2008. máj. 26.

MONARCHISTA ELŐADÁSOK PÉCSETT!


Három monarchista előadásra kerül sor Pécsett, 2008. június 10-én 18:00 órai kezdettel a Nagy Lajos Ciszterci Gimnázium nagy előadójában.

Különösen jó érzéssel tölthet el mindenkit, hogy az előadások Pécsett hangzanak el, hiszen korábban e város többször is megerősítette legitimista-monarchista elkötelezettségét (Ugron Ferenc, Molnár Kálmán, stb.). Az előadások, amelyekre sok szeretettel várunk mindenkit ezúttal is, a mellett, hogy egy történeti ívét is akarja szolgáltatni a monarchizmusnak, kifejezetten arra öszpontosít, hogy megmutassa, hogy a Magyar Királyság mellett érvelni, kiállni és azért küzdeni ma is reális, aktuális és valóságos cselekedet lehet.

Aki tudja terjessze, de legfőképpen jöjjön el, hallgassa meg és beszélgessünk, vitatkozzunk!



 
Másrészről köszönjük szépen a többi képet a monarchista szóróanyagok kihelyezéséről. Ide is tesszük sebtiben őket, mindenki okulására és lelkesítésére. Az egyikért egy kicsit ki kell csavarni a fejet, pardon ;)

















2008. máj. 17.

"Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk..."


 
Magyarországon a szocializmus, a kommunizmus és a republikanizmus mindig nagyon szorosan egymást mellett jártak. 1918/19, 1945/46/49 és 1989 is nagyon jó példák erre. Megegyeztek, kiegyeztek, átverték egymást és eltörölték a királyságot. Ilyen közel azonban még soha nem volt magyar republikánus fővezető és ortodox kommunista talán mint most. Sólyom László Vietnamban járt, parolizott ortodox Sztálintól és nagy kínai tanítványától Maotól nem is olyan messze eső vietnami főkommunistákkal. Ez önmagában is szívet és lelket gyönyörködtető esemény. Tavaly még nem fogott kezet egy magyar ex(?) kommunistával, most többel is megtette, valószínűleg mert úgy gondolta, nem árthatnak. Sőt. A nagy pillanatok közül egy Ho Shi Minhes képet választottunk, aki nemcsak kommunista volt, hanem korábban szabadkőműves is, ha jól tudjuk. A fotó igazán remek lett. Emellett örömmel értesültünk, hogy van még olyan ország a világon, ahol a II. Magyar Köztársaság (amely hiába mondják, nem a harmadik) még adni tud gazdaságilag és ami ennél is nagyobb szó, az oktatáspolitikában valamint a klímaváltozás hátrányait is tőlünk ismeri meg egy másik ország. Tőlünk tanulnak, tanulni, emberek! Kevésbé jó, hogy ez egy ortodox kommunista állam.

Sok szerencsét a magánéletben is elnök úr!

2008. máj. 14.

Magyar vagyok és monarchista, mit hallgassak?

Lényegében persze azt, amit akarsz. DE, ha ránk is hallgatsz egy kicsit, akkor mégsem. Nem állítjuk, hogy minden monarchista operákat hallgasson, vagy éppen komolyzenét és választékosan beszélve, nagyokat csettintve ecsetelje a tegnapi előadás nagyszerűségét az Operában. Nem kell. Nem árthat okvetlen, de nem muszáj. Monarchistának lenni, nem azt jelenti, hogy anakronisztikusak vagyunk vagy éppen sznobok, de azt sem, hogy igénytelenek. (Mondjuk ez a veszély a legkevésbé fenyeget e téren azért.) A zenére azonban szükség lehet, ahogyan a könyvekre, meg újságokra, meg mondjuk éppen ilyen blogokra. Szükség van, mert az érdeklődésünket, a meggyöződésünket ébren tartja, persze már amennyiben erre vágyunk a zenével kapcsolatban.

Mi erre vágyunk, mert azt gondoljuk, hogy majdnem minden, ami körbevesz pontosan e meggyöződésünk ellen van. Királyság, dicsőség, becsület, hit - mi ezt szeretnénk, hogy körbevegyen. Így ha éppen nem szentmisén vagyunk, vagy nem éppen kedvelt monarchista ismerősünkkel szapuljuk a republikánus világot, szigorúan nagy korsó sörök mellett, és annak minden összetevőjét, nos akkor sem muszáj lankadunk. Hallgassunk valamit, ami meggyöződésünknek megfelel!


Közülük is hadd említsük meg elsőnek a német Von Thronstahlt, akik kezdetben némi neo-paganista jelleggel is rendelkeztek és némi okkultizmus sem állt tőlük nagyon távol, de idővel ez szerencsésen letisztult és maradt egy erőteljesen monarchista, (sőt birodalmi!) szellemiségét tekintve hagyományhű katolikus-keresztény alapállás, amely szerencsésen szuggesztív zenével is párosul az esetükben. A német zenekar frontembere Josef Klumb kellőképpen kompromisszummentes, a kompozíciók pedig elgondolkodtatóak, akárcsak a a videók is, amelyek legnagyobb részt rajongók művei.

Bővebben róluk itt; www.vonthronstahl. de, illetve bele lehet hallgatni dalokba itt is; www.myspace.com/vonthronstahlfansite



Von Thronstahl - Imperium Internum




Von Thronstahl - Fahnentrager

Persze, ha éppen magyarok vagyunk és azt is szeretnénk, hogy magyarul sulykolják fejünkbe a Pro Deo! Pro Rege! Pro Patria! alapelveit, akkor sem kell csalaktkoznunk. Itt van nekünk a Kriegsfall-U csapat, amelynek számos lemeze jelent meg és külföldön meglehetős népszerűségnek örvendenek a kompozícióik. Igazából azonban magyar keresztény monarchista tudja értékelni e karcos, erős szerzeményeket és azok üzenetét. Mire is várunk még? Itt van alább egy londoni (!) koncertfelvétel, amelyen inkább az elkötelezettség, de nem a hanganyag jön át, arra jobb lesz a myspace oldaluk; www.myspace.com/kriegsfallu illetve a weboldaluk, rendelhető zenei anyagok tömegével; www.kriegsfall-u.hu, mmrecords.kriegsfall-u.hu



"A Sötétség fogadalmát megszegtük / Háborúba indulunk újra / Meg kell nyernünk ezt a csatát! / Utolsókból elsőkké lépünk elő / Aki elbukott elárul újra / Aki elbukott, jutalmul az elbukottak feletti hatalmat kapta/ ... Te melyik oldalon állsz?"

2008. máj. 5.

Marcha de la Corona

Korábban szóltunk arról, hogy a királyság ideáját a lehetőségekhez mérten még talán Spanyolorszgban tartják valamennyire magasan Európában. Tudunk persze minden olyan lehetetlen és tarthatatlan tényezőről, amely a spanyol monarchia, mint keresztény jogállam letörésére irányulnak, és minő véletlen, ezekben a folyamatokban döntő szerepet visznek a baloldali-, és liberális pártok, szervezetek. Ami nem sikerült fegyverrel, sikerül szóval, törvényekkel, tömegkommunikációval.

Spanyolországban a leginkább még mindig azok emelik magasra az erős monarchia zászlaját, akik annak idején fegyverrel kivívták annak a szabadságát; a falangisták, akik a karlistákkal, francoistákkal és más jobbos erőkkel egyesülve véget vetettek a vörös köztársaság rémuralmának. Akik áttörtek, bármennyire is szerették volna annak az ellenkezőjét az elvtársak. Ismert történet ez, nincs különösebben miről beszélni, csak megismételni azt, amit Szolzsenyicin is figyelmeztetőleg említett néhány éve; nemcsak Spanyolország, hanem egész Európa hálás lehet az ellenforradalmároknak, különösen Franconak és Primo de Riveranak, hogy megszabadított egy országot a kommunizmustól. Mi a falangistákban a királyságot megerősítő militáns erőt látjuk elsősorban, akik szerencsére nem lankadnak most sem. Pedig a Caudillo szobrait sorra távolítják el, nem engedik a megemlékezéseket sem, amelyek róla szólnak abban az országban, amelyet ő erősített meg és amelynek visszaadta a királyát. Ez nem átértékelés, hanem mindannak az eltörlése, ami történt. Franco fokozatosan vezette vissza a monarchiát, amikor a rendszer újra megerősödött, nem utolsósorban a II. világháború is lezárult, 1947-ben. (XIII. Alfonz 1941-ben lemondott a címéről.) 1966-ban népszavazást is tartott a királyságról, amelyben a nép a királyság mellett döntött egyértelműen, ezért 1969-ben a Bourbon házból származó Juan Carlost hívta meg a trónra, akinek a hatalmaz is fokozatosan adta át 1975-ig, a haláláig. Jelenleg is I. Juan Carlos a királya Spanyololrszágnak.

A falangisták minden évben megrendezik a "Marcha de la Corona" felvonulásukat, amikor elzarándokolnak Jose Antonio és a Franco közös síremlékéhez, hogy koszorút helyezzenek el itt. Franco és Jose Antonio ugyanazon a napon halt meg, november 20-án. "A kifejezést nem tudom hogyan kellene egészen pontosan magyarra fordítani; "A koronás menet", vagy egyszerűen csak "Koszorús menet" is lehetne, nem pontosan tudom, hogy itt a "corona" sajnos.) a egészen pontosan, hogy hogyan kellene magyarra fordtani; "Szép menetelés ez az erős, keresztény monarchia mellett, a falangista eszmények mellett és egy olyan királyság mellett, amilyet José Antonio Primo de Rivera mindig is szeretett volna a spanyoloknak és amely egyre inkább veszélyben van.



A 2007-es Marcha de la Corona, amely lehet, hogy az utolsó is, mert a baloldali pártok ezek után kieszközölték, hogy ne legyen az emlékműnél több megemlékezés.



Franco utolsó nyilvános szereplése megelehtősen betegen, oldalán a Juan Carlossal az oldalán már.



Végül egy remek kis video a polgárháborúból származó képekekkel, alkalomhoz illő zenével (Von Thronstahl, a Joy Division után szabadon.)