Nem olyan régen egy idős magyar monarchistával beszélgettem. Alapítótagja volt a legitimista pártnak, legalább negyven éve a királyságban hisz, azt tartja reálisnak, ezt hirdeti. Kaptam tőle egy Károly csapatkeresztet, meg egy halom cikk-kivágást az elmúlt húsz évből. Olyan stafétabot átadása-szerű volt az élményem. Elég nagy zavarban vagyok, ahogyan dicséri a könyvemet és megveszi belőle a harmadik példányt is, mert viszi az ismerősöknek. Nagyon közvetlen, de nagy tisztelettel beszél velem, amelyet nem biztos, hogy megérdemlek. Elég kemény hideg van, sétálunk, sziszegünk a fagyos hidegben. Semmi nosztalgia nincsen a szavainkban, eléggé a realitásokban mozgunk. Férfiak beszélgetnek, véleménycsere, diskurzus.Hirtelen a választásokra terelődik a szó, amelyben idős ismerősöm meglehetősen józanul gondolkodik, de megvannak a maga kis kételyei.
- Nézd, talán furcsa, hogy egy olyan nyugdíjas mint én, akinek a hónap végén meg kell fontolnia, hogy van-e még ételre ezt mondja, de komolyan gondolom. Engem hidegen hagy, hogyha holnaptól olcsóbb lesz a kenyér, kevesebbet kell fizetni a benzinért és több sört vehetek a közértben. Nekem ezért nem eladó a szavazatom. Én ezért nem szavazok valaki mellett, vagy valaki ellen.
- Értem. Akkor mi a fontos?
- Nekem az a fontos, hogy ki vezeti vissza az országot saját magához. Ki állítja helyre a jogfolytonosságot? Ki állítja helyre a történeti alkotmányt? Ki teszi közjogi személlyé a Szent Koronát újra? Ez a fontos nekem.
- És ki teszi meg?
- Hát ez az! Kicsoda?
- ...
- Ezért vagyok bajban. Ezért leszek bajban áprilisban is majd nagy gondban. Ezért fő már most is fejem.
Most április van. Választás van.
Rád gondoltam öreg cimbora. Rád és még azokra is, akik hasonló problémákkal küszködnek, ebben az országban. Tipródásainkra, kompromisszumainkra, vágyainkra és lehetőségeinkre. Egymásra, a hazánkra, erre az országra és arra is, hogy ki, kicsoda?
