2012. jan. 4.

Első köztársaság, második köztársaság, hány köztársaság? (meghallgatható)


Mióta felbukkant ez a magát 4K-nak nevező valami, s amelynek pódiumra lépését Gy. F. alapozta meg heti rendszerességű politikai esztrádműsoraival, el- és beszólásaival – valahogyan mindenki kész ténynek veszi, hogy ma a harmadik köztársaságban kell nyomorult életünket tengetnünk, erről beszélnek az egyetemek, de még a Wikipédia is.

S mivel nekem – kis-Gaussként akárhogy is számolom – éppen a 3-as szám nem jön ki (előre megfontoltan és aljas indokból fokozandó a kérdés körül tapasztalható káoszt) megosztom önökkel, hogy mások hogyan számolják a respublikákat.


I. – populista megközelítésben
(argumentum ad oculos à lá Marika néni)

A válasz rövid és tömör: 1. Értsd: egy. Más nevezettel: első, first, premier, primo, unua, первый, primero. Slussz-passz. Ez a köztársaság „a” köztársaság, ezért felesleges is számolgatni, mint kisnyugdíjasnak a hó végi kosztpénzt. Ez van és punktum! Mert a köztársaság az vagy van, vagy nincs. Ez pedig igencsak úgy tűnik, hogy van. Van reggel, éjjel meg este és legalább annyira létezik, mint egy pofon a búcsúban.
A kiindulópontja ennek az elméletnek az a felismerés, hogy amikor az ember bajban van, akkor nem azt számolja hány pofont kapott, hanem azt várja, vajon mikor hagyják már abba a pétergáborék?
Tehát ne várjon senki negyedik köztársaságot, mert ha már lett volna három, azt minden bizonnyal észrevettük volna. Legalábbis a két verés közötti szünetekre mindenképpen emlékeznénk. S mivel ilyen traumánk nem volt, tehát a kétségtelen megoldás: az Egy. Első (és utolsó) magyar respublika.

II. – formál megközelítésben
(argumentum ad rem à lá Zoli bácsi)

Ha erre van igényünk, s rajongunk a lebutított formákért, esetleg a késői 60-as évek csővázas bútorait is szépnek tartjuk, Parti Nagy Lajos költőnek, Esterházyt írófejedelemnek, a Kertesz testvéreket tehetségesnek, Buci Gyurit kiváló szónoknak, Hofit pedig viccesnek, (sőt őszintének) akkor elemezzük a kérdést hideg formai kritériumok alapján.

Ez alapján a közérthetővé tett (tehát szégyellnivalóan primitív) logika alapján az lehet köztársaság, amely rendszer köztársaságnak nevezi saját magát.
De vigyázzunk, mert ha ezt a gondolkodást teljesen magunkévá tennénk, az ne legyen más, mint munkahipotézis, hiszen kellő figyelem hiányában – megszokva a szavak ringató varázsát – később arra is hajlamosak lehetünk, hogy a lódarazsat a ló és a méhecske szerelme gyümölcsének tartsuk a farkaskutya mintájára, esetleg még az is előfordulhatna, hogy a demokratikus ellenzéket pedig egy ellenzéknek, amely demokratikus; s a parlamentet meg egy ország gyűlésének. Tehát csak óvatosan azokkal a fránya fogalmakkal!

Tehát, ha csak azt nevezzük köztársaságnak, amely „köztársaságnak” nevezte magát, akkor az első köztársaság volt az 1946. évi I. törvénnyel, az úgynevezett kis-alkotmánnyal indult Tildy-köztársaság, amely ezek szerint egészen az 1949. évi XX. törvényig tartott. Elég hosszú ideig! Mindenesetre tovább, mint Kádár letöltött börtönévei.

Így a második köztársaság (lenne) az 1989. évi XXXI. törvénytől kezdődő és a mai operabálig is eltartó politikai ámokfutás és ellenzéki-kerekasztalos népámítás.
Nincs harmadik köztársaság, tehát a gyurcsányista (hogy ezzel a közismert – bár belátom, valóban gyalázatos áthallásokat magán viselő – politikai kategóriával illessem a fogalmat) ellenzék által várt negyedik köztársaságra addig kell várni, amíg a harmadik köztársaság valahogyan meg nem szűnik. Persze előtte a másodiknak is meg kell szűnnie. Azaz a mainak; amely – ne tévedjünk el, mint pesti gyerek a Gyilkos tónál – mai napig is ízig-vérig köztársaságként határozza meg saját magát, minden szentkoronás flörtölése ellenére is.


III. – tartalmi megközelítésben
(argumentum in contrario à lá Dobi Pista)

Ebben a megközelítésben minden olyan államformát – természeten kizárólag házi használatra – tekintsünk respublikának, amely nem monarchista. S mivel a monarchizmus államjogi felismerése korántsem olyan bonyolult, mint a folyamatosan álnevek mögé rejtőző köztársaságé, ezért talán könnyebb dolgunk lesz, ha ezzel a módszerrel közelítünk a kérdéshez

Ezen a logikai nyomvízen elindulva mérjünk végső csapást a döntő győzelemre – hogy egy általánosan elfogadott képzavart használjunk –, miközben elrepül fölöttünk az idő vasfoga.

Így első köztársaság az 1849. áprilisi „Magyar Álladalom”, amely a – egymás közt valljuk be – jogszerűtlen trónfosztási ciriburi után előállt. Van, aki – természetesen nálam kevésbé vicces kedvű tudós – ezt az államformát „lebegő” köztársaságnak nevezi, de felőlem akár lufi respublikának is becézheti, ez a kérdés szempontjából századlagos.
Második köztársaságként a vörös gróf és a szintén senkit sem képviselő katonatanács 1918-as kigründolt forradalmacskáját tekinthetjük, még akkor is, ha valamilyen kacér vágytól fűtötten, magukat „népköztársaságnak” nevezték. De nekünk most nem megértenünk kell a Miskát, nekünk most számolni kell; hidegen, ridegen és kegyetlen pontossággal (mint csillag megy az égen).
A harmadik köztársaság a „dicsőséges” 133 nap tanácsköztársasága, amely inkább vágyott a „tanácsra”, mint a „népre”; furcsa egy gusztusa volt, az már bizony szent igaz.
A negyedik köztársaság így lett a Rákosi-Tildy-Szakasits tandem szovjet szuronyok dédelgette „kis-köztársasága”, majd az ötödik a sokat emlegetett sztálini, amely nevét és „alkotmányát” tekintve lényegében 1989-ig regnált. (Jaj, mit mondok! Dehogy regnált, csak hatalmon volt.), Antall Jóska így lett a hatodik köztársaság címlap férfi-manökenje, és ezt tart egészen máig. Tehát akárhogy számoljuk is, megint nem jön ki a negyedik, bármennyire is számoltuk végig ernyedetlen kis Patakiként a magyar közjog abakuszát.
[S ha még hozzátenném – amit nem teszek – hogy egyesek a sztálinista államot is két részre osztják, rákosistára és kádáristára; s ismét vannak, akik szerint a Horthy rendszer nem monarchizmus, hanem pre-prezidenciális köztársaság, akkor a 4K-s gyurcsányistákra nézve még kedvezőtlenebb az eredmény, mert akkor ma a nyolcadikban élünk, ami valljuk be gombócból is sok, nemhogy köztársaságból.]

IV. – lényegi megközelítésben
(argumentum ad verecundiam à lá Csabi bácsi)

Lám, alig bírtuk összeszámolni a respublika elvetélt kísérleteit, melyeknek – észre vehettük – se szeri, se száma. Ebből a szempontból is áttekinthetőbb a monarchia, mint államforma. S akinek bizonyítanom kell, hogy az Egy – mármint eddigi királyságaink száma – az egy legyőzhetetlen szám (és még prímszám is! Bár ez azt gondolom, most nem számít, s talán nem is igaz), hát éppen neki teljesen felesleges volt elolvasnia a fenti gondolatkísérleteket.






Első köztársaság, második köztársaság, hány köztársaság? - A meghallgatáshoz kattintson a lejátszóra!
Kísérő zenék:
Le groupe Tavagna polyphonie corse: Anniversariu di Minetta
Le groupe Tavagna polyphonie corse: Barbara Furtuna
Alexandre Desplat: Jack Palmer (reprise); L'Enquête corse (Nagy zűr Korzikán, 2004)

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

1849-et követően a köztársasági államforma csak Kossuth emigrációban írt alkotmányterveiben szerepelt politikai célként. Ha a kormányzóság intézménye ilyen formán nem összeegyeztethető a monarchiával, akkor Hunyadi János és Horthy Miklós kora sem tekinthető tartalmilag királyságnak. Nem?!

PHJ írta...

Közjogilag sok ebben a cikkben a csúsztatás valóban. Fogadjuk el mondjuk így, magánvéleménynek.

Névtelen írta...

Meg a vagdalkozás jobbra balra, bár inkább balra.
Idétlen...

Heidenacht írta...

Azért ilyet mondani erős túlzás. Vélemény. Sajátos stílusú, de érdekes írás. Fogadjuk el a szerzőt és tiszteljük meg azzal, hogy nem idétlenezzük le, ha nem értünk egyet vele.

Névtelen írta...

Hát, kedves Hej,de éjszaka! Aki Parti Nagyot, Esterházyt, Kertészt (és csak az egyikről beszélek!), Hofit csak úgy egy kocsmai mozdulattal, ahogy szokás 3 feles meg 5 sör után, lesöpri, annak a megítéléséhez az idétlen szó gyermekded eufemizmus.

Heidenacht írta...

Hm, az idézett szerzőket nem egy mozdulattal, hanem egy sorozattal kéne lesöpörni. De ez csak személyes vélemény...

Per Spegulo monarchista.blogspot.com írta...

Köszönöm a lényeglátó és építő kritikákat.
Most már akár arról is beszélhetnénk, hogy ha az én viccem nem jó vicc, akkor a 4K vicce miért jó vicc. Ugyanis erről írtam volna egy karikatúrát.

Kossuth függetlenségi nyilatkozatáról és így az ő "kormányzóságáról" pedig csak annyit, hogy olvastuk-e az erről szóló jegyzőkönyvet?
Mekkora szavazati aránnyal fogadták el?
Mert nekem a "közfelkiáltás" és a "látható többség" megjelölés nem eléggé egzakt. Főként hogy közismertnek tekinthető az, hogy a "kormányzó" (aki ezek szerint nem is kormányzó) a nyilatkozatot később minden képviselővel alá akarta íratni, s mivel ez nem jött össze, mert a debreceniek fele sem írta azt alá, erről a merész elképzeléséről lemondott. Ilyen előzmény után engedtessék meg nekem, hogy azt gondoljam, ez az egész függetlenségi nyilatkozat a kész-átverés-show-k egy korai prototípusa, ami nem volt sem túl sikeres, sem hiteles és egy prezidenciális köztársaság előkészülete volt ez az állam.

Névtelen úrnak pedig köszönöm az építő(nek nem szánt) kritikáját, bár nagyobb hasznát venném egy kis gyorsan átlapozható brosúrának, amiben minden benne van, hogy miről mit gondolhatok, mit írhatok, s ugyanígy jó lenne egy sillabusz, is, mondjuk ezzel a címmel: Miért nagy író Esterházy? Miért költő Part Nagy? Miért tehetséges a Kertesz házaspár? Sokat segítene ez a rövid, tömör összefoglaló értéktelenségi válságba és kaotikussá süppedt korunknak.
De most hogy így mondta, tényleg van valahol a spájzban 5 liter jó tokaji, fel is bontom és koccintok a tisztelt megjegyzést készítő becses egészségére. Respublikánusmentes boldog új évet kívánva mindenkinek.

Szóval igaza van a Wikipédiának? III. köztásraságban élünk?
Viszont a gondolatot köszönöm, és ezt a "függetlenségi nyilatkozatot" és Kossuth köztársasági elnökségre törését érdemes lesz feldolgozni. Úgyis egy szent tehén ez a téma is.
Bár nem biztos, hogy azt a feldolgozást is humor nélkül kibírom, mert az 1848-tól 1867-ig terjedő időszak nekem mindig azt az elvesztegetett 20 évet juttatja eszembe, amely majdnem egy nemzedék (az 25 év), s amely 1918-ban Trianonnál úgy hiányzott, mint korty víz a szomjazónak. Lehet, hogy más lett volna az a bizonyos etnikai térkép, ha nem dőlünk be (már akkor is) liberális kísérletezgető kedvű "nagy magyar hazafiaknak"? Akkor lehet, hogy a népköztársaságos papír 100 ft-oson nem Kossuth, hanem Dessewffy Aurél gróf képe van, sőt lehet, hogy nincs is népköztársaság, s talán eszünkbe sem jutna a kérdés, vajon a mai pénzeken miért nincs rajta a turini remete és 20 pengősön viszont egyáltalán mit keresett? (Egy állítólagos királyságban. Hogy az 50 pengősről már ne is beszéljünk...)

Per Spegulo monarchista.blogspot.com írta...

Megjegyzem, hogy a római számos (I. II. III. stb.) fejezet megjelölések nem véletlenül vannak és az alattuk lévő argumentumok sem. Kár, hogy erre nem figyeltek gyermekdednek (stb. és a többi vidám jelző :-D) bélyegző kedves kritikusaim - bocsánat, de ezt az előbb lefelejtettem, mert valamiért rendetlenkedik a gépem és háromszor újra kellett írni a hozzászólásomat.

Névtelen írta...

Per Segulo, talán nincs humorérzékem, hiszen Hofit szeretem, te meg nem.
Érdekes, hogy Heidenachtot nem, csak engem "teszel helyre". De hát ő is valószínűleg a legjobb formáját futja a humorban, amikor ilyeneket ír. Radnótiról is hasonló lehet a véleményetek, hiszen a sorozatlövőt virtuálisan kézben tartó neve, gondolom, Lager Heidenau-ra akar utalni.
Bocs, hogy benyitottam hozzátok, kár volt, piszok van és szenny... többször nem jövök.

Stami írta...

Kedves utóbbi névtelen!
Ez egy blog, itt vélemények vannak. Ha nem tetszik, tessék vitatkozni, vagy ne tessék olvasni! A magam részéről van amivel nem értek egyet, egészében véve azonban elgondolkodtató a bejegyzés.
És ha kérhetem, maradjunk a magázódásnál!

Heidenacht írta...

Névtelen azt mondja, már nem néz vissza, de hátha mégis. Radnóti a kedvenc magyar költőm. Nem tudom, miért kéne megvetnem őt?

Petrus Augustinus írta...

Radnótit nagyon-nagyon tiszteljük, mélyen hívő katolikus volt és mestere Sík Sándor piarista szerzetes volt, akire szintén fölnézünk. Javaslom elolvasni Hiszek című versét. Mindkettejüket nagyon tiszteljük, nem értem miért a vádaskodás.

Névtelen írta...

Igen, Radnóti szimpatikus, ugyanakkor benne is volt egy jó adag forradalmi/zsidó-hevület. De úgy tűnik nekem, ezen tudatosan próbált túljutni. Ezért elismerést érdemel.

Per Spegulo monarchista.blogspot.com írta...

Nagyon örülök, hogy ilyen vihar keletkezett a kroki miatt, de csupán ezért, mert elolvasva, talán sok ember hozzálátott összeszámolni, hogy a saját meggyőződése szerint - tényleg - hányadik köztársaságban élünk.

Hofi? Ez a legnagyobb baj? A vörös-gróf és az "összegründolt forradalmacska" az már rendben van? Meg Kádár börtönévei is?
Úgy, nagy tisztelettel megkérdezném, hogy milyen felindulásból és alapon szíveskedik összemérni egy politikai kreatúra fél(re)tehetséget egy Radnótival? A két teljesítmény hol és miben hasonlít egymásra? Buci Gyuri szónoki teljesítményével semmi baj? Abban megegyeztünk, hogy egy felkapaszkodott senki volt? Ennek őszinte szívvel örülök.

De ez azért mellbe vágott. Radnóti és Hofi egy platformon.
Hát, igen! Furcsa egy ízlése van T. Névtelen úr. "De gustibus non est disputandum" - azaz "Gusztival a buszon nem lehet vitatkozni". Vagy, csak nem? (De hát erre gondolni sem merek.) Ennyire felült korunk kedvenc divatjának?
Akkor szíveskedjen körülnézni az oldalon, hátha megtalálja az erre a honlapra utaló linket: http://www.giborim.hu/
Mert hiába mond bármit, ez a habitus mindig visszanéz, bármit is ígért korábban.

Tudja T. Névtelen úr, Heidenacht úr hozzászólásait régóta olvasom (persze Névtelen urat is). Talán elmondhatom, hogy e nevével címével véleményét vállaló úr pár lényegi kérdésről alkotott véleményét jól ismerem. Nincs vele miért vitatkoznom, főleg ha Heidenacht úr Radnótit nem állítja párhuzamba sem Kónya Lajossal, sem Parti Naggyal, sem Hofival. Hogy nem kever össze egy poeta miser-t egy poeta doctus-szal.
Ez a mondata viszont a t. Névtelen úrnak több, mint elgondolkodtató, ez valóban megrázott: "Radnótiról is hasonló lehet a véleményetek".
Ugye más is észrevette a mondat burkolt liberális antiszemitázását? Hát, kedves Névtelen úr, nagyot téved, ha az ön által "hiányolt" és vizionált ellenségképét keresné - ezen az oldalon ilyet nem talál. Viszont mi az amit talált? http://www.giborim.hu/ Ezt találja és ott Boldog IV. Károly királyunk egy megjegyzését. Tehát felesleges ez a látens - gonoszteremtő sőt "fényhordozó" - hozzáállás.

"piszok van és szenny..." Persze, Névtelen úr! Hogyne. Maga meg kommunikatív és vitaképes. Ja, és Hofi meg tehetséges. Szánom a hétköznapjait. Rossz lehet folytan saját maga elől menekülnie.