"Senkisem volt, aki törvényeinket jobban tisztelte volna..."

"A nemzet páratlan fénnyel ülte meg a király koronázásának huszonötödik évfordulóját. 1892. június 6-án - így írja ezt le Márki Sándor kiváló történetíró, - Budapestre érkeztekor százegy ágyúlövés üdvözölte a királyt s gróf Károlyi István vezetése alatt ragyogó főúri bandérium, a díszes fogatoknak egész sora és öt kilométernyi úton a népnek szűnni nem akaró éljenzése kísérte a várba. Ez alkalommal nyilvánította a király Budapestet székesfővárosának. Június 8-án a nemzet nagyjai és képviselői, a királyi pár és az uralkodócsalád a Mátyás király templomában igazán szívből adtak hálát az Istennek, hogy egyetértve ünnepelhették e napot.  

Felejthetetlen szép szavakat intézett ez alkalommal Vaszary Kolos hercegprímás a királyhoz. Ezek a szavak legjobban domborítják ki Ferenc József nagy királyi erényeit.

-Hiszen mi tudjuk, - úgymond, - hogy mióta szent ősödnek, Istvánnak koronája érinté fejedet, a magyar birodalomban senkisem volt, aki alkotmányunkhoz hűbb lett volna; senkisem volt, aki törvényeinket jobban tisztelte volna, aki a haza iránti kötelességeket nagyobb buzgalommal teljesítette volna, mint Felséged. A király első lévén a jogokban, első tudál lenni a kötelességekben is. A legelső magyar ember a vallásos, lovagias érzelmekben, a szó bölcsességében, a tettek bátorságában, az igazság, a mérséklet és az egyszerűség szeretetében: nem a hatalom zsámolyává, hanem a fáradhatatlan munka oltárává teszed a trónt s rajta az odaadás áldozatává az uralkodást . . . A vallás és haza szava szólal meg ajkamon, esedezve itt az Úr templomában, hogy fényesen és tisztán ragyogjon Szent István koronája homlokodon; ha csak lehetséges, mindig békét sugározva a világ négy része felé; de ha kell, az ezredéves kard élével mint villám sujtva hazánk elleneire... Szeresd e nemzetet ezután is nemes szíved érzelmeivel úgy, mint e nemzet szeret téged. Ha komoly viszonyok nehézzé teszik a koronát, ha vállaidat súlyos gondok nyomják, ha az ajtód előtt álló őr nem tud a szenvedésektől megvédeni: enyhítse fájdalmadat az a tudat, hogy hű alattvalóid veled együtt viseljük azokat; mert valamint a te örömeid a mi bánatunk, a te szenvedésed a mi keservünk. Hódolatunk, szeretetünk üdvözlete száll felséges asszonyunk, megkoronázott királynénk felé is. Legyen áldott azért a nagy szeretetéért, mellyel a nemzetet és trónt egymáshoz közel hozni és a kibékülést női gyengédségével, anyai jóságával előmozdítani segített. Áldás legyen a királyi gyermekeken; áldás az egész uralkodócsaládon."

Forrás: Emlékkönyv I. Ferenc József király Őfelsége 80-ik születésnapja alkalmából az iskolai ifjúság részére. Írta és szerkesztette: Hevesi József. Budapest, 1910.

Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn e hazát! - Vaszary Kolos hercegprímás aktualitása

Avagy hogyan lett a keszthelyi szűcsmester legkisebb fiából a Szent Német-Római Birodalom hercege.

Sajnos van, hogy teljesen magától értetődő dolgokat kell újra és újra elmagyarázni. Sokan gondolják, hogy a "feudális" Magyar Királyságban nem létezett társadalmi mobilitás, mondván aki jobbágynak született, az jobbágyként is halt meg. Ugyancsak szélbalos dogma a katolikus főpapság érzéketlensége a szegénységgel szemben, valamint az a tétel, hogy tudatosan tartották a nemzetet távol a közoktatástól. Az már inkább friss, demokratikus dogma, hogy csakis a választott vezető a jó vezető, és a "feudális", autokratikus hatalom MINDIG együtt jár az önkénnyel. Ezek a tételek - sajnos - olyannyira a köztudat részei, hogy cáfolatukat legtöbbször reflexből lesöprik az asztalról. Talán ez a bejegyzés ráirányíthatja a figyelmet e tételek tarthatatlan és hazug mivoltára.

Vaszary Kolos 1832-ben, a Zala vármegyei Keszthelyen született egy szűcsmester legkisebb fiaként. Pannonhalmi diákként 1854-ben nyert felvételt a Szent Benedek Rendbe, közkeletűbb nevén a bencésekhez. Bencés tanítóként dolgozott Pápán, történelmet, latint és vallástant oktatott. Későbbi életének megértéséhez fontos megemlíteni, hogy 1860-ban sikerült megnyerniük Batthyány Lajos özvegyét, hogy legyen az iskola zászlajának felszentelésekor hivatalos "zászlóanyja". Hazafias tettük nem kerülte el az titkosrendőrség figyelmét.

1891-es érseki kinevezése után hivatalából adódóan az ország első zászlósura lett. Ferenc József koronázásának 25. jubileumi évfordulóján, a milleniumi ünnepségeken, valamint a Szent István bazilika felszentelésén, a királyi pár jelenlétében elmondott beszédei alkalmával már a politizáló katolikus főpap alakja bontakozik ki előttünk. Híressé vált mondása szerint "Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn e hazát!".

Érseki kinevezése alkalmával elnyert hercegprímásí címe révén az ország egyik legfontosabb közjogi és társadalmi méltóságára emelkedett a korán elárvult legkisebb fiú. A Szent Német-Római Birodalom hercege cím elnyerése után sem feledkezett meg arról, honnan is emelkedett ilyen magasra. 1895-ben 50000 korona felajánlásával támogatta egy esztergomi közkórház felépítését (ma: Vaszary Kolos Kórház, Esztergom). Szülővárosa, Keszthely szegényei számára 100000 koronás alapítványt létesített. Élő kapcsolata megmaradt a diáksággal, a keszthelyi Főgimnázium tanulói számára 50000, a katolikus tanítók árva és menedékházára 10000 koronát különített el. Lemondott az esztergomi hídvám érsekséget gyarapító jövedelmeiről, ezzel lehetővé tette a Mária Valéria híd felépülését.

Az akadozó közétkeztetés, a lekapcsolt közvilágítás Esztergomában, a választott polgármester és képviselőtestület "demokratikus" vitáitól háborús övezetté vált városháza számára mindenképpen például szolgálhat az az nagylelkűség, megbocsátás és alázat, amely Vaszary Kolos lelkiségéből eredeztethető. Történt ugyanis 1893-ban, hogy egy elbocsátott pincemester előre megfontolt szándékkal, késsel felfegyverkezve a hercegprímás életére tört. A halálosnak szánt szúrásokat titkára, Kohl Medárd saját testével fogta föl, miközben életveszélyesen megsebesült. Vaszary Kolos azonban nem ítéltette el a bűnöst, végül nem az ellene elkövetett merénylet vádjával állították bíróság elé a tettest, hanem csupán a titkárt ért késszúrások miatt.

Munkásságáért, hazájának és királyának tett szolgálataiért az uralkodótól megkapta a Ferencz József-rend, és a Szent István-rend nagykeresztjét. Érseki hivatalától önként megválva, a tudományoknak szentelve fejezte be földi pályafutását 1915-ben, balatonfüredi villájában.
 

Élete és munkássága élő cáfolata azoknak a mai divatos baloldali nézeteknek, miszerint nem létezett társadalmi mobilitás. Hiszen szinte mesébe illő az az életpálya, amelyben a szűcsmester legkisebb fiából az ország hercege és egyik legfontosabb közjogi méltósága válik. Az újonnan felelevenített Szent István-rend kapcsán fontos ugyanakkor leszögeznünk: nem tartjuk valószínűnek, hogy a kormányzatnak ma sikerülne-e - akár lámpással is - hozzá hasonlóan alkalmas jelöltet találni e kitüntetésre. Ez pedig egyet jelentene a kitüntetés leértékelődésével. Ugyancsak fájó hiánya a demokratikus társadalomnak ez a főrendekkel együtt kiirtott cselekvő és felelős filantropizmus, melynek nagyszerű példája volt Vaszary Kolos, hercegprímás.

A nép pedig, miután hatalomra jutott, első dolga volt furkósbotjával leverni a nemzet egéről ezeket a fénylő csillagokat. És most nem értik miért tapogatóznak sötétben, mint az egyszerű polgár Esztergom városában.