2010. febr. 28.

Az üres kamra előnye

Mi a fontosabb - a jó demokrácia vagy az erős gazdaság? Forrás: Pew Global Survey, 2009. [Köszönet a Véleményvezérnek.]

Nem olyan régen egy monarchista ismerősöm "illegitimnek" nevezte a mostani Magyar Köztársaságot, egészen nyíltan, olyan közegben, amely viszonylag nagyobb publicitást kapott. Sokan mondják persze, hogy a "rendszer illegitim" - ki mit ért rajta, az szinte már magánügy. A népszuverenitás miatt azonban, a hatalom forrása a nép, jelen esetünkben a magyar nép. A köztársaság létét a nép indokolja, azt mondják, hogy neki kell egy ilyen egyszerűen. Meglehet ennél a pontnál helye van egy kis szkepszisnek is, hiszen mikor kérdezték meg róla, hogy valóban kell-e nekik egy ilyen? A helyes válasz ez; soha.

A népnek azonban, azt mondják, hogy kell a demokrácia is, méghozzá olyan formában, ahogyan most létezik. Pontosan úgy. Tömegdemokrácia. Ha kell ezt az legitimizálja, hogy az emberek boldogulnak, ez a jó rendszer. Ebben boldogulnak, ebben figyelembe veszik az érdekeiket, a véleményüket. Érdemes tehát a demokráciát, mindig a boldogulással, a szabadsággal, a szuverenitással kapcsolatosan nézni, vajon mi a viszony, mi az arány ezek között? De leginkább - ne legyünk álszentek - a boldogulást érdemes itt megfigyelni, mondjuk a demokráciával összehasonlítani. Az embereket ez érdekli. Ha az emberek boldogulnak, ha a gazdaság erős, ha megy a szekér, akkor mi értelme megkérdőjelezni a demokráciát és a köztársaságot? Semmi. Összecsapjuk a tenyerünket és jól érezzük magunkat.

A helyzet azonban az, hogy a szekér nem megy. A gyenge gazdaság (sem) legitimálja ezt a rendszert. Ha nem legitimál - elsősorban a nép szemében, a nép által - akkor viszont miért ne vessük fel annak az érvényét, hogy másra van szükség? Miért ne beszéljünk erről egyre nyíltabban és egyre aláérveltebben erről? Ha senki nem kérte számon ennek a berendezkedésnek a közjogi-történeti abszurditását, talán az érv lesz, hogy egy nemzetgazdaság bedőlni látszik és, hogy üres a kamra.

2010. febr. 27.

2010. febr. 22.

Beszélgetés, együttgondolkodás a királyságunkról

Idő és helyszín; 2010. március 1. 17:00-tól, Budapest, Nemzeti Kávézó különterme.

Többen kérték, most megszerveztem. A helyszínen meg lehet majd vásárolni a királyságpárti kiadványokat (könyv, póló, újság) is természetesen. Szóróanyag is lesz, hogy legyen mit terjeszteni.

Tömegdemokrácia és népszuverenitás; mi így szeretünk Téged! (rev)



A politikusi (?) metakommunikációs aktusok egyenkénti kiértékelésére most nem vállalkozunk [kedvenceink persze vannak]. De mindenki megteheti egyenként itt, sokak okulására és nem kevesek derültségére.



"A politikai elit, az egy furcsa kifejezés. Úgy gondolom, hogy abban az értelemben, ahogyan az elitről beszélünk, vagy ahogyan az elitet elképzeljük, olyan szempontból a politikai élmezőny elitnek nem nevezhető." [Gyenesei István, független képviselő]

2010. febr. 21.

Amikor Horthy Miklós kormányzó elismerte Ottó trónörököst legitim királynak

Hiánypótló írások vannak újra a Regnum!-on. Pusztaszeri László könyvéből egy alig ismert idézetet közlünk kis kommentárral, amelyben bemutatja, hogy Horthy Miklós kormányzó de iure és de facto is hajlandó volt Ottó trónörököst elismerni legitim királyának 1944-ben, hogy ezzel mentse az ország szuverenitását, és az állami létet. E mellett Antall György szerkesztett egy kis írást a Budai Várpalota jelenlegi helyzetéről, amely az erről szóló sorozatunk záróakkordja is. Olvasgatni ott tessék, kommentelni itt is lehet, terjeszteni őket mindenhol és mindenhogyan.

2010. febr. 19.

Hazám, keresztény Európa

Utálom és arcába vágom:
Harminc év, vagy kétezer óta
undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér helyett az éhezőt
csitítja szóval, hittel, éggel
maszatos lelkiismeretét
szívnyalogató versikékkel;

Harminc év, vagy kétezer óta
hány eszme rothadt el szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha majd magára döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, szíve, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha mennyei tiszta szerelmét
tetté acélozza a Bárány
s újra megvált, óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyű végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

[Szabó Lőrinc verse]


2010. febr. 15.

A császári és királyi dinasztia képeslapjai

Melyek voltak a Magyar Királyságban a legnépszerűbb képeslapok? Azok, amelyek a királyi párt ábrázolták, legalábbis, ha a kiadott példányszámokat nézzük. Ide kattintva láthatjuk, hogy az ezzel kapcsolatos portfólió meglehetősen változatos és nagy volt. Volt miből és miért választani. Nosztalgia, harmónia, kicsi giccs, köldöknézés nélkül.

2010. febr. 12.

Képes beszámoló Regina hercegnő temetéséről


Anyaportálunkon, a Regnum!-on egy rövid kis képes összefoglaló olvasható a temetésről, amelyen sajnos a gyengélkedő trónörökös nem tudott jelen lenni. További képek és német nyelvű beszámoló itt.

2010. febr. 3.

Meghalt trónörökösünk felesége, Regina hercegnő (rev2)

A halál családi körben, a bajorországi Pöckingben lévő házukban érte Regina hercegnőt. A család közleménye szerint hosszabb ideje szívbetegséggel küzdött, amely tudjuk, hogy nagyon megviselte a trónörököst is. Regina hercegnő 1925. január 6-án született Würzburgban, szász-meiningeni hercegi családból származott. 1951-ben ment feleségül Habsburg Ottó koronaherceghez, az utolsó magyar király, egyben utolsó osztrák császár fiához, örökös királyunkhoz. Regina főhercegné 2005 decemberében szélütést kapott, amely miatt kórházi kezelésre szorult, ám 2006 februárjában kiengedték a kórházból.

Egy fuksziafajtát neveztek el tiszteletére. A hercegnőnek, aki hét gyermeket szült Ottónak és vallásos életével folytatta Zita királyné örökét, kívánjuk, hogy a Mindenható Örök Isten világossága fényeskedjék és hozza el az örök boldogságot.

A hercegnő lelki üdvéért szentmisét celebrálnak 2010. 02. 08-án (hétfő) Bécsben, a kapucinusok templomában (Tegetthoffstraße 2) 18:30 órai kezdettel. Requiescat in pace! Requiem aeternam dona eis, Domine: et lux perpetua luceat eis. In memoria aeterna erit justus: ab auditione mala non timebit!

A pöckingeni búcsúztatásról itt nézhetők meg képek és egy rövid német nyelvű cikk olvasható.

2010. febr. 1.

64 éve történt - Szakasits Árpád Parlament előtti ünnepi beszéde a köztársaság kikiáltása alkalmából.

Szakasits Árpád elvtárs beszéde a Parlament előtt 1946. február 1-én.

(d. n. PIL 283. f. 34./22. ő. e. 27-28. lap.)

Megszületett a harmadik magyar köztársaság! Az elsőt a nemzeti kétségbeesés, a jogosan föllobbanó, nemes harag szülte - a szabadságharc orkánja közben. -

A mások: vérözönből emelkedett ki, de csodálatos tisztaság sugárzott róla. A fölszabadult milliók lelkes ujjongása kísérte megszületését, amely egyértelmű volt nemzeti függetlenségünk visszaszerzésével és a négyszáz esztendős habsburgi szolgaság bilincseinek széttörésével.

Romokon, omladékokon született meg a harmadik magyar köztársaság, de bölcsője körül az egységbe forrott nemzet és a szabad s egyakaratú magyar nép gyűlt össze, hogy őrizze, megvédje, vérével és verejtékével táplálja s megtartsa mindörökre.

A magyar történelem nagy fordulójához érkeztünk. A nép kezébe vette sorsának intézését s mi hisszük, hogy a dolgozó magyar nép új Magyarországot épít a romba dőlt helyébe: szabad nép, szabad hazáját. Nem szavakkal, tettekkel építi. Úgy mint eddig! A fiatal magyar demokrácia három nagy cselekedetet vitt végbe eddig. A földreform volt az egyik s ezzel minden időkre végzett a magyar feudalizmussal. A választójogi törvény megalkotása és nemzetgyűlés megválasztása volt a második s most végezte el a harmadikat: a nép nevében s annak akaratából törvénybe iktatta a magyar köztársaságot. Egy esztendő alatt kifosztottan, szegénységben, romok között íme: három hatalmas tárgya és jele a magyar nép csodálatos erejének és életakaratának.

Ki merészelne ezzel az akarattal szembeszállni? Ki merészelné visszadisputálni a földreformot? A föld azok kezén marad, akik megkapták. A nagybirtokosok soha többé hatalommá nem lehetnek itt ezen a földön.

Ki merészelhetné megtámadni a magyar demokráciát kifejező nemzetgyűlést?

A nép megvédi foggal és körömmel is a demokrácia intézményeit. Ki merhetne kezet emelni a magyar köztársaságra?

Testével védi ezt a nép, munkások, parasztok, szabad, tanult fők széttéphetetlen sánca veszi körül s jaj annak, aki kezet emel rája! Megteremtettük a köztársaságot és erre az alapra építünk most már boldog és szabad magyar életet. A nép, amely századokon át oly sokat szenvedett, a szolgaságnak oly súlyos bilincseit hordozta és oly sokáig élt sötétségben, most elindul a szabadság és demokrácia napfényes útján s Európa bámulni fog, mire képes ez a maroknyi magyarság, ha szabadságban élhet s kifejtheti a maga hasznára és boldogulására erőit s képességeit. Lesz élet ezen a földön, nagyra nő a magyar s a dicsőség fényében áll majd a magyar köztársaság:

Éljen a szabad magyar nemzet!

Éljen a dolgozók harcos és építő egysége!

Éljen Tildy Zoltán, a harmadik magyar köztársaság első elnöke!

[Megjegyzések: Azt gondolom, hogy a szöveg magáért beszél, azonban gonosz módon kiemeltem a legfontosabb hangsúlyokat dőlt betűvel. Emlékeztetőül; 1. az ország megszállás alatt volt egy éve; 2. 1946-ban az első magyar köztársaságot kiáltották ki, mert 1918-ban népköztársaság volt, 1919-ben pedig tanácsköztársaság (Szakasits vagy mind a kettőt egyszerűen csak köztársaságnak veszi, vagy 1849-et veszi annak és 1919-et nem, ki tudja?); 3., a "négyszáz éves habsburgi elnyomás" itt csúcsosodik ki a szélsőbaloldali retorika egyik gyöngyszemeként, nem árt ezt megjegyezni, hogyha "jobboldalinak" hívott emberektől halljuk ugyanezt vissza.]

Gyalázat és a nemzeti egység reménye - ajánlók

Korábban itt a blogon is komoly megdöbbenést és vitát váltott ki a budai Királyi Várpalota rombolásával kapcsolatos videó, ezért a témára visszatértünk egy nagyobb lélegzetű írással, amelynek egy másik verziója a Konzervatóriumon is megjelent. Antall György egy másik írásával a hasonlóan szerencsétlen sorsú francia nekropoliszról, a Saint Denis apátságról is megemlékezik. A királyszobraink eltűnéséről Gerhát Petra írt egy remek anyagot, amellyel debütált is a Regnum!-on. Végül egy újabb Szabó Gábor írást ajánlok mindenkinek a figyelmébe, amely az ifjabbik Andrássy Gyula gróf nevéhez fűzhető legendás miskolci beszéddel foglalkozik bővebben.

Kommentelni - mint mindig - itt is és odaát is lehet.