2010. jún. 30.

Hódoló irat II. Ottó örökös magyar királynak 1922-ből

FELSÉGES ASSZONYUNK ÉS KIRÁLYNÉNK!

Felséges urunk és királyunk elhunyta a magyar nemzetet mélyen lesújtotta. Királyunk egyéni tragédiája, akit a sors éppúgy üldözött, mint nemzetünket, még azokat is megrendítette, akik nem voltak hűséges hívei. Hívei azonban az egész nemzetet ért óriási veszteséget is átérezve, a tompa fájdalmas első gyásznapok eltelte után, a nemzetet ért csapás csökkentésén kell, hogy fáradozzanak. Érezzük, hogy Nagy-Magyarország koronás királyát számunkra csak

II. OTTÓ KIRÁLY ŐFELSÉGE

pótolhatja, akiben az egész szétszakított magyar nemzet Nagy-Magyarország törvényes örökös királyát kell, hogy lássa, s akinek koronázásakor meg kell esküdnie, hogy minden erejével elragadott országrészeink visszaszerzéséért fog küzdeni.

Miként a múltban már sokszor azzal mentettük meg életünket a minket megsemmisíteni akaró századokból, hogy a nemzet egységét és függetlenségét fenntartó alkotmányunkhoz szívósan ragaszkodtunk, úgy most is, mikor megcsonkítva s földre tiporva heverünk, törvényes királyunkhoz,

II. OTTÓ ŐFELSÉGÉHEZ

való törhetetlen hűségünkkel akarjuk megmenteni az integer és független Magyarországot, kiemelve annak eszméjét a nyers anyagi erőnek világából a fogalmak és eszmék régiójába, hova a szuronyok nem érnek el, hogy ott őrizzük mindaddig, míg

ŐFELSÉGE

trónjának elfoglalására és ezzel a trianoni béke lerázására az idő el nem érkezik. A hódolattal alulírott főiskolás hallgatók, akik koruknál fogva még nem foglalkozhatunk politikával, de akikre Magyarország újraépítésének oroszlánrész vár és akiknek, mint a nemzet értelmiségének, kezébe lesz a jövő letéve Magyarország vezetése, arra kérjük

FELSÉGEDET, hogy mint
II. OTTÓ KIRÁLY URUNK ŐFELSÉGÉNEK

a magyar jogszokás értelmében törvényes gyámja, kegyeskedjék fogadni felséges fia,
II. OTTÓ KIRÁLY iránti hódolatunknak és alattvalói hűségünknek legalázatosabb kifejezését.

[Megjegyzés: a hódoló felirat az Érdekes Újságban jelent meg 1922-ben és a címzettje Zita királynénk. A szövegben említett "főiskolások" nagy valószínűséggel azon kombattáns ellenforradalmi egyetemi zászlóaljak egyikének a tagjai lehetnek, amelyek annyira elterjedtek voltak ekkoriban szerte az országban és amelyek között volt legitimista és szabad királyválasztó egyaránt. Köszönet a dokumentumért Kaczmarski Balázsnak.]

2010. jún. 28.

A korona megment - Amit az uralkodók nyújthatnak a modern demokráciának

A blogon többször előtérbe került már a vita, hogy a királyság és a modern tömegdemokrácia megfér-e egymás mellett. Most a Regnum! leközölt egy friss, mai szempontrendszerek szerinti írást a Boston Globe-tól, Németh Bálint fordításában. Részlet az írásból, amely bővelkedik nemzetközi példákban; "Mostanra az alkotmányos monarchiák legtöbbje úgy tűnik megértette a Nepálhoz hasonló helyek leckéjét. Spanyolországban János Károly, annak ellenére, hogy kivételesen konzervatív neveltetésben részesült, és konzervatív háttérrel is rendelkezik, az ideológiai spektrum valamennyi politikusával képes együttműködni. Nagy-Britanniában még amikor a Munkás, a Konzervatív és a Liberális Párt alkudozik is egymással az új kormányzat megalakításakor, a királynő akkor sem jelenik meg a nyilvánosság előtt, hogy áldásában részesítse a vezetőket, annak ellenére sem ,hogy a Daily Telegraph közlésének megfelelően személy szerint megvetéssel szemléli Tony Blair munkáspárti politikáját. A brit hagyomány értelmében amikor az új parlament először ül össze, és a kormány hivatalosan bejelenti az éves ütemtervet, az a személy, aki felolvassa a beszédet – nem számít, hogy melyik párt munkája az – kizárólagosan az uralkodó lehet.". Az egész írásért ide tessék kattintani.

2010. jún. 26.

Minek kell elnököt választani a magyarnak?

Írta: Vass Dániel.

Furcsa dolog az, amikor egy királyságpártit a köztársasági elnök választásról kérdezik. Furcsa, hiszen hogyha van egy nagyon is épkézláb érv a királyság mellett, az az, hogy egyetlen szuverén köztársasági elnöke sem volt a II. Magyar Köztársaságnak, de úgy cuzámen egyetlen magyar köztársaságnak sem. De ha van véleményünk a jó és a rossz sörökről, akkor miért éppen a köztársasági elnök jelölésről ne volna? Naprakészek vagyunk, aktuálisak.

Most, hogy Schmitt Pál lesz a köztársasági elnök, és elolvastuk a Heti Válasz interjúját Sólyom Lászlóval és a köztársasági elnöki posztról szóló lelkendező elemzést Schlett István tollából, elkezdtünk gondolkodni, hogy csinálunk egy csoportot a Facebookon, azzal, hogy "Szüntessük meg az elnöki intézményt az árvízkárosultak javára és bocsássuk jótékonysági árverésre a Sándor palotát", mert ez egy olyan poszt, amire az égvilágon semmi szükség sincs és az ilyen kezdeményezések most úgyis menők. A Sándor palota azonban jobb, ha marad, tekintettel királyságban betöltött komoly és fontos pozíciójára, de az elnöki intézmény mellett nem sok érv van. Orbán Viktor jelöltjének a sima modora is ezt mutatja; nem gondolhatjátok komolyan, hogy Schmitt Pál egy korrekt, szuverén államfő lesz? Egy tipikus politikai és közéleti parafaember ő, aki a kompromisszumok modern robotosa és sokadszor áll rajtvonalhoz a Fidesz-csapatban már. Ő lesz az új szuverén államfőnk, egy új konzervatív, tökösen republikánus magyar Charles De Gaulle? Nem hinnénk. Abból, hogy Orbán Viktor most éppen őt tolja két következtetést lehet levonni; vagy nagyon sok az ellenzéki éveknek a lekötelezettsége, amiért most lassanként benyújtják a számlát (Pintér-effektus), vagy éppenséggel Orbán sem gondolja komolyan ezt a elnökösdit és ezért teszi ide Schmitt urat. Ez az utóbbi még tetszene is valamennyire. Végül is mit fog mondani a szerencsétlen érettségiző 20 év múlva arról a tételről, hogy az ikszedik magyar köztársaság államfői kik voltak? Melyek azok a döntések, cselekedetek, amelyek kiemelik az átlag ember közül az köztársasági elnököt ebben a köztársaságban? 2006 megmutatta, hogy ez poszt mit sem ér krízisben. A radar ellen tiltakozhat bárki, az alkotmánybíróságra is írhat egy törvény kapcsán beadványt akárki. Vissza ugyan nem küldhetünk törvényt az Országgyűlésnek, viszont az elnöknek úgyis alá kell írnia harmadszorra, ha azt változatlan formában újra és újra elfogadják. A köztársasági elnöki poszt a mostani alaptörvényben (amelyet alkotmánynak is hívnak) egyetlen mondatot érdemelt: "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzeti egységet, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.". Nem sok egy államfőnek.

Nos 2006-2009 között milyen eredményt hozott ez az "őrködés"? Hogyan fejezi ki valaki a nemzeti egységet, amikor őt a pártok jelölik és választják? Úgy maguk között, a népet kizárva, merthogy népfelség elve most ne érvényesüljön közvetlen. Állítólag most Schmitt Pál majd az emberek embere (ez valami új cím?) lesz. Azoké az embereké, akik közvetlen választás esetén egy elkeseredett pillanatukban akár Fekete Pákót, Fásy Ádámot is megválasztanák, csak hogy keresztbe tegyenek az éppen regnáló hatalomnak.

Köztársasági elnököt a magyar tömegdemokráciában megválasztani nem egy kifejezett népünnepély. Zárt kapus meccsre hasonlító aktus. Bíró benn van, holnapi sajtóból megtudjuk az eredményt. Győzelmi ünneplés a zárt családi és pártkörben. A nép meg észre sem veszi, hogy akármi történt. Jött aztán 5 év múlva, ha olyan a széljárás majd megy, de 10 év múlva biztos, aztán a sajtó is elfelejti. Nagyon felemelő, tényleg.

Schlett István elemzésében leírta (HV. x. évf. 25. szám, 17-18. old.), hogy az elnök a megválasztás során "átlényegül, úgy, mint a király a koronázás során". Ez az aktus - szerinte - "megkettőzi az egyént, egyik rész marad az ember, a másik az elnök, aki személyében sérthetetlen".

Milyen aktus?!

A választás vagy az eskü elmondása. Vagy az a megalázó procedúra, amelyben Sólyomot többször is alávetették korábban? Az definitíve megmutatta, hogy a köztársaság elnök nem tud és nem lehet balansz a nemzeti politikában, csak pártérdekek bábja. Az elnök legjobb esetben is egy hivatalnok, aki reggel bemegy dolgozni, este hazamegy és fölveszi a papucsát, átlényegül apává, férjjé, szurkolóvá. A király ezzel ellentétben - főleg a magyar apostoli király - egy szakrális aktus és a nemzet akarata által megerősítve képviseli az egységet. Személyében, tisztségében balansz és vezető, életét otthon és mindenhol a protokoll köti. Példa, élő történelem. Az elnök persze napközben is át tud lényegülni, el tud menni szobrot avatni a Felvidékre "magánemberként". Ezek szerint az elnök egy átváltozóművész, aki ide-oda lényegül, mikor mit kíván a pillanatnyi érdek. Profán semmi egyszerűen, nem más.

Ezzel szemben a magyar apostoli király, akit születése óta a koronázással bekövetkező átlényegülésére nevelnek akkor is király marad, ha éppen lefekvés előtt fogat mos. Akkor is király ha a legszebb álmából ébresztik föl. Átlényegülése a transzcendenssel kapcsolatos, nem ideiglenes írott malaszttal. Megkoronázása igazi népünnepély, amelynek a nép aktív részese (elég a "demagóg" pénzt szórunk a nép közé aktusra gondolni itt). Uralkodása az örökkévalóság mintájára élethosszig tart, és mint ilyen a hosszú távú tervezés reményét hordja magában. (Magyarországon jelenleg a hosszú táv maximum 4 év, ez már perspektíva.) Nem függ pártoktól, hatalmát nem tőlük nyeri. Fölöttük, fölöttünk áll. Nincsen nemzetisége, ezért képes Magyarország egészét képviselni. A magyarnak mindig is király kellett, nem egy pártoktól választott elnököcske. Ez méltatlan hozzánk egyszerűen, vagy éppen a jelenlegi ideiglenes állapothoz csak ez a "méltó".

Schmitt Pál lehet, hogy zseniális sportoló, de mi az a kivételes tulajdonság, ami miatt ő elnök lehet? Sólyom Lászlónál még volt egy halvány szakmai érv, miszerint alkotmánybíró volt, részt vett a jelenlegi - nép által sohasem szentesített - köztársaság létrehozásában, amelyről a népet nem kérdezték meg. Így meg lehet testesíteni a nemzet egységét? Halványan, talán ha mindenki fideszes lesz.

Sólyom Lászlóval pedig remélem lesz majd egyszer módom találkozni valahol egy túraösvényen, mert az ő szeretete a természet iránt példaértékű. Ezt tiszteltem benne, nem a címét.

2010. jún. 24.

A bukott állam tizenkét kritériuma

Minden államnak hetente kell megküzdenie teljesen egyedi gondokkal, de vannak olyan kritériumok, amelyek alapján jelenleg „bukott államnak” hívnak olyan országokat, amelyek nem működnek, ahol a kormányzás csak egy álom. Annak, hogy egy államot „bukottnak” nevezzünk tizenkét olyan kritériuma van, amelyek fontosak – ezeket próbáljuk bemutatni a Foreign Policy írását ideidézve. Az írás minden egyes kritériumra hoz egy-egy országot példának, ahol az a legrosszabb a jelenlegi mutatók alapján (ezt pontszámmal is jelölte).

1. DEMOGRÁFIA
Kongói Demokratikus Köztársaság - Pontszáma: 9,9 / 10
Ha a Kongóban laksz, olyan 50% az esélye annak, hogy tizennégy éven aluli vagy. A népességnövekedés 3%-os – ami eszméletlen gyors – a polgárháború, egekbe szökő csecsemőhalandóság és a gyorsan terjedő fertőző betegségek ellenére.

2. MENEKÜLTEK
Szomália - Pontszáma: 10/10
Az ország lakosságának majd egy negyedét – olyan kétmillió embert – űzte el a polgárháború saját lakóhelyéről.

3. ILLEGITIM KORMÁNY
Afganisztán, Szomália - Pontszámuk: 10/10
Szomália nyugati támogatottságú kormánya csupán néhány háztömböt irányít Mogadishuban. Afganisztánban él és virul a tálib inszurrekció, a nemzetközi csapatok jelenléte és egy több sebből vérző elnökválasztás aláásták a kormány legitimitását.

4. AGYELSZÍVÁS
Zimbabwe - Pontszáma: 9,7/10
Az elmúlt évtizedben öt zimbabweiből egy hagyta el országát; sokan közülük professzorok, orvosok, mérnökök, jogászok és újságírók.

5. KÖZSZOLGÁLTATÁSOK
Niger - Pontszáma: 9,7/10
Niger talán a legszegényebb ország a Földön. A kormány képtelen olyan szolgáltatások nyújtására, mint oktatás és egészségügy; terjedő analfabetizmus és magas csecsemőhalandósági ráta a szörnyű eredménye.

6. TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉG
Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán - Pontszámuk: 9,5/10
Kongó és Szudán kicsiny elitje eszméletlen mértékben meggazdagodott az országban található nyersanyagokból. A többség mindkét országban marad kétségbeesetten szegény.

7. TÖMEGES PANASZOK
Szudán - Pontszáma: 9,9/10
Az ország déli, keleti és nyugati része mind valamilyen szinten autonómiára törekszik Khartoumtól, a fővárostól.

8. EMBERI JOGOK
Szomália, Szudán - Pontszámuk:9,9/10
Egy háborús bűnökkel vádolt elnök sosem jó jel, ám a szudáni emberi jogok igazi fokmérője az izgága régiók kegyetlen brutalitással történő folyamatos elnyomása.

9. GAZDASÁGI HANYATLÁS
Észak-Korea, Szomália, Zimbabwe - Pontszámuk: 9,6/10
Észak-koreai és zimbabwei diktátorok az országuk gazdaságát a rezsim profitjának szolgálatába állították, annak ellenére, hogy nemzetgazdaságaik romokban hevernek.

10. KÖZBIZTONSÁG
Szomália - Pontszáma:10/10
Mogadishu egyes részein a kormány vagy az Afrikai Unió békefenntartói irányítanak. Máshol iszlamista milíciák, helyi hadurak vagy rivalizáló törzsek fegyveres ereje teszi ugyanezt.

11. KLIKKESEDŐ ELITEK
Szomália - Pontszáma:10/10
Iszlamista és törzsi szervezetek küzdenek országszerte a hatalomért és belső zavargások tették a kormányt látványosan instabillá.

12. KÜLSŐ BEAVATKOZÁS MÉRTÉKE
Afganisztán - Pontszáma: 10/10
A NATO-erők nincsenek egyedül azok közül, akik az ország jövőjét akarják irányítani; Pakisztán, India, Irán, Oroszország és Kína szintén különböző érdekekkel vannak jelen.

Fordította: Uhel Péter.

2010. jún. 23.

Szent Koronánk - ahogyan eddig még nem ismertük

Ki tudta azt, hogy II. Mátyás királyunk milyen sokat tett azért, hogy a Szentkorona-tan a nemzeti identitásunk egyik fontos része legyen? Csak sejtjük, hogy nagyon kevesen. Ezért is érdemes elolvasni Kees Teszelszky magyar származású, holland történész Az ismeretlen korona című könyvét, amelyről Szabó Gábor írt recenziót anyaportálunkon a Regnum!-on. A szerzőnek nagyon tetszett, így joggal merjük ajánlani. Aki pedig gyönyörködni akar Mária Terézia koronázási hitlevelében, az kattintson ide. Ahogyan korábban valaki megfogalmazta; a királyságpártiság feltételez egyfajta kifinomult esztétikai érzéket is.

2010. jún. 19.

Nem volt elég - néhány érdekesség Gyulai Csaba Sándor kapcsán

Gyulai Csaba Sándor sokunknak belopta magát a szívébe a remek kis pártjával, a Demokratikus Keresztény Királyság Párttal. Joggal tolul fel bennünk a kérdés; ki lehet ez a rendkívüli ember, aki csak azzal a szerény mondattal jellemzi magát "vagyok, aki vagyok"? Gyulai az interneten egy brutál-giccs, de informatív weboldallal büntet. Verseket ír, "ezotériában" utazik, megjárta az "elkaminót" (Mindenki megfigyelte, hogy ez az egyik legfontosabb keresztény zarándokút milyen nagymértékű deszakralizáción ment keresztül? Topmenedzsereknek feszültséglevezetésre is azt ajánlják, hogy járják meg. Na, erről majd máskor.) És végre fény derül arra is, hogy mit ért a legendás videóján azon, hogy "nem vallás, nem egyház", amikor a kereszténységről kérdezik. Gyulai nemes egyszerűséggel "esszénus", a Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyházának a tagja, de lehet, hogy a papja is, mert itt az könnyen megy, ahol a "papok" nem közvetítők, hanem csak segítők Ég és Föld között. E mellett, mert a new age-ből soha nem elég, reiki és "angyal" (itt vajon mit csinál ez a jóember?!) tanfolyamokat is tart Kecskeméten. Ezek után - szinte ajándékként nekünk - tolja még a DKKP-ot.

Nem kellene.

Röhögjük egy jót akkor most? Borzadjunk el és engedjünk az ökölbe szorult kezünk csábításának? Akár, de nem feltétlenül. Gyulai tevékenysége is mutatja, hogy a "királyság" tematika lehet egyszerű deviancia és öncélúság is most, pontosan azért mert marginális jelenleg. Gyulai esetében individuális önkielégítés is, ami persze önmagáról állít ki bizonyítványt, önmagáért beszél, de e mellett azért a jelenleg behálózott világunkban I. Őrült Leventék mellé állítva azt is mondhatja olyanoknak akik csak belebotlanak; ezzel a királyság-hülyeséggel csak futóbolondok foglalkoznak. Ezért fontos gyalulni olyanokat, akik a szájukra veszik azt, amihez semmi közük sincsen. Soha nem is volt persze, de hogy ne is legyen, arról nekünk kell tenni.

2010. jún. 18.

Kacag a monarchista II. rész - Demokratikus Keresztény Királyság Pártot nektek, ha még nem volt elég!



Talán még ki sem hevertük I. Őrült Leventét (nektek is eldugaszolja a mail boxotokat?)!, máris itt van nekünk a Demokratikus Keresztény Királyság Párt és Gyulai Csaba Sándor. Hogy hiányzott már! A sima modorú ninjutsu harcművész minden jel szerint egy eladandó porszívónak tartja a saját pártját és a "királyságot" is, mert a nonverbális gesztusai és quasi selyem öltönye mögül úgy nyomja a semmitmondó lózungokat, ahogyan egy utazó ügynök víztisztítóra szokott minket rábeszélni. Komolyan egy középkategóriás fantasy-rajongó vagy szerepjátékos konkrétabb ismeretekkel bír a Magyar Királyságról mint ez a gyerek! Idegesítő semmilyen szövegek, nulla közjogi-politikai koncepció, politikailag korrekt toposzok, amelyben bántóan destruktív az a "kereszténység", amelynek nincsen köze valláshoz és Egyházhoz sem az "elnök" saját bevallása szerint.

Tök jó, akkor mihez is van köze?

A királyság is "egy nagy család", mondja Csaba (vagy Sándor?) miután nagyot kortyol a csapvízből és nagy hangsúlyt helyez a gesztusaira megint. Komolyan kinek kell ez? Valakik már sportot űz abból, hogy a politikai futóbolondok mindig a királyságot gúnyolják, pocskondiázzák és tegyék meg a fantazmagóriáik célpontjává? Nincsen jobb dolguk!? Nyár van, meleg is lesz azt mondják, ott vannak a strandok, tele lesznek a diszkók tessék ott szórakozni. A párt és Csaba Sándor azt akarja - így egyszerűen - hogy Magyarország boldog legyen. Mi is. mint mindenki. Az ilyenek nélkül szerintünk nagyobb lenne erre az esélyünk is.

2010. jún. 17.

Egy kis éji retró

Nem gondoltam volna, hogy ilyen még létezik. Most megmutatta, hogy igen. Talán nem is teljesen a szakterületünk, de nem lehet elmenni mellette. Meg azért van köze az 1944 előtti Magyarországhoz. Egy Népszava cikkről lenne szó, szerencsére most már talán tudunk kacagni rajta:

[...] a magyar római katolikus egyházon belül legalább két alapvetően különböző irányzat állt szemben egymással az elmúlt évszázadban: a katolicizmus haladó szellemű, européer, antifasiszta szárnya, és az egyháznak a feudál-fasiszta rendiséggel összefonódott, és végül a náci-nyilas gyűlölködéssel cimboráló, retrográd csoportjai. [...]

Szerintem nem is állok neki elemezni, mindenki szemezgessen belőle kedvére. Ütős elegy. Ám a cikk folytatódik:

Ennek a [haladó] katolicizmusnak volt ádáz ellensége, a mélyen retrográd, az anakronisztikus magyar rendiséget képviselő, fasiszta, antiszemita, sovén-nacionalista és revizionista Prohászka Ottokár, az aranyszájú hitszónok.

A jelzőáradat egyszerűen mesteri. Nem hiszem, hogy a kifejezések többségével tisztában van az, aki írta. Ám ennél csak jobb lesz:

Ettől a haladó katolicizmustól határolódott el Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás, Horthy feudál-fasiszta ellenforradalmi diktatúrájának klerikális oszlopa, Péhm József, a későbbi konok reakciós Mindszenthy, akiből Rákosi ostobasága csinált mártírt. Ők fogadták az eucharisztikus kongresszuson itt páváskodó Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius pápát, a nagy lapítóbajnokot[...]

Ez itt már a csúcs. Nem csak a nevekkel, a tényekkel is hadilábon áll. XII. Pius nem tudjuk miért lapított, gondoljuk, hogy a nemzetiszocializmus miatt, amelyet többször is elítélt. Ugyanígy a kommunizmust is és üdvözölte a magyar 1956-ot. Mindszent(h)y József pedig ugye még Pehm Józsefként pedig a kormányzóság kritikájával tűnt ki, amelyet erősen fent is tartott magának Teleki Pál második miniszterelnökségéig. De revizionista volt, ahogyan minden épeszű ember Trianon után, mondjuk József Attiláig bezárva. Innen a kedves olvasók már kitalálhatják hova vezet a cikk. Igen, oda.

Még egyszer elnézést a rövidségért, de úgy éreztem ezt muszáj megosztanom a nagyérdeművel. További kellemes pihenést és ne feledjék; holnap előadás Fonyódon!

Köszönet TaTa86-nak és a Mandínernek a figyelemfelkeltésért.

Egy este Ferenc Józseffel és néhány szó a királyságról a Balaton mellett


Nyár van. Eső nincsen, szép az idő. Hétvégére ezért két programot ajánlunk; töltsük a Múzeumok Éjszakáját Ferenc József apostoli királyunkkal. Illetve ha valaki a Balaton mellett akar lenni, vagy éppen már ott van, akkor is a királyságunk lehet a téma.

2010. jún. 15.

Királyságpárti országgyűlési képviselő után királyságpárti helyettes államtitkár is van

Dr. Tóth Zoltán József jogtörténész, egyetemi docens a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi helyettes államtitkára már évek óta a Szentkorona-tan egyik legjobb hazai ismerője, aki elsőként hangsúlyozta, hogy a jogfolytonosság helyreállításának logikus következménye a királyság helyreállítása. Ez persze a Népszabadságnak most nem tetszik. A Népszavának sem nagyon. Nekünk meg nagyon is. Másoknak is. Aki pedig el akarja dönteni, hogy tetszik-e neki, az olvasson egy kicsit. Egy interjúban a mostani államtitkár így fogalmazott nem is olyan régen;

"A jogfolytonosság helyreállításához az államformánkat köztársaságból királysággá kell változtatni?

– A teljes jogfolytonossághoz szükséges a Szent Koronával koronázott király, a királyságban. Viszont a magyar történeti alkotmány lehetővé teszi, hogy a jogfolytonosság helyreállítása fokozatosan történjen. Köztársasági rend alapján is lehet Szent Korona-tanra épülő történeti alkotmányos rendet kiépíteni, ha a fenti alapelvek megvannak. Az alapelvek és azok intézményi megjelenése a legfontosabb. A Szent Korona-tan érvényesülhet király nélkül is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyszer királysági államforma is létrejöhet, akár király nélkül is, vagy királlyal. De ezt inkább a Gondviselésre bíznám, és nem a politikai pártokra"

[Teljes interjú itt olvasható. Közjogi munkája itt érhető el.]

2010. jún. 12.

Magyar kontraszt 1930-ból

A Pesti Napló c. lap 1930-ban 80 éves fennállásának örömére kiadott egy ajándék albumot. Ez az album azért nagyon érdekes, mert képei által bemutatja az 1850-től 1930-ig tartó változásokat hazánkban, legyen szó politikáról, tudományról, építészetről, festészetről vagy akár divatról.

Ebben a bejegyzésben meg szeretném mutatni azt a képet...

... amely igazán megfogott és elgondolkodtatott. Többek között azon a fogalmon, hogy élő jogfolytonosság. Valamint azt is...


...amelyet akkor láttam meg, miután lapoztam kettőt. Ez is megfogott, de egészen máshogyan.

Talán érdemes az itteni boncasztalra tenni, miután nagyítottak rajta egy kicsit.

2010. jún. 11.

Előadás a királyságról, mint jelenlegi alternatíváról Fonyódon!

Az előadás helye és ideje: Fonyód, Balaton Kollégium, 2010. június 18., 18:00.
Terjeszteni, eljönni, meghallgatni, beszélgetni. Mindenkit szeretettel várunk!

"Életében döntő pillanat volt az eskü a koronára"





Az Múlt-kor legutóbbi adásában Boldog IV. Károly királyunk volt a téma. Aki nem látta az adást, az most megnézheti. Szerencsés módon több releváns ember is megszólalt a szentéletű király élete kapcsán; a trónörökös, Ottó főherceg, Hittig Gusztáv a Károly Király Imaliga magyarországi vezetője, Kovács Gergely történész a boldoggá avatási eljárás okleveles posztulátora, aki a Miles Christiben is írt a királyról és Reisner Ferenc atya. Sajnos azonban a narrátor továbbra is arról beszélt, hogy a király "lemondott" meglehet csak visszavonult az ügyek intézéstől és helyettest jelölt ki. Károly király soha nem mondott le a trónról, ezt is jó lett volna közbeszédbe juttatni végre.

2010. jún. 10.

Monarchia és háború II. rész

"A történelem mindig is mérhetetlenül kegyetlen, ezért ezt mondhatná a legyőzötteknek: „Mivel hűtlenek voltatok a jobbik énetekhez, az örökségetekhez és hagyományaitokhoz, ezért nem császárokat, hanem az elpusztítóitokat fogjátok szolgálni, lealacsonyító rabszolgaságban, könyörtelen megalomániásokat, akik bele fognak kényszeríteni egy újabb mészárlásba!” Miközben a győztesekhez e szavakat intézné: „Emberekben és vagyonban lévő hatalmas felsőbbrendűségetekből profitálva meggyaláztátok diadalotokat, és nem csupán férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel fizettetek meg érte, hanem az egész világra kiterjedő presztízsetekkel és javaitokkal!” Visszatekintve az első világháborúra azt láthatjuk, hogy a régi, demokratikus lelkesültség visszatért, hogy tovább terjessze a francia forradalom nagyszerű ideáit, akár szörnyű vérontás árán is, mivel a demokrácia az egyszerű lelkeknek minden külső avagy felső hatalomtól való szabadságot jelent."

Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn tanulmányának második része már olvasható a Regnum!-on. Bólogatni, kommentelni, csettinteni itt és ott is lehet.

2010. jún. 9.

A nemzet függetlenségének a szimbóluma volt - II. Mindaugas és az Új Litván Királyság

Írta: Byss Flamel.

Az első világháború alatt a németek által megszállt orosz területeken 1918. február 16-án megalapították a Litván Királyságot mely élére egy ideiglenes régenstanács került. A közelgő vereség miatt II. Vilmos német császár sürgette, hogy Litvánia trónjára egy németbarát herceget válasszanak, akivel biztosítva látta a szövetségest Szovjet-Oroszország ellen. Így 1918. július 11-én I. Vilmos würtenbergi király és I. Albert monacoi herceg unokatestvérét Vilmost Urach hercegét választották királlyá Litvániában. Vilmos még 11-én trónra is lépett II. Mindaugas néven (I. Mindaugas volt az egyetlen királya a litvánoknak). Július 6-a, Mindaugas király megkoronázásának napja ma nemzeti ünnep Litvániában. Mindaugas a háború hátralevő részében a független litván nemzet és állam szimbólumává vált. A litván nép benne látta az a "nemzeti messiást", aki el tudja hozni számukra a régóta várt függetlenséget és a békét is.

A német vereséget követően az antant hatalmak főleg Franciaország nem engedhette azonban, hogy egy németbarát német nemzetiségű király üljön Litvánia trónján ezért Mindaugast eltávolították Litvánia trónjáról, a litvánok véleményével és támogatásával ellenkezve. 1918. november 2-án, hogy megkímélje népét a további szenvedésektől és nemzetközi nyomástól, amely az antant részéről hárult rá II. Mindaugas lemondott trónjáról és Olaszországba távozott ahol III. Viktor Emánuel olasz király rapalloi kastélyában hunyt el 1928. március 24-én.

Mindaugas azonban sosem mondott le teljesen a litván koronáról. Bízott abban, hogy ha Litvánia helyzete stabilizálódik, akkor hálás népe kiköveteli, hogy újra királlyá válasszák. Sajnálatos módon a litván nemzeti stabilizációt már nem érhette meg, ami később alakult csak ki. Fia Karl Gero 1928 és 1981 között volt a „trón követelője” 1981-ben bekövetkezett halála után pedig unokaöccse a litván névvel is büszkélkedő Karl Anselm lett a trónkövetelő örökös.

2000 környékén a trónörökös egy hivatalos látogatást tett Litvániában, ahol beszélt Litvánia jövőjéről, és nagyapjáról is. „Ha most felajánlanák nekem a trónt habozás nélkül elfogadnám azt. Megnéztem az otthoni archívumunkban, hogy mik voltak nagyapám tervei, reformjai, amiket akkor nem tudott véghezvinni. És rádöbbentem arra, hogy ugyan azok az ötleteim vannak most, mint neki akkor. Természetesen olyan ötleteim is lennének, amellyel a mostani világhoz alkalmazkodnak.” - nyilatkozta akkor a trónörökös.

2010. jún. 8.

Reszkessenek a kövér monarchisták?


Ha a képre kattintunk, akkor egy érdekes celebet láthatunk a Regnum! portál Facebook-os kedvelői között. Igen, Andrassew Iván is felettébb különös, de a fitnesz guru még inkább. Túlsúlyosak volnánk? Eddig nem vettük észre. A lelkesedés azonban csak átmeneti volt, mert időközben eltűnt a kedvelők köréből.

Illetve elfogyott.

[Köszönet Csabrendekinek a kis bulvárért.]

2010. jún. 6.

Pár hónapos monarchia - A Finn Királyság regéje és I. Väinö

Írta: Byss Flamel.

Kevesen tudják, hogy Finnország, egy rövid, de annál intenzívebb korszakában királyság volt, hiszen a legtöbben csak köztársaságként tekintünk rá, amelynek történelme során sokszor meggyűlt a baja a kommunista Szovjetunióval. Bármilyen furcsa a rövid életű Finn Királyság is kommunistaellenes céllal jött létre, még ha csak rövid ideig is. 1918-ban Finnország két részre szakadt a déli területeket irányító Finn Szociáldemokrata Párt szélsőséges csoportja a „vörösök” és az ország északi és középső részét irányító ellenforradalmi kormány, a „fehérek” között. amelyben a Németországban kiképzést nyert finnek, az ún. jääkärik is részt vettek a fehérek oldalán. A fehér kormányerők német segítséggel legyőzték a Szovjet-Oroszország támogatását is élvező szocdem irányítású vörösöket. A fehérek győzelme után Pehr Evind Svinhufvudot kormányzóvá választották, amely már előre jelezte a monarchikus államformát a finnek számára, egy fehér ellenforradalom után. A finn parlament 1918 őszén - enyhébb német nyomásra - megváltoztatta az államformát és Frigyes Károly hesseni herceget finn királlyá választották, I. Väinö néven.

II. Vilmos német császár ragaszkodott hozzá, hogy cserébe a német segítségért Frigyes Károlyt koronázzák Finnország királyává. II. Vilmos célja a Finn Királyság létrehozásával az volt, hogy a következő Szovjet-Oroszország elleni háborúban ne csupán Nyugat, hanem Észak felől is támadni tudja majd Szovjet-Oroszországot. Károly Frigyest 1918. október 9-én választották finn királlyá a világháborús német vereség miatt azonban nem foglalhatta el trónját. Végül az antant támogatását élvező Carl Gustaf Emil Mannerheimet választották meg kormányzóvá. 1919 tavaszán az USA és Nagy-Britannia is elismerte Finnország függetlenségét, de ekkor már nem volt meg a monarchikus államforma. Az év nyarán megszületett finn alkotmány széles körű hatalommal ruházta fel a köztársasági elnököt, amelyben példa a korábbi kormányzóság volt.




Érdekes tény, hogy Károly Frigyes leszármazottai a mai napig követelik Finnország trónját.Károly Frigyes 1940-ben hunyt el, ekkor már két fia halott volt Frigyes Vilmos és Miksa Frigyes az első világháborúban estek el 1916-ban még apjuk királlyá választása előtt. Harmadik fia Fülöp 1980-ben hunyt el 1933 és 1944 között a buchenwaldi munkatábor fogja volt. Fülöp lemondott a finn trónról öccse Wolfgang javára. Wolfgang herceg így 1940-től tekintette magát Finnország jogos királyának egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig. Wolfgangnak és feleségének nem született gyermeke így 1989-ben a finn trón bátya Fülöp legidősebb fia Móric herceg örökölte.

[Képek fentről lefelé haladva: a finn királyi korona; I. Väinö király, Móric hesseni herceg, finn trónörökös.]

2010. jún. 4.

Kilencven éve történt

Mi ezt a megemlékezést ajánljuk. György Attila pedig összefoglalta, ami aktuális lehet, Borbás Barnabás pedig amit még hozzá kell tenni. Szentmise ma a Bazilikában.

+++

"Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a
torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem
tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a
vesztés a bukás, hanem a lemondás" - Théophile Delcassé, volt francia
...külügyminiszter