A cseh elnökválasztási bohózat margójára

Bárkiből lehet "elnök úr" - "Franz" csupán egy jelölt a sok közül

"Először is, csak a későbbi [élet - SzVD]szakaszok tágabb perspektívájából láthatjuk és érthetjük meg a korábbi szakaszokat. Ez az oka annak, hogy az érettebb társadalmak vezetői mindig a vének, az idősek, a szentek és a "beavatottak" voltak. Egyedül ők vannak olyan helyzetben, hogy a társadalom vagy bármilyen spirituális szervezet valódi vezetői lehetnek. Nélkülük "vak vezet világtalant", amit az olyan tipikus jelenségek mutatnak, mint a bandákba verődött fiatalok vagy az öngyilkos merénylők. Akik nem valódi vezetők vagy "vének", azok pusztán megerősítik az embereket saját érzelmi szintjükön. Az éretlen emberek pedig természetesen imádják és vezetőjüknek választják őket, mivel éppen annyira éretlenek, mint saját maguk. Ide mindenki behelyettesítheti a neveket az őt érintő katasztrofális politikai történetből. Ne feledjük azonban, hogy az éretlen vezetők és az éretlen csoportok szimbiózist alkotnak, ezért mondja Platón és Jefferson, hogy a demokrácia nem a legjobb kormányzási forma. Csak a legbiztonságosabb. Alighanem egy valóban bölcs uralkodó lenne a leghatékonyabb vezető. [...]"

Richard Rohr, amerikai ferences atya:

Emelkedő zuhanás, részlet

Soha többé köztársaságot!

Az alábbi képek nem a menthetetlen - baloldali -  köztársaságpártiak számára készültek. Sokkal inkább azok számára, akik magukat jobboldali konzervatívként határozzák meg és az égvilágon semmi bajuk nincs a köztársasággal, mint államformával. Számukra nincsen mentség. Aki ugyanis disznóólba születik, kutya kötelessége a disznóólat eltakarítani, nem pedig elfogadni, sőt kényelmesen berendezkedni benne!

 

 

Magyar konzervatív-jobboldali republikánus hagyomány nem létezik. 

Soha többé köztársaságot!

Maradjon sokáig

Egy egyértelmű politikai báb. Önálló gondolat nélkül, aki mindenben teljesíti, amit mondanak neki és bármit aláír. Soha nem gondoltuk volna, hogy ekkora bohóc is lehet valaki és emellett még veszettül ki is tud tartani, ráadásul úgy, hogy támogatói is vannak! Folyamatos tagadásában is egyértelműen röhejes dolgokat állít. A biztosan nagyon kedves, de teljesen szerencsétlen, csetlő-botló 'álamfő', aki mindenhol lejárat minket. Minket? Dehoogy. Schmitt Pál szisztematikusan járatja le a kormányt, a köztársaságot, a demokráciát és az elnöki intézményt! Éppen ezért, csak annyit szeretnénk mondani, hogy monarchista szempontból jobb elnökünk nem is lehetne, hiszen még a végén komolyan veszi a dolgát, mint Sólyom László (jó, valljuk be, az is röhejes, egy magyar köztársaságot/elnöki intézményt komolyan venni)! 

Így hát:

sok boldogságot és az elnöki hivatal, a köztársaság röhejessé tételével eltöltött még hat esztendőt kívánunk önnek, Schmitt úr!

A stílus maga az ember

Yo!

Köztársasági elnök szakképzés nincsen és ne is legyen!

"Nem tudom ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy mennyire jó, ha a nép egyszerű fiai, pékek, pályaelhagyó szabad bölcsészek, esztergályosok, technika-biológia tanárok irányítanak egy országot, de így az államcsőd kapujában azt kell, hogy mondjam megérdemelne egy alapos verést. Mindenki foglalkozzon azzal amihez ért! Nagy Feró zenéljen, Schmitt Pál sportoljon, Göncz Árpád írjon, fordítson, Sólyom László kiránduljon, Mádl Ferenc (Isten nyugosztalja) tanítson az egyetemen és és ne legyen senki köztársasági elnök, mert hazánkban jelenleg ilyen irányú szakképzés nem folyik."

[Ismeretlenül ismerős magyar monarchista jogos kifakadása.]

Minek kell elnököt választani a magyarnak?

Írta: Vass Dániel.

Furcsa dolog az, amikor egy királyságpártit a köztársasági elnök választásról kérdezik. Furcsa, hiszen hogyha van egy nagyon is épkézláb érv a királyság mellett, az az, hogy egyetlen szuverén köztársasági elnöke sem volt a II. Magyar Köztársaságnak, de úgy cuzámen egyetlen magyar köztársaságnak sem. De ha van véleményünk a jó és a rossz sörökről, akkor miért éppen a köztársasági elnök jelölésről ne volna? Naprakészek vagyunk, aktuálisak.

Most, hogy Schmitt Pál lesz a köztársasági elnök, és elolvastuk a Heti Válasz interjúját Sólyom Lászlóval és a köztársasági elnöki posztról szóló lelkendező elemzést Schlett István tollából, elkezdtünk gondolkodni, hogy csinálunk egy csoportot a Facebookon, azzal, hogy "Szüntessük meg az elnöki intézményt az árvízkárosultak javára és bocsássuk jótékonysági árverésre a Sándor palotát", mert ez egy olyan poszt, amire az égvilágon semmi szükség sincs és az ilyen kezdeményezések most úgyis menők. A Sándor palota azonban jobb, ha marad, tekintettel királyságban betöltött komoly és fontos pozíciójára, de az elnöki intézmény mellett nem sok érv van. Orbán Viktor jelöltjének a sima modora is ezt mutatja; nem gondolhatjátok komolyan, hogy Schmitt Pál egy korrekt, szuverén államfő lesz? Egy tipikus politikai és közéleti parafaember ő, aki a kompromisszumok modern robotosa és sokadszor áll rajtvonalhoz a Fidesz-csapatban már. Ő lesz az új szuverén államfőnk, egy új konzervatív, tökösen republikánus magyar Charles De Gaulle? Nem hinnénk. Abból, hogy Orbán Viktor most éppen őt tolja két következtetést lehet levonni; vagy nagyon sok az ellenzéki éveknek a lekötelezettsége, amiért most lassanként benyújtják a számlát (Pintér-effektus), vagy éppenséggel Orbán sem gondolja komolyan ezt a elnökösdit és ezért teszi ide Schmitt urat. Ez az utóbbi még tetszene is valamennyire. Végül is mit fog mondani a szerencsétlen érettségiző 20 év múlva arról a tételről, hogy az ikszedik magyar köztársaság államfői kik voltak? Melyek azok a döntések, cselekedetek, amelyek kiemelik az átlag ember közül az köztársasági elnököt ebben a köztársaságban? 2006 megmutatta, hogy ez poszt mit sem ér krízisben. A radar ellen tiltakozhat bárki, az alkotmánybíróságra is írhat egy törvény kapcsán beadványt akárki. Vissza ugyan nem küldhetünk törvényt az Országgyűlésnek, viszont az elnöknek úgyis alá kell írnia harmadszorra, ha azt változatlan formában újra és újra elfogadják. A köztársasági elnöki poszt a mostani alaptörvényben (amelyet alkotmánynak is hívnak) egyetlen mondatot érdemelt: "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzeti egységet, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.". Nem sok egy államfőnek.

Nos 2006-2009 között milyen eredményt hozott ez az "őrködés"? Hogyan fejezi ki valaki a nemzeti egységet, amikor őt a pártok jelölik és választják? Úgy maguk között, a népet kizárva, merthogy népfelség elve most ne érvényesüljön közvetlen. Állítólag most Schmitt Pál majd az emberek embere (ez valami új cím?) lesz. Azoké az embereké, akik közvetlen választás esetén egy elkeseredett pillanatukban akár Fekete Pákót, Fásy Ádámot is megválasztanák, csak hogy keresztbe tegyenek az éppen regnáló hatalomnak.

Köztársasági elnököt a magyar tömegdemokráciában megválasztani nem egy kifejezett népünnepély. Zárt kapus meccsre hasonlító aktus. Bíró benn van, holnapi sajtóból megtudjuk az eredményt. Győzelmi ünneplés a zárt családi és pártkörben. A nép meg észre sem veszi, hogy akármi történt. Jött aztán 5 év múlva, ha olyan a széljárás majd megy, de 10 év múlva biztos, aztán a sajtó is elfelejti. Nagyon felemelő, tényleg.

Schlett István elemzésében leírta (HV. x. évf. 25. szám, 17-18. old.), hogy az elnök a megválasztás során "átlényegül, úgy, mint a király a koronázás során". Ez az aktus - szerinte - "megkettőzi az egyént, egyik rész marad az ember, a másik az elnök, aki személyében sérthetetlen".

Milyen aktus?!

A választás vagy az eskü elmondása. Vagy az a megalázó procedúra, amelyben Sólyomot többször is alávetették korábban? Az definitíve megmutatta, hogy a köztársaság elnök nem tud és nem lehet balansz a nemzeti politikában, csak pártérdekek bábja. Az elnök legjobb esetben is egy hivatalnok, aki reggel bemegy dolgozni, este hazamegy és fölveszi a papucsát, átlényegül apává, férjjé, szurkolóvá. A király ezzel ellentétben - főleg a magyar apostoli király - egy szakrális aktus és a nemzet akarata által megerősítve képviseli az egységet. Személyében, tisztségében balansz és vezető, életét otthon és mindenhol a protokoll köti. Példa, élő történelem. Az elnök persze napközben is át tud lényegülni, el tud menni szobrot avatni a Felvidékre "magánemberként". Ezek szerint az elnök egy átváltozóművész, aki ide-oda lényegül, mikor mit kíván a pillanatnyi érdek. Profán semmi egyszerűen, nem más.

Ezzel szemben a magyar apostoli király, akit születése óta a koronázással bekövetkező átlényegülésére nevelnek akkor is király marad, ha éppen lefekvés előtt fogat mos. Akkor is király ha a legszebb álmából ébresztik föl. Átlényegülése a transzcendenssel kapcsolatos, nem ideiglenes írott malaszttal. Megkoronázása igazi népünnepély, amelynek a nép aktív részese (elég a "demagóg" pénzt szórunk a nép közé aktusra gondolni itt). Uralkodása az örökkévalóság mintájára élethosszig tart, és mint ilyen a hosszú távú tervezés reményét hordja magában. (Magyarországon jelenleg a hosszú táv maximum 4 év, ez már perspektíva.) Nem függ pártoktól, hatalmát nem tőlük nyeri. Fölöttük, fölöttünk áll. Nincsen nemzetisége, ezért képes Magyarország egészét képviselni. A magyarnak mindig is király kellett, nem egy pártoktól választott elnököcske. Ez méltatlan hozzánk egyszerűen, vagy éppen a jelenlegi ideiglenes állapothoz csak ez a "méltó".

Schmitt Pál lehet, hogy zseniális sportoló, de mi az a kivételes tulajdonság, ami miatt ő elnök lehet? Sólyom Lászlónál még volt egy halvány szakmai érv, miszerint alkotmánybíró volt, részt vett a jelenlegi - nép által sohasem szentesített - köztársaság létrehozásában, amelyről a népet nem kérdezték meg. Így meg lehet testesíteni a nemzet egységét? Halványan, talán ha mindenki fideszes lesz.

Sólyom Lászlóval pedig remélem lesz majd egyszer módom találkozni valahol egy túraösvényen, mert az ő szeretete a természet iránt példaértékű. Ezt tiszteltem benne, nem a címét.

64 éve történt - Szakasits Árpád Parlament előtti ünnepi beszéde a köztársaság kikiáltása alkalmából.

Szakasits Árpád elvtárs beszéde a Parlament előtt 1946. február 1-én.

(d. n. PIL 283. f. 34./22. ő. e. 27-28. lap.)

Megszületett a harmadik magyar köztársaság! Az elsőt a nemzeti kétségbeesés, a jogosan föllobbanó, nemes harag szülte - a szabadságharc orkánja közben. -

A mások: vérözönből emelkedett ki, de csodálatos tisztaság sugárzott róla. A fölszabadult milliók lelkes ujjongása kísérte megszületését, amely egyértelmű volt nemzeti függetlenségünk visszaszerzésével és a négyszáz esztendős habsburgi szolgaság bilincseinek széttörésével.

Romokon, omladékokon született meg a harmadik magyar köztársaság, de bölcsője körül az egységbe forrott nemzet és a szabad s egyakaratú magyar nép gyűlt össze, hogy őrizze, megvédje, vérével és verejtékével táplálja s megtartsa mindörökre.

A magyar történelem nagy fordulójához érkeztünk. A nép kezébe vette sorsának intézését s mi hisszük, hogy a dolgozó magyar nép új Magyarországot épít a romba dőlt helyébe: szabad nép, szabad hazáját. Nem szavakkal, tettekkel építi. Úgy mint eddig! A fiatal magyar demokrácia három nagy cselekedetet vitt végbe eddig. A földreform volt az egyik s ezzel minden időkre végzett a magyar feudalizmussal. A választójogi törvény megalkotása és nemzetgyűlés megválasztása volt a második s most végezte el a harmadikat: a nép nevében s annak akaratából törvénybe iktatta a magyar köztársaságot. Egy esztendő alatt kifosztottan, szegénységben, romok között íme: három hatalmas tárgya és jele a magyar nép csodálatos erejének és életakaratának.

Ki merészelne ezzel az akarattal szembeszállni? Ki merészelné visszadisputálni a földreformot? A föld azok kezén marad, akik megkapták. A nagybirtokosok soha többé hatalommá nem lehetnek itt ezen a földön.

Ki merészelhetné megtámadni a magyar demokráciát kifejező nemzetgyűlést?

A nép megvédi foggal és körömmel is a demokrácia intézményeit. Ki merhetne kezet emelni a magyar köztársaságra?

Testével védi ezt a nép, munkások, parasztok, szabad, tanult fők széttéphetetlen sánca veszi körül s jaj annak, aki kezet emel rája! Megteremtettük a köztársaságot és erre az alapra építünk most már boldog és szabad magyar életet. A nép, amely századokon át oly sokat szenvedett, a szolgaságnak oly súlyos bilincseit hordozta és oly sokáig élt sötétségben, most elindul a szabadság és demokrácia napfényes útján s Európa bámulni fog, mire képes ez a maroknyi magyarság, ha szabadságban élhet s kifejtheti a maga hasznára és boldogulására erőit s képességeit. Lesz élet ezen a földön, nagyra nő a magyar s a dicsőség fényében áll majd a magyar köztársaság:

Éljen a szabad magyar nemzet!

Éljen a dolgozók harcos és építő egysége!

Éljen Tildy Zoltán, a harmadik magyar köztársaság első elnöke!

[Megjegyzések: Azt gondolom, hogy a szöveg magáért beszél, azonban gonosz módon kiemeltem a legfontosabb hangsúlyokat dőlt betűvel. Emlékeztetőül; 1. az ország megszállás alatt volt egy éve; 2. 1946-ban az első magyar köztársaságot kiáltották ki, mert 1918-ban népköztársaság volt, 1919-ben pedig tanácsköztársaság (Szakasits vagy mind a kettőt egyszerűen csak köztársaságnak veszi, vagy 1849-et veszi annak és 1919-et nem, ki tudja?); 3., a "négyszáz éves habsburgi elnyomás" itt csúcsosodik ki a szélsőbaloldali retorika egyik gyöngyszemeként, nem árt ezt megjegyezni, hogyha "jobboldalinak" hívott emberektől halljuk ugyanezt vissza.]

"Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk..."

 
Magyarországon a szocializmus, a kommunizmus és a republikanizmus mindig nagyon szorosan egymást mellett jártak. 1918/19, 1945/46/49 és 1989 is nagyon jó példák erre. Megegyeztek, kiegyeztek, átverték egymást és eltörölték a királyságot. Ilyen közel azonban még soha nem volt magyar republikánus fővezető és ortodox kommunista talán mint most. Sólyom László Vietnamban járt, parolizott ortodox Sztálintól és nagy kínai tanítványától Maotól nem is olyan messze eső vietnami főkommunistákkal. Ez önmagában is szívet és lelket gyönyörködtető esemény. Tavaly még nem fogott kezet egy magyar ex(?) kommunistával, most többel is megtette, valószínűleg mert úgy gondolta, nem árthatnak. Sőt. A nagy pillanatok közül egy Ho Shi Minhes képet választottunk, aki nemcsak kommunista volt, hanem korábban szabadkőműves is, ha jól tudjuk. A fotó igazán remek lett. Emellett örömmel értesültünk, hogy van még olyan ország a világon, ahol a II. Magyar Köztársaság (amely hiába mondják, nem a harmadik) még adni tud gazdaságilag és ami ennél is nagyobb szó, az oktatáspolitikában valamint a klímaváltozás hátrányait is tőlünk ismeri meg egy másik ország. Tőlünk tanulnak, tanulni, emberek! Kevésbé jó, hogy ez egy ortodox kommunista állam.

Sok szerencsét a magánéletben is elnök úr!

Megszállás akkor, szégyen azóta (rev.)

A legutóbbi Magyar Köztársaság identitásválságban van, amióta létrejött 1989-ben. Egyrészt ugye antikommunistának kell lennie 1956 miatt, hiszen az akkori szabadságharc tette lehetővé, hogy egyáltalán az 1988-90-es "rendszerváltásnak" legyen valamilyen legitimitása. (Azt most hagyjuk, hogy mennyire volt következetesen méltó ehhez a nagyszerű és felemelő hagyományhoz.) Másrészt viszont nem meri eldobni 1945 kommunista-republikánus demokrata értelmezését sem, hogy az felszabadítás volt, méghozzá a fasizmus alól. Nemrég a demokratikus Magyar Köztársaság miniszterelnöke, aki kommunista ifjú is volt anno, meg is köszönte újra a Szovjetúnió utódállamának akkori vezetőjének, Putyin úrnak ezt a nagyszerű cselekedetet. Márminthogy felszabadultunk. Saját bevallás szerint ezzel bizonyította azt, hogy mennyire "nagyvonalú" a nemzet. Talán inkább miniszterelnök, aki még mindig a kommunista maszlag alapján rendezgeti a politikai pályafutását,de annyira azért nincsenek kétségeink, hogy más miniszterelnökök sem merik majd lebontatni a szovjet emlékművet a Szabadság téren. Az orosz mackó ugyanis megüzente, ha ez megtörténik, akkor reszeltek a doni magyar emlékműnek. A félelem és a politikai érvényesülés nagy úr, ezért már Tildy, Nagy Ferenc is megköszönte annak idején, a kommunista csatlósokról nem is beszélve, ezt a remek kis felszabadulást.

Köszönjük, igazán nagylelkű gesztus volt. Remek.

2008-ban, hogy néhány újbaloldali és megkopott nyugdíjas kommunista elmegy megkoszorúzni a szovjet emlékművet, az hagyján. Most komolyan, ki nem tesz erre de igazán magasról? Ők azok, akik a Lenin fiúk emlékművét is megkoszorúzták Újpesten. (Azt ugyan még miért nem bontották le 18 évvel az állítólagos rendszerváltás után? Hahó. Buldózert neki, de izibe.) Nosztalgia, de szép is volt. Múltidő ez, nem érdekes. De, hogy a Magyar Honvédség ehhez asszisztál és a nagyon-nagyon rosszemlékű szovjet, mai orosz himnuszt is eljátsza hozzá... Szenny és gyalázat. Ilyen a magyar szégyen, hang nélküli, reakció nélküli és közönyös. Akik lőtték a magyar honvédet, akik elvitték a GULAGra, akik megerőszakolták a feleségét, a leányát, anyját, azoknak ma a magyar honvéd tiszteleg. Értelmezhetetlen, értelmetlen, feldolgozhatatlan.

1945-re szüksége van a Magyar Köztársaságnak, ha a fene fenét eszik akkor is. Kell, mint egy darab penészes kenyér 1945-ben, Budán. A megszálló szovjet csapatok ugyanis nagy szolgálatot tettek a respublikának; kikényszerítették, hogy megszünjön a magyarok királysága, s ezzel a szuverenitása is megszünt egy országnak. Ezért a hála soha nem múlhat el a republikánus szívekben sem.

De a szégyen sem a miénkben.



"1848 és 1919 méltó utódokra talált ezekben a fiatalokban..."