Egy hosszú élet képei

Két éve hunyt el Pöckingben Habsburg-Lotharingiai Ottó, Magyarország örökös királya. Emléke örökké él bennünk.

A trónörökös Károly főherceg és Zita Bourbon-pármai hercegnő esküvője

A leánytestvér Etelka főhercegnő születése

IV. Boldog Károly király és császár feleségével Zitával és Ottó trónörökössel

IV. (Boldog) Károly király és Zita királyné Pranginsben, száműzetésben

Zita királyné gyermekeivel

Ottó főherceg Madeirától búcsúzik

Habsburg Ottó díszmagyarban

Habsburg Ottó agyaggalamblövésen

Habsburg Ottó Floridában

Örömujjongás Nancyben a nászmise után

Zita királyné gyermekeivel az Egyesült Államokban

 

Figyelem

Habsburg Ottó egy Zita császár- és királynét ábrázoló kép elött

Képek forrása: http://www.ottovonhabsburg.org/mm_bild.html

Teret Spanyolországnak!

 
Elvis Presley 1957. január 6-án az Ed Sullivan Show műsorában adta elő a Béke a völgyben (Peace in the Valley) című dalt, amelyet az ’56-os magyaror forradalommal való együttérzéseként osztott meg az amerikai közönséggel. „Elvis egy nagy, magyar segélykampányt tervez. Fontos neki a magyarok megsegítése. És arra hívja fel a figyelmet, hogy azonnali segítségre van szükség. Arra kéri önöket, hogy minél előbb adják fel az adományokat az egyházaknak és a Vöröskeresztnek. Elvis pedig elénekel egy dalt, amivel a segélyezésre akarja buzdítani önöket.” - mondta Sullivan a műsorban.
 

 
Elvis Presley-ről - egy tévéműsorban elénekelt dalért és egy felhívásért - Budapest II. kerületében parkot neveztek el valamint a főváros díszpolgárává avatták. Nem vitatjuk, hogy ez egy nagyon szimpatikus és fontos gesztus volt az amerikai énekestől.

Ez a gesztus azonban meg sem közelíti azt a szándékot, amiről nemrég olvashattunk a Magyar Hírlap honlapján:

http://www.magyarhirlap.hu/hatter/egy-fustbe-ment-terv-margojara

Volt ugyanis egy európai ország, amely legfelsőbb szinten foglalkozott 1956-ban a fegyveres segítségnyújtás lehetőségével. Habsburg-Lotharingiai Ottó, örökös királyunk személyesen kért segítséget november 4-én a Francisco Franco caudillo-tól, akiben meg is volt a szándék a cselekvésre.

"Marosy Ferenc madridi magyar királyi (!) követ – aki természetesen nem a kommunista Magyar Népköztársaságot, hanem a New Yorkban székelő Magyar Nemzeti Bizottmányt képviselte Madridban 1949 óta, amikor a spanyol kormány átadta neki az 1945-ben lefoglalt magyar királyi követség épületét – memoárjában leírja, hogy Franco még november 4-én éjjel minisztertanácsot hívott össze, amelyen elhatározták, hogy önkéntes hadsereget küldenek Magyarországra. Agustín Munoz Grandes tábornok, védelmi miniszter lemondott a posztjáról, mivel ő lett volna az expedíciós hadsereg parancsnoka. Franco elrendelte, hogy egy hadosztálynak szükséges fegyvert, lőszert és felszerelést helyezzenek készenlétbe a madridi repülőtéren. A terv szerint az önkéntes hadsereget repülőgépeken szállították volna Sopronba. „Sajnos a nagylelkű terv megvalósítására Amerika szégyenteljes magatartása és az események gyors lepergése következtében nem került sor” – írja Marosy."

Ez a mélyen elhallgatott tény rengeteg kérdést vet föl és sok szempontból helyezi új megvilágításba 1956 történelmét, valamint Spanyolországnak és annak vezetőjének megítélését. Egyáltalán nem igaz tehát az, hogy a világ kormányai tétlenül nézték a brutális szovjet támadást november 4-én. Nem maradtunk egyedül, ahogy az a cikkből is kiderül nem csupán Spanyoloszág lett volna hajlandó segítséget küldeni. E tény ismeretében már többszörösen érthető a szocialista blokk gyűlölete Spanyolország és annak vezetője iránt. Hiszen Francisco Franco nem csupán Spanyolországot tisztította meg a kommunistáktól és restaurálta a monarchiát (és ajánlotta a spanyol trónt elsőként Habsburg-Lotharingiai Ottónak), de hajlandó lett volna ugyanezt megtenni Magyarországon is.

Ha Elvis egy nótáért parkot és díszpolgári címet kapott a fővárostól, vajon mi jár Francisco Franco tábornoknak, aki hadsereget küldött volna?

Az örökös király üzenete

 

Kompozíció: Kiss-Kovács Roland (Magyar Királyságért Liga).

Ha...

"...A közhely úgy tartja, hogy a történelemben nincsen "ha". Mégis érdemes talán egy pillanatra belegondolnunk, mi lett volna, ha ez a király és Magyarország nem találnak egymásra, ha a 20. század viharaiban egyáltalán nem tartottunk volna igényt eme politikusként, gondolkodóként és emberként egyaránt elsőrangú férfiú szolgálataira. Ki tudja, vajon hányféle ingatag kormányformát és hány fércelt alkotmányt kellett volna elszenvednünk? Vajon miféle tisztességtelen és tehetségtelen emberek gyakorolhatták volna a főhatalmat különféle megszállók kegyelméből? S vajon mivé lett volna kezeik között az ezeréves Magyarország, amely ezekben az órákban áll meg hálaadással a jó király pannonhalmi sírja felett?"

Megjelent a Kommentár 2011/4. száma. Márton Zsigmond: Ha... - II. Ottó királyunk halálára c. cikke Kötelező irodalom. Legszívesebben az egészet bemásolnám ide, de az olvasás igazi élménye mindig papíralapú (aki mégis el szeretné olvasni most, az kattintson ide). Felettébb szimpatikus a szerző bemutatása az utolsó lapon: (monarchista). Köszönjük és gratulálunk a cikkhez, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a legtöbb helyre eljuthasson!

II. Ottó emlékülés

a Habsburg Történeti Intézet szervezésében. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Az előadók:

Balázs Péter, volt külügyminiszter:

Habsburg Ottó szerepe Magyarország európai integrációjában

Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója

Az „Ottó-jelenség”

Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter

Habsburg Ottó és Magyarország két történelmi fordulóponton

Helyszín:

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete

Európai Unió Háza,

1024 Budapest, Lövőház u. 35, a Millenáris

2011. szeptember 8. 17:00

Részvételi szándékát kérjük, jelezze a 06-20-2040043-as telefonszámon vagy E-mailben: habsburg.info@gmail.com

Az előadókat és a tematikát látva kitűnik, hogy nem a mi hozzáállásunk szerint szervezik meg az emlékülést, ennek ellenére érdekes lehet. Aki tud, látogasson el.

A trónörökös a szívét adta Magyarországnak

Pannonhalma (forrás: fortepan.hu)

    Ottó királyi herceg és trónörökös halála pillanatában beállt gyász megvillantotta egy pillanatra, milyen szokatlan egységet tud teremteni a végletesen megosztott magyar viszonyok közepette egy királyi személy. A magyar sajtó kivétel nélkül méltatta az elhunytat. Legyen szó baloldali hetilapról, a legnépszerűbb magyar internetes hírportálokról, gazdasági, poltikiai, egyházi lapokról. A megyei újságok ugyanolyan elismerő szavakkal emlékeztek meg róla, mint akár a női magazinok. Hihetetlen szívfájdalom belegondolni abba, hogy ez az ember hosszú élete során képes lett volna megteremteni ezt a kivételes egységet. A döntés itt volt a kezünkben, és mi más kezeibe helyeztük sorsunkat. Megkaptuk Gömböst, Szálasit, Tildyt, Rákosit, Marosánt, Kádárt, Hornt, Gönczöt, Gyurcsányt. Nekünk nem kell király, legyen inkább Schmitt Pál!

     Sokan szeretik hangoztatni, hogy semmi értelme a "Mi lett volna, ha...?" típusú kérdéseknek a történelemben. Ottó királyi herceg halála kapcsán azonban gondolkozzon el mindenki: Mi lett volna, ha 1930-ban nagykorúsága idején Ottót királlyá koronázzák Budán?... Mennyi bajtól, pusztulástól, könnytől és szenvedéstől szabadulhattunk volna meg?...

Az utolsó út (forrás: EchoTV)

      Magyarország számára hatalmas kegy, hogy a királyi szív Pannonhalmán lelte meg végső nyughelyét. Vasárnap este a temetés napján azonban semmi magasztos nem jutott az eszembe, csupán egy réges-régi, egyszerű kis gyermekdal, mely befészkelte magát a fejembe.

Zúg a harang a toronyban,

Megy a király a templomba,

Aranycsákó a fejében,

Magyarország a szívében.

Őfensége, Ottó magyar királyi herceg búcsúztatása Bécsben

Bámészkodók, turisták és egy maroknyi monarchista - lehetne a bejegyzés alcíme, melyet szombati, bécsi látogatásunk apropóján írok. Egy normális Magyarországon a magyar trónörökös temetése tömegeket vonzana. Alapból munkaszüneti nap lenne, háromnapos gyász. Koszorúerdő borítaná a Királyi Várpalotát Budán. Az ország minden részéből indulnának gyászolókkal teli, fellobogózott különvonatok, buszok. A királyi család színeivel feldíszített autókaravánok okoznának dugókat az autópályáinkon a temetés helyszínére igyekezve, mely Ottó főherceg esetében most Bécs volt. Bizonyos jelek alapján a naiv laikusban még pénteken is megfordulhatott a gondolat, hogy ez így is lesz. Az országban konjuktúrájukat élik a szentkononás pólót gyártó boltok, a Szent Korona belekerült az alkotmányba, a facebookon gombamód szaporodnak a királysággal foglalkozó csoportok és királyi álprofilok. Lassan egész szubkultúra épült fel a Magyar Királyságra. Aztán, amikor itt lenne az idő, hogy fejet hajtsunk az utolsó magyar király fiának, a trónörökösnek porhüvelye előtt valahogy eltűnik mindenki. Kinek éppen eszébe jut régen látott vidéki rokona, más inkább a strandot, sört, dinnyét, tévét, stb. választja, sőt megkockáztatom van ma Magyarországon olyan "monarchista" is, akinek fogalma sincs arról ki is az a Habsburg-Lotharingiai Ottó. Szombaton hazafelé Bécsből valószínűleg sokkal nagyobb legorombítást kapott volna a virtuális magyar monarchisták igazolatlanul hiányzó része. Ahogy utastársaim egyike találóan megjegyezte, itt a leszakadt láb is meglehetősen gyenge indok, hogy valaki miért nem vesz részt a trónörökös temetésén.

Summa summarum: három magyar monarchista állt egy négy méter magasan lengő magyar zászlóval a Stephansdom főbejáratával szemben, négy órán keresztül. (Szerencsére a dómban, a meghívott vendégek között tucatnyian képviselték Magyarországot.) Ez idő alatt találkoztunk az RTL klub stábjával, akiktől sajnos nem kérdeztük meg: anyátok temetésére is így öltöztök föl? Továbbá találkoztunk igen felkészült osztrák és olasz újságírókkal, kedves bécsi magyar nyugdíjasokkal és fiatalokkal, a Magyar Vöröskereszt tagjaival, Vitézi Rend tagjaival és hegyeshalmi érdeklődőkkel. Más magyar monarchista gyászolókkal nem. Lehet, hogy csak véletlenül elkerültük egymást?

Bámészkodók a szertartás előtt a Stephansdom bejáratánál.

A hagyományőrzők és a Monarchia hadseregének különböző fegyvernemeit képviselő katonák az épületek árnyékában gyülekeztek.

A Kapucinus templom bejárata, a nevezetes "kopogtatási szertartás" helyszíne.

A császári sírbolt, Ottó főherceg és Regina főhercegné testének végső nyughelye. Már csupán egyetlen üres sírhely marad itt a szertartás után.

Barokk bronz szarkofágok a Kaisergruftban.

Európa uralkodócsaládjainak koszorúit szombat délelőttre már elhelyezték a sírboltban. A képen a spanyol királyi pár koszorúja.

A kripta oltártól balra kerül elhelyezésre Ottó szarkofágja, jobbra pedig Regináé.

Regina főhercegné felravatalozott koporsója a Kapucinusok templomában.

Az ember nem is hinné, hogy ez alatt az egyszerű barokk templom alatt húzódik a világ leghatalmasabb uralkodócsaládjának kriptája.

Az ORF közvetítőkocsijai mindenütt ott voltak. Az osztrák közszolgálati tévé 6 órán keresztül közvetítette az eseményeket.

Pedig ugyanoda mennek...

A császári sasok a Stephansdom tetőcserép-mozaikján.

Zászlóerdő várta a szertartás végén a trónörökös koporsóját a dóm előtt.

Ottó koporsóját egy hatalmas swarzgelb zászló követte a császári sassal.

A menet két és fél kilométeres kerülőt megtéve jutott el a Kapucinusok templomáig.

Ultragyors hírek: A szertartás végeztével az állomáson vásárolt újság címlapja. Benne az egész nap eseményeivel.

II. Ottó örökös királyunk koporsója

Az Osztrák-magyar Birodalom kettős címerével rajta, fekete-sárga alapon.

Valamint egy remek összefoglalás a főherceg jelentőségéről.

Köszönet Kaczmarski Balázsnak és az Őrült Monarchistának.

II. Ottó örökös királyunk emlékezete

Másfél nap telt el Ottó magyar királyi herceg halála óta, de máris szembetűnő, hogy az egész világ gyászolja az ezeddig utolsó apostoli magyar király elsőszülött fiát. A megemlékezők túlnyomó többsége a legmélyebb tisztelet hangján szól Ottóról, aki a véres XX. század tanúja volt. Aki egy kicsit is tisztában van a magyar királyi család e most elhunyt tagjának az életével, tudja, hogy Ottó forrón szerette Magyarországot és a magyarokat, valamint a volt Habsburg Birodalom összes népét.

A gyászjelentések közül először anyaportálunkra írányítjuk a tisztelt olvasók figyelmét; kommentelni itt is, ott is lehet. Mad Monarchist, a királyságpárti blogok zászlóshajójának vezetője három bejegyzésben is megemlékezik a nagy emberről; egy rövid gyászjelentés, egy gyors videó és egy összeszedett életrajz formájában. A gyász perceiben különösen is a hívek figyelmébe ajánljuk a Gloria TV videóit az örökös királyról, különösen kettőt; az egyikben tisztán beszél arról, hogy a mi igazi ellenségünk az ateizmus, a másikban pedig Európa keresztény alapjairól, a régi rend és a mai infernó közti különbségekről, különösen a háború és béke terén szól. Ezen túl a Regnum! Portál Facebook-oldalán illetve az egyes videómegosztó oldalakon is lehet találni megemlékezéseket, értékes mozgóképanyaggal.

További rövidebb megemlékezések találhatóak egyes blogokon, a fekete-sárga kollégáknál illetve a trónörökös honlapján. Ugyanitt közzétették a megemlékezések időpontját és helyszínét; Magyarországon egy zártkörű szentmise lesz Budapesten, a Szent István Bazilikában illetve szintén egy szűkebb körű megemlékezés Pannonhalmán, ahol Ottó királyi herceg szívét helyezik el. A bécsi temetés előtt július 14-15-én a hívek tiszteletüket tehetik a királyi pár koporsói előtt a Kapucinus templomban. A fő szertartás július 16-án, szombaton 15:00-kor kezdődik a bécsi Stephansdomban, ahol a celebráns a tradicionalista bíboros, Bécs érseke, Őeminenciája Dr. Christoph Schönborn lesz. Innen vonul át a temetési menet a Császárkriptába, ahol együtt helyezik örök nyugalomra Ottót és feleségét, a tavaly elhunyt Reginát.

Kérjük a magyar királyságpártiakat, hogy igyekezzenek ott lenni valamelyik megemlékezésen, illetve buzgón imádkozzanak örökös királyunk lelki üdvéért.

Requiescat in Pace!

Elhunyt Ottó magyar királyi herceg, trónörökös és örökös király

Ma reggel Ottó magyar, cseh és horvát királyi herceg, osztrák főherceg, az Aranygyapjas Rend Nagymestere, trónörökös és Magyarország örökös királya visszaadta a lelkét Teremtőjének. Imádkozzunk lelki üdvéért és gondoljunk rá!

Requiescat in pace et lux perpetua luceat ei!

Őfensége neve napjára

Ottó főherceg úgy áll a XX. századi magyar történelem színfalai mögött, mint egy súgó, akire a politikusok sohasem hallgattak. Politikusok? Többségükre még a pojáca szó is túl enyhe lenne. Makacs öntelt gőggel taszították el maguktól a segítő kezet a két világháború között, és azóta is. Mert mi magunk jobban tudunk mindent a törvényes trónörökösnél. Hiába figyelmeztetett számtalanszor a veszélyekre, nem hallgatott rá a "magyar elit". A magyar nemzet többnyire tisztában volt vele, hogy mi lenne a jó, a helyes, de mégsem cselekedte.  Hajlandó lett volna világszerte házalni a Szent Koronával, csakhogy ne lehessen a törvényes trónörökösé.  A totális pusztulásig halogatta a koronázást, ami megmenthette volna az országot. A II. világháború óta már a jót sem tudjuk megkülönböztetni a rossztól. Nincs államcél, nincsen irány, és csodálkozunk, hogy sohasem érünk célba. És nincsen hajlandóság, hogy belássuk hibáinkat. Állandóan kifogásokat keresünk, hogy miért nem kormányozzuk ezt az országot saját állameszméje, Alkotmánya, törvényei, hagyományai szerint. "A királykérdés most nem aktuális!" - hányszor hallottuk már ezt a lózungot. Kérdezhetnénk: - A józan, bölcs és törvényes kormányzás mikor lesz aktuális? Ez a mostani tömegdemokrácia bolond félelemmel irtózik az emberi nagyságtól és tekintélytől.

Pedig Ottó főherceg megkoronázása lehetett volna a legjobb dolog, a XX. századi Magyarország számára. És ami a legfájdalmasabb; immár 89 éve halogatjuk ennek a döntésnek a meghozatalát. Lassan kifutunk az időből. Ottóban, így a 99 felé közelítve is több józan ész, belátás, bölcsesség, türelem és megbocsátás van, mint az egész mostani magyar pártelitben. Egy jó király minden tulajdonságával rendelkezik. Mert nem az tesz naggyá egy uralkodót, ha ő maga mindent tud, és mindent megold. Nem. Attól lesz nagy, hogy megtalálja a szövetségeseit, és minden területre a legjobb, legmegfelelőbb embert állítja. És ezek a jó és hű szövetségesei az évek során sorra hullottak ki mellőle. Édesapja, IV. Boldog Károly király, Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Griger Miklós, Pethő Sándor, Apor Vilmos, Mikes János, Sigray Antal, Mindszenty József, édesanyja, Zita királyné és végül felesége Regina Hercegné. 

Magyarországon nagyon kevesen maradtunk meg a őfensége hűségén. Ez a maroknyi magyar monarchista kíván most Ottó főhercegnek neve napján jó egészséget és mond köszönetet mindazért a jóért, amit Magyarországért tett. 

Isten óvja Ottó királyt!