Erős kéz meghúzza a nadrágszíjat, ha kell - Gazdasági válság és annak kezelése pontokban a Magyar Királyságban.

A nagy gazdasági világválság (1929-1933) és annak kezelése négy kormányfőt - és azok kormányait - vett igénybe a Magyar Királyságban; gróf Bethlen István (aki belebukott és soha többet nem került bele a politikai fővonalba), gróf Károlyi Gyula (aki az első ellenforradalmi kormányt alakította még Aradon 1919-ben, Horthy bizalmasa is volt. Ő is belebukott alig több mint egy év alatt), Gömbös Gyula (aki alatt enyhült, illetve stagnálni kezdett, de ő meghalt időközben), Darányi Kálmán (aki alatt a fellendülés következett be, amelynek legnagyobb kicsúcsosodása az ún. "győri program" volt).

• Bethlen István a válság magyarországi begyűrűzésekor háromnapos bankzárlatot rendelt el (miután a Magyar Nemzeti Bank egy hónap alatt 200 millió pengő értékű aranyat fizetett ki külföldre előtte), ezután korlátozta a betétek kifizetését, és bevezette a kötött devizagazdálkodást, amely túlélte királyságot is, és csak a II. Magyar Köztársaság szüntette meg az 1990-es években.
• A mezőgazdaságban 1929-1933 között még túlkínálat volt, amelyek árcsökkenéseket eredményeztek. A búza ára 70%-kal, az állatok, és az állati eredetű termékek ára átlagban 50%-kal csökkent. Az ipari és mezőgazdasági árúk közötti különbség (agrárolló) 70%-kal nyílt meg így.
• Már Bethlen bevezette ezért az ún. "boletta-rendszert", amellyel a magyar mezőgazdaságnak dobott állami mentőövet. A termelők ezzel a rendszerrel a tőzsdei vételár felett az államtól egy gabonajegyet, azaz bolettát kaptak, amellyel az adójukat tudták kifizetni, sőt készpénzre is lehetett váltani. E mellett a kormányzat 1931 és 1935 között (gróf Károlyi Gyula és Gömbös Gyula) meghozott egy sor gazdavédelmi rendelkezést is; adósságkamatok csökkentése, az adósságok egy részének teljes elengedése, illetve csaknem 2 millió hold védetté nyílvánítása, illetve e mellett azok állami támogatása. (Ez leginkább a nagybirtokot védte.)
• Károlyi Gyula gróf miniszterelnök az államháztartás egyensúlyának megteremtésére törekedett. Adót emelt, közalkalmazottakat bocsátott el, csökkentette a nyugdíjakat, a közalkalmazottak fizetését (híres volt arról, hogy ő maga is gyalog járt a munkahelyére, a Parlamentbe minden alkalommal). Ezzel az inflációt már ő kordában tudta tartani, 1931 végére.
• A társadalmi feszültségek (Fürst Sándor, Sallai Imre kommunista vezetők, biatorbágyi merénylet) megfékezésére bevezették a statáriumot 1931. szeptemberében (Károlyi gróf).
• 1931-ben a kormány minden külföldi kifizetést megtiltott (transzfermoratórium).
• Az egész ipar termelése 24%-kal csökkent, a termékek iránt a fizetőképesség hatalmasat csökkent. A haza könnyűipar azonban valamennyire megúszta, mert az importkiesés mértéke többé-kevésbé megfelelt a belső fogyasztás visszaesésének.
• A hitelrendszer összeomlása 1931 után érte el a Magyar Királyságot is. Az állam és a magánosok külfölddel szembeni tartozásának a törlesztését - meglehetősen sikeresen - a Magyar Nemzeti Bank központilag intézte. A nemzeti jövedelem kb. 12% körül csökkent a válság előtt évekének (ki hogyan számolja). Összehasonlításul Kelet-Európa más országaiban; Csehszlovákia 15%, Jugoszlávia 14%, Románia 11%, Lengyelország 5%.
• Általánosságban a válság a parasztok, munkások, kistisztviselők, kisiparosok,értelmiségieket érintette, akiknek az életszínvonala nagyot romlott 2-3 év alatt (1930-33). A nagybirtokosok, a középréteg felső csoportjai meg tudták őrizni a korábbi életszínvonalukat egészen a válság végéig.
• A kormányzat a mezőgazdaság piac-, és ár gondjainak rendezése mellett a hitel-, és kölcsönproblémák megoldására koncentrált - helyesen, hogy a válságból hamar sikerüljön kilábalni. 1932-ben törölték a Magyar Királyság felé az összes jóvátételi összeget. A MNB fent említett devizaügyleteinek, a külföldi valuták nagyarányú értékcsökkenéseinek köszönhetően az ország kamatfizetési-, és adósságállománya nagyon jelentősen csökkent 3-4 év alatt.
• Biztos piacokat találtak a magyar mezőgazdaságnak (export), Ausztriában, Németországban és Olaszországban.
• Az 1935-ös évtől a magyar gazdaság felívelő periódusba került. Az ipari termelés 1937-ben már meghaladta a válság előtti évét (1929). A mezőgazdaság 1937-38-ra szintén elérte a válság előtti szintet, emellett dinamikusan fejlődőtt a kereskedelm, a szolgáltatások szektora is.