Most egy kicsit elfoglalt vagyok, ezért most nincsen eredeti poszt (pedig ketten is készülünk rá), de nem akarom megúszni a kuruc-é vagy labanc oly nagy és jelentős vitáját semmiképpen sem. Nemrég olvastam egy gondolatébresztő posztot, azt most teljesen kritikátlanul és provokatíve idebiggyesztem, tessék elolvasni. Kis idézet belőle meg itt;"Kezdjük az elején. A Rákóczi-felkelés nemzetközileg elszigetelt volt, kezdettől esélytelen. Nyolc év hadakozás, eredmény: nettó semmi. Károlyi Sándor "árulása", a szatmári béke (amiről azt se tudja szinte senki, hogy létezett, nem hogy nemzeti ünnep volna) Magyarország eddigi történetének leghosszabb békés, a szó szoros értelmében építkező korszakát hozta el, lényegében represszió, bosszúhadjárat nélkül, a nemzeti identitás megőrzésével, kiterjedt belső autonómiával, lassú, de biztos gazdasági és civilizációs fejlődéssel. Később Mária Terézia minden idők egyik legnagyobb és legnépszerűbb magyar uralkodója lett. 1790-ben viszont a sértett kurucos dac és a gyűlölt ellenség vesztén érzett mámor 35 éves pangásba torkollott. A magyar gazdaság és kultúra tudatos bénítása ellen aztán a nemességnek sok szava megint nem volt.".
Addig meg nosztalgiázzunk vagy éppen fedezzük fel egy Szocialista Kultúra díjas alkotás rejtett szépségeit együtt. Újra vagy éppen először. Kommentelni meg itt tessék (Szegény konzlibekre még ráhoznánk a monarchista frászt. Az meg nem lenne helyes.).
