2012. febr. 25.

A kommunizmus áldozatainak emléknapjára


Ma van a kommunizmus áldozatainak az emléknapja. A kommunizmus az az ideológia, melynek hit- és emberellenes diktatúrái nem erőszakosan buktak meg, hanem "békés átmenet" útján átalakultak liberális demokráciákká. Ez a tény azért nagyon fontos, mert ez tette lehetővé, hogy hatásukat a mai napig érezni lehet. Emiatt az engedékenység miatt érvényesülnek poszt-kommunista hatások, mentalitás és paradigmák az amúgy is baloldali köztársaságban. Ezen tapasztalatok jelzik, hogy legkésőbb a hatvanas évek óta - főleg itthon - a kommunizmus taktikát váltott és a fizikai megsemmisítés helyett az elme és szellem megmérgezésére törekedett. Ám a mai nap azoké, akiket ez a totális ideológia, politikai vallás testileg roppantott össze.



A szakirodalom szerint a kommunista diktatúrák áldozatainak száma 100-120 millió főre tehető. Ez természetesen a jelenleg is kommunista, szocialista és pártállami országok létezése miatt (Kína, Kuba, Vietnám, Laosz, Észak-Korea, esetleg Fehéroroszország, a 2008-ban megbuktatott monarchia óta Nepál is) tovább növekszik. Ezekre az áldozatokra emlékezünk a mai napon, különösen a koncentrációs táborokban agyonkínzott és fagyott, a munkatáborokban agyondolgoztatott és az embereken végrehajtott kísérletekben elpusztult milliókra, akik egy elmeháborodott, embertelen és istentelen társadalmi kísérlet áldozataivá váltak. 


Külön is emlékezünk az elhurcolt magyarok ezreire, különösen az 1945-1949 közti szalámizás áldozataira, amikor a vörös terror a hungarista és köztársasági-demokrata pusztítás által megágyazott melegágyban, a már szétvert társadalomra "építve" elpusztította az ezeréves magyar államiság utolsó maradványát is. Az emléknap is ebből a korszakból ered és ekkor fejtette ki tevékenységét egészen 1948-as karácsonyi lecsukásáig a harcos-főpap, Tiszteletreméltó Mindszenty József utolsó hercegprímásunk is. 



Az emléknapon ezúttal egy személyről, Szécsi Istvánról külön is szeretnék megemlékezni. Szécsi a POFOSZ XIV. kerületi elnöke, már idősebb úr, aki antikommunizmusa miatt a váci börtönben is ült, valamint az 1956-os eseményekben is részt vett, ahol nagyapámmal együtt küzdött a szabadságért. Jelenleg is aktív, fontos tényfeltáró munkát végez és azon munkálkodik, hogy minél többen, különösen a fiatalok is megismerjék az 1956-os szabadságharc valós történetét. A Gondviselés adjon neki hosszú életet!


Nincsenek megjegyzések: