Immár 819 éve, hogy III. Béla király uralkodása idején, június 27-én hat órakor kigyulladt a fényes csillag a váradi székesegyház fölött és két órán keresztül ragyogott. Ez a nap Szent László királyunk emléknapja, a csillagjelenés, mely III. Celesztin pápa követeit végleg meggyőzte a szentté avatásról. A nagy tekintélyű, szigorú törvényeket hozó keresztény lovagkirály bajnoka volt az igazságnak. Uralkodói eszménye nemcsak a magyar, de a külhoni királyok számára is példaértékű volt. Tetteit szerte az országban templomi freskók tucatjai örökítették meg. Ki ne hallott volna a Kerlés menti csatáról, a Tordai-hasadák legendájáról, a kun vezértől visszaszerzett magyar lányról? Ki ne tudná, hogy az ő közbenjárására avatták szentté elődjét, István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, valamint András és Benedek zobori remetéket. A szent királyt előbb Somogyváron, az általa alapított apátságba temették el. Később isteni ítélet szerint (két ló kocsis nélkül indult koporsójával Várad irányába) Váradon helyezték végső nyugalomra. A csodás események halála után is folytatódtak: Laczkfi Endre vesztett helyzetéből csak a csodálatos módon feltűnő csatabárdot forgató Szent László segítségével győzte le a tatárokat Moldovában. 1684-ban feljegyezték, hogy László napján a végvári vitézek róla szóló dalokat énekeltek órákon keresztül. Sírja az 1664-es török ostromban pusztult el végleg.
|
Székelyderzs, Udvarhely vármegye: A magyar lány megszabadítása |
,,Te arcul tellyes, szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erős,
Lám, mendent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mendeneknél magasb;
Csak szépséges császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.''
|
Székelyderzs, freskótöredék. |
"...Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire s miképpen látta el. Mert nem hajlott szíve a felé áramló gazdagságra, vagy más földi javakra: lelke mélyén mindig az örök jóra gondolt, arra vágyott kielégíthetetlen kívánsággal, azt kutatta szüntelen nagylelkű munkálkodással..."
|
Székelyderzs, csatajelenet |
"...Ezután besenyő zsiványok törtek be Magyarországra, és férfiakat, nőket hurcoltak onnan rabságba. Seregével üldözvén őket a király nagy pusztaságba jutott, s nem volt mit enniük. S míg az egész sereget az éhség kísértette, ő eltávolodott tőlük, imádkozva a földre borult, és Isten irgalmáért könyörgött, hogy aki egykoron Izrael fiait mannaesővel táplálta, ne engedje a keresztény népet éhségtől, koplalástól elpusztulni. Mikor pedig imájából felkelve visszaindult, íme szarvas- és marhanyáj ballagott vele szemben, s vadságát levetkezve, a királlyal együtt vonult a sereg közepébe..."
|
Gelence, Háromszék vármegye, Szent Imre templom |
"...Elhatározta tehát, hogy Jeruzsálembe megy, s ott ha kell, meghal Krisztusért, aki Isten dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, s nem habozott vállalni a legkegyetlenebb kereszthalált az emberek megváltására. Minthogy pedig Szent László híre s a király neve széltében-hosszában elterjedt, a frankok, lotaringok és alemánok fejedelmei ugyanarra a zarándokútra vállalkoztak, kérték Lászlót, legyen vezére és irányítója nekik maguknak s alattvalóiknak..."
|
Gelence, freskórészlet 1330 körül |
"...Egy vitéz nyomasztó szükségében ezüst ivócsészéjét, melyet apjának a kegyes király adományozott, egy ispánnak eladásra kínálta, de az ispán a kapzsiság szenvedélyében azt hazudta, hogy éppen tőle lopta. István király, Kálmán fia, Valter, váradi püspököt bízta meg, hogy ezt a pert törvényes eljárással folytassa le. A püspök nagy bizonysággal bízva a boldog király érdemeiben, olyan bírósági ítéletet hozott, hogy tegyék a csészét Szent László király sírjára: bizonyítsa be az Úr, ki érdemli meg kettejük közül igazság szerint. Az ispán pedig maga felől nagy reménységben lépett a sírhoz, hogy megragadja a csészét: mint egy halott zuhant le nyomban, és súlyos kábulatában sem a csészét nem tudta megragadni, sem a földről nem tudott felkelni..."
|
Gelence. A magyar lány átvágja a kun vitéz achilles-ínját. |
...Már a székely alig győzi,
Már veszélyben a nagy zászló;
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán ví a székely,
Megszorítva, nem megtörve...
Most a bércen láthatatlan,
Csattog a nagy ércló körme.
...
/Arany János/
|
Kakaslomnic, a Kerlési csatajelenet, Szepes vármegye 1420 körül |
Béla fiát, Lászlót a váradi sírterem őrzi,
Lelke magas mennynek fénypalotáiban él.
Sok harcolt hajdan vad erőben bátorodott hős:
A legerősebb ő s a haza szente vala.
/Vörösmarty Mihály 1833./
|
Rimabánya, Kishont vármegye |
Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze.
források:
Árpád-kori legendák és intelmek - Szentek a magyar középkorból I. Osiris 1999.