Dessewffy Aurél gróf emlékezete

Dessewffy Aurél gróf (1808-1842.)

"Kétes úton jártál, kevesektől értve, s ha célod / Nagy vala, elfedezé azt kor előtti halál. / Díjzatlan ha jeles, meg nem büntetve ha vétkes, / Élve, temetve talány hagytad el a honi tért. / Nem veszténk-e nagyot? kérdjük most aggva magunkban, / S a szent nemzetiség angyala súgja: Igen."

Vörösmarty Mihály: Dessewffy Aurél.

"Tinektek, ugy látszik, Éjszakamerika van fejetekben. Ott igen is a foederatio actája által némelly és épen a legfontosabb tárgyak az egyes statusokra vannak bízva, és kivéve a középponti törvényhozás befolyása alól. Ilyen p. o. a rabszolgaság kérdése, melly felett a congressusnak határozni nem szabad, nehogy a rabszolgát tartó, kisebbséget képező statusok a másik rész által leszavaztassanak. De itt elfelejtitek a legfontosabb különbségeket. Az első különbség az: hogy Amerika respublika, hol az eredeti pactum conventumok foglalják magukban kivétel gyanánt e feltételeket; mi pedig Monarchiában élünk, hol az alaptörvények törvényhozást a fejedelem hozzájárulása nélkül nem ismernek; itt a status és törvényhozás egysége a fő eszme, annak megtartása a főfeladás; itt nem lehet félni, hogy egy megyei érdek a másikat elnyomja az országgyülésen, mert ott van egy neutralis kiegyenlítő hatalom, a korona, mellynek hatóságát Amerikában a praesidens vetója felette gyarlón pótólja." [Kiemelés tőlem. - P.A.]

Törvényhozás és a megyei hatóság viszonyai. - Honoratiorok.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 8. p.

"Nálunk Magyarországban jelenleg a politikai eszmék így állanak egymás ellenében: népszerű és nem népszerű eszmék. Ez a népszerűség vagy népszerűtlenség teljességgel nem mértéke az eszmék helyes vagy helytelen voltának; mert a történetek évkönyvei bizonyitják: hogy ugyanazon népeknél, ugyanazon körülményekben a legkülönbözőbb eszmék, vélemények s politikai rendszerek voltak felváltva, népszerűk és népszerűtlenek, az igazság pedig ugyanazon körülmények közt csak egy lehet. Jelenleg Magyarországban népszerű azon politikai iskola, mellyet kat exochen a mozgalom pártjának lehet nevezni: népszerűtlen az, melly e mozgalmat mérsékleni, a törvényes formákhoz kötni, bizonyos elveket tiszteletben tartani, s haladásunkat a rögtönzés veszélyeitől megőrizni ohajtja."

Névtelenség.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 15. p.

"A megváltási kérdés jövőjének alig árthatott volna többet valami, mint a szabadföld körüli agitatio. Ez által hamis irány adatott az egésznek, megszünt hideg megfontolás kérdése lenni s általvitetett az ábrándozások országába."

Megváltási prolegomenák. II. Szabad föld.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 29. p.

"És az agitatori hivatás gyakorlatában nincs hiba, melly magát hamarább és keserűbben megboszúlná, mint a pietásnak hiánya az idősebbek, a multnak hagyományai, emberei s intézetei iránt. Az erős lelkü férfiúnak azon öntudata, melly nem engedi kétkedni: hogy személyében új évkor kezdődik, hogy előtte csak balgák és tudatlanok léteztek, s büszkén ignorálva a historiát, öntetteiben szemléli a nemzeti dicsőség elindulási pontját; nemtelen keblekben hideg individualismussá fajul, métely gyanánt terjed emberről emberre, okosnak és oktalannak egyiránt lészen birtokává: s szövetkezvén legaljasabb indulataikkal, csak hamar magunk ellen fordúl, s leront minden oltárt, kivevén azt: mellyre önmagát emeli fel az ön szeretetét."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. I.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 45. p.

"Ezekhez képest nyiltan kimondjuk, és röviden akarjuk megmutatni, hogy azon rosz, mellyet a Kelet népe a Pesti Hirlapban lát, nem képzelet, nem rémkép. A szükségesnél sötétebb volt igenis a szinezet, mellyben gróf Széchenyi vádait kifejezé; az erősségek, miket eléhozott, czáfolást engednek; hibás a mező, melly a megtámadásra választatott; a vész, mellyel fenyeget, korán sem áll oly közel, mint azt jósolja, s az orvosság talán egyszerűbb, mint sejdíti: de maga a vád, - igy vagyunk meggyőződve, - a fő dologban igazságos, s a kártékony hatás, melly bépanaszoltatott, nem hiú félelem, de szomorú valóság. És ez vélekedésünk szerint néhány egyszerű észrevételből kiviláglik."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. II.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 51. p.

"Már többször érinté a Világ rövid szavakban azon rendszerített piszkolódást, mellyet egyik collegánk külföldi czikkeiben némelly idegen országlószékek ellen, jobb ügyhöz méltó álhatatossággal folytat. A francziák királyának Lajos-Fülöpnek jut leggyakrabban az a becsület, ezen szutyongatások tárgyaul választatni, s a Hirlap 73. számában található párisi (?) levél nem első példája a legmérgesebb gúnyiratok s legtúlzóbb franczia újságok szemétjéből mesterségesen összerakott mosaicnak, melly a magyar olvasónak a franczia állapotok hű képe gyanánt mutattatik be."

Külpolitika és hazafiság viszonyai.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 85. p.

"Az egyházi javak Magyarországban kétféle eredetűek: vagy királyi adománylevelek, vagy magános személyek adakozásai által jutottak a cath. egyház és egyháziak birtokába. Ha a koronás fejedelem, alkotmányos jogánál fogva, magánosaknak adta volna a kérdéses javakat, azok a nemzetség magvaszakadtával visszaszállottak volna a koronára: az egyháznak szentelt adománylevelekben nincs fentartva semmi tulajdoni jog, sőt több esetben világosan ki van mondva az ellenkező, s az adomány rendeltetése, t.i. a cathol. vallás és isteni tisztelet fentartása, egyenesen ki van fejezve. A közállomány feje által s annak nevében adott ajándék nem választható el azon feltételektől, mellyekhez kötve van. [...] Ha igaz is, hogy többet tehettek volna s tehetnének némellyek, de más részről még igazabb, hogy még a legújabb időkben is igen számosan a cathol. egyház tagjai közül vagyonukkal úgy bántak, hogy az őket rosszaló világiak nagy része bátran önkebelébe nyúlhat, s visszaveendi kárhoztató itéletét. - De bár hogy legyenek ezek, illy tekintetek a sajátjog megsértését soha nem igazolják. Mihelyt egyszer valakit tulajdonától megfoszthatni azért, mert azt nem úgy használja mint mi jónak látjuk, megszünt a sajáti jognak minden bátorsága. Ha azért lehet elvenni a nagyváradi vagy csanádi püspöktül javaintak felét, mert mi azt más üdvös czélra akarnók fordítani, úgy A. herczeg, B. gróf, C. báró, D. nemes, E. banquier és F. nagykereskedő sincs hasonló próbatét ellen biztosítva."

Papi jószágok.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 93. & 100. pp.

"Másik botlása a szerzőnek; feledni: hogy Magyarországban a kitünő többség catholicus. Ha a nemzetiséget s azzal összekötött szent érdekeket tenyésztetni akarjuk: nélkülözhető-é ezen cathol. többség közremunkálása? és ha nem, úgy használunk-é a nemzetiség ügyének, mikor azt főkép protestans érdek gyanánt tüntetjük fel?"

Protestantismus, magyarismus, slavismus.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 107. p.

"Mi mindig bámultuk, mikép lehet csak egy szóval is védni, és, a mi a több, sok helyen tettleg tűrni olly visszaélést, melly ha következésiben bővebben kifejlendik, helyhatósági rendszerünket természetéből egészen kiforgatja. Ha 150 tanulónak, vagy a vásárra begyülő sokaságnak szabad egy megyei gyülés felett uralkodni, miért nem volna szabad egy pénzes urfinak felfogadni 500 máramarosi oláh nemes embert, s azok segedelmével Ugocsa, Beregh, és Szabolcs megyékben restaurálni, követet választani és utasítást adni? Ez egy szikrát sem lenne törvénytelenebb, mint az, mi némelly megyékben, csakhogy kevésbé szembeszökőleg, minden órán történik. A vállalatot 10,000 forinttal eszközölhetőnek tartjuk, és úgy hiszszük, hogy sok üdvös eszmének, p.o. a szathmári 12 pontnak, az egész országban rögtöni valósítására alig lehetne czélirányosabb tacticát feltalálni."

Vidékiek megyei gyűléseken.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 116-117. pp.

"Ám tessék ezentúl is ránk fogni a tespedési irányt, s a feudalis oppositio orgánjának elnevezni lapunkat; feleletünk annak jövendőjében fekszik, s erre bátran utalunk mind azok irányában, kik semmi mester szavára nem esküsznek, hanem önszemekkel szeretnek látni s önbelátásuk szerint itélni. Semmi sem lehet tőlünk távolabb, mint azt, mi a nemzet életében 15 év óta történt, megsemmítni akarni. Nem hiszszük ugyan, hogy ezen idő alaptt semmit el nem hibáztunk, semmiben nem tévelyegtünk volna; de e botlásokat véleményünk szerint tanuság gyanánt kell csak használni jövendőre nézve, nem ürügyeül a visszalépésnek."

Időszaki sajtó hivatása.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 126. p.

[A Pesti Hírlap programjának részletezése után. - P. A.] "És mind ezek ,vox populi vox dei' motto mellett, világrázó eszmék gyanánt, örök jog és igazság nevében, "la bourse ou la vie" hangulaton, ugyanazon tábornak különböző szegleteiből, félrenemismerhető összefüggésben és egymásutánnal, még pedig mindig úgy, hogy azoknak, kik ezeket egyszerre és tüstént elfogadni vonakodnak, légyen az ő hitük szerint, mert ők megérettek, és könnyűknek találtattak, s ők nem egyebek, mint embertársaik szent jogainak eltipróji."

Megyék állása.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 144-145. pp.

"Ismerem az állás töviseit, miknek kitéve vagyok, midőn az itt kimondott nézetek organumává tettem magamat. Jobbrul s balrul, mögöttem s előttem hallom zúgni a szörnyű szót, hogy ,kormányember' vagyok. Én pedig egyenesen kimondom, hogy igen is ,kormányember' vagyok. Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, mellyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek; mert meggyőződésem szerint hathatós, és nem nominalis kormányra van szüksége a nemzeteknek, hogy boldogúljanak, statusemberekre és nem prokátorokra, hogy nagyok és erősek legyenek. De mindenek előtt és felett magyar vagyok, fia ezen szeretett hazának; minden egyébnél fontosabb előttem ezen országnak boldogsága és érdekeinek, nemzetiség s alkotmány alapján kifejlése."

Nyilatkozat és igazolás.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 170-171. pp.

További információk Dessewffy grófról a Regnum! Portálon, a Konzervatív Tea-körön illetve a Konzervatóriumon.

Helyzetünk a hazai online politikai blogszférában

Tegnap jelent meg a Kereső blogon az a bejegyzés (Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak), melyben a Monarchista blog is szerepel. A cikk a magyar politikai blogok és híroldalak egymásra való hivatkozását mutatja, melyik oldalon mennyi hivatkozás szerepel, ill. az adott oldalt hányan és kik hivatkozták. A színek az egyes csoportok közti azonosságra próbálnak utalni. Ezért talán nem is véletlen, hogy a Monarchista blog egészen egyedülálló a maga színével.

A kutatás módszertana és a kutatásban szereplő oldalak kiválasztása a homályba vész, számunkra különösen fájó, hogy a blognál sokkal többet hivatkozó és hivatkozott Regnum! portált nagyítóval sem találjuk a kapcsolati ábrán.

Out-degree ábra (forrás)

A többi látványos ábra az idézett cikkben tanulmányozható, mi itt a számunkra legkedvesebbet emeltük ki, melyben annál nagyobb egy csomópont, minél több hivatkozást kapott. Érdemes minket összehasonlítani pl. a Fidesz, az orbánviktor.hu, a tötökgáborelemez és a többi betűméretével. :) Messzemenő következtetéseket talán éppen ezért nem érdemes levonni ebből, hiszen ezeknek az oldalaknak a látogatottsága, híre és a közvéleményre gyakorolt hatása is messze meghaladja a mi blogunkét. Van némi hiányérzetünk is, ugyanis pl. az Index és az Origo is hivatkozott már ránk, azaz léteznie kéne legalább egy kapcsolatnak közöttünk. Az ábra mindezek ellenére tanulságos, érdemes minél több hasonló konzervatív értékrendű honlappal felvenni a kapcsolatot cikkek és vélemények megosztása érdekében, hiszen ezáltal is jóval több emberhez juthat(na) el az általunk szinte kizárólagosan képviselt, aktualizált királyság-pártiság.

Velünk élő monarchizmus VI. - Cs. és kir. padok Dunakeszin

Három pad áll Dunakeszin a gyártelepi megálló várójában. Már csak az egyik háttámláján található meg teljes egészében a gyártó névjegye, egy töredékes, egy pedig örökre elveszett. A gyártási feliraton éppen az az érdekes, ami már nem látszik rajta. A múltat végképp eltörölni készülő buzgó kommunista káder pocsék munkát végzett, nem sikerült teljesen levésnie a feliratot a mára ipartörténei kuriózummá nemesedett, közel 100 éves padokról. Közel hajolva a fémtáblácskához ha nem is olvasható, inkább érezhető a felirat:  

Cs. és Kir. udvari szállító.

Vajon miért nem szerelték le a feliratot, a macerás és időigényes levésés helyett?  

Ha valaki esetleg jártában-keltében hasonló - pusztuló - monarchiabéli emlékkel találkozik, szívesen közzétesszük amennyiben elküldi vagy belinkeli nekünk!

Erdélyország hív!

Pánczél Hegedűs János, a Regnum! Portál alapító-főszerkesztője, előadást tart, Erdélyben, Borzonton. 

Az előadás időpontja és a témája: 

2012. augusztus 10. 18.00 óra 

A „rejtett államfő” a törvénytelenségben - Mindszenty József hercegprímás alkotmányos szerepe és politikai hitvallása (1945-1975)

Minden kedves érdeklődőt, különösen erdélyi barátainkat szeretettel várunk!

Megemlékezés Boldog IV. Károly király koronázásának 95. évfordulóján

Néhány lelkes magyar királyságpárti 2011. december 30-án a Szentháromság téren, Budán, a Királyi Várnegyedben 17.00 órától megemlékezett ezeddig utolsó királykoronázásunkra. A videón a megemlékezésen felszólalók láthatóak, e mellett pedig elhangzik az eredeti királyi eskü szövege is.

Hogyan és hol harcoljunk?

Többször szóba került már a kérdés, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy mennyire legyünk - lehetünk - része a rendszernek (ami nekünk nem tetszik), a köztársaságnak monarchistaként, hogy hogyan harcoljunk? Itt a legnagyobb gond, hogy amennyire a rendszer részei akarunk lenni (semennyire) azt egyszerűen nem tehetjük meg. Hacsak nincsen királyságpárti Magyarország tíz leggazdagabb embere között, mindannyiunknak bele kell folynia abba ami körülvesz bennünket. Gimnazistaként, egyetemi hallgatóként, dolgozó, adót (nem) fizető emberként, TAJ és adókártya tulajdonosként benne vagyunk abban, amit le készülünk bontani. 

Ezzel egy bizonyos - szükségszerű - szintig nincsen is semmi baj, hiszen az exisztenciánkat ebben az ex lex forradalmi állapotban is fenn kell tartani. Tanulnunk, dolgoznunk kell, el kell tartanunk magunkat, családunkat. José Antonio Primo de Rivera is a köztársaság ügyvédje volt, Francisco Franco a köztársaság katonatisztje. És itt csúszunk át - véleményem szerint - egy újabb kategóriába.

Ez pedig az államaparátusban dolgozók helyzete. Ezt is két részre választanám egy nagyon hangsúlyos vonal mentén; azok akik hivatásosok, és esküt tettek a köztársaságra (honvéd, rendőr, pénzügyőr), valamint azok, akik csupán alkalmazottak (közalkalmazottak, köztisztviselők). Ez utóbbit egyszerűen besorolhatjuk a hagyományos munkák közé, itt találhatunk tolmácsot, tanárt, ügyintézőt etc. Nem különbözik számottevően bármely más munkától (mármint ami az állammal való kapcsolatát érinti) és egy gimnáziumi vagy egyetemi tanári állás egy állami intézményben még elő is segítheti az ismeretterjesztést (mely elsődleges célunk jelenleg). 

A hivatásosok azonban más tészta. Nem állítom, hogy nem lehet reakciós monarchista egy rendőr (ismerek is nem egyet), csupán úgy érzem, hogy az eskü (ma már leginkább: fogadalom) aggályokat vet fel. Vegyük a jelenlegi helyzetet, hiszen január 1-jétől már a fogadalom is Magyarországra, nem pedig a Magyar Köztársaságra szól - és ezzel a tágítással akár még ez a bejegyzés is tárgyát vesztheti. A jelenlegi állomány azonban a köztársaságra tett esküt. Ám ez is egy olyan dolog, - és ez a respublika jelentéktelenségét bizonyítja - hogy senki sem így fogja fel, hogy a 'köztársaságra'. Sokkal inkább a hazára, Magyarországra. Senkinek nem kell a köztársaság. Ám az a tüske az ott van. 

Kétségtelen, hogy a rendőrség és a (már nem létező) pénzügyőrség olyan feladatokat lát el, melyre bármely monarchiában szükség lenne. Nem is a rend fenntartásával, hanem azzal a 2% politikai résszel van a gond. A fogadalommal. És ábrándozzunk el egy kicsit. Tudjuk, hogy most nem a harc ideje van itt, hanem az építkezésé, ismeretterjesztésé és önfejlesztésé, de mi lenne ha Ferdinánd hercegünk restaurációs csapatai (velünk a soraikban természetesen) Budaörsnél állnának egy fél-polgárháborús helyzet közepette? Mit tennének a - nyilvánvalóan kivezényelt - rendőrség és honvédség dinasztiahű tagjai? Rálőlének a Trónörökösre a köztársaság védelmében? Mert egyvalami biztos; ha ezt megtennék, akkor az bizony már nem Magyarország vagy a rend, hanem kifejezetten a köztársaság védelmében lenne.

Ám nem feltétlenül szeretném ezt kihegyezni csak a hivatásosokra. Sokkal inkább a határ érdekel. Hol húzódik? Egyetemistaként hajtunk a köztársasági ösztöndíjra, de azért a köztársasági érdemrendet már nem fogadjuk el a 'Nemzet Tolla' kezéből? Nekem van egy véleményem, de kíváncsi lennék olvasóink hozzászólásaira is.

Ellenforradalmi hőseinkre emlékeztünk

Írta: Nagy Áron

Dicsőséges ellenforradalmunk hőseire emlékeztek tegnapelőtt szép számmal a monarchista blog szerkesztőinek meghívására a fővárosi Egyetem téren. A nagyívű beszédek ezúttal elmaradtak - az egybegyűltek inkább mécsesek meggyújtásával és közös imával tisztelegtek a kommunista terrorállammal szemben fegyvert fogó, s a győzelemért vérükkel adózó harcosokra. A gyűlés este hét órakor oszlott fel az apró lángnyelvek viszont tovább ragyogtak jelzőfényként az éjszakában. Éppen ezért sokan, akik nem tudtak, vagy nem mertek részt venni az összejövetelen, később az Egyetem téri szobor talapzatának díszeit látva mégis az emlékműhöz léptek, hogy egy-két perces főhajtással állapodjanak meg előtte.

"Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl."

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!" Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen

Mondjuk ki az igazat, értsük meg a valót

[ism.]

Csak a lényeg

A kormányzó és az államforma

Miért van mégis, hogy erről a tisztelet közben illik megfeledkezni?

[Bővebben itt. ]

Monarchista ornamentika

Audiovizuális monarchista gyorstalpaló(k)

Néhány lelkes orosz monarchista csinálta a fentebbi videót, angol nyelven, amelyben nagyon egyszerűen néhány mondatban összefoglalják, hogy mi a monarchizmus lényege és mi nem. Azzal ugyan vitatkoznánk, hogy a monarchizmus "ideológia" lenne, hiszen egy állapot leginkább, de azért az anyag korrekt. Lelkes, amennyire kell konzervatív és kombattáns is ugyanakkor, mai és kellőképpen univerzális. Azzal a nem titkolt szándékkal tesszük itt közre, hogy hátha valaki(k) kedvet kapnak hasonló, magyar szerzőkkel bőven megtűzdelt anyag megalkotására e hazában is.

Nosza!

Ha pedig már videó, akkor ajánljuk a Hír TV Ősök Tere műsorának a legutóbbi adását, amelynek ugyan kicsit megtévesztően "magyar királypör" címet adtak (szerencsére ilyen Magyarországon soha nem volt), de emellett nagyon korrekt módon összefoglalja Speidl Zoltán sajtótörténész (PPKE BTK), Szabó István alkotmányjogász, tanszékvezető (PPKE JÁK) az 1918-1921 közötti korszakot köztársaság versus királyság, illetve legitimizmus és szabad királyválasztók tekintetében is. A műsor legérdekesebb része a fordulatot (1919-1920) taglaló megnyilatkozások, ahol elhangzik végre az is, hogy az antant nem akart itthon királyságot, de - ezzel némileg szembeszállva - a Nemzetgyűlés e mellett tette le a voksát. Szabó István szerencsésen azt is kiemeli - a Szentkorona-tanra hivatkozva - hogy nem lehetett megfosztani megkoronázott, felkent magyar királyt a trónjáról, így az 1921-es trónfosztás, amely antant nyomásra alakult ki, nem érvényes, nem teremtett cezúrát. A műsorért ide kell kattintani, után pedig jobb oldalt a videóknál fel kell tallózni. [A témában hétvégén jelenik meg egy tanulmány a Regnum!-on.]

Válaszúton a nemzet

Írta: vitéz Berkovits Tivadar törzskapitány.

A magyar nemzet történetében egy ritka alkalom mikor a választók olyan arányban szavaznak egy pártra, hogy az eléri a kétharmados többséget a törvényhozó testületben. Az evvel járó politikai felelősség csak olyan értékrendet képviselhet mely legelsősorban a nemzet egészének, ennek jövőbeni megmaradásának és az állampolgárok biztonságérzetének a kifejezője.

Minden más irányú, esetleges divatos felfogások melyek nincsenek a nép lelkében legyökerezve, csak időleges megoldásokat eredményezhetnek, melyekből csak további probléma származhat. Óriási felelőség hárul ilyen helyzetben a kétharmados politikai erőre. Az ország helyzetének diagnosztizálása nem lehet rövidlátó, hanem elsősorban az utolsó évszázadban elviselt sebek gyógyítása következtében felcsillanó magyar jövő kell, hogy inspirálja a törvényhozó testületet.
A beteg addig nem tud meggyógyulni, mig nincs gyógyulására megfelelő eszköz. Ezért egy új alkotmány kidolgozása egyik legfontosabb feladat. Ennek az alkotmánynak vissza kell állítani azt az állami formát amit úgy hívnak hogy Magyar Királyság. Ez az ezeréves hagyomány a komolyan gondolkodó személyek szívében-lelkében ma is él.

Természetesen mondhatja bárki, hogy a köztársasági államforma nagyon is megfelel egy ilyen magyar jövőnek de azok elfelejtik, hogy a köztársasági államforma csak a francia forradalom egyik u.n. „vívmánya“ egy igazságtalan és ineffektiv társadalmi rend megváltoztatása érdekében. Egy modern értelemben vett alkotmányos királyságban kiegyensúlyozottabb és józanabb társadalmat lehet építeni, mint egy köztársaság-ban. Magyarország esetében egy megkoronázott király a népet kell hogy szolgálja és összefogó erőnek kell lennie a sok-sok különböző társadalmi érdekcsoportok felett. Mindezek a gyakorlatban kitűnően tanulmányozhatók azokban az európai országokban ahol ma alkotmányos királyság van.

Vannak akik azt mondják, hogy teljesen mindegy, hogy az államfőt királynak vagy köztársasági elnöknek hívják. A fontos az, hogy ez a személy, - ha király, ha elnök - olyan tulajdonságokkal rendelkezzen ami össze tudja fogni a társadalmat. A magyar nemzetnek szüksége van egy olyan intézményre mely személyi aspektusoktól függetlenül már ezer éve összetartó kapocs a nemzetben és ezért nyugodtan használhatjuk az alkotmányos királyság intézményét aminek ha nem is alkotmányos, de ezeréves hagyománya van Magyarországon. Szemben a köztársasági államformával ami egy 60 éves igen-igen elkoptatott, mondhatnám elnyűtt államforma.

Egy magyar királyság nem csak a mostani államhatárokon belül élő nemzetrész királysága, hanem az egész magyar nemzet, beleértve a diaszpórában élöket is, királysága. Természetesen a nemzetközi jog a meglévő országhatárok figyelembevételével fogadna el egy uj magyar királyságot, de a magyar szívekben-lelkekben a magyar király mindannyiunk királya lenne. Ennek az érzésvilágnak egyik kifejezője a magyar állampolgárság megadása a határokon kívül élő magyaroknak is. Nemcsak formális megadásról van szó, hanem teljes választási jogokat élvezö népcsoportról beszélek. Ha nem használjuk ki ezt a történelmi helyzetet, akkor nemzetünk egy divatos köztársasági államformával bizonytalan jövőbe néz!

A közel 40 éves kommunista indoktrináció megölte az emberekben a kellő tudatos gondolkodásmódot a nemzetről, népről és államról. Különbséget kell tenni ezen fogalmak között, mert az összemosás megint nagy veszélyt jelenthet. Nemzetünk csak úgy tud újra felemelkedni ha tudatosítjuk magunkban, hogy egy olyan közösségnek vagyunk tagjai ami ezer éve egy tényező Európában, és nagyjaink sokban hozzájárultak egy európai közös élet felvirágoztatásához. Természetesen más európai népeknél hasonló a problematika, ezért olyan a világ amilyen, és az helyett, hogy magunkba néznénk másokban keressük mindig a bűnbakot!
Most itt az idő, hogy felemelt fejjel ujra tiszta lelkiismerettel, mondhatnám tiszta lappal indítsunk egy olyan folyamatot ami nemzetünk felemelkedését eredményezi. Erős nemzet nélkül nincs erős nemzetközi közösség! Az erős nemzetek egymás közötti barátsága és egymás tisztelete a garancia egy békés nemzetközi életnek. Lásd Németország és Franciaország esetét, mely két ország szoros együttműködése az európai békének egyik legjelentősebb záloga. Persze itt most azt mondhatják, hogy mind a kettő köztársaság. Ez igaz de ez még nem igazolja azt, hogy Magyarország esetében is hasonló a történelmi múlt ami ezt a két országot ilyen társadalmi formává alakította. Mentális, kulturális és történeti különbségek vannak Magyarország, a Magyar nemzet és a fent nevezett két európai ország között. Tehát a jó példa csak a két erős nemzet közötti együttműködésre érvényes.

Nemzetünkben olyan dinamika van, amit ha kellően és komoly módon csatornáznak a politiku-sok, akkor aránylag rövid idő alatt elérhetjük az európai jólét és biztonság azon fokát, amikoris hangunk a nemzetközi közösségben nagyobb súllyal fog rendelkezni mint most vagy az elmúlt időkben. Természetesen az alkotmányos királysági intézményrendszer ujraállítását nem szabad összekötni semmifajta személyi szempontokkal. A király személye egy késöbbi tárgyalási pont lehet, de a hagyományos Magyar Királyság, mint államforma egy kitünő jele lenne egy ujra egységes nemzetnek.

Totyogás helyett

Nem olyan régen egy ismerősöm, aki természetesen királyságban gondolkodik, azt fejtegette, hogy lassú mindaz az építkezés, amely a magyar monarchizmust jellemzi. Gyorsítani kellene, jobban megtolni a szekeret és a magunk eszközeivel felpörgetni, mert túlságosan óvatosak vagyunk és ez így csak egy baráti kör maximum.

Én amellett mondjuk, hogy büszke vagyok, hogyha ezt a kis közösséget baráti körnek nevezik, azt feleltem, hogy nincsen hova és miért sietni. Jelenleg a biztonság és az, hogy ne álljunk a politikai percemberek vagy éppen futóbolondok közé sokkal fontosabb. Az egész akkor egy kinyújtott rágógumira emlékeztetne csak, ami nyúlik és aztán elszakad. A szellemi építkezés még soha nem volt olyan dolog, ami ne fizetődött volna ki. Jelenleg pedig a király nincsen az ajtóknál (sajnos).

Ahhoz, hogy a királyság nemzeti program legyen elsősorban politikai tér és akarat kell. Egyik sincsen meg jelenleg, még akkor sem, hogyha éppen mondjuk valakik kimondanak lényeges dolgokat most már; az elmúlt népuralmista korszak bekavar a fejekbe, nem látnak tisztán. És ezért senkinek nem lehet semmit sem a fejére olvasni. Idő kell ahhoz, hogy tisztázódjanak fogalmak és lehetőségek.

Itt van például éppen ez az alkotmányjogi program.

Jó a problémakezelés benne, a jogfolytonosság felfeslése - amely több fázist élt meg sajnos 1946/49-ig - helyes időpontból van elindítva. Jó, az, hogy hogyan kell visszaállítani a megszakadt jogfolytonosságunkat; Szentkorona-tan alapján a történeti alkotmányt aktualizálni kell, és nem egy "új alkotmány" kreálása. Mégis a konklúzió nincsen kimondva. Nincsen benne az államforma megváltoztatása, amely egyszerűen következik abból, hogyha az alkotmányos rend, egy alkotmányozó folyamat után helyreállna. Miért nem? Mert idáig nem lát el senki sem. Ez pedig olyan következmény, mintha valaki felépít egy házat, akkor tesz a tetejére fedőt. Aki a Szentkorona-tant akarja, nem akarhat köztársaságot. Ezt a baloldal már látja, a konzervatív/jobboldal miért nem? Nem állhatunk meg félúton. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen politikai akarat kell és az, hogy a királyság ugye politikai térbe kerüljön, ne csak egy párt programjaként, hanem a nemzet lehetőségeként.

Köztársaság helyett királyság. Helyes premisszák után, logikus konklúzió.

Hová tűnt a Magyar Királyság?

Írta: Uhel Péter.

A legújabb Rubiconban(mely egyébként a szabadkőművesekről szól) megjelent egy érdekes cikk Szerencsés Károly történész tollából. A cikk a 'Hová tűnt a demokrácia? - Magyarország gleichschaltolása 1945-1949.' címet viseli. Bár ebben a - már a Monarchista Gondolatok által is többször tárgyalt - korszakban a demokrácia elvesztését vizsgálja leginkább a szerző, azért akad egy számunkra is érdekes bekezdés:

"A magyar államiságot a Kárpát-medencében ezer éven át a Magyar Királyság testesítette meg. (Akkor is, ha voltak időszakok, amikor a magyar államisághoz több köze volt az Erdélyi Fejedelemségnek, mint a Habsburg-kézre jutott Magyar Királyságnak.) A királysággal egybeforrt a nemzeti elhivatottságérzése is, amelyet a Szent Korona testesített meg.

A Szent István-i és a nemzeti értékek megtestesülése a Szent Koronában és a királyság államformájában erősítették egymást. Ezek az értékek 1945-ben veszélyesek és ellenszenvesek voltak a győztes szövetségesek és szomszédaink számára. Ezért, hogy e muníciótól megfosszák a magyarságot, a magyar államot és a nemzeti szellemű politikai erőket, felvetették a királyság államformájának megszüntetését. (A Szent Korona nem volt jelen az országban, s 1978-ig távol is maradt.) A váltás lehetett volna természetes és megalapozott lépés a modern demokrácia irányába - főképp, hogy királyt már 1918/22 óta nem sikerült felmutatni -, de ez nem sikerült. Az államformaváltás ugyanis nem demokratikus úton ment végbe (mint Olaszországban), hanem a nép feje feletti döntéssel. (Nem népszavazással, hanem parlamenti döntéssel.) Ráadásul a (magyar) királysághoz a baloldali propagandagépezetnek sikerült hozzátapasztania minden negatív jelzőt (a feudálistól az elnyomón keresztül a reakciósig), megsértve ezzel múltunkat, identitásunkat, nemzeti érzésünket. Az "ezer éves elnyomást" a szomszéd országokban a magyarüldözés jogalapjáig fejlesztették. Ekkor épült ki tulajdonképpen az a csapda, amelyből azóta sem tudott kikeveredni sok honfitársunk: a köztársaság modern, demokratikus, a királyság elavult, reakciós. A köztársaság internacionalista/kozmopolita, a királyság nemzeti/nacionalista. Az előbbi a baloldal, utóbbi a jobboldal. Idővel elhalványult, majd levált az államforma kérdése, és maradt a nemzethez való viszony.



A baloldal számára - szélsőségig vezetve - a nemzet olyan anakronizmus, mint a Szent István-i királyság feltámasztása. A jobboldal számára a nemzeti elkötelezettség akár a Szent István-i birodalom helyreállításának igényéig is elvezethet. A köztársaság mely így létrejött 1946. február 1-jén, gyenge alapokon állt, s nem lehet véletlen, hogy három és fél év után ki is múlt. Gleichschaltolták ezt is, létrejött a népköztársaság. Erős, nemzeti és demokratikus alapokra épített köztársaság nélkül demokráciát működtetni nem lehetett. Köztársaságot létrehozni csak a köz akaratával és részvételével érdemes. Már az első mozzanatának is az erkölcsre kell épülnie, ahogy Petőfi írta: "A respublikának nem az a fő jelszava, hogy 'le a királyokkal' , hanem a 'tiszta erkölcs' ."

Hát eléggé vegyesfelvágott.

Bár sok egyértelműen igaz megállapítást is tesz a királyság intézményéről, és kiemeli 1946. irrealitását, azért a cikk gondoskodik arról, hogy a hangsúly itt ne a királyság elpusztításán, hanem a köztársaság erősítésének, feljesztésének fontosságán legyen. Mindenesetre legalább szóba került, ha már az 1945-49-ig terjedő időszakról szólunk ugye. Még reménykedhetnénk is, de az, hogy Petőfit idéz a bekezdés végén, egyértelművé teszi, hogy a szerző működőképesnek tartana egy magyarországi köztársaságot.

Amit viszont egyértelműen leír a cikk, az az, hogy - bár a szerző szerint lehet egy köztársaság működőképes - ez a magyar köztársaság, amelyet 1946. február 1-jén kikiáltottak teljes mértékben életképtelen volt. Ezzel meg is érkeztünk ahhoz, amit a (mai) magyar monarchisták (többek között) vallanak; nincs olyan köztársasági hagyomány, amit föl lehetne vállalni. Ez áll az 1946-os köztársaságra is, melyet a megszálló seregek árnyékában kiáltottak ki. Most arról ne is beszéljünk, hogy bár a szerző azt írja, hogy ez a köztársaság "három és fél év után ki is múlt", ez a köztársaság csupán átalakult népköztársasággá, ugyanis közjogilag két fajta államforma létezik: monarchia és köztársaság. Az, hogy egy monarchia élén császár, király, herceg, sah, szultán vagy emír áll pont ugyanúgy lényegtelen (közjogilag) mint az, hogy a köztársaság elé milyen jelzőt biggyesztenek (nép, tanács, szocialista stb.).



Ezen gondolatot továbbgondolva viszont könnyen beláthatjuk, hogy az 1989-90-es folyamatok is teljes mértékben illegitimek voltak, pont ugyanúgy, ahogy ez a mostani köztársaság is az. A szovjet csapatok még pont ugyanúgy itt voltak, mint 1946-ban, a volt moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot és pont ugyanúgy nem 'legitimálták' népszavazással (ez ugyebár csak nekik lett volna legitimáció), és semmilyen más módon. Nem is történt azóta semmi előrelépés, meg vagyunk rekedve ebben a köztársaságban.

Ám soha ne feledjük, hogy mindig a hajnal előtt a legsötétebb az éj.

Igenis, Lehet Más az Államforma! (rev)

Most már a Facebook-on is. ;)

Az emlékezés, ami a miénk

A nem olyan régen megszervezett kis beszélgetésünkön egy olyan dolog felvetődött, amelynek nem árt egy kissé nagyobb - de azért még közösségi - nyilvánosság. Mindenki egyetértett ugyanis abban, hogy a Dénesfa-Cirák közötti Károly király szentmise remek kis megemlékezés, de nem elégséges és kellene egy másik is. Azonban, hogy mi legyen az és legfőképpen hol és mikor már nem volt egyértelmű. Két remek ötlet merült fel;

- Szent László király napjának megünneplése (június 27),
- Buda visszavétele a töröktől, a Szent Liga által (megemlékezés a Várban szeptember 2-án).

Mind a kettő kapcsolható a keresztény Magyar Királyság megünnepléséhez nyilvánvalóan, de a sort még lehetne folytatni. Illetve nemcsak lehet, hanem kell is. Szimbólumértéke kell, hogy legyen.

Mesterházy úrnak küldeménye érkezett

A fentebbi képeket egy olvasónk készítette és küldte el. Ahogyan említette, annyi keresetlen választási anyagot találni mostanában a postaládákban, hogy ő is kedvet kapott arra, hogy egy miniszterelnök-jelöltet tájékoztasson a saját meggyőződéséről. Úgy tűnik a küldeménye célba érkezett. Ha van visszacsatolás az üzenet után a címzettől, akkor mi mindenképpen hírt adunk majd róla.

Beszélgetés, együttgondolkodás a királyságunkról

Idő és helyszín; 2010. március 1. 17:00-tól, Budapest, Nemzeti Kávézó különterme.

Többen kérték, most megszerveztem. A helyszínen meg lehet majd vásárolni a királyságpárti kiadványokat (könyv, póló, újság) is természetesen. Szóróanyag is lesz, hogy legyen mit terjeszteni.

Új weboldala van a lengyel monarchistáknak

A lengyel, a francia és az osztrák monarchisták rendszeresen nézegetik az oldalainkat és alkalmanként levelezés is van velük, valamint véleménycsere. Híreket adunk-veszünk és kapcsolatot tartunk. Most a lengyelek, akik idáig sem voltak passzívak, készítettek egy új weboldalt, ami elsőre megnyerte a tetszésemet. Jól strukturált, nagyon színvonalas oldal, öröm kattingatni még akkor is, hogyha semmit sem értek belőle. Adrian Nikiel az OMP-től mesélte, hogy a szándék az volt, hogy egy komoly szellemi arzenált vonultassanak fel az oldalaikon, ami szerintem sikerült is. első blikkre A magyar szándék is hasonló ugye a Regnum!-mal kapcsolatosan. A lengyelek orientációja hasonló is a magyar monarchistákhoz viszonyítva azt gondolom (kereszténység, kombattáns szimpátiák, konzervatív életszemlélet, közösségi szerveződés, hagyománytisztelet) csak náluk a köztársaság még erősebb mint nálunk, és ott sajnos felvállalható hagyomány is akad. Magyarországon ilyen ugye nincsen, aztán mégis egy kicsit tötyögünk, pedig a pálya adott.

Magas és alacsony is egyszerre a léc, na.