Dávid és Góliát (REV).

"Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette Dávid ezeket.Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. A filiszteus is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. És ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében. Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak." 1 Sám 39, 52

Korán, 2. szúra: 249-251. versek.

2: 249
"Miután Saul kivonult csapataival, azt mondta [nékik]: „Allah megpróbál benneteket egy folyóval. Aki iszik belőle, az nem tartozik hozzám, [s ismét hazamehet]. Aki nem kóstolja meg azt, az hozzám tartozik — kivéve azt, aki csak egy tenyérnyit kortyol belőle.” Ekkor kevés kivétellel [mindenki] ivott belőle. Amikor [Saul] és azok, akik vele együtt hívők voltak, átkeltek [a folyón], akkor azt mondták: „Nincs nekünk ma erőnk [harcolni] Góliát és csapatai ellen.” Akik hittek abban, hogy [az Utolsó ítélet napján] talál­koznak Allahhal, azt mondták: „Mennyi kis sereg győzedelmeskedett már nagy seregen Allah engedelmével!” Allah azokkal van, akik türelmesek.

250
Amikor kivonultak a síkra Góliát és csapatai ellen, így szóltak: „Urunk! Vértezz föl minket türelemmel, erősítsd meg lábunkat és segíts minket a hitetlenek népe ellen!”

251
És vereséget mértek rájuk Allah engedelmével, és Dávid megölte Góliátot. Allah pedig felruházta őt a királyi uralommal és a bölcsességgel, és megtanította őt arra, amire akarta. Ha Allah nem tartotta volna vissza az embereket — egyeseket mások által —, akkor bizony a földet elborította volna a romlás. Allah azonban kegyes az ő teremtményei iránt.".