Több eseménynek is magunk mögött tudhatjuk az emléknapjait ezen az esős októberi vasárnap estén.
Boldog IV. Károly, ezeddig utolsó apostoli királyunk második visszatérési kísérletének október 20-án volt a kilencvenedik évfordulója. Ez egy nagy nap minden magyar királyságpártinak, hiszen egyértelmű jele annak, hogy a király nem csak valami távoli, a nemzettől elrugaszkodott dolog, aki egyébként nem is törődik a hazával, csak a saját jólétével a márványpalotájában, hiszen hazajött azért, mert tudta, hogy kötelességei vannak. Ezek a visszatérési kísérletek élő bizonyítékai annak, hogy a koronás király is a hazát szolgálja, annak fejeként, melyre a Szent Koronával történő koronázás után nem csak jogosult, hanem köteles is. Károly királynak és családjának teljesen boldog, gondok nélküli magánélete lehetett volna akár Svájcban, akár Madeira szigetén, de a király teljesen tisztában volt azzal, hogy ez nem lesz az ő osztályrésze. Tudta, hogy kötelességei vannak és azt is, hogy hova térjen vissza. Nem is volt kérdés, hogy miután az ellenforradalmi csapatok helyreállították a rendet az országban, a király hazatért. Ám nem tudott visszatérni az őt megillető helyre. Nem tért vissza, több ok miatt sem, de elsősorban azért nem, mert nem volt hajlandó magyar vért ontani, emberi vért ontani azért, hogy visszaszerezze tulajdonát. Emlékezzünk erre a napra és kötelességtudó, szentéletű királyunkra!
Egy nagyon kerek évfordulót ünnepeltünk október 21-én, hiszen két napja pénteken volt száz éve, hogy Károly Ferenc József magyar királyi herceg összekötötte életét Zita hercegnővel, aki élete végéig hűséges hitvese valamint támogatója volt. Zita mellette állt királynéként és a számüzetésben is. Tudjuk, hogy nem véletlenül van ezen a napon, október 21-én Boldog IV. Károly királyunk emléknapja is a Katolikus Egyházban, hiszen míg általában a szenteknek égi születésnapjukon van az emléknapjuk, Károlynál kivételt tettek, és Zitával történt házasságkötésük napját tették ünnepé. Az ok a kivételesen erős kapcsolat a kettő közt, az a szeretet, mellyel házasságukat megélték valamint az a dicső és nemes dolog, amit a pár mint szülők végbevittek. Emlékezzünk tehát mindkettőjükre, ne csak mint királyunkra és királynénkre, hanem - ebben a szélsőségesen család- és házasságellenes korban - mint hűséges férjre és feleségre, apára és anyára és szentéletű emberekre, hiszen, mint tudjuk Tiszteletreméltó Zita királynénknak is folyamatban van a boldoggá avatása. Adjon a Gondviselés a következő száz évben is a nemzetnek olyan férjeket és apákat mint Károly, olyan feleségeket és anyákat mint Zita, valamint minél hamarabb olyan uralkodópárt, mint ők ketten!
A harmadik kerek évfordulót a mai napon, október 23-án ünnepeljük, hiszen ma volt az 1956-os ellenforradalom és szabadságharc kitörésének az ötvenötödik évfordulója. 1956-al kapcsolatban a kulcs az az, hogy nem tudott kifejlődni. A totális, megszálló idegen hatalom és egy itthoni forradalmi rendszer ellen indult spontán megmozdulás mindenképpen példa számunkra. A pesti srácok, a mecseki láthatatlanok a hősök, akik nem azt nézték, hogy mennyi az esélye egy harcnak, az életüket adták a hazáért. Valóban, nem volt egységes, nem volt letisztult a dolog. Sokan voltak a felkelők közt, akik vállalhatatlan személyekre, gondolatokra hivatkoztak, sokan, akik nem gondoltak annál többre, mint, hogy elég volt, mert megfulladok! Ám az az elemi erő, akarat és lelkesedés, ami a küzdőket hajtotta, az a szabadságvágy és tenni akarás, melynek ma már nagyon nincs nyoma sem, amihez az a Magyar Királyságban született és részben szocializálódott generáció kellett, akik 1956-ban felkeltek, mindenképpen egy megemlékezésre méltó dolog! Ne feledjük a hősöket, akik egy hatalmas túlerővel szemben az életüket kockáztatták a hazáért! Vivat!
