Egység a sokféleségben

Ismételten kapunk olyan kritikákat olvasóinktól, amelyek a Regnum! Portál egyfajta „szellemi letisztázódását” kérik számon rajtunk, bizonyos itt megjelenő politikai, politológiai, közjogi, filozófiai és vallási álláspontok inkonzisztens voltát hangsúlyozva.

Való igaz hogy a szerkesztőség az utóbbi fél évben némileg átalakult és bővült – így elkerülhetetlenné vált, hogy a minden szerző magával hozza azokat a csak rá jellemző szellemi inspirációkat, nézőpontokat, megközelítéseket, amelyek eltérő aspektusból világíthatnak rá ugyanarra a problémára – az eltérő megfogalmazás, a különböző hangsúlyok elkerülhetetlen kiéleződése pedig még az is lehetővé teszi, hogy egy-egy cikk adott esetben táptalajt adjon az inkoherencia és az inkonzisztencia vádjainak.

Mindezzel együtt nem érezzük, hogy ez az elkerülhetetlen divergencia az esetek többségében egy olyan irányba vezetné a portált, amely szétfeszítené az együttműködés kereteit. Vannak ugyanis olyan alapelvek, amelyeket tekintve mindannyian egyetértünk, és amelyek meghaladják a partikuláris nézetkülönbségek eltéréseit. A francia forradalom kitörésekor de Maistre elismerően olvasta Burke Töprengéseit, ettől függetlenül a két szerző sok esetben eltérő szociológiai, kulturális, gazdasági, sőt, vallási nézeteket is vallott.

Ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Regnum! Portál egyfajta ismeretterjesztő funkciót is be kíván tölteni: bemutatunk mindent, amely valamilyen formában kapcsolható a monarchizmushoz, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy teljes mértékben azonosulni tudnánk az összes itt megjelenített állásponttal, sőt akár az egyes szerzők értékelése és viszonyulása között is lehetnek eltérések.

Az egyik legsúlyosabb vád az, hogy mintha a portálon egyfajta „legyen király és azzal minden rendben van” álláspont jelenne meg. Természetesen, csak azért mert egy nemzet vagy egy ország úgymond megtartotta a monarchikus államformáját nem lesz automatikusan példaértékű számunkra, főleg ha ez csak egy teljesen üres keret mindenféle valós társadalmi tartalom nélkül. Valóban, sok esetben ez történik az általunk gyakran hivatkozott nyugat-európai monarchiák esetében is, ezt mi is világosan látjuk - azonban azt sem tévesztjük szem előtt, hogy a semminél még ez is, egy ilyen monarchia is több! E sorok írója személy szerint úgy látja, hogy Nagy-Britannia esetében például még mindig hatalmas presztízsnek örvend a monarchia eszméje – és ezt nem lehet feltétlenül racionálisan megmagyarázni, de egyszerűen más „érzés” ott lenni, mint egy köztársaságban – még akkor is, ha tudjuk, hogy ez már nem „az” a királyság. Tisztában van vele, hogy az úgynevezett brit Konzervatív Párt milyen elfogadhatatlan politikai vonalat vezet, azt is látja, hogy milyen messze van mindez egy konzervatív, katolikus monarchia szellemiségétől. A sors paradox (és szomorú) logikája szerint azonban egy mai jakobitának egyben hannoverinek is kell lennie, ha az alternatíva a köztársaság.

Természetesen mi is jobban szeretnénk egy olyan világban élni ahol másféle értékek a dominánsak, de nem biztos (illetve biztos, hogy nem) hozható vissza az, ami akár csak száz évvel ezelőtt is volt, hogy a „felvilágosodás előtti világról” ne is beszéljünk. Ettől még lehetünk kritikusak a felvilágosodással – és az abból (részben) deriválható doktrínákkal, mint agresszívan szekularista és/vagy egalitárius eszmerendszerekkel szemben – azt sem árt azonban figyelembe venni, hogy a „felvilágosodás” maga is egy meglehetősen diverz szellemi mozgalom volt, amelyet olyan lenne egyetlen közös nevezőre redukálni, mint egyetlen konzervatívnak nevezhető (vagy magát annak nevező) gondolkozót értelmezve kijelenteni: „íme, a konzervativizmus”.

A skót felvilágosodás klasszikusai, mint az egyébként politikai tekintetben meglehetősen konzervatívnak tekinthető Hume vagy Adam Smith (akinek gazdasági elképzeléseivel Burke például egyetértett) egészen mást képviseltek, mint mondjuk Condorcet vagy Voltaire. Bármennyire is szeretnénk, nem lehet ezt a periódust egyszerűen kitörölni az emberiség történetéből: egyszerűen a realitás az, hogy egy olyan világban élünk, amelyet nagyrészt olyan értékek határoznak meg, amelyekkel nem értünk egyet, és ezzel együtt kell tudni élni. Ne tegyünk úgy, mintha lehetséges lenne ma úgy érvelni a királyság mellett, mint mondjuk Robert Filmernek az 1640-es években, vagy akár úgy, mint De Maistre-nek egy hozzánk sokkal közelebb eső periódusban.

Mindettől függetlenül természetesen lehet és kell beszélni a nyugati monarchiák hibáiról, lehet kritizálni a modern világ nagyon sok káros jellegzetességét, de kár olyan fantasztikusan elérhetetlen célokat kitűzni, mint pl. a „felvilágosodás előtti értékrend” totális helyreállítását. Ez utópizmus lenne, ráadásul csak társadalommérnökösködéssel lehetne végrehajtani. Amikor egyes olvasóink azt hangsúlyozzák, hogy nem vagyunk kellően radikálisak, túl sok engedményt teszünk a tágabb értelemben vett modernitásnak bizonyára ilyesmire gondolnak. Nos, – hogy a dolgokat szűkebb hazánk vonatkozásában is megvizsgáljuk – való igaz hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában, amelyre gyakran hivatkozunk pozitív értelemben, valóban voltak olyan liberálisnak nevezhető elemek, amelyekkel a két világháború közötti szélsőjobboldal radikálisan szembehelyezkedett, és amiket megpróbált gyökeresen kiirtani a közéletből. Két okból elfogadhatatlan számunkra, hogy egy ilyen célkitűzéssel azonosuljunk. Elsősorban azért, mert a szélsőjobboldal (ezt a fogalmat most nagyon tág értelemben használjuk, beleértve a Gömbös Gyula fajvédőitől a magyar nemzetiszocialista mozgalmakig terjedő politikai spektrumot) látszólagos „radikális konzervativizmusa” valójában maga is egy fundamentálisan modern jelenséggel, a többek között Hegeltől is eredeztethető etatizmussal kapcsolódott össze, vagyis az antiliberalizmus itt egy nem kevésbé modern – az előbbinél viszont ezerszeresen destruktívabb összetevőt hordozott: a totális állam ígéretét. Nem meglepő tehát, hogy a két világháború közötti időszak vezető magyar legitimistái: Apponyi és Sigray grófok mindig kiálltak a szélsőjobboldallal szemben. A másik ok pedig az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vezető rétegében domináns nemzeti liberalizmust vagy konzervatív liberalizmust (’67-ességet) amelyet a legmagasabb színvonalon Deák, Eötvös, Andrássy, Tisza (és bizonyos módosulásokkal és hangsúlyeltolódásokkal) még Bethlen is képviseltek véletlenül sem szabad összemosni a modern liberalizmus baloldali jelenségével, amely természetesen elfogadhatatlan számunkra.

Anyaportálunk bejegyzései

Három, nemrég publikált bejegyzésre hívnánk fel a nyájas olvasó figyelmét, melyek Regnum! Portálunkon jelentek meg. Az első egy New York Times interjú Horthy kormányzóval 1921-ből, melyben a Legfőbb Hadúr egyértelműen leteszi voksát a monarchia mellett. A második társszerzőm, Szávoszt-Vass Dániel beszámolója az Ottó-emlékülésről, mely szintén igen érdekesre sikeredett.

A harmadik pedig szintén egy érdekes tudósítás gróf Bánffy és gróf Bethlen nyilatkozatairól Boldog IV. Károly királyunk második visszatérési kísérlete után.

Pánczél Hegedűs János írása az örökös király halála utáni helyzetről talán sokunk kérdéseit megválaszolják, kételyeinket eloszlatja.

Jó olvasást kívánunk!

Még szinte friss

Nemrég indult egy új műsor, amely bevallottan monarchista szemléletű a Szent Korona Rádión Trón és Oltár címmel, amelyet Torda Zsolt, Uhel Péter, Fodor Tamás készített. Első adása meghallgatható itt. Anyaportálunkon, a Regnum!-on Ernst Jünger maximái olvashatóak (ez egy sorozat első része, amelyben a konzervatív forradalom egyik leghíresebb alakjának gondolatait közöljük le). Itt pedig egy interjú olvasható a Bar!kádon Pánczél Hegedűs Jánossal az államformaváltás lehetőségeiről. A Magyar Nemzet hétvégi száma után, az online portál is közzétette a királyság alternatíváját összefoglaló írását Pethő Tibornak. Figyelembe ajánljuk mindenkinek a Szent Magyarországért honlapot is, amely egy friss és fiatalos legitimista kezdeményezés, annak minden előnyével és kezdeti esetlegességeivel.

A magyar integritásnak az első vértanúja a király!

Haller István életútja és a detronizáció elleni felszólalása itt olvasható anyaportálunkon, Regnum!-on. A Könyvtárba felkerült Balassa Imre rendhagyó munkája, A magyar királytragédia kötet, amely egyedülálló szemlélete miatt (nemzeti király) mindenképpen fontos olvasmány. A Könyvtárba kerül Timón Ákos nagy hírű munkája is, A Szent Korona és a koronázás közjogi jelentőségéről.

A korona vértanúja

Csernoch János hercegprímás, bíbornok megemlékezése Boldog IV. Károlyról a halála alkalmából olvasható anyaportálunkon a Regnum!-on. Részlet belőle; "Megfigyeltem őt a próbánál és a koronázásnál. Megható volt látni a felelősségértés nehéz súlyának rányomódását fiatal lelkére. Nem a dísz, nem a pompa érdekelte. Hanem a kötelesség, amelyet Isten, a nemzet és az egyház színe előtt vállal. Méltó akart lenni arra, amire kiválasztatott. Őszintén megtartani és beteljesíteni akarta azt, amire esküt és ígéretet tett. S mivel tudta, hogy a koronázásnál nemcsak a szónak, hanem minden tárgyi és cselekvési szimbólumnak értelme van, mindent megtudni és átérteni kívánt. Viselkedése őszintén alázatos, mégis méltóságos volt.". [A képen a hercegprímás esztergomi síremléke látható, amely a Bazilika kriptájában van.]

A Szentkorona-tan csontosodása?

Jó könyvről egyszer kevés szólni. Ezért most másodszor is szólunk, kicsit máshogyan. Anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható Pánczél Hegedűs János észrevételei Kees Teszelszky könyvéről.

Mennyibe kerül a monarchia az angoloknak?

Kevesebbe - egy főre levetítve - mint elsőre talán gondolnánk. Az írás anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható itt.
Aki béna republikánus próbálkozást akar látni a hollandok esetében, az pedig kattintson ide.

Magasra tett léc – Nekrológ Molnár Tamás professzorról

Az írás a Regnum!-on itt olvasható. Az örök világosság fényeskedjék neki!

A korona megment - Amit az uralkodók nyújthatnak a modern demokráciának

A blogon többször előtérbe került már a vita, hogy a királyság és a modern tömegdemokrácia megfér-e egymás mellett. Most a Regnum! leközölt egy friss, mai szempontrendszerek szerinti írást a Boston Globe-tól, Németh Bálint fordításában. Részlet az írásból, amely bővelkedik nemzetközi példákban; "Mostanra az alkotmányos monarchiák legtöbbje úgy tűnik megértette a Nepálhoz hasonló helyek leckéjét. Spanyolországban János Károly, annak ellenére, hogy kivételesen konzervatív neveltetésben részesült, és konzervatív háttérrel is rendelkezik, az ideológiai spektrum valamennyi politikusával képes együttműködni. Nagy-Britanniában még amikor a Munkás, a Konzervatív és a Liberális Párt alkudozik is egymással az új kormányzat megalakításakor, a királynő akkor sem jelenik meg a nyilvánosság előtt, hogy áldásában részesítse a vezetőket, annak ellenére sem ,hogy a Daily Telegraph közlésének megfelelően személy szerint megvetéssel szemléli Tony Blair munkáspárti politikáját. A brit hagyomány értelmében amikor az új parlament először ül össze, és a kormány hivatalosan bejelenti az éves ütemtervet, az a személy, aki felolvassa a beszédet – nem számít, hogy melyik párt munkája az – kizárólagosan az uralkodó lehet.". Az egész írásért ide tessék kattintani.

Szent Koronánk - ahogyan eddig még nem ismertük

Ki tudta azt, hogy II. Mátyás királyunk milyen sokat tett azért, hogy a Szentkorona-tan a nemzeti identitásunk egyik fontos része legyen? Csak sejtjük, hogy nagyon kevesen. Ezért is érdemes elolvasni Kees Teszelszky magyar származású, holland történész Az ismeretlen korona című könyvét, amelyről Szabó Gábor írt recenziót anyaportálunkon a Regnum!-on. A szerzőnek nagyon tetszett, így joggal merjük ajánlani. Aki pedig gyönyörködni akar Mária Terézia koronázási hitlevelében, az kattintson ide. Ahogyan korábban valaki megfogalmazta; a királyságpártiság feltételez egyfajta kifinomult esztétikai érzéket is.

Reszkessenek a kövér monarchisták?

Ha a képre kattintunk, akkor egy érdekes celebet láthatunk a Regnum! portál Facebook-os kedvelői között. Igen, Andrassew Iván is felettébb különös, de a fitnesz guru még inkább. Túlsúlyosak volnánk? Eddig nem vettük észre. A lelkesedés azonban csak átmeneti volt, mert időközben eltűnt a kedvelők köréből.

Illetve elfogyott.

[Köszönet Csabrendekinek a kis bulvárért.]

Olvasnivalók Pünkösd előtt

Tinku Balázs írt egyfajta megközelítést, gondolatébresztő írást a monarchista identitásról. Illendő lenne megvitatni itt. Rudolf magyar királyi herceg, Boldog Károly királyunk hatodik fia, nem olyan régen tért meg a Teremtőhöz, illendő róla is megemlékeznünk Pünkösd ünnepén imáinkban. A hosszú hétvége alatt pedig elsajátíthatjuk azt is, hogy hogyan lehet illedelmesen viselkedni jó konzervatív monarchistaként Dr. Nagy Csaba Attila írását tanulmányozva. Állandó zöld kedvenceinknek beszólt nem olyan régen egy magyar monarchista, akik jó munkásemberhez méltó baloldali válaszokat is adtak erre. Mindezt persze csak szórakoztató olvasmánynak szánjuk. Rádióadást is lehet hallgatni, mert Horkay Hörcher Ferenc, Galgóczy Árpád, Turner Gábor, Waszlavik Gazember László és Kecskeméti György beszélgetett egy lehetséges államformaváltásról a Klubrádión, Wahorn András műsorában. Akik pedig igazán el akarnak valami tartalmasban mélyülni azok tanulmányozzanak két remek tanulmányt Carl Schmitt-ről Techet Pétertől és Tellér Ferenctől. Végre magyarul is.

Áldott Pünkösdöt mindenkinek!
+++

Új terjesztési hely Budapesten

Új helyen lehet kapni a Miles Christi és a Regnum! kiadványait Budapesten, a Gondolat Könyvesházban. Megnézni, megvenni, beleolvasni egyaránt hasznos lehet mindenkinek.

Gondolat Könyvesház
1053 Budapest
Károlyi Mihály u. 16.
(a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében)

Telefon: (06 1) 266 49 99
Fax: (06 1) 266 65 56

Nyitva tartás:

Hétfő - Péntek 10.00 - 18.00
Szombat 10.00 - 14.00
Vasárnap Zárva

[Az utcanévért mi kérünk elnézést.]

A böjtről és a királyságról

Új szerzőnk van anyaportálunkon, a Regnum!-on, Fehér András személyében, aki egy elgondolkodtató és aktuális írással debütál a böjtről. E mellett pedig ajánljuk az e heti, nyomtatott Barikádban az interjút Pánczél Hegedűs Jánossal, amelyben a királyság helyreállítása, az államformaváltás és az alkotmánymódosítás összekapcsolása a téma.

Kommentelni persze itt is lehet.

Benyomások és emlékek Regina főhercegnő budapesti gyászmiséjéről

Az írás a budapesti gyászmise kapcsán anyaportálunkon, a Regnum!-on itt található. E mellett, ha már ott vagytok, ajánlom Barcsa Gábor recenzióját is Maderspach Viktor könyvéről.

Gyalázat és a nemzeti egység reménye - ajánlók

Korábban itt a blogon is komoly megdöbbenést és vitát váltott ki a budai Királyi Várpalota rombolásával kapcsolatos videó, ezért a témára visszatértünk egy nagyobb lélegzetű írással, amelynek egy másik verziója a Konzervatóriumon is megjelent. Antall György egy másik írásával a hasonlóan szerencsétlen sorsú francia nekropoliszról, a Saint Denis apátságról is megemlékezik. A királyszobraink eltűnéséről Gerhát Petra írt egy remek anyagot, amellyel debütált is a Regnum!-on. Végül egy újabb Szabó Gábor írást ajánlok mindenkinek a figyelmébe, amely az ifjabbik Andrássy Gyula gróf nevéhez fűzhető legendás miskolci beszéddel foglalkozik bővebben.

Kommentelni - mint mindig - itt is és odaát is lehet.

Zita, Erik, János, Ferdinánd és a detronizáció - ajánlók a Regnum!-ról

A Regnum! portál persze aktív továbbra is, csak mi nem adunk róla híreket önző módon itt a blogon. Következzék ezért most egy kis összefoglaló az elmúlt időszakok új, egyre szélesebb spektrumot felölelő írásaiból. Két új szerzőnk is van a portálon, Bicsák Nikolett egy érdekes anyagot kompilált, illetve írt a Szapolyai vagy Ferdinánd témában, Pezenhoffer atya nyomdokain haladva. Nikolettnek köszönhetünk egy érdekes fordítást Zita királynénk megindult bolodggáavatatásáról, amely talán sokaknak elkerülte a figyelmét. Másik új szerzőnk, Szabó Gábor pedig az 1921-es ún. "detronizációs vitáról" értekezik, talán kevéssé ismert álláspontokat részletesebben is ismertetve (gróf Apponyi Albert). Erik von Kuehnelt-Leddihn lovag második írása (Monarchia és háború) is publikálásra került a Regnum! oldalain, Németh Bálint (ő is új közreműködő) fordításában, ezzel folytatva az úttörő munkánkat a szerző itthoni megismertetésével. Az előző írásánál ez lényegesen hosszabb, de talán még inkább izgalmasabb és sok európai politikai folyamatot más megvilágításba helyez. A Vitézi Rend egyszerre emlékezik meg IV. Boldog Károlyra és Horthy Miklós kormányzóra szentmisével és előadással, amelyről örömmel adtunk hírt, a Rend személyes megkeresésének engedve. E mellett örülünk annak is, hogy a Regnum! és a Kairosz kiadó által közösen jegyzett könyvet, a Nekünk királyság kell!-t immáron terjeszti a Bookline is, de természetesen megrendelhető tőlünk is.

Olvasni, kommentelni, vásárolni tessék!

Ki volt Magyarország egyedüli alkotmányos képviselője 1974-ben és melyek voltak a Monarchia hadüzenetének a valós okai? - Ajánló

Anyaportálunk a Regnum! megint két nagyon értékes és hiánypótló tanulmányt jelentetett meg. Barcsa Gábor szerzőnk az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépésének valós okait tárgyalja, sok forrásra hivatkozva, téveszméket cáfolva. Somorjai Ádám bencés atya, egyháztörténész pedig az oldalainkon teszi közzé először Magyarországon annak a kiadatlan Mindszenty levélnek a hiteles fordítását, amelyben tisztán látszik, hogy a prímás 1974-ben is a Magyar Királyságot tekintette egyedül alkotmányos államrendnek, melynek a legitim közjogi képviselője ő volt. (Ez a tény olyan horderejú manapság is, hogy nem olyan régen a jelenlegi prímás, Dr. Erdő Péter védte meg személyesen Mindszentyt a "gallikán eretnekség" vádjával szemben.). A Regnum! - ahogyan talán már megszoktátok - újra és újra visszatér Mindszenty személyére, hiszen meggyőződésünk, hogy a ma létező magyar monarchizmusnak példaértékű mindaz, amit és ahogyan cselekedett.

Magyar zarándoklat Boldog Károly király sírjánál és Mindszenty József a Regnum Marianum templom újraépítéséről - ajánlók

Anyaportálunk, a Regnum! két igazán exkluzív anyagot közölt le. Az egyik Uhel Péter zarándoklatának a képes beszámolója, ugyanis nem olyan régen Boldog Károly királyunk sírjánál járt nem olyan régen. A másik pedig Somorjai Ádám OSB egyháztörténész szintén exkluzív forrásközlése, amelyben Mindszenty József hercegprímás vall a Regnum Marianum templom helyreállításáról, egy eddig nem közölt levélben. Uhel Péter már korábban is közölt beszámolókat, fordítást is készített, amely hamarosan megjelenik, de Somorjai Ádám atyának ez az első, kifejezetten a Regnum!-nak szánt anyaga, ezért szeretettel köszöntjük közöttünk. Somorjai Ádám neve jól ismert azok között, akik Mindszentyvel foglalkoznak, hiszen több jelentős forrásközlés (Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty I. és II., illetve a legutóbb Zinner Tiborral közösen szerkesztett Majd’ halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez című monumentális munka) és kötet [Ami az emlékiratokból kimaradt - VI. Pál és Mindszenty József (1971-1975)] a nevéhez fűződik. Reméljük betartja ígéretét és még sok anyaggal megörvendeztet majd a jövőben minket.

Ajánló: Magyar király helyett mexikói császár - III. Napóleon és Habsburg Miksa kalandja Mexikóban

"(...) Egy dologban Ferenc József azonban nagyon is élénk érdeklődést mutatott. Le akarta mondatni Miksát minden jogáról, ami a Habsburg Birodalmat illeti. Arra kérte Miksát, hogy mondjon le örökre minden esetleges utódlási jogáról. Miksa először nem volt hajlandó ezt megtenni. Azt javasolta módosítsák a lemondást úgy, hogy a szöveget egészítsék ki azzal, hogy a lemondás „csak arra az időre vonatkozik, amíg az ő dinasztiája uralkodik Mexikóban”. Ezt pedig Ferenc József nem fogadta el, így Miksa eredménytelenül utazott vissza Bécsből Miramarba. Nem ismerjük az okát de Ferenc Józsefnek (aki személyesen utazott Miksához Miramarba) sikerült aláíratni az un.”Családi Egyezményt”, amelynek értelmében tehát Miksa minden örökösödési jogáról (a Habsburg Birodalomban) örökre lemondott. Több szempontból is lehetne elemezni a „Családi Egyezményt” de itt csak egy – Magyarországot is érintő - gondolatot szeretnék felvetni. Ha nem kötik meg az Egyezményt, azaz ha minden a régiben marad és Ferenc József elhalálozik vagy uralkodásra képtelenné válik, Miksa lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchia feje. Játszunk tovább a gondolattal…Miksa mexikói uralma -tegyük fel- megszilárdul és amennyire Miksa valóban megszerette Mexikót és nem akar hazatérni az a helyzet állna elő, hogy pl. az osztrák császár és magyar király Mexikóban lakna és a birodalmat, benne Magyarországot, Mexikóból irányítanák! (...)".

Horváth Gyula tanár úr tanulmányát anyaportálunk, a Regnum! közli elsőként online, képekkel kiegészítve, a szerző személyes engedélyével.