Csonttá rágott témánk az, hogy amint előkerül politikai véleményünk, nevezetesen az, hogy királyságot szeretnénk, rögtön mindenki azt a kérdést vágja rá, hogy: "... de ki lenne a király?!". Ezt a kérdést már mindannyian egyrészt nagyon unjuk, mert ugye nem ez a legfontosabb jelen helyzetben, de azért lehet erre trükkösen is válaszolni.Írta: Fehér András.
Ilyenkor persze csönd van. Ezt az emberek általában értik.
Nekem persze eszembe jut más is erről. Egy bölcs ember azt mondta nekem egykor: "először önmagadat kell megtalálnod, ahhoz hogy a megfelelő társat megleld". Nagy igazság ez, mégis sokan nem értik, vagy nem veszik figyelembe. Ha épp egyedül vagy, akkor az lenne a megoldás, hogy deklarálod, hogy ez a normális? Ugye nem!
Akkor csak amiatt, hogy nem tudjuk ki adatik nekünk, még nem gondolhatjuk, hogy nem kell senki. Ha önmagunkat megtaláljuk, eljöhet a király is. A nemzetnek kell megtalálnia újra magát.
***
Két kis kommentár haladó monarchistáknak és egyéb bölcsészeknek.1.
A legtöbb ember még nem találkozott a demokrácia értelmes alternatívájával. E fenti kis szösszenet gyakorlati példán igyekszik bemutatni, hogyan lehet azok felé közelíteni, akik kételkednek, hogy az mégis hiteles legyen. Semmiképpen nem akadémikus modorban! Nem hiszem, hogy történelmi, jogi, filozófiai vagy egyéb fejtegetésekbe kell bocsátkoznunk. Amíg a restauráció "minusz egyedik" vagy a nulladik fázisában járunk elegendő felénk hajlítani egy kis szimpátiát, leküzdeni a mostani "nevetséges" titulust, amivel elintééznek minket sokan. (Ez egyébként jó úton halad.) Ha majd az illető eljut magában odáig, hogy lehetséges alternatívaként, előrelépésként kezelje a tömegdemokrácia monarchista tagadását, akkor úgyis egy sor kérdést feltesz, s ha intelligens, egy sor véleményt meg is hallgat.
2.
Szerény meglátásom szerint az arisztokrácia hiánya súlyosabb, mint a király személyének kérdése. Ez lehet igazából az egyetlen gátló tényező a restaruáció megvalósításában. Mert aki pusztán "jó", az még nem "nemes", amint az elegáns sem automatikusan úriember vagy úriasszony. S ha életünk egy-egy területén meg is valósítunk valamit a nemesi erényekből mily nehéz azt gyengeségeink, anyagi körülményeink, emberi környezetünk és a nemes viselkedés társadalmi lenézettsége miatt általánosan megvalósítani. Szerintem az utat ITT kell kezdeni.
