2009. márc. 31.
2009. márc. 29.
Csehek és monarchisták - bemutatkozik a Cseh Korona Pártja.
Az alábbi kis anyagot a Cseh Korona Pártja juttatta el hozzám, egy Magyarországon is aktív megbízottja útján. Régóta keresik már a kapcsolatot magyar monarchistákkal, de eddig sajnos nem jártak eredménnyel. Mindenfajta megjegyzés nélkül közöljük bemutatkozó anyagukat az oldalon, és köszönjük, hogy cseh monarchista barátaink keresték és keresik a kapcsolatot velünk, és fontosnak tartják az együttműködést a jövőben.
A totális kommunista rendszer bukása után alakult a fenti előzményekre építve az a royalista mozgalom, amely már konkrét programmal és konkrét elképzelésekkel rendelkezett egy olyan cseh államról, amelyre a konstitúciós monarchia a jellemző. Ezen mozgalom megalapozásához nem csupán bizonyos fajta hagyománytisztelés és a cseh állam iránti tisztelet vezetett bennünket, hanem az a meggyőződés is, hogy a mai európai parlamentáris monarchia a leginkább bevált állami berendezkedés, és egyrészt képes a legszélesebb értelembe vett emberi jogok biztosítására, ezzel egy időben pedig képes megőrizni a társadalom természetes strukturáltságát, sokrétűségét és figyelembe tudja venni az élet sokféleségét is. A 90-es években mozgalmunk megnevezésében a royalista szót monarchistá-ra cseréltük és 2001-től politikai párt vagyunk. 2004-ben első alkalommal – 15 évvel megalakulásunk után – részt vettünk a választásokon, nevezetesen 3 fajta választáson: az Európai Parlamentbe, a Szenátusba – a Cseh Köztársaság Parlamentjének Felsőházába és a kerületi képviseleti testületekbe. A következő időszakban az a szándékunk, hogy az országban lezajló minden választáson képviseltessük magunkat. Szembe kell azonban néznünk a nagy parlamenti pártok tömegkommunikációs és információs monopóliumával, a diszkriminációs választási törvénnyel valamint a médiumok többségének sok éve tartó igyekezetével, amely a parlamenten kívüli nem extrém pártok bagatelizálására, nevetségessé tételére sőt egyenesen azok lealacsonyítására irányul.
Polgári, unterkonfessziós párt vagyunk, nyíltak minden polgártársunk számára vallási felekezetre, nemzetiségre, fajra és meggyőződésre való tekintet nélkül. A hagyományos értékek megőrzését tartjuk fontosnak, amelyek keresztény gyökereinkből erednek és állást foglalunk mind a radikális szocializmus mind azok követői ellen – vagyis a fundamentalista neoliberalizmus ellen. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy a parlamenti monarchia elve keresztülvonul minden párton és irányzaton. Az uralkodó a trónon az állam és a benne élő nemzetek élő szimbóluma, a lakosság egyes osztályai és csoportjai számára összekötő, a múlt, jelen és jövő megtestesülése, egy abszolút idő feletti nagyság, amely teljesen és minden körülmények között a politikai pártokon kívül. A király, mindenki királya: a szegényeké és a gazdagoké, egészségeseké, betegeké, fiataloké és öregeké, hajléktalanoké és bankároké, férfiaké, nőké, gyerekeké, munkásoké, vállalkozóké, földművelőké és nemeseké.
Az a politikai párt azonban, amely az országban (amelyet átmeneti időre a köztársasági berendezkedés váltott fel) az uralkodó trónra való visszatérését igyekszik elérni, célját kizárólag demokratikus eszközökkel képes elérni – elsősorban politikai tevékenységével és a választásokon való rendszeres részvétellel. Egyértelmű programmal kell tehát rendelkeznie, amely egyértelműen felel és reagál a konkrét társadalmi kérdésekre. Ezzel – akarva akaratlanul – helyet talál magának a politikai spektrum bizonyos részén. Nem vagyunk nagy hívei ezen spektrum felosztásának baloldalra, közép irányzatra és jobb oldalra – ezt a felosztási módot a Francia Forradalom erőszakolta ránk – de a megközelíthetőséget előrebocsájtva elmondhatjuk, hogy a választásokon részt vevő pártként középen, attól jobbra álló párt vagyunk. Nem hagyjuk figyelmen kívül a szociális kérdéseket – a közép európai társadalom legjobb kontinentális hagyományainak szellemében – azonban szocializáció szocializmus nélkül jelszó alatt. A Cseh Királyság felújításának folyamatában fontos és hivatalos lépést jelentene vagy a népszavazás amelyben a lakosságnak legalább a fele a királyság visszaállítására vonatkozó óhaját fejezné ki vagy az Alkotmány megváltoztatásával ugyanezen cél elérése.
A konstitúciós monarchia a parlamentáris demokráciák két létező állami vezetésformájának egyike a nyugati Latin Európában, ahova a cseh állam is tartozik immár 1000 éve. 1974-ig Görögország is királyság volt – az európai civilizáció bölcsője és a bizánci Kelet kulturális üzenetének következetes őrzője. A pravoszláv hagyomány további államaiban a monarchia felújításának gondolata nagyon erős hatást fejt ki napjainkban – a királyi családok kényszerű több évtizedes tartózkodás után visszatértek Romániába, Bulgáriába, Szerbiába és Albániába és a hivatalos társadalom érvényes részévé váltak, sőt Bulgáriában Szászországi-Koburgi Simon miniszterelnök lett. Az Európán kívüli államok legfejlettebbike is monarchia – Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, stb.
A Cseh Királyság felújításának gondolatával a cseh társadalomban rehabilitálni kívánjuk a patetizmust nélkülöző, kulturális rendi hazafiságot és a vele összefüggő erkölcsi értékeket. Bár hagyományokat őrző és azokat betartó párt vagyunk, szellemiségben a történelemben lehorgonyozva, meg vagyunk győződve arról, hogy nem a múlt pártja vagyunk, ellenkezőleg – a szocializmussal és a köztársaságban kiszáradt, társadalmilag ellaposodott Európában a XXI. század politikai pártjának valljuk magunkat.
Tevékenységünkben mindenkivel együtt kívánunk működni, akit ehhez az országhoz mély kapcsolat fűz – monarchista meggyőződésünk ebben nem jelent akadályt.
DEUS - REX - PATRIA - ISTEN - KIRÁLY - HAZA.
Fordította; Georgina Klaris Györgyi.
2009. márc. 27.
2009. márc. 25.
Hittani Kongregáció - Nyilatkozat a szabadkőműves egyesületekről.
Felmerült a kérdés, hogy megváltozott-e az Egyház véleménye a szabadkőművességről, amiért az új Egyházi Törvénykönyv, a régivel ellentétben, nem tesz róla kifejezett említést.
Kongregációnk erre azt feleli, hogy ez a körülmény a szerkesztés egyéb egyesületek esetében is követett elvéből fakad, amelyek hasonlóképpen nem lettek megemlítve, minthogy más, tágabb kategóriákban már benne foglaltatnak.
Mindazonáltal változatlan marad az Egyház negatív véleménye a szabadkőműves szervezetekről, mivel elveik mindig is az Egyház tanításával összeegyeztethetetlennek minősültek, és ezért továbbra is tilos belépni ezen szervezetekbe. A hívők, akik szabadkőműves egyesületekhez tartoznak, súlyos bűn állapotában vannak, és nem járulhatnak szentáldozáshoz.
A helyi egyházi hatóságoknak – ugyanezen Szent Kongregáció 1981. február 17-i Nyilatkozata (AAS 73, 1981, p. 240-241) értelmében – nincsen felhatalmazása a szabadkőműves egyesületek természetét oly módon felülbírálni, hogy az a fenti döntés alól kivételt állapítson meg.
II. János Pál pápa az alulírott bíboros prefektusnak adott kihallgatása során jóváhagyta az ugyanezen Szent Kongregáció rendes ülésén elhatározott jelen Nyilatkozatot, és elrendelte nyilvánosságra hozatalát.
Rómában, a Szent Hittani Kongregáció székházában, 1983. november 26-án.
Joseph RATZINGER
bíboros prefektus
Fr. Jérôme Hamer, O.P.
loriumi c. érsek, titkár
Fordította: Érszegi Márk Aurél.
Megjegyzések a szöveghez
A nyilatkozat, amelyet a mostani Szentatya, XVI. Benedek még bíboros prefektusként adott ki, természetesen a mai napig érvényben van. Márcsak azért is, mert az alapvető elveket fekteti le, illetve erősíti meg újra mindenki számára egyértelműen. 1985-ben az Osservatore Romano-ban, a Szentszék hivatalos lapjában, megjelent egy hosszabb cikk, ami bővebben kifejti az Egyház álláspontját és indokait is ezzel kapcsolatban. Ennek a lényege, hogy a szabadkőművesség burkoltan a relativizmus ideológiáját jelenti amikor az Egyházat (egyházakat) egy nagyobb és megfoghatatlan igazság puszta intézményesülésének tekinti. Önmagát tartja tehát a legfőbb igazság letéteményesének, ami ugye éles ellentmondásban áll a katolikus hit alapjaival. Itt a link.
A fentebbi nyilatkozat eredeti szövege itt található.
Tudomásunk szerint van egy 1981-es hasonló nyilatkozata is a Hittani Kongregációnak, ami a szabadkőműves szervezetekhez tartozásra kiközösítést szab ki. Végezetül, de nem utolsó sorban, köszönjük a fordítást Márknak, és fontos háttérinformációkat.
Kongregációnk erre azt feleli, hogy ez a körülmény a szerkesztés egyéb egyesületek esetében is követett elvéből fakad, amelyek hasonlóképpen nem lettek megemlítve, minthogy más, tágabb kategóriákban már benne foglaltatnak.
Mindazonáltal változatlan marad az Egyház negatív véleménye a szabadkőműves szervezetekről, mivel elveik mindig is az Egyház tanításával összeegyeztethetetlennek minősültek, és ezért továbbra is tilos belépni ezen szervezetekbe. A hívők, akik szabadkőműves egyesületekhez tartoznak, súlyos bűn állapotában vannak, és nem járulhatnak szentáldozáshoz.
A helyi egyházi hatóságoknak – ugyanezen Szent Kongregáció 1981. február 17-i Nyilatkozata (AAS 73, 1981, p. 240-241) értelmében – nincsen felhatalmazása a szabadkőműves egyesületek természetét oly módon felülbírálni, hogy az a fenti döntés alól kivételt állapítson meg.
II. János Pál pápa az alulírott bíboros prefektusnak adott kihallgatása során jóváhagyta az ugyanezen Szent Kongregáció rendes ülésén elhatározott jelen Nyilatkozatot, és elrendelte nyilvánosságra hozatalát.
Rómában, a Szent Hittani Kongregáció székházában, 1983. november 26-án.
Joseph RATZINGER
bíboros prefektus
Fr. Jérôme Hamer, O.P.
loriumi c. érsek, titkár
Fordította: Érszegi Márk Aurél.
Megjegyzések a szöveghez
A nyilatkozat, amelyet a mostani Szentatya, XVI. Benedek még bíboros prefektusként adott ki, természetesen a mai napig érvényben van. Márcsak azért is, mert az alapvető elveket fekteti le, illetve erősíti meg újra mindenki számára egyértelműen. 1985-ben az Osservatore Romano-ban, a Szentszék hivatalos lapjában, megjelent egy hosszabb cikk, ami bővebben kifejti az Egyház álláspontját és indokait is ezzel kapcsolatban. Ennek a lényege, hogy a szabadkőművesség burkoltan a relativizmus ideológiáját jelenti amikor az Egyházat (egyházakat) egy nagyobb és megfoghatatlan igazság puszta intézményesülésének tekinti. Önmagát tartja tehát a legfőbb igazság letéteményesének, ami ugye éles ellentmondásban áll a katolikus hit alapjaival. Itt a link.
A fentebbi nyilatkozat eredeti szövege itt található.
Tudomásunk szerint van egy 1981-es hasonló nyilatkozata is a Hittani Kongregációnak, ami a szabadkőműves szervezetekhez tartozásra kiközösítést szab ki. Végezetül, de nem utolsó sorban, köszönjük a fordítást Márknak, és fontos háttérinformációkat.
2009. márc. 24.
Döglött kutya temetése.
Istenem! Mindenki erről beszél. Most mondani kellene mindenképpen valami okosat és mélyenszántót, mert mindenki mond valamit és ha csöndben maradsz, akkor hülyének néznek. Leginkább azonban csak ennyi jut eszembe megintcsak Molnár Tamás professzor úr után szabadon; a krízis folytatódik és más arcot vált. Más gyógyszer és más eszköz kell. Chubakka jegyzetét ajánlom, humorosan sztoikus és főzelékszagúan mai. Nekem elég volt most ennyi is.
2009. márc. 22.
Ellenforradalmi és antirepublikánus hangulatban.
A Tanácsköztársaság puccsal történő megalapításának 90. évfordulója úgy látszik, hogy hatással van a hazai republikánus nómenklatúrára is, mert a Parlament színei izgatott mozgást mutatnak. Bevalljuk a Tanácsköztársaság sűrű fekete és véres éjszakája minket is izgalommal tölt el, és radikális ellenforradalmi hangulatba kerültünk. A fentebb alkotások kis lenyomatai ennek a hangulatnak, amelyek reményeink szerint nemcsak pop-artos, amerikai utánérzésektől sem mentes művészeti ízét fogja értékelni a Kedves Olvasó! Szerzőnk és állandó olvasónk Chubakka művei ezek (hálás köszönet érte!), amelyek már most fehér zászló, darutollak és fess menetelés után kiáltanak! Igen, mi meg tudjuk tenni. Legalábbis nagyon reméljük, hogy egyszer még ebben az életben újra.
2009. márc. 19.
Pirkadat ez, vagy véres az ég alja?
Közeledve az első magyarországi kommunista diktatúra létrejöttének vérveres dátumához, amely a Magyarországi Szocialista Párt (MSZP) nevéhez lehet fűzni, mindig maximalizálódik az ellenforradalmi hangulat bennem. Szerencsére nincsen okom ezt különösebben visszatartani jó pár éve, a magam részéről indokoltnak is tartom minél többet okulni ebből a korszakból (1918-1921). Magyar monarchistának ez a korszak szinte ki nem merülő példatár az eszmék, az akciók, és a reakciók tekintetében. A patkányforradalom remek kis korszakára, ellenforradalmi összeállítással jelentkezünk, amelyben Tormay Cécile örökzöld naplójának a megfelelő részeit idézzük, ami után mindenki memorizálhatja a ludovikás ellenforradalmárok dalát is magában. Őszintén, hányan tudták azt, hogy 1919. március 20-án egy fegyveres hatalomátvételre kellett volna virradnunk, nem a kommunisták és szocdemek diadalára? A végén egy igazi kuriózumot közlünk, az Amúri partizánok dala néven elterjedt kommunista zöngemény fehér, ellenforradalmi eredetijét lehet dúdolászni a "Drozdovci"-t, amelyet M. G. Drozdovszkij fehér ellenforradalmár parancsnok ihletett. Meditációs objektumnak közben ezt ajánljuk; AZ ÉJSZAKA MÉLYÉN VIRRAD MEG A LEGFÉNYESEBB HAJNAL. Reméljük mindez méltóbb és sokkal inspiratívabb felkészülést biztosít kedves olvasóinknak, mint azon régi tutajosok "megemlékezései", akik képtelenek abbahagyni, vagy éppen csak alkalmazkodnak a kor elvárásaihoz.
+++
+++
Március 19-20-ra Virradó éjjel
A kályhában kihűlt az utolsó parázs. Fázni kezdtem és mégsem mozdultam meg. A székembe csúszva ültem az íróasztalom előtt. Kicsiny borzongások futottak végig a hátamon.
Egy kiáltványt kellett volna írnom a Szövetség nevében. Elkezdtem, az első mondat végén megállt a tollam a papiroson, állva maradt, céltalan vonalakat rajzolt, rajzolt még akkor is, mikor kiszáradt belőle a tinta és nem hagyott nyomot. Azután átbillent a toll és elgurult az asztalon. Találomra egy könyvet vettem elő. Soká tartottam a kezemben és néztem a betűit. Nem tudom, mi volt. Összecsukódott és lehunytam a szemem. Így jobban hall az ember. Az órák sorra vertek a lakásban. Vertek tizenkettőt, egyet, félkettőt, háromnegyedet... Eloltottam a lámpát és kinyitottam az ablakot.
Megint visszaültem az íróasztalomhoz. A hideg bedőlt a nyitott ablakon, össze-összerázkódtam tőle. A csend bizsergett, azután úgy rémlett, mint ha egy nagy ér lüktetett volna át a levegőn.
Az óra kettőt ütött
Most... a fejemben megfeszült minden ideg, az inak kinyúltak a nyakamon, olyan merev lett a testem, hogy nem bírtam volna mozdítani.
Nem tudom, mennyi ideig tartott. Egyre jobban fáztam. Az óra megint ütött. Talán siet? ... Elmúlhatott megint vagy egy fél óra. A tagjaimban furcsán engedett fel a merevség, szinte úgy, mintha összeomlottak volna bennem a csontok. Lehorgasztottam a fejemet.
Elhalasztották hát megint! (*)
Éjfél után két órára volt kitűzve. Fegyverük van elég, a csendőrök és rendőrség egyetért. A kaszárnyák pedig ingadoznak. De a jeladás elmaradt. A Bazilika harangja nem szólalt meg.
Mi történhetett? Holnap fog-e szólni, vagy holnapután?
Csak késő ne legyen ...
Március 20.
Az éjjeli óra üres csendje mint egy félőrült várakozás a fejemben maradt. A folytatódó élet képei és hangjai azon a csalódott csenden át rezegtek ma be az öntudatomba. Az ellenforradalom éjszakája olyan sok napon át készülődött és újra és újra annyiszor tolódott el, hogy szinte belefáradt a reménység. Eljön-e még? Megint összeszedtem magamat. Felbiztattam a csüggedésemet és a lelkemben ismét várakozás lett minden.
A város is mintha várt volna valamit Még az utcák is, mintha vártak volna. Legalább nekem úgy rémlett. Várakozó hallgatás volt a reggelben. Újságok nem jelentek meg. Azt mondják, bérmozgalom miatt sztrájkolnak a szedők. A bankba mentem. A kormány letiltotta a betéteket. Nem adtak ki pénzt sehol. Lehúzták a vasredőnyöket. A megrémült emberek tolongtak, átkozódtak.
Ellenőrizhetetlen hírek terjedtek el. Valaki mondta, hogy a kommunisták hadserege: a leszerelt katonák fenyegetőző gyűléseket tartanak szanaszét a külvárosokban, készülnek valamire. Kun Béla és társai szabadon bocsátását követelik.
Károlyi Mihályról is hírlik, hogy készül valamire. Gyűlöletében egyszer megesküdött, hogy elpusztítja Tiszát, még ha vele pusztulna a nemzet is. Tisza meghalt, de szelleme Károlyi ellen feltámadt az egész nemzetben. S ma Károlyi új bosszúra készül. Úgy mondják, nemcsak a magyarság ellen, mely már kiábrándultan megtagadja öt, de az antant ellen is, mely nem áll szóba vele. Mi vár reánk?
Délután a Nemzeti Egyesülés pártjának gyűlése volt. Néhány szót váltottam Bethlen Istvánnal. Azt mondta, nagy változások várhatók. Az antant hatalmak megbízottjuk útján tudtára adták Károlyinak, hogy egy józan polgári kormánnyal szemben előzékenységet mutatnának. Hogy súlyt adjanak követelésüknek, Vyx francia alezredes útján új demarkációs vonalakkal fenyegetőznek.
Bethlen István ma kevésbé látta sötéten a helyzetet, mint különben. Pillanatnyilag megnyugodtam. Ritoók Emmával jöttem haza a feltűnően népes utcákon át. Messze lakik, megkéstünk, nálunk maradt hát éjszakára. Este felráztam magamat és együtt dolgoztunk az asszonyok kiáltványán. Éjfél felé járhatott az idő, mikor bejött hozzánk Anyám és mint mindig, ha valamit írtam, megkérdeztem a véleményét és felhasználtam a tanácsát. Aztán kergetett, menjünk már aludni. Ritoók Emma elment, magamra maradtam és hogy nyugtalanságomat megvesztegessem, csiszolgatni kezdtem a kéziratot. Közben múlt az idő. Két óra lett.
Egyszerre ki tudja miért, megrohant a tegnapi várakozás izgalma. Felkaptam a fejemet. Messze, messze, harangzúgást véltem hallani az éjszakában. A torkom kiszáradt. Vadul vert a szívem. Felrántottam az ablakot, de odakinn végtelen volt a csend. Csak képzelődtem... Egy darabig még mozdulatlanul hajoltam ki a hideg fekete utcába. Puskalövés dördült a Népszínház elől. Aztán megint elhallgatott az éjszaka. Nem bírom tovább.
A háború alatt de hányszor mondtuk ezt. Aztán jött az ősz vonagló összeomlása jött a tél és darabokra tépték az országunkat. Nem bírjuk el... És bírtuk. És ki tudja, mit kell még bírnunk ezen a tavaszon? Nekidőltem az ablakdeszkának és a sötétségen képek húzódtak előttem, mintha rémálmot álmodnám. Egyszerre megálltak a képek. Egy nagy kietlen házban láttam magam. Csupasz, meredek falaiban szokatlanul magas ablakok nyílnak. És mi az utolsó szobában ülünk és várunk valamire, ami elől nem lehet menekülni. A szobából nem vezet ajtó a szabadba. Oda lenn tárva áll a kapu. Nincs, aki őrizze. A légvonatos kapualján lépések jönnek befelé és nem tartóztatja fel senki se. . Jönnek a lépcsőn. Már régóta hallatszik, hogy a házban egyik ajtó nyílik a másik után. Még egy... és még egy, sorra nyílnak az ajtók, egyre közelebb, közelebb.
Nem bírjuk el tovább. Rémlátó végtelenbe nyúlnak a percek és mi meg; se mozdulhatunk, irtózat lesz a várakozás. Már az utolsó ajtó előtt tétováznak a lépések. Valami készülődik odaát. Még senki se látszik, csak a kilincs mozdul óvatosan, lassan és csikorog.
Nyíljék hát ki! Történjék valami, akármi, de történjék végre.
Március 21.
Az eső esik, a lyukas ereszből csurog a víz. Az ablakom bádogpárkányát verik a cseppek. És ez úgy hangzik, mintha csontvázak ujja kopogtatna, hogy eresszék őket. A lépcsőházban csengettek. Chotek Rudolfné jött, aki mindig bátran és áldozatkészen a nemzeti eszme mellett. Nagyobb összeget hozott a szövetség céljaira. Utána Mikes Árminné nyitott be az ajtón. Még kilenc óra se volt. A fülembe súgta: Nagyon rossz híreim vannak. Beszélnem kell veled.
Magamhoz vettem a pénzt, azután mentünk. A kocsiban elmondta, hogy egy megbízható egyén előtte való nap a kommunisták gyűlésén volt. A munkások nagy tömegei átmentek a kommunista pártba. A vas fémmunkások is mind átmentek. És elhatározták, hogy most már nyíltan fellépnek a kormányzó pártok ellen és letörik az ellenforradalmat is. A keleties szemű démoni bűvölő, mely öngyilkos letargiába zsibbasztotta a nemzetet, rátenné hát egészen a kezét tehetetlenné vált tartalékára?
A Magyar Asszonyok irodájában már ott volt Kállay Erzsébet. Alig hogy odaértünk, Batthyáhy Lajosné jött be sebesen és intett nekem. Az egyik sarokba húzódtunk. Csak akkor tűnt fel, milyen megnyúlt és halálsápadt az arca. Idegesen beszélt: - A kormány lemond: Vyx alezredes egy ultimátumot adott át. Az antant megint előbbre tolja a demarkációs vonalat és semleges zónát is követel. Károlyi pedig - biztos értesülésem van - a kommunistáknak akarja átadni a hatalmat.
Ez hát Károlyi bosszúja...
Kállay Erzsébet és buga is odajöttek hozzánk. Aztán elrohantak, József főherceget akarták értesíteni és Bethlen Istvánhoz is mentek, hogy kísérelje meg a lehetetlent az antant megbízottainál. Vyx alezredes az utóbbi napokban eltávolíttatta Budapestről a francia csapatokat. Mindössze háromszáz szpáhi lehet valahol a környéken. 0 tudta, hogy mi készül. Szándékosan fosztotta meg a város polgárságát az egyetlen védelemtől? Batthyány Lajosné felállt. Mielőtt indult volna, a fülemhez hajolt és azt mondta, hogy szökjem meg az éjszaka előtt, mert az első elfogatási listán rajta van a nevem.
Hazamentem. Az eső egész délután zuhogott és verte az ablakomat. Telefonon hívtam a testvéremet. Anyám beteg volt és ágyban feküdt. Úgy beszéltem a testvéremmel, hogy ne hallja. Ő még nem tudott semmiről.
Bánó Lászlóné jött és mondta: menjek el, mert ezek felakasztanak. Megint ott volt Chotek Rudolfné. Visszaadtam neki a pénzt, amit ma délelőtt a Szövetség céljaira hozott: Nálam most már úgysem lenne biztonságban. Ő is ugyanazt mondta, amit Bánóné mondott.
- Nem megyek el, - felelem, - gyávaság lennne megfutamodnom. Ha el akarnak fogni, hát fogjanak. Itt maradok.
- Még szükség lesz rád később, mikor újra ddolgozni lehet, mondotta vendégem és kedvesen rábeszélt. - Magamhoz vinnélek, de ott nem lennél biztonságban. Gidáékat nálam fogják keresni. - Testvéréről, gróf Ráday Gedeonról kezdett beszélni. Aztán megint rám fordította a szót. Figyelmesen hallgattam és közben se félelmet, se izgatottságot nem éreztem, talán azért, mert sajátságosan megint úgy rémlett előttem, mintha nem rólam, hanem valaki másról lenne szó.
Hét óra felé járt az idő. Cavallier József egy fiatal újságíró, aki a magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége érdekében sokat és önzetlenül dolgozott, halálsápadtan nyitott be hozzánk. Hirtelen behúzta maga mögött az ajtót és úgy nézett hátra, mintha attól félne, hogy valaki utána jön. A szeme egészen merev és üveges volt. .
- Károlyi lemondott, - mondotta szakadozottt hangon. - A minisztertanácsból Kunfit küldte Kun Béláért a gyűjtőfogházba. Kunfi aztán automobilon vitte magával Kun Bélát a miniszterelnökségre. A szocialisták és a kommunisták megegyeztek; Direktórium alakult, az a hír jött, hogy Kun Béla, Samuelly Tibor, Kunfi Zsigmond, Pogány József és Vágó Béla a tagjai. Forradalmi törvényszéket állítanak fel. Ma éjjel sokakat elfognak. Meneküljön. Ne adja oda magát prédául az ő bosszújuknak.
Mialatt beszélt, lövöldözés hallatszott odakintről. Egyszerre felrémlett előttem az éjszakai kép. A nagy, kietlen házban vagyunk és az utolsó szoba kilincse fordul és nyílik az utolsó ajtó. Egy borzasztó hang üvöltött végig az utcán: Éljen a proletárdiktatúra!
(*) Tormay Cécile itt egy fegyveres ellenforradalmi felkelésre gondolt, amelyet már sokadszorra akartak a budapesti fehérek végrehajtani az ÉME, a MOVE és gróf Bethlen István vezette Nemzeti Egység Pártja vezetésével. A Bazilika harangja jelezte volna, hogy a felkelés sikerült. E helyett a kommunista puccs valósult meg másnap.
+++
Ludovika Akadémia ellenforradalmi indulója
Szöveg: Evva Ernő
Az est közeleg, de az Orczy-kert vidéke,
Most viharra szomjas, oly gyanús a béke.
Mért szünetel ma a fegyverek csatája,
Mért szünetel ma az ostrom a Ludovikán?
Rajta fiúk, aki tiszt akar ma lenni,
Álljon élre önként önként harcjárőrbe menni!
Lépne ki mind, - de a sorokat előzve dobban
Három az élre; - a puska lábhoz, rajta a szurony!
Ref.: Fegyverbe lép az őrség,
Fegyverbe lép az őrség,
Nyílik a Ludovika ősi kapuja.
Fegyverbe lép ki rajta
Fegyverbe lép ki rajta
Mindenre elszánt katona fia.
Vissza, ha soha nem tér,
Vissza, ha soha nem tér,
Indul utána százszor újra száz!
Sorsunk a szent örökség, fegyverben áll az őrség,
Népünkre, földünkre testével vigyáz!
+++
2009. márc. 17.
Fából készülne a vaskarika? Gyorsjelentés Káosz Köztársaságból.
Többen mondják, hogy legyünk már többet aktuálisak. Most valamennyire ez következne az alábbiakban. Nem olyan régen Vona Gábor, a Jobbik elnöke különös kijelentéseket tett (4:39 - 7:39). Szokott ő ilyeneket mondogatni, hogy "történeti alkotmányunk", de azért az 1949-es tc.-re is hivatkozik a Magyar Gárda, ha "demokratikus garanciákról" van szó (ez ugye kicsit fura egy paramilitáris szervezettől), meg hazafiság, de azért Iráni Köztársasági Gárda is jöjjön a választásokra. Radikális ismerőseim ilyenkor bólogatnak, hogy ne akadjak ki nagyon, mert katyvasz van mindenhol. Én erre azt szoktam mondani, hogy a bal-, vagy éppen republikánus oldalon csak pánik van maximum, de katyvasz nem nagyon. De legyen. Jó ne akadjunk ki, hanem most akkor értetlenkedjünk csak.
Szépen visszafogottan, de azért határozottan.
Vona Gábor ilyeneket mondott, a Jobbik TV-ben, amelyet valószínűleg maga a Jobbik vágott meg, hogy aszongya; "A liberális demokrácia rendszere is megbukott. (...) Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szükség. Az elmúlt száz évben itt egyetlen rendszer működött; Horthy Miklós kormányzóé! (Éljen!!! - a lelkes tömeg) Modern és korszerű formában, de ehhez kell visszanyúlnunk. Magyarországnak egy Szentkorona-tanon álló alkotmányra van szüksége, a liberális demokrácia helyett egy értékelvű demokráciára, az ország élén pedig egy kormányzóra. (Úgy van!!! - a lelkes tömeg).
Na, akkor álljunk itt most meg. (Mély levegővétel)
Ad. 1. Elnöki rendszer a köztársaságokban szokott _csak_ lenni. Erős elnöki rendszert - a jelenlegi republikánus, poszt-kommunista - kartális alkotmány nem tesz lehetővé, ennek pontosan az ellenkezőjét igen. Ennek oka a sokat emlegetett - és létrehozók által dicsért - "kormányzati fékek" amelyeket 1989 óta fokozatosan helyeznek el a szorgos kezek. Akkor most ezt, a kukába való, 1949-es tákolmányt fogjuk átalakítani, mondjuk valami De Gaulle rendszeréhez hasonló, egyfajta nemzeti republikanizmusra? Ez lenne a jövő?...
Ad. 2. Talán mégsem. Horthy Miklós ellenforradalmár, konzervatív és megrögzött antibolsi és antirepublikánus volt, tekintve, hogy egyik politikai példaképe I. Ferenc József volt. A népköztársaságot megalkotó Károlyi és emigrált társai számára ő volt A Mumus, Habsburg Ottó mellett, akit ugye jobban utalták bevallottan, mint Hitlert. Az ő rendszerére mondta Vona úr, hogy csak "ez működött" az elmúlt száz évben (az 1944-es baki mellett nyílván most elsiklott, amikor a Horthy által kitermelt és legalizált elit jelentős része egyszerűen hütlen lett hozzá), kifelejtve mondjuk - az előbb említett - Ferenc József életművét a témában. Akkor most mi legyen? Kell egy vezető, aki elnök? Olyan, mint Kossuth, aki kormányzó-elnök volt? Ugye, nem?...
Ad. 3. Nem biza. A Szentkorona-tan is kell (nagyon helyes, persze, hogy kell!) ugyanis, de az meg nem fér össze a republikanizmussal (amit Kossuth kedvelt, ellentétben a Szent Koronával, amelyet a Dunába dobatott volna). Viszont nagyon szépen meglenne egy jó kis királyságban, amiben Horthy is gondolkodott. Ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy a Szentkorona-tanon nem alapul a történeti alkotmány, hanem azt kiegészíti. Ez nem mindegy. Mert a történeti alkotmány az uralkodóink és az országgyűlések együttesen hozott törvényein alapulnak legnagyobb részt. De, itt most akkor mi legyen? Kiszely szerencsésen ki lett rúgva a Jobbik főiskolájáról, mivel egy kommunista besúgó volt, de e mellett butaságokat is mondott ebben a témában sajnos. De itt mintha az ő és mások csúsztatásai és absztrakciói kísértenének sajna.
Ad. 4. Megvan! Kormányzó kell! Ez az. Ez a végső konklúzió. Rendben! Legyen így! (Főleg, hogy előtte egy perccel a csendőrség visszaállítása is végre napirendi pont lett.) De akkor nem kellene előbb, egy királyság mégis? Ki helyett van kormányzó? És miért? Kit helyettesít a kormányzó? Ki bízza meg? A nemzetgyűlés, reményeink szerint. Egy republikánus nemzetgyűlés, pláne egy szép nagy demokrata és republikánus pártokkal teli országgyűlés (amilyen most is van) a büdös életben nem szavaz meg kormányzót az ország élére. Ez ugye mindenkinek tiszta? Remek. Akkor, meg miért nem állítjuk helyre a királyságunkat? Miért nem adjuk a legfontosabb parancsot és az egyetlen és első igazi célt, egyszerűen és tisztán szeretett honfitársaink elé; KIRÁLYSÁG. Ennyi. Minden más ebből következik.
Summa. Érdemes megnézni, hogy öt (!) nyamvadt mondaton belül mekkora katyvasz van egy magyar politikus szavain belül, aki több tízezer emberhez szól, akik pedig helyeselnek olyan szavakra teli torokból, hogy "kormányzó kell". Milyen remek lenne ez az arány, ha helyes kontextusban és relevánsan hangzana mindez el. De nem. Nem tudják mit akarnak, vagy egyszerűen félnek attól, hogyha kimondják azt, hogy "Emberek, a magyar nemzet államformát vált!", akkor politikai hullákká válnak.
És igazuk van sajnos.
Igazuk van, mert nagy valószínűséggel azok lennének. Helyette marad a masszív káosz. A magyarság nagy választása ez pedig legalább két éve; rend vagy káosz? Ami elhasználódott, azt ki kell dobni. Ami hamisnak bizonyult és nem hozta a magyarság felemelkedését, azt le kell cserélni. Nem süllyedhetünk a köztársasággal együtt tovább! A Sátán segge alá kerüljön más. Ne probáljunk abba életet verni, egyéni sikereink reményében, amely megdögleszt mindent, ami valaha naggyá tette ezt a nemzetet. A köztársaság halott, a nemzet még nem az. Vissza kell venni azt a gúnyát, amelyet magunknak szőttünk.
2009. márc. 15.
Március idusán (REV2).
Mostanában sokan kérdezték tőlem, hogy mi lesz március idusán kint az oldalon, meg mit fogok csinálni. Időrendi sorrendben a Kiskunság regionális lap főszerkesztője volt az első, aki egy flekkes irást kért ezzel kapcsolatban a harmincezer példányos lapocskába. Akit érdekel, az elolvashatja itt az eredményt. Lényegesen radikálisabb, de nagyon is elgondolkodtató, de nem az én klaviatúrámból származó, véleményhez ide tessék kattintani. Czelder Brigadéros korrekt középpályás monarchista véleménye itt olvasható. Végezetül mindenkinek ajánlom figyelmébe a Nyugati Levél blog írását, zu sammen a forradalmak és a Kis Magyar Ciriburi, vagy Purparlé ellen, igaz magyar és monarchista álláspontból. (Ezennel linket is tettünk erre e a remek kis blogra., hogy figyelemmel kísérhesse bárki.) Magánvéleményt meg a kommnentben lehet közölni mindenki épülésére és okulására.
2009. márc. 13.
Ima Nagy Szent Károlyhoz.
A híres liturgista, DOM PROSPER GUÉRANGER O.S.B., által kiadott „Liturgikus Év” első kiadásában január 28-a Szent Károly császár ünnepnapjaként jelent meg, melyet francia és német területeken ünnepeltek is a katolikusok rendszeresen. A munka későbbi kiadásaiból – befeküdve az istentelen szekularizmusnak – egyszerűen kihagyták már ezt az ünnepet. Dom Guéranger, a Solesmes-i Kongregáció alapítója volt, akinek a fentebb említett könyve felébresztette a maurinus bencések hagyományait máig ható eredménnyel. A bencés atya szentté avatását a Mans-i egyházmegye püspöke, Mgr. Jacques Faivre, elindította már néhány éve. A Szent Károly császárról szóló imádságot itt közöljük, tudtunkkal először magyarul, mindenki okulására, valamint a Trón és az Oltár erejébe vetett rendületlen hitünk egy kis manifesztumaként.
Üdvözlégy, ó, Károly, Istentől szeretett apostola Krisztusnak, ki Egyházának védelmezője, az igazságosság védnöke, a jó szokások őrzője, Krisztus neve ellenségeinek rettegése vagy!
A császárok szennyes koronája – melyet Leó kezei tisztítottak meg – fenséges fejedre helyeztetett; a Birodalom glóbusza erőteljes kezedben pihent; derekadra az Urunkért csatáidban mindig győztes kardod hüvelye köttetett; végül homlokod a királyi olajjal császári kenésben részesült a római pápa által, ki fölszentelt téged és megerősítette tekintélyedet. Midőn Krisztus személyét helyettesítetted az ő időbeli királyságában, azt óhajtottad, hogy Ő uralkodjon benned és általad.
Isten már megjutalmazott iránta való szeretetedért, dicsősége kiterjesztéséért végzett buzgóságodért, Jegyeséért tanúsított tiszteletedért és bizalmadért. A mulandó és esendő földi királyságért cserébe most már a romolhatatlan királyságban élsz, ahol sok millió lélek, akiket te szabadítottál meg a bálványimádásból, most és mindörökké tisztelnek téged, mint megváltásukért cselekvőt.
Urunk, Jézus Krisztusnak születésének ünnepén fölajánlottad az általad emeltetett dicsőséges templomot (1) az Őt világra hozó Édesanyjának tiszteletére, mely ma is csodálatra ragad minket. E helyen helyeztette el kegyes kezed ama pólyát, melyet az ő Isteni Fia hordott születése után. Isten Fia mintegy jutalomként óhajtotta, hogy dicsőségesen nyugodjanak és tiszteltessenek a nép által csontjaid ugyanazon helyen.
Ó, dicsőséges utóda a három napkeleti tudós királynak! Mutasd be lelkünket Annak, aki eme egyszerű pólyába öltöztetett. Kérleld Őt, hogy részesedjünk egyrészt abban az alázatban, amelyet te mutattál, midőn jászla előtt letérdeltél, másodszor abban a lángoló buzgóságban, amely által minden tevékenységedet a gyermek Jézus dicsőségére ajánlottál föl, harmadszor abban a lelkierősségben, amely sohasem hagyott el téged, midőn harcoltál Királyságáért.
Ó, hatalmas Császár, ki hajdan voltál a fejedelmi jogarod alá összegyűlt európai család döntnöke! Légy irgalmasan közbenjárónk e közösségért, mely minden részében pusztul! Több mint ezer év után, a Császárság, melyet az Egyház kezedbe adott, fölbomlott, büntetésképp a hűtlenségéért azon Egyház iránt, melynek áldására alapíttatott. A népek, kik még megmaradtak, szomorúak és nyugtalanok. Csak az Egyház tud újra éltet adni nekik az igazhit által; csak Ő képes érvényt szerezni újra a jognak; csak Ő képes megzabolázni az engedetlent és megáldani az engedelmest.
Ó, Nagy Károly, esedezünk előtted, hogy segedelmeddel egy napon a társadalom visszataláljon alapjaihoz, abbahagyja a szabadosság követelőzéseit, és a felforgatás forradalmi gondolatait! Védelmezd különösen szereteteddel Frankhont, koronád legszebb virágát! Mutasd meg, hogy mindig királya és atyja vagy Őneki! Vess véget észak hitetlen birodalmai (2) erősödésének, akik szakadásba és tévhitbe estek! Végül kérünk, ne engedd, hogy a Szent Birodalom népei rabságukba vetessenek! Ámen.
(1) Az aacheni palotakápolnáról van szó, amely a későbbi századok során kiegészülve a császári dóm (Kaiserdom) középpontja lett. Itt őrzik ereklyeként Jézus pólyáját, a keresztre feszítésekor használt ágyékkötőt, valamint Keresztelő Szent János fejlevételekor használt kendőt.
(2) Itt a protestáns (Egyesült Királyság, skandináv királyságok, Porosz Királyság, majd Német Császárság) és a keleti (elsősorban az Orosz Cárság) királyságokat érti a szerző „észak hitetlen birodalmai” alatt. Az imaszándék az, hogy ezek katolikusokká váljanak, és egyesüljenek egyetlen nagy keresztény birodalomban.
Fordítás: Szász Péter Domonkos.
2009. márc. 10.
Konzervativizmus és realizmus.
Írta: Anthony Mario Ludovici.
Nincs olyan, hogy konzervatív vagy minőség-kedvelő osztály. Szintén nincs semmiféle szociális réteg szerinti megoszlás a konzervativizmus és az arisztokrácia által képviselt világnézeten belül és más meggyőződések között sem. Mivel az arisztokratikus és konzervatív tantételek egymást átfedik a rendíthetetlenség és a tekintély iránti lelkesedésben, valamint a kvalitatív értékeket megkövetelő közös alapelvükben, a társadalom minden szférájában megtalálják legjobb híveiket - azaz bárhol felbukkanhat az a típus, aki a dolgok és az emberek értékét ösztönösen minőségük alapján állapítja meg, valamint tisztán látja az idő szerepét és befolyását bármilyen értékes dolog létrehozásában.
A mesterember, aki munkájában lelkiismeretes és a lehető legtöbb időt szenteli a mesterségének megfelelő szakértelem elsajátítására, a művész, aki kritikájában önmaga irányában a legszigorúbb, és sohasem érzi elégedettségében befejezettnek tanulóéveit; az előkelő származású ember, aki tudja, miként vegye körül magát nem csupán valóban nemes emberekkel, de igazán fennkölt tárgyakkal is - emberekkel és dolgokkal, amelyek magukon viselik a minőség félreismerhetetlen fémjelét: az ilyen emberek valódi vagy potenciális arisztokraták, és semmi sem foszthatja meg őket ezen rangjuktól. Másrészről a herceg, akinek nincs érzéke a minőség iránt, aki szemet huny magában és másokban azon értékek és képességek hiánya felett, melyek osztályát kiváltságos helyzetébe emelték, aki nem tudja, hogyan vegye körül magát minőségi dolgokkal és emberekkel, és semmit sem tud arról, hogy idő szükségeltetik az értékes dolgok létrejöttéhez, épp olyan, mint a lelkiismeretlen mesterember vagy a kritikátlan és önelégült művész: természeténél fogva plebejus és züllött alak, akit semmi sem emelhet a született konzervatívok vagy arisztokraták körébe.
Az igazságon tett erőszak, hogy társadalmi osztályokat mindenestül megkísérelnek politikai pártokba kényszeríteni, talán az elsőleges oka annak a zűrzavarnak, ami az ország belpolitikáját illetően a közösségi érzületben fennáll. És épp emiatt nem lehet elégszer ismételni azt, hogy a konzervatív és kvalitatív döntésekre képes ember - nem az arisztokratikus uralkodóra gondolok - egy nagyon pontosan körülírható testi-lelki alkatú típus, amely minden osztályban felbukkan, és semmi esetre sem általánosabb a jelenlegi Lordok házában, mint egy szénbányában (*).
Az anthropológusok a bennszülöttek "kulturális potenciáljáról" beszélnek, ami alatt bizonyos népek képességét értik arra, hogy a kulturális szervezettség bizonyos fokára emelkedhetnek; gyakran hozzák fel Libériát, a nyugat-afrikai néger államot értelmezésük példájaként. A négerek, akiknek átadták Libériát, és akik nagyrészt az amerikai felszabadított rabszolgák leszármazottai, kultúrájukat kívülről kapták a jóindulatú európai népektől, teljesen kész alkotmánnyal, törvényekkel, és egyéb intézményeik rendszerével együtt. Ám a négerek "kulturális potenciálja" hamarosan feldúlta a ráerőltetett fehér kultúrát, és mostanra, az odalátogatók legújabb keletű beszámolói alapján a szenátusuk, a képviselőházuk, a hadseregük, a rendőrségük és az összes többi nem néger intézményük csupán holmi groteszk és szánalmas paródiáját nyújtja az általuk egykor jelképezett fehér eredetű rendszernek.
Egy éppen ugyanilyen "kulturális potenciál" csodás jelenségével magyarázható az a sarkalatos eltérés is azon emberek között, akik ösztönösen a kvalitatív, és azok, akik ösztönösen a kvantitatív értékek felé hajlanak, és az általuk kialakított társadalmi formák a lehető legjobban különböznek egymástól. Ha egy nemzet megoszlik ezen két típus között, kiegyezésük gyakran elégtelen és ingatag; és mivel a két társadalmi forma teljes egyesülése sohasem lehetséges, ennek folyománya az az állapot, amelyben a mai Anglia található, s amely nem más egy állandó és elkeseredett, egymást pusztító háborúskodásnál.
A kvantitatív értékekhez ragaszkodó emberek csoportja, amelynek ugyancsak minden társadalmi osztályból kerülnek ki tagjai, hajlik a felbomlasztás, az állhatatlanság és a hiábavaló változások felé, az előző fejezetben tárgyalt, minden emberben meglévő ösztönös konzervativizmus ellenére, mivel sosem ismeri fel az idő és a minőség közötti szükségszerű kapcsolatot. Konzervativizmusa így nagyrészt önérdek, pénztárca-aggodalom; és ha semmit sem birtokol, konzervativizmusa gyenge és esendő, mivel semmilyen önzés nem készteti a dolgok állandósága felé. Ennélfogva a konzervatív oldalon ezek az emberek megbízhatatlanok és elvtelenek, a nem konzervatív oldalon pedig anarchisták és felforgatók. Kulturális potenciáljuk kimerül az üzleti jómódban, kifejezésmódjuk pedig minden téren valószínűleg csúf és vaskos formát ölt.
A kvalitatív értékekhez ragaszkodó emberek csoportjának tagjai ugyancsak minden társadalmi osztályból kikerülhetnek, az előzőekkel szemben viszont az építés, az állandóság és a megőrzés felé hajlanak, nem csupán a tárgyak, hanem a családi jellemvonások és öröklött tulajdonságok terén is; a minden emberre jellemző ösztönös konzervativizmust itt erősíti az idő és minőség közötti törvényszerű kapcsolat mély megértése is. Konzervativizmusa nem csupán önzés, hanem egy stabil környezet fenntartására irányuló követelés és kívánság, mely gyakran a látszólagos önérdek ellenében hat, ám a minőség csíráinak megérlelését szolgálja. És ha valahol az önérdek tényezőként felmerül, ott is csak az elsőleges ösztönzés megerősítése lesz. Ennélfogva a csupán konzervatív oldalon ezen csoport tagjai erősek, elvi alapokon állók és konstruktívak, az arisztokraták körében pedig patrónusok, a tartós és szép dolgok kiválasztói és serkentői lesznek, akár személyeket, akár nemzetük vagyonát tekintve. Kulturális potenciáljuk határait a társadalmi szervezet tökéletesítésében, és az emberek, illetve környezetük szépségében éri el. Kifejezésmódjuk a szépség formáját ölti magára.
Az előző csoport anyagi sikeressége, amely életének fő jelentőségét adja, a sokszorozódásukhoz vezethet és gyakran vezet is; elszaporodásuk bekövetkezése sokkal valószínűbb abban az esetben, ha az uralkodó értékek az őket jellemző partikuláris tevékenységeknek kedveznek.
Ezzel szemben az anyagi sikerekkel való viszonylag csekély törődés, amely az utóbbi csoportot jellemzi, s amelyet nagyrészt eláraszt a minőségre és szépségre törekvő elsőleges indíték, alárendelődhet, vagy a mennyiség szolgáinak kezében meg is semmisülhet, ha a fennálló körülmények nem védelmezik. Ilyenkor a nemzet azon része, amely a legértékesebb minőségeket és emiatt a stabilitás fő eszközét szolgáltatja, hanyatlásnak indul és elvész.
A maga vonásait a tükörben szemlélő Szépség csak egyetlen gonoszt ismer, amelyet minden erejével elűzni kíván, és ez a Változás. Az ügyes plasztikai sebészt azonban, aki felkínálkozik, hogy arcvonásait operáció révén - ha mégoly csekély mértékben is - tökéletesítse, ő azonnal kiutasítja. És igaza van.
Ezzel szemben a Csúfság, mely bár nem megváltoztatható, mégis valamicskét szépülni vágyik az operáció által, a sebészeket bőségesen ellátja jövedelemmel és szentélye ezeket az urakat folyton nyitott kapukkal várja.
Ezt az egyszerű példázatot nem szabadna elfeledni, amikor a fentebb ismertetett két csoport értékét és gondolkozásmódját mérlegeljük, különösen a változás és az ún. "fejlesztés" kapcsán. És ha egy jelenleg fennálló társadalomban, ahol állandóan vagyonokat áldoznak a változtatásokra, és nyüzsögnek a „szépítgető sebészek”, az egyetlen bölcs dolog azt feltételezni, hogy a mennyiség gazdag kiszolgálói állnak az élen, és alkotásaik a csúfság jegyében születnek.
(...)
(*) Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi Lordok háza semmilyen értelemben véve nem arisztokratikus urakból áll; újoncai semmiképp sem azáltal kerülnek kiválasztásra, hogy birtokolják -e a megfelelő uralkodói kvalitásokat, vagy egy alsóbb társadalmi rétegben, nevelés és fegyelem révén generációkon keresztül megszerezték -e ezeket; egyszerűen a kereskedelmi-üzleti életben, a jog vagy a zsurnalisztika területén, a pártpolitikában, vagy a hadseregben és a tengerészetnél elért sikereik alapján választják ki őket. De még így is egy sokkal jobb és hatékonyabb szervezet, mint az alsóház.
Fordította: Umenhoffer István.
Első, teljes megjelenés; Északi Korona XXV. szám. Az itteni részlet fordításához köszönjük a fordító személyes engedélyét.
A mesterember, aki munkájában lelkiismeretes és a lehető legtöbb időt szenteli a mesterségének megfelelő szakértelem elsajátítására, a művész, aki kritikájában önmaga irányában a legszigorúbb, és sohasem érzi elégedettségében befejezettnek tanulóéveit; az előkelő származású ember, aki tudja, miként vegye körül magát nem csupán valóban nemes emberekkel, de igazán fennkölt tárgyakkal is - emberekkel és dolgokkal, amelyek magukon viselik a minőség félreismerhetetlen fémjelét: az ilyen emberek valódi vagy potenciális arisztokraták, és semmi sem foszthatja meg őket ezen rangjuktól. Másrészről a herceg, akinek nincs érzéke a minőség iránt, aki szemet huny magában és másokban azon értékek és képességek hiánya felett, melyek osztályát kiváltságos helyzetébe emelték, aki nem tudja, hogyan vegye körül magát minőségi dolgokkal és emberekkel, és semmit sem tud arról, hogy idő szükségeltetik az értékes dolgok létrejöttéhez, épp olyan, mint a lelkiismeretlen mesterember vagy a kritikátlan és önelégült művész: természeténél fogva plebejus és züllött alak, akit semmi sem emelhet a született konzervatívok vagy arisztokraták körébe.
Az igazságon tett erőszak, hogy társadalmi osztályokat mindenestül megkísérelnek politikai pártokba kényszeríteni, talán az elsőleges oka annak a zűrzavarnak, ami az ország belpolitikáját illetően a közösségi érzületben fennáll. És épp emiatt nem lehet elégszer ismételni azt, hogy a konzervatív és kvalitatív döntésekre képes ember - nem az arisztokratikus uralkodóra gondolok - egy nagyon pontosan körülírható testi-lelki alkatú típus, amely minden osztályban felbukkan, és semmi esetre sem általánosabb a jelenlegi Lordok házában, mint egy szénbányában (*).
Az anthropológusok a bennszülöttek "kulturális potenciáljáról" beszélnek, ami alatt bizonyos népek képességét értik arra, hogy a kulturális szervezettség bizonyos fokára emelkedhetnek; gyakran hozzák fel Libériát, a nyugat-afrikai néger államot értelmezésük példájaként. A négerek, akiknek átadták Libériát, és akik nagyrészt az amerikai felszabadított rabszolgák leszármazottai, kultúrájukat kívülről kapták a jóindulatú európai népektől, teljesen kész alkotmánnyal, törvényekkel, és egyéb intézményeik rendszerével együtt. Ám a négerek "kulturális potenciálja" hamarosan feldúlta a ráerőltetett fehér kultúrát, és mostanra, az odalátogatók legújabb keletű beszámolói alapján a szenátusuk, a képviselőházuk, a hadseregük, a rendőrségük és az összes többi nem néger intézményük csupán holmi groteszk és szánalmas paródiáját nyújtja az általuk egykor jelképezett fehér eredetű rendszernek.
Egy éppen ugyanilyen "kulturális potenciál" csodás jelenségével magyarázható az a sarkalatos eltérés is azon emberek között, akik ösztönösen a kvalitatív, és azok, akik ösztönösen a kvantitatív értékek felé hajlanak, és az általuk kialakított társadalmi formák a lehető legjobban különböznek egymástól. Ha egy nemzet megoszlik ezen két típus között, kiegyezésük gyakran elégtelen és ingatag; és mivel a két társadalmi forma teljes egyesülése sohasem lehetséges, ennek folyománya az az állapot, amelyben a mai Anglia található, s amely nem más egy állandó és elkeseredett, egymást pusztító háborúskodásnál.
A kvantitatív értékekhez ragaszkodó emberek csoportja, amelynek ugyancsak minden társadalmi osztályból kerülnek ki tagjai, hajlik a felbomlasztás, az állhatatlanság és a hiábavaló változások felé, az előző fejezetben tárgyalt, minden emberben meglévő ösztönös konzervativizmus ellenére, mivel sosem ismeri fel az idő és a minőség közötti szükségszerű kapcsolatot. Konzervativizmusa így nagyrészt önérdek, pénztárca-aggodalom; és ha semmit sem birtokol, konzervativizmusa gyenge és esendő, mivel semmilyen önzés nem készteti a dolgok állandósága felé. Ennélfogva a konzervatív oldalon ezek az emberek megbízhatatlanok és elvtelenek, a nem konzervatív oldalon pedig anarchisták és felforgatók. Kulturális potenciáljuk kimerül az üzleti jómódban, kifejezésmódjuk pedig minden téren valószínűleg csúf és vaskos formát ölt.
A kvalitatív értékekhez ragaszkodó emberek csoportjának tagjai ugyancsak minden társadalmi osztályból kikerülhetnek, az előzőekkel szemben viszont az építés, az állandóság és a megőrzés felé hajlanak, nem csupán a tárgyak, hanem a családi jellemvonások és öröklött tulajdonságok terén is; a minden emberre jellemző ösztönös konzervativizmust itt erősíti az idő és minőség közötti törvényszerű kapcsolat mély megértése is. Konzervativizmusa nem csupán önzés, hanem egy stabil környezet fenntartására irányuló követelés és kívánság, mely gyakran a látszólagos önérdek ellenében hat, ám a minőség csíráinak megérlelését szolgálja. És ha valahol az önérdek tényezőként felmerül, ott is csak az elsőleges ösztönzés megerősítése lesz. Ennélfogva a csupán konzervatív oldalon ezen csoport tagjai erősek, elvi alapokon állók és konstruktívak, az arisztokraták körében pedig patrónusok, a tartós és szép dolgok kiválasztói és serkentői lesznek, akár személyeket, akár nemzetük vagyonát tekintve. Kulturális potenciáljuk határait a társadalmi szervezet tökéletesítésében, és az emberek, illetve környezetük szépségében éri el. Kifejezésmódjuk a szépség formáját ölti magára.
Az előző csoport anyagi sikeressége, amely életének fő jelentőségét adja, a sokszorozódásukhoz vezethet és gyakran vezet is; elszaporodásuk bekövetkezése sokkal valószínűbb abban az esetben, ha az uralkodó értékek az őket jellemző partikuláris tevékenységeknek kedveznek.
Ezzel szemben az anyagi sikerekkel való viszonylag csekély törődés, amely az utóbbi csoportot jellemzi, s amelyet nagyrészt eláraszt a minőségre és szépségre törekvő elsőleges indíték, alárendelődhet, vagy a mennyiség szolgáinak kezében meg is semmisülhet, ha a fennálló körülmények nem védelmezik. Ilyenkor a nemzet azon része, amely a legértékesebb minőségeket és emiatt a stabilitás fő eszközét szolgáltatja, hanyatlásnak indul és elvész.
A maga vonásait a tükörben szemlélő Szépség csak egyetlen gonoszt ismer, amelyet minden erejével elűzni kíván, és ez a Változás. Az ügyes plasztikai sebészt azonban, aki felkínálkozik, hogy arcvonásait operáció révén - ha mégoly csekély mértékben is - tökéletesítse, ő azonnal kiutasítja. És igaza van.
Ezzel szemben a Csúfság, mely bár nem megváltoztatható, mégis valamicskét szépülni vágyik az operáció által, a sebészeket bőségesen ellátja jövedelemmel és szentélye ezeket az urakat folyton nyitott kapukkal várja.
Ezt az egyszerű példázatot nem szabadna elfeledni, amikor a fentebb ismertetett két csoport értékét és gondolkozásmódját mérlegeljük, különösen a változás és az ún. "fejlesztés" kapcsán. És ha egy jelenleg fennálló társadalomban, ahol állandóan vagyonokat áldoznak a változtatásokra, és nyüzsögnek a „szépítgető sebészek”, az egyetlen bölcs dolog azt feltételezni, hogy a mennyiség gazdag kiszolgálói állnak az élen, és alkotásaik a csúfság jegyében születnek.
(...)
(*) Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi Lordok háza semmilyen értelemben véve nem arisztokratikus urakból áll; újoncai semmiképp sem azáltal kerülnek kiválasztásra, hogy birtokolják -e a megfelelő uralkodói kvalitásokat, vagy egy alsóbb társadalmi rétegben, nevelés és fegyelem révén generációkon keresztül megszerezték -e ezeket; egyszerűen a kereskedelmi-üzleti életben, a jog vagy a zsurnalisztika területén, a pártpolitikában, vagy a hadseregben és a tengerészetnél elért sikereik alapján választják ki őket. De még így is egy sokkal jobb és hatékonyabb szervezet, mint az alsóház.
Fordította: Umenhoffer István.
Első, teljes megjelenés; Északi Korona XXV. szám. Az itteni részlet fordításához köszönjük a fordító személyes engedélyét.
2009. márc. 5.
Orrvérzésig ellenforradalom - ajánlók (REV2).
Szeretnénk kezdeni Pozsonyi "Bucó" Ádám remekbe szabott írásával, amellyel még csak azt sem tudjuk, hogy ő vagy éppen a magyar nemzeti-konzervatív-jobber oldal tudná, hogy átléptünk egy kisebb Rubicont. Az ellenforradalom igenlése ilyen formában, 1956-tal és az egész hatvan év példájával remek és inspiratív gondolat. Reméljük többeket megmozgat majd (környezetünkben máris egy újabb Ostenburg különítmény kosza gondolata merült komolyabban fel - hiába a kényszer nagy úr!), legalább azon az oldalon, amely éppen gyökerei ellen látszik sokszor fordulni. Bucó az elmúlt pár évben az egyetlen volt, akin elismerően mosolyogni tudtunk a jobb oldalon, most pedig azt mondjuk, hogy csak így tovább. Soha többet aktuálpolitikai Demokrata-flekkeket! (Külön jó, hogy ez a Barikádon jelent meg, ami ugye nem nagyon szokott remekelni ilyen témában.)
Ha már ellenforradalom, akkor monarchizmus is, és a "köztársaságot persze el kell pusztítani", tehát Barcsa Gábor in action a Lex Sacra blogon. Kicsit irredenta is, de azt gondolom, hogy sokakat megfoghat a metaforája. Verenának mostanában rossz kedve van, de a minőség a régi. Kurucosan labancos portrék indultak a Konzervatív TeaKör-ön, amelyet, a bevezetővel együtt csak ajánlani tudunk. Ki hitte volna, hogy Tinódi Lantos Sebestyén is "labanc" volt? ;D
Ajánljuk a Rubicon legutóbbi számát is, ami folytatja a korábbian is mindenkinek hálás szerkesztési elvet, és egy megjelenés előtt álló Osiris kiadós kötet rövidített verzióját hozza, remek képanyaggal. A téma ezúttal a magyar jobboldali hagyomány, amelyben sorra kerül minden olyan áramlat, amely a II. világháború előtt aktuális volt a Magyar Királyságban; konzervatívok, legitimisták, nemzeti radikálisok, nyilasok, fajvédők, stb. A mai magyar jobboldal több szereplője is felfoghatná úgy ezt az - alapvetően ismeretterjesztő szándékkal kiadott lapot - hogy politikai gyorstalpaló, mielőtt őrült hülyeségeket kezdenének beszélni bal-, és jobb oldalon. egyaránt. Aki "gyorsított tanfolyamra" vágyik, vagy csak nincsen ideje két bizottság, vagy mutyi alapítvány között, az olvassa el Romsics Ignác eligazító bevezetőjét az európai és a magyar jobboldal alaptípusairól. Aki azonban borzogani kíván, annak ott van a Turul Szövetség, története vagy az Imrédyről szóló írás, de a Szekfű-Ottlik-Gratz-Mályusz-Baráth-Bajcsy párhuzamosságok felfestése is biztosan sokakat elgondolkodtat. Végezetül ajánljuk a magyar - monarchista körökben méltán híres - Kriegsfall-U zenekar interjúját is, amely az új extra limitált kiadványuk alkalmából jelent meg. Talán sok kérdést tisztáz, de remélhetőleg még többet felvet. E mellet megemlítjük, hogy a Miner.hu listáz minket két hónapja legalább, mint szakblog. Hurrá.
Molnár Tamás professzor úr - akinek hosszú életet kívánunk ezúttal is - tiszteletére néhány lelkes ember konferenciát akart rendezni a Magyar Tudományos Akadémián. Ezt azonban a Filozófiai Bizottsága ennek a patináns intézménynek nem támogatta. Ez ugye önmagában is botrány, de azért valamennyire beleillik abba a protokollba, amely alapján a dolgok mentek 1989 után ebben az országban. Molnár professzor úr szerencsére egyik oldalnak sem volt kedves soha és viszont. Tölgy úr elemzését mindenképpen ajánljuk, csak a bicskára vigyázzunk a zsebünkben közben!
Ajánlom az írásomat is az IGEN katolikus folyóirat online verzióján (amely rendszeresen szemléz minket, amit köszönünk szépen) a Szent Imre emlékkönyvről. Itt olvasható, a recenzió végén található címeken meg is rendelhető ez a rendkívül színvonalas kiadvány.
Március idusának közeledtével pedig kuncogjunk együtt, hogy milyen remek konzumer társadalomban élünk mi. Ferenc József császár és király, meg a forradalmi gondolat esete a direkt marketinggel. Csak gratulálni tudunk.
Ha már ellenforradalom, akkor monarchizmus is, és a "köztársaságot persze el kell pusztítani", tehát Barcsa Gábor in action a Lex Sacra blogon. Kicsit irredenta is, de azt gondolom, hogy sokakat megfoghat a metaforája. Verenának mostanában rossz kedve van, de a minőség a régi. Kurucosan labancos portrék indultak a Konzervatív TeaKör-ön, amelyet, a bevezetővel együtt csak ajánlani tudunk. Ki hitte volna, hogy Tinódi Lantos Sebestyén is "labanc" volt? ;D
Ajánljuk a Rubicon legutóbbi számát is, ami folytatja a korábbian is mindenkinek hálás szerkesztési elvet, és egy megjelenés előtt álló Osiris kiadós kötet rövidített verzióját hozza, remek képanyaggal. A téma ezúttal a magyar jobboldali hagyomány, amelyben sorra kerül minden olyan áramlat, amely a II. világháború előtt aktuális volt a Magyar Királyságban; konzervatívok, legitimisták, nemzeti radikálisok, nyilasok, fajvédők, stb. A mai magyar jobboldal több szereplője is felfoghatná úgy ezt az - alapvetően ismeretterjesztő szándékkal kiadott lapot - hogy politikai gyorstalpaló, mielőtt őrült hülyeségeket kezdenének beszélni bal-, és jobb oldalon. egyaránt. Aki "gyorsított tanfolyamra" vágyik, vagy csak nincsen ideje két bizottság, vagy mutyi alapítvány között, az olvassa el Romsics Ignác eligazító bevezetőjét az európai és a magyar jobboldal alaptípusairól. Aki azonban borzogani kíván, annak ott van a Turul Szövetség, története vagy az Imrédyről szóló írás, de a Szekfű-Ottlik-Gratz-Mályusz-Baráth-Bajcsy párhuzamosságok felfestése is biztosan sokakat elgondolkodtat. Végezetül ajánljuk a magyar - monarchista körökben méltán híres - Kriegsfall-U zenekar interjúját is, amely az új extra limitált kiadványuk alkalmából jelent meg. Talán sok kérdést tisztáz, de remélhetőleg még többet felvet. E mellet megemlítjük, hogy a Miner.hu listáz minket két hónapja legalább, mint szakblog. Hurrá.
Molnár Tamás professzor úr - akinek hosszú életet kívánunk ezúttal is - tiszteletére néhány lelkes ember konferenciát akart rendezni a Magyar Tudományos Akadémián. Ezt azonban a Filozófiai Bizottsága ennek a patináns intézménynek nem támogatta. Ez ugye önmagában is botrány, de azért valamennyire beleillik abba a protokollba, amely alapján a dolgok mentek 1989 után ebben az országban. Molnár professzor úr szerencsére egyik oldalnak sem volt kedves soha és viszont. Tölgy úr elemzését mindenképpen ajánljuk, csak a bicskára vigyázzunk a zsebünkben közben!
Ajánlom az írásomat is az IGEN katolikus folyóirat online verzióján (amely rendszeresen szemléz minket, amit köszönünk szépen) a Szent Imre emlékkönyvről. Itt olvasható, a recenzió végén található címeken meg is rendelhető ez a rendkívül színvonalas kiadvány.
Március idusának közeledtével pedig kuncogjunk együtt, hogy milyen remek konzumer társadalomban élünk mi. Ferenc József császár és király, meg a forradalmi gondolat esete a direkt marketinggel. Csak gratulálni tudunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)