Magyarország nagyhatalom széthúzásban. Legyen szó politikai pártállásról, vallásról, fociról, vagy bármi másról. Mindig találhatunk valamit a másik emberben, amivel nem értünk egyet. Sajnos ez így van velünk királyságpártiakkal is. A két világháború közti időszakra megy vissza a szabad királyválasztók és a Habsburg-Lotharingiai ház trónigényét támogató legitimisták közti politikai szembenállás. A köztük fennálló, feloldhatatlannak tűnő közjogi polémia nagyban hátráltatta a trón betöltését a két világháború között. Itt nem célunk most, hogy ezeket a törésvonalakat újra megnyissuk és tovább élezzük. A legitimistákat gyakran vádolják, hogy a Habsburg-elnyomók szekerét tolják, míg a szabad királyválasztók közül ketten sem tudnak egyetérteni a király személyét illetően. A Monarchista blog első közvéleménykutatása arra szeretne fényt deríteni, hogy most 2012 elején megvan-e még ez a szembenállás a két tábor között és milyen arányú az egyik-másik álláspont mögötti támogatottság. Ez nem népszavazás, a blog szerzőinek álláspontja, a blog fő irányvonala ettől nem fog változni. Tudjuk persze, hogy ezt a szavazást is lehet manipulálni, lesz aki biztosan többször szavaz majd. Ez nem baj, ez is mutatja az elkötelezettséget.
7 megjegyzés:
A harmadik verzió egy nem királyi dinasztiából származó (faj)magyar személy, főúr megválasztására vonatkozik. (lásd Szapolyai, stb.)
Nagyon érdekes az eredmény!
Nagyon!
Magyar dinasztia, nemzeti király? Ebbe minden szempontból beletartozik a Habsburg-Lotharingiai dinasztia. Ez külön érdekessé teszi a szavazást...
[Bár, a szavazósdi nagyjából annyi erővel rendelkezik, mint az ír népszavazás esetén az egyik "ilyen" szavazás, majd közvetlen utána a vele teljesen ellentétes másik, az "olyan" szavazati eredmény. Ha mindkettő "népfelséges", akkor az a "felség" valójában nem is "felség", hanem csak egy ír pub-ból kidobott kapatos vendég - vagy egy kocsmából kidobott őstalajgyökeres-fajmagyar. Mint pl. én. - Ki cáfolhatná? - Mármint hogy az alkalmazott kifejezésnél maradjunk.]
Az ún. radikális oldalon egyébként gyakran felbukkannak és évekig lebegnek bizonyos nevek - értve ezalatt a Szent Gy betű szinkretistáit és a MSZ "csúcsragadozóit".
Opera böngésző alatt nekem nem látszik a szavazás link. Megoldottam Iexplorer alól.
Lehet, hogy én vagyok lemaradva, vagy én mentem el egy-két apróság mellett, de biz' Isten nem értem a dolgokat.
1. Miért lenne bármelyik dinasztia is nemzetek feletti? Rengetegszer hallottam már a dolgot, de soha nem értettem, és emiatt nem tudtam elfogadni sem. Miért ne lennének a Turulok magyarok, a Habsburgok németek és a Piastok lengyelek?
2. Mitől lenne a Habsburg-Lotharingiai magyar dinasztia? Az anyanyelvük nem a magyar, nem itt élnek (vannak kivételek, de ha IV. Boldog Károly királytól az elsőszülötteket nézzük....), és Ottó fiának, Károlynak a nyilatkozata alapján annyira nem is vágynak ide (http://regnumportal.hu/node/747).
Félreértés ne essék. Sokáig nem szerettem a Habsburgokat, sőt, most sem a "kedvenc dinasztiám", de joguk nekik van, ők a törvényes várományosai a magyar trónnak.
Puszta
1. "Egységet képez a pozíciójában, hatalma pedig kapocs a metafizikai felé"
És mi van akkor, ha ezen feladatok belátására alkalmatlan az adott monarcha? Tegyük fel egy olyan király, akinek a személye csak megosztja a nemzetet, vagy a népeket egymás ellen hangolja. Mondjuk Szapolyai János mennyiben képzett egységet? De ha ma lenne egy Habsburg királyunk, nem lenne a nemzet megosztva?
És ugyan így a felsőbb hatalom... képzeljünk el egy szabadkőműves uralkodót. Volt néhány. Ők mennyiben képeznek kapcsot a metafizikai felé?
Vagy ezek a jellemzők inkább egy ideális állapotot jelképeznek, mint a szomorú valóságot?
2. "Attól, hogy a magyar trónon ők voltak legutóbb, ergo a magyar trón királyi dinasztiája. Ők magyar királyok"
Nekem ez a gondolatmenet kicsit erőltetett, de ezzel nem fogok vitába szállni.
Viszont a kettő nem mond ellent egymásnak? IV. Boldog Károly egyszerre volt magyar, cseh, német, ugyanakkor ő nem magyar, német vagy cseh volt, hanem Habsburg?
Válaszát köszönöm!
Puszta
Csatlakoznék én is: a király - úgy is mint intézmény és úgy is mint szubjektum - egy metafizikai, transzcendens közvetítő.
Ez a lényege. Amely nélkül a király nem király, csak köztársasági elnök vagy a Konvent elnöke, esetleg Robespierre-je.
Bár alább kifejti Pusztai uram, de talán helyesebb lenne ezt a mondatot: "ő nem magyar, német vagy cseh volt, hanem Habsburg" így megfogalmazni: "ő nem magyar, német vagy cseh volt, hanem király" (aki egyébként a Habsburg dinasztia tagja).
A király intézménye az európai jogfejlődésben - amely közismerten és letagadhatatlanul a Biblia szellemiségén alapuló intézmény - legközelebb a bibliai prófétákhoz áll. Nézzen utána, s megérti, mire gondolok.
[Azt meg már meg sem jegyzem, hogy őnagyképűsége "a nép", a "népfelség", a "népuralom" sem látott még soha olyat - hitelesen - hogy valakit "demokratikus" úton, adott pillanatban történt szavazósdival prófétává "választottak" volna.
Egyébiránt ezért napjaink legnagyobb demagógjai azok, akik ma "demokratikusnak" nevezi8k magukat - hiszen egy tartalom nélküli és végletekig korrumpálódott fogalmat alkalmaznak magukra. Olyan is az eredmény, mint a fogalom: zavaros.]
S még valami a "nemzeti" király fogalomhoz.
- Ha azt értenénk "nemzeti" királyon, hogy "jellemzően" melyik országban uralkodik. De pl. "angol" király(nö)-e II. Erzsébet? "Spanyol"-e Bourbon János Károly? Talán annyira, mint amennyire belga II. Albert, vagy amennyire II. Albert nagyherceg monacói. De a "belga" talán közérthetőbb hasonlat, már csak a valójában nem is létező "belga nép" miatt is.
- Sokan, amikor "nemzeti" királyt emlegetnek, valójában nem "nemzeti" királyt emlegetnek. Ugyanis meglátásom szerint nem állítanak, hanem tagadnak valamit. Nem tézis, hanem antitézis. Ezzel a jelzővel szokták elrejteni április 14-e és október 31-e gyermekei a ma már nem annyira divatos Habsburg-ellenességüket.
Miután kiderült, hogy mindaz a hiba, amit a királyság nyakába kívántak varrni a republikánusok, sokszorosan és halmozottan el lett azóta általuk követve, s éppen a respublikáról mondható el, hogy nem ismer "sem Istent, sem embert".
Azaz a "nemzeti király" hívei valamiféle meg nem határozott (határozható) őshonos, talajgyökeres, echte magyar családot emlegetnek (miközben a republikánusok legradikálisabbjai uralmuk során majdenem tökéletesen kiirtották a magyar arisztokráciát is - és az igazi magyar arisztokrata meg sem engedné, hogy családja neve ilyen bulvár-ízű hőzöngéssel akár csak érintőlegesen is kapcsoltba legyen hozható).
És ekkor jönnek a Duna jege, mint jogalap hívei, akik trónra kívánnak emelni bizonyos ma nagy tekintélynek örvendő hazafiakat.
Ez mind rendben is lenne így, ha:
- ha "a" népnek, mármint a népfelséges népnek (amely legitimen megválasztotta egyébként pl. Horn Gyulát... hatalmas többséggel) lenne ilyen joga,
- s ha az erre valóban hivatott intézmény egyáltalán jogszerűen összehívható lenne...
(A magyarság, a magyar nemzet és a Habsburgok érzelmi kapcsolata, kapcsolatai egyébként megérdemelnének még pár elemzést... és a Regnum! is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, s nem az én szerény lehetőségű kommentárom kell hogy ezt kifejtse... de pl azt megjegyezném még, hogy a némelyek által jövendőbeli "magyar dinasztiának" tekintett egyik Horthy unoka időközben mohamedán lett, a másik pedig buddhista. Ha már ezek sem akadályok, akkor talán Tony Curtis is eredménnyel pályázhatott volna erre a címre. De könyörgöm! ... (Sajnos a "nemzeti király" címre pályázók körében - úgy látom - a mentális defektus mozgatórugói sokkal erősebbek, mint maga a jogalap. De ez a pszichés probléma inkább gyógyszeres kezelés, mint a Szent Korona után kiált.)
Megjegyzés küldése