2014. márc. 9.

Megjelent a Miles Christi évkönyv!


Gyakran éri az a vád a magyar monarchista közösséget, hogy miért nem vonul molinók alatt, miért nem gyűjt aláírást, miért nem rendez politikai performanszokat, mint a többi köztársasági, pártalapon szervezett, gyakran álcivil csoportosulások. Erre röviden annyit reagálnánk, hogy ez nem a mi szintünk, és nem a mi célunk.

Azoknak, akik azt kérdezik tőlünk, hogy mégis mit csinálunk, mivel próbáljuk a monarchista gondolatokat terjeszteni örömmel jelentjük, hogy megjelent a 2013. évi Miles Christi évkönyv! Melyben a blogon, és a Regnum! portálon gyakran publikáló szerzőink írásai is helyet kaptak. A kiadvány erősen limitált példányszámban még megrendelhető és kapható!

Interjú is készült a szerkesztővel, a mandiner.hu honlapon.


A tartalomból:

  • Prof. Dr. Michael Fierdrowicz: Ritualitás és szakralitás
  • Dr. Tóth Tihamér: Az antimodernista eskü és a tudomány szabadsága
  • Érszegi Márk Aurél: A római pápa címei és udvartartása
  • Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: A valódi liberalizmus
  • Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: Szabadság vagy egyenlőség: A jelen kihívása
  • Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: A neotomizmus és az autoritás problémája
  • José Antonio Primo de Rivera: A szabadság önmagában nem, csak a rend részeként létezik
  • Mindszenty József hercegprímás országfelajánló imája
  • Gróf Teleki Pál: Az igazi tisztviselő [II. rész]
  • Pánczél Hegedűs János: A legitimitás és legalitás problematikájáról
  • Pető Zoltán: Idejemúlt-e a klasszikus államformatan?
  • Fóris Ákos: Az államfői jogkör és a katolikus egyház (1920-1944)
  • Plinio Correa de Oliveira: Huszonegyedik századi keresztes hadjárat
  • D. Fekete Balázs: Krisztus katonája: IX. Szent Lajos király
  • Galambos István: Egy kommunista szekularizációs kísérlet Magyarországon
  • Guitman Barnabás: Az apokalipszis lovasai Szászországban
  • Szilvay Gergely: Középkor: Nem menő?
  • Heidl György: A szexuáletika mint ütközőpont
  • v. Uhel Péter Ágoston: Az északamerikai katolikus blogszféráról
  • Heidl György: A szólás szabadsága (reflexió)
  • Heidl György: Országfelajánlás (reflexió)
  • Mezei Zsolt: A százéves "Magyar Kultúra" digitalizált változata (recenzió)

A kiadvány megrendelhető: miles.christi@templomosok.hu vagy www.facebook.com/mileschristievkonyv

2014. márc. 4.

Egy modern jakobita

Az élet apró örömeihez tartozik mindig egy-egy olyan felismerés, mikor olyan apróságokba botlik az ember, amiből rájön, hogy egy általa ismert, kedvelt művész hasonlóan gondolkozik, gondolkozott mint saját maga. Ilyenkor gondolatban mindig, átlépve a tér- és idő szabta határokat két ember egymásra néz és egyetértően mosolyogva bólint egyet...

Remélem nem kell bemutatnom Anthony Burgess angol írót, aki a Clockwork Orange című regényével írta be magát a 20. század történelmébe, csak úgy, mint a Kubrick által filmre vitt változata. Mikor először láttam, már akkor sem tudtam nem észrevenni, hogy a mű bizony a szabad akarat kérdéseit boncolgatja, még ha kicsit modernebb, olykor obszcénebb formában is - de az ember akkor is akaratlanul Szent Ágoston munkájára gondol. Nos, Burgess keresztneve John volt, az Anthony nevet a szigorú katolikus családban nevelkedett író bérmálkozásakor vette fel, amely egyben írói neve is lett...


Az '60-as és 70'-es években Burgess önkéntes száműzetésbe vonult, az 1964-ben hatalomra jutott baloldali, Munkáspárti Wilson-kormány által bevezetett, magas jövedelmű lakosokat sújtó extrém, 90%-os adóterhek miatt. A szocializmust egész egyszerűen „nevetségesnek” (ridiculous) tartotta, amit szerinte lehetetlen komolyan venni. Többek között erről is nyilatkozott a New York-i The Paris Review irodalmi lapnak 1973-ban (mielőtt 1970-ben az USÁ-ba ment volna, egy Bedford lakókocsiban élve járta be Európát). A fenti kijelentése után az interjú (amely itt teljes terjedelmében olvasható) érdekes irányt vett, végül Burgess a következő kijelentést tette arra a kérdésre válaszolva, hogy konzervatív-e:

„Úgy gondolom, hogy jakobita vagyok, ami azt jelenti, hogy hagyományosan katolikus vagyok, a Stuart dinasztiát és a Stuart restaurációt támogatom és ellenzek minden változást még akkor is, ha úgy tűnik, hogy majd jobb lesz ezektől. Őszintén hiszem, hogy Amerikának is monarchiának kéne lennie (lehetőleg Stuart uralkodóval), mivel egy alkotmányos monarchiával nem lenne elnökük és az elnök plusz egy korrumpálható elem a kormányzásban. Utálok minden köztársaságot. Úgy gondolom, konzervatív vagyok, bár mivel egy katolikus, jakobita, birodalmi monarcha ideája épp nem kivitelezhető ez inkább egyfajta anarchizmus.”

Szerintem több kommentárt ez nem is igényel...