2009. aug. 9.

Békés Márton támadása és annak felelete (REV)

Békés Márton, akit korábban ismertünk már a blogon, illetve a Regnum!-on megjelent írásaiból is, egy kisebb támadást intézett a Konzervatóriumon, amelyről hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most mi is valójában; önvallomás, önreklám, tisztázás, támadás ellenem, támadás a magyar monarchizmus ellen, kamaszkori frusztrációs kompenzáció vagy csak szerepléskényszer. A poszt azonban sok olyan valótlanáságot és csúsztatást tartalmazott, amelyekről nem lett volna túl jó, ha bárkiben is releváns információként maradtak volna meg, ezért válaszoltam rá. A magam részéről az ügyet lezártam, a konzekvenciákat leszűrtem. A Békés Márton által említett "kétfelé vált a monarchizmus" hipotézis valamiképpen igaz, ahogyan mindig is az volt; vannak akik monarchisták és vannak, akik csak annak mondják magukat. Azzal, ami létezik, nehéz vitatkozni. Én személyesen azt remélem, hogy Márton idővel őszintén sajnálni és bánni fogja amit és ahogyan tett és az idő meghozza neki a férfiúi egyenességet és a felnőtt érettséget is, amelyeknek most bőven híján van, meglehet ezt eddig jól titkolta a publikációi nagyobb részében, előttem is. Talán nem én vagyok az egyetlen főszerkesztő, aki ebből tanulni tud.

Végül szeretném megköszönni Panyi Szabolcsnak, a Konzervatórium főszerkesztőjének a gyors és korrekt intézkedését, amellyel lehetővé tette, hogy a viszontválaszom hamar megjelenjen, úgy, ahogyan a sajtóetika hazai szabályai azt előírják. Sajnos azonban a nemzeti radikalizmussal szemben működött a kettős mérce már, a cikkben személyesen érintett, etikátlanul és pontatlanul idézett Turner Gábornak nem biztosítottak - a hazai sajtóetika szabályai szerinti - viszontválaszt a Konzervatóriumon. Ezért az kiegészítő írása az események leírásával, kellőképpen borsosan, a saját blogján jelent meg.

Kommentelni itt is és ott is, meg emitt is lehetséges.

48 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy apróság. Panyi Szabolcs lényegében nem végzi a munkáját, hiszen ha végezné, Márton írása nem került volna ki (vagy ha Márton lazán leszarta Szabolcsnak elküldeni, akkor a főszerkesztőnek nevezett úr kötelessége lett volna leszedetni). Úriembereknek nevezett bloggerek nem jelentethetnek meg ilyen alantas és színvonaltalan írást a blogjukon.

BM írása undorító, gerinctelen megfelelni kívánás az általa elérendő célközönség felé. Jellemző, hogy BM vitaindítónak nevezi a szennyét, holott ép lelkű embernek szentségelni támad kedve olvasása során.

A Konzi a legutolsó 3-4 írása (Massa eset, BM virtuális vomitációja meg a Na és? című webszemét) már bűzösebb a pöcegödörnél is.

Az pedig külön szép, hogy ezzel kikerült az Index címlapra még jobban megbélyegezve Jánost és a monarchista blog közönségét és odacsődítve az indexes csőcseléket. Helyre kis proligyülde jött össze ott.

Czelder

Névtelen írta...

Továbbá elnézést az őszinte hangnemért, de nehéz szalonképesen megfogalmaznom a valós tényállást az ügy kapcsán. Főleg úgy, hogy volt "szerencsém" megkapni a "megtisztelő" antiszemita bélyeget.

Cz.

Chubakka írta...

Rosszul fogalmaztál Kedves János!

"Itt is, ott is lehet kommentelni"

Megbocsáss, de nem kommentelek (már). Az ügy befejeztetett, nincs mit mondanom, és Czelder Brigadéros Uramhoz csatlakozva mondhatom, egy ilyen meggondolatlan és ön-propaganda ízű megnyilatkozás csak és kizárólag a számítógépén vigyorjeleket és értelmetlen "jujj" mondanivalójú(j) hozzászólásokat gyártó, fokozódó népszerűtlenségükön busongó, de akkor is ideológiai felsőbbrendűségi érzéssel küzdő szerencsétlen lelkületű liberális honfitársaimnak szolgálhatott kéjes megelégedésére.

Én is lezártam az "ügyet", ami nem is volt "ügy", csak műbalhé. Mindenesetre a viszontválaszod pontos, ütős és kemény volt. Tudom, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen mérkőzés, mert látható, hogy a gondolat, aminek a tolmácsolásában aktívan közreműködsz egész "háremeddel" együtt, érdeklődő fülekre talál többekben. És ez olyan "snassz". Már bánom nagyon azt az alispán-megjegyzésemet is.

Tényleg befejeztem, de azért érdekes az időzítés, mármint hogy tegnap ez, ma meg 11 körül a Kossuthon egy - egyébként jó - interjú volt hallható BM-nal Széchenyiről. Mindegy hogy mit, csak beszéljenek rólam.

Talán: a "nemtelen". Ez a legjobb fogalom az egészre.
De, munka van! A vizsgálat lezárult - felejtse el.

Petya írta...

"Külön öröm számomra, hogy az írások hatására három olyan emberről is tudok, akik a keresztség felvétele előtt vagy éppen utána állnak, felnőtt korban."

Számolj oda engem is negyedikként.. Ősszel tervezek megkeresztelkedni (RómKat természetesen).

PHJ írta...

;D

Mindenképpen a hét pozitív híre!

Parsifal írta...

Aki keresztelkedni akar, keresse fel Kovács Ervin Gellért OPraem atyát! PHJ is ismeri!

Egy keresztelkedő ill. egy konvertita (kálvinista => katolikus) jelentkezett már nála.

A Nagyböjt folyamán lesz tradicionalista katekumenátus, és Húsvét Vigíliáján lesz a keresztelés.

Meridian írta...

Kedves János!

Kérem, engedjen meg egy apró kiegészítést Békési úrnak írt válaszához:

"Jelenleg tudtommal nincsen Magyarországon monarchista szervezet vagy párt (Isten ments!), vagy akárcsak egy fikarcnyi mozgalom."

Úgy gondolom, a Kard-Kereszt-Korona Szövetség, mint kvázi 'mozgalom', finoman szólva is tényezőként, sőt, szellemi centrumként tartandó számon "ezen az oldalon".

Tisztelettel:
'Meridian'

Meridian írta...

S rögvest elnézést is kérek nevének félreírásáért Békés úrtól.

PHJ írta...

Sajnos nem ismerem a KKKSZ _tényleges _ működését. Ismerem alapvetéseit, programját is, de azt hiszem mindez az elmélet alapján marad és csak manifesztum szerűen fogalmaztak meg bármit is. Ezzel kapcsolatosan abban a körben a közjogi felfogás torznak tartom, amennyiben jogfolytonosság megszakítását nem kezelik konzekvensen Szálasi, és az altöttingi országgyűlés, illetve Horthy kormányzó személyében. (Nagyon sommásan fogalmazva meg a dolgokat most.)

Chubakka írta...

Leesett - elég lassan. Kedves János! Csak most veszem észre, hogy milyen képet választott az írásához. (Bronz)kéz és víz.

Na, azért ez sem semmi! Sikkes.
Mindenesetre találóbb mint mondjuk a lovag, aki azt mondja: Ni! vagy az a boszorkány a mérlegen, aki könnyebb mint a kacsa.

DGY írta...

Vártam pár napot, amíg elcsitul a vita, amíg bennem is elcsitulnak a dolgok egy kicsit és csak utána szólalok meg. Vihar volt a bidében, mondhatnánk, egy olyan bidében, amelyben Békés Márton végezte el a dolgát, és a vihar után a bidé tartalma szembecsapta őt. Van, akinek ez is elégtétel. Én azonban hadd kérdezzem meg, hogy milyen konzervatív az olyan ember, aki magánbeszélgetések tartalmát, a másik fél megkérdezése nélkül a nagy nyilvánosság elé tárja, az érintett felek megkérdezése nélkül? Aki embereket ráncilgálgat elő, eszmék, gondolatok helyett? Milyen publicista, "tudós", HírTV-s szerkesztő, aki a sajtóetika elemi szabályaival sincsen tisztában? És milyen online író, aki nem tud annyit sem a netikettről, mint egy szörföző háziasszony, és nickneveket ad ki, és fed fel, csakhogy a saját kis sértődött "igazságát" (?) bizonygassa? Békés Márton nekem lexikális tudáshalmok mögé bújt erősen nárcisztikus és egoista pattanásos kamasznak tűnik, aki írásaiban egy tudós professzor álarcát ölti fel. Én nem akarok most udvarias és visszafogott lenni ebben a témában (PHJ ezt megtette, de ő igyekszik a keresztényi erényeket gyakorolni, éppen Békés úrral szemben is) mert nem érzem indokoltnak. Amit Békés Márton művelt a legrosszabb hatásvadász, szándékosan torzító "tényfeltárásokat" idézi a 168 óra, vagy éppen a Szabad Nép stílusában.

Az a "monarchizmus", amelyről Békés Márton beszél, egyszerűen nem létezik, nem is létezhet, hiszen a politikai hagyományt felderíteni nem elégséges, ahhoz, hogy abból valamit átmentsünk a jelenbe. Zsiga Tibor vagy Kardos József (akiket ez az oldal is ajánl egyébként), amiért írtak egy-egy tisztázó könyvet a legitimistákról, amelyek a maguk korszakában újszerűek voltak, bár hiányosságokkal vannak tele sajnálatosan, már monarchisták voltak? A legkevésbé sem, meggyöződésükben baloldaliak a mai napig.

Arról nem is beszélve, hogy a PHJ nevével jelzett orgánumok (Regnum!, Miles Christi, ez a blog), mind a két kritériumnak eddig megfeleltek, különböző tartalmakkal és hozzáállással, amellyel ugyanazon téma sokoldalúságát akarták bemutatni, és minél inkább tágítani a határokat. Ez a úttörő munka, ha másokban féltékenységet, sértettséget és támadást váltanak ki, akkor el kell gondolkodni azon, hogy az a valaki hol is áll és melyek a valós céljai. Egyetlen személyre szabott politikai állásfoglalás (itt aktualice; monarchizmus) nem létezhet. Amit Békés Márton mond, az "békésmártonizmus" tulajdonképpen, politikai és tudományos egoizmus. Szabó Dezsővel fogjon kezet, aki csak saját magát képviselte. Magában áll, egy olyan közösséggel szemben, amely organikus és létezik jelenleg is, és tágul is.

Míg a létező konzervatív-monarchista orgánumokban a szerzők és a közreműködők vegyesek, és PHJ szemmel láthatóan, sokszor bevallottan is az integrációra törekszik, addig vele szemben a kirekesztést alkalmazzák, immáron jobboldalon is. Ez önmagában is elgondolkodtató.

Amit ez elöző hozzászólásomban érintettem, most is vallom; egyre nagyobb régiót képes érinteni a monarchizmus, amelynek az okát én is köztársaság válságában és abszurditásában látom.

PHJ írta...

(Csak elmondtad...)

megadja írta...

Kedves Urak!


Én a Békés Márton-János csörtébe nem kívánok beszállni. Noha írtam én is egy választ, az nyilván kallódik valahol a 'bürokrácia' útvesztőjében. De azért néhány dolog, ami hirtelen eszembe jut.

1. Békés Márton stílusát természetesen lehet bírálni, azonban - ahogy egy másik poszt alatt Parsifal célozgatott rá - érdemes megfontolni néhány felvetését. Én úgy látom, itt némelyek túlértékelik-és értelmezik a "praktikus" monarchizmus létezését Magyarországon. Mindenféle pejoratív hangsúly nélkül, ez egy szekta (magyarázatként: Leo Strauss szerint, ha a Républiques des Lettres és a szekta közül kell választanunk, az utóbbit kell). A mostani gebaszba szerény véleményem szerint igen kevesen látják bele a "köztársaság válságát", én nem látok olyan tömegeket, akik komolyan gondolkodnának az államformán. Akik pedig hozzáigazítják az aktuális szellemi őrülethez a Szent Korona-tant, azokkal pedig nem kívánok foglalkozni.

2. Szintén Parsifal utalt rá: biztos, hogy ez Magyarország legfontosabb gyakorlati politikai problémája? Én nem így látom, és szerintem nincs is ennek gyakorlati relevanciája. Akkor viszont mégiscsak Békés Mártonnak lesz valamelyest igaza, a legitimista és monarchista hagyományt ápolni kell, és amennyire lehet, továbbörökíteni. De praktikus célokra felhasználni - nekem ez kicsit valóságidegennek tűnik. (Pedig én bizonyosan nem szoktam az "anakronizmusokon" lovagolni.)

3. A "kikkel kötünk szövetséget"-kérdés. Az "egység-teremtés" önmagában nem érték vagy erény. Senki meg ne haragudjon, de a "disznóláb-hadművelet" után, ami az egyik partneroldalon megjelent, maga a hányadék, mindenféle túlzás nélkül. Az, hogy Békés Márton nem szeretné, hogy egy kicsit is hozzáérjen a szenny, talán érthető - stílusától függetlenül. Márpedig ami itt-ott néha megjelenik (talán szerencse, hogy csak nagyon ritkán nézem), vállalhatatlan.

Hirtelen ennyi.

Aron írta...

Gábor,

1. "A mostani gebaszba szerény véleményem szerint igen kevesen látják bele a "köztársaság válságát", én nem látok olyan tömegeket, akik komolyan gondolkodnának az államformán."
Konkrétan a "köztársaság válságát" nem. De. Hányan is beszélnek "elmaradt rendszerváltásról", "valódi" rendszerváltás igényéről, "gengszerváltásról"? Ne mondd mán, hogy ezt egy laza mozdulattal le lehet söpörni!
Igen, kevesen gondolkodnak az államformán, de sokan vannak úgy, hogy "valami nincs rendben". Piaci rés ;)
A mai rendszer egy adag nyugati demokratikus beoltással gyakorlatilag organikusan fejlődött ki a kommunizmusból. Ez kóser? (linkelj bátran az Ablonczy-féle körből egy cáfolatot - tényleg kíváncsi vagyok)

2. "Szintén Parsifal utalt rá: biztos, hogy ez Magyarország legfontosabb gyakorlati politikai problémája?"
Nyilván nem, érdemes tág látókörrel munkálkodni a nemzetért. Ugyanakkor már csak az önkonzisztencia miatt is érdemes egy bizonyos mennyiségű energiát ebbe fektetni.
Mert az "Én monarchista vagyok, mint állat, Metternich nyüszítve sunnyogna el, ha látna, de a királyság - a valamikori jövőben történő - restaurálásáért hangyányit se teszek." rohadt ciki hozzáállás. Hadd ne fejtsem ki, hogy ennek mi az üzenete...

3. "Az "egység-teremtés" önmagában nem érték vagy erény." Hát, Kend nem értékeli kellően a közösségek erejét, asszem. Az egyszerre lépés: erő.
Ettől függetlenül: ha rossz elemeket veszünk be a közösségbe, akkor ezen rossz elemek minőségétől és koncentrációjától függően átcsaphatunk negatívba is az értékteremtés terén.
Nyilván vigyázni kell.
És figyelmeztetni, érvelni. Hadd kelljen kifejtenem, hogy mi helyett...

Chubakka írta...

Kedves megadja Uram!

Jól látja, itt nem "csörte" van, itt nincs más, mint egy továbbgondolás, ahol mindenki megfogalmaz(hat) (rész)igazságokat, (feltételezhető) igazságokat, de senkinek nincs a birtokában a Valóság nevű nagybátyánk által elveszített bölcsek köve.

Koncepciók (vagy azok hiányai) és jövőképek (vagy azok hiányai) csaptak össze. Hátha születik belőle egy tisztázó inspiráció!

Itt van jelesül az Öné is -

1. A stílusról szinte mindenki megállapította, hogy aprólékosságra törekvő, de azt is, hogy ez önmagában nem elegendő. Mármint ha a monarchizmust nem a forma művésztének tekintjük.
Lehet-e túlértékelni egyáltalán a monarchizmust? Talán bennem van a hiba, hogy nem találkoztam ezeken az oldalakon a saját maga véleményének kizárólagosságát hirdető nézetekkel - sőt - a mai magyar szokásoktól eltérően, itt nagyon sok, hasznos, sokszor vitatkozó, de a vitában is építeni kívánó gondolatot lehet(ett) és reményeim szerint lehet majd találni a jövőben is olvasni.
A szekta magyarázata, az interpretáció kibontásával érthető. Mások is kifejtették, van-e az eszméknek olyan jelentősége, hogy ehhez ragaszkondi kell, illik. Ha így értjük, akkor egy szekta. Mint ahogy a Fidesz, az MSZP, az 'utálom a szélsőjobboldali radikalizmust" is egy szekta.
A Szent Korona tanról megfogalmazott véleménye magvas. Ezért elnagyolt és pontatlan.

2. A válság tünetei mindig jelzik magának a válságnak a minőségét. Lehet így vagy úgy értékelni, de azt nem lehet mondani, hogy nincs válság. Parsifal véleménye kellően megindokolt, továbbgondolásra, párbeszédre alkalmas. Mert nem kirekesztőleges.
Senki nem állította - olvasatomban - hogy BM a földre szállt Sátán, aki meddő s céltalan vagdalkozásában semmiféle igazságot nem fogalmazott meg. BM értelmes ember, ezért biztosak lehetünk benne, hogy fogalmazni tud, de valóban azt akarta mondani, amit megfogalmazott? Illetve mi volt a mögöttes gondolata? Ha ezt megtaláltam, meg tudom érteni az egész "csörtét". Hozzátéve, hogy egy eszme, amit nem lehet felhasználni praktikus célokra, csak olyan, mint a mindannyiunk által már látott, senki sem tudja milyen nyelven írott kínai-álmagyar nyelvű használati utasítások. [2. pontja utolsó és utolsó előtti mondatában - "anakronizmusokon" - ellentmondást véltem fölfedezni, de hát Ön tudja.

3. Az idea, az elv, az alapelvek nélküli szövetség nem szövetség, hanem pragmatizmus a hatalom megszerzésére vagy megtartására. Több példáját is ismerhetjük. Mivel a magyar monarchizmust jelenleg ez az azonnali veszély nem fenyegeti, talán nem is baj, ha ma elsődlegesen a tiszta elvek megfogalmazására törekszik,de a távlati felhasználás reményében.
A "disznólábakat" felhozni most elég kétélű fegyver lenne, hiszen akik ma szidják a disznólábas történetet, azok hangja miért nem hallatszott a szintén disznólábas Turul szobor ügyben? Ez a média felelőssége (is), hogyan kondicionálta közbeszédet. 'Függetlenül' gondolkodó nincs. Ha van, akkor vagy nem gondolkodó vagy nem független. Az én véleményemet sem a bronzcipős, sem a turulos disznólábak nem alakították át.
Ahhoz nem ér hozzá a "szenny", aki mindkét esetben egyformán nagy távolságot tartott mindkét esettől. A megjelenéseknek az internet világában nehéz korlátot állítani. Csak azért pl. mert a monarchia.blog megjelent a kitartas.com-on, attól ez még nem szennyezi be. Főként ha nem felejtjük el, milyen tartalommal jelent meg. Mert ezek után már az fog következni, mint ha ez is szélsőséges jellegét igazolná az oldalnak. Vagy PHJ-nek a fényképen látható, karba tett kezéből is a magyar jövőre nézve szeretne bárki jóslatokat kiolvasni.

Egyébként csak akkor szoktak más helyeken ilyen "összefüggéseket" vizsgálni, összeállítani a "bűnök" lajstromait, amikor már aktuális az általa vázolt probléma.
Ha tetszik, ez vigasztaló is lehet.

DGY (Dengelsky György) írta...

(Mivel nem tudom mikor leszek legközelebb internet közelében, hadd válaszoljak most, röviden, mert Megadja Gábor felvetéseire mindenképpen szeretnék válaszolni.)

Azt hiszem félreérted a helyzetet, hiszen a monarchizmust, amely jelenleg ebben a közegben LÉTEZIK, nem lehet megfogni aktuálpolitikai fogalmakkal, hiszen ott nem találod meg. A "szekta" jelzőt kérem, hogy kerüld el, hiszen itt többen is vallásos érzelműek (ha jól tudom te is), és ez nagyon rossz szájízt hagy maga után. Erre úgy gondolom senki sem szolgált rá. Nehéz lenne a közösség kifejezést rámondanod mindarra, ami itt van? Remélem, nem. Egymást kölcsönösen építő, gondolkodó közösség (ha már PHJ is mondta, én is; communio) ez, megfelelő és sokoldalú orgánumokkal, és felmutatható közösségi eredményekkel. A szektához tapadó mindenfajta negatív jelző - politikailag vagy vallásilag - nem igaz erre a közösségre. Állításod így - remélem, nem akarva mondtad, egyszerűen sértő és hamis.

Minden, amit itt, vagy a Regnum!-on olvastam sokkal inkább tartozik a felvilágosításhoz, ismeretterjesztéshez (a szó nemes értelmében) mint a politikai véleményformáláshoz, vagy ahhoz, amelyet "a politikának" ma hívnak.

A hagyomány örökítése meglehetősen komplex probléma (és az időm sajnos kevés). Mindenesetre csupán azzal, hogy a hagyományt feltárja valaki, nem lehet még örökíteni is. Sőt, aki "feltár" még nem biztos, hogy "örökít" is. Ez gondolom a politikai hagyományra is igaz. A keret és szándék, az eszközök nagyon fontosak szerintem.

Senki sem állította, hogy a "monarchizmus" a legfontosabb probléma most. Ebben tökéletesen egyetértek Gordonnal; nem azért vagyunk itt. Ez érdekel, ezt tartom helyesnek, ebben gondolkodom személy szerint. Itt nincsen személyi kultusz, megjelenhet nagyon sok minden ebben a témában, sőt szinte kapva kap a "szerkesztő úr" az írásokon.

Kérlek, hogy megintcsak vonatkoztass el az aktuálpolitikától, amelyre újra és újra vissza akarsz térni (érintettséged és érdeklődésed okán, ez egyébként természetes is). A monarchizmus egy platform most, én úgy látom, amelyben együtt gondolkodunk, különböző véleményekkel, különböző (politikai) háttérrel, de a közös pontokon kapcsolódva. Ilyen szempontból Békés Márton támadása, mivel nem konstruktív, hanem önző és hamis, a kivonulás a platformról, hiszen annak nélkülözhetetlen evidenciáit nem veszi figyelembe, a nélkül, hogy azt cáfolni tudná (ez azért is furcsa mert ezen evidenciák nélkül nincsen monarchizmus, Sulyok, Varga példája tényleg kiválóak voltak a Konzervatóriumon). A monarchizmust nem felhasználni kell, hiszen ez konzervatívtól idegen balos, progresszivista, revolucionista cselekedet lenne, hanem abban állást foglalva, azt megújítva új tartalmakat, gondolatokat létrehozni. A monarchizmus soha nem is lesz a tömegek dolga, sokkal inkább azoké, akik abban gondolkodnak. A mostani orgánumok ennek megfelelnek, illetve ezzel semmiképpen sem mondanak ellent. Abban gondolkodjunk, ami van, ami kialakult e körül a platform körül. Én így látom a helyzetet.

A szövetségeskötésbe nem tudok beleszólni, de ha jól láttam, a cikkek átvétele, nem jelent azonosulást az átvevővel. Ezen az oldalon is bírálták a radikalizmust, a náciknak pedig kívül tágasabb jelenleg is. Ezért csak kifogások keresésének tartom az én részemről és egy olyan gyanú felvetése, amely nem igaz (amellett egy bolsevik módszert juttat az eszembe). Békés Márton e mellett etikátlan volt többszörösen is, és kettős mércét alkalmazott (van, akit elhallgatott, van akit nem) amely olyan kulturálatlan viselkedést mutatott nekem, amely mellett a részleges igazságok is megkérdőjelezhetők számomra, amelyek talán az írásában voltak, tekintettel arra, hogy mennyire önzetlen (meggyőződésem, hogy semennyire sem) szándékkal hangzottak el.

(Talán külön írást is megérne még ez a vita, de nincsen időm sajnos.)

megadja írta...

Próbálok egyenként, bár nem leszek kimerítő.

Kedves Áron!


Hogy "hányan beszélnek róla", az engem igazából annyira nem érdekel. Ahogy a rendszerváltásba és a "köztársaságba" belebolonduló baloldaliak, úgy a "rózsadombi paktumról" és hasonlókról károgók sem érdekelnek túlzottan. A rendszerváltással kapcsolatban pedig a Kommentár bevezetőjével értek maradéktalanul egyet. Az "Ablonczy-féle körből", itt:
http://www.komment.hu/tartalom/20090225-velemeny-a-rozsadombi-paktum-mint-osszeeskuves-elmelet-hattere.html?cmnt_page=1#kommenter&status=ok

Ami a restaurációt illeti: mint azt Te is látod, itt sem kezdenek el utcára vonulni érte. Ami engem illet, gimnáziumban remek osztály bohóca voltam, azt hiszem, kinőttem már belőle.

>Hát, Kend nem értékeli kellően a közösségek erejét, asszem. Az egyszerre lépés: erő.

Közösségben lenni - de kivel? Te akarnál "erőt" képviselni olyannal, aki rendszeresen a terítőbe fújja az orrát? Ez maximum a kommunisták egységfrontjában érték önmagában.

Kedves Chubakka!

A Szentkorona-tannal kapcsolatosan azokra céloztam, akik a pilisi szívcsakrával és minden egyébbel szintetizálják. Ma (sajnos) leginkább ezekben az összefüggésben kerül elő.

Olyat nem mondtam, hogy nincs válság.

Az elvek, ideák elsődlegességét én konzervatívként nem vallom. A "tiszta elvekből" lepárolt politika kifejezetten baloldali, liberális gondolat. A politika gyakorlati tevékenység, s mint ilyen, nem mérhető hozzá "ideákhoz" (én ezt a Platón nevű figurát annyira nem csípem. Ezért is tartom magam az Arisztotelész-Burke stb.-féle praxis és teória megkülönböztetéséhez)
Természetesen a turulos dolgot is elítéltem, csak nem tudom, ez hogy jön ide. Ez kezd kicsit a véralgebrához hasonlítani, hogy ti. amikor előjönnek a kommunisták bűnei, rögtön a "nácikkal" kell visszavágni, illetve fordítva.

Kedves György!

Direkt jeleztem, hogy a "szekta" kifejezést a legkevésbé sem kívánom pejoráló értelemben használni. Ha a vallásos analógia miatt sértőnek érzi, elnézést kérek. Legyen akkor "kisegyház", talán az nem sértő annyira.

Az aktuálpolitikai "érintettségemmel" viszont nem tudom, Ön mire céloz. Ha a Jobbklikken való szerzőségemre gondol, nos, oda Lánczi Tamás és Szabó Márk hívtak meg, akiket ismerek egy ideje. Ha Navracsics Tibor számít az aktuálpolitika jelzőoszlopának, akkor természetesen nem kívánok mentegetőzni. Mindazonáltal nem vagyok tagja a Fidesznek, sem annak bármelyik ifjúsági szervezetének, így annyira kötődöm ehhez, mint bármelyikünk.
A "kifogások kereséséhez": az ízléstelenségre nincs magyarázat. És gyanítom, hogy ez csak sok közül az egyik.

Chubakka írta...

Kedves Megadja Úr!

(Látom, tényleg ez a családneve, ezért nagy betűt érdemel. Nem tudtam. Ez nem mentegetőzés, hanem csak ezzel is jelezni akartam, nem ismertem az Ön most fölvázolt politikai referenciáit; így legalább valaki elhiszi, hogy nem szervilizmuson alapult a véleményem.)

Már értem mire gondolt, de akkor miért nem ezt a pilises dolgot hozta, mert látja én magára a Szent Korona tanra gondoltam. Semmi Pilisre.

És amiért egyáltalán leültem: "Az elvek, ideák elsődlegességét én konzervatívként nem vallom. A "tiszta elvekből" lepárolt politika kifejezetten baloldali, liberális gondolat." Miért is lenne az elvek mentén történő cselekvés baloldali, illetve liberális? Nem értem, biztosan bennem van a hiba, lehet, hogy én fogalmaztam rosszul.

" ... a turulos dolgot is elítéltem, csak nem tudom, ez hogy jön ide. Ez kezd kicsit a véralgebrához (?) hasonlítani, hogy ti. amikor előjönnek a kommunisták bűnei, rögtön a "nácikkal" kell visszavágni, illetve fordítva." Nem >visszavágni< szerettem volna, hanem csak az egyenlő mércét hiányoltam. "Véralgebra" tantárgyunk nem volt. S mivel nem volt eddig tudomásom róla, hogy Ön milyen komolyan elkötelezett konzervatív, ezért merészeltem aktuálpolitikai felhanggal átitatni nemlétező gondolataimat.
Amit írt, az ugye nem a (fél)hivatalos kőnyomatos, konzervatív-jobboldali ideológia, a szisztematikus, ám mégis észrevételen visszavonulásról? És nem azt jelenti, hogy a nagy hangon kritizálónak nem lehet bemutatni az ő hibáit, kérve, hogy alapos (vagy prekoncepciózus) kritikája előtt az aránytartás érdekében ő is "határolódjon el" az ugyanannyira gyalázatos tettektől. Nem kívántam számháborút én sem: a kommunisták X millió embert öltek meg, a nácik Y milliót - én nyeretem. Ilyen játék nincs. De a tények figyelmen kívül hagyása mennyiben segít tisztázni a helyzetet, főként ha a szövegkönyv szerint az én szerepem az állandó visszavonulás, és nekem kell lennem a kissé habókos, szoknyabolond, mindig enyhén pityókás, monoklis, fél hülye arisztokratának. Miért is?
Ez nem konzervatív érték. Bár lehet, hogy ebben is tévedek.

Szerencsére nekem nem kell polkorrektnek lennem, a természetesen nagyon is érthető egzisztenciális okok miatt, főként, hogy küszöbön az önmagát jobboldalinak és konzervatívnak, meg nemzetinek (is) beállító Fidesz megállíthatatlan választási győzelme, és ideje a győzelem utáni szpáhi-birtokokat is lajstromba venni, de ha konzervatívként határozom meg magamat, akkor - ezek szerint - ez már sem nem elmélet (elv), sem nem "politika gyakorlati tevékenység". Még szerencse, hogy nem vagyok egyetlen párt tagja sem. Mi lenne, ha még pártok programjaira is figyelnem kellene. Akkor már végképp nem érteném, mihez is kell(ene) tartanom magamat.
Akkor inkább Platon barlangja. Az árnyakban több az objektivitás, mint a politikai alkukban.

DGY írta...

Kedves Gábor!

Sajnálom, hogy több - véleményem szerint lényegi - kijelentésemre nem kaptam feleletet, a részletekben azonban elveszett. Ez azt jelenti, hogy azokkal egyetért vagy csak átsiklott felettük?

A "szekta" vagy "kisegyház" véleményem szerint ugyanúgy megalázó egy közösségre nézve, amely organikus módon építkezik és tudást termel, a létező magyar monarchizmus pedig véleményem szerint ilyen. A szekta azt jelenti, hogy minden szinten elfogadjuk a jelenlegi republikánus politikai kanonizációt, ez pedig nyilván nem igaz két dolog miatt sem; ilyen kanonizáció jelenleg nincsen érvényben (ehhez elég a nyilatkozatokat és a történész-politológus tanulmányokat olvasni), ha mégis ad hoc ilyennek nevezzük, ami egyszerűen van most, akkor az vitatható és kizárólagosságra egyszerűen nem törekedhet. Így, ha Gábor "szektázik", akkor egyszerűen republikánusabb Gyurcsány Ferencnél, vagy Szakasits Árpádnál is, ami egy monarchistánál nem előny.

A politikai hovatartozása engem nem érdekel, ebben egyetértek PHJ-val; integráció kell.

Az izléstelenségre valóban nincsen magyarázat, de miért mér kettős mércével? Az, az izléstelenség, hazugságok, féligazságok, manipulált csúsztatások egész halmaza, amelyet egy Szabad Nép publicista megirigyelhetne Békés Mártontól nem háborítja fel?! Engem mélységesen tudja. Én nem foglalkozom most hivatkozásokkal (mi köze van PHJ-nak és a monarchizmusnak TÉNYLEG a disznólábas akciókhoz?), csak azzal, ami össze kellene, hogy kössön. Ez nem stílus kérdése, ha valaki igaztalan dolgokat állít, ha valaki rágalmaz, az nem stílus, kedves Gábor, az a becsület kérdése. Békés Márton a "becsület rendszere" néven tartott előadást, ott voltam, hallottam, talán emlékszik is rám, szót is váltottunk utána. Ő azonban becstelen módon provokált most. Ez egy ténykérdés. Nem elég remek írásokat, kiváló előadásokat tartani és hajszolni az elismerést fiatalon, hogyha éretlen az ember még. A másra dobált fekália Békés Mártonra szükségszerűen visszahullt. Békés Mártonnak, a személyes ismeretségük okán egyszerűen fel kellett volna hívnia PHJ-t telefonon és azt mondania; "Ne haragudj elvetettem a dolgot, félreértés volt, szégyellem érte magam. Kérlek, bocsáss meg." Erre ma is képtelen azonban. Utána kiállhatna a "becsület rendszeréről" beszélni, utána vindikálhatná magának, hogy konzervatív és, hogy akármilyen jelzős monarchista. Mert ezek nem politológiai fogalmak, hanem olyan dolgok, amelyek kötelezik valamire az embert. Ez egy felelősség. A híres Tamási mondást kifordítva; aki embernek hitvány, az konzervatívnak alkalmatlan, monarchistának meg elégtelen.

PHJ írta...

Köszönöm az építő és konstruktív hozzászólásokat. Néha kicsit félek, h mindaz, amit én mondok nem érthető mindig, de látom, h a lényeg azért dekódolható egyesek számára.

Gábor, én is szeretnélek megkérni, h ne használd a "szekta" kifejezést. Nem is tartható, nem is igaz, kellőképpen dehonesztáló is. A "kisegyház" még inkább, mert libi is. Ezek a fogalmak egyszerűen nem érvényesek ide, vagy csak egy olyan perspektívából érvényesek, amelybe reményeim szerint senki sem pozicionálja magát itt, ahogyan DGY is említette.

Az írásod, hogyha viszontválasz volt, akkor remélem már nem jelenik meg a Konzervatóriumon, mert TG-vel szembeni kettős mérce után, csak azt remélem, hogy a szerkesztőség a saját elveivel szemben legalább következetes lesz (lezárt ügy). A sajtóetika szabályai szerint mindenkit, akit érint személyesen az ügy megillet a viszontválasz vagy helyesbítés joga, ez evidencia a tömegkommunikációban, és vagy egyéni elbírálás, vagy bírósági döntés alapján ennek érvényt is szereznek mindig.

Itt, az MG-n, azonban le lehetne hozni, ha gondolod, ahogyan bárki másét is, aki az itteni kommentjeit bővítve akarja lehozni, mondjuk egy posztban (DGY?, Áron? Csui? Parszi?). A pálya szabad.

megadja írta...

Kedves Chubakka!

A Megadja a családnevem, akármilyen hihetetlenül hangzik is :-)

A teória és a praxis megkülönböztetéséről: én egy hagyományosan konzervatív érvet használtam, legalábbis úgy gondolom. A konzervatív gondolkodás hagyományosan szkeptikus az „elvekből” levezetett cselekvésekkel szemben, ebből fakad Burke bírálata a forradalmárok racionalizmusával szemben. A racionalizmussal/intellektualizmussal szembeni ellenszenv végigvonul a konzervatív gondolkodás történetén. Most nem keresem elő, de Burke valami olyasmit ír, hogy a metafizikai elvek szükségszerűen letérnek előre tervezett pályájukról. Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteinknek rengeteg nem szándékolt következménye van (ez volt a fő érv a forradalmár-reformer cselekvésekkel szemben). Ahogy látom, Ön egy egyenes utat lát elvek és gyakorlat között: a „tiszta elvek” megtalálása az első, és az azokból deduktív módon következő gyakorlat végrehajtása a következő lépés. Nem tudom, konzervatív vagyok-e, de a konzervatívok erre azt mondanák, ez racionalizmus, és nincs ilyen egyenes út. Hogy egy kicsit a súlyosabb oldaláról is megvilágítsam, Peter Viereck pedig azt mondta, a történelemben az egyenes a leghosszabb út – és a legvéresebb. Véleményem szerint a konzervatívok épp hogy nem az „elvekre” teszik a hangsúlyt, hanem a bevált gyakorlatokra, a hagyományra. (Ezért is szokták őket a balosok és liberálisok elvtelennek nevezni.) Én valójában a racionalista és monista gondolkodásért nem vagyok túlzottan oda. Talán épp ezért nem tudom értelmezni a „konzervatív-jobboldali ideológia” kifejezését sem. Természetesen ha elvekből levezetett cselekvésekről beszélünk, az ideológia, de tudomásom szerint a konzervatívok irtóznak ettől.

Kedves György!

Újfent: nem kívántam megbántani. Ha a két kifejezés bántó, akkor hagyjuk a fenébe, mert a szavakon való lovaglás nem hiszem, hogy előre visz bennünket. Fogalmazzunk így: lehetséges, hogy nincs kanonizáció, de én nem látom azt a „kritikus tömeget” (szellemi és nem fizikai értelemben), akik ezt komolyan fontolgatnák. A rendszerváltáskor sok mindenre nyitva állt a lehetőség, mégis az lett, ami ma van.
Egy rövid magyarázat: mindig is „republikánus” voltam, eszme-és nem alkotmánytörténeti értelemben.

Önnek és Chubakkának is: ez az ízléstelenség csak egy példa volt a sok közül. Nézegessék csak az említett lapokat, vagy amiket Békés Márton is felhozott, Ágoston Balázs blogját, mik szerepelnek rajta (érdekes, ezekre János sem válaszolt). Lehet magyarázkodni, de szerintem erre nincs magyarázat. És akkor sajnos az „integrációért” sem tudok odáig lenni, mert mindenkivel nem kívánok integrálódni. Úgy gondolom, Békés Márton is hasonlók miatt fakadt ki. A stílusa távol áll az enyémtől, ugyanakkor megjegyezném, hogy az okát értem.
Ezzel nem Önöket akarom megsérteni (én olyan megjegyzős típus vagyok, és emlékszem még György cikkére, amiben tulajdonképpen kiállt a nézeteim mellett, ha nem is mellettem). De nyilván Önök is tudják, mire gondolok. Akik pedig ismernek, azok tudják, hogy semmiféle kettős mércét nem alkalmazok – sem én, sem Békés Márton. Egyikünk sem örvendezett a Turul-szobor meggyalázásakor, de még mindig nem tudom, hogy jön ez ide? (A disznólábas akció után sem mondtunk semmit, ettől még a véleményünk megvolt róla – ismétlem, ez egy példa a sok közül.)

Kedves János!

Az írás már valószínűleg nem jön le. Én még a vita idejében akartam lehozatni, ez akkor nem történt meg, most meg már aktualitását vesztette. És fölösleges is ennyit rugózni rajta. Ráadásul nem akartam azzal sem beszállni a BM-PHJ meccsbe, semmi kedvem hozzá.

megadja írta...

http://konzervatorium.blog.hu/2009/08/07/kingdom_of_bumford/fullcommentlist/1#c6756288

TG válasza.

PHJ írta...

Gábor családi nevét nem ér bántani, one of my favorite ;)

Akkor most kitérek (bár komolyan azt gondoltam, evidencia); nem szerettem a disznólábas történetet. Egyiket sem. Lezárhatjuk ezt a részt? Köszönöm előre is.

Tiszteletben szoktam tartani más szuverenitását. (Ezt akik személyesen ismernek, talán megerősítik). Ha vannak közös pontjaink, azokat helyezem előtérbe. Azért vállalok felelősséget, amelyek hozzám fűződnek, azokat is tessék rajtam számonkérni. Amelyek meg nem, azokat meg ne, hanem azoktól, akihez fűződik. Ilyen spártai módon egyszerű. Az SZKR technikailag nagyon sokat segített a R! esetében és _felvállalja_ a monarchizmust, TG (és még sokak) esetében. Teljes mellszéleséggel, konkrétan. Az SZKR-en pedig vannak más tendenciák is, amelyekkel tudomásom szerint TG sem, de én meg nagyon nem értek egyet. Ezt kifejtettem a SZKR-n lehozott interjúban, azt tessék olvasni, az én vagyok. Sokszor elmondtam, kis ország vagyunk, 60 év kommunizmus után a jobboldalunk és a politikai kultúránk olyan amilyen. Posztliberálisok vannak jobbközépen, ex-szélsőjobbosok, és nacionalisták pedig a nemzeti radikalizmus helyén, posztkommunisták baloldalon. Ez van, ez a helyzet, én is, mint Gábor azt mondom, h abból induljunk ki, ami van, ami létezik. Lehet nem foglalkozni vele, lehet békén hagyni, meg ilyenek. Ez mindenki magánügye, attól azonban még olyan a helyzet, amilyen. Ha azonban foglalkozunk vele, akkor törődjünk bele és böködjük egy bottal, h ejnye-ejnye. A politikai életet, aki nem bírja, az ne foglalkozzon vele, nem muszáj. Mindenki a saját mércéje szerint.

Ha alkotmányjogilag monarchista vagy (ugye, az?), akkor miért pöksz a Szentkorona-tanra? Csak azért mert nem tud érvényesülni? pont annak a magyar konzevatív hagyománynak a részese, amely a gyakorlatokat összegzi és államrendezési elvvé teszi, ahogyan a történeti alkotmány is ilyen; a szokásjogot rendszerezi, a gyakorlatot teszi meg alapnak. Ezzel szakított a köztársaság. Ezekkel foglalkozni kell sztem mindenképpen és nem hagyni, h ámokfutók martalékai legyenek.

PHJ írta...

(TG-t ugyanolyan közlési hely illette volna meg, személyes érintettsége okán (csak ezért!), ahogyan az őt érintő médiatartalom eredetileg megjelent. Lendvai Ildikó is a Napkeltében kért bocsánatot, az Össztűzben és nem a reklámblokkban, vagy szerkesztők névsora után. Ez sajtóetikai evidencia.)

megadja írta...

Kedves János!

Tudom, mi a Te értelmezésed. Nyilván Békés Mártoné más. És az enyém is. A probléma azzal, amit mondasz, ugyanaz, amit a Konzervatórium több szerzője is hangsúlyozni szokott, jobb híján: minden szerző a saját véleményét mondja, illetve van néhány pont, ami összeköt. De nem hiszem, hogy akár csak „tudat alatt” is ne érezné magát egy-egy ember kellemetlenül más vélemények miatt. Én legalábbis így vagyok ezzel, elég sok helyen.

Én nem köpök (ha ezt akartad mondani) a Szentkorona-tanra. Aki ismer, az tudja, hogy én nem csak szeretem, de csodálom is a magyar alkotmány-, jog-, és eszmetörténetet, Európa egyik leggazdagabb hagyományának tartom mindet. Ha van párja az állandó bezzeg gyerekként bemutatott brit történelemnek, az a magyar. És ezért is utálom a balosok ugarozását.
Ami mármost a hagyományt illet, számunkra ez a kérdés roppant kellemetlen. A briteknek mondjuk elég könnyű, mert több száz év megszakítatlan hagyomány áll rendelkezésükre (vagy legalábbis állt), amire tudnak hivatkozni. Ezt az országot viszont megtépázta két világháború, egy szétszaggatás, egy rövidebb és egy hosszabb kommunista kísérlet. Mindegyik rombolt. Mindezek ellenére én nem értek egyet azokkal (akár Békés Mártonnal sem), akik a konzervatív forradalom („teremtsünk olyan értékeket, amiket érdemes megőrizni”) vagy más, radikális felfogásokhoz nyúlnak. A romok alól kell előkotorni a megmaradt dolgokat, ez hosszú évtizedek közös munkája lesz, de csak ami volt, abból tudunk okosodni, szerintem. Ez azonban – sajnos – azt is jelenti, hogy bizonyos dolgokat nem lehet „aktualizálni”. A Szentkorona-tannal nincsen baj, sőt, de úgy gondolom, ma nem lehet rá politikai közösséget alapozni (pedig nincs is politikai közösségünk). Alkotmányjogilag ettől még lehetek monarchista, de – Szent Tamás nyomán – nyilván sok mindent elfogadok, ami felsőbb törvényekkel nem ellenkezik. Ugyanolyan pedig semmi sem lesz, mint annak előtte volt.
A „republikanizmusom” pedig pont erre a politikai közösségre, annak gondolatára vonatkozik: ez megtalálható az antik szerzőknél és a keresztényeknél is. Ennek egy lehetséges értelmezése az, hogy ez a „republikánus” felfogás egy bizonyos „anti-liberális” éllel fogalmazódik meg, amennyiben a modern liberalizmust értjük a liberalizmus alatt. (Amikor a demokráciát kritizálom, nagyjából ugyanebből indulok ki.)


Ui. nyilván nem akarták a szerkesztők, hogy végtelenségig menjen a vita. Az én cikkem sem jelent meg.

PHJ írta...

Tiszta beszéd, sztem értjük egymást. Még valami; a Szentkorona-tan olyan csodálatos valami, h nem tud elveszni. Lehet aktualizálni, ezt bizonyította sokszor, de egyes alaptételeit el kell fogadni. Ergó, most is lehetne használni, de nem ebben az államformában és ezt tisztábban látják balos republikánusok, mint a jobbosok (Pölöskeitől mondjuk Gyurcsányig). Ez nonszensz, de ez van. A Szentkorona-tanra nem egy közösséget kell most szervezni, hanem egy letisztított tsd-i diskurzust kell létrehozni.

Igazi, organikus közösséget csak egy államformaváltás után lehetne.

megadja írta...

Kedves János!


Az aktualizálással/államformaváltással kapcsolatban elég tamás vagyok. Ez már valószínűleg így marad. Persze a „diskurzus” fontos, és helye is van, amennyiben a szívcsakrázóktól kívánod egy kicsit megtisztítani a dolgot.

Ami a politika-és egyéb történetet illeti: számomra ezek nem azért fontosak, mert „recepttel” szolgálnak, vagy mert újra lehetne vele aszfaltozni. Azért fontosak (a Szentkorona-eszme is, különösen Eckhart könyve fontos szerintem), mert azt mutatják be, hogy emberkéknek, országoknak mik voltak a problémáik, és ezekre milyen válaszokat találtak? Problémafelismerést-és megoldást segítenek elő, de nem „programszerűen”. Ezek pusztán hasonlóságok, analógiák lehetnek még a lehető leghasonlóbb helyzetekben is. A Szentkorona-tan azért fontos, mert sikeres volt, én legalábbis annak tartom. Ezt tartom az 1000 éves államiság történetéről is. Ez azonban szerintem csakis iránytűt mutathat, a konkrét helyzetek megoldásában nem segíthet. Előbbiben azonban hallatlanul fontos.

Sajnos az államformaváltás „mágikus” hatásában sem hiszek. Tamáskodásom velem marad.

PHJ írta...

Eckhart nem a legjobb, de az egyik leghíresebb a Szentkorona-tant illetően sztem. Pontosan az államigazgatás (Zsitvay igazságügy miniszter) szempontjából is bírálták a tételeit. Hóman a hóna alá nyúlt, de később revideálta a nézeteit (nem eredetileg magyar a Szentkorona-tan, stb.). Ott van még Csekey, Ferdinándy, Reiner, de Gál Jenő is, Egyed István, Tomcsányi, Faluhelyi is fontos lehet, Molnár Kálmán alapvető kijelentései mellett. Szontágh és Zsedényi, illetve Eckhart és Tomcsányi vitái is külön érdekesek lehetnek, tekintettel Zsedényi 1945 utáni ténykedésére (Molnár is hasonló sorssal bírt, meglehet, nem hasonló okok miatt). Eckhart legnagyobb hibája, h a tan "transzcendentális magját", a spiritualitást figyelmen kívül hagyta, szinte teljesen mellőzte, ami sztem szcientista álláspont, megközelítése sztem pozitivista is egy kicsit. (Érdekes, h Eckhartnak Mályusz is nekiment.) Kezdetnek azonban sztem Kardos feldolgozása is érdekes lehet.

Chubakka írta...

Szent Isten! Dehogy akartam én bárki családnevét is piszkálni! Ilyen 'laposba' sosem mennék át. Csak rácsodálkoztam, először is, mert először azt hittem, valami vicces nick név, (még morfondíroztam is rajta, hogy mint beszélő név, vajon mit akar mondani) másodszor pedig nagy "családnév gyűjtő" vagyok, szeretem elemezgetni az elém kerülő ritka, meghökkentő vagy beszélő családneveket. (Nemlaha, Nemcsák, Bornemissza, Ajtóssy Dürrer)
Csak ennyi volt.
Senki neve nem lehet szégyen, csak ha saját maga szégyent hoz rá; mert a nevünk nem a miénk, hanem atyáinktól kéretlenül kaptuk és fiainknak adjuk tovább - azokkal az érdemérmekkel, amiket mi szeretünk (hogy aztán 50 év múlva elfelejtsék).

ultrajobber írta...

PHJ, köszönet a kamalduli kinecsbányáért!

Aron írta...

Kedves Gábor!
(és mivel elég általánosra sikeredett ez az írás, kedves PHJ és többiek!)
Ez gyengécske. Ha ez a cikk érv, akkor erőst árnyékboxolás. Tomcat is írt arról, hogy miért hamis a paktum. Azért újraolvastam, de Ablonczy semmit se ír arról, hogy mi alapján kéne azt gondolni, hogy nem volt hatalomátmentés, rossz hagyomány átöröklése, közvetetten irányított ellenzék stb.
Szóval annyira ismerhetnéd a gondolkodásomat, hogy nem a rózsadombi paktumra gondoltam. (egyébként már csak azért is érdemes lenne megelőlegezned a jóindulatot, mert akkor nem megy el ilyen unalmas irányba a beszélgetés, hogy ilyen – a fentihez hasonló fricskához vagyok kénytelen nyúlni)
Az való igaz, hogy a tömegek véleménye nem számít oly nagyon sokat egy ilyen esemény megítélésénél, ezzel egyetértünk.

A Kommentár bevezetője már érdekesebb téma, de nyilván ismerem, én inkább érvekre lettem volna kíváncsi.
„hanem valami, ami a lényegről szól“
Hát, itt már a kérdés csupán játék a szavakkal. Meg kérdés, hogy mely oldalát vizsgáljuk a rendszerváltásnak. A szabadság (negatív, akár materiálisnak mondható) oldaláról tényleg nagy a váltás (ami önmagában örvendetes tény), és ha a mai korszellem (negatív-)szabadság-fétisizmusát magunkévá tesszük, akkor valóban gyökeres változásként láthatjuk.
Ugyanakkor pont ez az írás is írja, hogy sok posztkommunista maradványt még magunkkal cipelünk.
És most idéznék egyet Tőled: Ám minden egyes ilyen „reform" és úgynevezett „újítás" újratermeli a problémákat, mert nem kérdez rá a paradigmára magára. A mai demokrata-liberális keretek ugyanúgy a Frageverbot eszközével működnek, mint a többi politikai vallásé: az alapelvekre rákérdezni tilos.
Ugyanígy a rendszerváltás kérdésénél se lenne jó, ha Frageverbot lépne életbe, legalább ilyen kis – szinte már asztaltársasági - konzervatív körökben hadd lehessen ezeket megvitatni dogmásítás nélkül!
(Hogy mondjak egy konkrétabb, földhözragadtabb és nem annyira sokat ismételt (mint pl. a privatizáció lezsírozása) érvet is: a 80-as évek végén az ellezék gerincét nyilván őszinte, változást akaró emberek alkották. Egy ilyen ember mesélte, hogy amint megérintette őket az MDFben a hatalom szele, tömegével jelentek meg szavazni ismeretlen acok, és bizonyos körök érdekében szabályosan szavaztak. De biztos csak hallucinált, mert olyan per definitionem nincs, hogy hatalommal bíró emberek a nyilvánosságot kizárva összahangolják a lépéseiket.)

A tamáskordásról: fukuyamista-e vagy, Gábor? (Költői kérdés.) Vannak váratlan fordulatok a történelemben. Akár 2-3 év múlva is jöhet olyan globális gazdasági-ökológiai-társadalmi összeomlás, ami simán túltesz a 30-as évebeli dolgokon. Ha ez valami csoda folytán nem is következik be, 20-30 éven belül gyökeres gazdasági átalakulás jön, ami most nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz fájdalommentes. És mostanáig nagyon úgy tűnik, hogy a tömegdemokrácia és a jelenlegi elit magas időpreferenciája miatt természeténél fogva alkalmatlan ennek a levezénylésére.
Tehát olyan politikai vákuum keletkezik, amit jó időzítéssel, szerencsével a monarchizmus betölthet. Sajnos valószínűbb egy zöld(öko)-náci (annyival perturbálva az eredeti ideológiát, hogy tagadhassák azt, hogy a szemétdombról kaparták össze) térnyerés. Én inkább egy keresztény erkölcsben gyökerező, mérlegelő józan észt használó zöld-tradi hatalmat kívánnék. Sajnos erre kicsi az esély, de én nem sokat adok a mostani hanyatló korszellembe besimuló demokratikus jobbközépnek sem.
Megint idéznék Tőled:
Mindenesetre G. Fodor cikke végén azzal nyugtat bennünket, új középkor közeleg.
Úgy legyen!

Ennek ellenére akkor mégis azt mondod, hogy a meglevő rendszerbe be kell csatlakozni, és apránként csepegtetni bele a konzi esszenciát? (vagy félreértelek?) Mivel ezt a rendszert stabilnak látod, ez logikus is. Tulajdonképpen én itt látom az alapvető töréspontot.
Szerintem (és ha jól tévedek, PHJ is így gondolja), igen kaotikus idők következnek, ami történelmi lehetőséget jelent.

Aron írta...

Egyébként itt akkor kis kitérőként megint feltenném a kérdést PHJ-nak (a nyilasok is ezt kérdezték :)): ha megnézzük a nyugati monarchiákat, azok is gyakorlatilag ugyanúgy gurulnak le lefelé a lejtőn.
Tehát önmagában a királyság ez ellen nem véd. Nyilván fontos lépést jelentene a jó irányba történelmi Alkotmányhoz való visszatérés és a királyság intézménye, de itt tényleg sokkal általánosabb kérdésekről van szó. Azt hiszem, vigyázni kell, hogy a monarchizmus minél tágabb, általánosabb üzenettel bírjon, ne szűküljön le csupán „királyvárásra“.

"Közösségben lenni - de kivel? Te akarnál "erőt" képviselni olyannal, aki rendszeresen a terítőbe fújja az orrát?"
Persze, írtam, is, hogy válogatás szükséges. Mondjuk, ennyi erővel Kend is jobban elhatárolódhatna Békés kollegától ;) Az a gyanúm, hogy nem csupán stiláris problémák voltak az ő írásával.
Mondjuk, én nem ismerem a részleteket a PHJ – nera – náci tengelyt illetően, de szvsz a következő a helyzet:
1.Mivel egy fiatal, csírázó mozgalomról van szó, még megengedheti magának azt a luxust, hogy nem köt kompromisszumokat. Szokásod mondani, hogy a konziknak nincsenek elvei, de azért Te is elhatárolódást követelsz a náciktól. Tehát szvsz közös szellemi munkával ki kell jelölni a monarchista közösség határait, elveit stb. (nekem úgy tűnik, ez folyamatban van)
2.A fenti munka befejezése előtt nem érdemes sok energiát az aktuálpolitikai mozgalmiságnak szentelni, ebben nagyjából egyetértek a Ti kritikátokkal.
3.Azokkal, akiknek összeegyeztethetetlenek az elvei a Közösségével, párbeszédet érdemes folytatni (horribile dictu még akkor is, ha nácik vagy liberálisok), viszont szűkebb körökbe nyilván nem igazán érdemes beengedni őket.
4.Kérdés, hogy egy linkcsere megengedett-e olyanokkal, akik nem sikítanak, ha nácit látnak. Szvsz ezt érdemes ún. érvek segítségével megvitatni.
Szerintem hiszti helyett érdemes vitát nyitni a monarch-nera együttműködés mértékéről, mikéntjéről.
Egyébként meg a nerák igen nagy részét ideológiailag képzetlen, de jó szándékú bakurászok alkotják, emiatt szerintem megér egy vitát az a kérdés, hogy egy nagy levegőt véve lehetőségeinkhez képest megkíséreljük-e kitakarítani a budit, megkockáztatva, hogy ránk fröccsen a szar, vagy vonuljuk vissza az elefántcsonttornyunkba, ahol minden csillog és fényes, és ott csendben nézve a köldökünket, tétlenül fogadjuk a lavinát, ami jó eséllyel a gyengécske tornyunkat is ledönti.

Mellesleg nem túl szép látvány, hogy az elhatárolódástól lépten-nyomon elhatárolódó konzik csepülik egymást elhatárolódást követelve.

megadja írta...

Kedves Áron!


(sóhajt.)

A paradigma mindig szellemiségre, mentalitásra vonatkozik, és nem "struktúrákra". Ami azt illeti, a posztkommunista reformerek bakija ugyanez: a kérdések technikaiak, a politika kommunikáció, ha átalakítjuk a "struktúrákat", vége a posztkommunizmusnak. G. Fodor cikkében és az "új középkorban" kéretik érzékelni az analógiás nyelvet, a finom iróniát és egyebeket. Aki azt hiszi - akár negatív, akár pozitív hangnemben - hogy G. Fodor vagy én visszabombáznánk kőfalak közé Európát és Magyarországot, az, már bocsánat, tök hülye. Itt beszélgetünk a neten, szóval ez ne legyen téma már.

Ami a pozitív és negatív szabadságot illeti: még a liberálisok is elismerik, hogy csak együtt létezhet a kettő. Nem értem, ez hogy jön most ide, amúgy. De a pozitív szabadság túlhangsúlyozása, a "szabadság mint hatalom" (potentia) központi felfogása a totalitárius gondolkodás egyik gyökere. Ez nem egy nagy megfejtés, a valóság uralása mindig nagy vágy volt. Ez Kant, Hegel és Rousseau. Az ő világuk nem az enyém.

Egyébként én sehol sem mondtam olyat, hogy a rendszerváltásra "tilos" rákérdezni. Kérlek, naponta teszik ezt, sajtótermékek tucatjában. Ez kb. olyan, mintha azt mondanám az utóbbi néhány nap után, hogy "mikor lesz végre harminc fok", miközben bőven van annyi.
A rendszerváltás reformista-gnosztikus paradigmája felfogásra utal. Ezért nem vagyunk túl a posztkommunizmuson. A posztkommunizmus erkölcsi és politikai, és nem technikai kérdés. Ám ettől még tény marad, hogy mi nem beszélgethetnénk itt szabadon erről, ha nem lett volna rendszerváltás. Ezt nehéz volna cáfolni. Tehát a hibákkal, átmentésekkel együtt is igenis nem "módszerváltás" meg "gengszterváltás". És még valami: nem csak azért van ekkora szar, mert a "komcsik". Igen, szerintem is a történet oroszlánrésze az övék. De itt sokan azt hitték, hogy ölükbe hull a langyos málna, anélkül, hogy tenni kéne érte. Bizony, sokunkban van rengeteg hiba. Tehát nem azt mondtam, hogy nem lehet vitázni róla (felőlem aztán akármiről is lehet), de ettől még bizonyos dolgokat hülyeségnek fogok tartani továbbra is. Remélem, szabad.

A tamáskodásomhoz meg nem tudom, hogy jön Fukuyama. De tényleg nem. A tamáskodásom a szkepszisem része, és juszt sem engedek belőle.

Viszont nálad azt látom, hogy apokaliptikus vízióid vannak (ökológiai katasztrófa stb.), és ezekre kívánsz alapozni akár "strukturális" paradigmaváltást is. Sok szerencsét, de ez nem az én műfajom. Az ilyen "válságból tervezés" a saját konzervatív nézőpontommal ellenkezik. Ráadásul nem hiszek az apokaliptikus víziókban, sem abban hogy "10-20 éven belül" megsemmisül a téridő-kontinuum, sem az ökológiai katasztrófában, sem pedig a válság okozta lyuk "kihasználásában". Ezek rettentően tervszerű elképzelések, amiket nem osztok.

Ami a változtatásokat illeti: ezek mindig csak kicsiben mehetnek végbe, és kis lépésekkel. Remélem, senki sem gondolja azt, hogy egy Nap, amire Sokan Készülünk, a vöröslő alkonyat alatt, miközben Ván-Dámm rugdossa a pálmafát, a Reakciós Trendforduló megérkezik, kezünk által.
A küzdelmeket kicsiben kell fölvenni, ez az egyik. Nem lehet bürokratikus-állami módszerekkel "kikényszeríteni" a kívánatos reakciós változásokat. Ahogyan nem lehet keresztény hitre erőszakkal téríteni. A másik az, hogy nem lehet ilyen méretekben "szándékoltan" cselekedni - de ezt már Burke is leírta. És utána sokan mások. Az ilyen "tervezett" változások valahogy sosem azt hozzák, amire számítunk.

megadja írta...

Aztán még valami, az apokaliptikus víziókhoz, és a "cselekedjünk"-dologhoz. Én annyi embert láttam megmenni abban, hogy beleőrült az ideológiákba/forradalmárságba, hogy nincs kedvem végignézni újra/részt venni bennük. Ahogy Roger Scruton fogalmazott nemrég: "Join conversations, not causes." Bizony sokkal több értelme van jókat társalogni (és nem feltétlenül politikáról), családra gyűjteni ("materiális" dolog, ugye), baráti körben okosakat mondani, vagy legalább megpróbálni, jókat sörözni barátokkal, próbálni jókat olvasni és írni. Egyáltalán nem biztos, hogy ebből bármi is lesz, "reakciós trendforduló" vagy hasonló, de értelme több van, mint mozgalmár lendülettel rámenni egy trippre, aztán rajta maradni és belehülyülni.

Az élet nem állandó ideológiai készenlét, amit szintén Ablonczy Balázs szintén nagyon jól megírt már:
http://hetivalasz.hu/cikk/0606/13729

Ami a közösségvállalást illeti: már mondtam, Békés stílusa más, kifakadásának okával viszont egyetértek. Szabadidőmben pedig nincs kedvem minden futóbolonddal vitatkozni ködevésről. Elnézést kérek, de így van. Így hülye liberálisokkal és hülye nácikkal sincs kedvem túlzottan értekezni. Az idő meg pénz, mint tudjuk (materiális).

Aztán, én sehol sem követeltem elhatárolódást. Azt mondtam, nekem nincs kedvem, ami nem ugyanaz: Bolgár Györggyel sem szoktam kávézni, ám ettől még nem szoktam elhatárolódni tőle. Ilyen egyszerű.

Szóval csak ugyanazt tudom mondani. Jól állt nekem anno az osztály bohóca szerep, és öreg ugyan nem vagyok, de ahhoz már eléggé, hogy ne legyek újra az.
Bocs.

Aron írta...

Kedves Gábor,

Asszem valamelyest félreérthető voltam, de az a gyanúm, hogy Te sem izzadtál vért az empátia gyakorlásában.

"Aki azt hiszi - akár negatív, akár pozitív hangnemben - hogy G. Fodor vagy én visszabombáznánk kőfalak közé Európát és Magyarországot, az, már bocsánat, tök hülye."
ööö, tessék? ki hiszi ezt?!?

"Egyébként én sehol sem mondtam olyat, hogy a rendszerváltásra "tilos" rákérdezni. "
Nem "tilos", csak ha kijelented, hogy hülye, aki megteszi :))))))
"A rendszerváltás reformista-gnosztikus paradigmája felfogásra utal."
Ezt kérném újra.

"Ám ettől még tény marad, hogy mi nem beszélgethetnénk itt szabadon erről, ha nem lett volna rendszerváltás. Ezt nehéz volna cáfolni."
Nem. A kínaiak is ragyogóan elbeszélgetnek bármiről. Egy kis technikázás kell, de 1-2 sörért megcsinálja a hozzáértő haver :)

"És még valami: nem csak azért van ekkora szar, mert a "komcsik"."
Igen, de én nem is igazán a magyar helyzetről beszéltem. Válságban van a nyugat is.

A pozitív - negatív szabadságot kissé alternatív módon értettem (á la Boulad), én nem a polfilóban megszokott módon. Most megnéztem a wikin, és így tényleg nem érthető, amit mondtam.
A negatív szabadság nálam a "materiálisat" jelenti, a pozitív a lelkit, nagyjából arról van szó, hogy a negatív szabadság erőst korlátozva van a környezetünk, neveltetésünk, világnézetünk, személyiségünk által. Pl. a jaguár eldönti, hogy melyik antilopot ejti el a csordából, Greenspan eldönti a kamatlábat (feltéve, ha csak szerelői szempontokat vesz figyelembe - ha viszont arra is gondol, hogy a haverok hogy járnak jól, akkor már részben használja a pozitív szabadságát is). A pozitív szabadság röviden: Isten meghívására adott igenlő válasz, mely az Istentől adományozott valódi szabad akaratból adódik. Ez nyilván manifesztálódik sokféle módon, de azért elég jól elkülöníthető a negatív szabadságtól: amikor "szabadon" eldöntjük, hogy kék vagy ezüst BMW-t veszünk, akkor nem sokat használunk az isteni szabad akaratból.
No, mindegy, ha ez a kérdéskör érdekel, érdemes a teázóba benézni, ezt a témát ott kezdtem el feszegetni.

"nálad azt látom, hogy apokaliptikus vízióid vannak"
Képzeld el, hogy 1898-at írunk, és nagyjából ugyanezt a beszélgetést folytatjuk. Ennyi.

"ezekre kívánsz alapozni akár "strukturális" paradigmaváltást is"
Ácsi, azért azt elmondanám, hogy én nem akarom körzővel felvakolni az új Tökéletes Struktúrát. Egyébként Kendnek hobbija ez az szalmabáb-box?

"nem hiszek az apokaliptikus víziókban, sem abban hogy "10-20 éven belül" megsemmisül a téridő-kontinuum, sem az ökológiai katasztrófában, sem pedig a válság okozta lyuk "kihasználásában"."
Háát, ajánlom a világtörténelmet 1910 és 1950 közt. Vagy én értem félre?
Egyébként az ökológiai katasztrófa nem jövőbeli apokaliptikus vízió, hanem kb. tény. 40 éve volt hitkérdés :(

Aron írta...

"Ami a változtatásokat illeti: ezek mindig csak kicsiben mehetnek végbe, és kis lépésekkel."
A történelem stabil időszakaiban így van. Ld. 1950-2000, habár 1989-90 azért hozott egy ugrást. Most arra is aszondod, hogy kis lépés?

"Nem lehet bürokratikus-állami módszerekkel "kikényszeríteni" a kívánatos reakciós változásokat."
Ilyet én sem mndtam, ugye?

"Ezek rettentően tervszerű elképzelések"
Lehet, hogy ennyire félreérthető voltam?

"Az ilyen "tervezett" változások valahogy sosem azt hozzák, amire számítunk."
Bizonyos mértékig nyilván egyetértek, de a tervezés-vitánál inkább Loxon álláspontját osztottam. Remélem, emiatt nem leszek buta, balos vérforradalmár :))))))


"Az élet nem állandó ideológiai készenlét"
(szalmabox-riadó) Persze. Szerénytelen véleményem szerint ez oly nagyon engem nem fenyeget. Ismerek olyan evolista-tradi fickót, akit igen (és a családját).

"Aztán, én sehol sem követeltem elhatárolódást."
Az nem az, hogy azt szeretnéd, ha nem lenne linkcsere és egyéb olyanokkal, akik nácikat is linkelnek? Én nem mondom, hogy ez ne lenne valamelyest jogos kérés. (Mellesleg az hülyeség, hogy a jobberek nem határolódnak el. Csupán másképpen nevezik :D)

PHJ írta...

Csak tisztázás végett; "1989-es paktum (megállapodás)"= a rendszerváltó elit (durván, ellenzéki demokraták + posztkomcsik) megállapodásai 1988-1991 folyamán, legnagyobb részt a EK, NK keretében. (Semmi conspiracy theory, bármennyire is szeretné BM látni, meglehet, ezt ő is tudta, de mindegy.)

Áron, amit mondd az egy jogos veszély, de van egy elég nehéz helyzet; mutasd meg a gazdag hagyományt és közben legyél mai, friss, hogy ez él. Hiszen mi értelme van az olyan (politikai) hagyománynak, ami nem él? A monarchizmus akkor él, ha nem egyenlő egy történész feltáró munkával (ld. DGY éles meglátása), másrészt

"Önmagában" a királyság nem megoldás, mert ha csak "önmagában" kezeljük, akkor ugye az csak egy államforma. Ez ilyen politikai messianizmus lenne, amelyről nekem a komcsik jutnak eszembe leginkább. Nem pálya. (A "Várjuk a királyt" régi legitimista köszöntés, jelszó, lehet, h cserélni kellene, nem biztos, h mindenki érti. Jogos.) Jelenleg azonban MO-on nem erről beszélhetünk, hanem egy forradalmi úton létrehozott új államkonstrukcióról, amely valóban a legtovább tartja magát a hasonlóak közül (20 év), de nem bizonyította létének szükségszerűségét éa érvényeségét, gyökeret verni meg nem tudott. Ugyanannak a politikai elitnek fontos, mint akik kialakították.

Jelenleg a monarchizmus egyik nagy feladata a megalapozottság bemutatása mellett az integráció, mivel a királyság egyik nagy erénye (főleg a magyarság számára) az egységteremtés, ill. fenntartás. Erre a közt. sokadszorra is képtelen volt, ugye.
A "fontolva haladás" szép erényét javasolom követni és mindig abból kiindulni, ami _van_.

Én majdnem mindenkivel szívesen együttműködök, aki ebben segít nekem, ezt ahányszor kell, annyiszor mondom el. (Btw, a partnerek között van egy meglehetősen konkrétan jobbközép (NF, Fidesz, KDNP) lap is, sok tízezer példánnyal, online médiummal együtt. Én meg megköszönöm neki, h több írást is leközölt már tőlünk online és offline is.)

Azt viszont nem vettem észre, h sok lenne itt "a liberális", "a náci (?!)", vagy "a ködevő". Így mivel nincsenek nagyon, szó ne is essék róluk (hogy egy kicsit Könyves Kálmánt is idecitáljam).

+ Pökni = nyál nélkül "köpni", értsd; "fújni". ;-)

megadja írta...

Kedves Áron!


Zárjuk ezt rövidre.

Empátiában nem bővelkedem, meg hát szociálisan is egy tapír vagyok.

A rendszerváltással arra utaltam, hogy nincs diktatúra vagy zsarnokság. Gyurcsányék próbálkoztak vele, de még nekik sem sikerült, vagy nem teljesen. És ez nekem fontos különbség volt és maradt.

Bánja a kánya, hogy ki kivel köt szövetséget. Én senkit sem kértem, hogy "vegye le a linket", vagy "ne működjön együtt ezzel-azzal." Azt mondtam, engem nem érdekel. Érti már?

Ha valaki a klíma-izében hisz, lelke rajta. Van annyi civil vallás, mint égen a csillag. Ezt is mindenki szabadon gyakorolhatja.

Én maradok a társalgásnál és Scruton javaslatánál. Ha ez cinikusnak tűnik, hát széttárom a karomat.

Névtelen írta...

Kedves Gábor

"...Békés stílusa más, kifakadásának okával viszont egyetértek."

Ha csak stilisztikai kifogásom lenne Békés Mártonnal szemben, akkor még boldog is lennék. Azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így.

Félre ne érts, semmi kifogásom az elterelő beszéddel kapcsolatban, ha az a minimális emberi, etikai értékeket nem sérti. Ha valaki nem kívánja betartani a történészi alapvetéseket, akkor legalább ne mocskolja be munkásságával a "szakmát". Ezzel persze mindenkinek maga kell elszámolni (itt Békés úrra gondolok), de most nincs kedvem moralizálni.

Csak azt szeretném mondani, hogy bár tényleg ... khm... vegyes színvonalú a monarchista közönség, de a becstelenség nem jellemző rájuk (ránk). A monarchizmus ma tényleg nem "aktuális", hiszen bár problémáink az elcseszett rendszerváltozásból (is) erednek, de a mostani államformaváltás nem oldaná meg a problémákat. Ami a lényeg, hogy aki ezt a nézőpontot vállalja, azt garantáltan megbélyegzik. Nem véletlen, hogy nem vállalom a nevemet, hiszen BM így "csak" Czelder Orbánt tudja mocskolni, nem pedig engem.
Ami hiányzik a monarchista közönségből, az a színvonalas, meg nem alkuvó írások sorozata. Persze értem én, a Renccer azért fizet, azt várja el, hogy tanulmányokkal legitimálják (de minimum ne kérdőjelezzék meg).
Én erre azt mondom; rendben! Hiszen tudok a sorok közt olvasni. Azonban az álszent képmutatástól, öncélú címkézéstől hányok. Elnézést, én ilyen vagyok. És kifejezetten rosszul esik, ha azt látom, hogy más, magukat konzervatívnak nevező emberek szimplán ignorálják a Regnumot, mivel nem fér bele 2010-es tervükbe.

Elnézést, ha megsértettem bárkit is, igazán nem volt célom.

Czelder

PHJ írta...

(Megszámoltam, futóbolond egy volt, azt meg kizártuk. Vagy?) ;->

Aron írta...

"Empátiában nem bővelkedem, meg hát szociálisan is egy tapír vagyok."
Üzenet-dekódolásra gondoltam.


"A rendszerváltással arra utaltam, hogy nincs diktatúra vagy zsarnokság."
Persze, direkt diktatúra nincs, kimondta, hogy van? Olyan eccerű az egész, hogy pénz = kb. hatalom. Pont.

Ha valaki a klíma-izében hisz, lelke rajta. Van annyi civil vallás, mint égen a csillag. Ezt is mindenki szabadon gyakorolhatja.

Most lusta vagyok cikket linkelni. Olvasgasson Science-t és Nature-t, ha ilyen határozott véleményt kíván e kérdésben alkotni!

"Én maradok a társalgásnál és Scruton javaslatánál. Ha ez cinikusnak tűnik, hát széttárom a karomat."
Ez egy cinikus húzás ;D

PHJ írta...

Cz., (és mindenki más),

a színvonal olyan amilyet tetszenek csinálni. Tessék tolni az írásokat, nyomni a posztokat. Ezt sokszor mondtam már. Mindig komolyan is gondoltam, így most is. Nekem ennyire van erőm, időm, energiám. Really sorry.

Névtelen írta...

Nekem sajna nincs sok időm, viszont Parszit egy kicsit noszogathatnád. Jó tolla van. Bocs, Péter! :)

Cz.

Aron írta...

Szász Pétert én is szívesen olvasnám. Itt nekem kicsit túl sok volt a zsargon, nem igazán értettem, Péter, kicsit józanparasztosabban ki tudnád fejteni?

Gábor, még 1-2 dolog:
- az ökológiai katasztrófának a glob. felmelegedés csupán egy kis része, ne keverjük mán!
Ettől függetlenül érdekes kérdés (http://hvg.hu/Tudomany/20090814_pentagon_klimavaltozas_globalis_kockazat.aspx)
- érdekes az energia témája is:
http://www.jfcom.mil/newslink/storyarchive/2008/JOE2008.pdf
- a pandák kihalása szomorú, de valószínűleg nem érint minket itt nagyon Európában. Ha kiirtasz egy ismeretlen virágot az Amazonas-medencében, lehet, hogy oda egy rák elleni szer, vagy csupán egy jó illatú parfüm.
Ha meg a planktonállomány csökken 30%-kal, akkor ezen viszont érdemes csöndben elgondolkodni néhány percig.

János, azon érdemes elgondolkodni, hogy a jelen helyzetben mennyire lenne integráló a monarchia intézménye...
Szvsz. nagy történelmi változásokig érdemes a monarchia kérdését nem érdemes napirenden tartani. Ugyanakkor érdemes minél inkább megismertetni az elittel (másodsorban a tömegekkel is, de ott fennáll a szívcsakra-veszély).

PHJ írta...

A királyságnak MO-on mindig az volt az előnye hosszútávon, h egységet teremtett. Ahogyan az öt új a kézen, képes volt összefogni a nemzetet ökölbe, tenyérben, mikor mi kellett. A köztársaságnak nincsen ilyen képessége sztem. Erről, igazad van, több topikot is lehetne nyitni, kell is. A nagy változásokat én nem látom előre, de ehhez kötni a királyság eljövetelét, nekem közel áll a politikai messianizmushoz, amelytől távol állok. Sőt. Változáshoz elég, ha egy rendszer erjed. ;D

PHJ írta...

Cz.

Pétert hetek óta nyaggatom, ígért egy rakat írást, de mindig mást csinál. Magánéleti dolgai, meg a többi. Én meg mindenkire tekintettel vagyok. Új írások akkor vannak, ha írtok. A minőség ebből áll elő. Helyettetek _senki sem fogja_ megírni, az tuti, igény pedig egyre nagyobb van. A kifogás meg olyan, mint a fenék; mindenkinek van (h egy klasszikust idézzek) ;)

Névtelen írta...

40 éve vagyok legitimista, a királyság híve. Az voltam a kommunizmus ideje alatt is, és a rendszerváltás korszakában is. Próbálom követni nagy örömmel a fejleményeket, hogy valami megpróbál újjászületni. Úgy érzem, hogy Békés Márton úr önmagát helyezi előtérbe ahelyett, hogy erősítené azt, ami életre kapott. Sok eredményünk van, miért nem tápláljuk azt, ami elindult?!! Kérem, mi az elnyomásban is összetartottunk és segítettük egymást, mint a testvérek. Most közel sincsen olyan elnyomás és lelki terror, a megélhetés nem lehet ekkora úr!! Szégyen, hogy valaki az egység ellen tör.

Sok sikert és erőt kívánok e mellett Pánczél úrnak a munkához és mindenkinek azt üzenem, hogy ne lankadjon! Várjuk a királyt! P.M.

PHJ írta...

Köszönöm.