Dr. Tóth Zoltán József azon emberek közé tartozik, akik közjogi érvek és komoly tanulmányok után jutottak el oda világunkban, hogy "a teljes jogfolytonossághoz szükséges a Szent Koronával koronázott király, a királyságban". Korábban Molnár Tamás műveiből egy egészen remek kötetet kompilált, közösen a professzorral pedig a Szentkorona-tanról egy kötetet jegyzett, más szerzőkkel együtt. Igazán azonban akkor szurkoltunk neki, amikor államtitkár lett a HM-ben. Sajnos nem tartott sokáig ez az állapot, nem volt sokáig Magyarországnak (akkor még a Magyar Köztársaságnak, még konkrétabb) jól felkészült monarchista helyettes államtitkára! Hendével elvi ellentétei voltak és lehet, hogy túl kemény volt a Zrínyi Kommunikációs Kft. hírhedt mutyijaival szemben (gagyi rockopera Rákócziról, szoborpark a családi kertben közpénzből és a többi). Tóth Zoltán József ment, mi sóhajtottunk, de a munkássága ott folytatódik, ahol abbahagyta. Korábban remek Szentkorona-tan tanulmányokat írt (Az Eckhart vita időszerűsége) és most is egyetlen laza esszében is hitet tesz a mellett, hogy szakítani kell a illegitimitás örökségével.
Csakhogy.
Elérkezünk az esszé végéhez és megint egy kicsit összeszorul a szívünk: " Végezetül egy fontos kérdésre kell válaszolni. A Szent Korona-tan alkalmazható-e köztársasági rendben, vagy csak a királyság államformájában? A leírtak alapján talán egyértelmű, hogy nemcsak a királyság rendjének az alapja lehet. A megszállás idején bevezetett köztársasági rend 1946-os alaptörvénye is hivatkozik a Szent Korona-tanra mint saját előzményére, mert a demokratikus köztársasági rendet annak örökösének és beteljesítőjének tartotta. " . És akkor most is sóhajtunk, de máshogyan. Miért állunk meg mindig itt? Miért nem megyünk tovább? Kinek kell még megfelelnünk?
A mostani alaptörvényt senki sem tekinti véglegesnek. A bal újabb köztársaságot akar, a jobb egy másikat, konkrétabbat, államformában nem nyilatkozik sajnos. Ha a jogfolytonosság talaján állunk, akkor nem lehet más a célunk, mint az, hogy jó irányban változzon ez az egész itt, és semmiképpen se maradjon így sokáig.
Ebben az óvatosság nem jó eszköz. A pontosság azonban igen.
Következetlenség 1946-ra pozitívan hivatkozni, mint amelynek a Szentkorona-tanhoz bármilyen köze is volt. Ugyanúgy volt, ahogyan a szentkoronás címerhez is volt; ameddig - politikai következetlenségből - meg nem állapította, hogy az ún. "kossuth címer" legyen az első magyar köztársaság címere, ne a koronás. Szóval ideig-óráig maradt a koronás, de nem merte senki sem használni! Egy megszállt országban semmilyen szinten nem tud érvényesülni a Szentkorona-tan elve. Megszállás helyett szuverenitás kell. Óvatosság csak fokozza a fogalmi káoszt jelenleg. Ahol a fogalmak pedig nem jelentik eredeti értelmüket, ott nem lesz szabadság és nem lesz szuverén nemzet.
1 megjegyzés:
Ha 1944. márciusában Magyarország idegen megszállás alá került - mert az alá került -, akkor az 1945-46. évi törvények legitimitása is igen csak erőltetett jogalap. A bolseviki direkt, fegyveres és sunyi megszállás idején történt jogalkotás szintén idegen megszállás alatt történtek is kizárják a szuverenitást, még akkor is, ha annak valamiféle látszata fennmarad.
Tény, hogy nem soroztak be minket az úgynevezett szovjet szocialista köztársaságok szövetségébe, de - ma már talán nem kell bizonyítani - hogy 1989-ig "korlátozott szuverenitásunk" volt (már hogy ilyen eufemizmust használjunk). Ugyanis a "korlátozott" szuverenitás lényegét tekintve a szuverenitás hiánya. Korlátozott szuverenitás tehát fogalmilag lehetetlen, mint ahogy kizárt a "kicsit" terhes fogalma is.
És itt felmerül az EU-tagság korlátozott szuverenitása is azonnal.
A Szent Korona eszme köztársasági alkalmazása pedig olyan, mint a micsurini mezőgazdasági átalakítás - jól hangzik, de értelme semmi. Keresztrejtvénybe esetleg jó megfejtésnek, de a valóságban alkalmazhatatlan.
A köztársaság ugyanis ab ovo - legalábbis - idealista-szkeptikus (ha nem egyenesen ateista, vagy szebben fogalmazva theotoleráns). S mivel a Szent Korona elv egyik lényeges eleme a transzcendencia, ez olyan áthidalhatatlan szakadékot jelent, mint a kommunista pártok belső működését leíró demokratikus centralizmus. Ha demokratikus, akkor nem centralizmus, ha centralizmus, akkor nem demokratikus.
Majd ha egy köztársasági alaktörvény, alapokmány (vagy nevezze bárminek magát - figyelemre méltó, hogy "alkotmánynak" nem meri magát nevezni!) azzal kezdődik, hogy az "Isten, a történelem, és a nemes magyar nemzet előtti felelősségtől áthatva"... stb.
Akkor "átemelhetik" a Szent Korona eszmét... addig ez csak halandzsa vagy jobb esetben politikai marketing.
Szomorú az én szíven, amikor ilyen kiforratlan és egyértelműen tendenciózus, hülyítési célzattal készült gondolatokat olvasok.
mert ez azt jelzi: 1944 óta nem változott semmi - csak mindig más összetételű grémiumok, mindig más ideológiai halandzsára hivatkozva loptak.
Megjegyzés küldése