SZÉP A HALÁL...
[Τεϑνάμεναι γåς καλόν...]
Írta: Türtaiosz.
Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi
bátran, s ott esik el védve hazája rögét.
Ám ki bolyong elhagyva a várost s dús legelőit
koldusként, nem akad még egy olyan nyomorult;
kóborol anyja is és öreg apja, s hordja magával
kisded gyermekeit, megy hites asszonya is,
gyűlöletes lesz, hogyha betér majd bárhova, már nem
bírva viselni a kínt, kárhozatos nyomorát,
megcsúfolja családját, szépségére homályt vet,
szégyene és keserű sorsa kiséri nyomon.
Lám, a bolyongó férfira senkise néz, nem ügyel rá
senki, a tisztelet és irgalom is kerüli,
harcoljunk hát bátran e földért s gyermekeinkért,
haljunk meg, ha hazánk életet is követel.
Ifjak, küzdjetek egymás mellett hát, ne ragadjon
félelem el titeket, szégyen a gyáva futás,
hősi szivet, bátor lelket hordozzon az ifjú,
s harc közben ne legyen kedves az élete sem;
és az elaggott férfiakat, mert lassu a lábuk,
hátra ne hagyjátok, mentve saját magatok.
Mert szégyenletes ám az, hogyha elesve az első
sorban fekszik idős férfi az ifjak előtt,
mindvégig bátor lelkét kilehelve a porban,
állán szürke szakáll, ősz haja leng a fején,
vérrel elöntött ágyékán ott tartja kezét még -
rút s szégyenletes ezt látni, csupasz tetemét;
ifjakat illet a harc javarésze, amíg csak a bájos
ifjúság ragyogó tarka virága övék.
Tiszteli minden férfi a harcost, kedves a nőknek,
míg él, s hős, ha csatán ott esik el, legelől;
két lábát hát jól megvetve maradjon az ember
földjén, ajka fölött összeszorítva fogát.
Kerényi Grácia fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése