Magna Mater Hungarorum.

Ma, a Boldogságos Szűz Mária, napja van, Magyarok Nagyasszonyaként ünnepeljük október 8-án, ami parancsolt ünnep a magyar Egyháznak. Mi magyar monarchisták különösen fontosnak érezzük ezt az ünnepet, Szent István királyunk felajánlása kapcsán is, amely megtartott minket ezer éven át. Ez alkalommal Szász Péter Domonkos írt egy fohászt az oldalra.

Az öt sebből vérző, keresztre feszített hazánk előtt álunk, királyságunk holtan fekszik Égi Édesanyánk, Örökös Királynőnk kezében. Jézus szentséges Szívének ünnepén (1920. június 04.) ötfelé feszítették Hazánkat: Észak, Kelet, Dél, Nyugat… Ám a legfájdalmasabb az ország szívének sebe, melyből kiindult a romlás: „Nem az tesz tisztátalanná, ami bemegy, hanem ami kijön. A szívből származnak a gonosz gondolatok…” Budapestről származott a hazánkat romba döntő liberalizmus és bolsevizmus. Itt tomboltak a köztársaságok, népköztársaságok haláltáncot járva az ezeréves haza fölött. Az istentelen, hazátlan árulás melegágya volt mindig ez a „világvárossá” dölyfösödő nyilvánosház. Mégis szeretem. Itt kell megvívnunk a győzelmet, itt kell újra királyt koronázni!

A megváltás, az irgalom is innét fog kiindulni. Budapest szívében található az a seb, az a titkos barlang, a Mindszenty hercegprímás által országos engesztelő központtá nyilvánított pálos barlang, mely ma ünnepli búcsúját. Búcsúzzunk mi is minden hamisságtól, gonoszságtól, hogy föltámadva Krisztusban újra egész legyen ez a haza – újra legyen most már test is és fej is – király és valódi nemzet is!

Fontoljuk meg katolikus eredetű néphimnuszunk eredeti sorait! Szálljunk magunkba, tartsunk bűnbánatot, engeszteljünk a világért, mert Mária Engesztelő Országa vagyunk!

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk,

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, romlott hazádról,

Ne felejtkezzél meg, szegény magyarokról!