A Pesti Napló c. lap 1930-ban 80 éves fennállásának örömére kiadott egy ajándék albumot. Ez az album azért nagyon érdekes, mert képei által bemutatja az 1850-től 1930-ig tartó változásokat hazánkban, legyen szó politikáról, tudományról, építészetről, festészetről vagy akár divatról.
Ebben a bejegyzésben meg szeretném mutatni azt a képet...
... amely igazán megfogott és elgondolkodtatott. Többek között azon a fogalmon, hogy élő jogfolytonosság. Valamint azt is...
...amelyet akkor láttam meg, miután lapoztam kettőt. Ez is megfogott, de egészen máshogyan.
Talán érdemes az itteni boncasztalra tenni, miután nagyítottak rajta egy kicsit.
12 megjegyzés:
Nekem Kossuth pózolása hasonlít Gyurcsány elvtárséhoz.
Mintha előrevetítené, sajnos.....
Görgey fiatalon meg szakasztott Vona....
Megnéztem volna egy 1850-es évek beli Ferenc Józsefet. :) Az újság címlapján.
Az első képen lévő mindhárom férfiú tiszteletet érdemel az utódoktól. Az azonban érdekes, hogy ki van legfelül és a legnagyobb méretben. Természetesen 1930-ban ez nem meglepő. Bár semmiképpen sem akarom kijátszani Horthy Miklós Főméltóságú Kormányzó Urat egyik Apostoli Királyunk ellenében sem.
Lehet ez most nem tökéletesen aktuális, de mint a Monarchista blog már jó ideje rendszeres olvasója, megemlíteném már; nem tudok egyetérteni ehhez a belátás nélküli vaskalapos legitimizmussal, amivel itt IV. Károlyt istenítitek, Horthyt pedig a szembekerülésük miatt szégyenpadra hordjátok.
Az elveket és a tetteket kéne nézni, Horthy is konzervatív és monarchista volt, de rendelkezett azzal az egészséges magyar nemzeti érzéssel, ami a Habsburgokból úgy hiányzott mindig is.
Minden konzervatív hazafi példaképe Horthy és példa számunkra korszaka is, megcsonkítottá vált országunk ellenére.
Domonkos
én is tiszteltem korábban Horthyt (bizonyos dolgokban ma is), de azért tisztán kell látni! nekem már önmagában az elég, hogy törvényes királyára (vagy egyáltalán bármilyen királyra) lövet!
Kedves Domonkos!
Véleményem szerint egy mondatommal sem sértettem meg a Főméltóságú Kormányzó Urunk emlékét. A probléma talán az, hogy megfogalmaztam egy észrevételt. Elnézést kérek. Legközelebb nem fordul elő:)
Nem hozzád vagy rád reagálva címeztem a megjegyzésem, kedves Stami.
Domonkos
Köszönöm amúgy a válaszokat és a linket; ezt az írást még nem volt szerencsém olvasni, de miután lesz időm áttanulmányozni, majd még reagálnék az utóbb elhangzottakra is.
Az első kép tetszik, a második kevésbé... Jogfolytonosság mindörökké. Igen, a Horthy-provizóriumban igyekezték úgy intézni, h a kecske is jól lakjon & a káposzta is megmaradjon. Ferenc József híd, rakpart, tér és Kossuth Lajos utca & tér váltogatta egymást. Kicsit mindkettő irányt magáénak igyekezett vallani a rendszer.
Szörnyű dolog, de sajnos nekem kell megvédenem a Kossuthot. A Lajosunkat. Szegény nem tehet a képről. Ez egy 1850-es fénykép, de még az is lehet, hogy dagerrotípia. Tudvalevő, hogy ezzel az eljárással, a fényképészet őskorában egy fénykép elkészítése akár 4-5 órát is igénybe vett, mint exponálási idő.
Van a Lajos mögött egy fém váz (amit nem látunk). Ezen kapcsok és szorítók vannak, amely rögzíti a test főbb, leginkább mozgó pontjait: fej, nyak, derék, karok, stb. Tehát nem lajosom állt be, hanem a "fényíró" mester vagy művész úr a korábbi beállításokból megmaradt kelléket használta fel, ezért hasonlíthat szerencsétlen sorsú Gyurcsányra (na, és a korabeli más "fényképekre). Erre mondjuk azt a fényképészetben (is) "karót nyelettek vele". Ez - ezek szerint a gyurcsányunknak de genere sikerült, vagy túl sokat üldögélt Lajosunk valamelyik portréja előtt és eltanulmányozta, vagy elprivatizálta előle. Van is egy ilyen, igen híres fényképe, amin a "gondolkodó" gondterhelt államférfi pózában ül, a feje felett meg Lajos van felakasztva a falra. Azt hiszem ez a miniszterelnöki dolgozószobában készült.
Hogy Görgey Vonára hasonlítana...? Na, ez sem jutott róla eszembe, de ezt már nem magyarázom meg, mert kapok a fejemre a bőbeszédűségemért. :-D
ui: Alexander Petrovity nagy költőnk éppen egy ilyen fényírászati nehézségek miatt utálta meg örök életére a fényképezést és ezért dobta ki a sufniba a róla készült egyetlen dagerrotípiát. A Naplójában is leírja, hogy egy kínzási nemmel felért a folyamatot végigülnie és csak hódolói kérésének tett ezzel eleget, és nem is jósolt nagy jövőt az eljárásnak.
Bocsánat, most láttam csak, amikor felnagyítottam: 1852 és 55. Nem 50. És nem dagerrotípia, hanem fénykép.
És természetesen helyesen "Lajosunk". Nem direkt történt a kisbetű. És minden kisbetűtől elhatárolódok.
Megjegyzés küldése