Franco nyomában

Spanyolországban a dekadencia nem szembeötlő elsőre. Városai tele vannak élettel, minden sarkon egy templom, a bevándorlók nem dominálnak, nem uralják le a helyi jelleget (nyilván ez sok helyen már kezd megváltozni). A szomorú az országban inkább az, amit nem látunk. Francisco Franco tábornok halála óta eltelt 47 évben a polgárháborús győztes öröksége teljes mértékben felszámolásra került.

Nem állítom azért, hogy ez a dekonstruálás és a maradványok eltüntetése teljesen láthatatlan lenne, hiszen ez egyre inkább megnyilvánul a mindennapi szférájában is. Ha jobban odafigyelünk, esetleg eljutnak hozzánk a hírek a kommunista kormány egyes emlékezetpolitikai aktusairól és gazdaságpolitikai felfogásáról. Láthatóan a francoi örökség (illetve már sajnos annak maradványainak, lerakódásainak) elengedésének az a következménye, hogy a baloldal, mint veszett kutyafalka, a gyengeséget, illetve még inkább a hiányt kiszagolva, támadásba lendül.

Írta: Uhel Péter.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Nyári lazításnak

Jómagam előtt még ismeretlen volt az alábbi korabeli beszédparódia, ám rendkívül jót mulattam rajta, ötletes és remekül bemutatja a konzervatív monarchista és jobboldali gondolat egy nagy ellenségének, a hungarizmusnak (és minden totális ideológiának) kényszerességét és értelmetlenségét. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

Figyelmeztetés: Közölt cikk és a valódi hungarista ideológia közti esetleges egyezések NEM a véletlen művei.

Testvér!
A dücső VEZÉR ma megjelent 2 évi mártírkodás után a 
                                     hűségmányság házában 

(VI. Andrássy-út 60. Tagdíjbefizetés naponta reggel 8-tól este 10-ig.
Csekklap száma: 9323. Befolyó számla: Wiener Bankver. Saját ház.
[Bérelve a Pesti Izr. Hitközségtől.] Saját könyv- és papírüzlet.
Saját "Eke" szövetkezet. Saját VEZÉR!)

és 2 évi izzadmányság után adott programot!!

IME: 

"Beszédemet mindjárt az elején kezdem: vajjon miért? Kérdezed teljességgel joggal testvérem, akiben dübörögve perdül a célértelem a célhaza szivármányságának akarati görbéjébe! Kötelességemnek tartom kinyilatkozni: Igazam van, mert a Kárpát-Duna Nagy Haza eszmegyakorlata nem engedheti, hogy a vérduzzasztó csöcsrögök a Haza-valóságát továbbra is jogtalanítsák! A haza valóságára emelt fövénybiztos vérbecsmértéktelenítés a legelső célirányosság! Ez nem magánjogi, hanem véralanyi kötelessége a rög célvalóságos birtokosának! És aki ezt tagadja, az a népbéke plutokrata mányményságát segíti elő!

Emlékeztetlek benneteket itt a Hűségmányság Házában: Olcsó maszlag kell a népnek! IME ITT VAGYOK ÉN! ÉN! ÉN! És most le kell borulnom a saját nagyságom előtt, aki már tegnap 6 óra 15 perc 20 másodperckor megmondottam, hogy a pálmafertálymányság addig nem képezheti létalaprögvényünket amíg a búvárnyomtaposás totális felhantálságát ki nem fekélyesítettük!!

Követeljük a megalkuvásnélküli célcsomogást!

Mi, kell, hogy kiálljunk a felhámpöröllyel, de ugyanakkor vigyázunk a valóságosság, a gátérzés és a vérvénási csukaság hármas egységére.

Ez éppen olyan érdeke a paraszti Kárpát-Duna Nagy Haza melegágyisági pirságosságának, mint a felekvény hanságnak a pörhenyzuzma!

ÉN, jól figyelj testvér: ÉN, aki egységesítettem az egységtelenség zenitségét a Kárpát-Duna mentében, ÉN kiáltom a határtalan bátorságossággal: nem és nem! sőt nemség!

Követeljük a céltörténelem igazmányának bávatagságát!

A kormánnyal pedig nincs semmi hidrévségünk! És tovább már nem kushadok a csendesség homályságának céltemetőjében és nem fengetem-tingetem élenységem legjavát rögvérségbentelenségben!

A hatalom valóságosságának birtoklásáért értéktényező maradok és a pörhelyzuzma lepereg daliás homlokomról, mint a borszesz a háztetőről!

Tehát mégegyszer:

Rögvalóság és rögeszme!

Kitartás! Bátorság! 1938 a miénk! 1939: a hatalom átvétele!

és

1940 a Kárpát-Duna Nagy Haza vérrögségének Birtokolása!

Éljek! Éljek! Háromszor is éljek!"

Forrás: Szálasi szabadulása után mondott beszédének paródiája, 1940 (OSZK) [Az új Paksa könyvből begépelve.]

Verebek, méhek és a Bölcs Vezér

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki mindenki másnál okosabb volt. Történt, hogy ez az ember egy hatalmas birodalom élére került, mert mások is ugyanezt gondolták róla, ezért vakon követték. Tanácsait megfogadták, ítéleteit elfogadták, haragjától féltek. Egy napon aztán, amikor ez az okos vezér a szántóföldeken sétált, azt látta, hogy a verebek ezrei lakmároznak a búzakalászokból, mely az ő népének termett. Mennyivel gazdagabb lenne népem, ha nem lennének ezek az átkozott verebek - gondolta. Napokig töprengett, hogyan segíthetne népén, hogyan űzhetné el ezeket a kártevőket birodalmából. Mivel mindenkinél okosabb volt, úgy döntött kiküldi népét a szántóföldekre, rétekre, erdőkbe, dombok, hegyek közé, folyó és patakpartokra. Kezükbe dobot, sípot és rossz fazekat ad, hogy azt addig üssék, míg az összes madár holtan le nem potyog az égből. Napokon, heteken keresztül tartott a zenebona, nem maradt madár az égen, tetemeik elborították az országot. A termést nem fosztogatták többé. Örült a nép és örült a bölcs vezér.

   

Teltek-múltak a napok és az ország minden szegletéből jelentették, hogy egyre több a sáska, cserebogár, és egyéb kártevő rovar. Már nem a madarak, hanem ezek a teremtmények rabolták el a termést a birodalom népétől. Letarolt szántók, gyümölcsösök romjai meredtek az égnek, amerre ezek a fosztogató siserehadak elvonultak. A bölcs vezér gondolkodóba esett. Ha nem lennének ezek az átkozott bogarak, népem gazdagabb lehetne bárkinél e földkerekségen. Napokon át gondolkodott, míg rájött a megoldásra. Gyáraiban vegyszereket kezdtek gyártani, ezeket népe boldogan vitte ki a szántóföldre. Heteken át nem csináltak mást, csak permeteztek, szórták a rovarirtót a földeken. Egy hónap elteltével néma csend borult a birodalomra, a madárcsicsergés után a rovarok zümmögése is megszűnt. Mindenki boldog volt, áldották a vezért a bölcsességéért. Már biztosak voltak benne, hogy elérkezett a földi paradicsom, a jólét, a fejlődés és a gazdagság.

Elmúlt egy év és újra panasztól volt hangos az ország. Meddőek voltak a gyümölcsfák, nem termett a zöldség, elkezdtek fogyni a virágok. - Hogyan lehet ez? - kérdezte a Bölcs Vezér. - Elpusztultak a kártevőkkel együtt a méhek is, nincs már aki beporozza a birodalom virágait, gyümölcsfáit! - hangzott a válasz a főldművesektől. Napokon át gondolkodott a Bölcs Vezér, törte a fejét, hogyan segíthetné népét ki ebből a bajból. Álmatlan éjszakákon át csak gondolkodott, tervezett és mérlegelt. Ha megszüntetjük a permetezést visszajönnet a kártevők, ha visszajönnek a kártevők népem elszegényedik! Nincs más lehetőség a népemnek ezentúl maguknak kell beporozniuk a fákat! - és így is lett. Azóta Kínában minden tavasszal gyűjtik az emberek a virágport, tasakokba adagolják és elszállítják a birodalom legtávolabbi szegletébe. Virágzáskor kirajzik a nép, apró ecsetekkel, melyet virágporba mártanak és kezdetét veszi a beporzás. És ez így megy évről-évre, tavaszról-tavaszra. A madárcsicsergéstől és bogárzúgástól megfosztott országban a földművesek azóta is szegények.

Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi járjon utána vagy nézze meg ezt a filmet!

Nagyhét - kis csend

Boldog új évet!

Monarchista menü szilveszterre:

Dobostorta (amely első kóstolói között 1885-ben ott volt Ferenc József és

Erzsébet királyné is), bécsi rétes, Szent István pezsgő (amelyről már tavaly írtuk is)

 és II. József kedvence, az Unicum (bár abból az eredetit jobban szeretjük).

Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak és monarchistának!

 

(A kép forrása: K.u.K. Austro-Hungarian Monarchy)

És egy kis addendum, a jövő év harcaira készülve:

"A múló évnek öt hónapja óta küzd a monarchia a reá és hű szövetségesére kényszerített háborúban nagyszámú, hatalmas ellenségekkel. Visszapillantván hadseregem és hajóhadam állhatatos kitartására, örömteljes harckészségére és halálmegvető vitézségére, a jövő hadi év kilátásai azon fölemelő bizakodást nyujtják, hogy Magyarország-Ausztria harcos fiai, szárazföldön és tengeren, a legnehezebb megpróbáltatásokat is a haza javára becsülettel fogják viselni.

Fájdalomteljes hálával emlékszem meg azoknak a nagy számáról, akik életüket áldozták a véres küzdőtéren igaz ügyünkért. A legmelegebb elismeréssel üdvözlöm vitéz katonáimat abban a reményben, hogy Isten segítségével az újév győzelemre fogja őket vezetni."

I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya

Magyar republikánus konzervatív, vajon mi?

"Arról én is szívesen olvasnék, hogy milyen az a konzervatív magyar köztársaságpárti.

Károlyi Mihály szobor van az íróasztalán? Tildy Zoltán kép az ebédlőjében? Dedikált Gyűrűk ura a vitrinben? Esetleg egy Schmitt-melegítő a gardróbban valamelyik olimpiáról? Dobi István összes a könyvespolcon és krumplileves á la Kádár a vasárnapi ebéd? A (nép)köztársaság kikiáltása után valahogy mindig kommunista diktatúra jött, ezért (is) furcsállom a konzervatív köztársaságpárti kifejezést. "

 Szávoszt-Vass Dániel méltatlanul meg nem örökített lamentálása.

Szinopszizmus és egyetemesség

Egy dolog ami nagyon tetszik a kereszténységben, hogy mindenre kiterjed. A tanítás tele van paradoxonnal (látszólagos ellentmondással). Egyszerre vagyunk a "tartsd oda a másik orcád" és a "Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." vallása. Egyszerre vagyunk Avilai Szent Teréz és Szent Edith Stein valamint Tours-i Szent Márton és IX. Szent Lajos vallása. Egyszerre vagyunk jámbor és harcos. Ez persze nem káoszt jelent, hanem pont annak ellentétjét: szinopszizmust (együttlátást) és egyetemességet. A rosszat jóval viszonozni, viszont amikor kell, akár háborút indítani, megbocsátónak lenni, szeretni az ellenségeinket, de küzdeni, minden áron az Igazságra és a jóra törekedni, védeni szeretteinket, az Egyházat és a hazát. Ha valaki helyesen éli meg hitét, az mindenre választ ad, megmutatja az utat bármely helyzetben. Ha úgy érezzük, hogy nincs válasz, az nem a hit és a tanítás egyetemességén esett csorba, hanem akkor mi nem ismerjük azt megfelelően. Az együttlátást és az egyetemesség megélését (mely az egyetlen helyes út) egy dolog segíti elő: ha mindent Istenhez (az abszolútumhoz) mérünk és ezáltal semmilyen földi, materiális dolgot, gondolatot nem abszolutizálunk, nem hozunk létre ideológiákat, politikai vallásokat.

A konzervativizmus tulajdonképpen ezt próbálja megvalósítani a társadalomban. Nyilván mivel a politika és így a konzervativizmus is teljesen emberi, ez sohasem lesz, nem lehet teljes és tökéletes. Az elnevezés is kicsit reakciós: a fontolva haladó, szkeptikus gondolkodás szülte, a "progresszióra" válaszul jött létre. Értékvédő, amit eddig létrehoztunk és tudjuk, hogy jó, működik, azt ne dobjuk ki, ne rohanjunk annyira, nézzük meg egy másik nézőpontból is és hasonló hozzáállások egyesítése a konzervativizmus. Az irányzathoz, mentalitáshoz sokkal jobban illene az egyetemes vagy normális, esetleg egészséges elnevezés. A konzervatív magatartása szemlélődő, cselekvése inkább reagáló (reakciós) ritkán kezdeményező. És ez rendben is volt a régi rend idején: tulajdonképpen csak reakciósnak, ellenforradalmárnak kellett lenni, a normalitást és a legitim hatalmat védeni, az abnormitás ellen föllépni, ha kellett, mert a forradalom nyert, a rendet helyreállítani.

Ám de mi van ma? A régi rend sehol, a forradalom győzött, a szabadságharc (1956) elbukott, azóta egy konzervatív vonulatnak még csak a látszata sincs meg, ha valami pozitívum történt akkor az az, hogy 1957-es alapokról 1946-os alapokra tértünk vissza. Győzelem ez? Semmiképp, ezt is a pártállammal való együttműködéssel érték el a politikusok. Amit pedig 1989-90-ben létrehoztak az a letargia és közöny országa. Ahogy a nem épp baráti Csoóri Sándor jellemezte a Kádár-korszakot, az szerintem a mai napig tökéletesen leírja ezt a mai köztársaságot is: "[...] kallódók, meghasonlottak, önpusztítók szédelegnek a társadalom minden szegletében. Becsapottak, igazságnak fölesküdött alkoholisták, a szocializmus kikosarazott vőfélyei, koravén bölcsek, legyintők, egykedvű állampolgárok, akik az ország albérlőinek érzik magukat." Mert ez dominál, a közöny és az igénytelenség. Mit csinál itt a konzervatív? Honvéd lesz, hogy az illegitim rendjet védje? Publicista, hogy a kortárs narratívát támogassa? Vagy lesz valóban konzervatív és egy ország röhög rajta?

Mert a rend amit védünk eltűnt körülünk. Nem lehetünk ugyanazok, mint száz éve voltunk. Alkalmazkodnunk kell, de mit jelent ez? Nem lehet a körön kívülre tekinteni? Egy konzervatív bizony egy új, a normalitáson kívül álló helyzeten találja magát és nem könnyű eligazodnia a patologikus állapotok közt. Ám az alkalmazkodást is csak az eszközeinkre érthetjük. A normalitásnak csak a maradványai vannak meg, azokat védenünk is kell természtesen, de a nagyvilágban az abnormalitás uralkodik. Igen ám, de hiszen a konzervatívnak anakronisztikus lenne megmaradni ugyanannak: bármilyen a rend és a hatalom én azt védem a támadásoktól? Ha kommunizmus van kommunista vagyok, ha nemzetiszocializmus náci, ha liberális demokrácia és köztársaság van, akkor köztársaságpárti vagyok? Ám ezt nem lehet, a konzervatívnak, az ellenforradalmárnak stratégiát kell változtatnia, hiszen megváltoztak a körülmények. Mai eszközökkel monarchistának, konzervatívnak lenni, ez a feladat, nem pedig belátásból köztársaságpártinak. Nyilván marginális és nem téma, de nem is tömegmozgalom a cél, hanem, hogy felvillantsuk a reményt ebben a közönyös és igénytelen országban: volt és még lehet is jobb! A feladat tehát adott: nem behódolni a status quo-nak, hanem a régi rendet védeni, annak helyreállításán küzdeni, akkor is, ha az már teljesen eltűnt, természetesen figyelembe véve az azóta eltelt időt. Hiszen pont akkor vagyunk rossz konzervatívok, ha akár teljesen abszurd módon, akár a vox populi-t követve racionalizálva álláspontunkat azt védjük ami van. Akkor is, ha az nem méltó védelemre, ha teljesen ellentétes lenne egy konzervatív állásponttal. Hiszen ez az eszközeink változatlanságát jelentené, úgy, hogy a helyzet, nagyon is változott. És ez anakronizmus.

Képeslap

Kompozíció: Kiss-Kovács Roland (Magyar Királyságért Liga).

Kormányzószelet

Debrecenben a Hatvan utcában egy cukrász a szimbolikus politika egyik legjobb formáját választotta. Horthy Miklós kormányzóról nevezett el egy szelet sütit. Ez eddig csak királynőknek (Mária Terézia), főnemeseknek (Esterházy, Grassalkovich) jutott és most egy köznemes, akiből államfő lett is megkapta a tisztességet. A Horthy-kultusz - mely nem volt minden ízében indokolt és helyes, de kétségtelenül kohéziós elem volt a kormányzóság ideje alatt nemzetnek - egyik elemeként korábban is volt már sütemény elnevezve a kormányzóról, de mostanában ez egy különösen szerencsés húzás. Egy sütire képtelenség haragudni, ahhoz nagyon ostobának kellene lenni. Egy szobrot lehet rongálni, de egy szelet cukrászsüteménnyel mit tenne egy véresszájú polgári demokrata vagy szoci? Dobálózni kezd vele? Vagy felvásárolja minden nap az egész készletet?

Egy sütit ízlelgetni kell. 

A cukrászmester - ha hinni lehet a hírnek - ebben sem volt amatőr, mert a jól ismert 'hatlapos krémest' variálta át. A szívecskék stílusidegen elemek rajta sajnos (talán kettőskereszt-forma nem volt a műhelyben), de az íz mindenkit meggyőzhet. Vagy ha nem akkor keressen magának Károlyi- és Tildy-szeletet, Rákosi-parféval kísérve. Biztos jobban esik majd neki.

Nyári hangulatban

A legenda valóságos lehet

  Szent Erzsébet szobra Egerben, az érseki palota kertjében. 

Fotó: Denk Zsófia Karolina (Magyar Királyságért Liga).

A kormányzó női ruhában

A fenti képen a 15 éves Horthy Miklós látható női ruhában, nőnek öltözve az 1883. évi tengerészakadémiai bálon. A kép önmagában is kuriózum, de igazán elgondolkodtatóvá a megjelenésének körülményei teszik, hiszen 1930. március 2-án jelent meg ebben a formátumban először, a feltétlen revizionista és kormányzóhű Pesti Hírlapban (egyesek elképzelhetőnek tartják, hogy a képet személyesen juttatta el a szerkesztőségbe éppen ezért Horthy kormányzó, aki amúgy átlapozta szinte minden reggel az újságot reggelije közben vagy után). A kormányzóság idején egy ilyen bohókás és a kormányzói prezentációba kevésbé illeszthető képet azonban nem volt kompromittáló megjelentetni az államfőről, éppen ellenkezőleg. 

Karót nyelt pubertáskori nehézségekkel küszködő vagy éppen csak humor- és iróniahiányos kedves monarchistáknak és nagyon komoly baloldaliaknak, demokratáknak egyaránt ajánljuk ezt a kis képecskét, a megfelelő háttérinformációkkal együtt, mintegy meditációs objektumot. A konklúziókat kérjük osszák meg velünk is! 

[Köszönet Thomas Szabó de Szentjób úrnak a segítségért!]

Magyar monarchista facebook profil

 

Köszönet G. B.-nek a képért.

Várjuk, ajánljuk

+++

Hamvazószerda

“Immutémur hábitu, in cinére et cilício, ieiunémus et plorémus ante Dóminum, quia multum miséricors est dimíttere peccáta nostra Deus noster!”


Áldott, kegyelmekben gazdag Nagyböjtöt kívánunk olvasóinknak!

Tiszteli minden férfi a harcost, kedves a nőknek

SZÉP A HALÁL...

[Τεϑνάμεναι γåς καλόν...]

Írta: Türtaiosz.

 
Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi
bátran, s ott esik el védve hazája rögét.
Ám ki bolyong elhagyva a várost s dús legelőit
koldusként, nem akad még egy olyan nyomorult;
kóborol anyja is és öreg apja, s hordja magával
kisded gyermekeit, megy hites asszonya is,
gyűlöletes lesz, hogyha betér majd bárhova, már nem
bírva viselni a kínt, kárhozatos nyomorát,
megcsúfolja családját, szépségére homályt vet,
szégyene és keserű sorsa kiséri nyomon.
Lám, a bolyongó férfira senkise néz, nem ügyel rá
senki, a tisztelet és irgalom is kerüli,
harcoljunk hát bátran e földért s gyermekeinkért,
haljunk meg, ha hazánk életet is követel.
Ifjak, küzdjetek egymás mellett hát, ne ragadjon
félelem el titeket, szégyen a gyáva futás,
hősi szivet, bátor lelket hordozzon az ifjú,
s harc közben ne legyen kedves az élete sem;
és az elaggott férfiakat, mert lassu a lábuk,
hátra ne hagyjátok, mentve saját magatok.
Mert szégyenletes ám az, hogyha elesve az első
sorban fekszik idős férfi az ifjak előtt,
mindvégig bátor lelkét kilehelve a porban,
állán szürke szakáll, ősz haja leng a fején,
vérrel elöntött ágyékán ott tartja kezét még -
rút s szégyenletes ezt látni, csupasz tetemét;
ifjakat illet a harc javarésze, amíg csak a bájos
ifjúság ragyogó tarka virága övék.
Tiszteli minden férfi a harcost, kedves a nőknek,
míg él, s hős, ha csatán ott esik el, legelől;
két lábát hát jól megvetve maradjon az ember
földjén, ajka fölött összeszorítva fogát.

Kerényi Grácia fordítása

Praktikus és egészséges

Egy magyar monarchista biciklije valahol Budapesten.

[Fotó: Gaál Bertalan.]

Jog és állam

Fogalmak. Sokszor elhangzanak ezek a fogalmak külön-külön és egyben is. Mindenki mást ért alatta, máshogy magyarázzák. A szomorú, hogy legalább azoknak, akik konzervatívnak tartják magukat ma - és ezért a jelzőért sajnos minden jöttment versenyez - sem tudják jognak és államnak a helyét, sorrendjét, de főleg nincs fogalmuk a jogállam definíciójáról. Van a jogállamnak egy fogalma és ezt a magyar közjogi hagyományok fényében kell meghatároznunk. Ha nem így tesszük, akkor miért lennének konzervatívok? Miért lenne az a jogállam, hogy mindenkinek mindenhez van joga? Ha mindenkinek mindent szabad, ami a másiknak nem árt (hangzik a klasszikus liberális mantra), nem gondoljuk, hogy túl messzire megyünk? Hogy egy puffer-zóna nélkül, ha az én szabadságom után a másik jogvesztése jön rögtön, senkiföldje nélkül, akarva-akaratlanul is át-át csapunk oda, ahova (már a liberálisok szerint sem) nem kéne?

Szabadság. A jogállam mellett talán a szabadság fogalma az amelyet a legtöbb visszaélés ér. Vannak akik azt hiszik, hogy a szabadság az, amikor mindent szabad, pedig az már rég szabadosság. A szabadság az, amikor van lehetőséged megcselekedni a jót. Ahogy Szent Josemaría Escrivá, Franco tábornok gyóntatója oly helyesen mondta: 

"Vannak emberek, akik a szabadságukból barikádot csinálnak: "A szabadságom, a szabadságom!" Ezeknek megvan a szabadságuk: csodálják korlátolt értelmükkel és bálványként bánnak vele, de nem használják. Ez volna a szabadság? [...] Ezeket az embereket - ti is találkoztatok velük, akárcsak én - könnyen elsodorja a gyerekes hiúság, az öntelt képzelődés vagy az érzékiség. [...] "Nem vetem magam alá senkinek", szüntelenül ezt ismételgetik. Valóban senkinek? Az ilyen vágyálombeli szabadságban élőt, aki szeretné elkerülni, hogy magának kelljen felelősségteljesen cselekedni, kantáron rángatják mindenfelé. Ahol nincs istenszeretet, elvész a felelős tettekre képes szabadság minden lehetősége. Akármennyire is másnak látszik, minden kényszerré válik. A határozatlan, habozó ember alakítható anyag, a mindenkori körülményeknek engedelmeskedik. Olyanná gyúrja bármiféle jöttment, amilyen neki tetszik." 

Hát ha mindenki így élne a szabadságával...

És rend. Ezen túl mi Hamvas Béla óta tudjuk (de talán előtte is éreztük), hogy "rend az, amikor minden a helyén van". Nos, erre még sokáig kell várni és lehet, hogy el sem jön a mi időnkben. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne erkölcsi kötelességünk harcolni érte. Harcolni, hogy király legyen a várban, miniszterelnök a Sándor-palotában, országhatárunk a Kárpátok bércein és államférfiak az országgyűlésben, vármegyék, jog és állam, rend és szabadság és szubszidiaritás. Nehéz a jó harc és egyébként sokszor a fogalmakkal, szóhasználattal kezdődik. Ott lehet legelőször és legegyértelműbben megfigyelni, hogy valaki tudatosan áll-e a dolgokhoz. Például ha valahol negyven év sötétség után újra a jogot teszik az állam elé, ahogyan az volt régen is. Kezdet. De a többség lustaságából kitűnik.

Csak egy kérdés reménytelibb nevek kapcsán

Széll Kálmán terv a pénzügyi stabilitásért, az adósságterv elhárításáért. Magyary Zoltán program az új közigazgatásért. Darányi Ignác terv a mezőgazdaságért. Remek. Ígéretes nevek.

Nem lehetne egy ifj. Andrássy Gyula terv a közjogi reformért is? Akkor mindenki hátradőlhetne már végre és meglenne, amire 1944 óta várunk; jogfolytonosság.

Téli áhitat

Fotó: Babarczi Réka.