2009. dec. 30.

Szent Istvánnak a söre?

Talán pont egy éve értekeztem arról, hogy mi a legrégebbi ismert magyar sör. Azóta tudom, hogy a magyar már Szent István korában is ismerte a sört, meglehet a mézsört (újabb varég hatás Szent Imre herceg katonái után?) és azt nagyon lelkesen fogyasztotta is. Kicsit egyoldalú és nem is igaz az a vélekedés, hogy a magyar "borissza nemzet".

Év vége van, sokan többet isznak mint kellene, vagy éppen szokás. A kötelező "legyenjókedvünknek" ugyan annyira nem vagyok híve, de az alap, hogy az ember nézze meg, hogy mikor és mit iszik. Szilveszterkor sem mindegy, hogy mi kerül egy asztalra és mitől lesz valaki másnapos.

Itt van például ez a sör, amelyet nemes egyszerűséggel Szent István sörnek neveznek. Az ember szeme felcsillan, hogy akkor na! A szándék nemes, hiszen egy régi jó idénysör feltámasztása is lehetne a cél. A küllem egy átlagos kommersz sert sejtett, kis ellentmondással ("Tradíció - Hagyomány" szerepel a borítón, vagy akkor most ez lefordították az átlag magyar sörfogyasztónak?) és olcsó árral (130-140 Ft). Van rajta egy Anjou liliom (?!), valamilyen magyaros képek, meg egy nagyon rossz rajz Szent Istvánról, és e mellett mindenki megtudhatja, hogy mikor uralkodott szent életű első királyunk (van súlyosbított verzió is). Összességében nem nagy eresztés, ugye. Az íze? Hm. Olyan fesztiválsör leginkább, semmi komoly. Olcsó, igyál belőle sokat és sűrűn kell a wc-re járnod. Szilveszteri buliba, kispénzűeknek főleg, ideális. Igyon Szent Istvánt a magyar proli, ha nincsen kéznél Kőbányai!

Pálffy István okkal jegyezte meg, hogy valahol törvényileg kellene szabályozni, hogy mi minden veheti fel a magyar történelem köztiszteletben lévő alakjainak a nevét mint termék. Mondjuk Pálffyval nem értek egyet, hogy a Szent István Korona ezt nem érdemelné meg, sőt. De az elv jogos. A Szent István sörön azonban erősen elgondolkodnék, hogy méltó-e a név. Mondjuk Hunyadi Mátyás sem járt jobban. Jobb mint a legrosszabb magyar sör címre esélyes Magyarok Söre, amelyről letiltanám a nemzeti címerünket egyszerűen, már csak azért is mert Bösztörpuszta óta tudjuk, hogy "politikailag is elkötelezett", vagy mi. De azért Szent Istvánról elnevezett ser jobb minőséget érdemel. Mondjuk olyat, amire lehet alapozni. Esetleg egy új évet is.

2009. dec. 23.

Áldott Karácsonyt mindenkinek!

"Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet,
Hogy széna-szalma én már soha ne legyek.

Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog!
Kik látták az Urat elsőnek? Pásztorok.

Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet,
S a porszem képtelen felfogni az eget?

Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed:
Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.

Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.

Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben."

(Angelus Silesius)


"A Szent Péter téri fenyőfa Őróla szól, az Ő ragyogását akarja továbbadni: igen, Ő eljött és az erdő fái ujjongva köszöntik. A városainkban és házainkban felállított karácsonyfáknak többet kellene jelenteniük, mint ünnepi szokást: Őrá mutatnak, örömünk okára – az érkező Istenre, az értünk gyermekké lett Istenre.

(XVI. Benedek, 2008. karácsonyi homília)

2009. dec. 19.

Rang, privilégium és kötelezettség nélkül

A nemesi rangokat és előneveket az I. Magyar Köztársaság törölte el 1947-ben (1947. évi IV. törvény), amelyet a jelenlegi köztársaság is hatályban hagyott persze, partvonalra küldve ezzel az egykori magyar társadalmi-, és politikai elit rangjait a kommunizmus vége után is. A nemesség adományozása kizárólagosan királyi jogkör volt mindig is a magyar közjogban, így persze önmagában is érdekes, hogy egy mezei országgyűlés hogyan szüntetheti meg azokat, amely ugye a jogfolytonosságot is megszüntette és az 1918-as népköztársasággal vállalt folytonosságot. A törvény persze olyan, mint a jelenlegi tákolt-módosított alaptörvény; kusza és átmeneti, nem teljes, hiszen nincsen semmilyen szankciórendszere sem. Tehát ha valaki grófnak, hercegnek, vagy lófőnek kívánja hívni magát jogszabályellenesen semmi joghátrány nem fogja érni most sem. Újgazdag partikon ez még jól is jöhet, hiszen muszáj a névjegykártyán feltüntetni a rangot, ha van, ha nincsen. Címek tehát, elméletileg, vannak a jelenlegi köztársaságban, amely nagyon is illik hozzá, hiszen "koronás köztársaságunk" van, legalábbis a címerében. Privilégiumok nincsenek persze, és ha nincsenek, akkor kötelezettségek sincsenek. A magaslati élet hiánya ez, annak az elitnek a lehetősége hiányzik, amely vezette az országot mindig is. És ha nincsen ilyen elit, van helyette pszeudo-elit, a pszeudo-államiságban. Jó lesz az nekünk. Ez talán azonban válasz nekünk arra, hogy a magyar nemesek most miért nem politizálnak olyan nagyon, legalábbis az élvonalban nem. A köztársaság jobban szereti azt, hogyha ezt üzletemberek teszik ezt, nem elhivatott, komoly hagyományokkal rendelkező magyar államférfiak.

A törvényt persze meg lehetne támadni, hiszen van olyan köztársaság (német és francia) az EU-ban, ahol lehet a rangokat de iure is használni, nemcsak a magyar mutyijog szerint, de facto. Tehát nem egy totális népfelség elvről van szó, sokkal inkább következetlenségtől és a kommunista hagyomány fel nem számolásáról. Merthogy a kommunisták akarták ezt olyan nagyon, a rendszerváltozásnak meg jó volt így, ahogy van.

De kit bántanak a magyar nemesek ebben a Magyar Részvénytársaságban? Nem tudni. Lehet, hogy csak nincsen igény rá?

A magyar nemesi jogcímek helyreállítása a köztársasági erények szerint is védhető valamennyire, csakhogy még szebb legyen a helyzet. Olyat ugyanis, aminek nincs káros hatása, vagy veszélye, elvileg nem szabad tiltani. A nemesi címek használata ma már semmiféle káros társadalmi hatással nem jár önmagéban, hacsak nem él még mindig az osztályharc, ugye. merthogy a törvény maga a köztünk élő kommunizmus.

Miért gond leírni, hogy valaki gróf, vagy báró, vagy herceg? Kinek derogál ez igazán? Annak idején ez alapján szanáltak egy egész társadalmi réteget és tettek B-listára. Ahogyan ez a jogszabály korábban méltó ok nélkül korlátozta egyesek szabadságát, úgy ma is ezt teszi. 1789 és 1917 igazi öröksége ez - 2009-ben. Az Alkotmánybírósághoz fordulni meg ne tessék; a köztársaság megvédi a saját jogelveit. Ahogyan a király adományozhat csak nemességet, a nemességet is a nemzetnek a királyság hozhatja el újra.

2009. dec. 16.

"Számomra a magyar korona az államfő..." - nyilatkozott a trónörökös



Sokat gondolkodtam, hogy kitegyem-e ezt a videót a trónörökösről, hiszen valamennyire egyetértek egy magyar monarchista véleményével, hogy van valami megalázó ebben az interjúban. Egy kilencvenhét éves koronaherceget egy noname magyar "médium "kérdezget, egy borospincében (!), akinek a gondolatai egy kicsit kuszák már, tekintettel a korára. Ennek ellenére Habsburg Ottó főherceg azonban lényeges dolgokat is elmond, amelyeket sokan számon kérnek és kértek rajta többször is - jogosan. Illő, hogy megismerjék, ezért minél többen, hogy a trónörökös tisztában van és vallja is azokat az értékeket, amelyek fontosak olyan magyar hazafiaknak, akik a jogfolytonosság helyreállítása pártján állnak. Egyik legfontosabb mondata így hangzik például; "Számomra a magyar korona az államfő, (...) ez az óriási morális ereje Magyarországnak, hogy az ő államfője a Szent Korona...". E mellett fontosnak érezzük a pártok felettiség gondolatát és azt, hogy a magyarságnak szervező, központi ereje és szerepe kell, hogy legyen a Kárpát-medencében, amelynek az alapja a patriotizmus.

Kilencvenhét évesen pedig lehetséges, hogy ezeket a gondolatokat más se mondaná el másmilyen hangsúlyokkal, vagy még így sem. Annak mindenesetre örülünk, hogy valaki - bármilyen körülmények között is - de megörökítette ezeket a szavakat és közzétette.

2009. dec. 13.

A királyságunk megment


A királyságunk megment,
Amikor a méreg átitatta az országunkat
A királyságunk megment,
Amikor a nemzetünk egyik része megtagadta a másikat
A királyságunk megment,
A széthúzás mételyétől
A királyságunk megment,
A törvénytelen korszak bomlásától
A királyságunk megment,
Attól, hogy a bűnös hasznot húzzon a saját bűnéből
A királyságunk megmenti,
Neked és nekem a jövőnket.

A királyságunk megment,
A köztársaság hazug és üres csaholásától
A királyságunk megment,
Attól, hogy elvesszünk újra és újra a perc mocsarában
A királyságunk megment,
Saját magadtól, hogy ne veszítsd el az önuralmadat
A királyságunk megment,
Amikor a korrupció már a húst járja át
A királyságunk megment,
Amikor az egyenlőség mákonya leragasztotta a szempilláinkat
A királyságunk segít,
És újra mi leszünk itt az urak.

A királyságunk megment,
Azoktól, akik az arctalan tömeg nevében saját magukért uralkodnak
A királyságunk megment,
Amikor a bomlás hideg szele átfúj mindannyiunkat.

A királyság segít,
Abban, hogy a testvérek egymásnak kezet nyújtsanak újra
A királyság segít minket,
Abban, hogy a fattyakat megbüntessük, akik letaszítottak minket

A királyság megmenti a reményt,
Neked és nekem is, hogy megmaradjunk
De soha, soha nem menti meg azokat, akik elárultak minket.

Holnap talán a keresztünkre feszülünk mindannyian,
Távol a valóságtól, egykori nagyságunk árnyaiként,
De akaratunk és hitünk segít túlélni mindent és felépíteni újra, azt ami a miénk.

2009. dec. 12.

Ellenforradalmárok kontra forradalmárok





Van olyan helyzet, amikor az első benyomás határozza alapvetően az ember véleményét a személyről és a cselekedeteiről és gondolatairól. És van amikor ez a benyomás nem illúzió. A tartalom pedig együtt jár a formával. Nem értjük továbbra sem, hogy az ellenforradalmároknak miért kellett volna a "sötétben bujkálniuk", hiszen mindig is a fényt akarták elhozni ezek a snájdig emberek.

Tessék választani!

2009. dec. 11.

Ide mindent a régi országgyűlésekről! (REV)


Milyenek voltak a régi házszabályok a Magyar Királyságban és ezek hogyan változtak a köztársaságok idején? Milyen volt az, az időszak, amikor még kiemelték, hogyha valaki élesen ellenállt a bolsevisták ellen, és "harcos keresztény ellenforradalmár" volt? Az országgyűlési almanachok veretes életrajzai, fotókkal, illetve a házszabályok tanulmányozása közben ez is kiderülhet. Csodálkozni ne tessék túl nagyokat, mert nem ér.

Néhány ajánlat a megismerkedésre a méltatlanul kevesek által, vagy csak egyoldalúan ismert személyekből, akiknek érdemes megnézni a hivatalos életrajzát; gróf Dr. Andrássy Gyula; gróf Apponyi Albert; gróf Cziráky György; gróf dr. Cziráky József; Ernszt Sándor; Friedrich István; Haller István; Huszár Károly; gróf Dr. Károlyi József; Lingauer Albin; őrgróf Pallavicini György; gróf Sigray Antal; Vargha Gábor; Vass József; Wolf Károly; gróf Zichy János; gróf Apponyi György; gróf Csekonics Iván; Csilléry András; Prof. Gratz Gusztáv; Ft. Griger Miklós; Huszár Mihály apát; Makray Lajos ;Payr Hugó; Slachta Margit.

2009. dec. 6.

Nem most

Ember tervez, Isten végez. A mondás igazságát mutatja, hogy jelenleg sajnos el kell halasztani a monarchista beszélgetésünket amit decemberre terveztünk, ugyanis nem tudjuk most megszervezni és lebonyolítani, ahogyan kellene. Mindenkitől elnézést kérek ezért, de ami késik, az nem múlik. Köszönöm a sok pozitív levelet is, kérek mindenkit, hogy ne lankadjon! Mindenképpen visszatérünk a dologra még a közeljövőben.

Elképzelhető, hogy a blog és a Regnum! üzemeltetése is egy kicsit akadozni fog mostanában. Mindez csak átmenetileg lesz így, mert jelenleg csak így lehetséges.

Még egyszer mindenkitől elnézést kérek, és türelmet. Köszönöm előre is.

2009. dec. 4.

Kettő az egyben


Talán feltűnt másoknak is, hogy a blog szívesen enged az ellenforradalmi hangulatnak, mint számunkra oly kedves attitűdnek. A minap egy érdekes képet kaptunk, amely felett nem tudunk napirendre térni, ezért inkább megosztjuk mindenkivel. Az illusztráció Prónay Pál különítményének a feltételezett jelképét tartalmazza; egy háromszögbe ágyazott arany turult és egy zöld alapon fehér kettős kereszt együttesét.

Nem tudjuk, többszöri nekifutásra sem, hogy a jelkép valódi-e vagy sem, de az biztos, hogy a Prónay-féle ellenforradalmi különítmény eredeti kettősségét remekül kifejezi; nacionalizmust (t.i.; a turul ábrázolás) és a királyhűséget (t.i.; a kettős kereszt, hiszen a legitimisták, aminek Prónay is tartotta magát, ezt választották jelképül). Lehet persze, hogy csak az utókor helyezte megfelelő kontextusba a kettő együttesét? Nem tudjuk, mindenesetre ajánlott e dualizmus - egy reményteli egységben jelenkori nemzeti radikálisoknak is. Perspektivikusabb, mint mondjuk a "H" betű rovásírással, az biztos.

2009. dec. 1.

Advent négy hetére




CHRISTVS VINCIT!

CHRISTVS REGNAT!

CHRISTVS IMPERAT!


Vajon kit ne gondolkodtattak volna már el ezek a sorok, kinek ne ötlött volna már fel az a kép, miszerint Krisztus Király ül szent mennyei trónján?

A zsidó embernek egyértelmű volt, hogy egyszer eljön a Messiás, még ha abban egy idő után tévedtek is, hogy Krisztus nem az ő politikai megváltójuk, a Római Birodalmat legyőző uruk lett, hanem ennél több – minden ember és minden nemzet királya. Hihetetlenül nagy várakozás övezte őt, próféták jövendölték eljövetelét, minden zsidó ember tudott róla, hogy egyszer, valamikor Betlehemben meg fog születni egy gyermek, akit mint Megváltó fognak tisztelni, az ő szent királyuk.

Nekünk könnyebbségünk van: mi tudjuk, hogy ki a királyunk, ki lehetne az. Mégis a legtöbben ma, 2009-ben is ugyanúgy gondolkodnak és viselkednek, mint az akkori (általuk egyébként gyűlölt és megvetett) zsidó társadalom többsége: legyen az az elit vagy a nép lánglelkű vitézei, esetleg a szürke többség; essenek bár egymásnak minden egyéb más kérdésben, "a Habsburgot", azt egyöntetűen és összekapaszkodva gyűlölni kell; nem fogadják el őt, nem tisztelik, nem kérnek belőle. Üldözték – üldöznék? – és utálják őt. Ahogy Krisztusra fitymáltak a zsidók, hogy ez csak egy galileai ács fia, úgy fitymálnak ma népünk harcos fiai a trónörökösre; "Ez csak egy megvetendő, semmirekellő Habsburg…".

Nekünk tehát több dolgot is jelent az adventus Domini: ahogy várjuk mennyei Királyunk, Jézus Krisztus születését, úgy várjuk az ő kegyelméből uralkodásra született apostoli magyar király, a trón örökösének a beiktatását – pontosan mutatva azt a vitathatatlan tényt, miszerint a kereszténység és a királyság iránti elkötelezettség szétválaszthatatlanul összefügg azóta a közel 2000 éve elhangzott mondat óta, miszerint: „Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek.” (Mt 22,21)

Írta: Reina Nicolasa.

2009. nov. 29.

Magyar Monarchista Kerekasztal - kell-e ilyen nekünk?

Régóta és viszonylag sokan kérik. Talán most lehetséges lesz.

Most komolyabban tervezek egy monarchista kerekasztal, ahol élőben, akár többen is összejöhetünk és beszélgethetünk, megvitathatjuk mit gondolunk a királyságunkról, a közéletről, a politikáról, a lehetőségekről, a Regnum!-ról, erről a blogról, meg minden másról, ami számunkra fontos. Lényeg, hogy személyesen megismerjük egymást, véleményt cseréljünk, a virtuális valóssá lépjen elő. A kapcsolat éljen végre, és lehetőség legyen továbblépni. Nicknevek helyett, húsvér emberek, csendes olvasók helyett, érdeklődők.

Lehetőség lenne a kiadványok (póló, könyv, folyóirat, szóróanyagok) megismerésére is.

A tervezett helyszín; Budapest Belváros, december 10-e körül, délután. Mivel nem tudom hányan jönnének, el ezért azt kérem, hogy aki biztosan ott lenne, az jelezze e-mailben (regnum.portal@gmail.com) december 2-ig.

Ebből kiderülhet, hogy a időpont és a helyszín jó-e egyáltalán. Persze nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ha meg csak lelkesedik valaki, vagy nem tetszik a dolog, akkor itt hozzászólásban.

2009. nov. 27.

Se Ferenc József, se Deák Ferenc nem kell a respublikának

Az ún. "deregulációs" köztársasági törvény (2007. évi LXXXII. törvény) 2007. július 1-től hatályon kívül helyezte - többek között sok más a Magyar Királyságban hozott törvénnyel együtt - I. Ferenc József királyunk, de Deák Ferenc tiszteletéről (1876. XIII. tc.) szólókat is, nehogy a "Habsburg-utálat" terhét kelljen viselnie. Ferenc József és Deák Ferenc tisztelete is ugyanannak a rövidlátó - de a jogfolytonosság teljes mellőzését tekintve nagyon is logikus - köztársasági törvénykezésnek az áldozata. Ebben az évben minden olyan törvényt, amelyet külön fel nem soroltak a deregulációs köztársasági törvényben, hatályon kívül helyeztek. Az összeset, ami 1989. október 23. - a II. Magyar Köztársaság kikiáltása előtt keletkezett.

A respublika úgy látszik törvényesen nem akarja tisztelni az "átkos múltat" jelentő nagy személyeket. Sulyok Dezső 1946-ban arról beszélt a Nemzetgyűlésben, hogy egy nagy falat kell húzni, amellyel a múltat lezárja a köztársaság. Ezt a múltat akkor "fasisztának", "horthystának" tartották és nem kért belőle a köztársaság, annak ellenére, hogy azt a képtelenséget állította, hogy ezer éves múlt volt. Noha a történeti alkotmány számos eleme 1949-ig érvényben volt elméletileg, mert nem volt más és a I. Magyar Köztársaság nem fogott komolyabb alkotmányozó munkába. A jelenlegi ideiglenes alaptörvény pedig a rendszerváltozás után majdnem húsz évvel csak megerősíti ezt a falat.

Így legalább tiszta a helyzet.

2009. nov. 22.

Rossz hírek egy születésnapra


A magyar trónörökös, a Magyar Királyság örökös királya, Habsburg-Lotharingen Ottó főherceg két napja ünnepelte 97. életévét. Isten éltesse a magyar trón örökösét még sokáig, erőben, egészségben!

Kívánjuk ezt tiszta szívből most is, amikor személyesen értesültünk arról, hogy a főherceg egészségügyi állapota jelenleg nagyon rossz, több hete már. Két évvel még Magyarországon ünnepelte a születésnapját Ottó főherceg, és arról is van tudomásunk, hogy sikerült jól tájékozódnia a magyarországi lelkes monarchista közösség létéről és munkájáról, ami szimpátiát keltett benne. Amikor édesapját, Boldog Károly királyt megkoronázták, akkor azt jósolták neki, hogy a XX. század végére kerülhet csak trónra a főherceg. Nem mondhatjuk, hogy az Úristen nem biztosított neki kellő időt, erőt és egészséget, hogy ezt a küldetését valóra váltsa. A dolgok azonban máshogyan alakultak. Imáinkban ne felejtkezzünk megemlékezni a főherceg gyógyulásáról sem.


2009. nov. 21.

Szeretik-e az angolok a királyaikat?


Az angol liberális lap, a Guardian karikatúráit nézegetve az ember azt gondolja, hogy egyetlen normális, azaz, szerethető vagy tisztelhető királya sem volt Nagy-Britanniának. A ködös Albion csak ferde szemmel tud nézni a királyaira, vagy ez helyi liberális sajátosság? Talán az sem véletlen, hogy a Királynő Beszéde előtti időre jelent meg ez a kis sorozatocska.

2009. nov. 20.

Az ellenforradalom a helyére kerül, ugye?

Úgy látszik, hogy a Jobbik, mint az ország soron következő, magának helyet követelő jobboldali pártja, egy régi hagyományt igyekszik azzal újra meghonosítani, hogy megünnepli a magyar ellenforradalom győzelmének egyik szimbolikus tettét; Horthy Miklós és csapatainak a bevonulását Budapestre. Annak idején ez a tett egy új korszak kezdetének bizonyult, amelyről akkor még különbözőképpen gondolkodtak az emberek, egy viszont biztos; egy forradalmi és törvénytelen korszaknak a végét jelentette, és egy új nemzeti egység reményét is. Míg az első megvalósult, a másikban jelentős csorba esett, amely rányomta a kormányzóság egész idejére a bélyegét (Boldog Károly király restaurációs kísérleteinek a megakadályozása). Az esemény ünnepléséből egy kisebb Horthy-kultusz is lett, szerencsétlen módon (mondjuk a kommunisták pártocskáinak is száma erősen 100 fő alatt volt 24 évig).

Ennek ellenére az eseményen van mit ünnepelni és a háború óta hiányzik egy olyan magyarországi politikai erő, amely újra a magyar jobboldali hagyományba illesztené a győztes magyar ellenforradalmat, annak megfelelő kombattáns szellemiségével, illetve valós tartalmával, így tehát ez a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő és reménykeltő. (Más - de nagyon is fontos - kérdés, hogy a felszólalok jelenleg nem hordozzák az eredeti esemény fontosságának megfelelő minőséget.) Ha azt nézzük, hogy jövőre ez a párt azért száll harcba, hogy a harmadik vagy második erő legyen Országgyűlésben ebben a respublikában, akkor talán van arra esély, hogy a magyar politikai hagyomány és gyakorlat kiteljesedik egy kicsit. Nem kell magyarázkodni, ha valaki mondjuk Horthyra mutat, mint példára és talán következetes lesz ez a "mutatás is". Horthy Miklós kormányzó tiszteletének biztosan helye van a magyar konzervatív és jobboldali politikai palettán, persze csak úgy, hogyha lehet róla pro és kontra értekezni , ostobaságok és értelmetlenségek helyett. E mellett pedig talán a magyar ellenforradalom eredményeiről és olyan nagy alakjairól is szó lehet végre, mint Sigray gróf, Lehár báró vagy éppen Ostenburg-Morawek Gyula, a helyett, hogy a jobboldalnak az 1945-49 közötti korszakban kelljen csak egerészni. Egyszerűen az ellenforradalom a helyére kerülhet talán ebben az országban, ahol még mindig meg kell ünnepelni a "felszabadulást" (amelyet még a Vörös Hadsereg sem hívott így, hanem csak megszállásnak), van Tanácsköztársaság emlékszobrunk, rendes koszorúzással (köpőcsészét ide!), Károlyi szobraink és köztereink vannak (az Ég nem szakad rá!) és Tildy hidunk (mit is kötött össze ez a jó ember annak idején?).

Óhajunk egyszerű és őszinte tehát; az ellenforradalom legyen eleven, felvállalható, beépíthető, gyakorolható magyar politikai hagyomány. Talán arra is esély van, hogy a nemzeti radikalizmus megtalálja a valós gyökereit 1919-1920 eseményeiben, amikor egy konzervatív hatalmi elitnek hozta el a hatalmat, eredeti államformánk helyreállításával. Nem lehet ugyan kétszer ugyanabban a folyóba lépni, a helyzet ma egészen más, de a hiányosság több, mint hatvan éve permanens.

2009. nov. 16.

Nekünk királyság kell! - Monarchista gondolatok egy kötetben

A kötet tartalmaz a blogról és a Regnum!portálról is jól ismert írásokat, jelentősen átdolgozva, kiegészítve, de e mellett sok új, máshol meg nem jelent, exkluzív írást is.
Ára (közvetlen megrendeléssel, tőlünk): 2700 Ft. Megrendelhető ezen az e-mal címen; regnum.portal@gmail.com

A könyv anyaportálunk, a Regnum! és a Kairosz kiadó közös kiadása.

Terjesztők és egyéni vásárlók is jelentkezését is várjuk.

2009. nov. 3.

Értelmetlen, hagyománytalan, semmilyen (REV2)


Pánczél Hegedűs János válasza Gerő András cikkére a Népszabadságban itt olvasható. Vigyázat, néha életveszélyesek a kommentek!
***
Időközben megérkezett Gerő András viszontválasza is. A diskurzusnak örültünk mindenképpen és eredményesnek lehet mondani, de e mellett a válasz Szentkorona-tannal kapcsolatosan alapvető tárgyi tévedéseket tartalmaz.

2009. nov. 2.

Kínzó kérdés a magyar rendezőkhöz

Mostanában vetítik a magyar mozik Mészáros Márta filmjét Kéthly Annáról, a magyar szociáldemokrácia egyik legjelentősebb politikusáról, Utolsó jelentés Annáról címmel. Mészáros Márta (a Nagy Imre Társaság ügyvezetője mellesleg) ezzel bővíti a magyar baloldali filmes panteon alakjait plusz egy fővel, hiszen nem olyan régen Temetetlen halott címmel Nagy Imréről forgatott egy filmet.



Nem vonjuk kétségbe Mészáros Márta rendezői kvalitásait (főleg nem az emlékezetes Napló trilógiája után), inkább csak csendesen kérdezzük meg, de annál határozottabban; mikor lesz valaki, aki Slachta Margitról akar forgatni filmet ebben a hazában vagy mondjuk Mindszenty Józsefről? Mikor helyeződik a magyar filmesek érdeklődése a baloldalról a konzervatív illetve jobboldali személyekre is? Mikor merészelnek túllépni a több évtizedes beidegződéseken? Kéthly Anna a köztársaság kikiáltásakor azzal érvelt, hogy "a Szentkorona-tan csak fikció" és nincsen szükség a jogfolytonosság helyreállítására. Slachta Margit felszólalása alatt - amelyben a királyság mellett érvelt - ő elnökölt és nem utasította helyre az ordenáré módon bekiabáló baloldali politikusokat, akik Slachtát becsmérelték, a házszabályokat semmibe véve. Javasoljuk Slachta Margitot a következő filmes kollégának, hogyha igazán erős nőről akar filmet készíteni és ne adj Isten a baloldali hősökből már elege van. Mert nekünk már nem kicsit.


2009. okt. 31.

Az ajka-csingeri Boldog Károly Király Kápolna

2006. július 9-én adták át egy régi bányásztelepülésen, Ajka-Csingeren a IV. Boldog Károly Király Kápolnát, amelynek szellemi atyja és megépíttetője Tomor Sándor ajka-bódéi és –tósokberéndi plébános, érseki tanácsos volt. Az atya idén februárban elhunyt, de az életművének ez a darabja hátramaradt nekünk. Kápolnának van egy Károly király-ereklyéje is, jelenleg egy díszes tartóra gyűjtenek. Tomor atya személyesen találkozott Mindszenty Józseffel még az emigrációban, Károly királyt már akkor mind a ketten szent életű királyként tisztelték. Tomor atya a saját bevallás alapján csak azt a korábbi hercegprímási (korábban veszprémi püspöki) utasítást akarta végrehajtani, hogy minden kisebb faluban legyen egy kápolna a híveknek. Az indulótőkét a kápolnához a szerényen élő Tomor atya évtizedek alatt összespórolt pénze adta, és ehhez társult a kancelláriaminiszter, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma eredményes pályázatokkal, az ajkai önkormányzat támogatása, és sok cég és üzem anyagi hozzájárulása, munkája, illetve a hívek anyagi támogatása és önzetlen munkája.

A nyolcvanéves Tomor atyának e munkában biztos támaszai voltak azok a ministráns és mára már felnőtté vált fiúk is, akik az építkezési munkák során mindvégig biztatást és segítséget adtak. A Lohrmann Mária építész tervei alapján készült kápolna építését és gondos kivitelezését az ajkai Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola szakoktatói és diákjai vállalták magukra. A főoltárképet Fülöp Lajos festőművész készítette. A ólomüveg ablakok Tóth Erzsébet üvegfestő munkáját dicsérik. Az ablakokon Tomor atya több boldoggá avatott és boldoggá avatás előtt álló személynek kívánt maradandó emléket állítani. A gyönyörű, színes, festett ablakokon II. János Pál pápa, Teréz anya, Mindszenty József hercegprímás érsek, Kaszap István, Apor Vilmos püspök, Salkaházi Sára szociális nővér, a munkáslányból tanúságtevő kereszténnyé vált Bódi Mária Magdolna és Brenner János vértanú pap mellképe látható.



Képgalériák a templomról itt és itt.

2009. okt. 29.

Ki volt Magyarország egyedüli alkotmányos képviselője 1974-ben és melyek voltak a Monarchia hadüzenetének a valós okai? - Ajánló

Anyaportálunk a Regnum! megint két nagyon értékes és hiánypótló tanulmányt jelentetett meg. Barcsa Gábor szerzőnk az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépésének valós okait tárgyalja, sok forrásra hivatkozva, téveszméket cáfolva. Somorjai Ádám bencés atya, egyháztörténész pedig az oldalainkon teszi közzé először Magyarországon annak a kiadatlan Mindszenty levélnek a hiteles fordítását, amelyben tisztán látszik, hogy a prímás 1974-ben is a Magyar Királyságot tekintette egyedül alkotmányos államrendnek, melynek a legitim közjogi képviselője ő volt. (Ez a tény olyan horderejú manapság is, hogy nem olyan régen a jelenlegi prímás, Dr. Erdő Péter védte meg személyesen Mindszentyt a "gallikán eretnekség" vádjával szemben.). A Regnum! - ahogyan talán már megszoktátok - újra és újra visszatér Mindszenty személyére, hiszen meggyőződésünk, hogy a ma létező magyar monarchizmusnak példaértékű mindaz, amit és ahogyan cselekedett.

2009. okt. 28.

Kik és mikor újították fel a ciráki Királykápolnát?

Az Országos Osztrák-Katolikus Egyesület (K.Ö.L. Carolina) támogatásával és a Károly Király-Imaliga, a Győr-Moson-Sopron megyei Páneuropa Egyesület együttműködésével, valamint nem utolsósorban az Osztrák Ház erkölcsi és anyagi támogatásával a K.Ö.L. stahrembergi szervezetének sikerült kiviteleznie a IV. Boldog Károly Emlékkápolna (Királykápolna) renoválását, az ünnepélyes újraavatás pedig 2001. október 20. szombatján került megrendezésre Cirák-Dénesfán.

A vállalkozást S.K.K.H. Dr. Otto von Habsburg Ottó, a K.Ö.L. első embere, S.D. Georg Fürst von Stahremberg herceg, a K.Ö.L. Stahrembergi szervezetének védnöke, valamint S.E. Dr. Bóna László, a Győri Érsekség fővikáriusa (nagyprépost, apostoli protonotárius) támogatták. Továbbá hivatalosan jegyezte még a renovációt : Dr. Wilhelm Kraetschmer, gróf Nádasdy Lajos (Győr-Moson-Sporon Páneuropa Egyesület), Johannes Parsch (Károly Király Imaliga Völkerfrieden), Hofrat Dr. Paul Weiser (K.Ö.L. Carolina), Prof. Günther Peklo (K.Ö.L. Carolina). A kiterjedt szervezési folyamatokat lényegében Georg Schmidt (Initiator Bundesbruder K.Ö.L. Stahremberg), Prof. Gregor Oezelt-Haberda (Mit-Initiator Bundesbruder K.Ö.L. Stahremberg) valamint Prof. Georg Sattler (K.Ö.L. Stahremberg) végezték.

Az építkezés felügyeletét Richard Gaschler (BM Ing.) vállalta el nagy tisztelettel. A felújítás tényleges munkáját magyar cégek és mesteremberek (iparosok) végezték. A renoválás összköltségei 110.000 schilling körülire tehetőek : a nagyvonalú adományozóknak szívélyes „Isten fizesse meg!” formájában ezúton szeretnénk tolmácsolni köszönetünket.

"Magnus erat Caesar regno imperioque Carolus; major erat pietas quam dedit usque Deo. Et nobis aemula sit pietas praecibusque vocemus: fiat ut unanimis splendida pax populis!"

[Latin nyelvű felirat a kápolna emlékkövén]

A fordításért köszönet Roboz Erikának.

2009. okt. 25.

Monarchista előadás Kiskunfélegyházán!


"NEKÜNK KIRÁLYSÁG KELL!"
Pánczél Hegedűs János előadása a királyságról, mint jelenkori alternatíváról Kiskunfélegyházán.
Hely; Kiskun Múzeum, Dr. Holló Lajos utca 9., Kiskunfélegyháza, 18:00.

Az előadás védnöke; Kapus Krisztián (Fidesz-KDNP), a megyei önkormányzat képviselője. Az előadást anyaportálunk, a Regnum! partnere, a Kiskunság online is támogatja.

2009. okt. 22.

Ami fontos és ami nem (REV)

Húsz éves a II. Magyar Köztársaság, amelyről folyamatosan elmondják, hogy a harmadik. Komolyan, kit érdekel ez? Ilyen szegényes ünneplést nagyon régen láttunk már, de pontosan ezért is méltó 2009-hez és méltó ehhez a respublikához. Ez jár, ilyen ez a köztársaság, ide jutott el húsz év alatt. Hova? A semmibe. A sehova. Senkinek sem fontos. Sokan kérdezték, hogy mit fogok írni a huszadik szülinapra. Epébe mártom majd klaviatúrát biztosan. De minek is tenném? Nem kellett sokat gondolkodnom; semmit sem írok. Ez a köztársaság a dühöt és a fricskát, a velős és erős kritikát sem érdemli meg. Minek? Nem szólna igazából senkinek sem. Néhány értelmiségi elmondaná az ellenkritikát rá (akikről nem is olyan régen kiderült, hogy azért olvasnak minket és ámuldoznak meg értetlenkednek) és ennyi. Kár a gőzért. Időpazarlás. Vannak fontosabb dolgok is. Emlékezni október 23-án meg nem a köztársaságra kell.



"Ennél a királyság is jobb lett volna, ennél a köztársaságnál...!
Én a húsz éves köztársaság kikiáltására jöttem, de kérem... ha ez van, akkor én nem jövök!
Ez nem köztársaság...részvénytársaság!"

A nép szava, akkor most Isten szava?!... A legszebb az, amikor az elit saját magát ünnepli az üres Kossuth téren. Szimbólumértékű.

***

Koncentráljunk arra, ami fontos és ami perspektívikus. Ötvenhárom éve a magyar nép felkelt és elűzte a kommunistákat. Ez önmagában ma is elég, hogy magyar szíveket dobogtasson meg. Kár, hogy csak átmenetileg sikerült. 1956. október 23-a után a republikánus demokrata magyar politikusok visszaadták Mindszenty Józsefnek az összes egyházi és polgári méltóságát (igen , igen én is tudom, hogy nem gondoltak bele igazán). Mindszenty József szózata a nemzethez 1956 november 3-án az ország első közjogi pozíciójából hangzott ezért el, ez a pozíció pedig csak a királyság szemszögéből értelmezhető érvényesnek. Ezt érezte és tudta a demokrata (Bibó István) és a kommunista is (Nagy Imre, Kádár János). Szóvá is tették.



Október 23-án ünnepeljük tehát a magyar nemzet egykori önbecsülését és ellenállását. Egy tiszta lapot. E mellett pedig lélekben készüljünk már 2009. október 24-re, is amikor Cirák és Dénesfa között, a Királykápolna előtt tisztelgünk ezeddig utolsó királyunk, IV. Boldog Károly személye és a restaurációs kísérlete előtt. Szimbolikus tett volt ez, üzenete ma is ugyanaz; a királyságot helyreállítani és királyt adni a nemzetnek.

[Köszönjük az eddigi támogatást és híradást az eseménnyel kapcsolatban a következőknek; IGEN, Barikád, Szent Korona Rádió, Magyar Kurír, Vas Népe, Kisalföld Online, HVG, Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, Történelemportál, Vatikáni Figyelő, illetve a ciráki és a dénesfai önkormányzat. Külön öröm, hogy az osztrák monarchisták - a Schwarz-Gelbe Allianz - is terjesztették az esemény hírét, s nevét.]

2009. okt. 20.

Gerő András királyságot akar

Ha monarchista körökben feltenném a kérdést, hogy melyik lapban fognak a Károly-mise előtt pár nappal több oldalon a királyság visszaállítása mellett érvelni, akkor valószínűleg a Népszabadság lenne az utolsó amelyre tippelnénk. Pedig ez bizony bekövetkezett. Aki pedig a királyság mellett érvel az nem más, mint a köztársaság által dotált Habsburg Történeti Intézet vezetője, Gerő András történész és liberális véleményvezér. Egészen hátborzongató olvasni a volt kommunista pártlap oldalain ilyen mondatokat, ezért most ideidézem mindenkinek a kattintás előtt;

"Az elmúlt húsz esztendő tapasztalata azt mutatja, hogy ez a pártpolitikán felül álló politikai szerep leépült, és a köztársasági elnök egyre kevésbé tudja magát össznemzeti szerepben láttatni.

Ez a demokratikus politikai közösség működése szempontjából erős autoritásdeficitet hoz létre, mert ha a nemzet egységének alkotmányos képviselője is pártpolitikailag értelmeződik, illetve értelmezhető, akkor pontosan az a cél nem teljesül, amit az alkotmány a szerepnek szán.

Úgy tűnik, hogy ez a probléma az adott keretek között megoldhatatlan, hiszen az államelnököt végső soron képes az egyszerű parlamenti többség is megválasztani (29/b paragrafus), ami viszont az elnököt - személyes kvalitásaitól függetlenül - pozicionálja a pártpolitikai mezőben.

Bármit ír tehát az alkotmány, ez így volt, így van és így lesz.

Éppen ezért úgy vélem, hogy érdemes lenne újragondolni az államforma kérdését. A jelen alkotmány szerint Magyarország köztársaság (1. paragrafus).

Én úgy látom, hogy egy ilyen autoritásdeficit feloldása elvileg lehetséges azáltal, hogy megváltoztatjuk az államformát, és Magyarország monarchia lesz."

Ugye, hogy egy kicsit félelmetes érzés? Mire véljük ezt itt jóemberek? A libik megcsinálják a királyságot nélkülünk, mégis régi jó népuralmista módon nekünk?

Persze Gerő András olyan monarchiát akar, amely egy kicsit kiherélt (nem is olyan kicsit) és amelyben a király nem kormányoz. Olyan angolszászost, amilyen persze a magyar király soha nem volt szerencsére. Gerő ezt a következtetést abból szűri le, hogy a jelenlegi alaptörvény (ez sem semmi; nem alkotmány, hanem alaptörvény!) mozgássérült és autoritásdeficittel bír, meg legitimitásdeficittel is jelenleg. Igen, igen ez így, van aki ezt már húsz éve mondja, de eddig kit érdekelt? Ez most azonban nem egy jobboldali hőzöngő írása, ez egy liberálisé egy szocialista lapban.

Nagy baj van a Második Magyar Köztársasággal és minden jel szerint a válságban való zavaros halászat nemcsak a jobboldalnak, hanem a baloldalnak is érdekes foglalkozás lett. A rasszista beszéd (definiáljuk már egyszer, hogy mi az a "rasszista beszéd", jó?!) törvényes büntetése mellett és a királyság visszaállítása mellett ugyanúgy felszólal a Gerő-cikk. A magyar államiság válságban van, a republikánus államiság a csőd felé tart Nem működik és a bukott állam jegyeit mutatja. És akkor jön valaki autoritást emleget és esedezik érte, de olyan államot akar, ami nem kormányoz.

Egy vega - pacal pörkölttel a hasában. Az kell nekünk.

Megint egy újabb kísérlet a hatalomátmentésre, arra, hogy megint egy politikai hibrid szülessen meg. Akik köztársaságot kiabáltak össze egy nagy asztal körül és elfogadtatták az utolsó kommunista parlamenttel, a jogfolytonosság helyreállítása nélkül, ne akarjanak most királyságot a köztársaságból csak úgy. Annak kérem, vannak feltételei melyek közül az első; a jogfolytonosság helyreállítása a Szentkorona-tan és a történelmi alkotmány kritériumai mentén. Ezt ne tessék elfelejteni. Ha mégis, akkor majd úgy intézzük, hogy ott legyünk és emlékeztessük azt, akit kell. Mert más a leányzó fekvése, ha már - szerencsére - felvetődött, hogy táncba kell újra hívni.

2009. okt. 18.

Egy konzervatív monarchista magyarországi debütálása; Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn

Anyaportálunk, a Regnum! megkezdte egy nagyon híres, meglehet idehaza egyáltalán nem ismert, konzervatív monarchista gondolkodó Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn (1909-1999) írásainak a publikálását. A vállalkozás, hogy a szerző magyarul debütáljon igazi úttörő tett, de amire ennél is büszkébbek vagyunk az, az, hogy egy közösségi monarchista munka volt. A fordításokat Uhel Péter és Németh Bálint végezték el, a bevezetőt pedig Megadja Gábor írta meg, aki gyakorlatilag az egyetlen itthon, aki komolyabban foglalkozott az osztrák arisztokrata életművével és azt igyekezett megfelelő kontextusba is helyezni. (A szövegek gondozását és a sűrű kéztördeléseket pedig szerénytelenségem követte el.) Elég hosszú és nehéz menet volt, több szempontból is, de úgy gondolom, most így visszanézve, hogy megérte és talán mások számára is sikerül definiálni azt a célkitűzésünket ezzel, hogy a Regnum! a hazai monarchizmus szellemi műhelye kíván lenni. Első körben egy rövidebb írást adunk közre, a bevezetővel együtt, amelynek a címe; A demokrácia útja a zsarnoksághoz. Kis kedvcsináló alább;

"(...) Hogyan tudna egy demokrácia, még egy kezdetben liberális demokrácia is a totalitárius zsarnokságig eljutni? Ahogy az imént említettük, ez három úton-módon lehetséges és mind a három esetében ’szerves’ fejlődésről beszélhetünk. A zsarnokság még egy liberális demokráciának a jelleméből is egyenesen kifejlődhet, hiszen kezdettől fogva már ott a kukac az almában; szabadság és egyenlőség sehogy sem illik össze, sőt, tulajdonképpen kizárják egymást. Egyenlőség nem létezik a természetben, így csupán erővel, erőszakkal alakítható ki. Annak, aki földrajzi egyenlőséget akar, föl kell robbantania a hegyeket és fel kell tölteni a völgyeket. Ha egy sövényt egyenletesre akarunk nyírni, bozótvágó ollókat kell használnunk. Ahhoz, hogy iskolákban egyenlő tudományos színvonalat érjünk el, egyes diákokat folyamatosan nyomni kéne előre, míg másokat visszatartani. (...)"

2009. okt. 13.

48-asok királyhimnuszai

A magyar közvélemény még mindig úgy vélekedik, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban részt vett, illetve azt támogató személyek életük végéig "trónfosztó", "kossuthiánus" állásponton voltak, nagy "republikánus elánnal kiegészítve". Két olyan, az 1848-as eszmékkel nyíltan szimpatizáló költő, írónak - Reviczky Gyula, Jókai Mór - a királyhimnuszát ajánljuk az alábbiakban, akikre a mai napig harcos 48-asokként illik emlékezni. Kevésbé tudott, hogy mind a ketten tisztelői voltak I. Ferenc Józsefnek és királyunk bölcs uralkodása inspirálta őket egy-egy királyhimnusz megalkotására is (Jókaiét I. Ferenc József előtt elő is adták, zenét hozzá Erkel Ferenc szerzett). A teljes képhez azonban ez is fontos adalék lehet és talán másokat is figyelmeztet arra, hogy 1848-49-ben nem állt meg a nemzet mozdonya, hanem tovább robogott.

Reviczky Gyuláé itt, Jókai Móré itt olvasható anyaportálunkon, a Regnum!-on.

2009. okt. 11.

Lelket felemelő, szívet megragadó

Budapest székesfőváros emlékirata IV. Boldog Károly király koronázása alkalmából, 1916 decemberéből, polgármesteri és főjegyzői ellenjegyzéssel a Királyi Felségeknek. Érdemes sorról-sorra elolvasni, stílus, nemzeti öntudatból, alázatos, de autonóm állampolgári viselkedésből is mintát adhat. Emellett a forma és a tartalom tekintetében is egy rendhagyó darabról van szó. Köszönet érte Őrhegyi István úrnak.

[KATT A KÉPRE A NAGYOBB FELBONTÁSÉRT!]

2009. okt. 7.

Károly király szentmise idén is; terjesztők és támogatók kellenek!

Idén is lesz szentmise Boldog IV. Károly királyunkra, és a restaurációs kísérletekre emlékezve, 2009. október 24-én, ahhoz a naphoz igazítva, amikor az ezeddig utolsó királyunk azért jött vissza a hazába, hogy elfoglalja újra a trónját. Szimbolikus a tett, kegyes a mi emlékezetünk.
Ott a helyünk idén is!

Emlékezni, áldozni, személyesen részt venni kell az egyetlen olyan rendezvényen az évben, amikor a királyságunk mellett teszünk hitet, az utolsó legitim királyunkra emlékezve azon a helyen, ahol visszatért hozzánk.

Az eseménnyel kapcsolatos szervezés már elkezdődött. A tavalyi megemlékezést érdemes újranézni kedvcsinálónak. Barcsa Gábor már elkezdte osztani az észt azokon a helyeken, ahol a legnagyobb a katyvasz jelenleg (sajnálatos módon), e mellett pedig elkészültek digitális és papír alapú szóróanyagok is a szentmiséről. Jász atyával - a helyi plébánossal - már felvettük a kapcsolatot korábban és sikerült szorosan együttműködni a Károly Király Imaligával is a témában. Két önkormányzat (Cirák és Dénesfa), az Imaliga és anyaportálunk, a Regnum! közös szervezése ez az esemény, idén amelyen mindenkinek ott van a helye, aki magáénak vallja a királyságunkat és Boldog Károly királyunk emlékét. A szentmise alatt zászlós díszőrséget állnak a vitéz doberdói Bánlaky Breit József altábornagy Hagyományőrző Egyesület tagjai, korhű, első világháborús katonaruhában. (köszönet nekik!). Aki királyságban gondolkodik, és a királyságunkért cselekszik jöjjön el! Most ne a kifogást keressük és ne a beszámoló videóra várjunk. Ottlétünk tanúságtétel is egyben.



Aktuális feladat is van. Elkészültek a papír alapú szórólapok egy tucattal, amelyhez terjesztőket keresünk (jelentkezni e-mailben lehet)! Holnaptól át lehet őket személyesen venni Budapesten, előzetes egyeztetés után. Fő terjesztési célpontok; felsőoktatási campusok, könyvesboltok, templomok, klubok. Aki tudja vállalni, az jelentkezzen minél hamarabb, az idő sürget! Tegyünk azért, hogy minél méltóbb módon tudjuk megünnepelni ezt az ünnepet, élesszük újra ezt a régi hagyományt, emlékezzünk királyságunkra, gyűjtsünk erőt a közös munkából és az együttlétből!

2009. okt. 6.

Magyar zarándoklat Boldog Károly király sírjánál és Mindszenty József a Regnum Marianum templom újraépítéséről - ajánlók

Anyaportálunk, a Regnum! két igazán exkluzív anyagot közölt le. Az egyik Uhel Péter zarándoklatának a képes beszámolója, ugyanis nem olyan régen Boldog Károly királyunk sírjánál járt nem olyan régen. A másik pedig Somorjai Ádám OSB egyháztörténész szintén exkluzív forrásközlése, amelyben Mindszenty József hercegprímás vall a Regnum Marianum templom helyreállításáról, egy eddig nem közölt levélben. Uhel Péter már korábban is közölt beszámolókat, fordítást is készített, amely hamarosan megjelenik, de Somorjai Ádám atyának ez az első, kifejezetten a Regnum!-nak szánt anyaga, ezért szeretettel köszöntjük közöttünk. Somorjai Ádám neve jól ismert azok között, akik Mindszentyvel foglalkoznak, hiszen több jelentős forrásközlés (Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty I. és II., illetve a legutóbb Zinner Tiborral közösen szerkesztett Majd’ halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez című monumentális munka) és kötet [Ami az emlékiratokból kimaradt - VI. Pál és Mindszenty József (1971-1975)] a nevéhez fűződik. Reméljük betartja ígéretét és még sok anyaggal megörvendeztet majd a jövőben minket.

2009. okt. 4.

Mi volt a véleménye Horthy Miklósnak egy Habsburg vezetésű királyságról az emigrációban?

Újra és újra felbukkan* azok között is akik királyságban gondolkodnak, Horthy Miklós mint olyan "politikai szimbólum", akire a Habsburg ellenesség kapcsán illendő hivatkozni, aki egy rosszul értelmezett "nemzeti megoldást" jelképez a - Habsburg, vagy bármilyen más - elnyomással szemben. Ha ilyet állítunk, akkor sajnálatosan elfeledkezünk arról, hogy a történelem nem kő, hanem folyó. Horthynak a véleménye ugyanis a II. világháború végén és után, emigrációban nem a "trónfosztó kormányzóé" volt már minden jel szerint. A saját emlékirataiban ezt így fogalmazza meg, amikor Magyarország sorsáról elmélkedik, Ferenc József királyunk egykori szárnysegédje;

"Azon közé a kevesek közé tartozom, akik az Osztrák-Magyar Monarchia régi fényét és a Ferenc József uralkodása alatt élő népek szerencsés boldogulását a tényleges szolgálatban állók közvetlen szemléletén át tapasztaltam. (...) Én boldognak érezném magam, ha a dunai államok népeiből alakuló, hatalmas és szerencsés államszövetség élén a Habsburg-dinasztia törvényes örökösét látnám."

E mellett értekezik arról is, hogy mi a véleménye arról a helyzetről, amelyet ma Magyarországon még mindig (korlátozottan, ugyan, de) '"demokratikusnak", "felszabadultnak" hívnak. Az I. Magyar Köztársaság korszakáról (1946-1949) van szó a továbbiakban; "Magyarországon választásokra készülődtek, s ezek a kommunisták és a mindenható Vorosilov tábornagy nagy meglepetésére a kisgazdapárt számára hozták meg az abszolút többséget. A hazafiasan gondolkodó elemek mind erre a pártra szavaztak. Ez válasz volt az elszenvedett, kommunista módszerű "felszabadításra", és egyben határozott állásfoglalás Magyarország függetlensége mellett. De azok, akik hittek az ország demokratikus jövőjében, hamarosan csalódtak ábrándjaikban. Tildy Zoltán, a kisgazdapárt elnöke, nagyban hozzájárulét Magyarország teljes kiszolgáltatásához a kommunisták kezébe. (...) Azt sem ismerhetem el helyes megállapításnak, mely a mai Magyarországot vazallus (hűbéres) államnak nevezi, mert még a hűbérúr és a hűbéres között fennálló viszony is kölcsönös jogokon és kötelezettségeken alapszik. Szovjetmagyarországon [!] pedig ilyesmiről szó sincs. Magyarország megszállott ország, amelyben idegenek basáskodnak. Ez szó szerint igaz, mert a hatalmat ténylegesen gyakorló kommunista miniszterek szinte kivétel nélkül szovjet állampolgárok.".

Mindezzel kapcsolatosan csak az a kérése egy konzervatív, hazafias érzelmű monarchistának; olyan jó lenne, ha egyszer már a következetes történelmi szemlélet egy optimális minimum lehetne ebben az országban, ha sorskérdésekről beszélgetünk, főleg ha elméletileg van közös platformunk is. Egyszer csak megvalósul ez.

[* A kommenteket tessék olvasgatni.]

2009. okt. 1.

Tudományos konferencia XVI. Benedek Caritas in veritate enciklikájáról

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága, a Barankovics Alapítvány, a Faludi Ferenc Akadémia és a Mária Rádió tudományos konferenciát szervez, "Az emberi fejlődés távlatai címmel", XVI. Benedek Caritas in veritate enciklikájáról, 2009. október 14-én a Központi Papnevelő Intézet (Budapest V. Papnövelde u. 7.) dísztermében. A konferencia fővédnöke; Erdő Péter bíboros és prímás, Esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A konferencia egyik szervezője és résztvevője a Miles Christi, a Regnum! portál egyik régi aktív szerzője és segítője Érszegi Márk Aurél is, aki korábban írt is az enciklika olvasatáról a Regnum!-on.


A KONFERENCIA PROGRAMJA

09.30 Köszöntő – Prof. Kuminetz Géza, a Központi Papnevelő Intézet rektora, PPKE Hittudományi Kar dékánja

09.45 Megnyitó – Mayer Mihály megyés püspök, az MKPK Iustitia et Pax Bizottság elnöke

10.00 A fejlődés értelme a pápai szociális körlevelekben – Prof. Em. Goják János, az MKPK Iustitia et Pax Bizottság főtitkára

10.30 Szünet

I. Ülésszak: PIAC és GLOBALIZÁCIÓ

Levezető elnök: Prof. Varga Csaba, PPKE Budapest, Iustitia et Pax Bizottság

10.50 Gazdasági krízis: bízhatunk-e a láthatatlan kézben? - Prof. Kádár Béla akadémikus, Károli Gáspár Egyetem, Iustitia et Pax Bizottság

11.20 Piac, profit és globalizáció a körlevélben – Baritz Sarolta Laura OP, Budapesti Corvinus Egyetem (BCE)

11.40 Etikus vállalatvezetés – Pódiumbeszélgetés vállalatvezetőkkel

Résztvevők: Fodor István, Ericsson Hungary; Héjj Tibor, Proactive Management Consulting; Szunai Miklós, Ökocentrum Zrt, Széchenyi Tudományos Társaság

Vezeti: Mike Károly, Budapesti Corvinus Egyetem

12.30 Állófogadás

II. Ülésszak - JOG ÉS ERKÖLCS

Levezető elnök: Vejkey Imre, Barankovics István Alapítvány

13.30 Az élet kultúrája és a jog – Frivaldszky János egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) ÁJK

13.55 Részvételi demokrácia, civil társadalom és a körlevél - Balázs Zoltán egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem (BCE)

14.20 Kiút a kulturális válságból - Pódiumbeszélgetés

Résztvevők: Benkő Ágota, Faludi Ferenc Akadémia; Juhász Judit, Magyar Katolikus Rádió; Vértesaljai László SJ

Vezeti: Érszegi Márk Aurél, Külügyminisztérium, Iustitia et Pax Bizottság

15.00 Szünet

15.15 JÖVŐKÉPÜNK – Pódiumbeszélgetés

Résztvevők: Prof. Bod Péter Ákos, Corvinus Egyetem (BCE), Cselényi László elnök, Duna Televízió; Fülöp Sándor, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa (felkérve)

Vezeti: Broczky Beáta, Iustitia et Pax Bizottság és Osvay Péter, Mária Rádió

16.00 Zárszó – Mayer Mihály pécsi püspök, az MKPK Iustitia et Pax Bizottság elnöke

2009. szept. 29.

Molnár Tamás eszmevilága - tudományos konferencia


Molnár Tamás professzor úr előtt tiszteleg a hazai tudományos élet idén október 16-án Budapesten egy konferencia keretében. A jelenleg is Amerikában élő, korábban emigrált professzor úr kötetei Magyarországon csak a rendszerváltozás után jelenhettek meg és egy teljesen új és eredeti, konzervatív és keresztény gondolkodás és politizálás lehetőségét és igényét jelentették és jelentik most is sokak számára. Végre, egy korábbi sikertelen kísérlet után, amelyet blokkolt az MTA, önálló konferencián is megemlékeznek méltó keretek között, személyéről és életművéről izgalmasnak ígérkező előadásokkal.

Molnár Tamás professzor úr magyar jobboldali konzervatív gondolkodó számára jobbára megkerülhetetlen igazodási pont lett az 1990-es évek óta, igaz kezdetben csak a radikális jobboldalon (Havi Fórum) és konzervatív katolikus orgánumokban (Jel) jutott rendszeres publikációs lehetőséghez, amikor itthon is előadásokat tartott mérsékelt látogatottsággal (PTE, ELTE, PPKE). Értékes köteteit azonban kiadta az Kairosz, az Európa és a Szent István Társulat is. amelyek idővel komolyabb diskurzust eredményeztek végre itthon is, e mellett pedig komoly hivatkozási pontokká váltak. A professzor úr több művében is ideális államformának a királyságot nevezte meg (A hatalom két arca: politikum és szentség; A magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón), amelyet szóban és előadásain is szívesen megismételt, kifejtett, meglehet a fő csapásirány - érthetően - nem ez volt nála.

Részletes programja a konferenciának itt olvasható, elmenni meg kötelező mindenkinek. Addig is kedvcsinálónak egy részlet az idehaza talán legnépszerűbb, két kiadást is megért, kötetéből; a Liberális hegemóniából;

Visszatérés a politikához

A civil társadalom felemelkedését mindvégig egy vallásos aura vette körül, a kezdettől fogva a tündöklésén át egészen a hanyatlásáig. A XVI. században az egyház és általában a katolicizmus bírálatában valami olyasmi is kifejeződött, amit szerelmi duzzogásnak nevezhetnénk; ezt az érzést a meghiúsult remény szülte, a tény, hogy az egyház és a vallás nem hozta el a világnak azt a békét és testvériséget, melyet Jézus Krisztus ígért, az emberi sors pedig ugyanolyan nyomorúságos maradt, mint amilyennek az Úr találta, midőn küldetésben járt az emberek között. Jóllehet a reformáció eltökélte, hogy betölti az űrt és lényegesen igazságosabb lesz, valójában rontott a közerkölcs általános színvonalán. Ez érthetô. Az egyház sosem tartotta másnak az embereket, mint bűnösöknek, akiknek ezért a kegyelem mentőövét kell dobni, hogy belekapaszkodhassanak, mint a legyengült hajótöröttek. Ádámtól egészen az Utolsó Ítéletig, tanította Szent Ágoston, a jó és a rossz harca döntetlen lesz, és Krisztus második, világ végi eljövetelekor botladozó és meg-megtévedő emberiséget fog a lenti világban találni.

A reformáció egyszerre volt pesszimistább és optimistább ennél az emberi természetet illetően. Optimista volt, hiszen felhatalmazott minden egyént, hogy saját értelmének világosságánál tanulmányozza az Írást, kizárólag a kongregáció gyakran csak választott lelkipásztorának irányításával. Pesszimista volt, mert a hívek között csak kevés kiválasztott akadt, és csak az Úr ismerte őket, a többiek örök kárhozatra ítéltettek, anélkül hogy ezt tudták volna. A katolikus doktrína szerint az emberek üdvözülése vagy elkárhozása cselekedeteik függvénye; a reformáció ehelyett a hívek szinte vaktában való versengésének képzetét plántálta az emberekbe, és lerontotta a meg nem váltottak és az üdvözülésükben nem reménykedők többségének erkölcsi színvonalát. Ha kárhozatra ítéltettem, akármit tegyek is -- fontolgatta a kálvinista átlaghívő, aki sem pásztora, sem elöljárója nem volt gyülekezetének -- akkor a világi siker felé fordulok, talán az Úr is ezt várja tőlem. Ezért helyezett engem erre a Földre, tudta, hogy többre nem vagyok jó. Az ilyen szándéknyilatkozat mindig arányos volt a vallásos hit mértékével, és a civil társadalom születési bizonyítványának felelt meg. A lelkekben persze a vallásos hit uralkodott, csak már nem a régi hevülettel, a hívek egy végső soron világi, laicizált vallásra rendezkedtek be, mivel az e világi ténykedést attól fogva úgy tekintették, mint ami képes helyettesíteni a megszentelő aktusokat. A nyereségvágy - ad maiorem Dei gloriam - nem volt többé elvetendő, mert hogyan is akarhatná bárki, hogy az egyszerű bűnösök, akiket Isten Ádám bűne miatt sorsukra hagyott, ugyanolyan színvonalon álljanak, ugyanarról ismerjenek meg, mint a kiválasztottak? A többségnek nem volt más feladata, mint a hit előírta módon viselkedni, betartani a parancsolatokat, és áthelyezni erre a világra a lendületet, melyet nem hasznosíthatott a másik érdekében. A hitben fel nem használt energia átalakult egy máskülönben szintén vallásos dinamizmussá, mert hiszen meg vagyon írva, hogy az embernek termékennyé kell tennie a Földet. Ezeknek a üdvözülésből kirekesztett híveknek keresztény öröksége egyik generációról a másikra új formákat öltött: olyan aktivizmusról van szó, mely szervezett, mint a liturgia, végpontja pedig az ipar által produktívvá tett Föld; az üdvözülés záloga a munka és a prosperitás.

Miután a világ ebbe az irányba fordult, nem meglepő, hogy megszülettek az új erények, és hogy egy bizonyos embertípus viselkedésének szent jelleget tulajdonítottak. A gazdagság és az előbbre jutás erényekké váltak, a hajdani bűnök és hibák bírálatát tompították: a vágy, a versengés, a fényűzés, a hiúság, a büszkeség többé nem vont maga után rosszallást, a polgári illemkódexbe ezek már pozitív attitűdként kerültek be. Mi több, a kizsákmányolás is. Addig, míg a kizsákmányolt elmehetett a vasárnapi istentiszteletre, amit megkönnyített az ünnepnapok számának drasztikus csökkenése, a kizsákmányolás nem volt nyilvánvaló rossz.

A kizsákmányolás alkalmat adott a kizsákmányoltnak -- aki nem kiválasztott, tehát rest és tunya életet él --, hogy jó útra térjen, hogy bocsánatot nyerjen mint a munkában szorgalmas polgár. Nehéz volt már a túlvilági jutalomról szónokolni, a hangsúly az e világi kompenzáción volt, mely számokban kifejezhető és mérhető.

Ma már sehol nem beszélnek a munka és az erkölcs szoros kapcsolatáról, kivéve, ott viszont túlságosan is sokat, az amerikai nagyvállalatok board roomjaiban (igazgatósági ülésterem), a konzervatív alapítványok think-tankjeinek (észkombájn) köreiben és a kongresszusi meghallgatásokon. Ez nem a véletlen műve, a protestantizmus egyes irányzatai pártolják a polgári erények házasságát a leleményes és iparkodó, következésképp ipari szellemmel, és ennek gyümölcse az erkölcsös, és egyben határozott és energikus mentalitás. A déli országokban honos fiestának északon az az élvezet felel meg, melyet a gépezet működéséből és a gondos, szisztematikus tevékenységekből merítenek; ez az élvezet csúcspontját a gépezet előírta ritmusban éri el. Valójában minden dogmának megvan a módszere arra, hogyan hatoljon be követőinek legbensőbb énjébe, és kevéssé számít, hogy követői szenvednek-e ettôl a ritmustól, vagy élvezetet találnak-e benne. A hit tárgya megszokássá, majd preferenciává és második természetté válik. A zsidó vallás átvette a talmudi kérdés/felelet metódust, és végül már a hívek egyéb tevékenységeire is alkalmazta. A középkori skolasztikával és a főúri udvarok lovagi intézményéhez kötődő ceremóniákkal ugyanez a helyzet. Mutatis mutandis, ez a jelenség napjainkban újratermelődik a gazdasági tevékenység tág keretei közt, mely ugyanolyan tipikus a XX. században, mint a skolasztika volt a XII- XIII. században. A gépezet és az általa kialakított szellem eredménye a market research privilegizált tevékenysége. A piackutatás során részletesen elemzik a vevőkört, a csomagolást, az árakat, az áruk közti kapcsolatot, az adásvétel pszichológiáját, a sale-resistance-t (a piac ellenállása), az ízlésbefolyásolás lehetôségeit. Ahogy a skolasztika nyelve a latin volt, úgy az eladás művészetének, a salesmanshipnek a nyelve az amerikai angol.
Ezért tehát a modern agy elkezd úgy működni, hogy megfeleljen a mechanika és az olyan nagy rendszerek követelményeinek, amelyekben az emberek -- munkások, menedzserek, könyvelők, tisztviselôk, eladók, bankárok, közvetítők -- öntudatlanul átveszik a gép viselkedését. Bármilyen nevetséges, de korunk büszke arra, hogy az embert helyettesíti a géppel (gépesítés), melyről azt tartják, megkönnyíti a munkáját. Igen is, meg nem is; így géppé süllyesztik magát az emberi lényt (ezt láthatjuk a század szimbolikus alakjáról, Charlot-ról szóló Chaplin-filmekben), olyannyira, hogy a gép rabszolga végül bosszút áll gazdáján. Miért beszélek erről? Meg akarom mutatni, hogy a gép, a munka, az erény, az üdvözülés közti kapcsolatok megváltozásával olyan új világ született, ahol az erkölcsöt a mindennapos tevékenységhez társították, és emiatt kritériumait elfogadható szintre szállították le. Röviden: nem az egyén lett ,,erkölcsösebb'', hanem az erkölcsösség kívánalmai kerültek alacsonyabb szintre. Ezért mondhatják tehát, hogy a közéletet egyre jobban áthatja a moralitás, és hogy a moralitás a politika helyébe lépett -- ami a liberalizmus legfőbb célkitűzése.

Összefoglalva: az emberek nem hajlandók a keresztény erkölcs elvárásainak megfelelően élni; azt kívánják, hogy tegyék azt ésszerűbbé, életközelibbé, hogy könnyebben tudjanak viselkedésükben igazodni hozzá.

De vajon nincs-e egy fatális tévedés ebben az okoskodásban? Mivel nem tudják elérni az etika és a politika azonosulását, majd azt fogják mondani, hogy az ipar és a gépkorszak szabályainak alávetett viselkedés felér a moralitással.

Ez az új credo azonban két dologhoz vezethet: vagy szinte szervezett és határtalan álszenteskedéshez, ahol az etikára vonatkozó szavakból tökéletesen hiányzik az igazi erkölcsi tartalom, vagy pedig olyan általánosan elfogadott filozófiához, melyben az erkölcs oly mértékben langyos, hogy mindenki könnyedén képes alkalmazkodni hozzá. Ez esetben felesleges, sôt erkölcstelen erkölcsről beszélni. Mert az erkölcsnek csak akkor van jelentése, ha tényleg az általános emberi viselkedés felett álló és annál magasabb rendű. Ez nem lehetséges, csak a meghatározásánál fogva kevés számú egyéni esetben, vagy a kisebb csoportok általában elég rövid ideig tartó indulási periódusában, amikor még nem jelent meg a széthúzás. Mert amikor megjelenik -- és ha csökken a (karizmatikus) kezdeményező egyén befolyása --, akkor újra életbe kell léptetni a fegyelmet, melyet még a morális fegyelem esetében is az elöljárók írnak elô. Ez pedig, ha rákerül a sor, azt eredményezi, hogy előtérbe kerül a politikai princípium, még az olyan csoportoknál is, mint az apostoloké vagy a szerzetesrendeké: a tekintélyelvűség, a parancsolás és engedelmeskedés, az éberség, a bürokrácia válik meghatározóvá.

[...]

2009. szept. 26.

Ajánló: Magyar király helyett mexikói császár - III. Napóleon és Habsburg Miksa kalandja Mexikóban

"(...) Egy dologban Ferenc József azonban nagyon is élénk érdeklődést mutatott. Le akarta mondatni Miksát minden jogáról, ami a Habsburg Birodalmat illeti. Arra kérte Miksát, hogy mondjon le örökre minden esetleges utódlási jogáról. Miksa először nem volt hajlandó ezt megtenni. Azt javasolta módosítsák a lemondást úgy, hogy a szöveget egészítsék ki azzal, hogy a lemondás „csak arra az időre vonatkozik, amíg az ő dinasztiája uralkodik Mexikóban”. Ezt pedig Ferenc József nem fogadta el, így Miksa eredménytelenül utazott vissza Bécsből Miramarba. Nem ismerjük az okát de Ferenc Józsefnek (aki személyesen utazott Miksához Miramarba) sikerült aláíratni az un.”Családi Egyezményt”, amelynek értelmében tehát Miksa minden örökösödési jogáról (a Habsburg Birodalomban) örökre lemondott. Több szempontból is lehetne elemezni a „Családi Egyezményt” de itt csak egy – Magyarországot is érintő - gondolatot szeretnék felvetni. Ha nem kötik meg az Egyezményt, azaz ha minden a régiben marad és Ferenc József elhalálozik vagy uralkodásra képtelenné válik, Miksa lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchia feje. Játszunk tovább a gondolattal…Miksa mexikói uralma -tegyük fel- megszilárdul és amennyire Miksa valóban megszerette Mexikót és nem akar hazatérni az a helyzet állna elő, hogy pl. az osztrák császár és magyar király Mexikóban lakna és a birodalmat, benne Magyarországot, Mexikóból irányítanák! (...)".

Horváth Gyula tanár úr tanulmányát anyaportálunk, a Regnum! közli elsőként online, képekkel kiegészítve, a szerző személyes engedélyével.

2009. szept. 23.

A újpogányság ellen, a kereszténység mellett

Három napja már, hogy megjelent az a körlevél a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától, amelynek évekkel ezelőtt kellett volna megjelennie. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívta fel most a híveket, és minden érintett figyelmét a katolikus hit megőrzésére az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. A testület levele, amelyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvastak, egy kicsit elkésett, de még nem végleg.

Az újpogányság tapasztalható mai jelei ("táltosvallás", pilisi szívcsakrások, Arvisúra, neopaganista szinkretitzmus) elsősorban a szélsőjobboldalon figyelhetőek meg szembeötlően, de azt hiszem, hogy ezek csak az extrém esetek, amelyek mindenkinek azonnal szembeötlőek. E mellett nekem is simán van Arvisúrát böngésző jobbközepes ismerősöm, sőt liberális is, aki e mellett keresztelte a gyermekét. Mert a legnagyobb gond a társadalmi és alanyi katyvasz a fejekben. A vallástalanság léte önmagában szüli meg, hogy valaki valamilyen valláspótlékhoz menekül, ha szellemire vágyik. Isten teremtményeiként pedig mindannyian vágyunk előbb vagy utóbb a szellemire, a lélek táplálékára is.

Az újpogányság adott persze mindenhol a világban, Magyarországon pedig ennek a specifikuma az "ősmagyar szinkretizmus", de nagyon helyesen e mellett a körlevél beszél az elivilágiasodásról, a hedonizmusról, az élvhajhászásról, okkultizmusról és a bálványimádásról (!), szélsőséges és értékmentes liberalizmusról, a relativizmus diktatúrájáról (!+!) is. Merthogy ezek ugyanolyan pogány, értsd a kereszténységtől mentes dolgok. Senki ne dőljön hátra mert nem imád bakkecskefejet rovásírással az agancsán, de mondjuk szépen mélyen mindennap Mammon fenekében tölti az óráit. A körlevél nekik is szól, konkrét szavakkal, maximális aktualitással, zsigeri szinten érintenek is mindenkit, ha észreveszi, ha nem.

Az Egyház számára a hit védelme alapvető funkció, mégis manapság kevesebbet gyakorolja. A határozott hangú vélemény kiváltó oka csak sejtjük, hogy az, hogy manapság ezzel a divattal tömegeket is lehet vonzani, nemcsak az, hogy rosszul megírt könyveket jól el lehet adni. A neopaganizmusban az a legrosszabb, hogy nem realizálható belőle semmi sem, mert nem élő hagyományt, nem élő vallást adhat csak, maximum egy posztmodern kulturális jelenséget, ami elringathat, de nem építhet. Ez pedig Mária Királyságban (Regnum Marianum) nem lehet megoldás. Lehetnek pozitív hatásai (a nemzeti hagyomány ápolása, amelyet egyébként a körlevél sem firtat), de alapvetően, mint "hit" nem működik, hacsaknem rosszul, destruktívan működik.

E mellett azonban a legnagyobb érdemének azt érzem, hogy a körlevél nem megbélyegző, hanem megértő és az okokat tisztán látó véleményt fogalmaz meg. A körlevél - megengedem magamnak ezt - visszafogadó gesztussal bír, benne van a krisztusi "térjetek meg!" határozott szelídsége, sőt ez az uralkodó benne. Határozott, mint Szent István (jó is, hogy rá hivatkozik), aki folyókban keresztelte a népét, de aki nem tért meg, azt levágták. Ugyanakkor szelíd is, mint Szent Ferenc, aki a keresztes háborúban is szóval akarta megtéríteni a szultánt (meglehet a kard ellen sem volt kifogása). Nagyon fontos, hogy nem tesz különbséget a magyar társadalomban; a megtévedés, az megtévedés, az eretnekség az eretnekség, amelyben - észrevétlen, vagy tudatosan - de mindenki beleeshet.

Utat mutat és egyetemes. Az össznemzetre tekint. Nagyon katolikus. Reményt ad és eligazít a jó irányba.

Számomra azonban a magyar politikai-, és közéletben való hiányosságot is megmutatja; nincsen keresztény politika ugyanis jelenleg itthon. Egyházra, hitre mutogatnak, kitűzik a gomblyukba, de nem érvényesül a tanítás. Olyan van, hogy keresztények politizálnak, de olyan kevésbé, hogy a keresztény normák betartásáért küzdjenek a társadalomban (tisztelet a kivételnek). A vallás nem magánügy, nem állhat meg a templom falain belül, főleg most, amikor a templomok kiüresednek. A liberális álláspont az ateizmus és az értékek relativizálásának az előszobája. Reszakralizáció, a hitélet megújítása, keresztény politika - egyházi iránymutatással. Ilyesmik adhatnának egy kis reményt, még több motivációt nekünk.