Vona Gábor nem olyan régi - kicsit katyvaszosra sikeredett - kijelentésében, egyetlen rendszert nevezett meg, amely működött a XX. században e hazában; " Horthy Miklósé", úgy látszik termékeny talajra hullott. Mi ezzel kapcsolatban inkább aggódtunk, meglehet egy kormányzói rendszer felvázolásán inkább örülnünk kellene, hiszen az akár egy kellemes kis átmenetet is jelenthetne a respublika agóniájából a királyságba. A konextus azonban nem ezt sugallta sajnos. De a nemzeti radikalizmusban - amelynek ugye vezető csoportosulása a Jobbik - ez bizony pozitív visszhangra talált. Vagy legalábbis ezt sejtjük, hogyha a magát konzervatív hetilapként definiáló Nemzetőr mostani címlapjára tekintünk. Nem követem a hetilap tartalmát hétről-hétre (azt a Magyar Nemzetes interjúmat kivéve, amelyet engedély nélkül átvettek és közöltek)., de talán ezt most el lehet nézni nekem. A címlapjuk azonban ütős, és meg kell hagyni kicsit butuska is.
Most akkor keresünk egy új Horthy Miklóst? Aztán minek? Ennyi az egész és minden gond tova száll. Hogy elkövesse ugyanazokat a hibákat, amelyeket ő? Horthy egyszeri volt, volt olyan, amiben építő volt, volt olyan, amiben kevésbé. Mindenesetre Horthy Miklóst nem kellene a magyar nemzeti radikalizmusnak sem mitizálni és egy etalon piedesztálra helyezni. Miért nem? Mert ez a piedesztál gyakorlatilag azt determinálja, hogy nem következik be az, amiben Horthy-t (is) valóban követni lehet és kell; jogfolytonosság, történeti alkotmány, királyság intézménye, nemzeti ellenforradalom, autoriter államszervezet, gazdasági-, és társadalmi konszolidáció.
Mindezt meg tudja tenni ugyanis egy új kormányzó is, szó se róla. De nem kell új Horthy Miklós, mert Horthynak voltak hibái, ezek közül az egyik nagy az, hogy az ideiglenes közjogi-, és államigazgatási helyzetből (majdnem) állandót hozott létre. Ezért mondhatja egy több százezres támogatottsággal rendelkező nemzeti radikális párt mostani vezetője is, hogy "Horthy Miklós rendszere". Ez azonban nem példaértékű, hiszen a magyar történelemben példa nélküli. Hunyadi János meddig volt kormányzó és kinek adta át a hatalmát? Használta-e a királyi többest? De még inkább gondolkodott-e abban, hogy állandósítsa a hatalmát, mint kormányzó? Nem. Amikor a trónöröklődés törvényei lehetővé tették a szabad királyválasztást, akkor lépett elő a fia is. Horthy Miklós az unokáját akarta királynak, a fiának pedig "helyettesi" szerepet harcolt ki és igényt tartott a főkegyúri jogra is. Egy igazi kormányzó tudja, hogy hol vannak a határai, melyek az igazi feladatai; erős kézzel, odaadással és következetesen az átmenetet biztosítani. Törvénytelenből, zuhanásból a törvényesbe és jogfolytonosba.
Kormányzót persze kereshetünk, de méginkább tegyük lehetővé, hogy kitermelje ez a föld, mint a kunsági acélos búzát. Erre az országra amúgyis ráfér már az erős kéz politikája, egy kertész az elburjánzott kertben rendet teremthet. Vissza kell vezetni a nemzetet abba a mederbe, amelyben az élete folyt ezredéve már. Kormányzó jöhet, aki okul elődei, leginkább közvetlen elődje, vitéz nagybányai Horthy Miklós hibáiból és aki felülről viszi az általa felállított, majd levert lécet.
20 megjegyzés:
Bennem több kérdés is fölveto"dik:
A király megléte mindenképpen szükséges, úgy gondolom.
Ottó király, úgy látszik, már sajnos nem lesz része a feltámasztott Magyar Apostoli Királyságnak,-bár szeretnénk ha az lehetne, mert kellene, hogy legyen, de az ido"sebb fia trónörökös.
A kérdés az lenne, hogy Károly érdeklo"dik-e egyáltalán a magyar ügyek iránt?
A másik: ha már királyról van szó, lehetne e kezdeni valamit a soron következo" Horthyval, ha a Habsburgok nem akarnak visszatérni az eredeti mesterségükhöz?
amennyiben protestáns az "új" is, akkor nem. Amennyiben nem nemes,akkor sem. Amennyiben nemes, de nem főnemes,akkor sem.
Igyunk cikória kávét, ne fekete kávét!
Együnk hamis-húst, ne rántott húst!
Igyunk kannás bort, ne tőkén termettet!
Legyen pót-, sőt legyen a pót pótlója.
Miért kell az ideiglenest keresni és azzal megelégedni?
A kormányzói intézmény mindig válságos időkben és csak ideiglenesen, az uralkodó pótlására lett kitalálva. Mert a magyar jogrendszer még erre is gondolt - annyira fejletlen, brutális és "ázsiai" volt.
Van egy érzésem, hogy ennek a gondolatnak fölmelegítésével valaki már kinézte magának, mint 'erőskezű' politikus, a stallumot.
De egy állam közjogi berendezkedése nem lehet játék, nem kísérleti patkány és nem tűzheti ki az ideiglenességet célként.
Károlyról én sem tudok semmit. De nagy baj nincs, hiszen szabad királyválasztók voltunk mindig, csak egy-egy időszakban erről önként lemondtunk, de soha nem véglegesen.
Jobber:
Nem tudom, h a nyilasok hungarista eszmeisége hogyan lehet akárcsak egy kicsit is szimpatikus konzervatív, királyságpárti magyar embereknek. Ilyenkor le is döbbenek azokon a válaszokon amiket a kitartas.hu nyilas portálnak adtak a megkérdezettek arra a kérdésre, hogy támogatna-e Ön egy hungarista kormányt. Mondjuk leginkább nem a Dósa vagy a Kovács Géza válaszán akad ki a hazáját féltő magyar, mert ők - tényleg - kicsodák; hanem a Toroczkai Lacién akit azért mondjuk 2006-ig hatalmasra tartottam:
"Bár jómagam tisztelője, de nem követője vagyok a nemzetiszocialista ideológiának, (...) királyságpárti vagyok, a huszadik század történelmi személyiségei közül pedig Prónay Pált tekintem példaképemnek." --> ezt így hogyan? Meg ez az északi civilizáció szöveg is annyira vállalhatatlan nemzeti szocialista nonszensz.
Ha valakit érdekel:
http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?f=6&t=705&sid=ce52f23ea3a56bc5f4ee35f64b2287c1
Rendben.
Csináljuk, ahogy eddig is.
Szeretem ezt a blogot olvasni, kommentelni, linket vadászni, meg minden.
Hogy bennem összefér a két dolog, az már az én ügyem.
Térjünk vissza a témára:
Ha király nem is lenne még egy darabig, de egy kormányzó, vagy uralkodó kormányzó,-aki királyi jogú helytartó,-kellene.
Ezek is minden esetben katolikusok kell, hogy legyenek?-Én azt hiszem, igen.
Csak mert Horthy református volt.
A másik:
Mi a helyzet a hercegprímási címmel?
A királyválasztásunk - mármint jogi oldalát tekintve - szabad királyválasztó, azaz az egybegyűlt arra jogosultak választják meg a királyt, aki ezután a leteszi az aktualizált, főbb vonalaiban azonos, de néha-néha bővített és kiegészített királyi esküt.
Még akkor is így volt ez, amikor pl. egy dinasztia folyamatosan uralkodott. Ilyenkor a királyválasztás egyik indoka a Pragmatica Sanctio volt.
De a Pragmatica Sanctio nem változtatott azon, hogy a nemzet mindig is szabad királyválasztó volt. Mármint de iure.
Így értettem.
Azt hiszem, hogy a feltételezett kormányzó vallásának kérdése túl korai kérdés ma.
Mert mi történik pl. akkor, ha ilyen vagy olyan vallásban megkeresztelt ember lenne, aki viszont a valóságban vallását nem gyakorolja, sőt, lényegét, gondolkodását tekintve ateistának tekinthető? Ilyen pedig az elmúlt 50 évben, pár százezer ember. felnőtt ebben az országban.
És mi történne akkor, ha az illető pl. a Hit Gyülekezete, vagy a Keresztyén Szabadegyházak, esetleg Jehova Tanúi tagja lenne (a Jó Isten ne adja)?
Azt már fel sem merem vetni, mi lenne, ha hindu, tibeti buddhista vagy muszlim lenne.
PHJ:
"Megjegyzés; SZÁLASI FERENC NEM VOLT LEGITIM KORMÁNY-, VAGY / PLÁNE ÁLLAMFŐ."
Ez így van. És ez a legnagyobb nonszensz marhaság amit valaha is elhitettek az emberekkel a 'nemzeti radikális' oldalon.
http://www.youtube.com/watch?v=wAYgpMQTHKY Franco
Morvai Krisztina is új világrendro"l beszél.
Még véletlenül sem egy régi, jól bevált, konzervatív világrendro"l, amely "44-ig jellemezte hazánkat.
A szabadko"müveseknek mániájuk ez az új világrend.
Én írtam: 'jobber.
"Mi a helyzet a hercegprímási címmel?"
Ha jól tudom 1951-ben törölte el a világi címeket a pápa.
A "hercegprímás kérdés" időpontjait nem ismerem, ezért csak egy hangos kétkedésemet fejezném ki.
Magában a szóban benne van a prímás kifejezés, ami annyit tesz, hogy a honos katolikus püspökök közül ő a vezető püspök (érsek).
A herceg kifejezés pedig annyit tesz, hogy hivatalából adódóan, bármilyen származású is (volt több alacsonyabb sorból felemelkedett prímásunk is a történelemben) automatikusan megkapja a hercegi rangot és ezzel együtt a felsőházi tagságot.
Ez alapján a logika alapján a hercegprímási cím megszűnése a "feudális" és a "régi rendszerhez köthető megkülönböztető címek és rangok eltörléséről" rendelkező jogszabály áldozata lett - szerintem - a kifejezés, illetve a tisztség megnevezése.
De mindegy is a név, mert nekem s sok-sok millió katolikusnak továbbra is herceg a prímás.
Ráadásul - a katolikus szabályok korrekt betartásával - a cím nem is örökölhető. :-)
Nem olvastam Mindszenty hercegprímás úr memoárját. Ő - gondolom - haláláig hercegprímásnak nevezte magát. [Mert 56-ban még biztosan így nevezte a tisztségét.]
"bármilyen származású is (volt több alacsonyabb sorból felemelkedett prímásunk is a történelemben) automatikusan megkapja a hercegi rangot"
Címet. A rang az örökletes, a cím nem.
"Ráadásul - a katolikus szabályok korrekt betartásával - a cím nem is örökölhető."
A cím sehol sem örökölhető :)
A cím tisztséghez, birtokhoz van kötve. Ha a gyerek is ugyanazt a tisztséget tölti be (mondjuk Pozsonyi ispán), akkor ő is ugyanazzal a címmel rendelkezik,mint a kedves papa (pozsonyi gróf). DE,amint megszűnik a tisztség,elveszik a birtok a cím is elkerül az illetőtől. Olyan lehet (volt), hogy egy család tagjai hagyományosan ugyanazokat a tisztségeket viselték... (pozsonyi ispán,temesi ispán ---> pozsonyi gróf,temesi gróf)
A címek nyugaton sokkal elterjedtebbek. Egyes államokban például simán lehetett hercegi CÍME valakinek úgy,hogy nem is volt nemes, viszont egy hercegi címmel bíró birtokhoz jutott vagy tisztséghez.
Rang esetében történhet bármi, az illető rangja nem változik (magyar rangok: nemes,báró,gróf,herceg+ kivételek) A rangot nem lehet elvenni, törvényileg megszüntetni. Maximum tiltani.
Ha jól értelmezem a helyzetet, akkor Mária Terézia összes leszármazottja (nőket is beleértve) jogot formálhat a trónra. Mária Teréziának 16 gyereke született, gondolom azóta is szépen gyarapodtak, nem tudom elképzelni, hogy egy ekkora és ilyen múltú családban ne legyen senki, aki hajlandó lenne felvállalni az uralkodás terhét. Mindaddig, amíg a Habsburg-Lothringenek egytől egyik nem mondták, hogy nem akarnak, addig a szabad királyválasztásnak a gyakorlatban nincs jelentősége. Vagy rosszul látom?
Valóban, rosszul fogalmaztam, köszönöm a kiegészítést Nobilis. Magam is így írtam volna, ha odafigyelek, de sajnos nem így tettem.
De igen, arra gondoltam, hogy ha Ottó gyerekei nem akarnak királyok lenni (vagy királynők - bár férfi jobb lenne, de azért egy Mária Terézia-kaliberű nagy nővel is ki lehetne egyezni), akkor lehet továbbmenni a család más ágaira. Csak ha tényleg mindenkit kihúztunk a listáról, akkor jöhet számításba a de facto szabad királyválasztás. Én legalábbis így értelmezem a helyzetet, de nem vagyok a kérdés szakértője, csak egy általánosan félművelt érettségizett egyén.
Hát véleményem szerint - amennyiben a főág nem kíván visszatérni a helyes útra - az ún. "magyar" (nádori) ágnál lenne a legtöbb értelme próbálkozni. Mit gondolnak erről az urak?
Megjegyzés küldése