Szent Istvánnak a söre?

Talán pont egy éve értekeztem arról, hogy mi a legrégebbi ismert magyar sör. Azóta tudom, hogy a magyar már Szent István korában is ismerte a sört, meglehet a mézsört (újabb varég hatás Szent Imre herceg katonái után?) és azt nagyon lelkesen fogyasztotta is. Kicsit egyoldalú és nem is igaz az a vélekedés, hogy a magyar "borissza nemzet".

Év vége van, sokan többet isznak mint kellene, vagy éppen szokás. A kötelező "legyenjókedvünknek" ugyan annyira nem vagyok híve, de az alap, hogy az ember nézze meg, hogy mikor és mit iszik. Szilveszterkor sem mindegy, hogy mi kerül egy asztalra és mitől lesz valaki másnapos.

Itt van például ez a sör, amelyet nemes egyszerűséggel Szent István sörnek neveznek. Az ember szeme felcsillan, hogy akkor na! A szándék nemes, hiszen egy régi jó idénysör feltámasztása is lehetne a cél. A küllem egy átlagos kommersz sert sejtett, kis ellentmondással ("Tradíció - Hagyomány" szerepel a borítón, vagy akkor most ez lefordították az átlag magyar sörfogyasztónak?) és olcsó árral (130-140 Ft). Van rajta egy Anjou liliom (?!), valamilyen magyaros képek, meg egy nagyon rossz rajz Szent Istvánról, és e mellett mindenki megtudhatja, hogy mikor uralkodott szent életű első királyunk (van súlyosbított verzió is). Összességében nem nagy eresztés, ugye. Az íze? Hm. Olyan fesztiválsör leginkább, semmi komoly. Olcsó, igyál belőle sokat és sűrűn kell a wc-re járnod. Szilveszteri buliba, kispénzűeknek főleg, ideális. Igyon Szent Istvánt a magyar proli, ha nincsen kéznél Kőbányai!

Pálffy István okkal jegyezte meg, hogy valahol törvényileg kellene szabályozni, hogy mi minden veheti fel a magyar történelem köztiszteletben lévő alakjainak a nevét mint termék. Mondjuk Pálffyval nem értek egyet, hogy a Szent István Korona ezt nem érdemelné meg, sőt. De az elv jogos. A Szent István sörön azonban erősen elgondolkodnék, hogy méltó-e a név. Mondjuk Hunyadi Mátyás sem járt jobban. Jobb mint a legrosszabb magyar sör címre esélyes Magyarok Söre, amelyről letiltanám a nemzeti címerünket egyszerűen, már csak azért is mert Bösztörpuszta óta tudjuk, hogy "politikailag is elkötelezett", vagy mi. De azért Szent Istvánról elnevezett ser jobb minőséget érdemel. Mondjuk olyat, amire lehet alapozni. Esetleg egy új évet is.

A társadalmi egyenlőtlenség igazságosságáról

[A magyar verzióért katt ide, 6:05-től.]

Aki pedig kíváncsi, hogy mi van a másik táskában, az nézze meg a filmet.

Áldott Karácsonyt mindenkinek!

"Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet,
Hogy széna-szalma én már soha ne legyek.

Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog!
Kik látták az Urat elsőnek? Pásztorok.

Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet,
S a porszem képtelen felfogni az eget?

Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed:
Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.

Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.

Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben."

(Angelus Silesius)

"A Szent Péter téri fenyőfa Őróla szól, az Ő ragyogását akarja továbbadni: igen, Ő eljött és az erdő fái ujjongva köszöntik. A városainkban és házainkban felállított karácsonyfáknak többet kellene jelenteniük, mint ünnepi szokást: Őrá mutatnak, örömünk okára – az érkező Istenre, az értünk gyermekké lett Istenre.”

(XVI. Benedek, 2008. karácsonyi homília)

Rang, privilégium és kötelezettség nélkül

A nemesi rangokat és előneveket az I. Magyar Köztársaság törölte el 1947-ben (1947. évi IV. törvény), amelyet a jelenlegi köztársaság is hatályban hagyott persze, partvonalra küldve ezzel az egykori magyar társadalmi-, és politikai elit rangjait a kommunizmus vége után is. A nemesség adományozása kizárólagosan királyi jogkör volt mindig is a magyar közjogban, így persze önmagában is érdekes, hogy egy mezei országgyűlés hogyan szüntetheti meg azokat, amely ugye a jogfolytonosságot is megszüntette és az 1918-as népköztársasággal vállalt folytonosságot. A törvény persze olyan, mint a jelenlegi tákolt-módosított alaptörvény; kusza és átmeneti, nem teljes, hiszen nincsen semmilyen szankciórendszere sem. Tehát ha valaki grófnak, hercegnek, vagy lófőnek kívánja hívni magát jogszabályellenesen semmi joghátrány nem fogja érni most sem. Újgazdag partikon ez még jól is jöhet, hiszen muszáj a névjegykártyán feltüntetni a rangot, ha van, ha nincsen. Címek tehát, elméletileg, vannak a jelenlegi köztársaságban, amely nagyon is illik hozzá, hiszen "koronás köztársaságunk" van, legalábbis a címerében. Privilégiumok nincsenek persze, és ha nincsenek, akkor kötelezettségek sincsenek. A magaslati élet hiánya ez, annak az elitnek a lehetősége hiányzik, amely vezette az országot mindig is. És ha nincsen ilyen elit, van helyette pszeudo-elit, a pszeudo-államiságban. Jó lesz az nekünk. Ez talán azonban válasz nekünk arra, hogy a magyar nemesek most miért nem politizálnak olyan nagyon, legalábbis az élvonalban nem. A köztársaság jobban szereti azt, hogyha ezt üzletemberek teszik ezt, nem elhivatott, komoly hagyományokkal rendelkező magyar államférfiak.

A törvényt persze meg lehetne támadni, hiszen van olyan köztársaság (német és francia) az EU-ban, ahol lehet a rangokat de iure is használni, nemcsak a magyar mutyijog szerint, de facto. Tehát nem egy totális népfelség elvről van szó, sokkal inkább következetlenségtől és a kommunista hagyomány fel nem számolásáról. Merthogy a kommunisták akarták ezt olyan nagyon, a rendszerváltozásnak meg jó volt így, ahogy van.

De kit bántanak a magyar nemesek ebben a Magyar Részvénytársaságban? Nem tudni. Lehet, hogy csak nincsen igény rá?

A magyar nemesi jogcímek helyreállítása a köztársasági erények szerint is védhető valamennyire, csakhogy még szebb legyen a helyzet. Olyat ugyanis, aminek nincs káros hatása, vagy veszélye, elvileg nem szabad tiltani. A nemesi címek használata ma már semmiféle káros társadalmi hatással nem jár önmagéban, hacsak nem él még mindig az osztályharc, ugye. merthogy a törvény maga a köztünk élő kommunizmus.

Miért gond leírni, hogy valaki gróf, vagy báró, vagy herceg? Kinek derogál ez igazán? Annak idején ez alapján szanáltak egy egész társadalmi réteget és tettek B-listára. Ahogyan ez a jogszabály korábban méltó ok nélkül korlátozta egyesek szabadságát, úgy ma is ezt teszi. 1789 és 1917 igazi öröksége ez - 2009-ben. Az Alkotmánybírósághoz fordulni meg ne tessék; a köztársaság megvédi a saját jogelveit. Ahogyan a király adományozhat csak nemességet, a nemességet is a nemzetnek a királyság hozhatja el újra.

"Számomra a magyar korona az államfő..." - nyilatkozott a trónörökös

Sokat gondolkodtam, hogy kitegyem-e ezt a videót a trónörökösről, hiszen valamennyire egyetértek egy magyar monarchista véleményével, hogy van valami megalázó ebben az interjúban. Egy kilencvenhét éves koronaherceget egy noname magyar "médium "kérdezget, egy borospincében (!), akinek a gondolatai egy kicsit kuszák már, tekintettel a korára. Ennek ellenére Habsburg Ottó főherceg azonban lényeges dolgokat is elmond, amelyeket sokan számon kérnek és kértek rajta többször is - jogosan. Illő, hogy megismerjék, ezért minél többen, hogy a trónörökös tisztában van és vallja is azokat az értékeket, amelyek fontosak olyan magyar hazafiaknak, akik a jogfolytonosság helyreállítása pártján állnak. Egyik legfontosabb mondata így hangzik például; "Számomra a magyar korona az államfő, (...) ez az óriási morális ereje Magyarországnak, hogy az ő államfője a Szent Korona...". E mellett fontosnak érezzük a pártok felettiség gondolatát és azt, hogy a magyarságnak szervező, központi ereje és szerepe kell, hogy legyen a Kárpát-medencében, amelynek az alapja a patriotizmus.

Kilencvenhét évesen pedig lehetséges, hogy ezeket a gondolatokat más se mondaná el másmilyen hangsúlyokkal, vagy még így sem. Annak mindenesetre örülünk, hogy valaki - bármilyen körülmények között is - de megörökítette ezeket a szavakat és közzétette.

A királyságunk megment

A királyságunk megment,
Amikor a méreg átitatta az országunkat
A királyságunk megment,
Amikor a nemzetünk egyik része megtagadta a másikat
A királyságunk megment,
A széthúzás mételyétől
A királyságunk megment,
A törvénytelen korszak bomlásától
A királyságunk megment,
Attól, hogy a bűnös hasznot húzzon a saját bűnéből
A királyságunk megmenti,
Neked és nekem a jövőnket.

A királyságunk megment,
A köztársaság hazug és üres csaholásától
A királyságunk megment,
Attól, hogy elvesszünk újra és újra a perc mocsarában
A királyságunk megment,
Saját magadtól, hogy ne veszítsd el az önuralmadat
A királyságunk megment,
Amikor a korrupció már a húst járja át
A királyságunk megment,
Amikor az egyenlőség mákonya leragasztotta a szempilláinkat
A királyságunk segít,
És újra mi leszünk itt az urak.

A királyságunk megment,
Azoktól, akik az arctalan tömeg nevében saját magukért uralkodnak
A királyságunk megment,
Amikor a bomlás hideg szele átfúj mindannyiunkat.

A királyság segít,
Abban, hogy a testvérek egymásnak kezet nyújtsanak újra
A királyság segít minket,
Abban, hogy a fattyakat megbüntessük, akik letaszítottak minket

A királyság megmenti a reményt,
Neked és nekem is, hogy megmaradjunk
De soha, soha nem menti meg azokat, akik elárultak minket.

Holnap talán a keresztünkre feszülünk mindannyian,
Távol a valóságtól, egykori nagyságunk árnyaiként,
De akaratunk és hitünk segít túlélni mindent és felépíteni újra, azt ami a miénk.

Ellenforradalmárok kontra forradalmárok

Van olyan helyzet, amikor az első benyomás határozza alapvetően az ember véleményét a személyről és a cselekedeteiről és gondolatairól. És van amikor ez a benyomás nem illúzió. A tartalom pedig együtt jár a formával. Nem értjük továbbra sem, hogy az ellenforradalmároknak miért kellett volna a "sötétben bujkálniuk", hiszen mindig is a fényt akarták elhozni ezek a snájdig emberek.

Tessék választani!

Ide mindent a régi országgyűlésekről! (REV)

Milyenek voltak a régi házszabályok a Magyar Királyságban és ezek hogyan változtak a köztársaságok idején? Milyen volt az, az időszak, amikor még kiemelték, hogyha valaki élesen ellenállt a bolsevisták ellen, és "harcos keresztény ellenforradalmár" volt? Az országgyűlési almanachok veretes életrajzai, fotókkal, illetve a házszabályok tanulmányozása közben ez is kiderülhet. Csodálkozni ne tessék túl nagyokat, mert nem ér.

Néhány ajánlat a megismerkedésre a méltatlanul kevesek által, vagy csak egyoldalúan ismert személyekből, akiknek érdemes megnézni a hivatalos életrajzát; gróf Dr. Andrássy Gyula; gróf Apponyi Albert; gróf Cziráky György; gróf dr. Cziráky József; Ernszt Sándor; Friedrich István; Haller István; Huszár Károly; gróf Dr. Károlyi József; Lingauer Albin; őrgróf Pallavicini György; gróf Sigray Antal; Vargha Gábor; Vass József; Wolf Károly; gróf Zichy János; gróf Apponyi György; gróf Csekonics Iván; Csilléry András; Prof. Gratz Gusztáv; Ft. Griger Miklós; Huszár Mihály apát; Makray Lajos ;Payr Hugó; Slachta Margit.

Nem most

Ember tervez, Isten végez. A mondás igazságát mutatja, hogy jelenleg sajnos el kell halasztani a monarchista beszélgetésünket amit decemberre terveztünk, ugyanis nem tudjuk most megszervezni és lebonyolítani, ahogyan kellene. Mindenkitől elnézést kérek ezért, de ami késik, az nem múlik. Köszönöm a sok pozitív levelet is, kérek mindenkit, hogy ne lankadjon! Mindenképpen visszatérünk a dologra még a közeljövőben.

Elképzelhető, hogy a blog és a Regnum! üzemeltetése is egy kicsit akadozni fog mostanában. Mindez csak átmenetileg lesz így, mert jelenleg csak így lehetséges.

Még egyszer mindenkitől elnézést kérek, és türelmet. Köszönöm előre is.

Kettő az egyben

Talán feltűnt másoknak is, hogy a blog szívesen enged az ellenforradalmi hangulatnak, mint számunkra oly kedves attitűdnek. A minap egy érdekes képet kaptunk, amely felett nem tudunk napirendre térni, ezért inkább megosztjuk mindenkivel. Az illusztráció Prónay Pál különítményének a feltételezett jelképét tartalmazza; egy háromszögbe ágyazott arany turult és egy zöld alapon fehér kettős kereszt együttesét.

Nem tudjuk, többszöri nekifutásra sem, hogy a jelkép valódi-e vagy sem, de az biztos, hogy a Prónay-féle ellenforradalmi különítmény eredeti kettősségét remekül kifejezi; nacionalizmust (t.i.; a turul ábrázolás) és a királyhűséget (t.i.; a kettős kereszt, hiszen a legitimisták, aminek Prónay is tartotta magát, ezt választották jelképül). Lehet persze, hogy csak az utókor helyezte megfelelő kontextusba a kettő együttesét? Nem tudjuk, mindenesetre ajánlott e dualizmus - egy reményteli egységben jelenkori nemzeti radikálisoknak is. Perspektivikusabb, mint mondjuk a "H" betű rovásírással, az biztos.

Advent négy hetére

CHRISTVS VINCIT!

CHRISTVS REGNAT!

CHRISTVS IMPERAT!

Vajon kit ne gondolkodtattak volna már el ezek a sorok, kinek ne ötlött volna már fel az a kép, miszerint Krisztus Király ül szent mennyei trónján?

A zsidó embernek egyértelmű volt, hogy egyszer eljön a Messiás, még ha abban egy idő után tévedtek is, hogy Krisztus nem az ő politikai megváltójuk, a Római Birodalmat legyőző uruk lett, hanem ennél több – minden ember és minden nemzet királya. Hihetetlenül nagy várakozás övezte őt, próféták jövendölték eljövetelét, minden zsidó ember tudott róla, hogy egyszer, valamikor Betlehemben meg fog születni egy gyermek, akit mint Megváltó fognak tisztelni, az ő szent királyuk.

Nekünk könnyebbségünk van: mi tudjuk, hogy ki a királyunk, ki lehetne az. Mégis a legtöbben ma, 2009-ben is ugyanúgy gondolkodnak és viselkednek, mint az akkori (általuk egyébként gyűlölt és megvetett) zsidó társadalom többsége: legyen az az elit vagy a nép lánglelkű vitézei, esetleg a szürke többség; essenek bár egymásnak minden egyéb más kérdésben, "a Habsburgot", azt egyöntetűen és összekapaszkodva gyűlölni kell; nem fogadják el őt, nem tisztelik, nem kérnek belőle. Üldözték – üldöznék? – és utálják őt. Ahogy Krisztusra fitymáltak a zsidók, hogy ez csak egy galileai ács fia, úgy fitymálnak ma népünk harcos fiai a trónörökösre; "Ez csak egy megvetendő, semmirekellő Habsburg…".

Nekünk tehát több dolgot is jelent az adventus Domini: ahogy várjuk mennyei Királyunk, Jézus Krisztus születését, úgy várjuk az ő kegyelméből uralkodásra született apostoli magyar király, a trón örökösének a beiktatását – pontosan mutatva azt a vitathatatlan tényt, miszerint a kereszténység és a királyság iránti elkötelezettség szétválaszthatatlanul összefügg azóta a közel 2000 éve elhangzott mondat óta, miszerint: „Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek.” (Mt 22,21)

Írta: Reina Nicolasa.

Magyar Monarchista Kerekasztal - kell-e ilyen nekünk?

Régóta és viszonylag sokan kérik. Talán most lehetséges lesz.

Most komolyabban tervezek egy monarchista kerekasztal, ahol élőben, akár többen is összejöhetünk és beszélgethetünk, megvitathatjuk mit gondolunk a királyságunkról, a közéletről, a politikáról, a lehetőségekről, a Regnum!-ról, erről a blogról, meg minden másról, ami számunkra fontos. Lényeg, hogy személyesen megismerjük egymást, véleményt cseréljünk, a virtuális valóssá lépjen elő. A kapcsolat éljen végre, és lehetőség legyen továbblépni. Nicknevek helyett, húsvér emberek, csendes olvasók helyett, érdeklődők.

Lehetőség lenne a kiadványok (póló, könyv, folyóirat, szóróanyagok) megismerésére is.

A tervezett helyszín; Budapest Belváros, december 10-e körül, délután. Mivel nem tudom hányan jönnének, el ezért azt kérem, hogy aki biztosan ott lenne, az jelezze e-mailben (regnum.portal@gmail.com) december 2-ig.

Ebből kiderülhet, hogy a időpont és a helyszín jó-e egyáltalán. Persze nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ha meg csak lelkesedik valaki, vagy nem tetszik a dolog, akkor itt hozzászólásban.

Se Ferenc József, se Deák Ferenc nem kell a respublikának

Az ún. "deregulációs" köztársasági törvény (2007. évi LXXXII. törvény) 2007. július 1-től hatályon kívül helyezte - többek között sok más a Magyar Királyságban hozott törvénnyel együtt - I. Ferenc József királyunk, de Deák Ferenc tiszteletéről (1876. XIII. tc.) szólókat is, nehogy a "Habsburg-utálat" terhét kelljen viselnie. Ferenc József és Deák Ferenc tisztelete is ugyanannak a rövidlátó - de a jogfolytonosság teljes mellőzését tekintve nagyon is logikus - köztársasági törvénykezésnek az áldozata. Ebben az évben minden olyan törvényt, amelyet külön fel nem soroltak a deregulációs köztársasági törvényben, hatályon kívül helyeztek. Az összeset, ami 1989. október 23. - a II. Magyar Köztársaság kikiáltása előtt keletkezett.

A respublika úgy látszik törvényesen nem akarja tisztelni az "átkos múltat" jelentő nagy személyeket. Sulyok Dezső 1946-ban arról beszélt a Nemzetgyűlésben, hogy egy nagy falat kell húzni, amellyel a múltat lezárja a köztársaság. Ezt a múltat akkor "fasisztának", "horthystának" tartották és nem kért belőle a köztársaság, annak ellenére, hogy azt a képtelenséget állította, hogy ezer éves múlt volt. Noha a történeti alkotmány számos eleme 1949-ig érvényben volt elméletileg, mert nem volt más és a I. Magyar Köztársaság nem fogott komolyabb alkotmányozó munkába. A jelenlegi ideiglenes alaptörvény pedig a rendszerváltozás után majdnem húsz évvel csak megerősíti ezt a falat.

Így legalább tiszta a helyzet.

Rossz hírek egy születésnapra

A magyar trónörökös, a Magyar Királyság örökös királya, Habsburg-Lotharingen Ottó főherceg két napja ünnepelte 97. életévét. Isten éltesse a magyar trón örökösét még sokáig, erőben, egészségben!

Kívánjuk ezt tiszta szívből most is, amikor személyesen értesültünk arról, hogy a főherceg egészségügyi állapota jelenleg nagyon rossz, több hete már. Két évvel még Magyarországon ünnepelte a születésnapját Ottó főherceg, és arról is van tudomásunk, hogy sikerült jól tájékozódnia a magyarországi lelkes monarchista közösség létéről és munkájáról, ami szimpátiát keltett benne. Amikor édesapját, Boldog Károly királyt megkoronázták, akkor azt jósolták neki, hogy a XX. század végére kerülhet csak trónra a főherceg. Nem mondhatjuk, hogy az Úristen nem biztosított neki kellő időt, erőt és egészséget, hogy ezt a küldetését valóra váltsa. A dolgok azonban máshogyan alakultak. Imáinkban ne felejtkezzünk megemlékezni a főherceg gyógyulásáról sem.

Szeretik-e az angolok a királyaikat?

Az angol liberális lap, a Guardian karikatúráit nézegetve az ember azt gondolja, hogy egyetlen normális, azaz, szerethető vagy tisztelhető királya sem volt Nagy-Britanniának. A ködös Albion csak ferde szemmel tud nézni a királyaira, vagy ez helyi liberális sajátosság? Talán az sem véletlen, hogy a Királynő Beszéde előtti időre jelent meg ez a kis sorozatocska.

Az ellenforradalom a helyére kerül, ugye?

Úgy látszik, hogy a Jobbik, mint az ország soron következő, magának helyet követelő jobboldali pártja, egy régi hagyományt igyekszik azzal újra meghonosítani, hogy megünnepli a magyar ellenforradalom győzelmének egyik szimbolikus tettét; Horthy Miklós és csapatainak a bevonulását Budapestre. Annak idején ez a tett egy új korszak kezdetének bizonyult, amelyről akkor még különbözőképpen gondolkodtak az emberek, egy viszont biztos; egy forradalmi és törvénytelen korszaknak a végét jelentette, és egy új nemzeti egység reményét is. Míg az első megvalósult, a másikban jelentős csorba esett, amely rányomta a kormányzóság egész idejére a bélyegét (Boldog Károly király restaurációs kísérleteinek a megakadályozása). Az esemény ünnepléséből egy kisebb Horthy-kultusz is lett, szerencsétlen módon (mondjuk a kommunisták pártocskáinak is száma erősen 100 fő alatt volt 24 évig).

Ennek ellenére az eseményen van mit ünnepelni és a háború óta hiányzik egy olyan magyarországi politikai erő, amely újra a magyar jobboldali hagyományba illesztené a győztes magyar ellenforradalmat, annak megfelelő kombattáns szellemiségével, illetve valós tartalmával, így tehát ez a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő és reménykeltő. (Más - de nagyon is fontos - kérdés, hogy a felszólalok jelenleg nem hordozzák az eredeti esemény fontosságának megfelelő minőséget.) Ha azt nézzük, hogy jövőre ez a párt azért száll harcba, hogy a harmadik vagy második erő legyen Országgyűlésben ebben a respublikában, akkor talán van arra esély, hogy a magyar politikai hagyomány és gyakorlat kiteljesedik egy kicsit. Nem kell magyarázkodni, ha valaki mondjuk Horthyra mutat, mint példára és talán következetes lesz ez a "mutatás is". Horthy Miklós kormányzó tiszteletének biztosan helye van a magyar konzervatív és jobboldali politikai palettán, persze csak úgy, hogyha lehet róla pro és kontra értekezni , ostobaságok és értelmetlenségek helyett. E mellett pedig talán a magyar ellenforradalom eredményeiről és olyan nagy alakjairól is szó lehet végre, mint Sigray gróf, Lehár báró vagy éppen Ostenburg-Morawek Gyula, a helyett, hogy a jobboldalnak az 1945-49 közötti korszakban kelljen csak egerészni. Egyszerűen az ellenforradalom a helyére kerülhet talán ebben az országban, ahol még mindig meg kell ünnepelni a "felszabadulást" (amelyet még a Vörös Hadsereg sem hívott így, hanem csak megszállásnak), van Tanácsköztársaság emlékszobrunk, rendes koszorúzással (köpőcsészét ide!), Károlyi szobraink és köztereink vannak (az Ég nem szakad rá!) és Tildy hidunk (mit is kötött össze ez a jó ember annak idején?).

Óhajunk egyszerű és őszinte tehát; az ellenforradalom legyen eleven, felvállalható, beépíthető, gyakorolható magyar politikai hagyomány. Talán arra is esély van, hogy a nemzeti radikalizmus megtalálja a valós gyökereit 1919-1920 eseményeiben, amikor egy konzervatív hatalmi elitnek hozta el a hatalmat, eredeti államformánk helyreállításával. Nem lehet ugyan kétszer ugyanabban a folyóba lépni, a helyzet ma egészen más, de a hiányosság több, mint hatvan éve permanens.

Kilencven éve történt - A köztársaságok vége, a magyar ellenforradalom győzelme

A magyar ellenforradalom igaz történetéhez adalékok; itt és itt olvashatóak. A bevonulás, amelyet báró Lehár Antal készített elő, Horthy Miklós csapatai számára, pedig itt tekinthető meg.

Nekünk királyság kell! - Monarchista gondolatok egy kötetben

A kötet tartalmaz a blogról és a Regnum!portálról is jól ismert írásokat, jelentősen átdolgozva, kiegészítve, de e mellett sok új, máshol meg nem jelent, exkluzív írást is.
Ára (közvetlen megrendeléssel, tőlünk): 2700 Ft. Megrendelhető ezen az e-mal címen; regnum.portal@gmail.com

A könyv anyaportálunk, a Regnum! és a Kairosz kiadó közös kiadása.

Terjesztők és egyéni vásárlók is jelentkezését is várjuk.