Fogalmak. Sokszor elhangzanak ezek a fogalmak külön-külön és egyben is. Mindenki mást ért alatta, máshogy magyarázzák. A szomorú, hogy legalább azoknak, akik konzervatívnak tartják magukat ma - és ezért a jelzőért sajnos minden jöttment versenyez - sem tudják jognak és államnak a helyét, sorrendjét, de főleg nincs fogalmuk a jogállam definíciójáról. Van a jogállamnak egy fogalma és ezt a magyar közjogi hagyományok fényében kell meghatároznunk. Ha nem így tesszük, akkor miért lennének konzervatívok? Miért lenne az a jogállam, hogy mindenkinek mindenhez van joga? Ha mindenkinek mindent szabad, ami a másiknak nem árt (hangzik a klasszikus liberális mantra), nem gondoljuk, hogy túl messzire megyünk? Hogy egy puffer-zóna nélkül, ha az én szabadságom után a másik jogvesztése jön rögtön, senkiföldje nélkül, akarva-akaratlanul is át-át csapunk oda, ahova (már a liberálisok szerint sem) nem kéne?
Szabadság. A jogállam mellett talán a szabadság fogalma az amelyet a legtöbb visszaélés ér. Vannak akik azt hiszik, hogy a szabadság az, amikor mindent szabad, pedig az már rég szabadosság. A szabadság az, amikor van lehetőséged megcselekedni a jót. Ahogy Szent Josemaría Escrivá, Franco tábornok gyóntatója oly helyesen mondta:
"Vannak emberek, akik a szabadságukból barikádot csinálnak: "A szabadságom, a szabadságom!" Ezeknek megvan a szabadságuk: csodálják korlátolt értelmükkel és bálványként bánnak vele, de nem használják. Ez volna a szabadság? [...] Ezeket az embereket - ti is találkoztatok velük, akárcsak én - könnyen elsodorja a gyerekes hiúság, az öntelt képzelődés vagy az érzékiség. [...] "Nem vetem magam alá senkinek", szüntelenül ezt ismételgetik. Valóban senkinek? Az ilyen vágyálombeli szabadságban élőt, aki szeretné elkerülni, hogy magának kelljen felelősségteljesen cselekedni, kantáron rángatják mindenfelé. Ahol nincs istenszeretet, elvész a felelős tettekre képes szabadság minden lehetősége. Akármennyire is másnak látszik, minden kényszerré válik. A határozatlan, habozó ember alakítható anyag, a mindenkori körülményeknek engedelmeskedik. Olyanná gyúrja bármiféle jöttment, amilyen neki tetszik."
Hát ha mindenki így élne a szabadságával...
És rend. Ezen túl mi Hamvas Béla óta tudjuk (de talán előtte is éreztük), hogy "rend az, amikor minden a helyén van". Nos, erre még sokáig kell várni és lehet, hogy el sem jön a mi időnkben. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne erkölcsi kötelességünk harcolni érte. Harcolni, hogy király legyen a várban, miniszterelnök a Sándor-palotában, országhatárunk a Kárpátok bércein és államférfiak az országgyűlésben, vármegyék, jog és állam, rend és szabadság és szubszidiaritás. Nehéz a jó harc és egyébként sokszor a fogalmakkal, szóhasználattal kezdődik. Ott lehet legelőször és legegyértelműbben megfigyelni, hogy valaki tudatosan áll-e a dolgokhoz. Például ha valahol negyven év sötétség után újra a jogot teszik az állam elé, ahogyan az volt régen is. Kezdet. De a többség lustaságából kitűnik.
