2012. jan. 27.

Kormányzói üzenet

Kompozíció: Kiss-Kovács Roland.

22 megjegyzés:

Névtelen írta...

A legfontosabb amit tett. Megszabadította a Habsburgoktól Magyarországot, és végleg trónfosztásra ítélték őket.
Érdekes, hogy IV. Károly nem Bécsben próbálkozott a sajátjainál a trónköveteléssel. Nekik sem kellett.
Így hosszú idő után végre ismét magyar református kormányzója lett az országnak.

Stami írta...

Olvasta Ön az idézetet a képen? Vagy szelektív az olvasási technikája? Esetleg szervi baja van? Mert ez röhejes, már ne is haragudjon! :D

Névtelen írta...

Már elnézést, Stami bácsi, a tények makacs dolgok, és a sértegetéstől nem változnak meg. De mint keresztyén megbocsájtok Önnek, már a kora miatt is. Magyar királyságra már csak azért is szükség lenne, hogy a viták nemesebb stílusra emelkedjenek.

Stami írta...

Komoly érvek. Gratulálok.Ha a tények makacs dolgok, akkor miért hagyja figyelmen kívül a fenti idézetet? Ön nemesebb vitának nevezi, ahol egymás korára hivatkozva nem mondanak semmi értelmes dolgot?

Heidenacht írta...

Meg a párbajjog helyreállítására is szükség lenne, hogy az efféle becstelenségek ne maradjanak férfias, tisztes megtorlás nélkül, Kedves Névtelen Úr!

pera írta...

Bocsánat, mikor volt református kormányzója az országnak? Esetleg Kossuthra gondol? Mert ő evangélikus volt.

Egy poszt akkor jó szerintem, ha valami kis elmélkedésre ad okot a közhelyesen rohanónak nevezett világunkban. Ebben én semmit nem találok, legfeljebb azt, hogy Horthy portugáliai magányában sem lett eszesebb ember. Elvágva hazájától persze mindenki más törésben látja a világot, de hát ő itthon sem volt IQ bajnok. Úgy veszem, hogy a hatalmától megfosztott, idős hajóskapitány rezignált nosztalgiával dúsított visszatekintése a boldog aranykorra! :)

Heidenacht írta...

Horthy többször kijelentette, hogy számára a trónfosztás csak egy szomorú és pillanatnyi szükségszerűség eredménye. Gyáva módon így próbált menekülni a kis-entente szorításából. A tények makacs dolgok. Arról nem is beszélve, hogy a trónfosztás illegitim volt, ahogy arra többen rámutattak a kortársak közül. Az osztrákok pedig nem IV. Károly sajátjai. Akinek van fogalma a királyság intézményéről, s nem csak a francia forradalom óta divatos baloldali szűrűn keresztül bámulja a történelmet, tudja, hogy a király, mint intézmény nemzetek feletti. A britek sem látták kárát annak, hogy normannok, hannoveriek uralkodtak felettük...

Névtelen írta...

A Habsburgokkal szemben a magyar nemzetnek sem közjogi sem erkölcsi értelemben nincsen tartozása.
A király választása visszaszállt a nemzetre és a majdani országgyűlésre.
A magyar királyság Attilából, és majdan Árpádból nőtt ki nem a kertek alatt lopakodó csóró vártulajdonos családból. A kormányzót azért gyávának nevezni elég nagy merészség, általában a tornából felmentettek teszik meg.
A párbajjog visszaállítása valóban időszerű.

Névtelen írta...

Kedves Heidenacht, ha lenne fogalma a magyar királyságról, akkor tudná, hogy Magyarországon a Szent Korona a nemzet feletti és nem a király.

Heidenacht írta...

Akkor hajnalban a Margit-szigeten? Kard vagy tőr? :-)
Egyébiránt pedig a trónbetöltést rendező törvényeink szerint a trón jog szerint a Habsburg-Lotharingiai házat illeti. Ezt lehet semmibe venni, meg várni a faj-magyar királyt, ahogy egyesek teszik, de ezzel csak egy olyan néphez válnak hasonlatossá, amelyik egy faji Istent tisztel és egy faji Megváltót vár hosszú-hosszú ideje már. A királyság intézménye egy egyetemes princípiumból nyeri lényegét. A Szentkorona-tan nem a népfelségelvét és nem is a demokrácia fundamentumát testesíti meg. Ha így lenne, akkor tűzre kéne dobni, a hamvait pedig szét szórni a szélben. És egyébként is, a Szentkorona-alkotmányban nincs szó arról, hogy a nemzet (ami csak és kizárólag a nemességgel azonosítható), ha gondol egyet, leteheti a királyt. Az Aranybulla ellenállási záradékát már II. Endre visszavonta, aztán a nemesi országgyűlés többször maga is lemondott erről a privilégiumról, a koronázási eskük szövegei is hangsúlyozzák, hogy ez a régi rendelkezés nem érvényes. A visszavont törvény nem törvény többé. Aki pedig a törvény ellenében cselekszik, a jogot sért...

Heidenacht írta...

A trónbetöltés témájában egyébként tudom javasolni mások mellett Széchenyi István, Havas Sándor, Fogarasi János, Deák Ferenc, Marczali Henrik és Csekey István munkáit, továbbá a Tripartium szövegének átolvasását is. Bár tudom, ők nem számítanak, mert nem az Önök szája íze szerint írtak...

Petrus Augustinus írta...

"Magyarországon a Szent Korona a nemzet feletti és nem a király."

A Szent Korona és a Szent Koronával törvényesen megkoronázott király! Aki a Korona hatalmát gyakorolja. A magyar királyi család pedig az Árpád-vérű Habsburgok; ez nem vitatéma.

Névtelen írta...

Természetesen, más cél nem lehet, mint a magyar királyság visszaállítása, és ez nem azonos a ma is kertek alatt settenkedő, történelmi kudarcot vallott Habsburg családdal.Akiket egyesek már Árpád vérűnek is titulálnak elfogultságukban. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Londonban lezajlott esküvőre, nem hívták meg őket. Ennyire jelentősek.
Nos, de a magyar királyság híveinek nem is kell már velük foglalkozni, hiszen tudják, hogy a Szent Korona tan folyamatosan alakult, és ma már a nemzet testének kizárólag a nemességet tekinteni az öngóllal azonos.
Kár, hogy a nemes cél megvalósítása helyett, egy szűk csoport arra pazarolja energiáit, -reméljük nem a Habsburgok anyagi támogatásával- hogy szélmalom harcot vívjanak. Vagy ha mégis ezt választják - kár lenne, mert mindenkire szükségünk van- akkor híveik és támogatóik még sokáig kényelmesen elférnek majd a Bazilikában.

PHJ írta...

Nos, talán mégis elgondolkodtató volt e kis poszt :) Fröcsögés helyett tessék olvasni és tények mentén cáfolni!

Árpádvérű Habsburgok, P. Pezenhoffer:

http://regnumportal.hu/node/224

Horthy kormányzó és a Habsburgok:

http://regnumportal.hu/node/798

Heidenacht írta...

A királyság helyreállításának nincs értelme, ha egy újabb törvénytelenséggel párosul. Ha a királyságot a Habsburg-ház nélkül restauráljuk, az törvénytelenség. A demokráciát pedig fel kell számolni. Az új uralkodónak érdemei szerint meg kell ítélni a régi nemesi család sarjait, s akik méltónak találtattak, vissza kell helyezni nemességükbe. Másokat le kell tenni, megint másokat pedig fel kell emelni. Eközben viszont a nép széles rétegeit különböző cenzusok mentén (többek között műveltségi) ki kell zárni mindenféle választásból. A főrendi házat újra meg kell tölteni a Haza legtekintélyesebb főnemeseivel. Mindemellett pedig fokozatosan a hivatásrendiség felé kell lépéseket tenni. Csak ennek az útnak van értelme, különben egy helyben forognánk, ami talán szédítő, de pozitív változást nem hoz. A királykérdés annyiban persze nem időszerű, hogy a nemzet és magyarság felemelése szempontjából előbb ezzel a rendszerrel kell leszámolni, aztán pedig egy minimum Franco kaliberű kormányzónak kell megalapoznia a helyreállítást. Hogy a neofeudalizmus, mint cél öngól, az meglehet, feltéve, hogy népszerűséget hajszolunk és a plebs széles tömegeit akarjuk megnyerni. Na, de kérem szépen, mi nem vagyunk demokraták! A mennyiség helyett a minőséget tartjuk előbbre valónak. Márpedig tömeg általában birkákból áll. Mi, de én legalábbis ebben hiszek, s hogy ez nem lehet népszerű, valamint, hogy semmiképpen sem modern, azt jól tudom. De a civilizációk alászállásának bizonyítottan egyik fő okozója az volt mindig, hogy olyanok szóltak bele az állam, s az egyház ügyeibe, akiknek meg kellett volna maradniok a kaptafánál. (E tekintetben ajánlom Evola és Guénon munkásságát tanulmányozásra.)

pera írta...

Engem igazán érdekelne, mi az, hogy Árpádvérű Habsburgok? Tán családi rokonságban voltak? Mert ez nekem nóvum.

Ami a posztból kiindult, az egy bizarr, számomra szokatlan csapkodás bizonyos gondolatfoszlányokkal...
De persze ennek ellentmond, hogy még mindig itt vagyok.

Heidenacht úr víziója a Franco-típusú hivatásrendi államról engem, a tömeg birkáját viszolygással tölt el. Tudja, ilyenkor az merül föl az emberben, hogy mi van akkor, ha magáról történetesen az derül ki, hogy nem kékvérű, nem az előkelők kasztjához fog tartozni, ha teszem azt az új uralkodó csoport olyan műveltségeszményt tesz hivatalossá, amiben maga nem járatos, és nem is igazán szimpatikus, akkor innen is, onnan is kirekesztődik. Tudom, hogy minden viszonylagos, a mai történelmi helyzetről is más és más elméletek fognak születni 100-200 év múlva, de nem hinném, hogy a mediterrán fasizmusok jobb megítélés alá fognak kerülni az ún. tömegdemokráciákkal szemben.
Kérdezhetek valamit? Az ókori államberendezkedések közül melyik a maga favoritja?

Heidenacht írta...

Nem vagyok kékvérű. Legjobb esetben is csak egy városi polgár lehet majd belőlem. Az augustusi államrend, vagy éppen a spártai monarchia, valamint a perzse állam más-más okokból szimpatikus. Ha arra kíváncsi, a részemről nem elutasítottak a rabszolgatartó társadalmak. Másik oldalról pedig Róma sosem volt igazi demokrácia és Athén sem. Ilyen szempontból pedig azt mondom, hogy a római köztársaság berendezkedése is szimpatikuasabb, mint a mai res publica.

pera írta...

Értem. Persze, hogy nem volt Athén teljes, csont nélküli demokrácia, a maiak sem azok. A rabszolgatartást úgy kell érteni, hogy ma is vonzó ez az ön számára?
A középkori patrícius helyzet számomra is vonzó. a baj csak az, hogy az akkoriban egy olyan független státuszt jelentett, amit az ön által vízionált rendszer nem tud és nem is akar garantálni. Spanyolország az utóbbi 30-40 évben fejlődött azzá, ami, a mostani komoly nehézségek ellenére mondom ezt.
A középkori trón és oltár egységének a visszasírása a spanyolok esetében is inkvizíciót, idegenüldözést jelentene, azoknak a hagyományoknak az újjáéledését, amelyek miatt tul.képpen hanyatlásnak indult a XVI. században. Pedig én azt szoktam mondani, hogy nekik volt a legjobb feltételrendszerük az újkor hajnalán, hogy a világ élére ugorjanak, hiszen a gyarmatosítás korai szakaszának abszolút haszonélvezője a két ibériai ország. De rosszul sáfárkodtak a javaikkal, rossz gazdaságpolitikát folytattak, elüldözték a mórokat, zsidókat, akik a gazdaságot fenntarthatták volna stb., nem akarom iskolás módon fölsorolni az összes tényezőt. Ha nem ezt csinálják, hanem a merkantil, kapitalisztikus mentalitást erősítik, ma a spanyol lenne az első számú világnyelv, nem anglomán, hanem hispanomán világban élnénk. Ez az én elemzésem erről, a zárt, merev, autoriter gondolkodás vastagon benne van a perifériára sodródásban.

A jövőt persze nem láthatjuk, lehet, hogy az ezen a blogon gyakran felvillanó társadalmi gondolkodás lesz majd befutó hosszú távon. A liberális demokráciák nem futják jelenleg a legjobb formájukat. De hát dum spiro spero... :)

Másképpen: nem szerettem volna rabszolga lenni egy szadista hajlamú satrapa háztartásában, inkább vagyok bámész dokkmunkás Pireusz kikötőjében valamikor a Peloponnészoszi háború kezdetén és hallgatom Periklész enyhén - vagy nem is annyira enyhén! :) - demagóg beszédét Athén halottai felett!

Heidenacht írta...

Most csak röviden: az idegenüldözés nem szükségszerű eleme valamely autoriter államnak, vagy feudális társadalomnak. Az Iszlám kalifátusok például görög, perzsa és zsidó tudósokat is támogattak, hagytak virágozni, s így segítettek átmenteni, továbbfejleszteni az antikvitás műveltségét. Az Egyházzal szemben sem vagyok kritika nélküli. Viszont az inkvizícióval szemben se legyünk egyoldalúak - ez az intézmény sem csak a könyv- és boszorkányégetésekről szól.

Burchio írta...

Elnézést, hogy beleszólok itt mint kívülálló - viszont kitartó olvasója a blognak - de egyet kell értsek Heidenacht véleményével és számomra nagyon szimpatikus amit ő itt felvázolt "ideális monarchia programként". Csak két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, hogy a hivatásrendi államnak pont az lenne a lényege, hogy nem feltétlen a származás, az osztály amibe tartozik, hanem a munkája hasznossága és minősége dönti el a helyét, ezért nincs ellentét gazdag és szegény között és a "szegénynek" semmi szégyellni valója nincs vagyoni helyzetén "és nincs mit szégyenkezni azon, ha munkával kell keresniük a kenyerüket" - ahogy XIII. Leó pápa írja. A (rab)szolgaság szerintem is már idejétmúlt, más ez a világ, de annak sem szabad minden formáját elítélni, gondoljunk csak Arisztotelész tanácsára, hogy a szolgákkal nem szabad rosszul bánni, mert a szolga úgy része az egésznek(Urának), mint ahogy a lélek a testnek.
A másik megjegyzésem arra vonatkoznak, hogy a spanyol monarchia a XVI. század végére nem elsősorban azért került válságba, mert elűzte a mórokat és a zsidókat, vagy mert idegengyűlölők voltak(gondoljunk csak a gyarmatokra, a spanyolok milyen szívesen keveredtek az őslakosokkal), hanem az állandó háborúk és az eladósodottság. És pont azok felé a marranók felé adósodott el a legjobban, akiket elfogadtak, pl. magas egyházi tisztséget is vállaltak. A spanyol inkvizíció pedig korántsem volt annyira kegyetlen, mint azt sokan hiszik, bár tény voltak sötét foltok.

pera írta...

Jó ,hát persze kezdem érteni, hogy mindenért a zsidók a hibásak... terrorállam, meg emberi nem ellenségei, csak én ezt unom. Valami eredetibb koncepció nincs? Olyan immaculata...

denim írta...

Engedjék meg, hogy a partvonalról bekiabáljak, de ezt nem tartom fairnek:

Pera uram, nem értem, miért kell Burchio kommentjét kiforgatni, miszerint abban mindenért a zsidóságot okolja - így, egyetemesen -, miközben ön olyan általánosító kijelentéseket tesz az autoriter berendezkedést illetően, amelyet Burchionál kritizálni tetszik, s ön is hasonló meggyőződéssel szöges ellentétét állítja az ön előtt szólónak. Talán érvek mentén üdvösebb lenne kifejteni a véleménykülönbséget.