Nézd az ártatlant ! ...

1975. május 6-án tért meg a Teremtőhöz Magyarország utolsó hercegprímása, a Magyar Királyság ezeddig utolsó alkotmányos képviselője. Koncepciós per után az ítéletet (életfogytig tartó börtön) az I. Magyar Köztársaság mondta ki rá 1949 februárjában. Ügyében a II. Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. A rehabilitálási eljárást hivatalosan azonban csak idén, 2012-ben zárták le.

[Kompozíció: Nagy Csaba, Regnum! Csoport]

Egy keresztény mártír a vadállatok között - Slachta Margit felszólalása a nemzetgyűlésben, a királyság védelmében, 1946. január 31.

Az egyetlen férfi a parlamentben. Slachta Margit nevéhez nem véletlenül ragadt ez a kifejezés. Keresztény mártírokhoz hasonló az a bátorság, ahogy a magyar nemzetgyűlés Colosseumában a kommunista és szociáldemokrata vadállatok gyűrűjében egyes-egyedül szózatot intéz az Igazságról a hüvelykujját előre lefordító hallgatóságának. Annak a hallgatóságnak, amely vak és nem látja még, hogy a küzdőtérrőtérről elszabadult fenevadak hamarosan őket is felfalják.

Egy demokrata nem fél! - hangzik a közhely, de aki ebben a szituációban bátor demokratákat keres, nem fog  találni senkit. Közönséges közbekiabálások jelzik, hogy ez már új világ, a kisstílűség, a tiszteletlenség, műveletlenség, sőt a bunkóság kora köszönt be. És mégis,  a monarchista nem fél, nem hátrál, mert tudja, hogy igaza van. Tudja, hogy a köztársaság a proletárdiktatúra előszobája. Tudja és látja, hiszen az ostoba, érveit fel nem fogó képviselőtársainak 40%-a még alapfokú iskoláit sem fejezte be. Érvei leperegnek a szovjet államplogárokról, de ez a törékeny, katolikus asszony helytállása révén örökre beleírta magát a Magyar Királyság hőseinek könyvébe.

Ez a nap a törvénytelenségben, ostobaságban és közönségességben fogant I. magyar köztársaság születésének pillanta. A nemzetgyűlés ordenáré stílusa baljós előszele mindannak, ami ezután következett. Emlékezzünk meg tehát felszólalásáról, mely után másnap kihunyt a Magyar Királyság lángja és sötétségbe borult Magyarország.

A teljes felszólalás itt található. 

Halottak napjára

Hová tűnt a Magyar Királyság?

Írta: Uhel Péter.

A legújabb Rubiconban(mely egyébként a szabadkőművesekről szól) megjelent egy érdekes cikk Szerencsés Károly történész tollából. A cikk a 'Hová tűnt a demokrácia? - Magyarország gleichschaltolása 1945-1949.' címet viseli. Bár ebben a - már a Monarchista Gondolatok által is többször tárgyalt - korszakban a demokrácia elvesztését vizsgálja leginkább a szerző, azért akad egy számunkra is érdekes bekezdés:

"A magyar államiságot a Kárpát-medencében ezer éven át a Magyar Királyság testesítette meg. (Akkor is, ha voltak időszakok, amikor a magyar államisághoz több köze volt az Erdélyi Fejedelemségnek, mint a Habsburg-kézre jutott Magyar Királyságnak.) A királysággal egybeforrt a nemzeti elhivatottságérzése is, amelyet a Szent Korona testesített meg.

A Szent István-i és a nemzeti értékek megtestesülése a Szent Koronában és a királyság államformájában erősítették egymást. Ezek az értékek 1945-ben veszélyesek és ellenszenvesek voltak a győztes szövetségesek és szomszédaink számára. Ezért, hogy e muníciótól megfosszák a magyarságot, a magyar államot és a nemzeti szellemű politikai erőket, felvetették a királyság államformájának megszüntetését. (A Szent Korona nem volt jelen az országban, s 1978-ig távol is maradt.) A váltás lehetett volna természetes és megalapozott lépés a modern demokrácia irányába - főképp, hogy királyt már 1918/22 óta nem sikerült felmutatni -, de ez nem sikerült. Az államformaváltás ugyanis nem demokratikus úton ment végbe (mint Olaszországban), hanem a nép feje feletti döntéssel. (Nem népszavazással, hanem parlamenti döntéssel.) Ráadásul a (magyar) királysághoz a baloldali propagandagépezetnek sikerült hozzátapasztania minden negatív jelzőt (a feudálistól az elnyomón keresztül a reakciósig), megsértve ezzel múltunkat, identitásunkat, nemzeti érzésünket. Az "ezer éves elnyomást" a szomszéd országokban a magyarüldözés jogalapjáig fejlesztették. Ekkor épült ki tulajdonképpen az a csapda, amelyből azóta sem tudott kikeveredni sok honfitársunk: a köztársaság modern, demokratikus, a királyság elavult, reakciós. A köztársaság internacionalista/kozmopolita, a királyság nemzeti/nacionalista. Az előbbi a baloldal, utóbbi a jobboldal. Idővel elhalványult, majd levált az államforma kérdése, és maradt a nemzethez való viszony.



A baloldal számára - szélsőségig vezetve - a nemzet olyan anakronizmus, mint a Szent István-i királyság feltámasztása. A jobboldal számára a nemzeti elkötelezettség akár a Szent István-i birodalom helyreállításának igényéig is elvezethet. A köztársaság mely így létrejött 1946. február 1-jén, gyenge alapokon állt, s nem lehet véletlen, hogy három és fél év után ki is múlt. Gleichschaltolták ezt is, létrejött a népköztársaság. Erős, nemzeti és demokratikus alapokra épített köztársaság nélkül demokráciát működtetni nem lehetett. Köztársaságot létrehozni csak a köz akaratával és részvételével érdemes. Már az első mozzanatának is az erkölcsre kell épülnie, ahogy Petőfi írta: "A respublikának nem az a fő jelszava, hogy 'le a királyokkal' , hanem a 'tiszta erkölcs' ."

Hát eléggé vegyesfelvágott.

Bár sok egyértelműen igaz megállapítást is tesz a királyság intézményéről, és kiemeli 1946. irrealitását, azért a cikk gondoskodik arról, hogy a hangsúly itt ne a királyság elpusztításán, hanem a köztársaság erősítésének, feljesztésének fontosságán legyen. Mindenesetre legalább szóba került, ha már az 1945-49-ig terjedő időszakról szólunk ugye. Még reménykedhetnénk is, de az, hogy Petőfit idéz a bekezdés végén, egyértelművé teszi, hogy a szerző működőképesnek tartana egy magyarországi köztársaságot.

Amit viszont egyértelműen leír a cikk, az az, hogy - bár a szerző szerint lehet egy köztársaság működőképes - ez a magyar köztársaság, amelyet 1946. február 1-jén kikiáltottak teljes mértékben életképtelen volt. Ezzel meg is érkeztünk ahhoz, amit a (mai) magyar monarchisták (többek között) vallanak; nincs olyan köztársasági hagyomány, amit föl lehetne vállalni. Ez áll az 1946-os köztársaságra is, melyet a megszálló seregek árnyékában kiáltottak ki. Most arról ne is beszéljünk, hogy bár a szerző azt írja, hogy ez a köztársaság "három és fél év után ki is múlt", ez a köztársaság csupán átalakult népköztársasággá, ugyanis közjogilag két fajta államforma létezik: monarchia és köztársaság. Az, hogy egy monarchia élén császár, király, herceg, sah, szultán vagy emír áll pont ugyanúgy lényegtelen (közjogilag) mint az, hogy a köztársaság elé milyen jelzőt biggyesztenek (nép, tanács, szocialista stb.).



Ezen gondolatot továbbgondolva viszont könnyen beláthatjuk, hogy az 1989-90-es folyamatok is teljes mértékben illegitimek voltak, pont ugyanúgy, ahogy ez a mostani köztársaság is az. A szovjet csapatok még pont ugyanúgy itt voltak, mint 1946-ban, a volt moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot és pont ugyanúgy nem 'legitimálták' népszavazással (ez ugyebár csak nekik lett volna legitimáció), és semmilyen más módon. Nem is történt azóta semmi előrelépés, meg vagyunk rekedve ebben a köztársaságban.

Ám soha ne feledjük, hogy mindig a hajnal előtt a legsötétebb az éj.

64 éve történt - Szakasits Árpád Parlament előtti ünnepi beszéde a köztársaság kikiáltása alkalmából.

Szakasits Árpád elvtárs beszéde a Parlament előtt 1946. február 1-én.

(d. n. PIL 283. f. 34./22. ő. e. 27-28. lap.)

Megszületett a harmadik magyar köztársaság! Az elsőt a nemzeti kétségbeesés, a jogosan föllobbanó, nemes harag szülte - a szabadságharc orkánja közben. -

A mások: vérözönből emelkedett ki, de csodálatos tisztaság sugárzott róla. A fölszabadult milliók lelkes ujjongása kísérte megszületését, amely egyértelmű volt nemzeti függetlenségünk visszaszerzésével és a négyszáz esztendős habsburgi szolgaság bilincseinek széttörésével.

Romokon, omladékokon született meg a harmadik magyar köztársaság, de bölcsője körül az egységbe forrott nemzet és a szabad s egyakaratú magyar nép gyűlt össze, hogy őrizze, megvédje, vérével és verejtékével táplálja s megtartsa mindörökre.

A magyar történelem nagy fordulójához érkeztünk. A nép kezébe vette sorsának intézését s mi hisszük, hogy a dolgozó magyar nép új Magyarországot épít a romba dőlt helyébe: szabad nép, szabad hazáját. Nem szavakkal, tettekkel építi. Úgy mint eddig! A fiatal magyar demokrácia három nagy cselekedetet vitt végbe eddig. A földreform volt az egyik s ezzel minden időkre végzett a magyar feudalizmussal. A választójogi törvény megalkotása és nemzetgyűlés megválasztása volt a második s most végezte el a harmadikat: a nép nevében s annak akaratából törvénybe iktatta a magyar köztársaságot. Egy esztendő alatt kifosztottan, szegénységben, romok között íme: három hatalmas tárgya és jele a magyar nép csodálatos erejének és életakaratának.

Ki merészelne ezzel az akarattal szembeszállni? Ki merészelné visszadisputálni a földreformot? A föld azok kezén marad, akik megkapták. A nagybirtokosok soha többé hatalommá nem lehetnek itt ezen a földön.

Ki merészelhetné megtámadni a magyar demokráciát kifejező nemzetgyűlést?

A nép megvédi foggal és körömmel is a demokrácia intézményeit. Ki merhetne kezet emelni a magyar köztársaságra?

Testével védi ezt a nép, munkások, parasztok, szabad, tanult fők széttéphetetlen sánca veszi körül s jaj annak, aki kezet emel rája! Megteremtettük a köztársaságot és erre az alapra építünk most már boldog és szabad magyar életet. A nép, amely századokon át oly sokat szenvedett, a szolgaságnak oly súlyos bilincseit hordozta és oly sokáig élt sötétségben, most elindul a szabadság és demokrácia napfényes útján s Európa bámulni fog, mire képes ez a maroknyi magyarság, ha szabadságban élhet s kifejtheti a maga hasznára és boldogulására erőit s képességeit. Lesz élet ezen a földön, nagyra nő a magyar s a dicsőség fényében áll majd a magyar köztársaság:

Éljen a szabad magyar nemzet!

Éljen a dolgozók harcos és építő egysége!

Éljen Tildy Zoltán, a harmadik magyar köztársaság első elnöke!

[Megjegyzések: Azt gondolom, hogy a szöveg magáért beszél, azonban gonosz módon kiemeltem a legfontosabb hangsúlyokat dőlt betűvel. Emlékeztetőül; 1. az ország megszállás alatt volt egy éve; 2. 1946-ban az első magyar köztársaságot kiáltották ki, mert 1918-ban népköztársaság volt, 1919-ben pedig tanácsköztársaság (Szakasits vagy mind a kettőt egyszerűen csak köztársaságnak veszi, vagy 1849-et veszi annak és 1919-et nem, ki tudja?); 3., a "négyszáz éves habsburgi elnyomás" itt csúcsosodik ki a szélsőbaloldali retorika egyik gyöngyszemeként, nem árt ezt megjegyezni, hogyha "jobboldalinak" hívott emberektől halljuk ugyanezt vissza.]