Vitézavatás 2013

Az idei Vitézavatás a jezsuiták Jézus Szíve templomában zajlott a Scitovszky (ma sajnos Lőrinc pap) téren, melyen, mint minden év őszén az új, várományosi jogon illetve a nemzetvédelmi tagozatba jelentkező személyeket avatják vitézzé. 

A Vitézi Rendet is utolérte sajnos a magyar átok, több csoport, gittegylet, egyesület szakadt ki belőle, köpve Horthyra, a dinasztiára és a vitézi hagyományra, és alakították ki a maguk "vitézi" csoportosulásait. A jogfolytonosságot tekintve, valamint a Vitézi Rend esetét a hagyomány fényében vizsgálva egyértelmű, hogy a nádori ág feje, vitéz József Árpád magyar királyi herceg által vezetett Vitézi Rend az egyedüli. József Árpád herceg, Főkapitány, a nádori ág legszebb hagyományait folytatva igen törődik Magyarországgal, anyanyelve is magyar és fontos, elsőrendű feladatának tekinti a Vitézi Rend vezetését. 

Az egy héttel ezelőtti avatás ezért is volt szomorúbb a többinél, tekintve, hogy József herceg és fia, vitéz József Károly m. kir. herceg nem tudott jelen lenni az avatáson. Távollétükben az avatást a rangidős törzskapitány végezte. 

Az ünnepség, mint minden évben, szép és méltóságteljes volt. Míg tavaly a bicskei plébániatemplomban, Griger Miklós bicskei plébános és legitimista mellszobra mellett zajlott a Vitézavatás, idén - mint írtam - a jezsuitáknál, akik közül a templomigazgató atya és két társa is képviseltette a Jézus Társaságát. A Magyar Királyságban bevett vallások közül még a reformátusnak és az unitáriusnak voltak jelen képviselői. Az ünnepség szentmisével és a Himnusszal kezdődött, az avatás előtt és után Sinkovits-Vitay András színművész szavalása valamint a Bánk Bán nagyáriája tette emlékezetessé az alkalmat. A várományosok és nemzetvédelmi tagozatosok avatása után a dícsérő oklevelek és emlékérmek átadására is sor került. Az ünnepség végül a Szózattal és a Székely himnusszal zárult. 

A Vitézi Rend a jelenlegi köztársasági rezsimben közel sincs olyan megbecsülésben, mint a két világháború között. Ennek nem csak az volt az oka, hogy Horthy kormányzó volt haláláig, 1957-ig a Rend Főkapitánya, hanem az is, hogy az igencsak közeli nagy háború veteránjait tüntette ki, becsülte meg ez az állami rend. Ez igen fontos volt, hiszen más vesztes országokban közel sem tekintették négy évig küzdő katonáikat hősöknek. Ezért is szomorú, hogy jelenleg, amikor a Vitézi Rendnek egyáltalán nem akkora a befolyása, mozgástere, mint amekkora kéne, hogy legyen, a Rend önmagát is gyengíti. 

Ilyen öngyengítéseknek kell tekintenünk, hogy a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága által elismert Vitézi Rend nőket avat vitéznek (hiszen ez egy kifejezetten veterán, férfirendnek indult) valamint az egyes rendezvényeken az illegitim kormány és főleg, a semmi változást nem jelentő alaptörvény, a "húsvéti alkotmány" (Uram borogass!) fényezését. Ezekbe, valamint abba, hogy a taggyűlések társasági rendezvények lettek csupán, leginkább a mozgástér teljes hiánya, és minden egyes szalmaszál megragadása játszik szerepet. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezek nem méltóak egy ilyen szép hagyományű rendhez és reméljük, hogy ezen áldatlan állapotnak vége lesz, inkább előbb, mint utóbb - remélhetőleg egy restaurációval. 

Addig is nincs más dolgunk, mint vitéz József Árpád m. kir. hercegnek, Főkapitánynak, vitéz József Ágost unokájának jó egészséget és hosszú életet ajánljunk, valamint imádkozzunk a Vitézi Rendért, és ha tudunk, tevőlegesen is segítsük munkáját, hiszen a nádori ág és katonai rendi intézmény miatt bizony egy cseppnyi monarchizmussal van dolgunk, a jelen sötétjében is.

Válaszúton a nemzet

Írta: vitéz Berkovits Tivadar törzskapitány.

A magyar nemzet történetében egy ritka alkalom mikor a választók olyan arányban szavaznak egy pártra, hogy az eléri a kétharmados többséget a törvényhozó testületben. Az evvel járó politikai felelősség csak olyan értékrendet képviselhet mely legelsősorban a nemzet egészének, ennek jövőbeni megmaradásának és az állampolgárok biztonságérzetének a kifejezője.

Minden más irányú, esetleges divatos felfogások melyek nincsenek a nép lelkében legyökerezve, csak időleges megoldásokat eredményezhetnek, melyekből csak további probléma származhat. Óriási felelőség hárul ilyen helyzetben a kétharmados politikai erőre. Az ország helyzetének diagnosztizálása nem lehet rövidlátó, hanem elsősorban az utolsó évszázadban elviselt sebek gyógyítása következtében felcsillanó magyar jövő kell, hogy inspirálja a törvényhozó testületet.
A beteg addig nem tud meggyógyulni, mig nincs gyógyulására megfelelő eszköz. Ezért egy új alkotmány kidolgozása egyik legfontosabb feladat. Ennek az alkotmánynak vissza kell állítani azt az állami formát amit úgy hívnak hogy Magyar Királyság. Ez az ezeréves hagyomány a komolyan gondolkodó személyek szívében-lelkében ma is él.

Természetesen mondhatja bárki, hogy a köztársasági államforma nagyon is megfelel egy ilyen magyar jövőnek de azok elfelejtik, hogy a köztársasági államforma csak a francia forradalom egyik u.n. „vívmánya“ egy igazságtalan és ineffektiv társadalmi rend megváltoztatása érdekében. Egy modern értelemben vett alkotmányos királyságban kiegyensúlyozottabb és józanabb társadalmat lehet építeni, mint egy köztársaság-ban. Magyarország esetében egy megkoronázott király a népet kell hogy szolgálja és összefogó erőnek kell lennie a sok-sok különböző társadalmi érdekcsoportok felett. Mindezek a gyakorlatban kitűnően tanulmányozhatók azokban az európai országokban ahol ma alkotmányos királyság van.

Vannak akik azt mondják, hogy teljesen mindegy, hogy az államfőt királynak vagy köztársasági elnöknek hívják. A fontos az, hogy ez a személy, - ha király, ha elnök - olyan tulajdonságokkal rendelkezzen ami össze tudja fogni a társadalmat. A magyar nemzetnek szüksége van egy olyan intézményre mely személyi aspektusoktól függetlenül már ezer éve összetartó kapocs a nemzetben és ezért nyugodtan használhatjuk az alkotmányos királyság intézményét aminek ha nem is alkotmányos, de ezeréves hagyománya van Magyarországon. Szemben a köztársasági államformával ami egy 60 éves igen-igen elkoptatott, mondhatnám elnyűtt államforma.

Egy magyar királyság nem csak a mostani államhatárokon belül élő nemzetrész királysága, hanem az egész magyar nemzet, beleértve a diaszpórában élöket is, királysága. Természetesen a nemzetközi jog a meglévő országhatárok figyelembevételével fogadna el egy uj magyar királyságot, de a magyar szívekben-lelkekben a magyar király mindannyiunk királya lenne. Ennek az érzésvilágnak egyik kifejezője a magyar állampolgárság megadása a határokon kívül élő magyaroknak is. Nemcsak formális megadásról van szó, hanem teljes választási jogokat élvezö népcsoportról beszélek. Ha nem használjuk ki ezt a történelmi helyzetet, akkor nemzetünk egy divatos köztársasági államformával bizonytalan jövőbe néz!

A közel 40 éves kommunista indoktrináció megölte az emberekben a kellő tudatos gondolkodásmódot a nemzetről, népről és államról. Különbséget kell tenni ezen fogalmak között, mert az összemosás megint nagy veszélyt jelenthet. Nemzetünk csak úgy tud újra felemelkedni ha tudatosítjuk magunkban, hogy egy olyan közösségnek vagyunk tagjai ami ezer éve egy tényező Európában, és nagyjaink sokban hozzájárultak egy európai közös élet felvirágoztatásához. Természetesen más európai népeknél hasonló a problematika, ezért olyan a világ amilyen, és az helyett, hogy magunkba néznénk másokban keressük mindig a bűnbakot!
Most itt az idő, hogy felemelt fejjel ujra tiszta lelkiismerettel, mondhatnám tiszta lappal indítsunk egy olyan folyamatot ami nemzetünk felemelkedését eredményezi. Erős nemzet nélkül nincs erős nemzetközi közösség! Az erős nemzetek egymás közötti barátsága és egymás tisztelete a garancia egy békés nemzetközi életnek. Lásd Németország és Franciaország esetét, mely két ország szoros együttműködése az európai békének egyik legjelentősebb záloga. Persze itt most azt mondhatják, hogy mind a kettő köztársaság. Ez igaz de ez még nem igazolja azt, hogy Magyarország esetében is hasonló a történelmi múlt ami ezt a két országot ilyen társadalmi formává alakította. Mentális, kulturális és történeti különbségek vannak Magyarország, a Magyar nemzet és a fent nevezett két európai ország között. Tehát a jó példa csak a két erős nemzet közötti együttműködésre érvényes.

Nemzetünkben olyan dinamika van, amit ha kellően és komoly módon csatornáznak a politiku-sok, akkor aránylag rövid idő alatt elérhetjük az európai jólét és biztonság azon fokát, amikoris hangunk a nemzetközi közösségben nagyobb súllyal fog rendelkezni mint most vagy az elmúlt időkben. Természetesen az alkotmányos királysági intézményrendszer ujraállítását nem szabad összekötni semmifajta személyi szempontokkal. A király személye egy késöbbi tárgyalási pont lehet, de a hagyományos Magyar Királyság, mint államforma egy kitünő jele lenne egy ujra egységes nemzetnek.

A főpap és a főkapitány

2009. szeptember 6-án ünnepi szentmisét celebrált Kisboldogasszony ünnepén a Budai várban, a Budapesti Történeti Múzeum Királyi Kápolnájában Dr. Tempfli József ny. nagyváradi püspök az élő és az elhunyt vitézekért. Utána a Vitézi Rend koszorúzást tartott a Nádori kriptában, a második főkapitány v. Habsburg József Ágost osztrák főherceg, magyar királyi herceg, honvéd tábornagy, felsőházi tag, királyi helytartó (1918-1919), kormányzó (1919), a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (1936-1944) sírjánál.

A fénykép a szentmisén készült, ahol éppen v. Habsburg József Árpád magyar királyi herceg, a Vitézi Rend negyedik főkapitánya köszönetet mond a püspök atyának a szentmiséért, ahogyan az mindig szokott lenni ilyen esetekben. Főpap és a magyar királyi herceg-főkapitány, illetve a magyar nemes törzskapitány találkozása egy olyan intézmény megemlékezése kapcsán, amely a mai napig - lényegében - a Magyar Királyság közjogi berendezkedését ismeri el. Az Ideiglenes Kormány ugyanis 1945-ben a Vitézi Rendet, mint "fasiszta szervezetet" betiltotta, ezért az eredeti Vitézi Rend nem is jött haza Magyarországra a II. világháború óta hiszen, ezt a rendelkezést nem törölték el 1989 után sem. A köztársaságnak nem kell egy olyan szervezet, amely a Magyar Királyság legitim államfője, a kormányzóhoz köthető és amelynek első vitéze egy Habsburg volt, Habsburg József Ágost magyar királyi herceg.

Mindenesetre a kép és az esemény, úgy véljük önmagában is szimbólum értékű és helyes, reményteli hierarchiát mutat.

A budai vár királyi kápolnájában tartott szentmisén dr. Tempfli József püspök atya egyébként szent beszédében hangsúlyozta, hogy akárhogy is viselkedik az anyaország ők mindig ragaszkodni fognak hozzá. Arról is beszélt, hogy egy új, kizsákmányolás mentes világrend kell, ahol a vezetők nem a zsebüket tömik, hanem a nemzetet szolgálják, ha ez nem következik be akkor az, az országunk végét jelenti.

[A képen balról jobbra: dr. Tempfli József nyugalmazott nagyváradi püspök úr, v. Habsburg-Lotaringiai József Árpád magyar királyi herceg (a nádori, vagy magyar ág törzsfönöke) a Vitézi Rend főkapitánya, v. nemes Tassányi József ügyvezető törzskapitány. Köszönet a képért Fóris Béla úrnak.]