Mit csinál manapság egy magyar maszon, aki Jászi Oszkárt tartja maga számára követendő példának? Ugyanazt, amit mindenki, amit mi is; blogol. Blogol az egész világ, ezért a maszonok is blogolnak, nem akarnak kimaradni a jóbol. Kicsit neopganaista filinggel bíró szalonparti Degen (Tonket kicsukva, NOL beengedve) és a páholymunka megvitatása a kibertérben, nem is titkosított kommentekkel. Ez már maga a szabadság, amelyben persze politika-, és vallásmentesen értekeznek kedvenc maszonjaink valamint a HVG és a Critical Mass, egyik kedvenc garfikusának a könyvét is árusítják. Nincsen itt semmi rejtély, semmi titok. Ez kérem ilyen napközis titkos társaság, uzsonna után összejönnek, ücsörögnek, beszélgetnek, kalapácsot, meg követ emelgetnek, leporolják a pogácsa maradékát a tallárról és hazamennek. Másnap munka, vagy iskola van, korán kell felkelni. Mivel nem tud mindenki eljönni, kinyomják a blogra, olvasgassák el, aztán majd kommentbe lehet felterjeszteni (és tényleg!) a páholytémát. Csak korszerűen, csak kiszámíthatóan, csak korrekten. Így szépen.Olyan amatőrnek tűnik mindig a magyar maszonéria, amikor a felszínre kerül nekem. Olyan keresetlen és színvonaltalannak leginkább. Olyan megpihentnek, olyan meghaladottnak tűnnek. Kapaszkodnak. Már várom a maszonpártoló jelvényeket, a maszonszülinapi zsúrt a Mekiben, vagy egyszerűen csak maszonos bézból sapikat, amelyeken Kossuth, Jászi, Kosztolányi vagy egyszerűen csak a "G" betű virít egy pentagrammában, esetleg a körzős hatágú csillagban. A köztünk élő maszonok egyszerű emberek, haladnak azzal a korral, amely ezernyi jelüket hordozza magán. Nincsen titok, nincsen rejtély, csak tiszta jó szándék. Amivel a Pokolba vezető út is ki van kövezve.
