Békés Márton, akit korábban ismertünk már a blogon, illetve a Regnum!-on megjelent írásaiból is, egy kisebb támadást intézett a Konzervatóriumon, amelyről hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most mi is valójában; önvallomás, önreklám, tisztázás, támadás ellenem, támadás a magyar monarchizmus ellen, kamaszkori frusztrációs kompenzáció vagy csak szerepléskényszer. A poszt azonban sok olyan valótlanáságot és csúsztatást tartalmazott, amelyekről nem lett volna túl jó, ha bárkiben is releváns információként maradtak volna meg, ezért válaszoltam rá. A magam részéről az ügyet lezártam, a konzekvenciákat leszűrtem. A Békés Márton által említett "kétfelé vált a monarchizmus" hipotézis valamiképpen igaz, ahogyan mindig is az volt; vannak akik monarchisták és vannak, akik csak annak mondják magukat. Azzal, ami létezik, nehéz vitatkozni. Én személyesen azt remélem, hogy Márton idővel őszintén sajnálni és bánni fogja amit és ahogyan tett és az idő meghozza neki a férfiúi egyenességet és a felnőtt érettséget is, amelyeknek most bőven híján van, meglehet ezt eddig jól titkolta a publikációi nagyobb részében, előttem is. Talán nem én vagyok az egyetlen főszerkesztő, aki ebből tanulni tud.Végül szeretném megköszönni Panyi Szabolcsnak, a Konzervatórium főszerkesztőjének a gyors és korrekt intézkedését, amellyel lehetővé tette, hogy a viszontválaszom hamar megjelenjen, úgy, ahogyan a sajtóetika hazai szabályai azt előírják. Sajnos azonban a nemzeti radikalizmussal szemben működött a kettős mérce már, a cikkben személyesen érintett, etikátlanul és pontatlanul idézett Turner Gábornak nem biztosítottak - a hazai sajtóetika szabályai szerinti - viszontválaszt a Konzervatóriumon. Ezért az kiegészítő írása az események leírásával, kellőképpen borsosan, a saját blogján jelent meg.
Kommentelni itt is és ott is, meg emitt is lehetséges.
Kommentelni itt is és ott is, meg emitt is lehetséges.
