2009. aug. 26.

Hogyan állítsuk helyre a királyságot?


Írta: Refuse/Resist.

Így, ahogy a Magyarok Szövetsége próbálkozik, semmiképpen se.

Ez sem volt a legszerencsésebb ötlet annak idején, ahogyan azt János is megírta.

Miért?

Elvileg sem túl jó elgondolás tömegbázisról indítani a restaurációt, melynek mindig van egy arisztokratikus és ellenforradalmi (ld. Magyarország 1919-1921 között) vonulata. Ha pedig a jelent nézzük, akkor a gyakorlati szinten egyértelmű: egy jóindulattal negyed-, de maximum félmillió támogatóval nem lehet sikeres valamifajta népi, nemzeti mozgalmat indítani egy 10 milliós országban, tömegdemokrácia esetén. A sikertelenség még elnézhető lenne, ha nem társulna ártalommal, márpedig az efféle politikai performanszok - minden jóindulat ellenére - a "kossuth téri bokorbahugyozás" és a "pilisi szívcsakra" szintjére sorolják be a Szentkorona-tant és a királyságot az átlagos történelmi ismeretekkel rendelkező emberek fejében. Arról az egyszerű tényről nem is beszélve, hogy folyamatos ellenállás itt legutóbb 1956-ban volt (2006 mondjuk legyen "félellenállás").

A tragikus kimenetelű 2004-es népszavazáson megtörtént a Létező Magyar Nép nagy coming out-ja. Ez az esemény a legfanatikusabb néppárti, demokratikus gondolkodású magyar érzelmű embert is ki kellett volna, hogy ábrándítsa, hogy itt bármilyen nemzeti, pláne konzervatív kérdés referendummal eldönthető lesz. Amíg a nép hozzáállása, természete meg nem változik, a monarchia restaurálásához vagy bármilyen ellenforradalmi lépéshez vajmi kevés segítséget nyújthat.

Akkor mégis mit tegyenek a meggyőződéses magyar monarchisták?

Apokaliptikus időkben élünk, ahogyan az 1930-as, 1940-es évek is azok voltak. Szellemi síkon már ezelőtt megjelentek az apokalipszis jelei a mondernség térnyerésével, többen megkongatták már a vészharangot. Ezután egy időre stabilizálódott a modern materialista világrend, hallottunk komolyan vett jóslatokat a történelem végéről.

A 3. évezred elején viszont egyre erősödnek az apokaliptikus időknek külső jelei és manapság ezeknek a látásához nem kell félreállított, de végül paradigmaváltást hozó tudósok munkáját felkutatni, nem kell armageddonista tudósok hobbi-lapjait olvasgatni, csupán ki kell nyitni a legnívósabb tudományos lapokat (Science, Nature, Scientific American), bele kell olvasni a leghatalmasabb kormányok számára készült jelentésekbe (pl. amerikai, angol), sőt lassan a napi hírek is egyre erősebb előjeleit mutatják a jelenlegi világrend összeomlásának. A bankválság, a reálgazdaság kifulladása, a termelő ipar keletre költöztetése, az oktatás silányulása egyenként nyilván nem jelentik a világvégét, viszont nagyon baljós előjelek. Az elkeseredésnek, kétségbeesett világvége-várásnak nincs sok értelme, viszont a keresztény remény és éberség mindenképpen erényünk kell, hogy legyen.

Amíg fennmarad a ma még viszonylag nagy stabilitásnak örvendő világrend, addig szerintem balgaság aktuálpolitikai lépéseket tenni. Szellemi műhelyre, magas szintű, pezsgő vitákra viszont annál inkább szükség lenne. Kell egy platform, amelyben együtt gondolkodunk a királyságunkról, egy olyan állam-, és alanyi szinten is jelentkező életrendről, amelyet a magyar nemzet organikusan alakított ki magának. Beszélgetni, vitatkozni kell arról, hogy ebből mit tudunk, mit kell restaurálni, mely hagyományokat kell a jelenbe átültetni, és melyeket analógiák alapján felhasználni. A magam részéről komoly kételyeket táplálok a teljes restaurációt illetően, de abban biztos vagyok, hogy az eljövendő új politikai világrend kiépülésekor létfontosságú lesz a hagyományainkra és a józan észre építő bölcsesség.

Fontos, hogyha az idő és a helyzet úgy hozza, legyen aki készen áll a változásra. Legyen mihez nyúlni. Ne legyen megint az ország forradalmi politikai kísérletek tárgya. A 30-as évek apokaliptikus változásai az ideológiák győzelmét hozta el. Tegyünk róla, hogy ez ne ismétlődhessen meg velünk!

27 megjegyzés:

Névtelen írta...

A rendszerváltozás után rájöttem, hogy demokrácia csupán egy illúzió, egy utópia. Csakis az alkotmányos monarchia jöhet számitásba, mint államforma. Ki kell lépni a nyilvánosság elé, a Miles Christi-t az újságárusoknál árulni, hogy ne csak egy zárt körhöz jusson el az információ. És valahogyan a médiában kellene megszólalni. Ez a blog kitűnő, de kevesen ismerik, és igy zártkörü.

Chubakka írta...

Azt hiszem, PHJ, hamar meg fogja kapni az írás készítője (ha még nem kapta meg) hogy "elitista". Mindenesetre elgondolkodtató, ha sok különböző adat mind egy irányba mutat.
Az is elgondolkodtató, ha már a gyermekeim is egyfajta világvégét vizionálnak, pedig nem tőlem hallottak egy ilyen veszélyről.
De ha már a gyermekeknek is a kínai iszaplavináról és a tajvani hurikánokról, a nagyszentjánosi mini-tornádóról a világ tengereinek szintemelkedése jut eszébe, akkor el kellene gondolkodnia a hatalmi elitnek arról, vajon jó irányba mennek.e a dolgok, illetve - egyáltalán - "mennek-e" a dolgok. Másként fogalmazva, mit is jelent a "haladás".

Érdekes és elgondolkodtató összevetni a két kérdést: a természetkárosítást és a monarchiát; amelyek, így együtt, amennyire első olvasatra meglepőnek hangzanak, legalább annyira elgondolkodtatóak.

Két szemlélet csap itt össze. A legyen először kidolgozott elv, hogy legyen miből alkalomadtán kiindulni, és a legyen először szervezet, és a részletek majd később "maguktól" is kidolgozódnak.
A pártok működését látva - a magyar pártokét is - elképzelhető, hogy nem a politikai párt szervezése a megoldás. Hiszen a pártok mindig a lehetséges, az elérhető minimumra szervezett csoportok.

De 'népszuverenitásról' beszélni valóban teljességgel értelmetlen, amikor ma már a tömegpszichológiát, mint a manipuláció művészetét tanítják megfelelő egyetemeken, s mindenki tudja, hogy csak idő kérdése valamiről bebizonyítani egy állítás igazságát és ugyanannyi idő bebizonyítani annak ellenkezőjét.
Nem csak az állampolgárságról szóló népszavazás jó példa, de jó példa Jelcin választási kampánya, amiben másodszor is megválasztják hatékony manipulációval.
Avagy: abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítottam?

Nem lehet arról népszavazást tartani, mondaná ki a "nép" hogy alkalmatlan (mert az) a hatalom direkt és indirekt gyakorlásra ugyanúgy. Nem mert buta, hanem mert nem létezik.
S ha ez igaz, tényleg nem marad más hátra, mint egy elitizmus, egy autoritarizmus, - a morállal, etikával korlátozott tekintély - hatalomgyakorlási rendszere.
Egyszerűen fogalmazva, nem marad más, mint a monarchizmus, aminek materializálódott képviselője maga "a" király. Akinek így a személye már tényleg másodlagos kérdés, de a "nép" második kérdése mindig így szól: Jó, jó! De ki legyen a király?
De ennek tényleg most még nincs itt az ideje.

Az idézett kiáltvány is jó példa. Nem a lózungok, az ezerszer felmelegített frázisok, "Y" tervek és társaik, hanem az, ahogy ez a "mozgalom" egy év alatt, állítólag pénz nélkül, a semmiből kinőtt, nem is mondott semmit, mégis magukkal a frázisaikkal hatást gyakorolnak a lelkekre, a "népre".

Látni kell, hogy a Szent Korona és a hozzá csapódott eszmék mára már eladhatóvá, értékesíthetővé váltak. Azon kívül, hogy ez magának a köztársaságnak a szegénységi bizonyítványa, nem biztos, hogy ez a konzum Szent Korona-tan működőképesebb lenne, mint maga a született működési zavarokkal küzdő republika.

[Szegény Róma, szegény Cicero, ha tudta volna, milyen karriert fog befutni a fogalom és milyen tartalmi módosulásokon fog átesni. Mert az a res publica, nem ez a respublica. Annyi közük van egymáshoz, mint az Eine kleine Nachtmusik-nak a csokoládé-golyóhoz.]

Addig is sok tanulnivalója van mindenkinek. Én - az itteni viták hatására - fedeztem fel, éppen most Burke-t, és milyen jó, hogy Megadja Uram felhívta rá a figyelmemet.

Parsifal írta...

Én - mint mindig - az "anti-ideologizmussal" vitáznék, annyiban ítélendő el egy ideológia (a.m. eszmeiség), amennyiben valláspótlék: önmagába zárt, immanens, a vogelin-i értelemben vett "gnósztikus" herezis.

Mert mi is az ideológia, a neotomista fölfogás szerint?

A bölcselet és az "élet" viszonylatának kérdése hozta el a XIX. századi gondolkodásban az "ideológia" kérdését.

Erre a (neo)tomista bölcselet (amit én bizonyíthatóan "sophia perennis"-nek tartok, a legtökéletesebb, és a szubjektív és objektív valóság kapcsolódása legadekvátabb alakjának, így "a" valóság -realista - bölcseletének tekinthető) így válaszol:

Az embernek vannak politikai, jogi, esztétikai, etikai elméletei, filozófiai, vallási, erkölcsi stb. elképzelései. Ezeket - a valóság értelméről magának alkotott elképzeléseit - hívjuk eszméknek (idea).

Ezek összessége a világkép, melynek legbelsőbb logikai szerkezete a világnézet.

Az ideológia alatt általában egy állam vagy mozgalom/párt stb. poltikai világnézetét értjük.

Két tiszta típusa van:

a) igazolja a fennálló/megelőző viszonyokat, és alapvetően minden társadalmi fejlődést/struktúrális változtatást elvet - konzervatív ideológia.

b) támadja a fennálló/megelőző viszonyokat, és alapvetően tagadja, hogy a társadalomban maradandó lényegi struktúrák lennének - forradalmi ideológia.

A tomista államelmélet általában egyik tiszta típust sem támogatja, hanem az organikusság jelzőjével ellátható politikai, társadalmi ideológiákat támogatja. Azaz vannak a politikai, társadalmi, gazdasági létviszonyoknak (mint minden részleges létezőnek) megmaradó és változó részei, ahogy az élőlényeknek is.

Névtelen írta...

Nagyon szomorú, hogy csalással és igérgetéssel kipasszirozzák a "jónépből" a szavazatokat a pártok, utána pedig úgy viselkednek, mint a diktátorok. És egy analfabéta cigány szavazata is annyit ér, mint egy egyetemi tanáré. Tehát a csőcselék szavaz! Senkit sem nézek le, Isten előtt egyenlőek vagyunk. Demokrácia, anarchia a neved!

PHJ írta...

Először is Isten hozta az új szerzőt kis közösségünkben. ;)

Az írás relevanciája igazából az, h a változás diagnosztizálja körülöttünk és ennek kapcsán von párhuzamot azzal kapcsolatban, hogy a monarchizmus kiléphet a szellemi, meg a max. metapolitikai körből, amelybe Mindszenty óta beszorult. Ez a teória mindenképpen megér egy kis gondolkodást, hiszen míg 1945-ig törvények tiltották a köztársasági szervezkedést a Magyar Királyságban, addig egy igazi kataklizma elég volt ahhoz, hogy a szocdem, polgári demokratikus berkekben búvó republikanizmus aktivizálódjon és diadalra jusson. Ha nem lett volna, aki dédelgeti, kifejti, sőt impotensen azt megvalósítja (1918-19), akkor nem lett volna mire támaszkodni 1946-ban és 1989-ben sem. Új gondolat, új perspektíva, vitassuk meg!

PHJ írta...

Névtelen úr! Legalább egy nicknevet válasszon, mert erefelé ez rossz ómen, ha valaki név nélkül írogat.

Névtelen írta...

Nő vagyok. Virág névvel.

Parsifal írta...

A kataklizma be fog következni.

Ökológiai, gazdasági összeomlás...

Hasonló az ókor végéhez. más már nem segít ezen a gyökértelen, anorganikus társadalmon, hogy az emberek újra a családra épülő helyi közösségek organikus-rendi hálózatán fölépülő társadalmat alkossanak.

Ennyiben tökéletesen igaza van a szerzőnek.

Chubakka írta...

Idegen tollakkal ékeskedek már megint, mert a fiam vette észre:

A televíziók műsorai egyrészről telve vannak vérrel, lövöldözéssel, gyilkossággal, nyomozással.
Ha eltelik egy nap, hogy senkit nem lőnek le, robbantanak fel, beleznek ki, akkor biztos lehetek benne, hogy az állami Vatikáni Televíziót nézem.

Mint ha valamire föl szeretne tudat alatt készíteni a média.

Másrészről a műsorok egy részében árvíz van, cunami, vulkánkitörés, meteor, aszteroida vagy Hold-becsapódás, vagy idegen civilizáció foglalja el a Földet.

Mint ha készülnénk a kulturcivilzáció elpuszluésára. Egyre többször kerülnek elő a jóslatok, Nostaradamus és társaik és egy sem fest le szép képet a világról.

Pár hete nemzetünk nagy megmondóembere idézett egy kutatást az adott terráriumban elhelyezett egerek szaporodásáról. Miszerint szaporodnak, szaporodnak, élelmet kapnak, csak hely nincs több.
Első lépésben az egerek (a hímek) homoszexuálissá válnak (hogy lesz-e melegbüszkeségük, arra nem tért ki), majd a második fázisban elkezdik egymást megenni (bár élelem van) kannibállá válnak.

Az alom létszáma a harmadára (?) csökken és eltűnik minden deviancia.
Kíváncsi volnék az eredeti kutatásra is, nem csak Bayer úr interpretációjára.

Mindenesetre közeledik a Szép új világ.

refuse/resist! írta...

János, köszönöm a lehetőséget és a segítséget az íráshoz.
Ez a köztársasági underground szervezkedéssel való párhuzam nem rossz, valóban hasonló dologról van szó. Mondjuk, annak idején volt külföldi minta a köztársasági forradalomhoz, manapság viszont még nem nagyon divat az ellenforradalmárkodás (Thatcher és Reagan működését annak beállítani szerintem _overstatement_). Úgyhogy szerintem most még türelmesen várni kell, de ez persze nem jelent szellemi tétlenséget :)

Parsifal,

Tisztázzuk hamar, hogy én ideológiailag nem vagyok elég képzett, úgyhogy a bölcsészet terén nem biztos, hogy mindig precíz fogalmakat használok.
Próbáljatok arra reagálni, amire gondolok, ne arra, amit írok ;D
Az ideológia-ellenességet kb. úgy értettem, ahogy Te írtad a megjegyzésedben:
Nyilván szükség van eszmékre, sarokkövekre, melyek közül számomra döntő fontosságú a kereszténység tanítása, és másodsorban a hagyomány és a józan paraszti vagy mérnöki (de nem társadalommérnöki) ész egyensúlya adja az alapot. A vallás-pótlékos ideológia a nyilvánvaló rossz, ami asszem akkor alakul ki, ha a sorrend megfordul, ami megeshet jobboldaliakkal is. Eddigi impresszióim alapján tradícionalista konzik hajlamosak a Hagyományt felcserélni Istennel, és van olyan is, aki a józan eszet teszi az első helyre.

Nekem az a sejtésem, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági létviszonyok rövidesen nagyot fognak változni.
Kérdés, hogy ilyen esetben mi az "organikus" út. És eleve kérdéses ez az organikus út hazánkban a 44-45-ös kizökkenés óta.
A biológia alapján - ha nem vetjük el az evolúció (teista vagy ateista) elméletét - azt mondhatjuk, hogy a változó viszonyok a primitívebb, gyorsan alkalmazkodni képes élőlényeknek kedveznek.
A Szentkorona-tan és a magyar királyság egy majd egy évezred alatt kifejlődött, magas szintű rendszer. Ha a változások gyorsak és könyörtelenek lesznek, akkor kétséges, hogy egy ilyen, az akkori körülményekhez alkalmazkodott, nagy dinoszauruszhoz hasonló intézmény visszaállítható-e. Talán lépésről lépésre építkezve sikerülhet. Egyébként valószínűleg olyan szituációk alakulnak ki majd, amihez csak kicsit hasonlót produkált eddig a történelem, hisz a körülmények igen mások (túlnépesedés, fejlett technológia, az emberek modern világképe stb.).

Az összeomlásról még egy kicsit, ha már egy szárnyra kapott a beszélgetés: technológiai szinten elvileg elkerülhető lenne (ennyiben nem értek egyet a peak oil-os armageddonisták egy jelentős részével), ugyanakkor ennek a megszervezése roppant erőfeszítéseket igényel: a kényelemhez szokott nyugatiakat kell drasztikus fogyasztáscsökkentésre rávenni. Sajnos ezt a lépést a jelenlegi gazdasági berendezkedés sem nagyon viselné el, esetleg egy zsarnokság meg tudná lépni. Szerintem nagy lesz majd a kísértés egy populista, totalitárius rendszer felállításának az irányába, ami elvileg kezelni tudja majd a problémákat. Racionálisan nézve nincs sok remény egy keresztény erkölcsön alapuló társadalmi rend kiépülésére - de ez nem ok arra, hogy ne ezt támogassuk teljes erőnkből :)

Chubakka,

A természetvédelem és a feudalizmus szerintem összefüggnek egymásnak. Amíg a földre úgy tekintünk, mint Isten tulajdonára, addig azért
A totális magántulajdon viszont azt jelenti, hogy bármikor elpusztíthatom, mert az enyém.
Érdekes kérdést jelent továbbá az, hogy a természeti nyersanyagok és energiahordozók végső tulajdonásának kit tekintsünk.
"a Szent Korona és a hozzá csapódott eszmék mára már eladhatóvá, értékesíthetővé váltak."
Valóban "divatossá" vált mára a Szentkorona-tan hagyományőrzés stb., ezért is jó, ha van egy ilyen monarchista közösség, ami igényes hagyományőrzésre törekszik.
"Egyszerűen fogalmazva, nem marad más, mint a monarchizmus"
Nemrég kezdtem el azon gondolkodni, hogy azért a törzsi hagyományt is érdemes lenne vizsgálni (pl. magyar és zsidó őstörténet).

Parsifal,
"az emberek újra a családra épülő helyi közösségek organikus-rendi hálózatán fölépülő társadalmat alkossanak"
Ez nekem olyan törzsi-társadalmasan hangzik :) Lehet, hogy innen kell elkezdeni az építkezést...

PHJ írta...

A szellemi tétlenséggel a lényeget érintetted. Ez egy nagyon fontos kritérium, amelyet sajnos mindig újra kell magyaráznom, sajnos "szellemi" embereknek, akik írnak és írnak és mégis azt gondolják, hogy a szellemi közösség naivitás. Én meg azt gondolom komoly erő és önmagában is cselekvés, alapozás.

Úgy gondolom, h érteni vélem, amit mondazs R/R, de "törzsi-társadalmi" nekem kult. antropológikusan hanzik egy kicsit (Levi-Strauss?). Ez mi lenne?

Az organikus tsd. szervezetet az Egyház is támogatta (múlt időben írom, pedig nem vonták vissza az enciklikát)még a XX. sz. derekán is, a hivatásrendiség formájában aktualizált keretet is képzelt el, az Actio Catholicában pedig egy koordináló szervezet is létezett ezzel kapcsolatosan. Ennek magyar vezetése 1945 után is aktív volt egy ideig, amíg a komcsik és a velük együttműködők ezt hagyták persze.

A "dinoszauruszhoz" visszatérni valóban nem lehetséges, ez emberi naivitás volna egyszerűen. Átmenetben azonban lehet gondolkodni és a kitűzött cél lehet ez, ezek legitim utak. Konzervatívként a forradalmi megoldásoktól idegenkedem. Ez persze az ellenforradalmiakra nem vonatkozik ;) Én azt gondolom, h nem kell külföldi példákat haza földbe palántázni, mert nem biztos, hogy megmarad vagy olyan gyümölcsöt terem, amelyet szeretnénk, vagy indokolt. A magyar ellenforradalmi hagyomány gazdag és eredményes politika is volt. Miért ne abból induljunk ki? A magyar ellenforradalom egy konzervatív politikai korszakot hozott el, egy kataklizma után, nem volt hibátlan, de (nagyobbrészt, fájó hiányosságokkal) helyreállítást hozott.

(Mit gondoltok?...)

Zeniten írta...

Örülök e cikknek, hogy erre terelődik a szemlélet. Néhány kapcsolódó gondolat

1. Nem azért kell elvetni a köz-választójogot, mert kevés lenne a szavazó, vagy mert hírhedté vált Decemberöt. Rendkívül fontos, hogy a mennyiségi szemléletet elvileg (filozófiailag) ne engedjük közelünkbe sem! Ha megtesszük az nem kompromisszum, hanem árulás. A kettő között az a különbség, hogy az árulás alapelveket sért: a mennyiség minőségként való kezelése meggyalázza a értékelvűséget. (Nem kell sértődgetni, a filozófiai árulás nem etikai kategória). Ez nem zár ki mindennemű szavazást: egy királyt segítő bölcsek tanácsa nemcsak, hogy autentikus intézmény, de szakrális is képes lenni. De a mennyiség elve nem jön képbe: a király vagy úr csupán tanácsot kér, a döntés és a felelősség az övé (van Felelős...)

2. Külön örülök az apokaliptikus szemléletnek. Nem lehetünk progresszivisták, nem gondolhatjuk, hogy kifejlődik majd egy jó és igazságos királyság abból ami most van. Ha elkezd nagyon média-támogatottá válni a királyság eszme, akkor az a világállam közeledtét fogja jelezni. A szigorú elvhűség gátolhatja csak meg, hogy a mi energiáink akaratunk ellenére az Antikrisztust szolgálják. Az Antikrisztus uralma a féligazságokon alapul - ezért sem lehet tartós (mert minden ami önmagával meghasonlik elpusztul).

3. Köztetek van / bennetek van Isten királysága mondja a krisztusi axióma. (talán csak magyarul ország, minden nyelvben királyság). A kegyelmi dimenzió nélkül lázadássá silányulunk. Ha Isten megkönyörül az emberiségen királyokat fog küldeni népeinek, mint a bírákat egykor a választott népnek. De emberi számítás szerint valószínűbb, hogy egyre gyurcsányabb vezetőink lesznek - ami nem jelenti, hogy nem szükséges elmélkedni a lehetőségeken, különben nem vesszük észre a Jeleket.
A hit nélkül nem érhető a királyeszme bármilyen okos valaki - a hitet megteremteni pedig magunkban kötelességünk: hogy kisugározzon. Különben olyanok leszünk, mint a szektás térítők. Ne akarjunk a kegyelem helyett is ténykedni, de figyeljük egyött az idők jeleit.

****
Tömörre sikeredett, remélem azért érhető maradt...

refuse/resist! írta...

Zeniten,
Szerintem pont jó volt a hozzászólásod tömörsége :)
1. Igazad lehet, de ehhez akkor tényleg egy nagyon komoly paradigmaváltás kell.

2. Ebben egyetértünk, zökkenőmentes fejlődéssel, "kis forradalommal" én se látok esélyt a jó királyság létrejöttére.
Arra van valami jel, hogy a királyság eszméjét felkapják az új zsarnoksághoz?
Az én 1. helyezett tippem egy "szakértői oligarchia" lenne... (mondjuk, ez nagyjából ki is fejlődött már)

3. Igen, és itt van az egyik gyökere a monarchia problémájának, a meg nem értettségének. A modern észjárásunkkal nem tudjuk felfogni a szakrális dolgokat, manapság annyira profán lett már a hatalom, a politika, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy ez a korszellem ne torzítsa el a látásmódunkat. (legalábbis nálam és sok ismerősömnél, barátomnál fennáll ez a probléma)

János,
A törzsek emlegetésével arra utaltam, hogy lehetséges olyan helyzet is, amikor az állam összeomlik, megszűnik, vagy nagyon meggyengül.
Ez esetben egy alacsonyabb szintről kell kezdeni a társadalom építését, lehet, hogy van a királyság előtti hagyományban
Az Ószövetség emlegetésével meg arra is gondoltam, hogy azt a kérdést is körbe kellene járni, hogy a királyság-e a "legjobb rendszer"? Ott úgy van leírva, hogy kvázi visszalépés volt a bírákhoz képest. Persze ezt a reálpolitika szempontja szerint is meg kell vizsgálni: gondolom, egy királyság erősebb kifele, mint egy törzsszövetség. Befele már nem biztos: a modulárisabb törzsi rendszer lehet, hogy jobban tud alkalmazkodni a - kiváltképp a gyorsan változó - helyi viszonyokhoz.

Az egyház, noha meggyengült, még mindig komoly támasz lehet majd a nehéz időkben és utána a társadalom újjáépülése esetén (a keményvonalas hazai armageddonistáink is így gondolják)
A kérdés az, hogy miként kell értelmezni az organikusságot, ha a hagyomány megszakadt (és vissza se lehet állítani, mert a viszonyok sokat változtak).
A külföldi példával remélem nem voltam félreérthető, nem az angol gyep importjára gondoltam. Csupán arra, hogy a globális korszellemnek nagy hatása van kis hazánkra (már a 20. sz. első felében is az volt, de amíg fennáll a globalizált világrend, addig meg főleg így lesz).

PHJ írta...

Az állam tényleges és teljes összeomlásánál csak egy rosszabb van; a részleges. Erre én sokkal nagyobb esélyt látok, hiszen vannak olyan gazdasági érdekszfrák, amelyeknek a gyökere, beágyazottsága mély (energiapolitika pl.)és több szálon is átpolitizált. Ezek nem engednek egy államot teljesen összeomlani sztem. a törszi állapot, amelyet így már értek, de a kifejezés nekem idegen, sztem nem tudna azonnal bekövetkezni és egy államformaváltás szempontjából nem is annyira kívánatos. Ehhez bőven elég egy tsd-i, politikai-, és államigazgatási krízis is, hovatovább kataklizma. A posztod nagyon fontos része, h ne ideológiák győzedelmeskedjenek újra, ha ez a mélypont bekövetkezik. Molnár T. prof. aktualizált meglátása, amely szerint nincsen progresszió, csak a krízis mélyül és más formát ölt folyamatosan, itt is igaz lehet. A királyság egy érvényesülni nem tudó rendszer, ahogyan te is írtad, nem ideológia, de ismeretlen jelenleg nagyobbrészt. Az elit szerepe nagyon fontos ebben a kérdésben, de egy kicsit relatív is (pardon). Mert ki az elit számunkra ebben megvilágításban? Az aki jelenleg a politikai elit (persze, igen, evidencia), vagy akik gyakorlatilag ezt a platformot elfogadják és a tesznek érte valamit?

PHJ írta...

_valamennyire OFF_

(de azért a teljes képhez hozzátartozik, sajna. a közt. elnöknek írunk, de képviselőket választunk az egész országban, alkotmányos rend helyreállítása, de árnyékönkormányzatok megalkotása. hm.)

http://www.magyarokszovetsege.hu/content/magyarok-szoevetsege-sajtotajekoztato

Parsifal írta...

Szerintem ideológiára meg épphogy ma van szükség, mert az nincs egyetlen pártban/mozgalomban stb. sem.

Heterogenitás minden fokon.

Senki sem tekinti a vallást, a katolikus hitet és az Egyházat fundamentumnak, ahogy annak tekintette Szent István az intelmeiben.

Ma minden parlamenti és parlamenten kívüli politikai szerveződés ideológia-nélküli, ahogy az egész társadalom is káoszban fetreng.

Amint mondtam, az ideológiát mindig skolasztikus-tomista megközelítésben értem.

Jó magam nem vagyok sem "tribalista" (az organikusság alatt mást értek, és a hagyományos vérségi valóságok újjáéledése nem múltidézés), sem "apokaliptikus".

Nem értek egyet a "minden egyre rosszabb lesz" depressziós pesszimizmusával, sem az ékszíj által elkapottak hurráoptimizmusával.

Az emberi természet lényegileg nem változik, a külső gátak bizonyos korokban erősebbek, bizonyos korokban gyengébbek.

Ebből a szempontból a "történeti hullámelmélet" híve vagyok, a megfelelő, mérsékelt indeterminista korrekcióval élve.

refuse/resist! írta...

"Szerintem ideológiára meg épphogy ma van szükség, mert az nincs egyetlen pártban/mozgalomban stb. sem."
Van ideológia, csak nem túl jó...
"Senki sem tekinti a vallást, a katolikus hitet és az Egyházat fundamentumnak, ahogy annak tekintette Szent István az intelmeiben."
Persze, mert más a korszellem. Amit azért elég ideológikusan követnek egyesek. A liberalizmus, a materializmus, a személytelen tömegek uralmának az ideológiája uralkodik.
Annyiban nyilván szükség van ideológiára, amennyiben szilárd erkölcsi alapot értünk alatta.
Egyébként szerintem e téren lényegében, a kifejezésmódon túl nincs vita, vagy mégis?

"Jó magam nem vagyok sem "tribalista" (az organikusság alatt mást értek, és a hagyományos vérségi valóságok újjáéledése nem múltidézés), sem "apokaliptikus".
Nem múltidézést értettem, hanem egy természetes szerveződés (mely a múltban már bizonyított) újjáéledését.
Egyébként itt újra megkérdezném Tőled és Jánostól, hogy az organikusságot a mai világra hogyan tudod alkalmazni?

"Az emberi természet lényegileg nem változik, a külső gátak bizonyos korokban erősebbek, bizonyos korokban gyengébbek."
Egy jó ideje ezen az állásponton voltam, aztán elbizonytalanodtam, amikor a tradícionalistáknál mást se láttam, csak a romlás ecsetelését. Örülök, hogy van olyan konzervatív, aki ezen az állásponton van, valószínűleg "csupán" tényleg a külső gátak romlottak sok tekintetben.

János,
Olyan nagyon nem kell sok az államunk összeomlásához. Tavaly akár Argentínává is változhattunk volna, ha nem lett volna a nyugati világ érdekével ellentétes. És még erőst fennáll a veszélye, pl. ez a fehérgalléros bűnözést üldöző amerikai szakértő úgy emlegeti Magyarországot, mint ami össze fog omlani.

Progresszió materiális téren mindenképp volt, nem is kevés, csak mivel ez elvonta a szakrális világról a figyelmet, másrészt rabló, "parketta-tüzelő" hozzáállással párosult, mára ez is lassan kifullad. Kiváló szimbóluma ennek, amit Arma Gedeon is emlegette a a teakörben: a 70-es években volt ember utoljára a Holdon.

"Az aki jelenleg a politikai elit (persze, igen, evidencia), vagy akik gyakorlatilag ezt a platformot elfogadják és a tesznek érte valamit?"
:D Nyilván nem. De szerintem sokan tennének többet a közügyekért, ha valamivel erkölcsösebb rendszerben lehetne érvényesülni.
Ma az erkölcsös út nagyjából oda vezet, hogy egy sötét utcában 2-3 szerkény kirúgja az ember néhány fogát (ld. Papp Lajos példáját)
Kataklizma esetén a jelenlegi "elit" legnagyobb része fogja majd a vagyonát (és amennyire tudja a közvagyont), és menti a bőrét. Onnantúl kezdve az addig lappangó erkölcsös elit feladata lesz a vezetés.
Nagyon nem mindegy, hogy mennyire lesz felkészült.

refuse/resist! írta...

kiegészítés: (szakértő úgy emlegeti Magyarországot, mint ami össze fog omlani.)
-> asszem államcsődre gondolt, és nem a távoli jövőre, hanem a most közelgő második bankcsőd-hullámra jósolja ezt az eseményt.

PHJ írta...

Nem akartam kitérni a válasz elől, csak nem vettem észre ;)

Nos, az organikusság érvényesülésének nagy győzelme lenne, hogyha alkotmányunk újra mondjuk ez alapján épülhetne fel, a mostani kartálist meg elfelejtenénk. A történeti alkotmányba bele kellene venni az alkotmányozó folyamatba mindazt, ami az elmúlt 60 év indokolttá tesz, elítélve azt, ami csak visszavetette az országot.

Teret a családoknak, az önkormányzatoknak nagyobb önállóság (regionálisan a demokrácia, kis cenzussal hatékony is lehet), a tsd.olyan kis szervezeteinek, amelyek helyben tudnak hatni, építeni. A subsidiaritás és az organikus építkezés jó lenne, hogyha egymásra találhatna újra. A Magyar Királyság arra is szép példa volt, hogy mindezt nem zárta ki a autoriter államszervezetet, az transzcendens rétegbe is átnyúló királyi hatalmat, sőt magát az apostoli királyt sem.

Csabrendeki írta...

Sziasztok!

refuse és zeniten:

Persze nagyon szép, filozófiailag megalapozott és hangzatos az apokaliptikus és tömegbázist elutasító kiindulás. Csak.
Mert van "csak". Csak lusta. Csak pont arra bíztat: hát akkor jól van ez így ahogy van, majd én persze őrzöm az én kis lelkecskémben a "lángot" (...el ne aludjék, aki lángot látni akar...), tenni meg nem kell semmit.
No nem mintha én arról lennék híres (nem is vagyok híres egyáltalán), hogy tennék bármit is. (Vízprédikálás minősített esete?)
De legalábbis belátom, hogy mindaddig, amíg létre nem jön egy igazi mozgalom, addig marhaság királyságról beszélni.
El kel dönteni: királyságot akarunk, vagy királyságról álmodozunk?
Példát vehetnénk az osztrák sógorokról, pedig nekik is alaposan megnehezítik a dolgukat, de csinálják. Már az állami TV is kénytelen volt beszámolni róluk. A bázisuk egyre inkább nő. Hatalomátvétel?
Nem lenne már az is nagy előrelépés, ha a jelenlegi rendszerbe bekerülne egy hosszútávon a királyságban gondolkodó párt?
DE NEM!
"Pfúj, a demokrácia az izé, nekem nem kell..." - kérem, tessék tudomásul venni: jelenleg demokrácia VAN.
"Arisztokratikus hatalomátvételről" handabandázni persze lehet, csak hol van itt arisztokrácia?
Nem bántásként mondom ezeket. Mindezen én is keresztülmentem. De én most azt gondolom: más út nincs, csak a járható.

PHJ írta...

Csabrendeki uram,

újra üdv a fedélzeten! ;)

Én egyetértek minden szavaddal, kivéve azt, h pártot kell alapítani. Azt kérem nem szabad. Okuljunk Grieger Miklós hibájából, meg az elveszett, halvaszületett pécsi kezdeményezésből. Kell a tömeg, de mivel tömegtársadalom, tömegdemokrácia, tömegkommunikáció korában nonszensz lenne, nem ezt figyelni, Ortega után majdnem száz évvel. De ne párt, mert akkor halvaszületünk megen. MINDEGY, h a királyság mellett ki, milyen párt tagja, fogadja el a normát, a közös platformot és alakítsunk egységet ebben a kérdésben. Engem, látod, azért szólnak meg, mert "mozgalmároskodom", pedig egyszerre (nem tudom mire értik ezt, hacsak nem polókra, jpg-ekre, meg matricákra, ami kész röhej) próbálok két lábon állni; alapozni és terjeszteni.

Az osztrákoknak nagyon tetszik, ami MO-on zajlik. Jegyzetelnek sűrűn, a demokratás cikk után jöttek a gratulációk szépen, h ők ilyet még nem, milyen tömeg áll mögöttünk? Aztán elképedtek, h van egy blog, egy portál, meg egy folyóirat, és semmi más. ;)Most éppen elveket egyeztetünk, vagymi. Meg hívom őket Cirákra / Dénesfára.

Csabrendeki írta...

:) benézek azért néha... :)

muszáj a mozgalomjelleg, muszáj a tömeg. És ez egyáltalán nem monarchizmus-ellenes. Habár a király nem attól király, hogy tömeg áll mögötte, de a királyság csak akkor működik, ha a tömeg támogatja.

Gordon írta...

A hatalomnak kétféle arculata, megnyilvánulási módja lehet: a cselekvő és a befolyásoló.

A jelenlegi politikai helyzetben az ellenforradalmi jobboldal számára a cselekvő megnyilvánulás azt jelenti, hogy - (vissza)élve demokratikus jogainkkal - kimegyünk az utcára és jól szétverünk ezt-azt - homoszexuális tüntetést, állami megemlékezést, stb. A befolyásolás pedig azt, hogy megváltoztatjuk a közbeszéd témáit, elfogadott kereteit, axiómáit.

Ez utóbbira jó példa a cigánykérdés középpontba kerülése. A kuruc.info által generált hullámok szépen átszivárogtak-átcsaptak a radikálisokat a többségi társadalomtól elválasztó falon, és lassan, de biztosan alámosták a 20 éve fennálló politikai korrektség kereteit. (Más lapra tartozik, hogy szükségszerű volt-e az a mocskolódó, primitív stílus, ahogyan a kuruc.info a témát tárgyalta, stb. De ebbe most nem akarok belemenni, csak példaként hoztam az esetet a befolyásoló taktika működésére.)

Nekem úgy tűnik, hogy az ellenforradalmi jobboldal kizárólag cselekvésben képes gondolkodni, miközben - akaratlanul is - inkább a befolyásolással ér el látványos sikereket.

Ennek a gondolkodási paralízisnek alighanem az az oka, hogy a befolyásolás a cselekvéshez képest inkább egy diffúz, nőies dolog, ezért nyíltan felvállalni a befolyásolás szándékát jobboldali körökben "nem menő".

Nem vitatva, hogy a "szétverünk ezt-azt" megközelítésnek is vannak bizonyos hozadékai - közterek visszafoglalása az ellenségtől - de ennek a korlátai is nyilvánvalóak. Így nem lehet az aktuális hatalmat leváltani. Csak a radikálisok hiszik, hogy az ellenforradalom kudarcának az az oka, hogy a punnyadt tömegek a tévéből nézik az eseményeket, ahelyett, hogy kimennének melléjük. Rendben, kimegy 100 ezer ember az utcára - és akkor mi van? Semmi nincs, ezt láthattuk. ('56-tal példálózni nem ér, akkor még működtek a társadalom hagyományos struktúrái, család, kisközösség, egyház, úri középosztály, munkahelyi "kollektívák", stb. - ezek ma már legfeljebb nyomokban léteznek.)

A tömeg passzív és tehetetlen. Politikai megmozdulásra éppúgy ki lehet vinni, mint Madonna-koncertre, focimeccsre, vagy Forma-1-re - még fizet is érte, hogy ott lehessen és lelkesedhessen -, de irányítani kell. A tömeg ereje tehetetlenségi erő, aminek a kihasználásához egy nagyon világosan gondolkodó elit szükséges. Ha településenként csak 1 fővel számolunk, az is több, mint 3200 ember. Reálisan számolva tízezres nagyságrendben kell vezetésre alkalmas, tekintélyes személyiségeket magunk mellé állítani. Ilyen nagy számban a semmiből nem jönnek emberek, ezért elsődleges "vadászterületünk" a széles értelemben vett jobboldal már meglévő bázisa, magyarán a Fidesz. A Fidesz struktúráit (háttérintézmények, média, helyi hatalmi centrumok) kell áthatni ahhoz, hogy magától értetődővé váljon mindaz, amit szeretnénk elérni. Egy monarchista akció számára szerintem inkább a befolyásolási taktikáknak van most itt az ideje. Tömeget az utcára kivinni utána már nem lesz nehéz, ez még Orbán Viktornak is szokott sikerülni.

PHJ írta...

Valóban, a mostani nemzeti radikalizmusnak ez egy zsákutcája lehet, de ezt már megírtam. A Fidesz jelenleg nekem úgy tűnik, hogy eltökélt a köztársaság megerősítésében, ami érdeke is, hiszen az egyik legnagyobb létrehozója volt, jelenleg meg talán az utolsó reménye is. Ennek ellenére, igen az egy természetes vadászterep, ahogyan minden jobboldali közeg az. Az szomorít el, h két támadás közül az egyik egy neofita jobbközepes volt (egy szélsőjobbos mellett, minő véletlen). De nem szeretnék általánosítani, hiszen most kaptam egy jobbközepes elismerést is, igaz csak mailen. Szóval a pálya adott, Gordon kérem, mondjon valami konkrétan biztatót. Hátha itt a jobbközepes kétkedő(k) is megnyugszik végre. ;)

Gordon írta...

A Fidesz vezetése elég reménytelen eset, és a jövő tavasszal a szájukba repülő sültgalamb sem lesz rájuk jó hatással.

Egy esetleges (nem túl valószínű) koalíciós tárgyaláson a Jobbik esetleg kikövetelheti valamilyen jogásztestület felállítását, aminek a feladata az alkotmány-probléma vizsgálata lehetne a Szentkorona-tan alapján állva. De én még ezt is korainak tartanám, valószínűleg elszabotálnák, nincs még előkészítve ehhez a terep. Előbb fellazítás szükséges, Kultúrkampf ha úgy tetszik. Jelenleg még elképzelhetetlen az, hogy Kossuth helyett Koháryról nevezik el az új utcát, Petőfi helyett Mária Teréziáról az általános iskolát. De két éve az is elképzelhetetlen volt, hogy a cigánykérdés napirendre kerüljön az országos politikában. Nem a Fidesz vezetése lenne tehát a célpont, hanem a hátterük: média, jobboldali értelmiség, vidéki polgármesterek, stb. Ezek az emberek egzisztenciálisan a Párttól függnek, parancsra nem ugráltathatók - de befolyásolhatók. Ami ma elképzelhetetlen, az - ha sok csatornán kezd el csörgedezni - 1-2 éven belül magától értetődővé válhat.

A pártalapítást hülyeségnek tartom, de egy civil társaságnak (egyesület vagy hasonló) szerintem lehet értelme. Egy egyesület már kiadhat sajtóközleményeket (pl. jeles napokon, vagy amikor valami érdemleges dolog történik az országban), nyilatkozhat a médiának mint a magyar monarchizmus képviselője, megszólíthat hivatalokat, próbapereket indíthat, adományokat fogadhat, stb. Nem nagyon értek az ilyesmihez, de azt hiszem, jogilag is és praktikusan is szélesebb a mozgástere, mint egy blognak vagy egy magánszemélynek.

PHJ írta...

Ezek jó felvetések, egyedül a financiális háttér hiányzik sajnos. Mint majdnem mindenhonnan...

Csabrendeki írta...

Gordon felvetése nekem is szimpatikus.
Az anyagi vetület persze akadály...
(bár milijomos lennék!)