Aki egy kicsit is ismeri a magyarországi könyvkiadás és a terjesztés nehézségeit az tudja, hogy vért lehet izzadni egy-egy kiadvánnyal. Én már ezt sokszor megtettem, megteszem most is. Sokszor azonban a nagy erőfeszítésnek semmilyen anyagi haszna sincsen, maximum az, hogy az üzenete eljut oda, ahova kell.E mellett van új írás a Regnum!-on. Somorjai Ádám bencés atya egy újabb hiánypótló anyagot küldött Mindszentyről, amelyet valószínűleg senki sem ismert. Az anyagból kiderül, hogy a hercegprímás a közjogi szerepének teljében nyilatkozott 1960-ban is, a jogfolytonosság talaján állva, azaz a Magyar Királyságot tartva legitim államformának még mindig. Anakronizmus lenne ez a kádári vidám barakkos kommunizmus megerősödésekor vagy konzekvens politikai krédó? Ezen el lehet vitatkozni, de azon nem, hogy azt antikommunizmusáért, a nyilasellenességéért nagyra becsült főpapról miért nem mondják soha el, hogy királyságpárti volt és nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is? Nekünk persze egy okkal több, amiért felnézzünk rá és megtaláljuk benne azt a pontot, ahonnan kiindulhatunk a jelenben is.
A Regnum!-on - szinte közkívánatra - van egy korábbi esszém is, amelyet most újra el lehet olvasni. Kicsit karcos írás, de talán nem vet rám érte senki sem követ.
Aki teheti az pedig látogasson el Tatára, ahol három szívünknek kedves Zitára emlékeznek meg; Szent Zitára, Zita királynéra, illetve Szeleczki Zitára.
Szeretnék köszönetet mondani itt a blogon is a tegnapi előadásért mindazoknak, akik szervezték fáradhatatlanul és végtelenül lelkesen (Uhel Péter, Magvasi Adrián, Guitman Barnabás) és azoknak, akik eljöttek (szerencsére legnagyobb részt történelem és politológus hallgatók, illetve tanárok). Az előadó termet dugig sikerült megtölteni, még pótszékeket is kellett szerezni, sőt a szervezők egy része állt. Egy és negyed órásra sikerült az előadás, és ugyanannyi időt vett igénybe a kérdések megválaszolása, amelyekből szerencsére volt bőven. Volt olyan tanár, aki részletesen kijegyzetelte az előadással kapcsolatos kérdéseit és utána fel is tette őket (igyekeztem megválaszolni őket, s bár nem vettem észre, hogy sikerült meggyőzni őt, de azért az előadás végén ő kért a vásárolt könyvemre dedikációt). A kérdések nagy része nem általánosságban, hanem nagyon is konkrétan vonatkozott a királysággal kapcsolatos témakörre; gazdasági, külpolitikai, belpolitikai forgatókönyvek, közjogi összefüggések esetleges egymásra épülése szerepelt a napirenden.
Nagyon köszönöm mindenkinek ezt a délutánt és remélem lesz folytatás! Azt hiszem az ilyen eseményeket nevezik inspiratív szellemi élménynek.
