Megemlékezés Boldog IV. Károly király koronázásának 95. évfordulóján

Néhány lelkes magyar királyságpárti 2011. december 30-án a Szentháromság téren, Budán, a Királyi Várnegyedben 17.00 órától megemlékezett ezeddig utolsó királykoronázásunkra. A videón a megemlékezésen felszólalók láthatóak, e mellett pedig elhangzik az eredeti királyi eskü szövege is.

Gyalázat és a nemzeti egység reménye - ajánlók

Korábban itt a blogon is komoly megdöbbenést és vitát váltott ki a budai Királyi Várpalota rombolásával kapcsolatos videó, ezért a témára visszatértünk egy nagyobb lélegzetű írással, amelynek egy másik verziója a Konzervatóriumon is megjelent. Antall György egy másik írásával a hasonlóan szerencsétlen sorsú francia nekropoliszról, a Saint Denis apátságról is megemlékezik. A királyszobraink eltűnéséről Gerhát Petra írt egy remek anyagot, amellyel debütált is a Regnum!-on. Végül egy újabb Szabó Gábor írást ajánlok mindenkinek a figyelmébe, amely az ifjabbik Andrássy Gyula gróf nevéhez fűzhető legendás miskolci beszéddel foglalkozik bővebben.

Kommentelni - mint mindig - itt is és odaát is lehet.

A Királyi Várpalota pusztulásáról

A fentebbi videón egy nagyon érdekes és meglehetősen tényszerű bemutató látható, hogy a Királyi Várpalota (alias "Budai Vár", csak "Vár") milyen "átépítésnek" és "restaurációnak" nevezett, pusztításon ment keresztül az elmúlt hatvan évben. A köztudatban úgy él, hogy a Palotát a II. világháború alatt a súlyos harcok miatt olyan károk érték, amelyeket nem lehetett helyrehozni a legtöbb esetben. Meglehet a Palotát kirabolták legalább három fázisban (német, nyilas, szovjet) maga az épület helyreállítható lett volna. A videó pontosan bemutatja ezt, hiszen nagyon fontos részek - a Vártemplom, a Diplomata lépcső, a Lovarda, a Szarvastéri Díszkút, stb. - helyreállítható lett volna a képek tanúsága szerint, de ezért semmit sem tettek a köztársaságok, hanem módszeresen egy szociális-, és kulturális intézmények gyűjtőhelyévé alakították át az egész Várat, az adott kornak megfelelő építészeti stílusjegyekkel ellátva, a korábbi elemeket lebontva.

Ez az "építészeti racionalizálás" egy olyan szemlélet része, amely szembe ment a királyi "burzsoá" múlttal és csak egy feltételezett társadalmi funkcionalitást szolgált a hagyomány és a művészet tisztelete helyett. A munkát állami irányítással végezték el, végrehajtója az 1948-ban megalakult Középülettervező Vállalat (KÖZTI) volt, amelynek szellemi köre 1946-ban jött létre az I. Magyar Köztársaság alatt, Új Építészeti Kör néven. Az építészet nagy kérdéseit dialektikus és funkcionalista módon akarták megvalósítani az itt tömörülő építészek. A KÖZTI az állami építéstervezés központi, mindenható szerveként működött lényegében 1948-tól a köztársaságok ideje alatt, és túlélte a rendszerváltást is; 1991-tól részvénytársaságként működik jelenleg is. A Királyi Palota megkezdett "restaurációja" - valójában itt a módszeres rombolás lenne a megfelelő kifejezés - alapvetően három KÖZTI-s vezetőhöz fűzhető; Janáky István, Kotsis István, Gerő László. A munka 1948-1951 között folyt, aztán az 1960-as években folytatódott, ugyanazzal a hozzáállással, a rombolást tovább folytatva.

A videó kifejezetten torokszorító élmény, de nagyon tanulságos is, abban a tekintetben, hogy a megszokás és a beletörődés miért a magyarság egyik legnagyobb átka, amely az elmúlt évtizedekben annyira rányomta a bélyegét a magyar géniuszra. Generációk nőttek fel úgy, hogy "a Vár" csak az OSZK-t, a Munkásmozgalmi Múzeumot, bóvliárusokat, funkcionalista "modern" épületeket és különböző kiállításokat jelent és nem azt a helyet, amelyben a mindenkori felkent apostoli magyar király helye volt. Nemzedékek, akiknek értelmezhetetlen az a fogalom, akárcsak kultúrtörténeti jelleggel is, hogy "Trónterem" és akik nem látták (képen sem) az épület tetején a Szent Koronát. "A Vár" lett az a hely, ahol majdnem sikerült a múltat végképp eltörölni.