlenül se gondoljon senki arra, hogy a katolicizmust becsmérlem, vagy alábecsülöm!).
Kérdésemre az alapvető válaszokat megkaptam, köszönet érte mégegyszer, ennek ellenére várom Péter említett cikkét, annak várható részletessége miatt.
Üdvözlettel,
Tamás
http://labancok.paramparya.info
Személy szerint mérhetetlen baromságnak tartom az oldal tartalmát,de ez csak az én személyes véleményem .
Én őszintén megmondva őket olvastam előbb,csak aztán a monarchistát.
Szerintem nagyon világosan, határozottan, és érthetően elmagyarázzák a dolgok nagy többségét.A buddhista dolgot azt még értem.A nyilas szimpátiájukat viszont nem nagyon értem, azt is megmondom.Ezen kívül nem találok bennük kivetnivalót.
+Ezt is ajánlom:
http://www.hazankert.com/200710_alkotmanyos.html
László András kereszténység-krtikájához.
(Néhány példa…)
László András kereszténység-kritikája Iulius Evola kereszténység-kritikáján alapszik, amely kezdeti alakjában Friedrich Nietzsche problémafelvetésén alapult, később egyéni invenciókkal is kiegészült.
Megfigyelhető a felélesztett antagonista-dualizmus (és nem komplementarista) szóhasználata (szellem-anyag, fény-sötét, férfi-nő, észak-dél stb.) melyhez kapcsolódik a kereszténység szellemiségének, vagy alapjának (princípiumának) negatív megítélése, és az az állítás, hogy pozitívumát csak a paganizmussal való kontaminálódásának köszönheti.
Egyrészt a kereszténységben benne lévő aktusokat másolásoknak tekintik. Evvel a pogány szerzők csak a III. századtól fogva vádolják a kereszténységet, holott a vádolt formákkal (beavatás, müsztagógikus katekézis, szimbolika) már jóval hamarább találkozunk a keresztényeknél. Ezek az ember természetéből fakadnak, és a kinyilatkoztatást nem ismerő pogányoknál is felszínre törnek az istenkereső emberi természetből adódóan.
Másik fontos vádpont, hogy proletair (paria = „varnán-kívüli”, hogy egy anakronisztikus hindu fogalommal éljek), illetve „sudra” alapozású volt mind gondolkodásában mind közegében a kereszténység.
Ez egyszerűen nem igaz. A marxista valláskritika színvonalára zuhan így László András. Ui. „rabszolgaság” alatt a pogány kritikusok megjegyzik, hogy a lelkületet csúfolják így, egyrészt a keresztény isten- és emberszemlélet miatt (pantheizmus elvetése, az ember teremtmény Isten előtt), másrészt Krisztus személye miatt. Ui. már az első pogány kritikusok megjegyezték, hogy a kereszténység minden társadalmi réteget áthat. A mártíraktákban szenátorokkal ugyanúgy találkozunk az első időktől fogva, mint nincstelenekkel.
Másrészt az igazság szempontjából – mégha igaza is lenne László Andrásnak – nincs jelentősége ennek. A vallási igazságok ui. nem társadalmi formációk kérdései.
Van másrészt egy belső ellentmondás a hindu flegmatikus-pesszimizmus (zuhanás, Kali-Yuga), az örök Dharma iránti tehetetlenség, belenyugvás, és a között, hogy egy aranykor, egy valóság hogyan válhat rosszá egy pantheista valóságban?
Az emberek fölé magukat hybrisszel (gőg) képzelő emberek, ui. nagyon is emberek. Itt van példának okáért Evola. Aki ifjú dinamizmussal megírta a „Pogány Imperializmus”-t, majd az „Emberek és romok”-at… A Cinóberösvény talán a legpózmentesebb, legőszintébb, sznobizmusmentes írása. Így változik egy ember a kor előrehaladtával.
Dióhéjban ennyi. (A létszemléleti kritikával nem akarom széthúzni a hozzászólásokat…)
A Magyar Szent Korona országaiban már 1608-tól emancipált (elismert) vallás volt az ágostai evangélikus és a helvét református hitfelekezet, 1791-től pedig receptált (bevett). Ugyanígy 1791-től a görög keleti.
1867-től elismert vallás lett az izraelita (1868. után sorban mindhárom hitközségi szövetség), és 1895-től pedig bevett.
Elismert státuszban volt az iszlám és a baptista.
Az el nem ismertek sem voltak önmagukban tiltottak.
Ezzel a türelmi politikával azt akarta megmutatni a felkent király a Szent Korona tannal összességében, hogy bár a római katolikusság primátusa megmarad (király csak róm. kath. lehet stb.) olyan nagy néptömegek, amelyek nem-katolikusok, de a közjóhoz és a magyar kulrúrához hozzájárultak építőleg nemcsak alanyi, hanem testületi jogon is elismerést kapnak.
Milyen nagylelkűség ez!
Ezért szokás mondani, a katolikusság dogmatikai értelemben türelmetlen (hisz azért katolikus valaki, mert azt tartja igaz-vallásnak), de polgári értelemben türelmes.
Nem lehet egy bevett vallás ott, ahol az ország jeletős hányada (1/3) nem katolikus. Ez nem Ausztria, vagy Spanyolország.
Ebben józan realitásérzék nyilvánult meg.
Ettől függetlenül még jó hazafiak, királyhűek lehetnek másvallásúak is. Még nyakas kálvinisták is. (Az Egyesült Királyságban is a skótok kálvinisták, mégsem mindenki szeparatista...)
Részletesebben lásd:
Molnár Kálmán. Magyar közjog. Pécs, 1929. III. kiad.
„Másik fontos vádpont, hogy proletair (paria = „varnán-kívüli”, hogy egy anakronisztikus hindu fogalommal éljek), illetve „sudra” alapozású volt mind gondolkodásában mind közegében a kereszténység.
Ez egyszerűen nem igaz. A marxista valláskritika színvonalára zuhan így László András. Ui. „rabszolgaság” alatt a pogány kritikusok megjegyzik, hogy a lelkületet csúfolják így, egyrészt a keresztény isten- és emberszemlélet miatt (pantheizmus elvetése, az ember teremtmény Isten előtt), másrészt Krisztus személye miatt.”
Amikor hindu kasztintézményről beszélünk, akkor azt abban az értelemben használjuk, amikor a kasztok még az adott kasztot jellemző szellemi létszinten álltak.
Tehát, ha adott esetben egy sudráról van szó, akkor nem egyszerűen egy szolgáról van szó annak mai értelmében, hanem a kasztot jellemző és irányító szellemi minőségről.
Márpedig ha valakiről, akkor László Andrásról bizton állíthatjuk, hogy ebben az értelemben használja ezeket a kifejezéseket.
Így nem László András, hanem a fenti kritika megfogalmazója zuhan a marxista valláskritika színvonalára.
Az pedig, hogy valakit személyisége, szóhasználata alapján (is) becsméreljenek, szintén egy kicsinyes, materialista lelkületre vall.
Tamás
kedves Tamás,
Hallottál már az "alap" és a "felépítmény" absztrakt viszonyáról? Te marxistázol másokat ÚGY, hogy tenmagad használsz marxista érvelést?
Komolytalan vagy.
Másrészt mi bajod azzal, ha valakit a szóhasználata alapján becsmérelnek? Ez ugyanis nem személyeskedés, bár árulkodik az illető személyiségéről...
Harmadrészt kérlek magyarázd már meg, hogy miért is releváns a hindu szokásokkal érvelni Európában?!
Én ugyan nem ismerem László András és társulata munkásságát, de beleolvasgattam a labancnak nevezett honlapba.
Hát, nem nyerte el a tetszésemet - és még nagyon visszafogottan nyilatkoztam.
Nálam a történelemszemlélete meg a latinizálása vágta ki a biztosítékot, de én már csak ilyen szubjektív, személyeskedő, félművelt bölcsészállat vagyok...
Ja, és tudtommal a "proletár" szó a latin "proles" szóból ered, ami olyan embert jelöl, aki az utódaiból, utódai által él. Aki csak a gyerekcsináláshoz és a naplopáshoz ért. Bizonyára van valami szanszkrit gyöke is, de ahhoz én nem értek. A nyelvészethez és úgy általában a keleti, ázsiai dolgokhoz totálisan dilettáns vagyok.
Evola munkásságát nem ismerem.
Egyebet nem tudok, kérem kapcsolja ki.
:)
Kedves Tamás,
Mind Iulius Evola, mind László András fikciója (konkrét bizonyíték nélkül), hogy egy adott társadalmi csoport determináltan egy adott „szellemi létszintet” képvilselt. Gondoljunk az aberrált Nero-ra akár, akit már a pogányok „damnatio memori”-val sulytottak „consecratio” helyett. Term. voltak nagyszerű császárok, akár még antikeresztények is (pl. Marcus Aurelius), azaz nem vallási alapon teszem mindezt a distinkciót.
Nero az anyjával hált, afrikai rabszolgákkal hált együtt, és közben úgy visított mintegy szűzlány… Ezt egyöntetűen írja minden korabeli pogány forrás. Én sem magasztalom VI. Sándor pápát azért, mert pápa volt.
Visszakérdezek: mit értesz Tamás a „szellemi létszint” fogalma alatt?
Másrészt ha pontosak vagyunk a „kasztrendszer” kifejezés egy portugál eredetű terminus technicus, amit egy az egyben kategorikusan elutasítanak a hinduk. Szakrális értelemben használt „varna”-nak nevezett rendekre és azokon belül hivatás alapon „dzsáti”-nak nevezett rendekre tagozódott (tagozódik) a hindu közösség.
Másrészt a „sophia perennis” (az örök bölcsesség) szempontjából is tévednek mind a hinduk (mint a „Bábel utáni” állapot sérült, szinkretista vallása) mind az ő európai követőik. Ui. minden ember természete szerint lényegileg (szubsztanciálisan) azonos és egy ősszülőpártól származik. Az emberek akcidentális tulajdonságaikban különböznek, ezért van köztük léthierarchia, de ezek nem öröklődnek csak részben, az ember többségében szocializáltság alapján válik nemessé vagy nem nemessé. Az ún. „traducionizmus” (nem tradicionalizmus!) eretnekség, amennyiben azt feltételezzük, hogy a szülőktől származik az ember lélek, ill. hogy van egy kollektív „emberi” szellem az egész emberiség fölött. Ezek mind bölcseletileg igazolhatóak (ahhoz itt kevés a hely), utána lehet olvasni ennek pl. Schütz Antalnál, Horváth Sándornál, Kühár Flórisnál.
Ezzel szemben a „szellemi rassz” kifejezés alatt egyrészt egy traducionista módon öröklődő valóságot tételez László András, másrészt az emberiség egésze fölött álló valóság hol itt, hol ott megnyilvánuló „epiphaniját”, több megtestesülést feltételez.
Ezért is elfogadhatatlan László András valláskritikája, mert hamis Abszolútum és hamis emberképen nyugszik az a kinyilatkoztatás fényében. Így merő humbug a „katolicizmus tisztelete” is.
Akár beszélhetünk arról is, hogy a homoszexualitást magasabbrendűnek ítéli egyes tantrikus iskolák alapján Iulius Evola (in: Szexus metafizikája), holott ez az emberi természettel objektíve és mindig ellentétes valóság.
A szóhasználattal nem lenne gond, ha konzekvensen használná az illető. Mivel ember ő is, ezért bizonyos inkonzekvenciával bír, ahogy én is, vagy más is. Ez nem becsmérlés, hanem valóság. Ő sem Jézus Krisztus.
A szolipszizmusról, mint a 'bolondokháza bölcseletéről' pedig ne is beszéljünk...
Kedves Parsifal!
Csak finomításként:Evola az Emberek és Romokat már nem fiatalként írta, az első kiadása 1953-ban jelent meg.
A Szexus Metafizikájában egy rövid fejezet foglalkozik a homoszexualitással, nem a tantrikus résznél és végső konklúzióként ő is negatívan ítéli meg, főleg nem tartja magasabbrendűnek. Ezek szerint nem olvastad elég figyelmesen, már ha olvastad és nem csak belenézegettél. Aztán még lehetne sok minden mást finomítani...
Nem baj, ha akármilyen személyes okokból problémád van a "traducionistákkal", attól még nem kell csúsztatni és ferdíteni. Nem kedveled, kész, pont. Olvasgass Kecskés Pétert és Farkas A. Mártont!
Megfelelő distinkció…
Kedves Tamás,
Illetik megfelelő distinkciót tenni. Nem ítélem el „zusammen” – összességében – László András és köre világnézetét és tevékenységét, ám azt konstruktív kritikával kezelem. Elsősorban nem alapvetésében, hanem hangulatában tudok együtt érezni – ha egyet nem is érteni – sok gondolatukkal. Az okozatokat sok tekintetben azonosnak véljük, ám más okra következtetünk belőlük.
Mivel politikai tekintetben nem vonom kétségbe az őszinte lelkesedésüket, egyetértésüket és meggyőződésüket a Habsburg-Lothringen ház restaurációjára vonatkozóan, azért e téren bizonyos együttműködést sem zárok ki.
Mivel ez monarchista fórum, amely elsődlegesen a magyar monarchia szerves újjáalkotásáért (re-presentatio) jött létre, ezért nem ez az elsődleges közege az ilyetén vitáknak.
Ahogy – bár a Szent Koronáról, és a koronázás vallási vonatkozásairól hitvallásuk folytán eltérően vélekednek – nem-katolikus keresztény, ámbár bevett (evangélikus, református, görög keleti, unitárius, zsidó) vagy akár elismert (baptista, iszlám) vallású szentkorona-tagok is a szentkorona-tan evilági, szerves jogi valóságát elismerik és küzdenek érte 'királypártiságból' és 'hazaszeretetből', mint a múltban is tették; úgy tisztán ezen a téren, a közjogi szférában lehet, sőt kell az együttműködés mindenkivel, aki ezért tenni, küzdeni akar.
Idézek neked, nem ítéli meg negatívan a homoszexualitást.
Az "Emberek és romok" kapcsán nem állítottam, hogy fiatalon írta. A "Pogány imperializmus"-ról állítottam. Pusztán azt akartam érzékeltetni, mennyire változott részint az életkorral, részint az adott korszituációval az optimizmusa-pesszimizmusa.
Holnapra előszedem a dobozból a művet (Szexus metafizikája).
Másrészt a "traducionizmus" alatt kifejtettem mit értek (a lélek eredetére vonatkozó tan). A "perennialista" eszmeiség - amit tradicionalista, hagyományossági iskolának is hívnak - nem egyenlő ezzel, csupán egyik aspektusa.
De a problémáról hamarosan megjelenik itt egy tanulmányom, részletekbe menően.
Én a következőkre gondolok:
"Ezért ha a homoszexualitást ezen utóbbi formájában tekintjük (vagyis a férfi és a nő közötti normális szexuális kapcsolatoknak teljesen megfelelő formában), akkor nemcsak morális és konvencionális, hanem éppenséggel metafizikai szempontból is joggal beszélhetünk eltévelyedésről."(94.o)
"Így összességében a homoszexualitás-amikor nem"természetes", vagyis nem magyarázható meg a szexuáció alkatilag tökéletlen formáival-csak eltévelyedés, vétek, vagy perverzió lehet"(96.o)
"Ha a homoszexualitást ezen utóbbi formájában tekintjük..."
Ezt értettem igenlésen, hogy Evola elfogad egy "magasabb", egy "pozitív" homoszexualitást.
Ez mondjuk morális kérdés és morális szint. Önmagában ez "okozat" és nem "ok".
Van egy összefoglaló jellegű írása Baranyi Tibor Imrének (on-line is elérhető alakban) a metafizikai hagyományosságról, és annak a kereszténységhez való viszonyáról.
Erre - az egyébként nívósan megírt - cikkre fogok reflektálni.
Az egész könyv a férfi és női polaritás mibenlétével foglalkozik, hangsúlyosan azt vizsgálva, milyen eljárások, technikák segítségével próbálták meg különböző területeken és időkben ezt a feszültséget az emberit fölülmúló tudatállapotok megvalósítására felhasználni. A homoszexualitást mint a szexualitáshoz hozzátartozó deviációt vizsgálja. Az ezzel foglalkozó fejezetben ennek az eltévelyedésnek az okait kutatja.
Azt vizsgálja, hogy mi az oka ennek az eltévelyedésnek. Nem hivatkozik sem itt, sem másutt semmiféle tantrikus szempontra, semmiféle pozitív, magasabb homoszexualitást nem fogad el. Még az egyébként kontextusból kiragadott idézetben sincs szó igenlésről. Ha ebből mégis efféle következtetés adódik, akkor vagy makacs prekoncepciót vagy komoly szövegértési problémákat lehet feltételezni. De kíváncsian várom az ígért idézeteket és a reflexiót, amik vélhetőleg tisztázzák ezt a kérdést.
Megjegyzés küldése