2012. dec. 31.

Boldog új évet!


Monarchista menü szilveszterre:
Dobostorta (amely első kóstolói között 1885-ben ott volt Ferenc József és
Erzsébet királyné is), bécsi rétes, Szent István pezsgő (amelyről már tavaly írtuk is)
 és II. József kedvence, az Unicum (bár abból az eredetit jobban szeretjük).


Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak és monarchistának!
 


És egy kis addendum, a jövő év harcaira készülve:

"A múló évnek öt hónapja óta küzd a monarchia a reá és hű szövetségesére kényszerített háborúban nagyszámú, hatalmas ellenségekkel. Visszapillantván hadseregem és hajóhadam állhatatos kitartására, örömteljes harckészségére és halálmegvető vitézségére, a jövő hadi év kilátásai azon fölemelő bizakodást nyujtják, hogy Magyarország-Ausztria harcos fiai, szárazföldön és tengeren, a legnehezebb megpróbáltatásokat is a haza javára becsülettel fogják viselni.

Fájdalomteljes hálával emlékszem meg azoknak a nagy számáról, akik életüket áldozták a véres küzdőtéren igaz ügyünkért. A legmelegebb elismeréssel üdvözlöm vitéz katonáimat abban a reményben, hogy Isten segítségével az újév győzelemre fogja őket vezetni."

I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya


2012. dec. 30.

Szent Család vasárnapjára

Szent Család vasárnapja mindig némi csendességre buzdít a világ óévi-újévi zaja, forgataga közepette. A viszonylag új keletű ünnep célja, amelyet XIII. Leó pápa rendelt el, hogy felhívja a figyelmet a család intézményének megóvására, ami szinte évről évre egyre fájóbban aktuális, hiszen nap mint nap rengeteg támadás éri azt. Gondoljunk csak a házasság szentségét bemocskoló intézkedésekre (melegházasság) vagy korunk divatos jelmondataira („siker, pénz, karrier, függetlenség”), amelyek a család alárendeltségét sugallják evilági javak és az egyén boldogsága ellenében. A válások hátterében szintén az öncélúság és az önzés áll, amelyet a gyermekek sínlenek meg a legjobban. A szekuláris humanizmus hívei emberi jogokat hangoztatva szintén sok kárt okoznak: milyen világ az, amiben egy gyerek feljelentheti szüleit a testi fenyítés miatt?

Persze mindez nem meglepő, ugyanis a család az utolsó megmaradt védőbástyája a rendnek és persze a szeretetnek, amelyet – ha a külvilágban egyenlőre nem is – de otthon minden felelős családfő megteremthet, hiszen házasság egyik legfőbb célja a keresztény tanítás továbbadása gyermekeink számára. Jó, hogy van egy nap, amikor ezt minden meglévő és leendő szülő tudatosíthatja magában.

Ez a nap azonban nekünk, monarchistáknak még többet is jelenthet: a család eszménye jelenik meg a trónöröklés rendjében is, az elsőszülöttség jogának gyakorlatában több ezer éves, a Szentírásban is megjelenő hagyományok érvényesülnek. Meggyőződésem, hogy számunkra, magyarok számára – mivel utolsó királyunk, IV. Boldog Károly király egyenes ági leszármazottai élnek – a restauráció esetén nem kérdés a Habsburg-Lotharingiai ház trónhoz való joga.

A mai napon tehát imádkozzunk az uralkodói családért is, hogy minél hamarabb eljöhessenek azok az idők, amelyben megkaphatják azt a tiszteletet, amely kijárna nekik. Különösen fontos ez a mai napon, amikor utolsó királyunkat, Boldog IV: Károlyt koronázták meg, 1916-ban.

2012. dec. 29.

Demokratikus állam nem teremt demokratikus társadalmat

A legújabb Kommentár folyóiratban megjelent Tisza István és Jászi Oszkár választójogi vitájában két homlokegyenest eltérő álláspont tükröződik. A fő kérdésére, miszerint lehet-e úgy választójogot adni a tömegeknek, hogy azok még nem értettek rá? - nem és igen a két válasz. Tisza István szerint nem:
"A hypermodern jelszavakból táplálkozó félműveltség terrorizmusa ez, amelynek vásári lármája betölti a modern kultura egész épületét (hiszen az értelmi világban is annál kongóbb hangot ad minden tárgy, mentől üresebb) s a félműveltség egész türelmetlenségével és elbizakodottsággal hurrog le minden ellenvéleményt. 
Nekünk a gondolkodás szabadságát a "szabadgondolkodók" ellen kell megvédenünk.
[...] Ezt a szabadságot, a gondolat igazi, megtermékenyítő szabadságát akarja békjóba verni a modern felvilágosodás jelszavainak terrorizmusa. 
[...] Bölcsészaink, szociológusaink, költőink és piktoraink örjöngő dervistáncban reprodukálják előttünk a sulyosan beteg francia lélek minden kórtünetét. Persze a maguk alacsonyabb fajsúlyára redukálva [...]
A mi szegény dekadenseink egyszerűen rothadáson kezdik az életet s a feloszlás szecessziós tüneteit mutatják nekünk anélkül, hogy e látvány visszataszító jellegét legkevésbbé is enyhítené a régi műérték utóíze. Nem tehetek róla, nekem mindig olybá tűnnek fel, mint az a jámbor kacsa, amely nagyzási hóbortba esve, fácánnak képzeli magát. Azt hiszi szegény, hogy csak  "haut gout"-ra [pikáns fűszerezésre] kell szert tennie, hogy műértő inyencek kedves pecsenyéje legyen. pedig ami haut gout a fácánnál, szegény kacsánál egyszerű feloszlási bűz marad."

"És ha komolyan akarjuk a demokrácia haladását és a demokrácia jelszava alatt nem lejáratni akarjuk a szabad intézményeket; ha igazán a szabadság ügyét akarjuk szolgálni - akkor neveljük ennek az országnak társadalmát a demokratikus kormányforma számára. Akkor gondoskodjunk mindenekelőtt ennek az országnak szegény néposztályáról, hogy olyan kereseti viszonyok közé, olyan megélhetési viszonyok közé, általában: olyan emberhez illő életviszonyok közé jusson, amelyek mellett azután gondolkozásra ideje, módja maradjon és amelyek mellett résztvehet idővel az ország kormányzásában." 
Jászi Oszkár ellenben azt mondta (francia mintára); a demokratikus jogok kiterjesztése egy csapásra gyógyírt jelent majd minden társadalmi gondra. Létrejön majd a "polgári" demokrácia, ami az első fontos lépés lesz majd a végső boldogság, a szocializmus felé vezető úton.

Most így, nagyjából száz évvel a vita után már tudjuk, hogy jobb lett volna a higgadt, fontolva haladó utat választani. (Népi)demokratikus állam nem teremtett demokratikus társadalmat. A "nép" ugyanis, miután választójogot kapott első dolga az volt, hogy mindenkit, aki gazdagabb, értelmesebb, műveltebb volt az átlagnál likvidálta. Mindenkit, aki más nyelven beszélt, ellenségnek nyilvánította és kitelepítette. Azóta pedig maga közül választja - állítólag - legjelesebb képviselőit. Jászi Oszkár elképzelése zsákutcának bizonyult, kártékony hatását a mai napig nyögjük. Bebizonyosodott, hogy Tisza Istvánnak volt igaza ebben a kérdésben, hiszen képletesen mondva Jászi egy tízéves értelmi szinten lévő gyerek kezébe adott fegyvert, anélkül, hogy megtanította volna bánni vele. A tízéves gyerek pedig első lövéseivel azokat intézte el, akik megnevelhették volna.

Hogy szerzett (választó)jogot vissza lehet-e venni - regisztrációval, vagy máshogyan - én nem tudom...

Kommentár 2012/6 Illés Gábor: Választójogi viták Tisza és Jászi között. 35-53 oldal.

2012. dec. 25.

Áldott karácsonyt!

Köszönet Nagy Áronnak a képért!

Áldott, békés, reményteli és boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

2012. dec. 18.

Kis japán siker


A most vasárnap tartott japán országgyűlési választásokon harmadikként, 11,25%-al, 54 képviselői helyet elérve bejutott a képviselőházba a hazafias, klasszikusan jobboldali, a császári hatalom erősítését kívánó (és a valós, tartalmi császárságot helyreállítani akaró) Japán Restauráció Pártja. A csupán most szeptemberben, vidéki kezdeményezésekből (melynek Oszaka polgármestere is tagja) párttá alakult szervezet vezetője Isihara Sintaho (a képen Misima Jukióval) katona, író-újságíró és rendező, négy gyermek apja, Tokió volt kormányzója. Hazájában kommunistaellenes cselekményeiről, szókimondó stílusáról és hazafias akcióiról ismert. 

A pártnak egy nyolc pontból álló irányelve van, mely a japán kormányzati struktúra, oktatás és pénzügy teljes átalakítására való törekvést mutat. A párt különösen ellensége a háború utáni, kiherélt Japánnak, mely csupán árnyéka önmagának és ezen alászállás egyik szimbólumaként kezelik az 1947-es oktrojált "alkotmány" 9. cikkelyét, mely megtiltja Japánnak a háborús kezdeményezést. 

Innen kívánunk sok szerencsét az ázsiai harcostársaknak nehéz küzdelmükben, mely harc a miénk is!

2012. dec. 11.

Még nem késő


"A legitimista politikusok valamennyien 
arra az álláspontra helyezkedtek, hogy 
Károly király halálával a legtisztább legitimizmus
szerint a magyar trón Károly elsőszülött fiát, 
Ottó trónörököst illeti meg."


Íme a Magyar Királyság legitim trónörököse:  

Habsburg-Lothringiai  (VI.) Ferdinánd Zvonimir Maria Balthus Keith Michael Otto Antal Bahnam Leonhard. 

IV. Boldog Károly apostoli királyunk dédunokája, II. Ottó örökös királyunk unokája. 

Maroknyian maradtunk mi a magyar legitimizmus, a teljes jogfolytonosság helyreállításának, a Magyar Királyság hívei, összességében: a monarchisták. Azok, akik az országunk eredeti államformájában hisznek és gondolkodnak. 

Azonban a hagyomány és a hozzá kapcsolódó királypárti politikusok, révén hatalmas örökséget örököltünk. Gróf Mikes János, Boldog Apor Vilmos, Mindszenty (Pehm) József, gróf Apponyi Albert, báró Lehár Antal, gróf Sigray Antal, ifj. gróf Andrássy Gyula, Griger Miklós atya, Pethő Sándor, Slachta Margit, és sok más legitimista politikai hitvallása alapján mondjuk ki, hogy elég volt a Magyarországon lassan száz éve zajló meddő politikai kísérletezgetésből, melynek révén széthullott Szent István királysága, elpusztult sok százezer honfitársunk, megszűnt a magyar ipar, és a legaljasabb, legműveletlenebb politikusok ültek a nyakunkba.

Kipróbáltuk megy-e király és a királyságunk nélkül, nem sikerült. Az eredmény ez lett. Kipróbáltuk milyen Isten nélkül, az eredmény ismert.

Még nem késő visszatérni az alkotmányos útra.

Királyságot!


   
Kép innen.

2012. dec. 6.

Zarándoklat Boldog IV. Károly király emléknapján III. - Károly mise


Végül megérkeztünk a széles mező közepén álló ismerős ligethez Cirák és Dénesfa között. A Dunántúlon mindössze két helyen sütött a nap a Károly mise napján. Pannonhalmán, ahol Ottó trónörökös szívurnáját látogattuk meg, valamint Cirákon, ahol 91 éve IV. Boldog Károly király repülőgépe landolt.


Évről-évre egyre többen döntenek úgy, hogy ezt a délutánt itt töltik el a Király kápolnánál, Dénesfa és Cirák között. 2012 október 21-én körülbelül 200 fő gyűlt össze a többnyire ködös időben. Idén ráadásul az önkormányzat pályázati pénzen kitisztíttatta a kápolnát körülölelő ligetet, a kápolnához vezető út szilárd burkolatot kapott.


Zarándokok érkeztek a közeli településekről, a fővárosból, sőt Pécsről és a németországi Karlsruhéból is. Évről évre egyre gyarapodik azon monarchisták száma, akik kifejezetten Magyarország utolsó megkoronázott uralkodója előtt kívánják leróni tiszteletüket. Sajnos sokan a távolság, vagy a kényelem miatt elriadnak az úttól, éppen ezért fontos minden évben megemlékezni róla, hogy a mai Magyarországon jelenleg ez a legjelentősebb királyságpárti esemény. 


A misét celebráló Bálint atya szavait hallgatva az ember akaratlanul is visszakerült abba a korba, amikor nyugat felől egy apró repülőgép közeledett, hogy az utolsó magyar királyt még egyszer hazarepítse. Szentbeszédében Károly királyra, mint emberre emlékezett, aki elvesztett minden földi hatalmat, akit elárultak, és aki ennek ellenére sohasem vesztette el Istenbe vetett bizalmát. Bálint atya végül az elmondottakat a néhány fős német zarándokcsoport kedvéért német nyelven is elismételte. Mise után még sokáig maradtunk, körbejártuk a kápolnát, újra végignéztük az odabennt lévő emlékhelyet. Jó volt beszélgetni olyanokkal, akikkel csak egy évben egyszer találkozunk. Cirákon utána még hivatalosak voltunk a plébánián megtartott szeretetvendégségre, ahol a polgármester röviden elmesélte mennyi erőfeszítésükbe került felújítani a kápolnát és szűkebb környezetét.


Búcsúzóul ígértetet tettünk neki, hogy jövőre újra találkozunk!