Dr. Tóth Zoltán József azon emberek közé tartozik, akik közjogi érvek és komoly tanulmányok után jutottak el oda világunkban, hogy "a teljes jogfolytonossághoz szükséges a Szent Koronával koronázott király, a királyságban". Korábban Molnár Tamás műveiből egy egészen remek kötetet kompilált, közösen a professzorral pedig a Szentkorona-tanról egy kötetet jegyzett, más szerzőkkel együtt. Igazán azonban akkor szurkoltunk neki, amikor államtitkár lett a HM-ben. Sajnos nem tartott sokáig ez az állapot, nem volt sokáig Magyarországnak (akkor még a Magyar Köztársaságnak, még konkrétabb) jól felkészült monarchista helyettes államtitkára! Hendével elvi ellentétei voltak és lehet, hogy túl kemény volt a Zrínyi Kommunikációs Kft. hírhedt mutyijaival szemben (gagyi rockopera Rákócziról, szoborpark a családi kertben közpénzből és a többi). Tóth Zoltán József ment, mi sóhajtottunk, de a munkássága ott folytatódik, ahol abbahagyta. Korábban remek Szentkorona-tan tanulmányokat írt (Az Eckhart vita időszerűsége) és most is egyetlen laza esszében is hitet tesz a mellett, hogy szakítani kell a illegitimitás örökségével.
Csakhogy.
Elérkezünk az esszé végéhez és megint egy kicsit összeszorul a szívünk: " Végezetül egy fontos kérdésre kell válaszolni. A Szent Korona-tan alkalmazható-e köztársasági rendben, vagy csak a királyság államformájában? A leírtak alapján talán egyértelmű, hogy nemcsak a királyság rendjének az alapja lehet. A megszállás idején bevezetett köztársasági rend 1946-os alaptörvénye is hivatkozik a Szent Korona-tanra mint saját előzményére, mert a demokratikus köztársasági rendet annak örökösének és beteljesítőjének tartotta. " . És akkor most is sóhajtunk, de máshogyan. Miért állunk meg mindig itt? Miért nem megyünk tovább? Kinek kell még megfelelnünk?
A mostani alaptörvényt senki sem tekinti véglegesnek. A bal újabb köztársaságot akar, a jobb egy másikat, konkrétabbat, államformában nem nyilatkozik sajnos. Ha a jogfolytonosság talaján állunk, akkor nem lehet más a célunk, mint az, hogy jó irányban változzon ez az egész itt, és semmiképpen se maradjon így sokáig.
Ebben az óvatosság nem jó eszköz. A pontosság azonban igen.
Következetlenség 1946-ra pozitívan hivatkozni, mint amelynek a Szentkorona-tanhoz bármilyen köze is volt. Ugyanúgy volt, ahogyan a szentkoronás címerhez is volt; ameddig - politikai következetlenségből - meg nem állapította, hogy az ún. "kossuth címer" legyen az első magyar köztársaság címere, ne a koronás. Szóval ideig-óráig maradt a koronás, de nem merte senki sem használni! Egy megszállt országban semmilyen szinten nem tud érvényesülni a Szentkorona-tan elve. Megszállás helyett szuverenitás kell. Óvatosság csak fokozza a fogalmi káoszt jelenleg. Ahol a fogalmak pedig nem jelentik eredeti értelmüket, ott nem lesz szabadság és nem lesz szuverén nemzet.
