Nekünk királyság kell - címlapon a magyar monarchizmus!

A Magyar Demokrata július 29-i számának címlapján Pánczél Hegedűs János, a Regnum! portál alapítója, a Miles Christi folyóirat főszerkesztője hírdeti Szent István királyunk szobra alatt; "Nekünk királyság kell!". Képes interjú a holnap megjelenő lapban. A mostani interjú folytatása a múlt héten elkezdett alkotmányozási vitának a lapban, amelyben a jelenlegi jobboldali koncepciók (Fidesz, Jobbik) mellett a monarchista alternatíva is helyet kapott. Olvasni, terjeszteni, véleményezni tessék!

Igenis megváltoztathatjuk a világot! – a Caritas in veritate alapján - ajánló

Korábban a blogon fordítással szereplő Érszegi Márk Aurél neve nem biztos, hogy teljesen ismeretlenül cseng a látogatók számára, hiszen a Miles Christi folyóiratban már egy remek elemzést olvashattunk tőle a XVI. Benedek pápa egyházkormányzatáról. Most a Szentatya legújabb enciklikájának társadalmi tanítása felett elmélkedik anyaportálunkon, a Regnum!-on, a Vatikáni Figyelő szerzője.

"A pápa katolikus, vagyis egyetemes, és elemzése-útmutatása is egyértelműen egyetemes. Nem csupán azért, mert minden jó szándékú embert meg kíván szólítani, hanem elsősorban módszere miatt. Tudniillik felülemelkedik az egyes gazdasági, politikai és társadalmi irányzatokon, illetve ideológiákon, hogy rámutasson arra, mi teszi egyedül lehetővé az igazi fejlődést, a békés és rendezett társadalmi együttélést, a közjó megvalósulását. S közben tulajdonképpen nem mond újat. Csak azt, amit az egyház kétezer éve hirdet, mert hirdetnie kell: az embert és a világot Isten teremtette és szeretetével vonzza magához; s csak akkor működnek jól a dolgok, ha ennek a hívásnak-hivatásnak megfelelnek.

Így hát a pápa kijelentheti például, hogy a piac, ráadásul a szabadpiac (!) jó, mert hozzájárul újabb gazdagság megtermeléséhez és széleskörű elosztásához, jólétet teremtve. Ugyanakkor rámutat, hogy a piac nem attól szabad, és nem akkor működik jól, ha nincsenek szabályai. Elsősorban erkölcsi szabályai, amelyeket a piaci működés minden fázisában be kell tartani. Ugyanez érvényes a többi gazdasági tevékenységre is: a befektetésekre, a pénzügyi műveletekre, a delokalizált termelésre, az erőforrás- és energiagazdálkodásra, de legfőképpen a foglalkoztatásra."

(...)

Kommentelni a Regnum!-on és itt is lehet.

Itt a kánikula - öltözködjünk stílusosan!

Amellett, hogy kellemes viselet, hasznos és szép is. Támogasd és hirdesd a királyság alternatíváját! Rendelni a regnum.portalKUKACgmail.com e-mail címen, amíg az erősen limitált készlet tart; M, L, XL, és XXL méretekben is. Nem érdemes túl sokat gondolkodni. Ára; 2800 Ft + postaköltség. (Budapesten személyesen is lehetséges, előzetes egyeztetés után, 3 darab felett postaköltség nincs.)

Létezik-e konzervatív Machtpolitik? - II. rész + Regnum TV

Tinku Balázs folytatja a konzervatív Machtpolitik (erőpolitika) problematikájával foglalkozó gondolatainak a közlését anyaportálunkon, a Regnum!-on. Itt lehet elolvasni a második részt, kedvcsináló alább, kommentelni itt és odaát is lehet.

"Bismarck a korábbi orosz fiókállami létből Európa legerősebb nemzetállamává tette az egykori Porosz Királyságot. Az 1870-es években még mind német, mind olasz, mind OMM (Osztrák-Magyar Monarchia) területen az úgymond nemzeti liberálisok (olasz területen a Destra Storica – a Történelmi Jobb néven) voltak hatalmon, akik már nemzeti (nacionális) célokat, társadalmi problémák kezelését tették elérendővé. Az OMM német és olasz külpolitikai bástyáit elveszítve a Balkán felé aktivizálódott, ahol immár nyíltan, érdekei miatt is szembekerült Oroszországgal. Azzal az Oroszországgal, ahol ez a (nevezzük így) társadalmi kompromisszum (nem keverendő össze Rousseau kreálmányával!) nem ment végbe. Az új európai politikai elitben (a franciát és részben a brittet leszámítva) még mindig arisztokrata túlsúly volt, ám ők még a „régi” iskola neveltjeiként szerezték tapasztalataikat a korábbi uralkodói udvarokban. Nem voltak romlottak és kifejezetten tehetséges és elhivatott államférfiak voltak. Az OMM sajnos ezen a téren is megfizette annak az árát, hogy az 1850-es években az uralkodó olyan szűklátókörűen válogatta meg bizalmasait. Az államközi versengés más szövetségek keretei közt zajlott, nem dinasztikus úton."

E mellett örömmel jelentjük, hogy megszületett a Regnum! TV első adása is! A kicsi jól van, sokat kell még ennie, de életerősnek látszik és reméljük, hogy népszerű is lesz. Az adásokért hála a "szülőnek"; Chubakkának.

I. RÉSZ

II. RÉSZ

Amidala és a demokrácia meg a népuralom

Elég, meleg, forró - egy kánikulai poszt

Írta: Chubakka feat. PHJ.

Sólyom László, a II. Magyar Köztársaság (ami nem a III.) elnöke nem fogadta a homoszexuálisok Szivárvány Misszió Alapítványának képviselőit, és nem támogatja a homoszexuálisok felvonulását sem. Különösebb indok nincsen, egyszerűen nem ér rá. Az elnök elfoglalt, nyár van, hagyják békén őket a melegek, úgyis nagy már a hőség. A sajtó persze azt sejteti, hogy "homofóbiai" meggondolásokból, hiszen Sólyom "inkább konzervatívnak" számít (ne menjünk bele abba, mennyire az, vagy sem, mindenesetre érzékeny erkölcsű környezetvédőnek jobb, mint konzinak és politikusnak). A "homofób" azt jelentené, hogy 'embergyűlölő', ha nagyon szigorúan vesszük. A "buzeránsok" (hogy egy régi szép magyar polgári kifejezést vegyünk elő, a liberális és modern "meleg" helyett) akkor most csak saját magukat nevezik "embernek"? Dehogy. Ne gonoszkodjunk, hiszen a "homo" a "heteronak" az ellentéte, de azért még érthetnénk úgy is.

(Bah.)

Inkább azonban emlékezzünk; boldog régmúlt "kirekesztő időkre". Amikor ki lehetett egy társadalomból rekeszteni a társadalom megrontására szövetkező lélektelen kufárokat. Amikor elszigetelve éltek, és bár mindenki tudta, hogy vannak, senki nem foglalkozott velük, mert nem kérkedtek, és nem akarták társadalmi normává tenni a létezésüket, ezért nem is bántotta őket senki. Akkor lehet, hogy nem voltak kirekesztőek azok az idők, csak egyszerűen "boldogok"?

Nem baj, bele kell törődni; most ilyen világban és országban élünk - a deviancia normalitássá aljasult és aki szembeszáll vele, deviánsnak minősül. A deviancia tehát relatív fogalom lett. Deviáns a melegekre köpő nyárspolgár nyugdíjas, kezében nájlonszatyorral, és nem deviáns a homoszexuális szubkulturát normatívává tevő polgárjogi harcos. Akinek meg ez kínaiul van, az tanuljon meg kínaiul.

Lényeg, ami lényeg, Sólyom nem fogadta őket; az a Sólyom, aki a Magyar Gárda képviselőit sem fogadta, mert ők is deviánsak, ők a "csőcselék", a "törvényenkívüliek". Sólyomnak a 2006-os és 2007-es hazugságon felháborodott magyarok is csőcselék volt, és deviancia. Nem értette, nem tett semmit sem ellenük, azon kívül, hogy ő is fellhábororodott - rajtuk. A népképviseleti állam feje, nem foglalkozott a nép haragjával. Az csak egy kisebbségé volt, ahogyan a melegek is csak egy kisebbség. Az önjáró és önsorsrontó magyar köztársaságocska, ki-tudja-hogyan 'megválasztott' első embere a minoritással nem foglalkozik, vagy éppen lekezeli azt. A primus inter pares ilyen idehaza.

Mert ő még nem tudja, a köztársaság sem tudja, hogy nem voltunk és nem lehetünk egyenlőek. Egyenlőség csak Isten előtt van, mert nála senki sem nagyobb.

Isten, Király, Haza, Egység, Család - így induljunk el inkább. De Család nélkül nincs Haza, Haza nélkül nincsen Egység és nincsen Király sem. Van helyette "prezidente", aki nem tud egységet teremteni.

Csak concubinatus van, csak respublika van és csak "prezidente" van. Meg melegünk. És elegünk is van. Egy vihar jó lenne már, de nem egy biliben.

Nincs eskű - kedvcsináló

Mindszenty József (balról a második) püspökszentelése 1944-ben. Középen Serédi Jusztinián hercegprímással.

Anyaportálunk, a Regnum! egy kevesek által ismert kordokumentumot közölt le, lehetséges konkluziókkal megtoldva, amely csak látszólag öncélú történelmi olvasmány. Jobboldali fiatalok esetében újra és újra előkerül, a "ki, mit tett, nem tett vagy éppen tett volna 1944-45-ben" kérdése. Mindszenty József nyilasok ellen szóló manifesztumvázlata, amelyet csak a letartóztatása miatt nem tudott befejezni és terjeszteni, azt az érvrendszert mutatja fel, amelyre kártékony és érdemtelen homály borult. Ajánljuk mindenkinek szeretettel, főleg annak, akik magabiztosak voltak, vagy éppen tipródtak.

Kedvcsinálóul egy kis részlet;

"Szálasiról a Kúria állapította meg, hogy súlyos támadást intézett alkotmányunk alapelvei ellen. Felforgató. A parlament hazaárulók és népcsalók gyülekezetének kezelte. A Gyepük, a Duna-Kárpát Nagyhaza, vérvalóság, hitvalóság, rögvalóság általános nevetésbe fúlt. Legközelebbi vezérei is megdöbbentek. (...) Szálasi minden lesz, a haza pedig kisbírósággá{=egészen kicsivé} olvad össze, mint börtön mégis jókora. Esküt kíván a vezér és köpköd a németektől deportált Kormányzó után."

Kommentelni ott is, meg itt is lehet.

Dal a fülledt nyári napokra

Tizenkét éves gabonapárlat és néhány jégkocka van a kristálypohárban. A fehér ing felső három gombja ki van gombolva, a nyakkendő megoldva, a fekete bőrcipők a padlón hevernek. Láb az asztalon, zakó hanyagul a fotel mellé dobva. Este van már, majdnem éjfél. Kint még mindig meleg van, az egész napos esőzés után a fülledtség belengi a szobát. A dal a hangszórókból halkan árad, mégis uralja a szobát. A jégkockák rázkódása a pohárban a dobseprűk.

Tökéletes percek ezek.

Három a királyfi - a többgyermekes magyar családokért!

Ki gondolta volna, hogy legutóbb 30 éve volt a magyar népesedési arány pozitív Magyarországon? Igen, az átkosban. Ezt inkább csak érezzük, mint tudjuk. A haza pedig addig marad meg, amíg van elég magyar gyermek. Jelenleg éppen nagyon nincsen elég, a nemzet fogy. A demográfiai ágyút másik töltik újra és újra és lőnek el a fejünk felett a Kárpát-medencében. A magyar nők a karrierre (értsd: megélhetésre) kell, hogy koncentráljanak, mivel nagyon sokszor nincsen részmunkaidős-, vagy távmunkában történő munkavégzésre esély. A két gyerek vállalása jelenleg kirí a magyar átlagból, amelyet a gyermekmentes „család” és az „egykézés” tesz ki leginkább.

A három egy tökéletes szám. Három királyfi, három királylány, három kívánság és három a magyar igazság is (meg egy a ráadás, úgyhogy pláne). Ezért alakult meg a Három Királyfi Mozgalom, amelynek a célja, hogy itthon a kívánt, tervezett gyermekek megszületéséért síkraszálljon. Társadalmi-, állami támogatást és megbecsülést szerezzen a többgyermekes magyar családmodellnek. A Mozgalomnak Kopp Mária professzorasszony a fő szervezője, előadásaik anyagai, témamegjelölései önmagukban is elgondolkodtatóak. „A társadalomnak alapvető érdeke volna, hogy mindent megtegyen a kívánt, tervezett gyermekek minél korábbi világrahozatalának támogatására, miközben nem hagyja veszni a nők tanulásba, képzésbe fektetett energiáit. A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt, vagy a pályájuk legelején tudnak gyermeket vállalni. A válság lehetőséget teremtene arra, hogy a munkanélküliség helyett a kívánt, tervezett gyermekek megszülethessenek, ebben kellene minden lehetséges módon támogatni a családokat.” (Kopp Mária). Illetve „a romló demográfiai helyzet, az alacsony születésszám ellenére a párok, a családok még ma is csak gyermekkel tudják elképzelni a jövőjüket, az életüket. A magyar társadalom európai viszonylatban is kiugróan magas gyermekcentrikus beállítottsága éppen a gyermekvállalási tervek meghiúsulása, realizálatlansága miatt félő, hogy változni, csökkeni fog. Különösen nagy veszélyt jelent a gyermekvállalási kor kitolódásával összefüggésben a véglegesen gyermek nélkül maradó nők arányának várható megemelkedése, amely a gyermekkel kapcsolatos értékrendet módosíthatja és végső soron a tudatos gyermektelenség megjelenéséhez vezethet.” (Pongrácz Tiborné).

Támogatni. Csatlakozni. Terjeszteni. Gyarapodni.

Manci és Böske után itt a Miki-híd? (REV)

Hagyó Miklós furcsa egy alak. Van a ürgében egyfajta kellemetlen exhibicionizmus, ami egyfajta poszt-demokrata populizmussal vegyülve inkább viszojogtató, mint megnyerő. Egy személyben dönt a BKV vezetők személyéről (a tömegközlekedés régóta szívügye neki, Demszky bácsi jobb-, de inkább balkeze), és egy különös mazochizmusnak engedve kimegy a szmogellenes aktivisták elé, hogy szépen elmagyarázza velük van, de felejtsék el, hogy itt nekik lesz igazuk. E mellé saját magáról (talán saját magának is) reklámfilmmutációt készít, sör helyett a városról, amelyben ő lett a alkirály.

Körülbelül így érvelt most is (hoztam is valamit, meg nem is), amikor érezte, hogy a rohadt rozsdás, omladozó Margit híd kapcsán már valamit tenni kell, de tényleg. A Margit híd szerény véleményem szerint a rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik legnagyszerűbb szimbolikája; majdnem összedől, de használjuk mint a güzü, és nem akarjuk megújítani. Ha omladozik rajta egy szép szobor, akkor leverjük, de nem restaurálunk rajta semmit sem. A főváros hálátlan egy gazda, csak rohasztani tud.

Hagyó Miklós kitalálta, hogy amíg a hidat majd felújítják, addig elevenítsünk fel egy régi szép magyar republikánus hagyományt, a budapesti pontonhidat. Kettő is volt belőle, a Manci és Böske. A Manci népszerűbb volt, a szovjet megszállók építették nagyobbrészt a fővárosban és a köztársaság kikiáltása után nyílt meg, nyáron (egy másik cölöphídat elvitt a jég). Gerő Ernő személyesen adta át, még a republikánus Kossuth címer alatt. 1945 novemberétől ugyan már volt egy pontonhidunk, a Böske, amelynek még nem csináltak olyan nagy csinnadrattát, mert a német kamerádok szorgos tevékenysége miatt, nem volt min átkelni.



Hagyó Miklós most Gerő hagyatékába lép; kell egy ilyen ponton híd, ami 20 millió magyar forintba kerülne a Szekeres vezette hadügyi tárca szerint naponta. Nem kevés pénz. Miért nem lehetne inkább azt is a Margit hídra fordítani már most? Az ötvenezer autó naponta nagy úr, de talán nem ártott volna korábban ahhoz a hídhoz nyúlni, mondjuka kombínó ügy kapcsán, amikor oszlopok fordultak ki az aszfaltból. De nem, mégse. Jobb lesz nekünk majd így, jövőre ponton híddal, ha már a kurucinfó szerint hadiállapotokat tart fent a rendőrség, legalább legyen meg a látszata is. Minek akkor más ide, mint egy szép nagy pontonhíd? Az kell, az jó lesz. Pontonhíd. Az már 2003-ban is bevált, azon mentek a jó állampolgárok a Respublikából az Únióba. Úgy is hívták; Európa-híd. Mi így megyünk, mindannyian. Katonai ideiglenes hídon. Így született ez a respublika, releváns a dolog így. Ilyen ideiglenesen, de mentek, naponta több tízezren. Van, akinek ez annyira tetszett, hogy többször is átment, mert az olyan jó. Megérkezett az Únióba, szétnézett, de nagyon úgy tűnt, hogy még Budapesten van. Szóval, a magyar respublika szereti a pontonhidakat, ez egy ilyen magyar modern tömegközlekedési republikánus hagyomány. Ők így szeretik. Legyenek a hidak is olyanok, mint az alkotmány; ideiglenes, átmeneti, kidobható, formálható, bontható és építhető. És persze kartellbarát is.

A sok lány után most már azonban jó lenne egy fiú is, legyen a neve; Miki.