2009. jan. 11.

Sok minden, mi valaha létezett, eltűnt…

Írta: Umnapistim.

„A Megyének ez idő tájt nem volt semmilyen „kormányzata”. A nemzetségek többnyire külön-külön intézték a maguk ügyeit. Szinte minden idejüket kitöltötte az élelem megtermelése és elfogyasztása. Más dolgokban nem a mohóság jellemezte őket, hanem inkább a nagylelkűség, elégedettség és mérséklet, úgyhogy a birtokok, majorságok, műhelyek és különféle kisebb boltok nemigen változtak, ahogy nemzedékről nemzedékre szálltak. A régi hagyományok persze még őrizték a király emlékét, aki a Megyétől északra, Fornostban székelt – ők Északvárnak hívták. De a valóságban már csaknem ezer esztendeje nem volt király, és az északvári székhelynek még a romjait is benőtte a fű. A hobbitok közt mégis az a szólás járta, ha vad népekről vagy gonosz teremtményekről beszéltek (például a trollokról): „Ezek hírét se hallották a királynak.” Ők ugyanis még mindig a hajdani királytól származtatták minden fontos törvényüket; meg is tartották őket szabad akaratból, mert a törvény az törvény (így mondták): régtől való és igazságos.”.

A fenti idézet J.R.R. Tolkien méltán világhírű műve, A Gyűrűk Ura első kötetéből származik. Meggyőződésem, hogy a fantasy műfaj alapkövének tekintett történet messze több, mint holmi kitalált mese és fantazmagória, a benne szereplő ideák és alapelvek révén a tradicionális világ egyik legsikerültebb és legélvezetesebb leírásával találkozhat az olvasó. S hogy mi keresnivalója van Tolkiennek egy magyar monarchista oldalon? Csupán annyi, hogy tapasztalataim szerint roppant hasznos abból a szempontból, ha a királyság és a királyiság egyetemes eszméjét meg kívánjuk értetni a politikum és a história, a különféle eszmetörténeti, vallási és filozófiai kérdések iránt kevésbé érdeklődő, azokban nem igazán jártas, ám a regényt kedvelő és az abban megjelenített princípiumok irányt fogékony beszélgetőpartnereinkkel (akik közül sokan a többé-kevésbé jól sikerült filmes adaptáció révén kapnak kedvet a mű elolvasásához). Csak néhány azon jelentős témák közül, amelyeket az egyébként hívő katolikus és konzervatív író mély bölcsességgel és érzékenyéggel épített bele (a már elnevezésével is sokatmondó, amennyiben vertikumban is gondolkodunk) Középfölde és lakói történetébe: a jó és a gonosz/rossz problematikája; a szabad akarat és a determináció, a választás és a végzet kérdése, a tradíció, a tradicionális/konzervatív értékek és a hamari modernizmus szembenállása, etc. Persze minderre a modern, aufklérista és „realista” olvasó rávágja, hogy csupán mítosz, gyerekmese, holott korántsem szabad alábecsülni a mítoszok jelentőségét, mivel valójában egzakt létleirások, melyekben a lét benső összefüggései és folyamatai testesülnek meg szimbólumokon, - tehát magasabb jelentésre visszavezethető jelképeken - keresztül. Így a mitológémákat személytelen, perszonalitás feletti létállapotok es hatalmak tükröződéseinek is tekinthetjük.

Monarchista szempontból Aragorn (másik, titkos nevén Estel, azaz Remény) személye különösen érdekes, aki nem csupán származása szerint való királyi vérből, hanem a kiállott próbák során alkalmasságát bizonyítva beavatást nyer, a hatalomgyakorlás feltételeinek a legitimitás és az idoneitás szempontjából egyaránt eleget téve. A királyt és a királyságot övező szimbólumok, például a „kiszáradt fa”, a „kettétört kard”, a (transzcendenciát képviselő tündék által készített) koronaékszerek (gyűrű, korona, jogar) vagy akár a bölcsességet jelképező szűz Sophia (itt a halhatatlan Arwen, akit csak a Homály legyőzése árán kaphat meg Aragorn, mivel nem lehet kisebb ember asszonya, csak olyané, ki egyaránt bírja Gondor és Arnor királyságát), egytől egyig olyan ideák, amelyek középkori hagyományainkban, többek között a Grál-mondakörben is kitüntetett szerepet játszanak.

A történetbeli harmadkor utolsó nagy csatája után megtörténik a restauráció, a világban helyreáll a Rend, a káosz erői legyőzetnek; kezdetét veszi egy új ciklus, az emberek korszaka, az előző korok segítő, angyalszerű lényei pedig elhajóznak Nyugatra. Tolkien története ezen a ponton is egybevág az egyik legjelentősebb tradicionális gondolkodó, René Guénon szavaival: „Ettől az időponttól kezdve az egykor minden ember számára könnyedén elérhető igazságok egyre rejtettebbekké, megközelíthetetlenebbekké válnak; fokozatosan egyre kevesebben ismerik azokat, s bár az előbbi korszakokban még élő "emberfeletti" bölcsesség kincse sohasem veszhet el, mégis egyre áthatolhatatlanabb fátyolba burkolózik, elrejtőzve, s rendkívül nehezen felfedezhetővé válva az ember számára. Pontosan ez az oka annak, hogy különböző szimbolikus megfogalmazásokban mindenütt ugyanannak a - legalábbis minden látszat szerint - elveszett "valaminek" a témájával találkozunk; eme elveszettség azonban csak a külső világra vonatkozik, ezért akik valódi tudásra törekednek, újra meg kell találniuk azt, ami elveszett. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy ami ily módon elveszett az a ciklus végénél - amely a dolgok összességét egymáshoz kötő folytonosság révén egyben egy új ciklus kezdete is lesz - újra meg fog jelenni.”

Tehát, amennyiben és ameddig a ma embere képes magáévá tenni, interiorizálni a királyság eszményét, azt hősiesen képviselve és fenntartva a mindennapokban, a Remény velünk van. Várjuk a Királyt, de amíg nem jön, beérnénk egy valamirevaló Helytartóval is.

"Van, mi arany, bár nem fénylik,
van, ki vándor s hazatér,
Régi erő nem enyészik,
fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja
árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
s koronás lesz a király."

21 megjegyzés:

Ultrajobber írta...

http://www.gondola.hu/cikkek/63014

Nem csak a királyságot, de a vidéket, és a vidéki embert is tönkretették.

Mit kaptunk helyette?

Ezt:

http://szentkoronaradio.com/blog/hubatka/2008_06_01_mi-a-baj-a-nemzeti-oldalon-ii

És én ezt nem tűrhetem, mert ez emberellenes.
Az ellen van, ami Isteni.

Éljen a király, éljen a királyság!

Ultrajobber írta...

Pedig már kezdtem örülni.

De nem lehet.

Nézd meg ezt PHJ, kérlek, és mondd el a véleményed.

http://users.atw.hu/magyarnemes/modules/newbb/viewtopic.php?topic_id=2&forum=2&post_id=14#forumpost14

Névtelen írta...

Tolkienhoz.

Az egyetlen bajom vele germanistaként van.

Az, hogy szinte kiárusít és aprópénzre vált, illetve sokszor teljesen eltorzít bizonyos témákat a kereszténység előtti mondavilágból.
Például az elf (Alp, Alb, stb) fogalmát, ami eredetileg egy negatív erő, leghelyesebb manóként, néha lidércként tekinteni rá. (vö.: Alptraum - rémálom)
Tolkiennál viszont egy jellegzetesen kelta típusú tündérré lép elő (Tuatha dé Dannan népem stb.) - vagyis két eltérő dolgot kever össze, ami mindmáig megnehezíti a mitologikus felfogást.
Ez egyébként több helyen megfigyelhető, vagyis, hogy germán mitologikus nevekkel jelöl kelta mitologémákat.
Ugyancsak torzító, hogy a tündérek, törpék és óriások világát a materiális szintre fokozza le, úgymond "biologizálja". Nála ezek hús-vér lények önálló társadalomszerkezettel, történelemmel stb.
A tradicionális mitoszok számára ezek azonban "erők", amelyek "hatnak", amelyeket tapasztalni lehet, de nem emberszerűek.

Ugyanezen módon fokozza le a királyság szimbólumait. Nála a királyság tényleges királyság, poltitikai vonzatokkal.
Klön zavaró, hogy ezek a szimbólumok nem mitologikus eredetűek, mint a fentebb említettek, hanem a középkori lovagregény műfajához tartoznak - amely viszont óriások, tündérek, stb ilyen tömegéről nem tud. (Megjelennek, de csak elvétve és végképp nem "fajként".)

És még sorolhatnánk.

Izgalmas, klassz olvasmány, de tradicionális szellem egy csepp sincs benne. Épp elenkezőleg.
Bizonyos értelemben egyfajta anti-mítoszról van szó.
(Ahol a "másik világba" átlépést segítő és a "világ feletti hatalmat" biztosító gyűrűt el kell pusztítani. Ilyen motívum egy mitoszban sem létezik.

Miként a mítoszok igen másként közelítik meg a "jó" és "rossz" harcát is. A "rossz" ugyanis nincs ennyire abszolutizálva, mint Tolkiennál, illetve, ha mégis, mint a Ragnarök mítoszában, akkor az a világ végét is jelenti egyúttal.
Érdemes észrevenni: Tolkien világának egyetlen metafizikai létezője a Gonosz: Szauron, aki nem testben létezik. Mindenki más hús-vér és esendő. Ilyet egy mítosz sem ismer. Nem véletlenül.
Tolkien világában nincs Isten, nincs fizikain túli világ, csak a halottak sötét birodalma, ami viszont a Gonoszé. Ez hol katolikus?)

Loxon írta...

Umnapistim, örvendek, hogy a Tea-Körből újabb szerző lépett a világhírnév útjára. :>

Ugyanakkor Csabrendeki megállapításaival gyakorlatilag mindenben egyet kell értenem. Személy szerint Tolkien-on nem is a keresztény katolicizmust kérném számon, hanem egyáltalán a bármilyen értelemben vett hagyományosságot, sőt azt, amiben elvileg utazott, a „mítikusságot”.

Névtelen írta...

Uraim, Csabrendeki és Loxon,

köszönöm a megjegyzéseiket, elgondolkodtatóak, s noha jórészt egyet is értek (magam sem várok el valódi mitikus erőt és mélységet egy ugyan alapos, de mégiscsak fiktív műtől), azért lenne egy-két ellenvetésem. A filológiai kérdésekbe nem mennék bele, ahhoz nem is értek, illetve magam részéről a kevésbé súlyos tévedések körébe sorolnám, bár lehet, hogy nincs igazam.

A királyság mint "tényleges királyság, poltitikai vonzatokkal" azonban számomra cseppet sem tűnik problémásnak, sőt. Ez kell, vagy nem?

A gyűrű már izgalmasabb kérdés, régebben engem is zavart, hogy a haralom gyűrűje egyszersmind a Rossz megtestesítője, attól elválaszthatatlan. Ugyanakkor voltak más gyűrűk is, amik nem voltak ily módon "szennyezettek". Ha magyarázni akarnám Tolkien bizonyítványát, mondhatnám, hogy itt éppen a gonosz által megrontott, bitorló, zsarnoki hatalom ellen (is) folyik a harc, majd ezt elpusztítva helyreáll a rend és a hatalom ismét a Királyé, gyűrű nélkül is.

A metafizikai létezők, a Jó és a Gonosz viszonya pedig nem igazán ítélhető meg pusztán a Gyűrűk Ura oldalait olvasva (ahol valóban nem jelenik meg kimondva semmilyen Legfőbb Jó, vagy Istenként felfogható erő); az egész történet előzménye, mintegy Középfölde Genezise a Szilmarilokból ismerhető meg. Így kezdődik:

"Kezdetben vlt Eru, az Egyetlen, akit tünde nyelven Ilúvatarnak neveznek, s megteremtette gondolatának szülötteit, az ainukat; s azok Nagy Muzsikát formáltak előtte. Ez a muzsika volt a világ kezdete; mert Ilúvatar láthatóvá tette az ainuk dalát, s ők látták, mint fényt a sötétben. És sokan közülük beleszerettek szépségébe és történetébe, amelynek kezdetét és kibontakozását látomásban látták. Ezért Ilúvatar létet adott a látomásnak, és elhelyezte a Semmiben, s a Titkos Tüzet a viág szívének a közepébe tette; s a neve Ea lett.
S akkor azok az ainuk, akik így kívánták, leszálltak a világba az idők kezdetén; mert az ő feladatuk volt, hogy megteremtsék és munkálkodásukkal olyanná tegyék, amilyennek a látomásban látták. Sokáig munkálkodtak Ea tágas terein, amelyek tágasabbak, mintsem a tündék és az emberek gondolnák, mígnem a meghatározott időben elkészült Arda, a Föld királysága. Ekkor az ainuk földi alakot öltöttek, s leszálltak a Földre."

Névtelen írta...

Kedves Umnapistim!

A Gyűrűk Ura és világa valóban egy nagyon lebilincselő és sok szempontból valóban figyelemfelkeltő.

Aragorn királysága kapcsán:
a mitikus Királyság nem jelenik meg igazi erővel. Aragorn királysága már a történelembe vetett királlyság. Persze, nekünk ma egy ilyen ilyen is tökéletesen megfelelne... :) De abban nem vagyok biztos, hogy egy demokrata beállítottságú személyt ezen keresztül lehetne meggyőzni a monarchizmus elveinek helyességéről. Főleg, mivel a főszereplő "nép", a hobbitok, demokratikus formában élnek. A Gyűrűk Ura végén Frodóék Aragorn királyságából hazatérnek a Megyébe, ahol - Szarumán elűzése után - minden megy a régi kerékvágásban: királyság ide vagy oda.
Tolkien világának istenfelfogása a deizmus hibájába esik. A "jó" Isten lényegében magára hagyja a világot - egyre fokozódó mértékben. végül még a metafizikai gonosz is megsemmisül: marad a kisszerű, mágikus lététől megfosztott világ - ráadásul a győzelem és a pozitív haladás hangulatával körítve.

Tolkien angol kispolgárisága erősen rányomja a bélyegét a mű szellemiségére - és ezzel a tagadhatatlanul jelenlévő mitologikus elemek erősen torzulnak.

Mindazonáltal a fantasy műfajában messze a legkiemelkedőbb műről van szó, sőt, talán az egyetlen kiemelkedőről.

A Szilmarilokról csak annyit, hogy még a Gyűrűk Uránál is szemtelenebbül lett összelopkodva különböző mitológiákból.
De valóban hangulatos és ügyes mű.

Névtelen írta...

Csabrendeki,

rendben, ezekkel a megállapításaival megintcsak egyetértek. Noha abban kételkedem, hogy egy - magát komolyan vevő - demokratát bármivel is meg lehet győzni (ha kell egyáltalán) a monarchia létjogosultságáról és jelentőségéről. Esetleg azokat lehet elgondolkodtatni, amint azt írtam is a poszt elején, akik ugyan ebben a közegben élnek, de van bennük fogékonyság a hagyományos formák és princípiumok iránt. Ők meg, ha valóban él bennük igény és érdeklődés, majdcsak kibogarásszák maguknak a Tolkien által - kétségtelenül szinkretikus módon - felhalomozott és felhasznált mítoszok és elemek közül azokat, amik segítik őket a megértésben.

A hobbitok egyébként nem demokratikus formában élnek, vannak nemzetségeik és azoknak élén vezetők, thánok. Nem egyenlőek, nem szavaznak, bár kétségtelenül van némi önállóságuk a maguk keretein belül, de ez még bőven belefér szerintem egy középkori, feudális jellegű szemléletbe is, pláne, hogy a Király és a törvények tisztelete töretlenül él bennük.

Még esetleg erre a megjegyzésére is reagálnék:
"Tolkien világának istenfelfogása a deizmus hibájába esik. A "jó" Isten lényegében magára hagyja a világot - egyre fokozódó mértékben. végül még a metafizikai gonosz is megsemmisül: marad a kisszerű, mágikus lététől megfosztott világ - ráadásul a győzelem és a pozitív haladás hangulatával körítve."

A pozitív haladás hangulatát én nem éreztem, a Homály legyőzésével ér véget a történet (ami ugyebár inkább a 'pax post victoriam lucis' kategóriája), de a korábbi előzményeket figyelembe véve egyáltalán nincs kimondva, hogy mostantól akkor itt az örök béke és a heppiend, csupán egy új - valóban "kisszerű, mágikus lététől megfosztott világ" ciklusa kezdődik. De éppen ezért idéztem Guénont, hogy legyen egyértelmű: "eme elveszettség azonban csak a külső világra vonatkozik, ezért akik valódi tudásra törekednek, újra meg kell találniuk azt, ami elveszett".

*

p.s.: Írhatna még zenei posztokat valahová, tetszett nagyon az előző.

Loxon írta...

Tetszik ez az eszmecsere. Mindkét oldalnak vagyon igaza.

Ultrajobber írta...

Mi azért bíztassuk, és ahogy tőlünk telik, segítsük őket.

Más: hajmeresztő dologra lettem figyelmes, de ettől Te is ideges leszel, szerintem.

Mostmár hivatalosan is a parlamentben lehetnek a vakolók!

http://www.nagyoriens.hu/oriens-expressz/node/8

http://www.szilikatalin.hu/oe_almenuvel2-al_nfft.html

Már csak ez kellett, ez a hab a tortán.

VSZ írta...

Egyetértek Tolkien művének, szellemiségének kritikájával, de ugyanúgy egyetértek PHJ érveivel is: a Gyűrűk Urában foglalt ősi princípiumok, erények nagyon fontosak a ma emberének számára. A legendák, a mítoszok és a középkor is negatívuma mellett vakító fényességet mutat a jelenlegi állapotokhoz képest.

Névtelen írta...

Tolkienhoz:

@Parsifal: jogos észrevételek, igazad van.
@PHJ: nagyon igaz.

Névtelen írta...

@Parsifal
a p.s.-ra: Köszonom! :) majd meglássuk...

Névtelen írta...

PHJ: nevem sumér örökség, gyakorolja a kiejtést, fog az menni... ha mégsem, hívjon csak egyszerűen Pistinek :)

Csabrendeki: látom, Magának is bekavart a nevem, Parsifallal téveszt össze? Sebaj, ő sem rossz példakép. :)

Amit még kifelejtettem, de érdekesnek és fontosnak tartok, az a király gyógyító ereje, ebben a témában nemrégiben féláron beszereztem Marc Bloch könyvét, majd ha odajutok és elolvasom, esetleg ollózok belőle egy posztra valót.

Névtelen írta...

Ó, azért nem annyira monstanában vettem, még tavaly valamikor. Néha van itt az egyik könyvesboltban leárazás, ott találok olykor egész tűrhető dolgokat, főleg az Osiris kiadó produktumaiból. Ha netán lesz a közeljövőben is, majd szétnézek, hátha akad még ebből a könyvből, aztán majd rákérdezek, hogy kell-e.

Névtelen írta...

Apropó, PHJ, akartam már kérdezni, hogy ez a "monarchista magánban" tulajdonképpen mit is akar takarni? Nincs vele épp bajom, csak nem igazán értem...

leon a profi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

@ Umnapistim
Ó igen. Elnézést. Valamit félrenéztem. Mindenesetre köszönöm és majd meglátjuk mit tehetek az ügy érdekében... :)

György Attila írta...

Kedves PHJ,

örömmel találkoztam remek bejegyzéseddel, tanulságos, élvezetes és otthonos olvasmány! Remélem, mihamarabb élőben is beszélhetünk róla...

György Attila

Loxon írta...

Umnapistim, gratulálok (meg a monarchistáéknak is). Kint van az írása a Reakció ajánlójában. Mondtam én, hogy világhírű lesz Maga :>

Névtelen írta...

Ut-napisti nem egy sumér király volt? Ismerős nekem még ókori tanulmányaimból. Mint Tukulti-ninurta és Nabu-apál Uszur :)

Tolkiennek nagy rajongója vagyok, olvastam műveit eredeti nyelvükön (a LoTR-ot és az Unfinished Tales-t magyarul is) és nyelvészként sem utolsó a csávó (pedig angolszakon a nyelvészet egy nagyon utált dolog). Az ember mélyen katolikus hívő volt, a LoTR-ban inkább egy kicsit a világtól való menekülést érzi az ember, mintsem ennek a hagyománytiszteletnek és konzervativizmusnak a nyomait. PHJ-val egyetértek, előző mondatom ellenére el kell ismernem, h szimpatikus konzervatív értékekkel van tele, melyek egyértelműen továbbközlésre szorulnak. Azt a 8-14 nyelvet melyeket úgy ahogy beszélt mindennél jobban irigyelem tőle. :)

post scriptum: Kösz PHJ megjöttek a MC-k, mellette a monarchista matricák meglepetésként. :)

Névtelen írta...

Üdv mindenkinek,

Petya, Umnapistim (vagy Ut-napisti(m)) a Gilgames-eposzban szerepel, Gilgames őse, aki egy szigeten éli a halhatlanok zavartalan életét, majd mikor az ifjú rokon meglátogatja, elmeséli neki a vízözön történetét. Nekem az Európa Kiadó 1974-es kiadású kötete van meg, abban Um-napisti változat szerepel. Ha már felmerült, idézek is Um-napisti tanácsaiból (249. oldal):

"Kevés szóval élj: ne fecsegj összevissza!"

"Sértőt, gyalázkodót messzire elkerülj,
s magad se szólj soha félvállról senkihez!"

"Kenyeret szelj az éhezőnek,
bort tölts a szomjúhozónak,
a szűkölködőt felruházzad,
tiszteld az alamizsna-kérőt,
ott fönn az isten, istene, örvend,
Samas örvend - jóval fizet a
jóért!"

"Mocskos beszéddel szádat meg ne fertőzd,
tiszta legyen szavad, gondolatod!"

...és így tovább :)