2012. jan. 29.

Hányadán állunk? - Szabad királyválasztók vs. Legitimisták

Magyarország nagyhatalom széthúzásban. Legyen szó politikai pártállásról, vallásról, fociról, vagy bármi másról. Mindig találhatunk valamit a másik emberben, amivel nem értünk egyet. Sajnos ez így van velünk királyságpártiakkal is. A két világháború közti időszakra megy vissza a szabad királyválasztók és a Habsburg-Lotharingiai ház trónigényét támogató legitimisták közti politikai szembenállás. A köztük fennálló, feloldhatatlannak tűnő közjogi polémia nagyban hátráltatta a trón betöltését a két világháború között. Itt nem célunk most, hogy ezeket a törésvonalakat újra megnyissuk és tovább élezzük. A legitimistákat gyakran vádolják, hogy a Habsburg-elnyomók szekerét tolják, míg a szabad királyválasztók közül ketten sem tudnak egyetérteni a király személyét illetően. A Monarchista blog első közvéleménykutatása arra szeretne fényt deríteni, hogy most 2012 elején megvan-e még ez a szembenállás a két tábor között és milyen arányú az egyik-másik álláspont mögötti támogatottság. Ez nem népszavazás, a blog szerzőinek álláspontja, a blog fő irányvonala ettől nem fog változni. Tudjuk persze, hogy ezt a szavazást is lehet manipulálni, lesz aki biztosan többször szavaz majd. Ez nem baj, ez is mutatja az elkötelezettséget.




7 megjegyzés:

Szávoszt-Vass Dániel írta...

A harmadik verzió egy nem királyi dinasztiából származó (faj)magyar személy, főúr megválasztására vonatkozik. (lásd Szapolyai, stb.)

Per Spegulo írta...

Nagyon érdekes az eredmény!
Nagyon!
Magyar dinasztia, nemzeti király? Ebbe minden szempontból beletartozik a Habsburg-Lotharingiai dinasztia. Ez külön érdekessé teszi a szavazást...

[Bár, a szavazósdi nagyjából annyi erővel rendelkezik, mint az ír népszavazás esetén az egyik "ilyen" szavazás, majd közvetlen utána a vele teljesen ellentétes másik, az "olyan" szavazati eredmény. Ha mindkettő "népfelséges", akkor az a "felség" valójában nem is "felség", hanem csak egy ír pub-ból kidobott kapatos vendég - vagy egy kocsmából kidobott őstalajgyökeres-fajmagyar. Mint pl. én. - Ki cáfolhatná? - Mármint hogy az alkalmazott kifejezésnél maradjunk.]

Az ún. radikális oldalon egyébként gyakran felbukkannak és évekig lebegnek bizonyos nevek - értve ezalatt a Szent Gy betű szinkretistáit és a MSZ "csúcsragadozóit".

Alan Breck Stewart írta...

Opera böngésző alatt nekem nem látszik a szavazás link. Megoldottam Iexplorer alól.

Puszta király írta...

Lehet, hogy én vagyok lemaradva, vagy én mentem el egy-két apróság mellett, de biz' Isten nem értem a dolgokat.
1. Miért lenne bármelyik dinasztia is nemzetek feletti? Rengetegszer hallottam már a dolgot, de soha nem értettem, és emiatt nem tudtam elfogadni sem. Miért ne lennének a Turulok magyarok, a Habsburgok németek és a Piastok lengyelek?
2. Mitől lenne a Habsburg-Lotharingiai magyar dinasztia? Az anyanyelvük nem a magyar, nem itt élnek (vannak kivételek, de ha IV. Boldog Károly királytól az elsőszülötteket nézzük....), és Ottó fiának, Károlynak a nyilatkozata alapján annyira nem is vágynak ide (http://regnumportal.hu/node/747).

Félreértés ne essék. Sokáig nem szerettem a Habsburgokat, sőt, most sem a "kedvenc dinasztiám", de joguk nekik van, ők a törvényes várományosai a magyar trónnak.

Puszta

Puszta király írta...

1. "Egységet képez a pozíciójában, hatalma pedig kapocs a metafizikai felé"

És mi van akkor, ha ezen feladatok belátására alkalmatlan az adott monarcha? Tegyük fel egy olyan király, akinek a személye csak megosztja a nemzetet, vagy a népeket egymás ellen hangolja. Mondjuk Szapolyai János mennyiben képzett egységet? De ha ma lenne egy Habsburg királyunk, nem lenne a nemzet megosztva?
És ugyan így a felsőbb hatalom... képzeljünk el egy szabadkőműves uralkodót. Volt néhány. Ők mennyiben képeznek kapcsot a metafizikai felé?
Vagy ezek a jellemzők inkább egy ideális állapotot jelképeznek, mint a szomorú valóságot?

2. "Attól, hogy a magyar trónon ők voltak legutóbb, ergo a magyar trón királyi dinasztiája. Ők magyar királyok"

Nekem ez a gondolatmenet kicsit erőltetett, de ezzel nem fogok vitába szállni.
Viszont a kettő nem mond ellent egymásnak? IV. Boldog Károly egyszerre volt magyar, cseh, német, ugyanakkor ő nem magyar, német vagy cseh volt, hanem Habsburg?

Válaszát köszönöm!
Puszta

Per Spegulo írta...

Csatlakoznék én is: a király - úgy is mint intézmény és úgy is mint szubjektum - egy metafizikai, transzcendens közvetítő.
Ez a lényege. Amely nélkül a király nem király, csak köztársasági elnök vagy a Konvent elnöke, esetleg Robespierre-je.

Bár alább kifejti Pusztai uram, de talán helyesebb lenne ezt a mondatot: "ő nem magyar, német vagy cseh volt, hanem Habsburg" így megfogalmazni: "ő nem magyar, német vagy cseh volt, hanem király" (aki egyébként a Habsburg dinasztia tagja).

A király intézménye az európai jogfejlődésben - amely közismerten és letagadhatatlanul a Biblia szellemiségén alapuló intézmény - legközelebb a bibliai prófétákhoz áll. Nézzen utána, s megérti, mire gondolok.
[Azt meg már meg sem jegyzem, hogy őnagyképűsége "a nép", a "népfelség", a "népuralom" sem látott még soha olyat - hitelesen - hogy valakit "demokratikus" úton, adott pillanatban történt szavazósdival prófétává "választottak" volna.
Egyébiránt ezért napjaink legnagyobb demagógjai azok, akik ma "demokratikusnak" nevezi8k magukat - hiszen egy tartalom nélküli és végletekig korrumpálódott fogalmat alkalmaznak magukra. Olyan is az eredmény, mint a fogalom: zavaros.]

Per Spegulo írta...

S még valami a "nemzeti" király fogalomhoz.

- Ha azt értenénk "nemzeti" királyon, hogy "jellemzően" melyik országban uralkodik. De pl. "angol" király(nö)-e II. Erzsébet? "Spanyol"-e Bourbon János Károly? Talán annyira, mint amennyire belga II. Albert, vagy amennyire II. Albert nagyherceg monacói. De a "belga" talán közérthetőbb hasonlat, már csak a valójában nem is létező "belga nép" miatt is.

- Sokan, amikor "nemzeti" királyt emlegetnek, valójában nem "nemzeti" királyt emlegetnek. Ugyanis meglátásom szerint nem állítanak, hanem tagadnak valamit. Nem tézis, hanem antitézis. Ezzel a jelzővel szokták elrejteni április 14-e és október 31-e gyermekei a ma már nem annyira divatos Habsburg-ellenességüket.
Miután kiderült, hogy mindaz a hiba, amit a királyság nyakába kívántak varrni a republikánusok, sokszorosan és halmozottan el lett azóta általuk követve, s éppen a respublikáról mondható el, hogy nem ismer "sem Istent, sem embert".
Azaz a "nemzeti király" hívei valamiféle meg nem határozott (határozható) őshonos, talajgyökeres, echte magyar családot emlegetnek (miközben a republikánusok legradikálisabbjai uralmuk során majdenem tökéletesen kiirtották a magyar arisztokráciát is - és az igazi magyar arisztokrata meg sem engedné, hogy családja neve ilyen bulvár-ízű hőzöngéssel akár csak érintőlegesen is kapcsoltba legyen hozható).

És ekkor jönnek a Duna jege, mint jogalap hívei, akik trónra kívánnak emelni bizonyos ma nagy tekintélynek örvendő hazafiakat.
Ez mind rendben is lenne így, ha:
- ha "a" népnek, mármint a népfelséges népnek (amely legitimen megválasztotta egyébként pl. Horn Gyulát... hatalmas többséggel) lenne ilyen joga,
- s ha az erre valóban hivatott intézmény egyáltalán jogszerűen összehívható lenne...

(A magyarság, a magyar nemzet és a Habsburgok érzelmi kapcsolata, kapcsolatai egyébként megérdemelnének még pár elemzést... és a Regnum! is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, s nem az én szerény lehetőségű kommentárom kell hogy ezt kifejtse... de pl azt megjegyezném még, hogy a némelyek által jövendőbeli "magyar dinasztiának" tekintett egyik Horthy unoka időközben mohamedán lett, a másik pedig buddhista. Ha már ezek sem akadályok, akkor talán Tony Curtis is eredménnyel pályázhatott volna erre a címre. De könyörgöm! ... (Sajnos a "nemzeti király" címre pályázók körében - úgy látom - a mentális defektus mozgatórugói sokkal erősebbek, mint maga a jogalap. De ez a pszichés probléma inkább gyógyszeres kezelés, mint a Szent Korona után kiált.)