Történelem iránt érdeklődők számára kifejezetten ajánlott a Mohácsi csata blog. Buda visszavívásának egy számomra eddig ismeretlen részletét közli Rónay Gábor által: 1686: A „HITSZEGŐ FRANCIÁK" TITKOS SEGÍTSÉGE A TÖRÖKÖKNEK BUDA OSTROMÁNÁL címmel. A franciák már 1677 óta, a kurucoknak nyújtott pénzbeli támogatással akadályozták folyamatosan a török kiverését. Buda ostrománál azonban már az összeurópai keresztény ügyet árultak el hitszegésükkel. Ezt a gyalázatos árulást Johann Dietz naplójában örökítette meg, aki a brandenburgi csapatok felcsereként érkezett Magyarországra. Csupán a francia árulást érintő részleteket válogattam ki, az eredeti bejegyzést is érdemes elolvasni itt.
...Egyedül Franciaország Napkirálya vonakodott részt venni Buda
felszabadításában, és mert nem kívánta hatalmi ellenlábasát, a Habsburg
Birodalmat erősíteni, titokban ellenezte a törökök kiverését. XIV. Lajos
nézete szerint, a Lotharingiai Károly és Szavojai Jenő herceg vezette
szövetséges hadak keresztes buzgalma a franciak nemzeti érdekeit
sértette. Ezért Párizs csak jelképesen képviseltette magát egy maroknyi
csapattal, akiknek az igazi feladata az volt, hogy kilessék a Habsburg
hadak erejét, csatakészültségét és taktikai- stratégiai képességeit.
[...]
Csak a franciak nem kívántak közös gyékényen árulni a szövetséges
keresztény seregekkel a törökök ellen, akiket muzulmán vallásuk ellenére
hasznos hatalmi ellensúlynak tekintettek. A Napkirály úgy fogalmazott
udvaroncainak, hogy „jó az ha a császáriak el vannak foglalva [a török háborúval], mert az gyengíti őket".
Így Franciaország csak jelképesen képviseltette magát, és önkénteseinek
fő feladatává tette a Napkirály, hogy megfigyeljék a császári hadak
erejét, fegyverzetét, taktikai- és stratégiai képességeit. Egyszóval, a
francia vitézek kémkedni, nem harcolni mentek Buda nagy ostromához.
Európa egy kritikus fázisában egyedül Franciaország követte - az európai
hatalmak közül - szűken felmért saját nagyhatalmi érdekeit, a
szövetséges seregek nagy kárára.
[...]
Magyar szempontból különös érdeklődésre tarthat számot Buda ostromának a
legsarkalatosabb eseménye, melyet egyedül a német felcser jegyzett fel.
Ő részletesen ismerteti a franciak megdöbbentő, eleddig ismeretlen, „áruló"
katonai segítségét a kutyaszorítóba került törököknek az ostrom
legválságosabb pillanatában. Miután személyes vagy akar nemzeti érdeke
sem volt a leírt események kitalálásában vagy ferdítésében, írása
perdöntő jelentőséggel bír.
Dietz mester szerint a titkos francia katonai segítség majd hat héttel
hosszabbította meg az ostromot, és a szövetséges keresztény seregek
tízezreinek az életébe került. Dietz mester leleplező feljegyzései
megálltak ezen történész-detektív vizsgálatát. Ennek fényében ideje a
franciák angolokat rossz hírbe hozó jellemkarcát - „perfidious Albion" - „hitszegő Franciaországra" átkeresztelni.
„1686 július 22-e sorsdöntőnek tűnt a keresztény seregeknek,
amikor Don Gonzales, az újonnan érkezett spanyol hadmérnök belőtt a
várba egy tüzes golyóbist" - írta Dietz mester. Ez a szerencsés
ágyúlövés eltalálta a törökök Tophane lőszerraktár tornyát, mely a
palotát a vár-negyedtől elhatároló árok mentén állt. Az viszont máig is
vitatott, hogy Gonzales tábornok egy haubicaja vagy egy bajor tarack
lövedéke okozta a szörnyű robbanást.
Magát a tényt számos forrás említi. A spanyol Don Francisco Fabro
Bremundan szerint, ki egy rác szemtanú menekültet idéz, a robbanás
megölt 1500 törököt és ledöntötte a Duna felé néző fal egy szakaszat. Ám
hadászati és emberi következményeit csak Dietz mester jegyezte fel
részletesen. „...Amint az egész lőporraktár szörnyű zajjal
felrepült a levegőbe, 500 török katonával egyetemben, vagy 30 méternyi
fal a védőkre szakadt. Az ég elfeketedett, kövek, föld és emberek
repültek minden irányba. Én épp akkor őrségen voltam, és csak arra
gondoltam, hogy eljött az egek és a világ vége. Vagy félóráig semmit se
láttunk, csak port, piszkot meg füstöt, így hat nem tudtuk, hogy mi is
történt igazából, bár a törökök szörnyű segítségkérő kiáltásai a várból
sokat sejtettek".
[...]
Dietz mester naplója szerint „Ez
lett volna a vár megostromlásának legjobb ideje. Mi akkor percek alatt
elfoglalhattuk volna a belső várat. De mert a tábornok(unk) semmiképp
sem tudott a főparancsnokkal, Lotharingia főhercegével megegyezésre
jutni, és őt a támadásra rávenni, mi további hat hétig feküdtünk az
árkokban és vesztettünk nagy sok katonát."
De az elmulasztott lehetőségen és a cselekvésképtelen, inkompetens
főtisztek és hadparancsnokok dermedtségén kívül, a derék brandenburgi
zsoldos-felcser egy s más megdöbbentő tényt is feljegyzett. Francia
hadmérnökök, francia tüzértisztek és francia fegyverszakértők siettek a
végveszélyben lévő törökök segítségére. Ezeket a védők nagy titokban
ügyesen becsempészték az ostromlott várba. „A leszakadt várfalat a
törökök [francia segítséggel] hamar kijavították, és megjavították
védelmi vonalaikat. Ők éjjel-nappal erősítették a várat, és igen
keményen védekeztek...Ők kutyába vettek minket, kik csaholnak, és csak
vonyítanak fel a várra."
Dietz mester legsúlyosabb vádja az volt, hogy „az ostromló szövetséges sereget eláruló franciák" a legmodernebb hadmódszerekre tanították meg a sarokba szorított törököket, többek között új vegyi fegyverek használatara. „A
sok török-párti francia tiszt segítségével, kik akkor már bent voltak a
várban, a török védők mindenfele új hadi preparátumokat készítettek, és
hadicselt találtak ki. Ezek között voltak kénkő, kénsav, foszfor-kénpor
és bűzbomba zsákocskák, melyeket asszonyaik hánytak vasvillával az
ostromlétrákon rohamozó katonáinkra. Ezek meg összeégtek ezektől a
gyújtófegyverektől, és feketére vagy szénné égve és meztelenül,
50-esével meg százával vetették magukat pokoli szenvedésükben és
haláltusájukban a Dunába, ekként keresvén írt iszonyatos sebeikre."
A brandenburgi borbély-sebész értetlenül figyelte a franciak által
nyújtott hadisegély szörnyű árát, de szakmai szemmel értékelte a vegyi
és tüzérségi fegyverek hatását. Bár ő leszedte a malasztot az áruló
franciákról, annak indítóokait nem értette. De még ha valaki meg is
magyarázta volna neki a Napkirálynak a Habsburg Birodalom gyengítését
célzó politikáját, akkor sem fogadta volna el a szövetséges keresztény
seregek elárulását. Az Európa közepét elfoglaló muzulmán hadak
támogatása a kor vallási és erkölcsi felfogásaival teljes ellentétben
voltak.
A Napkirály egyszerűen semmibe vette mindezt. Magyarország
felszabadítása a pusztító 150 éves török megszállás alól nem volt
Franciaország gondja. XIV. Lajos számára Európa keresztes hadjárata és a
szövetséges seregek vallási buzgalma semmit sem jelentett, mikor ezek
Franciaország nemzeti érdekeivel kerültek szembe. A Napkirály
nagyhatalmi ambíciójáért a Magyarországot felszabadító seregek vérben
fizettek. Franciaország felsőbbségét Európa kárára igyekezett
megvalósítani...
