Loyal Men of England

Loyal Men of England

Loyal men of England listen well 

Your king has rung the muster bell

He bids you rally to his side

To chase away the traitor’s tide

May all good men answer his call

May all good men answer his call

God in heaven is looking down

On every village and every town

He sees who’s faithful

He sees who’s not

He knows whose heart’s beset with rot

So come on men, answer to his call

Yes may all good men answer to his call

Come rich and poor, march unto his aid

Let not your argument be swayed

A pox on those who did betray 

They’ll answer on judgment day

So come on men, answer to his call

May all good men answer to his call

With joyous hearts we’ll loudly sing

For the rightful true-born King

A King for you

A King for me

Glorious in his Majesty

So come on men, answer to his call

May all good men answer to his call.

Yes, may all good men answer to his call

Yes, may all good men answer to his call

May God save our precious King

Lead him on to victory

Saviour of our wayward souls

Watching over this poor land

There to gather all to his side

At liberty’s last stand

Anglia hű emberei

Anglia hű emberei figyeljetek jól,

A királyotok meghúzta a vészharangot,

Azt parancsolja, hogy az oldalán gyülekezzetek

Hogy legyőzzétek az árulás dagályát

Bár minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten az égben letekint a földre

Minden falura és minden városra

Látja, hogy ki hűséges

És hogy ki nem

Tudja, hogy kinek a szívét kezdte ki a rothadás

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra,

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Gyertek gazdagok és szegények, vonuljatok a segítségére

Ne engedjétek, hogy megingassák az érveiteket

A pokolba az árulókkal

Az ítélet napján felelni fognak

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Örvendező szívvel és hangosan énekelni fogjuk,

Hogy a király törvényes és igaz,

Egy király neked

Egy király nekem

Dicsőség Őfenségének

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten bár megmentené drága királyunkat

Győzelemre vezetve őt

Önző lelkeink megváltója,

Nézi ezt a szegény földet

Ott gyűljön mindenki az oldalára

A szabadság védelmére! 

Letöltés.

Forrás: A The Dolmen együttes Crabcurch Conspiracy című albuma. Fordította: Pető Zoltán.

Gyenyikin háza

Rövidhír egy orosz nyelvű Magyarországgal foglalkozó honlapról:

Megtalálták Magyarországon Gyenyikin tábornok házát

A magyarországi Balatonlelle városában találták meg azt a házat, melyben Anton Gyenyikin, orosz hazafi és híres háborús parancsnok lakott az 1920-as években. A kutatásban Balatonlelle város vezetősége illetve az Oroszországi Föderáció magyarországi nagykövetsége vett részt. A ház felkutatásának ötlete, melyben a fehér tábornok, Dél-Oroszország Fegyveres Erőinek főparancsnoka, a híres Feljegyzések az orosz felfordulásról (Очерки русской смуты) című visszaemlékezés (mely alapvető történelmi-életrajzi írás az oroszországi polgárháborúról) írója valaha lakott az Orosz-nyelvű Írók Nemzetközi Szövetsége (МФРП) elnökének, Oleg Voloviknak a fejéből pattant ki. A felkutatásban Balatonlelle és Siófok város hatósága is segédkezett. 

Ahogy a Szövetség "Ablak Oroszországra" elnevezésű projektje jelentette, archív dokumentumokat, régi térképeket és képeket valamint a helyi lakosok feljegyzéseit és visszaemlékezéseit kutatták fel az orosz ellenforradalmár tábornokról. A házat, melynek lakói mint kiderült, leszármazottak, akik tulajdonosok is, végül is nem sokkal a keresés megkezdése után beazonosították. A Szövetség, a városi hatóságok engedélyével a házon már ez év tavaszán emléktáblát szándékozik avatni.

Anton Gyenyikin: orosz háborús parancsnok, politikai és közéleti személyiség, életrajzíró, publicista és haditudósító. 1872-ben született Vloclaveka elővárosában, Orosz-Lengyelországban, 1947-ben halt meg Ann-Arborban, az Egyesült Államokban. Az orosz-japán háború veteránja. Az első világháborúban az Orosz Császári Hadsereg egyik legeredményesebb tábornoka. Az orosz polgárháború éveiben a fehér mozgalom kiemelkedő vezetője, Dél-Oroszország parancsnoka. 1920 áprilisa óta száműzetésben, az orosz emigráció politikai személyisége. A Feljegyzések az orosz felfordulásról (1921-1926) és az Öreg hadsereg (Старая армия, 1929-1931) című visszaemlékezések szerzője, az 1953-ban kiadott Egy orosz tiszt útja (Путь русского офицера) önéletrajz írója. 

Forrás: Наша Венгрия

Codreanu törvényei legionáriusainak

A Fegyelem Törvénye

Legionárius, légy fegyelmezett. Ez az egyetlen út, hogy győztes légy. Kövesd a vezetődet jóban és rosszban egyaránt.

A Munka Törvénye

Dolgozz. Dolgozz minden nap. Dolgozz szeretettel. Munkád bére nem a profit, hanem a bizalom, amellyel egy téglát helyezel el a Légió épületében és hazád felemelkedését szolgálod.

A Tanulás Törvénye

Másnak kell lenned. Hősnek kell lenned. A Fészek lesz az iskolád. Vedd komolyan a Légiót.

A Testvéri Segítség Törvénye

Segítsd bajtársadat mikor szükség van rá. Ne hagyd cserben soha.

A Becsület Törvénye

Csak a becsület útján járj. Harcolj és soha ne legyél gyáva. Minden más út a becstelenségé. Jobb elbukni a csatában a becsület oldalán küzdve, mint győzni a becstelenségén.

Jeanne d'Arc 600

Idén januárban volt hatszáz éve, hogy megszületett a katolikus Francia Királyság megmentője, és az Egyház egyik legnagyobb szentje, Szent Johanna (1412-1431). A militáns katolicizmus, harcos kereszténység és a kombattáns monarchizmus szentje, hőse ő, akit ellenségeink értenek meg a legkevésbé. Erős nő volt, aki konzervatív. Egyszerű paraszt, aki következetes monarchista. Őszinte békevággyal tele harcolt, háborút viselt. Látnok, szent, ám a szentségek és az Egyház volt folyamatos támasza. Egyik szentünk szenvedése sem mutatja meg jobban, hogy a klérus nem az Egyház. Nagy hősünk nekünk.

Sancta Ioanna, ora pro nobis!

Mutáció a jelennek

Károly-napi kívánságunk

Kompozíció: Molnár Maxim Ádám.

Talpig fehérben és talpig vasban

Zwischen gestern-spät und heute-früh steh ich im Niemandsland

Késő este és kora reggel között a Senkiföldjén állok

Schlage Wurzeln, treibe Früchte, Zeit ist nicht mehr relevant

Vágom a gyökereket, kihajtatom a gyümölcsöket, az idő többé nem lényeges

Stehe hier in Gottes Gnaden und die Welt perlt an mir ab

Itt állok Isten kegyelmében és a világ lepereg rajtam

Und ein angeborenes „Vorwärts“ hält den Herzschlag mir auf Trab

És egy veleszületett „ELŐRE” tartja szívverésemet e szüntelen iramban

Ganz in Weiß und ganz in Eisen ziehen wir durch Feindesland

Talpig fehérben és talpig vasban vonulunk át az ellenséges földön

Beugen uns vor keinem Götzen, brechen jeden Widerstand
Nem térdelünk bálvány elé, minden ellenállást megtörünk

Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen

Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk

Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban

Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben

Friedensengel, zähnefletschend, steigt aus dem Meer empor

Békeangyal, fogvicsorgatva, emelkedik fel a tengerből

Dieser Frieden ist verletzend, Welt im Taumel sieh dich vor!
Ez a béke megsérült, mámorban úszó világ, számolj le magaddal

Maskenbildner, Pazifisten, Herr der Fliegen, Utopie

Maszkmesterek, pacifisták, Legyek Ura, utópia

Lämmer an den Futtertrögen erringen keinen Sieg

Bárányok az etetővályúknál nem vívnak ki semmilyen diadalt

Steht das Schlachtvieh in den Ställen, kalter Angstschweiß, keine Glut

Az istállókban áll a vágómarha, hideg veríték, parázs nélkül
Marschieren Friedenstruppen, knöcheltief durch Schweineblut

Menetelnek a békecsapatok, bokáig mélyen a disznóvérben
Zwischen Sodom und Gomorrha, Menschenopfer, freie Wahl

Szodoma és Gomorra között, emberáldozat, szabad választás
Licht der Welt, strahl uns entgegen, leuchte uns durchs Finstertal

Világ fénye, sugározz elénk, világíts nekünk keresztül a Sötétség Völgyén

Ganz in Weiß und ganz in Eisen ziehen wir durch Feindesland

Talpig fehérben és talpig vasban vonulunk át az ellenséges földön

Beugen uns vor keinem Götzen, brechen jeden Widerstand

Nem térdelünk bálvány elé, minden ellenállást megtörünk

Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen

Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk
Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban
Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben

Freiheitskrampf und Volksverblödung, Kinderporno, Sodomie

Szabadságharc és népbutulás, gyermekpornó, szodómia

Menschheitsabstieg unter Tage, Höhlenmensch, modernes Vieh

Az emberiség hanyatlása napok alatt, barlanglakó, modern jószág

Bindungslose Menschenmasse, blindlings hinters Licht geführt

Kötöttségmentes embermassza, vakon a fény mögé vezetve

Keine Klasse, keine Rasse, zu einem Brei mutiert

Osztály nélkül, rassz nélkül, egy masszába olvadva

Ganz in Weiß und ganz in Eisen blicke ich ins Weltenall

Talpig fehérben és talpig vasban tekintek a világmindenségbe

Ordnung ist der Welt verheißen, Heimkehr nach dem Sündenfall

A világnak megígért rend, a bűnbeesés utáni hazatérés

Zwischen gestern-spät und heute-früh steh ich im Niemandsland

Késő este és kora-reggel között a Senkiföldjén állok

Schlage Wurzeln, treibe Früchte, Zeit ist nicht mehr relevant

Vágom a gyökereket, kihajtatom a gyümölcsöket, az idő többé nem lényeges

Ganz in Weiß und ganz in Eisen ziehen wir durch Feindesland

Talpig fehérben és talpig vasban vonulunk át az ellenséges földön
Beugen uns vor keinem Götzen, brechen jeden Widerstand

Nem térdelünk bálvány elé, minden ellenállást megtörünk

Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen
Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk

Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban
Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben

Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen
Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk

Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban

Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben

[Ganz in Eisen, groß! Tausend dahinter, das Heer!]

(Talpig vasban, egészében! Ezernyi mögötte a hadsereg!)

Szöveg: Josef Maria Klumb. Zene: Von Thronstahl. Fordította: Roboz Erika.

A horvát verzió

Horvát barátainknak tetszett. Nekünk is. Itt van a magyar eredeti verzió is. Aki pedig a múltat szeretné összevetni a jelennel, az kattintson ide.

Kompozíció:Kiss-Kovács Roland.

Csak a lényeg

Audiovizuális monarchista gyorstalpaló(k)

Néhány lelkes orosz monarchista csinálta a fentebbi videót, angol nyelven, amelyben nagyon egyszerűen néhány mondatban összefoglalják, hogy mi a monarchizmus lényege és mi nem. Azzal ugyan vitatkoznánk, hogy a monarchizmus "ideológia" lenne, hiszen egy állapot leginkább, de azért az anyag korrekt. Lelkes, amennyire kell konzervatív és kombattáns is ugyanakkor, mai és kellőképpen univerzális. Azzal a nem titkolt szándékkal tesszük itt közre, hogy hátha valaki(k) kedvet kapnak hasonló, magyar szerzőkkel bőven megtűzdelt anyag megalkotására e hazában is.

Nosza!

Ha pedig már videó, akkor ajánljuk a Hír TV Ősök Tere műsorának a legutóbbi adását, amelynek ugyan kicsit megtévesztően "magyar királypör" címet adtak (szerencsére ilyen Magyarországon soha nem volt), de emellett nagyon korrekt módon összefoglalja Speidl Zoltán sajtótörténész (PPKE BTK), Szabó István alkotmányjogász, tanszékvezető (PPKE JÁK) az 1918-1921 közötti korszakot köztársaság versus királyság, illetve legitimizmus és szabad királyválasztók tekintetében is. A műsor legérdekesebb része a fordulatot (1919-1920) taglaló megnyilatkozások, ahol elhangzik végre az is, hogy az antant nem akart itthon királyságot, de - ezzel némileg szembeszállva - a Nemzetgyűlés e mellett tette le a voksát. Szabó István szerencsésen azt is kiemeli - a Szentkorona-tanra hivatkozva - hogy nem lehetett megfosztani megkoronázott, felkent magyar királyt a trónjáról, így az 1921-es trónfosztás, amely antant nyomásra alakult ki, nem érvényes, nem teremtett cezúrát. A műsorért ide kell kattintani, után pedig jobb oldalt a videóknál fel kell tallózni. [A témában hétvégén jelenik meg egy tanulmány a Regnum!-on.]

Itt állunk, mi fiatal harcosok ...

Nyáron a vihar
Télen a fagy —
A Fudzsi lábához
rendezetten jöttünk.
Itt állunk, mi, fiatal harcosok,
Itt állunk, teljes fegyverzetben.
Az öreg Jamato tiszta szelleme
a fegyver, amit viselünk.
Szépen edzett kardunkon
megcsillan az ég színe.
Menjünk előre bátran
Pajzsunkkal előre!

El kell rejtenünk nagy bánatunkat
és eltitkolni nagy álmunkat —
Ennyire alacsonyra süllyedt földünkön
mindannyian döbbenettel állunk.
Jamato mely fia
állna csak így tétlenül,
miközben az ellenség megrohamozza
és beszennyezi földünket?

Jamato igazi szelleme
ifjaink vére,
akik annyira bártan lépdelnek előre
Pajzsunkkal előre!
Sisakunkon a büszke címer
mi ezt a pajzsot viseljük —
Hogy megvédjük szeretett császárunkat
az éjszaka viharaitól.

A pirkadat vörös csillogása
Harcosaink friss arcán
Ez a szín csillog
a Nagy Igazság zászlaján.
Az éjszaka sötét romlottságából
Mi, ragyogó ifjak kitörtünk,
hogy lovagiasan meneteljünk
Pajzsunkkal előre!

Tóth Andrea fordítása

Megjegyzés: A fenti szöveg a Tatenokai himnusza. A Tatenokai-t [magyarul:Pajzs Társaság] Jukio Misima hozta létre alapvetően jobboldali, fokozottan kombattáns monarchista szervezetként, legnagyobbrészt egyetemista fiatalokból, elsősorban a saját tanítványaiból. A szervezet 1968. október 5-én alakult meg és költő híres - meglehetősen jelképes - puccsa, illetve halála után nem sokkal fel is oszlott (1970. november). A mintegy 90 főt számláló társaság működése a szimbolikus politizálásnak szép modern példája, e mellett pedig a szellem és a politika helyes rangsorolására is értékes formát és tartalmat mutatott fel.

Isten áldja XVI. Lajos király és Mária Antónia királyné emlékét! - A francia király kivégzésének 217. évfordulóján.

"Je pardonne de tout mon coeur à ceux qui se sont faits mes ennemis..."

{Teljes szívemből megbocsájtok azoknak, akik az ellenségemmé tették magukat...}

( XVI. Lajos kivégzése előtt)



"De ha életem békétek helyreállítja,
Vegyétek vérem, szabadon adom;
Szerető királyotok, míg kesereg vétketeken,
Ártatlanul hal meg és megbocsájt.

Népem! Vegyétek ez utolsó búcsút;
Legyetek boldogok és szívesen halok meg.
Oh bár úgy lenne, hogy a vér mely kezetek fogja szennyezni,
Kioltsa mind a gyűlöletet szívetekben!"

[XVI. Lajos alattvalóihoz]



Ajánlott a témában még olvasgatni:"XVI. Lajos kivégzése koncepciós perben elkövetett közönséges gyilkosság volt". Valamint a francia királyok nekropoliszáról a Regnum!-on van írás.

[Kompilálta, fordította: Uhel Péter.]

Zarándoklat és szentmise a királyságunkért

A szöveges beszámoló és egy kis meglepetéssel együtt anyaportálunkon, a Regnum!-on található.

Itt a kánikula - öltözködjünk stílusosan!

Amellett, hogy kellemes viselet, hasznos és szép is. Támogasd és hirdesd a királyság alternatíváját! Rendelni a regnum.portalKUKACgmail.com e-mail címen, amíg az erősen limitált készlet tart; M, L, XL, és XXL méretekben is. Nem érdemes túl sokat gondolkodni. Ára; 2800 Ft + postaköltség. (Budapesten személyesen is lehetséges, előzetes egyeztetés után, 3 darab felett postaköltség nincs.)

Monarchista akció Miskolcon és Várpalotán is - egy megkésett hangulatos galéria és némi tanács.

A fentebbi fotók néhány lelkes magyar monarchista fiú, s leány cselekedeit rögzítik az utókornak, melyeket Miskolcon és Várpalotán követtek el. A képeket, amelyeket nagy szeretettel köszönünk most is, keverve tettem fel, mert úgy egyszerűen hangulatosabbak. Remélem nemcsak nekem ;-). Várpalotáról megkaptuk az egyik legérdekesebb "falfestményt" is, amely Szent István királyunkat ábrázolja. Külön köszönet érte. Mások még alszanak (anyagokat várunk Budapestről több embertől is, Gyuláról, Debrecenből, stb), vagy nem hisznek nekem; szükség van arra, hogy többen lássák a fotókat, mert jó a visszhangja, azonkívül ma a monarchista, tehát a királyságban gondolkodó alternatívának Magyarországon ez az egyik legfontosabb feladata; felvilágosítani minden eszközzel és minden lehetséges helyen! Többen panaszkodtak, hogy a matricákat szándékosan leszaggatják, ami egyrészt érthető, hogyha Juliska néni például szemetet lát benne (ezért nem is haragszunk mi Őrá, kérjük, hogy tegye ugyanezt a választási plakátokkal is minden esetben, köszönjük előre is), másrészt viszont több helyen, minden jel szerint ebből kellemetlen emberek sportot űznek. Hubatka módszere (erős felelősségrevonás) mellett javasolom én, hogy mi is csináljunk belőle sportot, hogy visszamegyünk és ameddig a muníciónk bírja ragasszuk újra szorgalmasan az anyagainkat. Kiderül idővel, ki bírja több energiával, türelemmel, meg ilyesmi.

Monarchista zarándoklat, tetszhalott oldal, miskolci monarchisták felhívása, magyar republikánus valóság (REV)

A múlt héten a következő kedves meghívást kaptam Jász Gyula plébános atyától, amelyet most közzéteszek itt az oldalon, hiszen úgy gondolom, itt elméletileg mindenkit érint, mindenkit érdekel;

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves Családját a

2008. október 25-én,
szombaton, délután 2 órakor,

A CIRÁKI KIRÁLY-KÁPOLNÁNÁL,

BOLDOG IV. KÁROLY KIRÁLY
tiszteletére bemutatandó szentmisére, amelyen szentbeszédet mond:

RADÓ TAMÁS
pápai prelátus, pasztorális püspöki helynök,
kapuvári plébános.

Régóta készülünk páran idén a dénesfai / ciráki Károly Király Kápolnához, hogy ott részt vegyünk a hagyományos "Károly Király misén". Hagyományos? Nos, igen. Az 1920-as évek végétől ez egy hagyományos - és nagyon autentikus - legitimista-monarchista demonstráció volt, amelyen olyan személyek vettek részt évről évre Károly királyunk tisztelői közül, mint Boldog Batthyány-Strattman László herceg, gróf Sigray Antal, gróf Apponyi Albert, a Széchenyiek, Esterházyak, Mindszenty (Pehm) József és ami legalább ennyire fontos; az ország minden részéről mindenki aki tehette, hogy megemlékezzék Károly királyunk sikertelen restaurációs kísérleteire. A kápolnát gróf Ciráky József és felesége, gróf Andrássy Ilona együttesen emeltette, Boldog Károly királyunk emlékére, azon a helyen, ahol Zita királyné és Őfelsége hazatérő gépe földet ért 1921. október 13-án. A bejárat felé ezt íratta; „In propria venit et sui eum non receperunt” („Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be!”). A szentmiséket is hagyományosan egy évben egyszer októberben mutatják be éppen ezért. A köztársaságok, a kommunizmus ideje alatt a kápolna és legfőképpen a "Károly-misék" hagyománya feledésbe merült. 1990 után a Károly Király Imaliga és az osztrák monarchisták látogatták a szentmiséket (utóbbiakat szándékozzuk meghívni idén), a helyieken kívül leginkább a miséket, amelyet a helyi plébános mutat be. A Horthy-korszakban ez a kis kápolna a teljes jogfolytonosság visszaállításának igazi jelképe volt, a mai napig pedig a királyságunk és a király visszatérésének szerény, de szent szimbóluma, amely most már Boldog Károly királyunk ereklyéjét is őrzi.

Azt gondoltuk éppen ezért néhányan, hogy legyen ez egy kisebb kezdet, amikor és ahogyan a magyar monarchisták egy kicsit megmutatják magukat a felszínen. Szerényen, alázatosan, de azért határozottan szeretnénk néhányan szerepelni ott, ahol ez igazán kell, ahonnan elindulni egyáltalán érdemes. Ez a szentmise, ez a kis monarchista zarándoklat kísérlet arra, hogy felvegyük a fonalat ott, ahol az megszakadt. Ezért kérünk minden kedves magyar monarchista barátunkat, hogy, amennyiben teheti jöjjön el a megadott időpontban Dénesfára a kápolnába és vegyen részt a szentmisén. Induljunk így el, abban a hitben, hogy nem az emberek száma, hanem a lelkület és a cél a fontos most leginkább! (Akinek bármiben plusz információ kell küldjön mailt, vagy tegye meg itt kommentelve az írás után. Mindenben igyekszünk segíteni! A szentmise római katolikus szertartású, mégis arra kérünk minden más vallású kedves monarchistát, hogy ne rettentse ez esetlegesen el. A megjelenés, a közösség, az egység és egymás társasága nagy erővel hat a megemlékezésre, utána eszmecserére egyaránt nyílik minden őszinte monarchistának lehetősége.)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem olyan régen az oldal bedöglött. Nem akarok szebben fogalmazni most, mert iszonyúan dühös vagyok, rengeteg munkám van benne, hogy ilyen, és abban is, hogy valamit megpróbáljak visszahozni belőle. Jelenleg már olvasható, de az esetleges hibákért _mindenkitől mélységes elnézést kérek!_ Alapvetően az a hiba, hogy az oldal - fogalmam sincsen miért! - nem megy tisztán az Internet Explorer alatt (sem régebbi, sem újabb verziók alatt sem). Nem tudom miért. Engem nem is izgatna, mert Firefoxot használok évek óta, de sokan jelezték, hogy ez bizony zavaró és sokan lemaradnak. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy nem lehet mindenkitől evárni, hogy ugyanúgy FireFox-ot használjon (ennek ellenére nagyon, de nagyon ajánlom!!!), ezért próbálok "optimalizálni", ami annyiból áll, hogy dekázgatom a beállításokkal, a tartalmakkal, a mellékletekkel és nagyon mérges vagyok közben. Őszintén megutáltam az Internet Explorert, ez már biztos. Fontos azonban elmondani itt is; az oldal FireFoxra van optimalizálva, az IE optimalizáció meg folyamatban. Biztos lesz megoldás. Nem tudom mi a gond. Aki tud, kérem, mondja el, hogy mit lehet tenni, van-e valami html kód, amit be kell tenni, vagy mittudomén, csak mondja. Köszönöm előre is.

REV. Egy kis munkával, és Edit nagy segítségével, aki önként jelentkezett, s ezzel nevesítette magát a névtelen olvasók tömegéből, talán sikerült megoldani a hibát. Továbbra sem győzött meg az Internet Explorer, sőt. Több írást újra felhelyeztem, néha gyanús mellékletek kiszürésével. Meghagytam a régebbi hátteret, hátha az "IE-barátabb" lesz, mint másik. Én mondjuk azzal elégedettebb voltam, ezért a kísérletezést nem adtam fel, de most már óvatosabb duhaj leszek. Az oldal továbbra is a Firefox-ra van optimalizálva, de IE-n is látszik most már minden elem. Elnézést a kellemetlenségekért, Editnek pedig köszönet a gyors és hatásos segítségért. (Bárki, bármilyen hiányokat tapasztal, jelezze!)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Örülök annak, hogy az oldal körül közösség kezd kialakulni, ez cél is volt és a jövőben is az. Kéretik bátornak és segítőkésznek lenni, van munka bőven. És kéretik az ígéreteket betartani; videók, írások, fotók időben történő elküldése mindannyiunk érdeke. Köszönöm, hogyha ezt mindenki magáénak tudja a jövőben. Legutóbb fiatal miskolci monarchistáktól kaptam levelet, amelyet kérésükre közzéteszek, véleményezni meg itt az oldalon lehet a felvetésüket.

Tisztelt Monarchista Társaság!

Öröm látni a monarchista.blogspot.com fórumaiban az új és új neveket, természetesen a régebben olvasók iránti teljes tisztelettel együtt. Ilyenkor mindig reménykedek, hogy egy-egy név mögött még 100 hasonlóan gondolkodó, de kicsit félénkebb monarchista áll, akik különböző okból nem írnak a cikkek után megjegyzéseket. Többek között itt szeretném megköszönni Pánczél Hegedűs Jánosnak azt a hatalmas munkát amivel létrehozta és még most is szerkeszti a blogot. Szerintem ezt mindnyájunk nevében mondhatom. Ez a blog körüli tömörülés viszont már, többek véleménye alapján mondhatom, hogy megérett az olvasói személyes eszmecseréjére is. Ezzel egyfajta javaslatot szeretnék tenni, hogy egy mindenkinek elfogadható időben és helyen egy találkozót rendezzünk. Sajnos csak a körülöttem lévő emberek véleményére tudok hivatkozni, de kérek mindenkit, hogy foglaljon állást ebben az ügyben. Ha igény lenne rá, barátaimmal megszerveznénk egy találkozót, ahol megismerhetnénk egymást és megtudhatnánk, kikkel vagyunk egy állásponton. Megismerni egymást és egy élő beszélgetést folytatni azokról a dolgokról is, amik egy teljes bejegyzést nem kapnak, de mégis izgatja a kíváncsiságunkat. Épp ezért kérem, hogy aki csak tud, írjon nekem erről véleményt e-mailben (misk.monarchista_csigavonal_gmail.com). Ha ezt teljesen szükségtelennek tartja még akkor is,hogy felmérjük az emberek igényét. A konkrét hely, idő még nincs eldöntve, tehát ha valakinek van ötlete akkor azt is írja meg! Első sorban egy budapesti helyszínre gondoltunk, hiszen az ország minden pontjáról szeretnénk az embereket meghívni és ez tűnik legkézenfekvőbbnek. A továbbiakat majd a beérkezett levelek támogatásának függvényében dolgozzuk ki.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Mi a nagy rögvalóság a II. (és nem harmadik!) respublikában Magyarországon? Valami olyasmi, hogy egy semmilyen kis faluból egy nagy király valamit csinált, címerrel együtt. Aztán sok respublika után ebben a faluban páran igyekeznek ezt leköpni. Mert ez aztán igazán fontos és most akkor lehet felbüfögni a történelemrontás, a nemzettudatvesztés eredményeit. Kedvicsinálónak itt van néhány sor, a cikket meg tessék megnézni itt. „A magyar történelemnek I. Ferenc József nem pozitív alakja, eltiporta a magyar szabadságharcot, ezért nem való címerbe. Erről nem lehet vita, az aradi vértanúk kivégzése nemzeti emléknap.” (...) A faluban a címerváltoztató testületi döntés ellen először tiltakozó aláírásokat gyűjtöttek, majd kezdeményezték a népszavazást. A döntés ellen írt beadványukban azzal érveltek, hogy a címer „tényleg gyönyörű, hiteles és a helyi szellemet hűen őrzi”. Az ő történelemszemléletükben Ferenc József 1867 utáni korszaka erőteljesebb az azelőttinél, és emlékeztetnek: Habsburg György jelenleg is Magyarországon él, és karitatív tevékenységet folytat, édesapja, Ottó pedig a Páneurópai Mozgalom kiemelkedő alakja. De ha mindez nem volna elég, ott van egy mondat az érveik nyomatékosítására: Többen is megfogalmazták már az aláírók közül, hogy akárhonnan jött senkik, ne csináljanak itt felfordulást.„

A magyar republikanizmus érvénytelensége.

Írta: Békés Márton.

A magyar republikanizmus semmisségét és abszolút érvénytelenségét két szemszögből lehet és kell vizsgálni: a politikai küzdőtér bal-, és jobb sarkából. Ezt fogjuk tenni.

A dolog könnyebb végével kezdve, röviden legyen elég annyi, hogy a magyar jobboldal nem lehet republikánus. Elfogadhatja a fennálló köztársaságot, mint az államforma éppen adott rendszerét, de végső gyökerében, lelke és politikai meggyőződése legmélyén nem hihet benne. Elfogadja, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Miért? A válasz egyszerű: a jobboldal, mint politikai álláspont és aktív politikai erő, politikai filozófiai alapját a konzervativizmusban leli meg, amely a nagy tervek, a racionális átalakítások, a Nagy Ugrások és a hagyományellenesség ellensége. Más szavakkal: a konzervativizmus – és ennek politikai képviselője, a jobboldal – az emberi hagyományok aktuális és megélhető, azaz nemzeti tartalmát és keretét messzemenőkig tiszteletben tartja és védelmezi is, ha támadás éri. A királyság pedig, mint Magyarországon ezer évig fennálló és végig sértetlenül maradó államforma, a magyar nemzeti hagyományok integráns része, a nemzetnek keletkezése óta fennálló állami kerete, és olyan tartalmi egység is, amely szimbolikusan vagy éppen tényleges történeti erejénél fogva a nemzet saját tulajdona. Elvenni, elidegeníteni tőle csak valamilyen erőszakkal, racionalista–ideologikus dühvel, nyílt hagyományellenességgel lehet.

De nézzük csak!

Sem az erdélyi fejedelmek, sem Rákóczi vagy éppen Kossuth nem kérdőjelezte meg a Magyar Királyság államformáját és uralmi gyakorlatát, nem akarta elvenni szimbólumait vagy tényleges hatalmi jellegét. Mindebből azt szűrhetjük le, hogy a baloldali történetmitológia forradalmi immanenciájába kényszerített történelmi személyiségek sem akarták a királyságot eltörölni vagy megszüntetni, és helyébe egy, a magyar nemzeti hagyományoktól tökéletesen idegen rendszert felhúzni. A szerencsétlen trónfosztások (1707, 1849) sem jártak együtt 1918-ig az államforma forradalmi megszüntetésével, tehát a balliberális republikanizmus mítoszainak legalább a kétharmada túlzás vagy történelemhamisítással felérő nemzeti tudatmódosítás csupán. De jobboldaliként nincs is arra szükségünk, hogy Kossuth államformák terén vallott gondolataiból szelektáljunk, hanem bőséggel elég az, ha felismerjük: a hosszú ideig sértetlenül, folyton-folyvást továbbfejlesztve és soha meg nem kérdőjelezve működő monarchikus államforma itt Magyarországon hagyományosnak, bevettnek, kezdettől fogva létezőnek és esztétikailag szépnek, de gyakorlatilag is jól működőnek tekinthető. Megszüntetési vágya vagy ostobaságból, vagy hagyományellenességből fakadhat csak, amely kettő egyébként esetünkben szinonim fogalmak is.Azaz mai jobboldaliként – feltéve, ha tisztában vagyunk politikai álláspontunk szilárd konzervatív talapzatával – nem lehet számunkra kétséges, hogy a királyság megszüntetését, a monarchikus államforma eltörlését és a republikánus törekvéseket mély, de lesajnáló szomorúsággal és erős ellenszenvvel kell fogadnunk. Ez nem jelenti, hogy valamilyen hóbortos dologba kezdjünk, de azt igen, hogy saját identitásunkat erősebbé kell, hogy tegyük azzal is, hogy monarchista platformra helyezkedünk. Még egyszer azért, mert jobboldaliként, konzervatívként nem tehetünk másként, hiszen a monarchikus államforma sok más minden mellett szintén a magyar nemzet sajátja, nemzeti hagyományainak éppoly integráns és szerves része, mint I. Szent István király, Széchenyi eszméi és 1956. Gróf Sigray Antal mondta: „a királyság a nemzet életével van összeforrva, együtt buktak el és együtt fognak feltámadni.”

A dolog másik oldala, azaz, hogy a baloldal számára miért érvénytelen a köztársasági eszme, nehezebb, de nem megválaszolhatatlan kérdés. Mint tudjuk, az európai baloldal 1789-től kezdve – sőt, a XVII. század közepe óta! – antimonarchista, republikánus és „haladó”. A haladó erők mindenkori jellemzője, hogy a történelmet egy lineáris profán üdvtörténetbe sűrítik, ahol a folytonos haladás valósítja meg a progresszió elkerülhetetlennek vélt – és gyakran erőszakkal meggyorsított – győzelmét. E feltételezett progressziónak vélekedésük szerint útjában áll a monarchia, az Egyház, valamint a társadalom hagyományos szerkezete (család, tekintély, hierarchia, fegyelem), mivel ezek csak lassítják és időben messzebbre tolják ki a földi paradicsom megvalósulását. Ezek eltörlésének, megsemmisítésének, megszentségtelenítésének haragja a modernitás kohójában igen magas hőmérsékletre hevíttetett, mivel a trón és oltár végleges elszeparálása megtörtént, előbbi hatalmát korlátozták, utóbbit pedig szekularizálták, vagy legalábbis a baloldali modernista törekvés efelé igyekezett hatni. Darvas József kriptokommunista parasztpárti képviselő „érvelését” idézzük az 1946-os köztársasági vitából: „mi nem csak betesszük, hanem be is falazzuk az ajtót a múlt felé, amely felé számunkra visszatérés nincs és nem is lehet.” A monarchiák évszázados, évezredes trónját össze kellett törni, a fenséges dinasztiákat nevetségessé kellett tenni, a királyok hatalmát meg kellett szentségteleníteni és olyan államformát kellett létrehozni, amelyikben a népszuverenitásra apelláló demagógok hatalma korlátlan lehet. De tegyük fel a kérdést, melyik rendszer volt demokratikusabb: a bolsevik köztársaság vagy a belga királyság? Ki élt szabadabban: az angol korona gyarmati alattvalói vagy a zimbabwei puccs után elnyomott feketék és fehérek? De tovább: melyik rendszer szilárdabb: az ezer éves fejlődés meghosszabbított sínjein lassan közlekedő Magyar Királyság vagy Kun Béla, Rákosi, Kádár és napjaink köztársasága? A köztársaságok vérben születnek – a királyságok bíborban.
De vissza az alapkérdéshez! A baloldal számára azért teljesen érvénytelen a köztársaság, mert a mai balliberális oldal sem tartja magát meggyőződéses republikánusnak, nincsenek köztársasági ünnepei, nincsenek vállalható és ismert köztársasági alakjai, nincsenek szimbólumai és nem rendelkezik semmilyen, őt a magyar köztársasághoz kötő identifikációs stratégiával. A néha-néha felmelegített republikánus dühöngés nem kölcsönöz olyan erőt a baloldalnak, amely erős republikánus karaktert adna neki, a kommunista Táncsics, a doktriner Jászi, a jelentéktelensége folytán általuk is (jogosan) elfelejtett Nagy György és Hock János, a politikailag impotens Károlyi Mihály, a vállalhatatlan Kun Béla, Rákosi és Marosán György mellett ugyan melyik, a nemzeti hagyományokhoz is illeszkedő történelmi alak az, amelyik a republikanizmust fémjelezhetné? Persze, vegyük tekintetbe: nehéz lehet ezer év monarchikus ünnepélyessége és fenséges hatalmi pompája után beköltözni egy szegényes kék–piros kalyibába, ahol a fent említettek rosszemlékű transzparenseit csupán egy pislákoló tüzecske világítja meg. A köztársaságpárti félhomályt be kell tehát fűteni, de a haladás már nem szolgáltat ehhez jól éghető alapanyagot (különben is vizes, nedves történelmi törmelék csupán), és nincs is nagyon mihez nyúlni: Magyarországon – hála Istennek és általa a józan magyar népnek – nem volt sohasem komoly köztársasági forradalom, nem épültek republikánus barikádok és nem mészároltak le hőssé kitekerhető szélsőbaloldali idiótákat. Ehelyett a magyar köztársaságok története sunyi alakoskodások, nevetséges forradalmárkodások, negyed óra alatt szétoszló alkoholgőzös népgyűlések története, de ez is olyanok árnyékában, mint Károlyi, Kun Béla, Rákosi és Kádár. Legyetek rá büszkék! Ez a magyarországi köztársasági hagyomány.

Vitányi Iván, a mai vérszegény republikanizmus partizánja írja: a köztársaság „több mint államforma: életforma, erkölcs, ethosz, az egész nyilvános életet átfogó és meghatározó magatartásbeli, viselkedési norma.” Tessék mondani, „drága baloldali barátaim” (ugye tudjuk, kitől származik a megszólítás? – a megfejtőknek vörös frígiai sapka jár ajándékba!), hol van a balliberális oldalon köztársasági „életforma” (egyáltalán mi az?), netalántán republikánus ethosz és ki ünnepli odaát hevesen a Legfelsőbb Lény kultuszát, miközben vadul serceg a vér a guillotine alatt? Ki halna meg ma a magyar Madridban „No Pasaran!”-t üvöltve – háta mögött a szovjet komisszár pisztolycsövével? Ki lenne hajlandó – és melyik ünnepen is? – a köztársaság szimbólumával – ami mi is? – tömegesen felvonulni a nagy republikánus elődök – akik? – táblái alatt a magyar köztársaság jelszavaival – amelyek? –, kipirosodott arccal?!

A magyar nemzet emlékezetében ma is él István, László és Mátyás, a történelmi tudat számon tartja nagy királyainkat, a magyar nemzet államkerete ezer évig a királyság volt, címerünket az a Szent Korona ékesíti, amely nem egészen száz éve még uralkodói homlokot érintett – ezzel a hatalmi joggal, ezzel az uralmi életerővel, ezzel a megszentelt állami hagyománnyal szemben állít ki a köztársasági oldal néhány levitézlett, zavarosfejű írót és filozófust, akik republikánus szónoklatát párszáz fogatlan párttag, rosszul öltözött alak és kivezényelt ifjúballiberális hallgatja. Talán szót sem érdemel az egész, annyira szánalmas, ha nem jellemezné olyannyira a magyarországi köztársasági érzelmeket!

A hagyomány és a haladás küzdelmében elkerülhetetlenül állást kell foglalnia annak, aki a monarchia kérdéséhez nyúl, s főképp akkor, ha ezt jobboldaliként teszi. Nem kell sokat utána gondolkodni válaszainknak, ha összevetjük: ezer év hagyománya áll szemben hat évtized önmagában is definiálatlan szervezetlenségével. Régi királyságunk megszűnt ugyan, de soha nem szabad elfelejteni, hogy az a miénk volt. Az 1946 óta eltelt hatvan év pedig kié? A miénk biztosan nem. De mások sem tolonganak érte. A magyar republikanizmus halott, ha egyáltalán élt is valaha egyetlen napot.